1956-OS KÖNYVESPOLC

Az 1956-os forradalom és szabadságharc közelgő jubileuma alkalmából - hagyományt ápolva - dokumentumok, értekezések, memoárok, naplók stb. sorát jelentetik meg a kiadók. Több tucatra rúg a megjelenő könyvek száma. Az alábbiakban néhány, a témakörbe tartozó kiadványt mutatunk be: közülük egy korábban látott napvilágot, a többi azonban újdonság.

A MAGYAR FORRADALOM 1956 - NAPLÓ

Jellegzetes gyermekbetűk örökítették meg egy kisfiú életének eseményeit a forradalom napjaiban és nem sokkal utána (az első bejegyzés dátuma 1956, október 23-a, az utolsóé l957. július 25-e). Modernkori Anonymusnak vélték sokáig a becses ereklye, az ötven évvel ezelőtti "jegyzőkönyv" íróját. A füzetre az Ecseri piacon lelt rá Molnos Péter művészettörténész. A Magyar Narancs 2006. június 15-i számában az áll, hogy fény derül a rejtélyre, megtalálták a szerzőt: Kovács Jánost, aki a lap szerint 74 éves (valójában tízzel kevesebb, hiszen a történések óta 50 esztendő telt el), és egy szociális otthon lakója. A megjelentetésre - díszes az album, méltó az ügyhöz - Kieselbach Tamás vállalkozott. Semmi túlzás nincs a nemes missziót teljesítő mecénás ajánló szavaiban: "E könyv sorsa analóg a magyar festészet újrafelfedezésének történetével. Eltűntnek hitt remekművek kerülnek elő, kiselejtezhető hulladéknak tartott alkotások kapják meg végre megérdemelt megbecsülésüket. Lassan helyükre kerülnek a dolgok. E könyv kiadásával ehhez a folyamathoz szeretnék hozzájárulni."

Milyennek ismerhetjük meg a kiskorú szerzőt a textus alapján? Nagykorúnak: jó megfigyelő, sokoldalú az érdeklődése, képes kihámozni a mozgalmas eseményekből az összefüggések lényegét. Leírásai felnőttesek, olykor plasztikusak, optikája nem csupán a szűkebb családi tereket fogja be, hanem a szeretett és ismert Budapest helyszíneit is. Színvonalas rajzokkal és térképekkel illusztrálta mondanivalóját. Megőrizte a beszédes dokumentumokat, újságkivágásokat, röpcédulákat, az első lottószelvényt. Még politikai vicceket is mesél (az ilyesmiért éveket sóztak a terjesztők nyakába). Tallózott a közéleti, kulturális, sport stb. hírek között. Bár nem kétséges, kinek az oldalán állt, igyekezett objektíven felsorolni a napok epizódjait. Sűrűn idéz - kommentár nélkül! - a Népszabadságból, pedig akkoriban az olvasók nem nagyon kedvelték a lapot, aztán, a forradalom leverését követően, érdesebbé válik a hangvétele. Az 1957. január 22-i prófécia később beigazolódott: "Malétert nyilván 'ellenforradalmi' tevékenység miatt fogják elítélni, pedig igazán magyar hazafi, a forradalom vezetője volt." A kiegészítésben feljegyzett vélemény is helytálló: az Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben című propaganda-kiadvány hemzseg a hazugságoktól.

Regényeknél is érdekesebb és tartalmasabb a több mint százlapos munka, a forró napok közérdeklődésekre számot tartó magán-krónikája. A visszhang a várakozásnak megfelelő. Kovács János naplója augusztus második hetében a Fókusz Könyváruház eladási sikerlistájának élén szerepel.

(Kieselbach Tamás kiadása, Kieselbach Galéria, Bp.)

SZAKOLCZAI ATTILA: AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC

A kötet szövege három részre tagolódik (a fényképek - egy részük ismétlődik - szintén jelentős helyet foglalnak el):

l./ Az 1956-os forradalom története,
2./ Dokumentumok,
3./ Visszaemlékezések.
Kiegészítő anyagok: Életrajzok, Kislexikon, Ajánlott irodalom.

Az egyes blokkokat - rendhagyó módon - szellemes vicc, úgynevezett bon mot vezeti be, mely a kor hangulatát érzékelteti. A tényszerű megállapításokat grafikonok, dokumentumok hitelesítik. Az előzményeket tömör eseménycsokor mutatja be. Anekdoták is élénkítik a stílust. Egy példa: "Szófiában egy öreg néni két óriási csomaggal száll le a vonatról. Megszólítja valaki: - Hát nincs itt egy férfi se, aki segítene? Mire a néni: - Nincs. Férfiak csak Magyarországon vannak."

Kiemelten részletezi a szerző az áldozatok statisztikáját (elítéltek, kivégzettek), gondolatgazdag a Kié 1956? című passzus, tanulságos a különböző viták, nézetek rekonstrukciója. A dokumentumok széles skálán helyezkednek el (vallomások, beszédek, követelések, cikkek, táviratok, felhívások, okmányok, portrék, előterjesztések stb.). A sajtóból válogatott szemelvények szintén gazdagítják a panorámát. Akik emlékeikkel járultak hozzá a múltidézéshez (a szövegek a legkülönbözőbb időkből valók), természetesen a maguk szubjektív igazságát és meggyőződését fogalmazták meg. Néhány név (nem fontossági sorrendben): Lipták Béla, Marosán György, Pongrátz Gergely, Hegedűs András, Király Béla, Bibó István, Kopácsi Sándor, Mécs Imre, Göncz Árpád, Újhelyi Szilárd, Rácz Sándor, Ungváry Rudolf, Wittner Mária, Szilágyi Júlia, s még sokan mások. Mindkét oldal képviselői megszólalnak. Az életrajzok és a kislexikon hasznos függelékei a lényegre törő, olvasmányos, jól tördelt könyvnek.

(1956-os Intézet, 200l)

KRÓNIKA 1956

A "kitüntetett fontosságú esztendő" eseményeinek összefoglalása. Nem csupán a közismert tények szerepelnek lapjain, hanem kisebb horderejű hírek, az élet minden szférájára kiterjedő adatok, adalékok, összefüggések stb. is - szövegben, képben, karikatúrában, hiteles források alapján, naptár-szerű elrendezésben. Nagy érdeme az albumnak, hogy írói és szerkesztői oldott stílusban adják közre az információkat. Plakátokkal, hangulatjelentésekkel, anekdotákkal, röpcédulákkal, jelentésekkel, hirdetésekkel, határozatokkal, cikkekkel sűrűn illusztrált oldalak mutatják be a szabadságharc évének Magyarországát. Hasznosak a nemzetközi kipillantások (Moszkva, Poznan, Szuez), a felkelés vidéki fotóit pedig a "napról napra" jellegű mondatok között találhatjuk meg. Nem maradt ki a leltárból a művészet, így a film (a Körhinta és "vidéke", 14.l., az Egy pikoló világos fogadtatása Karlovy Varyban, 74.l., Páger Antal hazatérése, 91.l.), az irodalom (az Írószövetség közgyűlése, 97.l.), valamint a sport (olimpia Melbourne-ben,188.l.). Az októberi dosszié a legvaskosabb. Ahol szükséges, az előzmények részletezése is szerepel (pl. a Grősz-per, 47.l.). Megismerhetjük az enciklopédikus teljességű hasábokról a Rákosi-korszak vezetőinek további sorsát (159.l.), számos személyi vonatkozású közléssel egyetemben. Tárgyilagosan lényegre törők az életrajzok. Bizonyára segíti majd az érdeklődőket az eligazodásban a felhasznált irodalom jegyzéke.
A tanulságokat hosszasan fejtegethetnénk. Ismertetésünkben elégedjünk meg a zárófejezet egyetlen mondat-részletével: "A demokratikus szocializmus... illúziónak bizonyult."(215.l.)

(Kossuth Kiadó - Tekintet Alapítvány, 2006. Főszerkesztő: Izsák Lajos)

ACZÉL TAMÁS - MÉRAY TIBOR: TISZTÍTÓ VIHAR

"Adalékok egy korszak történetéhez" - ez az alcíme a szerzőpáros elhíresült kötetének, mely három év híján fél évszázada jelent meg először. Akkor, amikor itthon szinte még suttogni sem lehetett a forradalomról s reálisan senki sem számíthatott a Kádár-rendszer bukására. Aczél és Méray bigott hívei, sőt gátlástalan kiszolgálói voltak a Rákosi-rezsimnek. Még 1953-ban sem nyílt ki a szemük teljesen. Csak a Rajk-perben elkövetett szörnyű bűnök és törvénytelenségek nyilvánosságra kerülése után döbbentek rá arra, kit és mit is támogattak. Ettől kezdve, rátérve a damaszkuszi útra, lehetőségeiket, megnyilvánulásaikat, tekintélyüket másfajta ügy, a megigazulás szolgálatába állították. Közismert, hogy a népfelkelés leverését követően külföldre távoztak. Jelentős emigrációs történelmet írtak. Aczél időközben meghalt, Méray - immár nyolcvan felett - sűrűn jár haza, nemrég kapott rangos kitüntetést.

Munkájuk fő célja az volt, hangoztatták az angol nyelvű kiadás 1959-es előszavában, hogy a forradalmat megelőző "nagy irodalmi mozgalomban" részvevők küzdelmét megörökítsék, s az értelmiségi ellenállás stációit rögzítsék. Hiteles tanúk ők, kétség sem férhet hozzá, noha szubjektív indulataik átsütnek a megírás idején még friss emlékeken. Aki végiglapozza a terjedelmes kötet oldalait, nem csupán az ismert tollforgatók harcait ismerheti meg. Képet kaphat a politika sakkjátszmáiról, a terrorról, az élet minőségéről, a pártharcokról, a társadalom prominens szereplőiről (magáról Rákosi Mátyásról is), a művészetek elsorvasztásáról, a sajtó szerepéről stb. Abszurdba hajló epizódok, anekdoták, viccek fűszerezik az egyébként döbbenetes tényeket tartalmazó helyzetjelentést. 1956-os alapmű.

(Noran Kiadó 2006.)

NAGY IMRE: SNAGOVI JEGYZETEK

Tudtunk róla, de nem ismerhettük meg, mert a dokumentum "bujkált". Napvilágra kerülése, illetve közkinccsé tételének folyamata is regényes (rendkívül jellemző a mi kelet-európai világunkra). Az események 1989-1990-re nyúlnak vissza. Nagy Erzsébet ekkor vehette át édesapja romániai feljegyzéseit és levelezését. Rainer M. János kétkötetes életrajzában használta fel először a vallomásnak is beillő kéziratot. A román változat két évvel ezelőtt jelent meg s most végre eljött az ideje a magyar kiadásnak.

Kende Péter értő előszava pontosan meghatározza a "Gondolatok, emlékezések 1956-1957" alcímet viselő kötet jelentőségét. Fontos használati utasítás: az eszmefuttatásokból csak bizonyos fenntartásokkal ismerhetjük meg a néhai miniszterelnök gondolkodását, írja a történész s meg is magyarázza az okot. Nagy Imre tudta, hogy titkosrendőrség figyeli és sejtette, hogy papírjait lemásolják, tehát roppant óvatosan rótta a füzetek sorait. Másrészt több-kevésbé tisztában volt vele, hogy lényegében már a vádlottak padján ül. Az önvizsgálat szándékának érvényesítése mellett védőirat is született a tolla alatt.

Bizonyosan tanulmányok sora fogja interpretálni 1956 mártírjának végrendelet-szerű mondatait, melyeket gondozói függelékkel, bibliográfiával, névmutatóval, CD-lemezzel egészítettek ki. Legyen most elég annyi ajánlásnak: a snagovi jegyzetfüzér egy kivételes személyiség mentalitásának és egy manipulatív korszak lényegének megértéséhez járul hozzá. Nem csupán tudósok tanulmányozhatják haszonnal, hanem mindenki, aki szeretné megismerni a mögöttünk hagyott évtizedek történéseinek ok-okozati összefüggéseit és egy drámai felismerés, majd hősies vállalás mozgatórúgóit.

(Gondolat Kiadó - Nagy Imre Alapítvány Bp. 2006.)

VALUCH TIBOR: HÉTKÖZNAPI ÉLET KÁDÁR JÁNOS KORÁBAN

"...a mindennapok történelmének sokféle arca és sokféle emlékezete volt, van, és sokféle illúzió kötődik hozzá" - írja a szerző a bevezetőben s kulcsszónak a korszakhoz a "majdnem" kifejezést ajánlja. Látszat és illúzió - ezek a mindennapok legfontosabb jellemzői, hangsúlyozza. Ami a periodizációt illeti, Valuch nem követi mereven a hagyományt. Bár a Kádár-éra történeti értelemben 1956-ban kezdődött és 1989-ben ért véget, a könyv kitekint az előző, 1945 és 1956 közötti évekre is. Indokoltan, noha, mint köztudomású, a pártvezető nem tekintette magát és kormányát Rákosiék örökösének.

A fordulópontok:
1961 - a kollektivizálás befejezése,
1963 - az amnesztia, a konszolidáció kezdete,
1968 - a gazdasági reformok bevezetése,
1972-73 - a reformok leállítása,
1978 - a gazdasági válság kibontakozása, a konszolidációs periódus lezárása,
1982 - a kisvállalkozások engedélyezése, a magánszektor liberalizálása,
1986-87 - a politikai válság elmélyülése.

Pergő ritmusú, változatos, izgalmas ( s mivel rengeteg érdekességet nyalábolt össze az író az egyes fejezetekben: szórakoztató) montázs-sorozatként elevenedik meg előttünk a mindennapok históriája. Megismerhetjük a "homo kadaricus" eszményeit, a legvidámabb barakkban uralkodó érvényesülési lehetőségeket, divatokat, játékszabályokat, munkaerkölcsöket stb. Frappáns a dokumentáció elrendezése. A fejezetek: Tájak, terek, emberek (természeti viszonyok); "Ha felépül végre a házunk..." (építkezési kultúra); "Az én házam az én váram..." (a lakóterek és tárgyaik); A konyha világa (mit lehetett (v)enni? ; Csinosan és jól öltözötten (ruházkodás); A bőséges ínségtől az ínséges bőségig (vásárlási szokások); "Rohan az idő..." (közlekedés); A családi tűzhely melege (születés, születésszabályozás); "A dolgozók második otthona...(munkahelyek); A test világa (szépség-és nőideál); "Nyolc óra szórakozás..." (tömegkultúra, sport, utazás); "Az öntudatos szocialista ember" (ideológia, hit, ünnepek); "A párttal, a néppel egy az utunk!" (sajtó és cenzúra, politika a mindennapokban).

Rövid értékelés, képek, karikatúrák, lapidézetek, falvédőszövegek(!), reklámok, újságcikk-részletek támasztják fel azokat az esztendőket, amikor vörös zászlók alatt meneteltünk és ütemesen tapsoltunk. Valuch igyekszik tárgyilagosan megragadni a jelenségek lényegét, amikor a tegnap mozijába invitál bennünket. Időrendi összefoglaló zárja a hosszú utazást.
Kritikai észrevétel: keveselljük a kultúráról (a moziról) szóló információkat. Néhány helyesírási hiba is becsúszott a szövegbe (ne mond ki, 175.l.). A fotó-kollekció ezzel szemben egyenesen pompás.

(Corvina Bp.2006.)

VALUCH TIBOR: MAGYARORSZÁG TÁRSADALOMTÖRTÉNETE
A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

Nem kifejezetten 1956-os témájú értekezés, de mindenképpen hozzátartozik a "történethez". A forradalom előtti és utáni hátteret világítja meg impozáns érvrendszer és adat-apparátus segítségével.

A munka az első kísérlet a XX. század második felének magyar társadalmában végbement folyamatok, a makro- és mikrostrukturális változások összegzésére. A kutató vizsgálódási szempontjai sokrétűek, minden fontos életszférára kiterjedők. A statisztikai adatok elemzése alapos. A szerző nem pusztán a számok alakulására, hanem a hullámzások magyarázatára is kíváncsi. A szerkezet megválasztása célszerű. Valuch Tibor a történelmi idő, az alternatívák, a demográfiai jellemzők, a térbeliség és a nemzetiségi összetétel kérdéseinek tárgyalása után jut el különböző színterek - a politika és a hétköznapok - , valamint a magatartásformák és a társadalmi helyzetek átvilágításáig.

Néhány fejezetcím: A demográfiai viszonyok változásai; Magyarországi kisebbségek - Kisebbségben élő magyarság; Elitek, vezető csoportok; Hatalom és társadalom; Politikai részvétel és politikai tagoltság; A szociális viszonyok változásai stb.

Az illusztrációs képanyag célszerűen megválasztott, bőséges az egyes részeket lezáró irodalomjegyzék. Folytatódik a könyvkiadásban hazánk tudományos igényű felfedezése és múltunk igényesen analitikus feltárása.

(Osiris Kiadó Bp.2005.)

EMBER MÁRIA: MINDENT KÉSVE

Az 1956-os naplójegyzetek és feljegyzések a "népfelkeléssel lépésről lépésre azonosuló, valamint tenni vágyó, ám e tevékenység terepét nem találó kortárs töprengéseit" tartalmazzák. Ember Mária életmű-sorozatának részeként látott napvilágot a karcsú kiadvány, melyben vázlatos bekezdések találhatók emberekről, találkozásokról, tragédiákról, csalódásokról, örömökről, a forradalmi napok feszültségeiről, a személyiségformáló próbatételekről. Cicomázatlan stílusúak, mégis irodalmi értékűek a bekezdések. A szerző képes arra, hogy elénk varázsolja az elröppent pillanatok izgalmait.

A rekonstruált napló kódjai - igaza van az utószót író szerkesztőnek, Murányi Gábornak - nem fejthetők meg hiánytalanul, ám titokzatosságuknál nagyobb adatgazdagságuk. Egy elkötelezett ember portréját egészítik ki markáns ecsetvonásokkal, akárcsak az "1956-ról 1989-ben" című interjú. E.M. egzisztenciális dilemmáiról sem hallgat. Mivel tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának, felmerült a kérdés: maradhat-e lapjánál, a Magyar Nemzetnél? Erre és sok más problémára, kételyre, benyomásra is kitér a töredék-jellege ellenére sem torzó szépirodalmi teljesítmény.

Ízelítőül három mondat Október névtelenjeiről: "...szeretetet éreztem ezek iránt az ismeretlen emberek iránt. Nekem ezektől nem kell félni. Ezekre én behunyt szemmel is rábízhatom magam."

(Noran-Kiadó Kft., 2006.)

1956 - MAGYAR ÍRÓK NOVELLÁI

Az elbeszélés-gyűjteményben - időrendi sorrendet követő szerkezetben - olyan művek kaptak helyet, melyek tematikája az előkészületektől a forradalom kirobbanásán át a felkelés bukásáig terjedő mozzanatokig felöleli úgyszólván a teljes spektrumot.

Pomogáts Béla, az ismert irodalomtörténész válogatta a műveket. Rangos szerzőgárda alkotásai kerültek az 1956-os csokorba - élők és holtak, klasszikusok és modernek, megbecsültek és kevéssé méltányoltak, itthoniak és külföldiek egyaránt. A nevek (a publikálás egymásutánjában): Konrád György, Galgóczi Erzsébet, Ferdinandy György, Ignácz Rózsa, Kertész Imre, (Szász Béla) Vincent Savarius, Ágh István, Déry Tibor, Mándy Iván, Kamondy László, Fejes Endre, Déry Tibor (másodszor), Eörsi István, Aczél Tamás, Ferdinandy György (másodszor), Sziráky Judith, Sárközi Mátyás, Márton László, Örkény István, Ember Mária, Kertész Ákos, Örkény István (másodszor), Gömöri György, Ladányi László, Déry Tibor (harmadszor), Göncz Árpád. Az írások a lehető legváltozatosabbak. Személyes élményeket rögzítő próza épp úgy szerepel az antológiában, mint regény-kiegészítés, önéletrajzi emlék, dokumentáris "száraz barokk", lírai, elégikus, tragikus hangvételű vagy érzelmes opus.

1986-ban a Zrínyi Katonai Kiadó megjelentetett egy hasonló rendeltetésű könyvet (Számadás, Magyar írók elbeszélései 1956-ról), ám a válogatásnak és a megítélésnek evidensen mások voltak akkoriban a szempontjai. Érdekességként megemlíthetjük, hogy az egykori kurzus-vállalkozásban és a mostani gyűjteményben mindössze négy azonos tétel szerepel (név és cím szerint Fejes Endre: Vonó Ignác, Déry Tibor: Számadás, Sziráky Judith: Ködben és Örkény István: A hattyú halála című munkája). Nem állítjuk, hogy valamennyi további novellát feltétlenül száműzni kellett abból a kiadványból s az sem biztos, hogy az "újak" kivétel nélkül kvalitásosabbak a "régieknél" (az ízléseken és értékrendeken lehet vitatkozni), azt azonban sajnáljuk, hogy ebben a kötetben a művek lelőhelyét, időpontját, forrását hiába keressük. Egy életrajzi összefoglalás ugyancsak elkelt volna.

(Noran-Kiadó Kft., 2006.)

(VJ)