Október 21. Duna TV 22.15
1956 - 2006 Emlékév
A MÁSIK EMBER

Sűrűn arat a könyörtelen halál Kósa Ferenc filmjében. Időpont: 1944. Az összeomlás előtti bizonytalanság, az "egy nap a világ" nyomasztó légköre fogja marokra a szíveket. Bojtár zászlós súlyos áron szökik meg a nyilasok fogságából (előzőleg partizánok csaptak le rá, ezután került a fasiszta hordához). Akit majdnem elveszejtett, szörnyű bosszúra esküszik: a férfit előcsalogatják rejtekhelyéről és kivégzik. Szegény áldozat fiára tolsztoji örökséget hagy. "Erőszak erőszakot szül", ez az ő élete tanulsága.

Változik a dekoráció. 1956-ban vagyunk, a színvallások és próbatételek korában. Ifjabb Bojtár a forradalom lelkes híve, de apja tanítását sem felejti el. Hiába. Lecsap rá a végzet. Szerelmét - aki orvostanhallgató - kötelessége teljesítése közben megölik. Aztán a fiatalember is orvlövész áldozatává válik.

A kulcs, mely a történet zárját nyitja, így szól: "A másik: én vagyok. Ha őt bántom, magamat bántom. Ha őt cserben hagyom, magamat hagyom cserben." Több kritikus hangsúlyozta: a filozófia ebben az esetben is azt jelenti, hogy nem szabad (sem erőszakkal, sem anélkül) ellenállni a gonosznak, mert akkor a jó és a rossz közötti különbség elmosódik.

Allegorikus ábrázolás, moralizáló szemlélet jegyében bomlik ki az öntudatra ébredő Bojtár drámája és a szelídség eszméje. A koncepció sebezhetőségére Schubert Gusztáv mutatott rá igényes analízisében: "A békevágy szent indulatában közös nevezőre kerül az erőszak minden formája, ebben a filmben nem tétetik különbség a zsarnokok által alkalmazott elnyomás és a forradalmi kényszer között, a gyilkos támadása és az áldozat védekezése között. Márpedig ez nemcsak kegyeletsértő (kétség nem férhet hozzá, hogy Kósa szándéka ellenére) azokkal szemben, akik Thermopülénél, Szigetvárnál, a Westerplattén utolsó csepp vérükig kitartottak az 'értelmetlen' különbségtétel mellett, de alatta is marad annak az erkölcsiségnek, amelyet meghaladni igyekszik. A 'másik ember' eszméje, a tolerancia ugyanis soha sem volt száműzve az európai kultúrából, sohasem volt a hősi ellenállás, a virtus föld alá kényszerített antitézise, sárkányölő Szent György óta együtt alkotta a példaadó erkölcsi hagyományt."

A jellemek többnyire rezonőrök, a szerző szócsövei, sorsuk elválik karakterüktől. Az idealizált hősök megszállottan képviselik a maguk végletes álláspontját. A film legmegrendítőbb részei a vérontás borzalmát, az öldöklés értelmetlenségét jelenítik meg az egyébként felkavaró és hiteles "látleletben". A filmet Baranyai László fényképezte, a zenét Vukán György szerezte, a főbb szerepek alakítói: Jakab Csaba, Varga Zoltán, Ráckevei Anna, Bessenyei Ferenc, Konyorcsik József.

(VJ)