Sajtófigyelő
·Cikkek listája
Hírek
·1956 előtt tisztelgett Bush
·V. Putyin orosz elnök Budapesten Megkoszorúzta az 56-os emlékművet
·Emlékbizottság elnökének interjúja
·Az USA Képviselőháza határozatot fogadott el az 1956-os forradalom elismeréseként
·Az államfőnél járt Gyurcsány Ferenc
·Emlékbizottság elnökének közleménye
·Emlékbizottság titkárának interjúja
·Emlékbizottság és az MTI együttműködési megállapodása
Pályázatok
·Pályázati kiírások
·Emlékévre tervezett pályázatok
·Elnyert pályázatok
·A forradalom formája
Az i-ypszilon alkotócsoport által tervezett 1956-os Emlékmű
Ajánló
·CompLex Jogtár
·1956-os könyvespolc
·Lipták Béla: 35 NAP
·Lossonczy Tamás: 1956
·Diáknapló 1956-ból
·Csics Gyula: Magyar Forradalom 1956
·Bob Dent: Budapest 1956. A dráma szinterei
·Sorsod művészete Gérecz Attila versei és utóélete
·Ötvenhatos regény
·Bang Jensen könyvrecenzió
Tudomány
·A vidék forradalma, 1956 II. kötet
Szerkesztő: Szakolczai Attila
·Standeisky Éva: Gúzsba Kötve
·A Demokrácia Reménye Magyarország 1945


A vidék forradalma, 1956 II.
(szerkesztő: Szakolczai Attila)


Az 1956-os Intézet kiadványa 2006 júniusában jelenik meg

Szerkesztői bevezető
A Dunántúl (Szakolczai Attila)
Baranya megye (Bán Péter-Rozs András)
Fejér megye (Csurhai Horváth József)
Győr-Sopron megye (Szakolczai Attila)
Komárom megye (Germuska Pál)
Pest megye (Böőr László-Takács Tibor)
Somogy megye (Szántó László)
Tolna megye (Orgoványi István)
Veszprém megye (Standeisky Éva)
Bibliográfia
Személynévmutató
Helynévmutató
Rövidítések




Bán Péter - Rozs András: Baranya megye (részlet)

1956. október 23-a Pécsett csendes nap volt. A Pedagógiai Főiskola diákjai este 11 órakor úgy határoztak, hogy a kihirdetett statárium ellenére is kivonulnak. Ezt a reakciót a délutáni budapesti tömegtüntetést követően a rádióban elhangzott Gerő-beszéd váltotta ki, de végül a demonstrációra nem került sor az orvoskari és joghallgatók állásfoglalásának következtében. A MEFESZ vezetői ugyanezen az éjszakán tervezték meg az üzemek, intézmények, laktanyák, iskolák személyes felkeresését.
Október 24-én valamilyen tüntetéskezdeményre mégis kialakult a városközpontban, mert egy rendőrségi vallomás szerint "délelőtt és délután kisebb karhatalmi csoport oszlatta a tömeget". A megyei pártlap két-háromszáz fiatal esti néma tüntetéséről tudósított a városháza, majd a színház és a rádió épülete előtt, közéjük azonban - úgymond - "provokációs szándékkal huligán és munkakerülő elemek is keveredtek", és főként miattuk oszlatta fel őket a karhatalom. Más forrásokból bizonyos, hogy eközben legalább négy főiskolást lefogott az ÁVH, akik már a 23-ról 24-re virradó éjjel kétszáz röplapot stencileztek, s 24-én az utcákon terjesztették a diákparlament pontjait, sőt eljutottak a két honvédlaktanyába és az uránbányához is. (Figyelmeztetés után engedték őket szabadon másnap reggel.) A 24-i spontán és szórványosnak tűnő megmozdulásokban sem a MEFESZ vezetése, sem más szervezett erőcentrum nem vett részt. Az egyetemisták szervezete bízott a vértelen revolúcióban, tudatosan kerülték a provokációkat, erre utalt az MDP Központi Vezetőségének és a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imrének ezen a napon küldött táviratuk.
Pécsett október 24-től kezdtek megalakulni a vállalati munkástanácsok: elsőként a Sopiana Gépgyárban, azután a Pécsi Szénbányászati Tröszt aknáinál, a bőrgyárban, a sörgyárban stb., a kisvárosok közül egyelőre csak Komlón és 25-én a szintén bányásztelepülés Hidason. Az MDP helyi vezetői az országos intencióknak megfelelően létrejöttük pillanatától "bábáskodni" igyekeztek felettük. Ha ez igen sok helyen sikerült is rövidebb-hosszabb időre, a munkásság orientáló központjai szinte természetszerűen az opportunitástól elzárkózó munkástanácsok lettek - Sopiana Gépgyár, Pécsbányatelep, MÁV Fűtőház, komlói Kossuth akna, Béke akna -, s nem lehetett őket felléptetni a MEFESZ-szel szemben. A 24-i Nagy Imre-beszéd és a fővárosi fegyveres harcok valódi hátterét viszont maximálisan ködösítette a helyi sajtó, s így a pécs-baranyai "rend, nyugalom, fegyelem, béke" valamilyen ideális elízium látszatát kelthette. Amit nem vallottak be: a lavírozásra azért volt szükségük, mert a kemény ellenlépéshez hiányoztak helyben állomásozó szovjet erők, a pécsi lövészezredet nem sokkal a forradalom kitörése előtt felszámolták, az államvédelem és a rendőrség pedig csak 25-re érezte magát felkészültnek akár bázisainak biztos megvédésére is.

Csurgai Horváth József: Fejér megye (részlet)

A forradalom egyik tragikus székesfehérvári eseménye október 24-én, szerda este hét óra körüli időpontban történt. A késő délutáni órákban többségében a város üzemeiben dolgozó fiatalok, diákok gyülekeztek a Március 15-e utcában, innen a csoport a Szabadság térre ment, majd a József Attila Gimnázium diákotthona elé vonult, ahonnan azonban nem engedték ki a tanulókat. A tüntetés részvevői ezután a statárium és a kijárási tilalom ellen tiltakoztak a megyei tanács, majd a Belügyminisztérium Fejér megyei főosztály épülete előtt. A Sztálin út és a Vöröshadsereg út sarkán álló Szabó-palota egyúttal az Államvédelmi Hatóság székhelye is volt. Amikor a tömeg odaért, a kijárási tilalom még nem volt érvényben. A hivatalos állásfoglalás szerint ekkor "a békésen tüntető tömegben a provokátorok részéről lövések hangzottak el". A karhatalmista alakulat ezt követően riasztó lövéseket adott le, majd az odaérkező szovjet páncélosok a tömegbe lőttek.
Az események e korabeli és hamis beállítása szerint az ávósok a tragikus kimenetelű események lefolyásában nem vettek részt, sőt tulajdonképp maguk is áldozatok voltak, hiszen közülük is többen megsebesültek. Szemtanúk, a tüntetésben résztvevők egykorú feljegyzéseiből megállapítható azonban, hogy másként történtek a véres események. Egy visszaemlékezés szerint a tömeg a József Attila úton haladt, amikor az Államvédelmi Hatóság emberei két tüntetőt elfogtak, és az épületbe hurcolták őket. A tömeg azonnal visszafordult, és társaik szabadon bocsátását követelte. Az épületből könnygázgránátot dobtak közéjük, amelyet azonban visszahajítottak, így a gránát az államvédelmis katonák között robbant fel. Az ÁVH-székházból ezután három hosszú géppisztolysorozatot adtak le, többen megsebesültek. A Pirosalma utca sarkán álló, az orosz lakók védelmére kirendelt orosz páncélkocsi ezt követően avatkozott be, és nyitott tüzet a tüntetőkre. A karhatalmisták géppisztolya elől menekülő tüntetőket az orosz páncélos tüze hátulról érte.
A lövöldözés következtében hatan vesztették életüket. Az áldozatok valamennyien fiatalok, 19-22 évesek voltak. Az orosz páncélos tüze a karhatalmistákat sem kímélte. A polgári sebesülteket a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit az egykori csapatkórházba - a szovjet katonai kórházba szállították. A lövöldözésben sokan megsérültek, de a sérültek számáról pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre. A katonai kórházban hat rendőrt és rendőrtisztet ápoltak, közülük kettő súlyos, de nem életveszélyes sebesülést szenvedett. A tragikus kimenetelű eseményekről, csak október 26-án jelent meg tudósítás a Fejér Megyei Néplap különszámában, amely egyúttal az újság búcsúszáma is volt. Ebben nyolc fiatal tüntető sebesüléséről adtak hírt.

Szakolczai Attila: Győr-Sopron megye (részlet)

Miközben a hatalom egy esetleges győri megmozdulás fegyveres leverésére készült, október 23-án este a beledi cementgyár kultúrtermében Szigethy Attila a népfront által szervezett értelmiségi vitaesten vett részt. Előadásában - és részben kérdésekre, hozzászólásokra válaszolva - elsősorban gazdasági, azon belül is elsősorban a mezőgazdasági, a parasztságot érintő problémákról beszélt (békekölcsön, beszolgáltatás), nem ment túl Nagy Imre 1953-as programján. A hangulat azt követően lett izzóbb, hogy megérkeztek a soproni egyetemisták küldöttei, akik felolvasták a soproni MEFESZ határozatát, majd a helyi párttitkár javaslatára este nyolc órakor közösen meghallgatták Gerő rádióbeszédét. A beszéd olyannyira felkorbácsolta a szenvedélyeket, hogy Szigethynek arra kellett kérnie be-bekiabáló közönségét, hogy ne az ő számlájára bírálják a rendszert, ne hozzák fölöslegesen nehéz helyzetbe. A rebellis hangulat elleni tiltakozásképpen a helyi funkcionáriusok egymás után hagyták el a termet.
Október 23-a budapesti eseményeiben - jelen ismereteink szerint - a majdan Győrött is jelentősebb szerepet játszók közül egyedül Menyhárt Miklós, a hajtóműgyár munkástanácsának leendő elnöke vett részt. Menyhárt, aki munkája mellett a gépipari technikumban tanult, október 22-23-án iskolájával tanulmányi kirándulás keretében gyárlátogatáson volt Budapesten. Részt vett a tüntetésen, jelen volt a Bem-szobornál és a Parlament előtt is, ám Nagy Imre beszédét már nem tudta megvárni, este hét órakor indult vissza a vonata Győrbe. Mindenesetre ő és társai voltak azok, akik másnap elsőként szolgáltak hiteles információkkal.

Germuska Pál: Komárom megye (részlet)

Csolnokra, a rabtáborhoz újabb katonákat kellett rendelni. Az őrség ugyanis már a tábor területén sem tudta fenntartani a rendet, a belső körletekben elbarikádozták magukat a rabok, s a változatlanul a bányában tartózkodó társaikhoz csatlakozva éhségsztrájkba kezdtek. A táborral szembeni domboldalról pedig már KMKA-s katonák, szabadult oroszlányi elítéltek és más felkelők vették többször tűz alá az őrséget. A tüzérezred alegysége kitöréstől tartva erősítést kért Mecséri ezredestől. A 33. harckocsiezredtől előbb két, majd további három harckocsi, a tüzérezredtől pedig 50-60 katona érkezett, akik rögtön tűzharcba is keveredtek a tábort körülvevő felkelőkkel. Időközben egy bányászokból álló civil küldöttség is járt a táborban a rabok szabadon bocsátását követelve, ám őket elzavarták. A táborparancsnokság kétségbeesetten ostromolta az Igazságügyi Minisztériumot a helyzet mielőbbi megoldása érdekében. Éjjel a tábort több alkalommal ismételten tűz alá vették a felkelők. Október 28-án végre megegyezés született az éhségsztrájkolókkal: az IM ígéretet tett arra, hogy a táborba mihamarább kiszáll egy ügyészségi csoport, és megkezdi a szabadítást. A bányát a sztrájkolóktól a főaknász vezette bizottság tökéletesen karbantartott állapotban vette át. Másnap G. Varga Miklós és Major Miklós budapesti ügyészek, Nagy Andor, a 7. hadosztály ügyésze, valamint a dorogi és csolnoki nemzeti bizottság képviselői megkezdték a rabok szabadlábra helyezését. Mivel lassan haladtak az eljárással, rabbizottságot választottak, amely segédkezett a szabadságlevelek kiállításában. 30-án még mindig csak két teherautónyi embert tudtak megfelelő papírokkal ellátni, ezért a rabok maguk kezdték sokszorosítani a nyomtatványokat. A szabadítást így 31-ére fejezték be, a rabok mintegy húsz fakarusszal és teherautóval hagyták el a tábort. Mindössze 18-20 elítélt maradt a táborban, akiket köztörvényes cselekmény miatt (is) elítéltek.

Böőr László-Takács Tibor: Pest megye (részlet)

Szentendrén 26-án délelőtt ismét nagyobb, négy-ötszáz fős tömeg vonult a tiszti iskola elé nemzetiszínű zászlóval, a Kossuth nótát és a Himnuszt énekelve. A tisztek most sem adtak ki fegyvert, de leszerelték az épületről a régi címert, és felolvasták a forradalom 16 pontos követelését. Innen az éneklő tömeg a tanácsházához vonult, ahol a városi párttitkár beszélt az erkélyről, de a tömeg nem kívánta meghallgatni. Végül Zauer János nyugtatta meg a tüntetőket, és elhatározták, hogy délután négy órára összehívják a Hazafias Népfront Bizottságát. A tiszti iskolások között feszült volt a hangulat, mind nyíltabban hangoztatták, hogy nem lőnek a tömegre. Este újabb tüntető csoport jelent meg a laktanya előtt fegyvert követelve, hogy Budapestre menjenek harcolni. A parancsnok utasítást kapott a Honvédelmi Minisztériumtól, hogy "agitálják a tömeget, és ha nem megy, akkor térden alól lőjenek". A kapuőrség tisztjei azt állították, hogy nincs több fegyver a bázison, a tömeg azonban betörte a kaput. Már ekkor eldördült egy-két riasztólövés, majd amikor a fegyvereket és lőszert szerző tüntetők - jó néhány tiszti iskolással kiegészülve - éjfél körül elhagyták a laktanyát, a parancsnokság utasította a közeli tüzérséget, hogy lőjék az elvonulókat. A még az iskola előtt tartózkodó tüntetőktől a helyükön maradó tiszti iskolások a fegyvereket visszavették, nem riadva vissza a fegyverhasználattól sem. Az összecsapás egy halálos áldozatot követelt, többen megsebesültek.
A honvédség viszonya a forradalomhoz azonban már változóban volt. 26-án a délutáni órákban a nagykőrösi helyőrség parancsnoka is megkérdezte a Honvédelmi Minisztériumot, hogy mi a teendő, ha a tüntetők a szovjet emlékművet akarják ledönteni, amire a miniszteri utasítás az volt, hogy ne avatkozzon be. E nap délutánjától a honvédség Pest megyében már csak akkor folyamodott fegyverhasználathoz, amikor közvetlenül a laktanyát, a személyi állományt vagy a honvédségi felszerelést fenyegették a tüntetők. Szentendrén is a fegyverek megszerzése volt a tüntetők célja, és ennek megakadályozása érdekében került sor a fegyverhasználatra.

Szántó László: Somogy megye (részlet)

A megye lakossága először október 26-án nyilvánította ki szimpátiáját a forradalom céljai, valamint szolidaritását harcosai iránt. A nagyobb kaposvári üzemek munkásai körében a kora délelőtti órákban egyre erősödött az a szándék, hogy a városközpontba, Petőfi és Kossuth szobrához felvonulva fejezzék ki azonosulásukat a főváros szabadságküzdelmével.
A reggeli órákban az újságból ismertté vált a zrínyisek memoranduma, és minden bizonnyal mozgósítóan hatott a lakosság más csoportjaira is. A textilművek, a vas- és fémipari kombinát és a faipari vállalat dolgozói már gyülekeztek az üzemek területén, amikor a szándékukról értesülő megyei pártvezetők ismét a Zrínyi Kör segítségét kérték a munkások leszereléséhez. Kunszabó és Petőcz ugyan kimentek az üzemekbe, de mivel egyetértettek a demonstrációval, nem teljesítették a hatalom kérését.
A Petőfi téren végül többezres tömeg gyűlt össze, köztük voltak a város középiskolás diákjai. A politikai változásokra legfelkészültebb zrínyisek vezetői, Kunszabó és Petőcz vezényelték le a népgyűlést. A hallgatóság közvetlenül megismerhette őket és változást igenlő álláspontjukat. A gyűlésen szót kaptak az üzemek, a diákság képviselői, valamint a megyei pártbizottság titkára. A hallgatóság egyetértésével röviden megfogalmazták a felkeléssel szolidarizáló üzenetet és a helyi követeléseket, amelyeket azután a gyűlésen megválasztott küldöttségnek kellett eljuttatnia Nagy Imréhez. A népgyűlés után a tüntetők a városházáról és több más középületről eltávolították az elnyomás jelképét, a vörös csillagot.
A nap folyamán több nagyközségben is sor került a kaposvárihoz hasonló eseményekre. Bővebb források a csurgói és a lengyeltóti megmozdulásról maradtak fenn, a komoly iskolai hagyományokkal rendelkező Csurgón a gimnázium diákjai kezdeményezték a felvonulást az esti órákban, amelyhez 200-300 helyi lakos csatlakozott. A kaposvári gyűlés élményével hazatért vasúti tisztviselő, Kovács Andor javaslatára a gyűlés kimondta a Zrínyi Kör memorandumához való csatlakozást, és ideiglenes nemzeti bizottságot választott a tanács és a népfront munkájának segítése-ellenőrzése céljából. Lengyeltótiban is megalakították a nemzeti bizottságot, a népgyűlés után egy kisebb csoport megrongálta a szovjet emlékművet.
Már az első népgyűléseken megnyilvánult a kommunista hatalom politikájával szembeni elégedetlenség. Az első tüntetések létrejöttében kimutatható a megyeszékhely eseményeinek részben a sajtó, részben pedig személyes kapcsolatok révén érvényesülő hatása. Az eseményekben komoly szerepet játszottak az üzemi dolgozók, Csurgón a vasutasok, Lengyeltótiban pedig a gépállomás munkásai.

Orgoványi István: Tolna megye (részlet)

A nemzeti bizottságban is szerepet vállaló fiatal értelmiségiek, tanárok, ügyvédek október 31-én ifjúsági nagygyűlést szerveztek, ennek során összeállították követeléseiket, majd ki is nyomtatták a szekszárdi nyomdában. Ezek közül a legfontosabb a szovjetek csapatok kivonása, új ifjúsági szervezet létrehozása, a parasztok beadási kötelezettségének csökkentése, az erőszakos téeszesítés beszüntetése, a szabad gazdálkodás engedélyezése volt. Koalíciós kormány létrehozását szorgalmazták szabad választások alapján. Követelték, hogy rendezzék a kapcsolatokat a nyugati államokkal, és az uránt ne adják el a szovjeteknek. A város vezetését vegye át a forradalmi tanács. Töröljék el a felvételi vizsgát, szüntessék meg az osztályszármazáson alapuló megkülönböztetést. Az érettségizettek kapjanak megfelelő munkalehetőséget, töröljék el a kötelező érettségit orosz nyelvből, más nyelveket is lehessen tanulni, és ismét tanítsanak a középiskolákban rajzot és művészettörténetet, az énektanítást pedig terjesszék ki a felsőbb évfolyamokra is. A tankönyveket igazítsák a diákok életkori sajátosságaihoz, fektessenek le a nevelőknek, a szülőknek és a diákoknak egyaránt megfelelő erkölcsi normákat. Neveljék a diákokat nemzeti szellemben a középiskolákban. A diákok elleneztek minden vérontást, a pénteki tüntetésen is megakadályoztak minden kilengést. Egységesen kiálltak Nagy Imre mellett. A szekszárdi gimnázium diákjai másnap élelmet szállítottak Budapestre az István kórházba és a pesterzsébeti nagycsarnokba.
November 1-jén, mindenszentek ünnepén általános munkaszünet volt. Délelőtt tíz órakor ülést tartott a teljes nemzeti bizottság, amelyen a tagok kétharmada jelent meg. Budai Mátyás betegségére hivatkozva lemondott a tisztéről, ezután dr. Tóth Lajos látta el az elnöki teendőket. Beszámolt az eddig elért eredményekről. A honvédségi alakulatok a nemzeti bizottság mellé álltak. A honvédség, a rendőrség és a nemzetőrség közös parancsnokságot alakított. Az ügyészség, a börtön és a bíróság irányítását átszervezték, a politikai foglyokat elengedték. Létrejött a Szabad Szekszárdi Rádió, amely a 40,5-es hullámhosszon adott. Zsedényi Gyula, aki a posta rádió-műszaki alkalmazottja volt, a BM adóvevő rádióját átvitte a pártházba, és onnan sugározták a szekszárdi rádió adását.

Standeisky Éva: Veszprém megye (részlet)

Veszprémben erőszak alkalmazása nélkül omlott össze a helyi hatalom. Veszprém megyében a népszerűbb vagy kevésbé kompromittált helyi vezetők elhatárolódtak a kormány statárium-rendeletétől, ígéretet tettek a követelések elfogadására és továbbítására - és segítették az új hatalmi szerv megszületését. Erre Veszprémben a 26-án délután tartott gyűlésen került sor, amelyet a Vegyipari Egyetem MEFESZ-szervezete és az egyetemi tanács együttesen kezdeményezett. Figyeljünk fel a szép kifejezésre: "A jelenlegi súlyos helyzetre való tekintettel megalkotjuk Veszprém Város Nemzeti Forradalmi Tanácsát" - olvasható a szervezők felhívásában. (Bár a forradalmi szervezet nevében a "városi" jelző szerepel, a testület valójában az elbizonytalanodott, felbomló megyei párt- és állami szervek szerepkörét töltötte be. A megyei és a városi forradalmi szervezet elkülönülésére a forradalom második szakaszában került sor.) A forradalmi tanácsban értelmiségieknek, katona- és rendőrtiszteknek jutott főszerep. A tagoknak csaknem fele az MDP tagja volt.
Nem került be a testületbe az a munkás, aki radikális követeléslistát olvasott fel: ezeréves Magyarországról, a magántulajdon tiszteletben tartásáról, az államosított ingatlanok visszaadásáról és az egykori tulajdonosok kártalanításáról beszélt, "mindentől és mindenkitől független munkástanácsok" megalakítását szorgalmazta. "A munkástanácsok tagjai kizárólag a becsületes magyar dolgozó nép által közóhajra megválasztottak lehessenek." A vállalatok élére szakképzett, "a nép teljes bizalmát élvező", "becsületes magyar honpolgárok" kerüljenek. "Arra kérem a magyarok Istenét - mondta -, hogy segítsen hozzá bennünket ezen függetlenebb magyar élethez és a teljesen szuverén Magyarország létrehozásához." Felszólalását leventeköszöntéssel zárta: "Szebb jövőt!" A szocializmust áttételesen elutasító beszédben nem nehéz szovjetellenes, kommunistaellenes élt felfedezni. A tanács tagja lett ugyanakkor a megyei államvédelem második embere, Ferenczi István is, akit maga a szervezet delegált a testületbe.

További információk a www.rev.hu honlapon


Emlékbizottság
·Emlékbizottság
·Társadalmi Bizottság
·Együttműködő szervezetek
·Külügyi albizottság
·Életrajzok
Sajtó / Press
·Fotogaléria - Photogallery
·Programok - Programs
·Sajtóanyagok / Pressmaterial
Programajánló
·Külföldi programok
·Hazai programok
·Nemzetközi együttműködés
Kapcsolatok
·Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma
·Magyar-Lengyel Szolidaritás
·1956 -os Intézet
·Oktatási Minisztérium Nemzeti Emlékezet Program
·Nemzeti Évfordulók Titkársága
·Magyar Történelmi Film Közalapítvány
·Kanadai Nagykövetség
·Historic front pages, newspapers Hungary 1956
·Hungary 1956
Group Photo Pool
Játékfilmprogram
·Filmajánló
·Emlékév játékfilmprogramja
·Élményút kalauz
·Az Emlékév játékfilmprogramja az MTV1 és a Duna Televízió műsorában
·Rendezői portrék
Kultúra
·Film
·Kiállítások
·Irodalom
Agora
·Vélemények

Utolsó módosítás dátuma: 2006-12-07
Copyright © Puskás Tivadar Közalapítvány.