Életrajz

Jánosi Katalin Budapesten született 1951. nov. 2.-án. Nagy Imre mártír-miniszterelnök unokájaként gyermekfejjel két évet töltött romániai deportálásban. Édesapja, Dr. Jánosi Ferenc, az 1958-as Nagy Imre-per vádlottjaként 8 éves börtönbüntetéséből egészségi állapotára, tüdőbajára tekintettel amnesztiával szabadul, de igen hamar (az 1968-as csehszlovákiai események hatására ) szívinfarktusban meghal.
1971-ben a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizik.
1975-ben az Iparművészeti Egyetem gobelin-szakán diplomázik (tanárai: Szilvitzky Margit, Eigel István, Plesnivy Károly). Több, pályázaton nyert, sajátkezűleg szőtt, nagyméretű gobelinje kerül közintézményekbe (Győr, Budapest). A gobelin munkafolyamatának szerves része a kartonfestés, ebből adódóan egyre inkább a festészet felé fordul.
1987 óta kizárólag táblakép-festészettel foglalkozik. Az elmúlt 25 évben 14 egyéni tárlata volt Magyarországon és külföldön is. Budapesti és vidéki országos képzőművészeti tárlatokon és egyéb csoportos hazai és külföldi kiállításokon rendszeresen szerepelnek munkái (Ausztria, Svájc, Japán, USA, Németország).
1997-ben kulturális menedzseri diplomát is szerez az ELTE-n, diplomamunkáját a Művészeti Alap rendszerváltáskori átalakulásáról, krízis-helyzetéről írta.
Budapestről 1998-ban költözik Piliscsabára, ahol jelenleg is él és dolgozik.