LUGOSSY LÁSZLÓ

A siker nem szól sem melletted, sem ellened - tartja a francia szentencia. Tegyük hozzá: a termékenységgel hasonló a helyzet. Tudunk filmesekről kilométernyi filmográfiával és súlytalan életművel, de ennek a fordítottja is előfordul. A művészetben elfoglalt pozíció nem mérhető a produktumok mennyiségével.
Azért bocsátottuk előre megjegyzésünket, mert Lugossy László pályájának kommentálásakor megkerülhetetlen a kérdés - és a válasz - : vajon miért ennyire kurta a leltár? Hiszen mindössze három úgynevezett egészestés film fűződik a nevéhez, pedig felkészültsége, igényessége, munkabírása ennél sokkal több alkotás elkészítésére predesztinálhatta volna. A hatvanas évek közepén kezdődik önálló biográfiája, tehát még egy mozidarab sem esik egy évtizedre. Akárhogy is nézzük, szokatlanul kevés.
Az elképzelhető okokat csak feltételezni tudjuk. Szerzőnk nem "nyomulós fajta". Hosszasan érleli a terveit. Sokáig pepecsel forgatókönyveivel. Kedvét szegte néhány vétó. Energiáit fölemésztették a funkciók, melyeket vállalt. (1981-től 1995-ig tevékenykedett a Film- és TV Művészek Szövetségének titkáraként, majd mintegy évtizeden át töltötte be a Duna Televízió felelős vezetői posztjait). Anélkül, hogy magyarázatot keresnénk a hiátusra s felmentenénk a művészt szellős üresjáratainak vádja alól, szeretnénk aláhúzni: Lugossy László nem pihent, amikor kollégái szolgálatában csatázott, vitázott, gyűlésezett, beadványokat és törvénytervezeteket fogalmazott. A társadalmi megbízatás teljesítése is része az oeuvre-nek.
Az operatőr képzettségű fiatalember a HDF-beli rövid inaskodást követően 1962-től a híres moszkvai egyetem, a VGIK /Vszeszojuznij Goszudarsztvennij Insztitut: Összövetségi Filmintézet) ösztöndíjasa, Vaszilij Suksinnal együtt jár, első mestere Mihail Romm, majd Grigorij Csuhraj szárnyai alá kerül. Utóbbiról köztudott, hogy a párt hűséges, ám fölöttébb kritikus katonája, aki szívesen verekedett tanítványaiért is, elvekért is. Lugossy László tőle /is/ tanult elvhűséget, következetességet, toleranciát. Miután hazatért, a Balázs Béla Stúdióban "gyakorolt". KÜLÖNÖS MELÓDIA (1968) című etűdje, mely kedvező fogadtatásban részesült, költői emelkedettséggel szólaltatta meg Karinthy Frigyes prózáját. Az "előhang" több volt, mint ígéret. Ennek ellenére sokáig kellett várnia arra, hogy mélyvízbe dobják (az oberhauseni és edinburghi diploma sem biztosított szabad sorompót). Asszisztensi gyakorlatait Kovács András és Kósa Ferenc irányította. A HIDEG NAPOK, az ÍTÉLET, a BEKÖTÖTT SZEMMEL az elő-iskola állomásai. Közben saját szcenáriumaival is bíbelődött - eredménytelenül. Később keményen tört pálcát felettük: "Már el sem olvasom ezeket a forgatókönyveket, mert meglehet, hogy nem is voltak túl jók; de mindegyikben ugyanannak az alaptémának vagy rögeszmének a körüljárására történt kísérlet, amelyikre a megvalósult filmjeimben." Érdekes, hogy a dokumentum műfaja egyáltalán nem vonzotta, alkatától idegennek érezte.
Ars poeticáját "az első szó jogán" fejti ki Zsugán Istvánnak, a fáradhatatlan kérdezőnek (a SZUBJEKTÍV MAGYAR FILMTÖRTÉNET egyik legfőbb forrás koncepciók és szándékok, elképzelések és harcok számbavételéhez). A vallomás a sarokba szorított hazatérő fogoly történetével kapcsolatos, de a folytatásokra, Lugossy későbbi két művére is vonatkoztatható: "Békeidőben is, meleg szobában is, jóllakottan is - tudva vagy öntudatlanul - fenyegeti az embert az elszemélytelenedés veszélye; ilyenkor is sok az olyan helyzet vagy pillanat, amikor az egyes ember úgy érzi, hogy a nagy történelmi mozgások távlataiban az ő egyéni arca vagy viselkedése nem számít. Pedig tízezer embernek nem minden ügyét lehet tízezresével elintézni, csak egyesével. Egy embercsoport vagy közösség is csak akkor találja meg a maga igazi helyét, feladatát, ha mindegyikük megtalálja azt. Semmilyen világméretű vagy eszmei cél nem ad felmentést az egyes emberekre való figyelés kötelessége alól; minden mozgásnak emberi arányúnak kell lennie, így a mi hétköznapi forradalmunknak is. Sokszor látszólag csip-csup ügyeknek tűnhetnek bizonyos dolgok, de az ember élete az ilyen egyperces, csip-csup ügyekből áll össze; a személyiség és a művészet joga és kötelessége óvni ezeket a "jelentéktelen" egy perceket."
Az AZONOSÍTÁS (1975) kiélezett társadalmi szituációt hoz premier plánba. Hőse, Ambrus András azok ellenfele, akik identitását vonják kétségbe. A háborút megúszta, de a békét is meg kell úsznia. Végül bizalmat kap, azaz esélyt a biztonságra és a harmónia megtalálására. A KÖSZÖNÖM, MEGVAGYUNK (1980) - állandó partnere, Kardos István írta a forgatókönyvet - "mai témát" dolgoz fel. Az öncélú szerzés csődjét látjuk a vásznon. A zakatolásnak az a következménye, hogy az emberi kapcsolatok elsekélyesednek. A dübörgő tempónak semmi értelme, bizonyítja a példázat. Az öntödei szakmunkás faluról érkezett párja nem akar rabszolgává válni. Kelecsényi László érvelése találó. A film áldozatnak tekinti az önkizsákmányolót, s nyíltan amellett tör lándzsát, aki ki akar szabadulni ebből a csapdából. A SZIRMOK, VIRÁGOK, KOSZORÚK (1984) új optikát alkalmazva jeleníti meg az elbukott 1848-as forradalom, a világosi fegyverletétel utáni időszakot. Eltűnt a korábban megszokott "ünnepi áhítat" és a sokáig elfogadott romantikus attitűd a történelem ábrázolásában. A kérdés: miként lehet túlélni (alámerülve, vagy másmilyen módon) a vereséget, a csapásokat, a megtorlásokat, a provokációkat. A társadalmi keresztmetszet nóvuma, hogy családi tükörben kísérhetjük figyelemmel az utakat és keresztutakat. "Szép és méltóságteljes" - olvassuk az egyik szakkönyv minősítésében. Mindkét jelzővel egyetértünk s azzal is, hogy az előadás tónusa higgadt, míves: elkerüli a hamis szónokiasságot, józan felismerései pedig túlmutatnak az adott pillanaton (ám erőltetett aktualizálásra sem csábítanak).
Ezzel megszakadt, de remélhetően nem fejeződött be Lugossy László filmrendezői munkássága. Gazdagodik-e további fejezetekkel, a jövő fogja eldönteni.

(VJ)