Október 23. Duna TV 21.35
1956-2006 Emlékév
SZAMÁRKÖHÖGÉS

Szabad-e, lehet-e, illik-e a nagy históriai sorsfordulókról, tragikus társadalmi eseményekről könnyed hangvételű filmet készíteni, melynek alaphangja - a hagyományoktól eltérően - nem emelkedett, netán pátosszal telített, hanem oldottan frivol, viháncolóan vidám, azaz görbe tükröt kínáló?

Már a kérdés is anakronisztikus. A második világháború traumája az emberiség egyik legsúlyosabb katasztrófája, mégsem számított szentségtörésnek, amikor a hitlerizmus szörnyű gépezetét jelentős rendezők kinevettették (Chaplin: A diktátor, Lubitsch: Lenni vagy nem lenni, Benigni: Az élet szép stb.). 1956 szellemiségét sem pusztán a torokszorító áhítat idézheti. Amikor megjelent Gárdos Péter Szamárköhögés című munkája (emlékeztetőül: a Kádár korszak már kezdett agonizálni), joggal írta Koltai Tamás a Filmvilágban (1987. október, 36.lap) tárgyilagos józansággal: "1956-ról tudomásom szerint nem készült még olyan műalkotás, amelyen könnyesre kacagtunk volna magunkat. A Szamárköhögés a 'téma' első, meglehetősen mulatságos feldolgozása, ami többek között jelzi, hogy egy új nemzedék számára a korszak történelmi távlatba került."

Budapesti család az októberi égzengés idején. Több generáció tagjai élnek egy fedél alatt. Ki hogyan viselkedik? Az apa valakivel összekülönbözött, az illetőt felpofozta, ezért tart a következményektől. Az anya feldúlt, érzelmileg bizonytalan, a disszidálás tervét forgatja a fejében - de nem a férjével szeretne kereket oldani, hanem volt szerelmével. A nagymama keményen őrzi balos meggyőződését. A gyerekek meg tombolnak: végre egy kis felfordulás, nincs iskola, lehet hülyéskedni. A megszokott rend felborul. Semmi sincs úgy, ahogy lenni szokott. Mozgalmasak a napok. Aztán minden elrendeződik, legalábbis az a látszat, hogy visszaáll a rendetlenség rendje. A cserfes Annamariról kiderül, hogy nincs szamárköhögése (cím!)...

A groteszk szituációkat, az infantilis bizonytalankodást a gyermeki szemlélet bája színezi. Eredetiek a nyelvi lelemények. Virágnyelven magyarázzák el a külföldi rokonnak, hogy "zűr van, babám"; Annamari monológjai kedvesen vulgárisak, több párbeszéd frenetikus. Emlékezetes figurát formál Garas Dezső, Hernádi Judit, Törőcsik Mari, Kárász Eszter.

A kritikusi ítélet szerint Gárdos Péter filmje a felnőtté válásról is szól(hatna). A lélektani motiváció bizonyos pontokon lehetne meggyőzőbb, de a Szamárköhögés így is hiteles és derűs körkép egy kisebb és egy nagyobb közösség egyensúlyvesztéséről.

(VJ)