Sorsod Művészete
Gérecz Attila versei és utóélete

Van, akit a kín őrültté tesz, és van, akit hőssé. Hősnek lenni sokféleképpen lehet. Méltóságukat megőrizni azonban csak keveseknek adatik meg. Eközben maradandót alkotni, pedig csak a kiválasztottak tudnak. Gérecz Attila hősnek született, akként halt meg, de a börtönben lett költő.

Rab vagy. S bár hited a sebek belepték, a sejtelem, hogy egyszer fölleled még utad nyomát, életre csábítóbb, s úgy kapsz az emberszíven, e törékeny, de cicomás és rideg kőedényen, hogy kiigyad és összetörd, mint Jób, kinek cserepet se dobott a Sátán. - Az ember kínja szól a kisded száján, akármíly szép és édesen gagyog. Ezért kell csókja, könnye asszonyodnak: az ember szomjas és szomja nyomot hagy. - Dalolom azt, ami nyomot hagyott.

(Sorsod Művészete -részlet-, Márianosztra, 1956. március)

Gérecz Attila 1929. november 20-án született, a II. világháborúban német hadifogságba került. 1949-ben, mindössze húsz évesen összeesküvés és hazaárulás bűntettében bűnösnek találták és tizenöt évi szabadságvesztés büntetésre ítélték. A váci börtönben szellemi társakra talált többek között Béri Géza, Kárpáti Kamil, Tollas (Kecskési) Tibor és Tóth Bálint személyében, akik a börtönkápolna "füveskertjében" saját műveikből készítettek kézzel írott válogatást. A velük való kapcsolat indította el tragikusan rövid, de annál tartalmasabb költői pályafutását. Itt készült első verse is (Így bocskorosan, 1954 május), amelynek megszületése után nem sokkal sikerült megszöknie a börtönből. Szabadsága nem tartott sokáig: feljelentették, elfogták, előbb Vácra, majd a pesti gyűjtőfogházba, végül a márianosztrai szigorított fegyházba vitték. A költészetét azonban nem tudták rabláncra verni.

A mocskos padlón fekszem,
hátam vetem a falnak.
- A fájdalmon... lehet-e versem,
hatalmad? -

Próbálgatom Anyám mosolyát.
Lelkére még dalaim szórnám...
Könnyeket, mik már nem fagynak át
a formán.

Másom sincs, Uram. Beérem
azzal, hogy arcodat viszem.
Csak így bírtam még el: kenyéren
és vízen.

(Kenyéren és vízen, Márianosztra, 1955)

'56 júniusáig, utolsó verse megszületéséig (Levél) alkotott. Október 31-én szabadult a börtönből. Egy hét múlva a szovjet harckocsik elleni küzdelemben népe szabadságáért halt hősi halált. Versei azonban elpusztíthatatlanok.

A Stádium Kiadó gondozásában, 2001-ben megjelent verseskötet méltóképp őrzi emlékét.

"A Gérecz Attila életéről és költészetéről összeállított díszes kiadvány valódi jelentősége az, hogy kiváló alkalmat teremt a ma olvasója számára egy felfoghatatlanul korán félbemaradt élet és egy befejezetlenségében is egységes életmű megismerésére. Segítségével talán lehetővé válik, hogy minden személyes vagy politikai elfogultság nélkül megtörténjék e kivételes életmű mai horizontú értelmezése és értékelése. Végre előfeltevésektől mentesen tudatosodhat, hogy az 1956-ot övező időszak történelmének és irodalmának - tragikusan töredékes sorsával és művészetével - minden bizonnyal Gérecz Attila és költészete az egyik legreprezentatívabb képviselője és kifejezője." (Vilcsek Béla, CET, 2002. évf.)

Gérecz Attila: Sorsod Művészete - Gérecz Attila versei és utóélete, Stádium Kiadó, Bp., 2001

(btb.)