Az 1956-os forradalomról és annak 50. évfordulójáról szóló hírek a sajtóban
2006. november 24 - december 1. között

2006. november 24. (MTI)

Kosáry Domokos: "a saját hülyeségünket bemutatva ünnepeltünk"

A világ méltóképpen, mi "a saját hülyeségünket bemutatva" ünnepeltük az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóját - jelentette ki Kosáry Domokos, a programokat irányító kuratórium elnöke a Népszabadság pénteki számában megjelent interjúban.
Mint mondta, a parlamenti pártok elnökei korábban megígérték neki, hogy félreteszik ellentéteiket, közös ünnep lesz 1956 ötvenedik évfordulója, és "ezt írásba is adták". A Fidesz azonban kihátrált a megállapodásból; "úgy látszik, az adott szó rájuk nézve nem kötelező" - jegyezte meg.
"Azt gondolom, hogy akik szétverték az ünnepet, és akik mögöttük álltak, önmagukat alázták meg. Egyszer még szégyellni fogják, mihez nyújtottak segédkezet" - mondta az akadémikus.
Arra a felvetésre, hogy az államfő azért nem vett részt október 23-án az emlékmű-avatáson, mert olyan információt kapott, hogy biztonsága nem szavatolható, a kuratórium elnöke azt felelte, "nem volt ott semmiféle biztonsági probléma". Ugyanakkor hozzátette, azért nem akarja Sólyom László távolmaradását kommentálni, mert nem szeretné őt megsérteni.

2006. november 24. (MTI)

Emléktáblát állítottak Kablay Lajosnak, Szolnok 1956-os helyőrség-parancsnokának

Emléktáblát állítottak Kablay Lajosnak, Szolnok 1956-os helyőrségparancsnokának pénteken a városban lévő Ittebei Kiss József Hadnagy Helikopter Bázison, a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Ezredénél; az avatási ünnepségen részt vett család nevében a posztumusz ezredes unokája.
Az emléktáblát annak a parancsnoki épületnek a falán helyezték el, ahol 1950 és 1957 között Kablay Lajos a Honvéd Killián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola és a helyőrség parancsnokaként teljesített szolgálatot - mondta a megemlékezésen a nevét viselő veterán repülők egyesületének titkára.
Stroján József felidézte az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően meghurcolt, bebörtönzött parancsnok életútjának főbb állomásait. Kitért arra, hogy Kablay Lajos higgadt, megfontolt döntéseinek köszönhetően Szolnok azon kevés megyeszékhelyek közé tartozott, ahol 1956-ban nem volt vérontás. A katonai vezető ugyanis 1956 október 23-a és november 4-e között eredményes tárgyalásokat folytatott a munkástanácsokkal, nem engedte elszabadulni az indulatokat a városban. Október 26-án például sikerült meggyőznie a repülőtér kapujánál fegyvert követelő mintegy 700 diákot és munkást arról, hogy Szolnok teljes pusztulásával járna, ha kézifegyverekkel szembeszállnának a szovjet harckocsikkal.
Kablay Lajost később meghurcolták, 1957-ben börtönbe került, a bíróság egy évvel később ugyan felmentette a vádak alól, de a hadseregbe nem kerülhetett vissza. A Velencei-tónál halőreként dolgozott, 1987-ben halt meg. A rendszerváltáskor rehabilitálták, 2002-ben pedig Szolnokon szobrot állítottak neki a róla elnevezett parkban.

2006. november 24. (MTI)

Ötven éve alakult meg a Veszprém Megyei Munkástanács - megemlékezés

1956. november 24-én alakult meg a Veszprém Megyei Munkástanács; az ötvenedik évforduló alkalmából megemlékező ünnepséget tartottak pénteken a bakonyi megyeszékhelyen.
Rácz Sándor, az '56-os Nagybudapesti Központi Munkástanács elnöke - aki ötven évvel ezelőtt részt vett a veszprémi alakuló ülésen -, a pénteki ünnepségen emlékeztetett arra, hogy a magyarok 1956 őszén "az alatt a néhány nap alatt is megmutatták a világnak, hogy lehetséges kizsákmányolásmentes életet teremteni a munkásember számára is". A kizsákmányolás ugyanis magában hordja azt, hogy lenézik, megvetik a munkásembert - tette hozzá.
Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke beszédében azt hangsúlyozta, hogy az 1956-os munkástanácsok tisztelete és példája kötelezett sokakat arra, hogy 1989-ben munkástanácsokat alakítsanak az üzemekben.
Közölte, hogy a mai kormányprogram nem ad választ a társadalom több súlyos kérdésére; ezek körében az elöregedést, a lakosság súlyos egészségromlását, valamint az oktatás és a közigazgatás problémáit említette. Szerinte attól, hogy tízezrével elbocsátják a közalkalmazottakat, még nem lesz jobb a közszolgáltatás, az oktatás, s nem lesz az egészségügy sem jobb a vizitdíjtól és a kórházak bezárásától.
A munkástanácsok elnöke a veszprémi ünnepségen arra szólított fel, hogy a keresztény, jobboldali emberek - ha még tagok - lépjenek ki "a kommunista szakszervezet utódjai közül", s lépjenek be a munkástanácsokba, avagy a polgári munkástanácsba.
Az elnök a rendezvényt követően az MTI érdeklődésére elmondta, hogy a munkástanácsoknak 320 szervezetben 52 ezer 600 tagja van.

2006. november 24. (Kisalföld)

A menekülés állomásai

Győr az 1956-os forradalom leverése, a szovjet megszállás után Nyugatra indult tízezrek számára fontos várossá vált. Így nem véletlen, hogy "A menekülés állomásai" címmel a megyeszékhelyen kezdődött tegnap nemzetközi és regionális történészkonferencia.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit már szinte teljességgel feldolgozta, konferenciákon és kötetekben "visszaadta" a szakma, de alig ismertek az ötvenhatos menekültáradatot meghatározó körülmények. Bana József, a Győri Városi Levéltár igazgatója szerint a menekültek útját, a határátlépést segítő és akadályozó intézményeket, intézkedéseket, a befogadást és a továbbjutást segítő szervezeteket eddig főként személyes visszaemlékezésekből lehetett megismerni. Ezért gondoltak arra, hogy a menekültek fő állomáshelyén, Győrben szerveznek a témáról tudományos konferenciát jeles hazai és külföldi (Ausztriából, Németországból, Angliából és az Egyesült Államokból érkezett) történészek részvételével.
A nyitó előadást tegnap Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója (a megyei levéltár egykori igazgatója) tartotta. A levéltáros-történészt az ötvenhatos menekültáradat okairól és ausztriai fogadtatásáról kérdeztük.
- Már a leveretést követő első napokban, november negyedike után elindult az első hullám, főként a fővárosból és a Nyugat-Dunántúlról. Munkások, értelmiségiek, tisztviselők. Nagyon kevesen a falun élők közül, hiszen ők jobban ragaszkodtak a földhöz. A menekülés fő motívuma a megtorlástól való általános félelem volt. Sok tízezer ember attól tartott, hogy visszatér a Rákosi-korszak kezdetét jellemző kemény terror. A másik indíték annak reménye, hogy Nyugaton, a tengerentúlon szabadság vár rájuk, könnyebb megélhetési, tanulási és munkalehetőségek. Harmadikként egy akár gyarlónak mondható okot említenék, hiszen akkor sokan amiatt hagyták el Magyarországot, mert felhalmozódott gondjaikból, akár egy rossz házasságból, adósságokból így láttak egyszerű kiutat.
Gecsényi Lajos elmondta, hogy a menekültek első "maradandó" állomása - érthető geopolitikai okokból - Ausztria volt.
- Megkönnyítette a tömeges átjutást, hogy a vasfüggönyt a köz- hiedelemmel ellentétben ne m '89-ben, hanem '56 szeptemberében számolták fel. Felszedték az aknamezőt, lebontották a szögesdrótot. És az az Ausztria, amelyikkel évszázadokon keresztül felemás viszonyban éltünk, mindenen felülemelkedett és megérezte a lehetőséget, hogy bizonyítsa demokratikus elkötelezettségét. A menekülthullám decemberben érte el a csúcsot, a második fázisában, ötvenhét január körül már apadni kezdett. Ebben az időben amúgy is meghaladta volna Ausztria fogadóerejét. Ennek ellenére állítom, hogy az osztrák kormány és a lakosság segítőkészsége - főként, ha az elmúlt ötven év tükrébe tekintünk - példa nélküli volt Európában.

A Rajk-per tanúja
A győri történészkonferenciát levélben köszöntötte a 95 éves, Párizsban élő Brankov Lázár is, aki tizenkét évet töltött Magyarországon. Ebből öt évet szabadon, hét évet pedig börtönben, teljesen ártatlanul, az 1949-es Rajk-per egyik vádlottjaként. A jeles személyiség írásában figyelmeztetett: "Az igazi demokratikus, szociális, háborúk elleni Európa kiépítése, életfontosságú szükséglet, nemcsak az európai nemzeteknek, hanem a mai anarchikus és veszélyes világnak is."

2006. november 24. (Index.hu)

Mi volt '56 ötvenedik évfordulóján?

"Mi (volt) ez?" címmel rendez gyorskonferenciát a forradalom ötvenedik évfordulójának megemlékezéseiről az OSA Archívum a Budapesti Könyvszemlével közösen 2006. december 1-én.
A gyorskonferencia 1956 és 2006 kapcsolatát, a megemlékezéseket, az emlékezés műveit, az emlékműveket, a forradalom kulturális, ideológiai nyomait, hatásait elemezi. A szervezők a megemlékezések közvetlen politikai következményeinek értelmezésével nem szándékoznak foglalkozni, bár az ötvenedik évforduló eseményeit nehéz megérteni az aktuális politikai helyzet elemzése nélkül.
A konferenciára 2006. december 1.-én 9-18 óra között kerül sor az OSA Archívumban, az előadók nem teljes listája: Báron György, Boros Géza, Enyedi Ildikó, Gyáni Gábor, György Péter, Kende Péter, Komoróczy Géza, Kornis Mihály, Ludassy Mária, Mink András, Örkény Antal, Rainer M. János, Radnóti Sándor, Rév István, Révész Sándor, Sükösd Miklós, Ungváry Rudolf, Varga László.

2006. november 25. (MTI)

Mindszenty-szobrot lepleztek le Bécsben, ahol koncertet szerveztek 1956 emlékére

Mindszenty József bíboros szobrát leplezték le szombaton Bécsben, az Irgalmasok kórháztemplomában.
Az osztrák főváros szívében levő épületegyüttesben annak a kórháznak az előcsarnokában leplezték le Krieger Tibor szobrászművész alkotását, amelyben 1975. május 6-án elhunyt a bíboros. A szobor leleplezése előtti misén szép számban vettek részt Magyarországról érkezett hívők is.
Szombaton este a bécsi István dómban (Stephansdom) emlékévzáró koncertet tartanak az 1956-os forradalom 50. évfordulójának a tiszteletére. A Collegium Hungaricum kulturális intézet és a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség együttműködésében szervezett koncerten a pécsi Pannon Filharmonikusok és a Nemzeti Filharmónia Énekkara Beethoven-, Bartók- és Kodály-műveket ad elő.

2006. november 25. (Zalai Hírlap)

Szerencsés Rudolf, a tanárember

A tanár úr a vallatásnál egy szóval sem említette, hogy vele voltunk mindvégig. A visszaemlékező hajdani diák, Horváth Lajos - többekkel összefogva - egy kötet életre segítésével hálálta meg ezt a védelmet.
Maroknyi kis csapat gyűlt össze a minap a megyeszékhelyi Keresztury Könyvesboltban - volt Centrum Áruház épületében. Hiába, gyorsan kopik az ünnepi máz, melyet oly buzgón fényesített mindenki az 1956-os forradalom évfordulója kapcsán. A gyér létszám a különleges kötetbemutatót szervezőknek duplán okozhatott szomorúságot, hiszen úgy vélik, annak a férfiúnak a tetteire, akinek emléket kívántak állítani, amúgy is méltatlanul kevés figyelem esett.
Szerencsés Rudolfról van szó, a tanítóképző tragikus sorsú tanáráról, aki a felkelés utolsó három napjában a Városi Forradalmi Tanácsot vezette. Az életút előtt a Három nap, két év, egy élet című kötet tiszteleg, melyet Hóbor József írt dokumentumok, periratok és a család memoárjai alapján. A könyv körüli bábáskodást Horváth Lajos, volt tanítvány - osztályfőnöke volt Szerencsés Rudolf- vállalta, akit korábban a moziüzemi vállalat igazgatójaként ismerhettek az egerszegiek.
A tanítóképző tanára megtorlásként két évet kapott, a büntetési tétel súlyosságába pedig a vezetői minőség és a tevékeny részvétel játszott szerepet.
- A városi pedagógusok védték az ifjúságot, a diákokat - idézte a múltat Horváth Lajos, aki megerősítést is kapott a könyvajánló összejövetelen jelen lévő osztálytárstól, Sarlós Dezsőtől. - Mi mindenütt ott voltunk a tanár úrral, ahol tárgyalt, intézkedett. Neki köszönhető, hogy az utolsó napokban nem fajultak el a dolgok, nem engedte meglincselni az ávósokat, de a szovjetekkel is szót értett valahogy, egyszóval nem szabadult el a pokol a városban.

Szerencsés Rudolf (1927- 1997) az ELTE-n '53-ban végez földrajz-történelem szakon, aktív közéleti emberként oktat a tanítóképzőben, diákjai és kollégái előtt nagy tekintélyre tesz szert. Táborokat, sporteseményeket, színdarabokat szervez, együtt lakik a kollégiumban a tanulókkal, részt vesz mindennapjaikban. '56-ban végzős osztályával érettségire készül, közben sportpályát építenek. Saját meggyőződésem, mely a szocializmus építése során elkövetett hibák miatt alakul ki, sorsszerűen sodort az eseményekbe - írja majd 1959-ben, szabadulása után.
Szerencsés 26-án már a Nemzeti dalt szavalta a Csány - szobornál. (A kötet hátlapján fénymásolatban olvasható a diákoknak Kádárhoz kézzel írt elázott üdvözlete első titkárrá választása alkalmából.). A fiatal tanár, miután ott volt a Győrbe utazó delegációban, mint a pedagógusok vezetője került november 2-án a Városi Forradalmi Bizottság élére. A szovjetek maradjanak a városon kívül, folytatódjék a munka, az ávósokat majd bíróság vonja felelősségre- szóltak a vezetése alatt született legfontosabb elhatározások. Ideje azonban nem maradt, az orosz tankok bevonultak. Őt '57 márciusában tartóztatták le, a börtön után pályája kettétört, nem taníthatott, egy ideig Heves megyei szülőfalujában élt '60-ban, '61-ben született két fiával, feleségével. Végül Komlón lehetett újra tanár, '67-ben a gimnáziumban. '87-ben nyugdíjba ment. '89-ben megsemmisítették az ítéletét, így 750 forintos nyugdíjkiegészítést kapott. 1991-ben '56-os emlékérem kitüntetést adományozott neki a Magyar Köztársaság. Hetvenévesen halt meg két agyi infarktus után.

2006. november 25. (Népszabadság)

Lapozz az '56-ra!

Ha nem félnénk a nagy szavaktól, alighanem nyugodt szívvel írnánk le: a Szabad nép az elmúlt évek egyik legjelentősebb ötvenhatos tárgyú könyve. Pedig hát Kardos Péter és Nyári Gábor műve nem történettudományi szakmunka, nem visszaemlékezés és nem is regény, hanem "lapozgatós" szerepjátékkönyv: a második személyben írt, rendszerint egy-két bekezdésnél nem hosszabb szövegek választási lehetőséget kínálnak az olvasónak, aki döntésének megfelelően lapoz tovább a megadott szöveghelyre; a véletlen szerepét a dobókocka játssza.
Kardos Péter és Nyári Gábor szeretnek kockáztatni (bár olvasójuktól nem várják el ugyanezt: a Szabad nép főhőse majdnem mindig választhatja a nyugalmas megoldást, elkerülheti a veszélyesnek tűnő helyzeteket), hiszen ha a kötet oldalain csupán kiszínezett és leegyszerűsített történelemkönyv-részletekkel találkozunk, ha nincs miért feltennünk a kérdést, hogyan viselkedtünk volna 1956 őszén az események egyidejű szemtanújaként vagy résztvevőjeként, a játék elveszti a tétjét.
A Szabad nép meghökkentő élményben részesíti olvasóját, ha van türelmünk többször is "végigjátszani" a könyvet. A főhősről igen keveset tudunk meg a pár oldalas bevezető szöveg alapján, a szerzők igyekeznek a valószerűség keretein belül maradva minél kevésbé megkötni az olvasó kezét - aki épp ezért fokozott mértékben azonosulhat a főszereplővel. És miközben folyamatosan döntéseket hozunk, sodródunk az eseményekkel, vagy megpróbálunk a történéseknek irányt szabni, választásainkat egyre kevésbé határozzák meg a forradalommal kapcsolatos történelmi ismereteink. És egyre gyakrabban kell rádöbbennünk: a szemtanú vagy a résztvevő perspektívája lényegileg különbözik a történész vagy az utólagos értelmező perspektívájától. A Szabad nép méltó párja a szerzőpáros első kötetének: más bőrébe bújva pillanthatjuk meg saját előítéleteinket - ahogy a Cigánylabirintus szinte testközelbe hozva mutatta meg olvasójának, hogyan működik a hétköznapi rasszizmus, úgy ez a szerepjátékkönyv a történelmi emlékezet működésével szembesít minket. Az események nem világos morális tanulságokat kínáló, kerek történetek formájában jelennek meg a kortársak számára, továbbá nem csupán egyetlen ötvenhat van, értjük meg legkésőbb a második játék után. És rögtön belekezdünk a harmadikba. (Jonathan Miller, 224 oldal, 1980 forint)

2006. november 25. (Népszabadság)

Forradalom a dokumentumfilm tükrében

Magyarországon a dokumentumfilmnek nagy szerepe van a történelem feltárásában, a Rákosi-korszak értelmezhetetlen Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza Recsk című munkája nélkül. E korszak megértése nélkül pedig 1956-ot sem lehet megérteni - mondja Kisfaludy András rendező.
Hozzátéve: ezért fontos, hogy áttekintsük az 1956-os események kapcsán készült műveket - ez volt a fő motiváció a 13 nap remény című fesztivál megrendezésében, amely november 27. és 29. között lesz a Puskin moziban.
Maga a nyitófilm története is megér egy misét: egy BBC-nél dolgozó angol rendező munkáját kérték, de tévedésből Charles Wheeler Amit a BBC látott című, 1996-ban készült filmjét kapták meg. Ennek érdekessége, hogy a rendező saját, addig soha nem látott képei is benne vannak. Ráadásul a mű megkérdőjelezi az Egyesült Államok és a Szabad Európa Rádió akkori magatartásának állításait - izgalmas nyitófilm lesz.
A fesztivál versenyprogramjában szereplő 31 versenyfilmet 92 nevezés közül választotta ki a szakmai előzsűri. Ungváry Rudolf, az előzsűri elnöke szerint a versenyprogram átfogó, minden részletre kiterjedő képet ad az '56-os forradalomról. A műveket háromtagú zsűri bírálja majd el, a zsűri elnöke Gyarmathy Lívia filmrendező lesz. A díjazás nem hagyományos módon történik: az elképzelések szerint a zsűri megnevez 10 kiemelkedő alkotást, amelyeket DVD-n 200-300 példányban jelentetnek meg és eljuttatják az ország oktatási intézményeibe.
A hazai háttérről annyit érdemes tudni Kisfaludy szerint, hogy '56-ban nem volt hivatalos dokumentumfilm-készítés. Szőts István vezetésével a filmgyárban megalakult a forradalmi bizottság és kiküldték a fiatalokat forgatni, akik nem konkrét filmeket készítettek, hanem eseményeket dokumentáltak. Ezek zömét később elvitték az oroszok, a megmaradt mintegy kétórányi anyagot - amelyet ma a Magyar Nemzeti Filmarchívum gondoz - is bemutatják. Számos egyéb művön is nyomon követhetjük ezeknek a snitteknek az utóéletét, például a Kolonits Ilona rendezte Így történt című propagandafilmben, amely az ellenforradalom koncepció bizonyítására készült. (Külön válogatás - a Propagandafilmek - foglalkozik azokkal az alkotásokkal, amelyek a Kádár-korszak ízlésének, szemléletmódjának megfelelően, meghamisítva ábrázolják 1956-ot, míg az ötödik szekció a Lakiteleki '56-os televíziós szemle díjnyertes alkotásait foglalja magába.)
A versenyfilmeken kívül szekcióprogramokat is láthatnak a nézők: ezekben a versenybe nem nevezett, mégis kiemelkedő jelentőségű, vagy eddig be nem mutatott felvételek szerepelnek, mint például a már említett Charles Wheeler - műben. A Klasszikusok között kerül vetítésre Ember Judit Nagy Imrével foglalkozó filmjei közül kettő, a Gyarmathy Lívia - Böszörményi Géza szerzőpárostól a már említett Recsk, illetve a Faludy György-portré. A forradalom képei - korabeli dokumentumok című szekcióban a Filmarchívum 90 perces anyaga lesz látható.

2006. november 25. (Népszabadság)

Hogyan lettek mártírok?

Az ember csak ingatja a fejét, és nem érti. Miközben persze nagyon is érti. Az 1956. október 23-i események hírére kártyavárként omlott össze sok településen a helyi hatalom. A hivatalos vezetők eltűntek vagy lebénultak. A hirtelen keletkező vákuumban - nem utolsósorban Nagy Imre rádiónyilatkozatai hatására - spontán kezdett szerveződni a helyi lakosság.
Az ember csak ingatja a fejét, és nem érti. Miközben persze nagyon is érti. Az 1956. október 23-i események hírére kártyavárként omlott össze sok településen a helyi hatalom. A hivatalos vezetők eltűntek vagy lebénultak. A hirtelen keletkező vákuumban - nem utolsósorban Nagy Imre rádiónyilatkozatai hatására - spontán kezdett szerveződni a helyi lakosság.
A nemzeti bizottságokba a városok, falvak megbecsült emberei kerültek (néhol akár kommunisták, akár a régi rend közigazgatási szakemberei), akik komoly erőfeszítéssel próbálták normális mederben tartani a "demokratikus átmenetet". Nemegyszer rajtuk múlott például, hogy nem esett pogrom áldozatává egy-egy párttitkár, tanácselnök vagy begyűjtési megbízott. Több helyen ezért köszönetet mondtak a november 4-e után érkező szovjet csapatok parancsnokai. Majd jöttek Kádár fegyveresei, és mártírokat csináltak a derék emberekből.
Több helyi alkotásból is ez a "történelmi forgatókönyv" bontakozott ki a kistérségi és kisközösségi televíziók tegnap zárult VII. filmszemléjén, Lakiteleken. Ez alkalommal az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emlékére hirdették meg a mustrát, és 37 mű érkezett, köztük két animáció, a többi dokumentumfilm. Az iménti összbenyomás persze eltérő tehetségű munkákból állt össze. Egyes mozgóképeket jobb lett volna hangjátékként hallgatni, a képanyag ugyanis köszönő viszonyban sem volt a szöveggel. Másutt a már sokszor látott archív fölvételek köszöntek vissza. '56 helyi történéseinek föltárása mellett jóval kevesebb munkát fektettek az alkotók a helyszín, az emberek, a hangulatok hiteles láttatásába. Néhány film így is fölszínre hozott olyan drámai eseményeket, amelyek már a feledés homályába vesztek.
A Sára Sándor vezette zsűri a fődíjat a budapesti Kinyó Ferenczy Tamásnak adta a pesti nőtüntetésről és a kegyelmi kérvényekről szóló munkáiért ("Amikor az óra 11-et mutat, induljatok..." és Kegyelem). Kategória díjjal jutalmazták a kolozsvári Zágoni Balázst az osztrák-magyar-román uniót célul tűző, meghiúsult romániai szervezkedésről készült filmjéért (Képzelt forradalom), és a szabadkai Kabók Erikát a szerb író és politikus Dobrica Tyosziccsal készült filminterjújáért (A szemtanú). Tyoszics a budapesti fölkelés szemtanúja volt, a legforróbb napokban találkozott Nagy Imrével, Kádár Jánossal is.
A nemzeti bizottságokba a városok, falvak megbecsült emberei kerültek (néhol akár kommunisták, akár a régi rend közigazgatási szakemberei), akik komoly erőfeszítéssel próbálták normális mederben tartani a "demokratikus átmenetet". Nemegyszer rajtuk múlott például, hogy nem esett pogrom áldozatává egy-egy párttitkár, tanácselnök vagy begyűjtési megbízott. Több helyen ezért köszönetet mondtak a november 4-e után érkező szovjet csapatok parancsnokai. Majd jöttek Kádár fegyveresei, és mártírokat csináltak a derék emberekből.
Több helyi alkotásból is ez a "történelmi forgatókönyv" bontakozott ki a kistérségi és kisközösségi televíziók tegnap zárult VII. filmszemléjén, Lakiteleken. Ez alkalommal az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emlékére hirdették meg a mustrát, és 37 mű érkezett, köztük két animáció, a többi dokumentumfilm. Az iménti összbenyomás persze eltérő tehetségű munkákból állt össze. Egyes mozgóképeket jobb lett volna hangjátékként hallgatni, a képanyag ugyanis köszönő viszonyban sem volt a szöveggel. Másutt a már sokszor látott archív felvételek köszöntek vissza. '56 helyi történéseinek feltárása mellett jóval kevesebb munkát fektettek az alkotók a helyszín, az emberek, a hangulatok hiteles láttatásába. Néhány film így is felszínre hozott olyan drámai eseményeket, amelyek már a feledés homályába vesztek.
A Sára Sándor vezette zsűri a fődíjat a budapesti Kinyó Ferenczy Tamásnak adta a pesti nőtüntetésről és a kegyelmi kérvényekről szóló munkáiért ("Amikor az óra 11-et mutat, induljatok..." és Kegyelem). Kategória díjjal jutalmazták a kolozsvári Zágoni Balázst az osztrák-magyar-román uniót célul tűző, meghiúsult romániai szervezkedésről készült filmjéért (Képzelt forradalom), és a szabadkai Kabók Erikát a szerb író és politikus Dobrica Tyosziccsal készült filminterjújáért (A szemtanú). Tyoszics a budapesti felkelés szemtanúja volt, a legforróbb napokban találkozott Nagy Imrével, Kádár Jánossal is.
A néhány különdíjjal jutalmazott alkotás közül kiemelkedik a Buda Ferenc költővel készült portré, a kecskeméti Sirkó László munkája.

2006. november 25. (Magyar Nemzet)

Forradalom napról napra
Komjáthy István memoárja: 1956. október - 1957. január (10.)

DECEMBER6.,CSÜTÖRTÖK Tiszta, száraz idő. A nap ezüstös felhőkagylóban kel. 8 h. Buszok hátsó sárhányóján is állanak. Egyetlen rendőr sehol. Este fél 5 óra. [Komjáthy] Laci meséli: a bányaminisztérium felügyelőbizottsági elnökét reggel 2 órakor tartóztatták le. Bezörgettek. Az asszony nyitott ajtót. Kit keresnek? A mérnök úrral kell fontos ügyben beszélni. Beengedte őket. Felmutatták a letartóztatási parancsot. Köztiszteletben álló mérnök. Laci beszélt telefonon a tatabányaiakkal, azt mondták, hogy csak ezt a mérnököt fogadják el kormánybiztosnak. Nem dolgoznak, ha ki nem engedik. Este 5 óra. Körtér. Sötét van a téren. Karhatalmi szakasz a tejközért előtt. Csoportosan körülveszik őket a civilek. Civil: - Ezeket védik, ezek a magyarok ellenségei? - Ellenforradalmárok. - Hát a Bercsényi utcai esethez mit szól? - Azt elismerte a tiszt, hogy helytelen volt. Egy másik: október 23. előtt ellenforradalmárok lettek küldve Magyarországra. Nagy hangon ágál. Szidják. Délután 3 óra. Orosz teherautó áll meg a körtéren. Leugrálnak, s szakaszonként megszállják a teret. Magyar karhatalmisták állnak a háztömbök előtt. Egy részeg körül nagy a csoportosulás a tér közepén. Izgatott a hangulat. Általában részegek járnak az utcákon. - Ezt is megértük - motyogja egy dülöngélve, majd fennhangon kiáltozza. Reggel fél 11, a Kálvin téren tüntetők. Rendőrautó. A zászlót elvették. Egy házba mennek a fiúk zászlóért. 11 óra tájban zászlók alatt Kádár mellett tüntető csoport vonult el a lengyel követség előtt, s a Bajza utcáról befordult az Andrássyra. 200-an lehettek, Gortvai és Somogyiné köztük volt. Utánuk 10 méterenként géppisztolyos tisztek mentek a gyalogjárdán. Megfigyelő civilek is ácsorogtak az Andrássyn. 1 óra után a Sziget utcánál teherautónyi katona állt a Katona Józsefnél. Kossuth mozi elől géppuskatűz hallatszott. Sabaria [Marx tér] elől nagy embertömeg nézett a Nyugati felé. Azt mondták, hogy az oroszok lőnek a gyülekező tüntetőkre. 9 ember ordított: "Éljen Rákosi, Gerő, Kádár!" A tüntetők ököllel kezdték verni, egyik a Nyugati üvegtetejére mászott, s onnan leszedték. Rendőrök riadóautóval jöttek. Lövöldözés később is hallatszott. Harckocsik jöttek, s az oroszok útközben huzigálták fel a rohamsisakokat. Vicc: a Fővárosi Nagycirkuszban három nagy attrakció lesz. 1) Hruscsov az ő vadállataival, 2) Kádár a bábjaival, 3) ENSZ az ő zsonglőreivel. - Hajnali 4 órakor kezdték a támadást. Miért? Mert a gyerekek akkor még aludtak. Írószövetség: Tamásit, Molnárt, Kárpátit elvitték hajnalban. Több letartóztatás, így a Bánya- és Erd. Min. forradalmi bizottságának elnökét. A kül. ker. forradalmi bizottság elnökét éjjel vitték el. A Bercsényi utcai hecc. Este a körtéren tiszti erősítés. Égetik ennek ellenére a lapot. Vita a tisztekkel. Pedagógiai Intézet Lengyel Dénessel. Elnökségi ülés. Kinéznek az ablakon. Zelk kéri, hogy Rideg véleményét tudjam meg. Rideg: "Rólam is mondtak olyanokat, hogy már letartóztattak. Kérjen meg az elnökség, s akkor közbenjárok. Én itt semmi nem vagyok." Pintér: "Azt terjesztik rólam, hogy én szerveztem be az egész ifjúságot az MSZMP-be." Apostoloknál 2 óra. Férfiak szaladnak be, zárják be az ajtót, mert a körúton áll a harc. Telefonáltam, hogy vigyék vissza Pápaiék a naplót és az újságot. ENSZ. Holnap telik le a határidő. Kádár erélyes politikát akar. Olaj lesz a tűzre. Politikájuk logikája: bujtogatók műve az ellenállás. Tehát: hidegre kell tenni a bujtogatókat. Tegnap 1 óra: a New York előtt lövöldözés a tüntetőkre. Az utakat lezárták a Dohány utca felé az oroszok harckocsikkal. A rendőr a Nemzetinél cukrosládán áll. Jó idő. Sashalmon a ruszkik nagyban meszelnek: "Éljen Kádár!" A gyerekek kísérték őket, s mindenütt odamázoltak egy F betűt. Féljen Kádár. A Rákóczi út s a Kiskörútnál lévő falon ez állt: "Segítsük a karhatalmat!" Az elmés ellenforradalmár így korrigálta: Ne segítsük a karhatalmat. Hollós Korvin Lajos még tegnap egész komolysággal kérdezte: Hiszünk-e a felkelők állítólagos 6-i fellépésében, s igaz lehet-e a bakonyi 40 000? Zugló. Rendőr részegen randalíroz. Fegyverrel. Rendőrök körülfogták, leszerelték. DECEMBER7.,PÉNTEK Londoni: munkástanács, letartóztatás. Központi munkástanács: ha tovább tart az elnökség letartóztatása, sztrájk lesz. Több gyárat körülvettek: Mávag, Ganz, Standard - elnökség letartóztatása. Körúti 2000 tüntető. Deportálás! Belgrád: hazatelepítik a magyarokat, 141-et; kb. 850 magyar van Jugóban. 119 ezer menekült. Kilenc aranyérem. Szabad: Nagy Budapest-nyilatkozatot ad ki. Súlyos következmény. Csütörtök éjjel is folytatódik a letartóztatás. Veres Péter s Tamási Áron volt Kádárnál. Menon megküldte a jelentését, Szuszlovot nem engedték be Olaszországba a kongresszusra. Ami: csapatszállító gépek viszik Pestről a deportáltakat, mert a partizánok ellenőrzik a vasútvonalat. Jugó jegyzék. Nagy Imre-ügy. Kiáltványt kifüggesztették a gyárakban. 150 munkástanácstagot tartóztattak le állítólag. Bercsényi utca. Délelőtt 11 órakor két teherautó (egy páncélos) ruszki vette körül a diákotthont. Pillanatok alatt tömeg vette körül az épületet. Később ami követségi kocsi jött, s erre az oroszok odébbálltak. Két lány az utcán fel és alá jár, s a kapuban két markos fiú áll. Az egyetemisták az ablakon keresztül kiáltoztak: segítsetek rajtunk! Ávó sok és rendőrök jöttek. Telefonáltak a dohánygyárba, és segítséget kértek a fiúk. Ott volt az egész munkásság és a Fehérvári úti SZTK-ból is. A tömeg leállította az autókat. Jött két teherautó tiszt is, akiket kértek, hogy segítsenek, ezek megtagadták. Erre lehordták őket. Ami követség autóját megéljenezték. Még egyszer visszajöttek az oroszok, de már nem mentek a közelbe. Éjszaka már nem aludtak a diákok az otthonban. Molnár Zoltánt állítólag azért fogták le, mert falun járt, s ott izgatott a tsz ellen. Két hír a nép közt Srebenyikről: 1) kivégezték, mert nem tudta megszerettetni katonáit a pestiekkel, 2) elcsapták, mert brutálisan tönkretette a várost. Az oroszok módszeréhez: két vonal van, egy a hivatalos, nyájas, ez ígér s nyilatkozik, szerződik, fogadkozik. Egy brutális, mely tör, zúz, deportál. Miből fakad ez? Tételből: az oroszellenességet ellenforradalmárok aknamunkája idézi elő, tehát: el kell intézni, eltávolítani, deportálni, lecsukni stb. az ellenforradalmárokat. Lélektani hatásokkal nem törődnek. Bíborpirosan kel a nap. Meleg idő. Szaloncukrot árulnak már a boltokban. Előkészületek a hortobágyi úthoz. Hortobágy-kézirat. Telefon. Leáll az Elektromos Művek, ha holnap nem engedik ki a letartóztatott tanácstagot. Hír: Pécs azért van körülkerítve tankokkal, mert ott átállt az orosz, s a parancsnokot agyonlőtték, ezért elvágták a várost, telefon-összeköttetés nincs, s ki akarják éheztetni. Zalka Máté laktanyáról: amikor a tömeg követelte, hogy az elfogott három gyereket adják ki, bement három civil, s átvizsgálták a laktanyát. Kijöttek azzal, hogy nincs bent a három gyerek. Erre a tömeg: alagúton átvitték a B központba őket: a Gellért-hegy alá. Azt tartják, hogy a laktanya kémelhárító laktanya, s rettenetes pincéi s kínzókamrái vannak. Vicc: milyen az új magyar címer? Egy magyar ül nyakig sz.-ban, s babérkoszorú van a fején. Írószövetség: elengedték Tamási Lajost. Azért fogták le, mert a pártközpontban valaki előtt őszinte véleményt mondott a Kádár-kormányról. Obersovszky ellen a lap miatt folyik eljárás. Letartóztatták Gáli Jóskát és menyasszonyát is. A szövetség ügyvédet fogad (egyetemi tanárt), aki vállalni fogja képviseletüket. Erdélyi állapotokról beszélt valaki: Asztalos I., Nagy I., Szabédi ellenségesen viselkednek a forradalommal szemben. Sütő és a fiatalok álltak a forradalom mellé. Komoly differenciák! Magyarellenes agitáció folyik. Állítólag partizánok jöttek át 24-e után. Románok is. Eörsi István: a munkástanácsok estig adtak terminust Kádárnak. Engedjék ki az elfogottakat! Kiáltvány.

2006. november 25. (Magyar Nemzet)

Erika nyomában

Dániában az 1956-os magyar forradalom ikonja lett a fotón látható lány - mondja a koppenhágai Henning Schultz, miközben a Vigadó téren kortyolgatjuk a kávét. Az idén hatvanöt éves társadalomkutató emlékezetében annyira megragadt a kép, hogy évek óta próbálja kideríteni a lány sorsát, az ötvenéves évfordulóra pedig elhozta Budapestre a Magyar Nemzeti Múzeumba a magyar forradalommal foglalkozó korabeli dán lapok eredeti példányait. A kép különben a Billed Bladet képes heti hírmagazin címlapján jelent meg, a fotót november negyedikén készítette a diplomata-útlevéllel Budapesten tartózkodó dán fotós, Vagn Hensen. Henning Schultz Koppenhágában találkozott a lány egyik ismerősével - a forradalom után Dániába menekült Árki János elmondta neki, hogy a lányt Erikának hívják, és 1955-ben együtt jelentkeztek a Béke Hotel konyhájára szakácssegédnek. Erika 1941-ben született, alacsony termetű, barna szemű, vörösesbarna hajú és igen vonzó személyiség volt. A dán tudós azt is kiderítette, hogy egyedüli gyerek, elvált édesanyjával élt Budapesten. Az oroszok visszaérkezése után - amikor veszélyessé vált az utca - forradalmár társai nem engedték az első vonalban harcolni, ezért a sebesültek ellátásában és a harcvonalból való kimentésükben segített a Vöröskeresztnek. November hatodika és nyolcadika között halt meg - sebesült társai ellátására igyekezett jól látható vöröskeresztes köpenyben, amikor az oroszok őt is lelőtték. Az is kiderült, hogy a lány szerelmes volt egy fiatal szabadságharcosba, de a férfi sorsáról semmit sem sikerült megtudni. A dán férfi abban bízik, hogy lapunk segítségével talán az ötvenévnyi távolság ellenére is sikerül megtalálni Erika rokonait, ismerőseit, szabadságharcos társait. Ha valaki érdemi információval tud segíteni, kérjük, jelentkezzen a Magyar Nemzet szerkesztőségében!

2006. november 27. (MTI)

Sólyom László a dokumentumfilm-fesztivál megnyitóján: a fiatalok találják meg az utat '56-hoz!

A hivatalos emlékév után a forradalom további sorsa azon múlik, hogy a fiataloknak lesz-e elég tárgyi tudásuk ahhoz, hogy megtalálják az utat '56-hoz - jelentette ki Sólyom László köztársasági elnök hétfőn este, amikor megnyitotta a 13 nap remény című, az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett dokumentumfilm-fesztivált Budapesten a Puskin Moziban.
"Nagyon szépek a játékfilmek és a regények, hangulatot adnak, de tárgyi tudást a dokumentumfilm adhat" - mondta az államfő, a rendezvény fővédnöke, hozzátéve, hogy az objektív valóság nagyon kérdéses kategória.
Megítélése szerint "a megemlékezéseknek össze kell állni egyetlen ötvenhattá". Kijelentette, hogy ebből nem akar engedni, s "ez az, amit az ember a dokumentumfilmektől várhat".
Sólyom László reméli, hogy ezek a filmek megmutatják azt, ami a forradalom első tíz napját jellemezte: a felszabadultságot.
A megnyitón beszédet mondott Bözsöny Ferenc nyugalmazott rádióbemondó, aki átélte a Magyar Rádió ostromát, s a Szabad Kossuth Rádió ideiglenes stúdiójában az utolsók között volt mikrofon közelben, s ő jelentette be 1956. november 3-án este 8 órakor, hogy Mindszenty József hercegprímás rádiószózatot intéz a nemzethez.
A hétfőn kezdődött, háromnapos filmfesztivált a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete (MADE) hirdette meg a Magyar Dokumentumfilmes Műhelyek és Gyártók Szövetségével közösen. A rendezvény célja az 1956-os forradalom eszméivel, eseményeivel és következményeivel foglalkozó dokumentumfilmek összegyűjtése, egyben minősítése.
A programban 31 versenyfilm szerepel, ezeket 92 nevezés közül előzsűri választotta ki.
A filmeket háromtagú testület bírálja el, a zsűri elnöke Gyarmathy Lívia Kossuth-díjas filmrendező.
A szekcióprogramban a versenybe nem nevezett, kiemelkedő jelentőségű vagy eddig be nem mutatott felvételek szerepelnek.
A Forradalom a külföldiek szemével című programban többek között bemutatkozik Charles Wheeler, aki a BBC brit közszolgálati rádió munkatársaként 1956-ban Magyarországon forgatott. A klasszikusok között vetítik Ember Judit Nagy Imréről szóló két filmjét.
A Gyarmathy Lívia-Böszörményi Géza szerzőpárostól a Recsk című filmet, illetve a Faludy Györgyről készült portrét láthatják a nézők. A forradalom képei - korabeli dokumentumok szekcióban a Filmarchívum 90 perces anyaga lesz látható.
A Propagandafilmek című szekció foglalkozik azokkal az alkotásokkal, amelyek a Kádár-korszak ízlésének, szemléletmódjának megfelelően, tehát meghamisítva ábrázolják 1956-ot.
A megnyitót követően Charles Wheeler Amit a BBC látott című dokumentumfilmjét vetítették le.

2006. november 27. (Délvilág)

Bátki Ferenc '56-ban kétszer nézett szembe a halállal - A csongrádi szállodatulajdonost ki akarták végezni

Kétszer is szembenézett a halállal 1956-ban a csongrádi Bátki Ferenc. Az ismert szállodatulajdonosról kevesen tudják, hogy fiatalon részt vett a kecskeméti megmozdulásokban, a katonatisztek rögtön ítélő bírósága halálra ítélte, aztán mégis szabadon engedték. Pár nap múlva a munkahelyi főnökét megtámadó részeg fegyveresekkel gyűlt meg a baja. Bátki szerint az átpolitizált emlékezés nem tesz jót 56 emlékének.
A csongrádi csendes Tisza Hotelben, Bátki Ferenc otthonában idézzük fel az ötven éve történteket, melyről visszaemlékezést írt. A csanyteleki parasztgyereket elfogta az indulat, amikor a rádióból megtudta a Városföldi Állami Gazdaság ebédlőjében, ahol dolgozott, hogy október 25-én békés tüntetőket lőttek halomra a Parlamentnél.

Tűzparancs Gyurkótól
Azt, hogy az ávósok lőttek, nem közölte a rádió - de ki más tehette volna? Másnap bemotorozott Kecskemétre, és egyik vezetője lett azoknak, akik a börtönből kiszabadították a politikai foglyokat. A kis csapata elfoglalta a postát is, valamint ultimátumot intézett a helyőrség katonáihoz: álljanak át a forradalom oldalára.
A hithű bolsevista Gyurkó Lajos - aki repülőről akarta lövetni a csongrádiakat - parancsot adott, hogy a város közepén összegyűlt tömeget szét kell oszlatni, ha másképp nem sikerül, lőjenek közéjük. Öten haltak meg, és sokan megsebesültek. Bátkit és csapatát este a postánál foglyul ejtették.
- Ha nincs velünk az az öt gyerek, akik fegyverhordozónak hozzánk szegődtek, talán velünk is végeztek volna azon nyomban a tisztek - emlékezik rezignáltan.

"Győzött a forradalom"
A halálos ítéletet a homokbányánál lévő laktanyában, 30-án szabta ki rá és több társára a civil ruhás rögtönítélő bíróság. Négy napig hideg cellában tartották őket, ahol feltartott kézzel kellett állniuk, nem hagyták őket aludni sem, holtfáradtan rogytak össze egymás után. Semmi reményük sem lehetett. Gyurkó, aki teljhatalmat szerzett a hadseregben, a város főterén akarta őket kivégeztetni, hogy megfélemlítse a lakosságot. A megyei börtön celláiban ágy várta őket, de a félelemtől nem tudtak elaludni. Aztán Bátki szerint csoda történt. Hosszú, szürke nagykabátban, karján nemzetiszínű karszalaggal dr. Karácsonyi István, a főügyész ment be hozzájuk.
- Azt mondta: "barátaim, győzött a forradalom, önök szabad emberek, kérem csendben vonuljanak el..." Hozzátette, hogy sok veszély leselkedhet ránk, vigyázzunk.
Bátki ötven kilométert gyalogolt az éjszakában, meg sem állt Csanytelekig. November 4-én korán ébredt, s nem akart hinni a fülének. A néprádióból halotta Nagy Imre drámai beszédét: "Csapataink harcban állnak..." A fővárosba indult, hogy harcoljon az oroszok ellen, de csak Városföldig, munkahelyéig jutott.

Hogyan úszta meg a megtorlást?
- Alighanem akkori főnökömnek, a városföldi állami gazdaság igazgatójának köszönhetem az életem, akit lakásán egy részeg csoport megtámadott és mi, akik munkásszálláson aludtunk, éjszaka kiugrottunk az ágyból, a védelmére keltünk, egy vadászpuskát is elsütöttünk. Később, a perben kiderült: a részegek magyarok volta k, nem oroszok.

Érdemkereszt és marakodás
Az ismert szállodatulajdonos - aki idén megkapta a Hazáért Érdemkereszt arany fokozata kitüntetést - minderről azért nem beszél szívesen, mert úgy látja, a marakodó politikai osztály a történelmi örökségből még mindig napi érdekei szerint válogat, és ez nem teszi lehetővé, hogy az utókor méltóképp emlékezzen a történtekre.

2006. november 27. (Kisalföld)

Félmúltunk forrásai

Két azonos témájú kiadvány jelent meg a napokban Mosonmagyaróváron: Dokumentumok Mosonmagyaróvár 1956 címmel egy forrásgyűjtemény, illetve a Moson Megyei Műhely (MMM) 1956-os különszáma. Mindkettő alapvető Mosonmagyaróvár félmúltjának feltérképezéséhez, megértéséhez. A napokban a két kiadványt Tuba László, Böröndi Lajos, Garamvölgyi György és dr. Deák Ernő mutatta be a közönségnek.
A Dokumentumok a bécsi Integráció Kiadó gondozásában jelent meg. Nem könnyű olvasmány, hiszen számos ma is élő, közismert személyiség nevére bukkanhatunk benne. A dokumentumokat adattár és magyarázó jegyzetek egészítik ki.
A források közül az első egy feljegyzés az akadémia tanárairól, hallgatóiról. Igazoló jelentések arról, ki mit csinált 1956. október 26-án, a véres sortűz idején, illetve a forradalom napjaiban.
Ezt követi a Földes-Tihanyi per elsőfokú ítéletével, majd egy Feltérképezés című forráshalmaz a helyi rendőrség politikai nyomozóosztálya aktáiból. Benne a városi és környékbeli nemzeti bizottságok, nemzetőrségek, üzemi tanácsok névsorával. Igen tanulságos listák ezek, sokak életét örökre megpecsételte mindaz, amit a Feltérképezés tartalmaz.
Az MMM vaskos, 150 oldalas különszámmal tiszteleg 1956 forradalma előtt. Böröndi Lajos három verssel van jelen a periodikában. Vida István M. Kiss Sándor történész, egyetemi tanárral készített interjújában az ó vári sortűz országos és győri párhuzamait, valamint a sortűz lehetséges okait elemzi. Itt is megtalálunk két már fentebb említett dokumentumot. Szirányi Péter és dr. Kuroli Géza személyes élményeit, gondolatait vetette papírra 1956-ról. Kimlei Péter egy angol újságíró eddig még ismeretlen helyszíni riportját fordította le, dr. Deák Ernő a magyar forradalom ausztriai sajtóvisszhangjáról közöl tanulmányt, Szentkuti Károly pedig a készülő laktanyamúzeum terveit mutatja be az új MMM-ben.

2006. november 27. (Népszabadság)

1956 és Kanada

A magyar gazdasági fejlődés elősegítése érdekében végzett beruházói, befektetői és munkahelyteremtő tevékenysége elismeréseként Sólyom László köztársasági elnök a kanadai Frank Hasenfratznak, a Linamar Corporation elnökének a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének polgári tagozata kitüntetést adományozta. Az 1956-os forradalom után Kanadába emigrált Frank Hasenfratz egy kis műhelyből indulva építette ki a mára világszerte 10 ezer főt foglalkoztató autóalkatrész-gyártó birodalmát, melynek éves bevétele meghaladja a 2,2 milliárd dollárt. A rendszerváltás óta Magyarországra 137 millió dollár befektetést hozott a Linamar, Orosházán és Békéscsabán működő üzemei 1600 főt foglalkoztatnak. A budapesti kanadai nagykövetség hírközlönye, a Juhar Levél, amely a kitüntetésről beszámolt, a forradalom 50. évfordulójával összefüggésben arra is felhívja a figyelmet, hogy Magyar kivándorlás címmel kiállítás nyílt a budapesti Közép-európai Egyetem előcsarnokában, Kanada és az 1956-os forradalom kapcsolatát mutatva be. A 18 panelből álló sorozat képekkel és dokumentumokkal alátámasztva szemlélteti annak a 40 ezer magyarnak a történetét, akik a forradalmat követően Kanadába emigráltak. A kiállítás januártól országos körútra indul, több vidéki nagyvárosban is látható lesz.

2006. november 28. (Délvilág)

Könyv a falusi forradalmakról - Marosvári Attila gondolatébresztőnek szánta a kötetet

Az ötvenhatos forradalom Makó környéki eseményeiről, illetve a megtorlásról írt könyvet a makói történész-muzeológus, Marosvári Attila. A dokumentumok alapján írt kötet szerzője azt reméli, munkáját az egyes falvakban élő helytörténészek folytatni fogják - azt sem bánja, ha vitába szállnak vele.
A makói történész-muzeológus, Marosvári Attila háromnegyed évi munkája van az új kötetben. A forradalom ötvenedik évfordulójára írta, azzal a szándékkal, hogy végre legyenek tisztában az emberek, személy szerint kik azok, akire az ötvenhatos ünnepségek alkalmával emlékezünk. Másrészt személyes indíttatása is volt a téma feldolgozásához: édesapja, aki 1987-ben halt meg, maga is nemzeti bizottsági tag volt, erről azonban soha nem beszélhetett neki. A több mint kétszázhetven oldalas könyv a településeket ábécérendbe szedve veszi sorra, mi történt a tizenhat községben, illetve Rákoson és a járási tanácsban. Azért az egykori járás falvainak eseményeivel foglalkozik, mert a forradalom makói történetét egy másik kutató, Bálint László már feldolgozta - az a könyv is nemrégiben látott napvilágot.
Marosvári Attila kötete egyébként hasonló módszer rel íródott, mint Bálint Lászlóé: az egykori események még élő szereplőivel ő sem beszélt, a korszakból fennmaradt dokumentumokat tanulmányozta át és vetette össze. Úgy gondolja, a könyv állításai több mint kilencven százalékban így is megállják a helyüket. Azt mondja, azért ezt a módszert választotta, mert annyi emberrel kellett volna beszélnie, ami egyetlen kutató erejét meghaladta volna. A célja egy eddig még hiányzó alapmű, vázlat megírása volt, amivel vitatkozni lehet, amit ki lehet egészíteni. Reméli is, hogy az egyes falvak helytörténészei nekiállnak, és utánajárnak a dokumentumokból kiolvasható eseményeknek - a forradalom feldolgozása ezzel válik majd teljessé.
Marosvári Attila azt mondja: a könyvből mindenekelőtt az derül ki, hogy Makó térségében lényegében békésen zajlott le a forradalom. Néhány ávóst ugyan letartóztattak, ám nem hogy lövés nem dördült, még csak verekedés sem történt egy ik faluban sem. Jellemzően egyébként mindenütt október 26-án győzött a forradalom, akkor döntötték le a szovjet emlékműveket, verték le a vörös csillagot és alakultak meg az új hatalmi szervek. Jellemző, hogy ezekben a bukott hatalom emberei - felsőbb utasításra - sok helyen igyekeztek befolyásra szert tenni, átmentve magukat. A megmozdulások spontán módon szerveződtek, és lévén szó agrárvidékről, főként a mezőgazdasági kérdések érdekelték az embereket. Ami pedig az 57-ben indult megtorlásokat illeti, azok itt is tendenciózusak voltak. Azt próbálták igazolni, hogy a forradalom a Nyugat, a reakció és a klérus szervezésére robbant ki - a dokumentumokból azonban az derül ki, hogy az események spontán módon zajlottak.

2006. november 28. (Magyar Nemzet)

Spanyol szemmel

Az '56-os forradalom emlékezete a Cervantes Intézetben Nagyszabású í56-os megemlékezésre készül a budapesti Cervantes Intézet (VI., Vörösmarty u. 32.). A magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából háromnapos programsorozatot szervez filmvetítéssel, könyvbemutatóval és konferenciával. "Antikommunizmus és hidegháború 1956-ban Spanyolországban" címen Julio Gil Pechar román történész tart ma 18 órakor előadást. Ricardo Martín de la Guardia, Guillermo Á. Pérez Sánchez és Szilágyi István "A budapesti csata - Az 1956-os magyar felkelés története" című könyvét pedig holnap 18 órakor mutatják be. Ez az első olyan spanyol nyelven íródott könyv ebben a témakörben, amely már magyar forrásokat is felhasznál - köztük a közelmúltban Oroszországból haza került, a forradalom szempontjából jelentős leveleket is -, és az eddigieket is meghaladó háttértudás segítségével dolgozza föl a történteket, újabb szempontokat adván '56 megismeréséhez. A harmadik napon, november 30-án 18 órakor Antonio Isasi - Isasmendi Rapsodia de sangre (Véres rapszódia, 1957, 103 perc) című filmjét vetítik Marina Casanova történész bevezetőjével.

2006. november 28. (Index.hu)

Újra sportolónak éreztük magunkat - Visszatértek Melbourne-ből az 56-os olimpikonok

Az 1956-os forradalom után a melbourne-i kiutazó olimpikonok kivételes csapatot alkottak, ezt megmutatták ötven év után is, amikor visszatértek az egykori sikerek helyszínére. Az a csapat az akarat és összetartozás szimbóluma volt, most a fiatalosság jelképévé vált. Az egykori sportolók kedd délelőtt tértek haza Ausztráliából.
"Csodálatos volt az egész, feltartóztathatatlanul jöttek elő az emlékek" - mondta a Sákovics házaspár a Kuala Lumpur-i reptéren miközben szálltak fel a bécsi gépre. A feleség, a tőröző Dömölky Lídia újoncként szerepelt Melbourne-ben, rá nyolc évre nyert olimpiai aranyat, férje, a párbajtőröző József a második helyezett csapat tagja volt.

A világ legjobb klubja
Az 56-os olimpikon csapat a maláj fővárosban pihenőt tartott, hogy ne kelljen egyhuzamban húsz órát visszarepülnie. Előtte már az Amerikában élő három bajnok elbúcsúzott. "A világ legjobb klubjának a tagja vagyok" - mondta a tornász Bodó Andrea, dicsérve az Olimpiai Bajnokok Klubjának erejét. "Ez a búcsú is fájdalmas, képzelhetitek, milyen volt az ötven évvel ezelőtti, amikor a bizonytalanságot választottuk, most pedig pontosan tudjuk, hová fogunk hazamenni."
Az egykori világrekorder futó, Tábori László elnézést kért, mert egy-két hajdani társát nem ismerte meg, a kétszeres bajnok tornász, Korondi Margit mindenkit átkarolt, és megköszönte, hogy újra láthatta a legjobb barátait.

Kibírtuk
A kardvívó Hámori Jenő ezek után, már a gépen, a szervezést dicsérte. A tornász Tass Olga azt emelte ki, hogy az Egyenlítő feletti koccintás elmaradt ugyan - ötven megtették -, de nagyon felemelő pillanatai voltak ennek az útnak, és örült, hogy résztvevője lehetett. "Együtt voltunk, viccelődtünk, meghatódtunk, jött értünk a busz, újra sportolónak éreztük magunkat. Csak ezt a szürkeséget nem szeretem, ami itthon fogad bennünket. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk a világ túlsó felén."
"Kibírtuk" - mondta széles mosollyal az arcán az ötszörös olimpiai bajnok tornász, Keleti Ágnes, aki az egész csapat csodálatát vívta ki vitalitásával, életerejével, nyughatatlan tempójával. A nyolcvannégy éves Keleti a legnagyobb sikerei mellett édesanyjára is emlékezett Ausztráliában, hiszen őt ott temették el.

Köteles Erzsike ámulatba ejti a fiatalokat
"Kicsit megrándult a vállam, nem bírom már úgy pakolni a nehéz bőröndömet, mint tíz éve, szúr is ide két helyre is, nehezen alszom a gépen, pedig nyugtatót is kaptam. De jó túra volt" - hangsúlyozta.
Köteles Erzsébet mindkét említett csapattársánál fiatalosabban mozgott a fárasztó levegőben töltött órák alatt. Ha éppen nyújtani akart, mert elgémberedett a lába, az előtte lévő ülésre tette fel előbb a jobbot, majd a balt, huszonévesek is meglepődve nézték hajlékonyságát, ruganyosságát. Kis terpeszben is könnyedén érte el a szőnyeget.

A legjobbak a gépen vannak
"A jobbak eközben alszanak, én meg itt gimnasztikázom éjnek évadján" - mondta, mire csak annyit kapott válaszul a küldöttséget kísérő fiatalabbaktól, hogy a legjobbak a gépen vannak. "Na ja, semmi sincs véletlenül. Mindig szerettem dolgozni, a munkát el kellett végezni. Anélkül nem mentünk volna semmire."
Talán csak akkor aggódott, amikor azt kérte, a csomagjával bánjanak finoman, mert törékeny tálak vannak benne. "Nem baj, ha eltörik, legalább többfelé tudod elajándékozni" - nyugtatta meg a párbajtőröző Marosi József, aki saját bevallása "csak ezüstérmes", így ő is megkapta a magáét, amikor az autogramos lapra kellett írnia a nevét. "Te halványabban írjad" - tanácsolták neki.

Életérzés
"Ez egy fiatalos, időtálló csapat" - rögzítette az utazás egyik fő szervezője, Tar László. Ezt nyomatékosította Zsivótzky Gyula is, aki Melbourne-ben nem lehetett jelen. "Centik hiányoztak a kiküldetéshez, akkor voltam tizenkilenc éves. Ha nem ennyire zavaros a hazai helyzet, akkor talán én is mehettem volna. Nagy kaland lett volna a példaképeimmel együtt lenni, tartást kaphattam volna tőlük, és nagyon örülök, hogy most együtt lehetek velük."
Zsivótzky, a Nemzet Sportolója, aki egyúttal a csapat vezetője is volt, utalt arra, többször nagyon meghatódott, látva ezt a hihetetlen kondíciót és csapategységet. "A nemzet kincseit vezethettem, ez okozta, hogy elcsuklott a hangom néhányszor. Annyi vesződség után elérték Melbourne-t ötven éve, és kilenc aranyat nyertek, ami emberfeletti teljesítmény volt. 56-os olimpikonnak lenni, az egy életérzés, küldetés."

Szép életet, további sikereket
"Féltem, mert meglett, életük javán már túljutott sportolókkal, nagyszerű bajnokokkal utaztam, de nem kellett egyszer sem megijedni, mert ez egyben egy nagyon fiatalos csapat is. Sok boldogságot kívánok nekik a jövőben, szép életet, további sikereket."
Az emléktúra koszorúzással fejeződött be, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkára, Kamuti Jenő együtt örült a hazatérő csapattal, és bízott benne, hogy gazdagodott az élete mindenkinek.

2006. november 29. (MTI)

13 nap remény - 1956-os dokumentumfilmek fesztiváljának díjkiosztója

Tizenegy dokumentumfilmet díjazott a zsűri az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett dokumentumfilm-fesztivál szerdai záróünnepségén a budapesti Puskin Moziban.
Az elismerést Erdélyi János-Zsigmond Dezső Eltűnt idő nyomában és a Vérrel és kötéllel, Kínyó Ferenczy Tamás Kegyelem, Kisfaludy András Elárultak bennünket, Lugossy István Az áldozat és a Széna tér '56 - Márton Erzsébet, továbbá Novobáczky Sándor Óriások voltunk, Sára Sándor Aki magyar velünk tart, Sibalin György Kossuth tér 1956, Sólyom András Kádár János utolsó beszéde és Zágoni Balázs Képzelt forradalom című filmjei kapták.
A nyertes alkotásokat a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete (MADE) kétszáz példányos DVD-megjelenéssel díjazta, valamint az alkotók a forradalom egyik fegyverét szimbolizáló alkotást, üvegből készült kockakövet kaptak.
A háromtagú zsűri elnöke Gyarmathy Lívia Kossuth-díjas filmrendező a díjak átadása előtt megemlékezett a forradalomról és méltatta az alkotókat.
Elmondta: 1956 története a modern kor emberének legendájává vált, amely nem csúfítható el, nem mosható le, és egyáltalán nem kisebbíthető. Rámutatott, hogy mindenkinek saját magának kell választ adnia arra, hogy ötven év után mi maradt meg az akkori összetartozásból és közös akaratból.
A díjazottak a Magyar Rádiótól a "Forradalom ,1956" című, az '56-os események ötvenedik évfordulójáról megemlékező, három CD-ből álló válogatást kapták.
A fesztiválon országos diákzsűri is működött, amelynek fődíját a Vérrel és kötéllel című alkotás kapta.
A 11 nyertes film alkotói között a rendezvény szponzorai által felajánlott díjakat is kiosztottak. A Vérrel és kötéllel, Az áldozat és a Széna tér '56 - Márton Erzsébet, a Képzelt forradalom, az Elárultak bennünket és a Kossuth tér 1956 részesültek különböző összegű pénzjutalomban.

2006. november 30. (FigyelőNet Online)

11-en kaptak üveg utcakövet az '56-os dokumentumfilm - fesztiválon

Tizenegy dokumentumfilmet díjazott a zsűri az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett dokumentumfilm-fesztivál szerdai záróünnepségén a budapesti Puskin Moziban. Az elismerést Erdélyi János-Zsigmond Dezső Eltűnt idő nyomában és a Vérrel és kötéllel, Kínyó Ferenczy Tamás Kegyelem, Kisfaludy András Elárultak bennünket, Lugossy István Az áldozat és a Széna tér '56 - Márton Erzsébet, továbbá Novobáczky Sándor Óriások voltunk, Sára Sándor Aki magyar velünk tart, Sibalin György Kossuth tér 1956, Sólyom András Kádár János utolsó beszéde és Zágoni Balázs Képzelt forradalom című filmjei kapták.
A nyertes alkotásokat a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete (MADE) kétszáz példányos DVD - megjelenéssel díjazta, valamint az alkotók a forradalom egyik fegyverét szimbolizáló alkotást, üvegből készült kockakövet kaptak.
A háromtagú zsűri elnöke Gyarmathy Lívia Kossuth-díjas filmrendező a díjak átadása előtt megemlékezett a forradalomról és méltatta az alkotókat. Elmondta: 1956 története a modern kor emberének legendájává vált, amely nem csúfítható el, nem mosható le, és egyáltalán nem kisebbíthető. Rámutatott, hogy mindenkinek saját magának kell választ adnia arra, hogy ötven év után mi maradt meg az akkori összetartozásból és közös akaratból.
A díjazottak a Magyar Rádiótól a "Forradalom '1956" című, az '56-os események ötvenedik évfordulójáról megemlékező, három CD-ből álló válogatást kapták. A 11 nyertes film alkotói között a rendezvény szponzorai által felajánlott díjakat is kiosztottak. A Vérrel és kötéllel, Az áldozat és a Széna tér '56 - Márton Erzsébet, a Képzelt forradalom, az Elárultak bennünket és a Kossuth tér 1956 részesültek különböző összegű pénzjutalomban.

2006. november 30. (Magyar Nemzet)

Táncban a sötéttel

Szétbomlásunk kettős hatástól lett súlyosabb. Az történt, hogy a forradalom leverésének traumája hirtelen felnyitotta a gátat a fogyasztói pótfelszabadulás erői előtt - onnan süvített be az olcsó fogyasztói szimbólumok kultusza a hatvanas évek elején, ahonnan 1956-ban a politikai és személyes szabadság friss szelének kellett volna reményeink szerint megérkeznie- - fogalmaz új könyvében, a Nap Kiadó által közreadott esszégyűjteményben (A hullám taraja) Kodolányi Gyula. Az 1941-es születésű szerző főként annak a generációnak az emlékeit, dilemmáit mondja ki, amely a forradalom viharában érett felnőtté, később pedig - sokszor megperzselten, reménytelenül, de hitét egészen soha fel nem adva küzdött a szellem szabadságáért. Így élt és alkotott, gyötrődött és bízott egy nemzedék, közvetve persze egész Közép- és Kelet-Európa, egy nemzedék, melyet "a Kádár-rendszer nem leírt, hanem karanténba zárt. 1956-ot értelmes kamaszként éltük át, bennünket mégis le lehetett nyomni a víz alá, mivel a hatvanas évek közepe előtt még semmit sem hoztunk létre". Mégis, ha késleltetve is, ha "karanténba zárva" is, ha a gyanakvás örök görbe tükrében állva is születtek életművek, amelyeket a hatalom által "új lázadóknak, új zavargóknak mondott" mai hatvanasok hoztak létre, napjainkban immár a globalizáció hétfejű sárkányával viaskodva, köztük e tanulságos kötet szerzője, Kodolányi Gyula.

2006. november 30. (Délmagyarország)

Borbíró Piroska a Madrid Színházban - Los Angelesben mutatták be Veszelka Attila drámáját

Mesébe illő módon nemrégiben a Los Angeles-i Madrid Színházban mutatták be a szegedi Veszelka Attila Nagy Imréről szóló egyfelvonásos darabját, a Borbíró Piroskát.
A Szegedi Írók Társaságának elnöke, Veszelka Attila hat évvel ezelőtt írta Borbíró Piroska című egyfelvonásos drámáját.
- 1958. június 16-án, amikor kivégezték Nagy Imrét, valamint Maléter Pált és Gimes Miklóst a Kozma utcai börtönben, holttestüket a Kisfogház sétálóudvarán ásták el. Annyira féltek még az emléküktől is, hogy nem merték őket az utca túloldalán kezdődő Rákoskeresztúri temetőben elhantolni. A sétálóudvar fölé még aznap bútorokat hordtak, és ott alakították ki a használt bútorok raktárát. 1961. február 24-én titokban kihantolták a koporsókat, kátránypapírt tekertek köréjük, összefogták egy szögesdróttal és átvitték a temető 301-es parcellájába. Nagy Imrét Borbíró Piroska "fedőnéven" jeltelen sírba temették - ad magyarázatot darabja címére Veszelka Attila. A szegedi költő 1989. június 16-án részt vett Nagy Imréék újratemetésén, és évekig mániákusan kutatta a mártír miniszterelnökkel kapcsolatos dokumentumokat az Országos Levéltárban, ahol tízméteres hosszúságban sorakoznak a per dossziéi.
- Elmentem azokra a helyekre is, ahol Nagy Imrét fogva tartották és kivégezték. Ma is megvan a halálos zárkája, helyreállították még a bitófákat is. Az igazsághoz hű akartam lenni, kíváncsi voltam a hóhér, a segédei, a legutolsó közkatona nevére is, nehogy elsikkadjanak ezek az információk. Darabom tulajdonképpen Nagy Imre utolsó éjszakájáról szól. A börtönfolklór szerint kivégzése előtt hosszasan elbeszélgetett a börtönorvossal, dr. Kelemen Endrével, akit abszurd módon azért küldtek be hozzá, hogy megvizsgálja: egészségi állapota lehetővé teszi-e, hogy felakasszák. A darab kettejük beszélgetésére épül, belesűrítettem Nagy Imre életét is.
Veszelka Attilát szeptemberben felhívta New Yorkból az erdélyi származású Técsy Sándor színművész, aki néhány évig Szegeden élt, és úgy volt, hogy az ő főszereplésével bemutatják a darabot, ám közben visszatelepült Amerikába. Most azt javasolta, hogy a forradalom 50. évfordulója kapcsán az Óss Enikő vezetésével működő amerikai magyar társulat, a Thália Stúdió bemutathatná a darabot. Veszelka Attila eljuttatta drámáját Óss Enikőnek, és a Los Angeles-i Madrid Színházban nemrégiben már meg is tartották a premiert. Egy három részből álló est utolsó felvonása volt a Borbíró Piroska. Nagy Imre szerepét Jakabffy Csaba alakította. A produkció szép sikert aratott.
Veszelka Attila szerint meseszerű volt, ahogy a bemutató létrejött. Sokat köszönhet Sándor Jánosnak, aki színházi szakemberként sok hasznos tanácsot adott. Jó éve volt az idei, hiszen a Bába Kiadó a könyvhétre megjelentette Pipás Pista, az átokházi tanyavilág hóhéra című dokumentumregényét, és hamarosan napvilágot lát Lélegző sötét című verseskötete is.

2006. november 30. (Origo hírek)

Művészek forradalma az MTV-n

A művészet csak igazat mondhat. Ha másképp nem, a sorok között, félmondatokban, egy-egy dallamban - a Kádár-korszakban, az 1956-os forradalomra emlékezve. A művészeti szerkesztőség ezt a témát körbejáró összeállítását ma este láthatják az m1 nézői.

A Száműzött forradalom című műsorban alkotók, művészek beszélnek arról az időszakról, amikor nem jelenhetett meg a forradalom eszméje, szellemisége büntetlenül a kulturális alkotásokban. Az utókorra maradt művek - ha burkolt módon is, de - hiteles képet festettek. Hogyan dolgoztak, hogyan élték meg s élték túl a különböző művészeti ágak képviselői az elmúlt negyven évet? Hogyan tudták a titkolt gondolataikat elrejteni a metaforák mögé? Milyen magyarázkodásra kényszerültek például a színházigazgatók a felügyeleti beszélgetések során? Mit mondtak a pártközpontban a magyar zeneszerzőkről? Hogyan lehetett megmenteni például egy festményt, mi volt az a kimondhatatlan szó, ami miatt betilthattak egy filmet?

Bárdy György
A színház, film, irodalom, képzőművészet és zene területéről Babarczy László, Kósa Ferenc, Pomogáts Béla, Sümegi György és Hollós Máté beszélgetnek a kerekasztalnál. Személyes élményeikről mesélnek egy-egy konkrét műalkotásuk kapcsán, a nehezen megvalósuló filmekről, kultuszelőadásokról, eltitkolt szoborcímekről és arról, hogyan leplezték műveikben a szabadság igazát: Gothár Péter, Makk Károly, Ács János, Konrád György, Szokolay Sándor, Haraszty István, Kő Pál, Koncz Zsuzsa.

Csákányi Eszter
A műsor bemutatja az egykori műveket, s megelevenednek a kor irodalmi alkotásai is Örkény Istvántól Petri Györgyig - a részleteket Bárdy György, Ónodi Eszter, Csákányi Eszter kelti életre.

2006. november 30. (Kelet-Magyarország)

Évforduló - '56-os vetélkedő

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére rendezett vetélkedőt a megye középiskolái számára a Nyírdiák Egyesület. A megmérettetésen a Tiszavasvári Váci Mihály Gimnázium csapata diadalmaskodott.