KORMÁNYZATI KOMMUNIKÁCIÓS KÖZPONT
MÉDIAELEMZŐ ÉS DOKUMENTÁCIÓS FŐOSZTÁLY

Az 1956-os forradalomról és annak 50. évfordulójáról szóló hírek a sajtóban

2006. szeptember 22-29. között

MTI

2006. szeptember 22. (MTI)

Szili Katalin: a mai események nem egyeznek az ötvenhatosokkal

Nincs jelentős egyezés az utóbbi napok és az ötven évvel ezelőtti események között - hangoztatta Szili Katalin házelnök pénteken, a budai Várban, az 56-os Intézet és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által szervezett konferencián tartott megnyitó beszédében.
"Ami ma történik körülöttünk, lehet, hogy ötven év múlva ezeket a napokat fogják vizsgálat tárgyává tenni, nyilván nem azért, mert ezek nagyban egyeznek vagy hasonlóak, én ilyet nem mondanék, és nem is szeretnék mondani, hanem egyszerűen azért, mert ma is történik valami körülöttünk, olyan, ami egyébként a magyar történelemben, a harmadik Magyar Köztársaságban nem szokványos" - fogalmazott.
"Nem szokványos egy parlamenti demokráciában, a jogállamiság keretei között kilépni az alkotmányosság kereteiből, és úgy találni megoldást problémáinkra" - folytatta, hangsúlyozva, többpárti demokráciában elfogadható, hogy "akik úgy gondolják, élhessenek a demokratikus jogaikkal".
Szili Katalin szólt arról is, október 23. volt az az esemény, amely "soha nem látott réseket ütött az európai diktatúrák falán", utalva beszédében arra is, "a magyarság szabadságküzdelmei (...) nem győzelemmel végződtek", ami "a magyar történelemben egy nagyon sajátságos fősodrás".
Rainer M. János, az 56-os Intézet vezetője azzal kezdte beszédét, "azon a határon vagyunk (...), hogy egy országképet, egy imidzset, amit ötven éven keresztül egyebek mellett 1956, 1956 gondolatai, célkitűzései, ideái, szimbolikája, jelképei és persze külsőségei és retorikája határozott meg, azt most valami más fogja meghatározni".
"Attól, hogy a csőcselék, posztmodern nácik, kedvenc sportágam úgynevezett szurkolói és elmegyógyintézeti ápoltak nemzeti színű karszalagot húznak, ötvenhatot skandálják, nem lesznek forradalmárok; azok maradnak, amik: csőcselék, posztmodern nácik, elmegyógyintézeti ápoltak, és amit elérnek, (...) hogy beárnyékolják Magyarország nemzetközi megítélését".
"Ha valaki, aki mégoly tiszteletreméltó módon, hősiesen harcolt 1956-ban, a legjobb úton volt afelé, hogy élő, átélhető szimbóluma legyen 1956-nak, ma a forradalom nevében, ideáival és célkitűzéseivel visszaélve komédiához asszisztál, csak saját imázsát, saját képét rombolja le, minket pedig szegényebbé tesz egy jelképpel" - mondta név említése nélkül Rainer M. János.

2006. szeptember 22. (MTI)

Erich Lessing 1956-os képei a Budapesti Történeti Múzeumban

Magyarország 1956-ban Erich lessing képein címmel nyílt kiállítás pénteken a Budapesti Történeti Múzeumban,a Budavári Palotában.
"A mostani budapesti események az 1956-os forradalom paródiájának tekinthetők. Marxot ugyan ma nem illik idézni, de az a mondása igenis zseniális, amely szerint a történelem mindig ismétli önmagát, egy komoly esemény megtörténik később, csak komolytalanul. A jelenlegi komédiának remélhetőleg hamarosan vége lesz" - mondta Demszky Gábor főpolgármester Erich Lessing fotográfus az 1956-os forradalomról készült fotóinak kiállítás megnyitóján pénteken a Budapesti Történeti Múzeumban.
A politikus mellett Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója, a kiállítás egyik szervezője és a Budapest 1956 - a forradalom Erich Lessing fotográfiái című kötetet egyik szerkesztője is méltatta a képeket. Mint elmondta, a fotókon hármas tagolódás figyelhető meg: az időben és a kiállításon is első helyen szereplő fotókon nagyobb csoportok, egyfajta tablóképek láthatók, majd a harc dokumentumai következnek, végül pedig egy magára maradt társadalom köszön vissza a felvételekről.
A képeken többek között a sztálinvárosi (ma Dunaújváros) termelési értekezleteket, kiégett szovjet tankokat, az utcán rohanó embereket láthat a közönség, az egyik utolsó fotográfián pedig egy magányos fekete kutya áll a Parlament robosztus épülete előtt.
A Budapesti Történeti Múzeumban több mint hetven képet állítottak ki, a boltokban megvásárolható kötet 184 fekete-fehér felvételt tartalmaz, a fotók mellett Erich Lessing, Fejtő Ferenc, Konrád György és Nicolas Bauquet írt kommentárt. A könyv öt nyelven - magyarul, angolul, németül, franciául és olaszul jelenik meg egy időben.
A kiállítást a Budapesti Történeti Múzeumban, a Budavári Palotában december 31-ig tekinthetik meg az érdeklődők, a felvételeket október 10-től Párizs X. kerületi polgármesteri hivatalának kiállítótermében nyíló tárlatokon is kiállítják.
Erich Lessing 1923-ban született Ausztriában, 1939-ben Palesztinába emigrált, majd a Brit Hadsereg fotográfusa lett. 1947-ben visszatért Ausztriába, dolgozott az amerikai AP hírügynökségnek, 1951-től lett a párizsi Magnum ügynökség tagja. Sokat fényképezett a szocialista országokban, végig fotózta az 1956-os magyar forradalmat.

2006. szeptember 22. (MTI)

Emléktáblát állított Vásárhelyi Miklós tiszteletére a Közép-európai Egyetem

Emléktábla leleplezésével emlékeztek meg pénteken, a Közép-európai Egyetem (CEU) fennállásának 15. évfordulóján Vásárhelyi Miklósról; akiben - ahogy az egyetem sajtóközleménye írta - először fogalmazódott meg a CEU létrehozásának gondolata.
Rév István, a CEU Nyílt Társadalom Archívumának akadémiai igazgatója elmondta: Vásárhelyi Miklós úgy gondolt a Közép-európai Egyetemre, hogy annak diákjai "bátran fordulhatnak egymáshoz, ha baj van".
Emlékeztetett arra, hogy amikor a háború kitört a Balkánon, az egyetem szlovén, horvát, szerb illetve bosnyák tanulói rájöttek arra, hogy noha más-más nyelvet beszélnek, nem létezik számukra "a megtorlás nyelve".
Hangsúlyozta: "az intézmény kőből van, ellenáll az erőszaknak, annak a rontásnak, amelynek most is szemtanúi, részesei vagyunk".
A Vásárhelyi Miklóst méltató emléktáblát Péter Vladimir magyar fémművész és formatervező készítette.
Vásárhelyi Miklós 1917. október 9-én született Fiuméban. 1938-ban csatlakozott a Márciusi Front mozgalomhoz, majd 1939-ben tagja lett az illegális Kommunista Pártnak. 1945-től 1949-ig a központi kommunista napilap, a Szabad Nép munkatársa. Az első Nagy Imre-kormány idején a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Nagy Imre kormányának sajtófőnöke volt.
A forradalom bukása után családjával Romániába deportálták, majd ott letartóztatták, 1958-ban a Nagy Imre és társai elleni per vádlottjaként 5 évi börtönre ítélték. 1960-ban általános amnesztiával szabadult. A magyar szellemi életbe 1972-ben térhetett vissza, mint az MTA Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa.
1988 januárjában kezdeményezte a Nagy Imre per újratárgyalását, majd az ugyanazon évben alakult Történelmi Igazságtétel Bizottsága elnöke lett. 17 éven át Soros György személyes megbízottja és a Magyar Soros Alapítvány kuratóriumának elnöke, 2001-ben bekövetkezett haláláig pedig a CEU kuratóriumának tagja volt.

2006. szeptember 22. (MTI)

A magyar 56-os forradalomról szóló filmet és könyvet mutattak be Bécsben

Keller Tivadar, az MTI tudósítója jelenti:
Heinz Fischer osztrák köztársasági elnök is részt vett pénteken Bécsben az 1956-os magyar forradalomról szóló új televíziós film és könyv ünnepélyes bemutatóján.
A Magyar felkelés 56 - Győzelem és tragédia című filmnek, valamint az ezzel azonos főcímű - Egy forradalom és következményei alcímű - könyvnek is Paul Lendvai vezető bécsi publicista a szerzője, aki a forradalom leverését követően menekült Magyarországról Ausztriába. A filmben megszólaltatott szemtanúk között van többek között a halálra ítélt Mécs Imre, a börtönbüntetéssel sújtott Eörsi István, valamint a kivégzett Maléter Pál özvegye. De nyilatkozik például a KGB orosz állambiztonsági szolgálat egykori vezetője és Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter is.
A filmet az ORF közszolgálati televízió 2-es programja október 6-án tűzi műsorára, de sugározni fogja azt a 3SAT tévécsatorna is.

2006. szeptember 22. (MTI)

Fogadás az 1956-os olimpiai bajnok vízilabdázók tiszteletére

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, valamint Lezsák Sándor és Mandur László alelnökök adtak fogadást pénteken az 1956-ban, Melbourne-ben olimpiai aranyérmet nyert férfi vízilabda-válogatott tiszteletére.
A tizenegy bajnok közül még hatan élnek, és az annak idején az Egyesült Államokba emigrált Zádor Ervin kivételével valamennyien meg is jelentek a Parlament Vadász termében rendezett ünnepségen, azaz ott volt Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Markovits Kálmán, Bolvári Antal és Hevesi István.
A csapat tagjai Szili Katalintól egy-egy emlékérmet, illetve személyes hangvételű levelet vehettek át, míg Lezsák Sándor 1989-ben lebontott határ menti szögesdrót-darabot adott át nekik díszdobozban.
Az ünnepeltek nevében Gyarmati Dezső csapatkapitány köszönte meg az ajándékokat, majd díszes szobrot nyújtott át a házelnöknek és csapattársainak, valamint megajándékozta őket az évfordulóra megjelent könyvvel. Az ő maga, illetve Csurka Gergely által írt kötet, az "1956 - Ahol mi győztünk" a legendás győzelemnek állít emléket.

2006. szeptember 23. (MTI)

Sólyom László: a recski foglyok a szabadságharc hősei is

Az egykori recski büntetőtábor foglyai ott voltak 1956-ban a szabadságharcosok soraiban és ott vannak a mártírok között is - hangsúlyozta Sólyom László államfő szombaton Recsken.
Földváry Boér Elemér a Magyar Rádiónál esett el, Dudás Józsefet az elsők között adta hóhérkézre Kádár János, s Merényi Ernőt szintén kivégezték a megtorlás során - mondta a három, egykor Recsken raboskodó 56-os vértanú emlékművének felavatásakor a köztársasági elnök.
A forradalom és szabadságharc három mártírjának a emlékoszlopával válik Recsk története teljessé. A táborlakók igazságát a szabadságharcosok vére pecsételte meg - tette hozzá az államfő a tábor felszámolásának 53. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.
Sólyom László emlékeztetett: a tábor 1953-as feloszlatása után az a forradalom következett, amely rádöbbentette a szovjet blokkon kívül élő népeket arra, hogy ez a rendszer elnyomó és bosszúálló hatalom. Megtudhattuk, hogy ennek a rendszernek ugyanaz az arca Szibériában és Magyarországon.
Ugyanakkor a táborról évtizedekig nem tudhattunk, csak az egykori foglyok beszámolóiból. Ugyanis ők őrizték és ápolták önbecsülésüket - fűzte hozzá.
Rájuk és a forradalom nyomán mártírhalált halt társaikra emlékezünk a forradalom után ötven évvel, és egyben elevenen tartjuk a recski büntetőtábor emlékét - fogalmazott az államfő.
Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület elnöke felidézte, hogy a megtorlás után a gulyáskommunizmus, vagyis az "összkomfortos börtön" hazugságának időszaka következett, nemzetellenes bűncselekményeket követtek el a diktatúra urai, miközben a szocializmus sikeréről regéltek.
Úgy vélekedett: napjainkban kiderült, hogy a nagy hazugság folytatódik. Az áldozatok választották újra a hazudozókat, azokat, akik ellen korábban fellázadtak.
"1989-ben azt hittük, hogy a nemzeti, történelmi folytonosság áll helyre, de kiderült, hogy csak a hazug kommunizmus folytonossága folytatódott" - fogalmazott a püspök.
A Recski Szövetség egyetért Sólyom Lászlóval abban, hogy etikai válság van Magyarországon - mondta az ünnepségen a szervezet elnöke.
Zimányi Tibor a szövetség megalakulása óta eltelt több mint másfél évtized legnagyobb eredményeként említette, hogy sikerült rendezni az egykori foglyok nyugdíját.
Ugyanakkor emlékművet állítottak mártírjaiknak és egy dokumentumfilm is készül azon recskiekről, akik súlyos börtönbüntetést szenvedtek a forradalom utáni megtorlások során - mondta az elnök.
Az ünnepség zárásaképpen koszorút helyezett el a mártíroknak állított emlékműnél, Sólyom László mellett, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Boross Péter volt miniszterelnök, illetve Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének nevében Vízkeleti Marian, a politikus főtanácsadója. Ugyancsak fejet hajtottak az emlékműnél az egykori áldozatok hozzátartozói, barátai, illetve az önkormányzatok képviselői is.
A recski táborban 1950 és 1953 között, mintegy 1.300-an raboskodtak. Az intézményt, Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálát követően, a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imre szüntette meg.

2006. szeptember 24. (MTI)

Budapest a szabadság fővárosa - betűszobrok a Városháza téren

"Budapest a szabadság fővárosa" - betűszobrok állnak vasárnaptól Budapesten a Városháza téren.
Demszky Gábor főpolgármester a szoborcsoport-felirat felavatásakor elmondta, hogy összeállt az a mondat, amely az elmúlt napokban a főváros 26 helyszínén volt elhelyezve.
A szórványosan felbukkanó betűk az 1956-os magyar forradalom kulcsfontosságú színhelyein jelentek meg és a rájuk ragasztott poszterek felidézték az 50 évvel ezelőtti eseményeket.
"Amikor eldöntöttük, hogy ezzel a közterületi akcióval felhívjuk a figyelmet a magyar forradalom 50. évfordulójára, nyoma sem volt a város békéjét feldúló álforradalmi megmozdulásoknak" - hangsúlyozta a főpolgármester.
Rámutatott: a mögöttünk hagyott hét után ez a mondat talán még aktuálisabb, mint amilyen valaha volt.
Demszky Gábor hangsúlyozta: nem szabad szó nélkül hagyni, hogy, 56-ra hivatkozva a szélsőséges csoportok népfelkelésnek, forradalomnak tituláljanak közönséges bűncselekményeket.
A nemzeti trikolór színeit viselő óriás, térbeli felirat a Városháza parkban október 23-ig lesz látható.

2006. szeptember 24. (OS)

AZ '56-OS "EMLÉKMŰ" ÉPÍTÉSÉNEK LEÁLLÍTÁSA-ELMEORVOSI SZAKVIZSGÁLAT-BAL-ÉS JOBBOLDALI ÖSSZEFOGÁS-A HONFOGLALÁS 2000 EGYESÜLET KÖZLEMÉNYE

Honfoglalás 2000 Egyesület Postacím: 1279 Budapest, Pf. 39 - Tel/Fax: 326 - 8956 v. 20/347-6312 MTI-OS Az '56-OS "EMLÉKMŰ" ÉPÍTÉSÉNEK LEÁLLÍTÁSA - ELMEORVOSI SZAKVIZSGÁLAT - BAL ÉS JOBBOLDALI ÖSSZEFOGÁS - A HONFOGLALÁS 2000 EGYESÜLET NYILATKOZATA A Honfoglalás 2000 Egyesület követeli a kormánytól, hogy azonnal állítsák le az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére felépítendő budapesti "emlékmű" további építését! A "vaskefe" méltatlan a forradalom és az áldozatok emlékéhez: mondanivalója a diktatúrának állít emléket, a sokat szenvedett magyar nép azonban szabadulni akar - nem pedig emlékezni - az elnyomók gaztetteire. A felállítandó monstrum művészi szempontból értékelhetetlen, silány munka, nincs helye az ország szívében. (A budatétényi szoborparkban, az MSZP költségén felállítható)
Ne legyen központi (kormány) megemlékezés október 23-a alkalmából, a forradalom évfordulójával kapcsolatos rendezvények megszervezésére kizárólag a diktatúra áldozatai, illetve az '56-os hősök jogosultak! Az augusztus 20-áról elhalasztott állami-díjak átadását (odaítélését) Gyurcsány Ferenc és a kormány volt MSZMP-s tagjai nélkül, egy erre az alkalomra létrehozott bizottság javaslata alapján az államfő adja át a kitűntetésekre méltó személyeknek, - elkerülendő az újabb provokáció, mint amilyen Marjai József és Fekete János esetében történt. A Honfoglalás 2000 Egyesület kéri az országgyűlés elnökét, hogy hivatalból kezdeményezze Gyurcsány Ferenc elmeorvosi szakvizsgálatát. A folyamatos hazudozás betegség! A kormányfő szüntelen hazudozása árt az ország nemzetközi megítélésének, Magyarország nem engedheti meg magának, hogy egy olyan ember reprezentálja hazánkat, aki sem viselkedni, sem igazat mondani nem képes! Az egyesület kéri a megtévesztett, jó szándékú baloldali, nemzeti érzelmű embereket, hogy gondolkodjanak el az elkövetkező hónapok kilátástalan helyzetén, s már az önkormányzati választásokon vonják meg támogatásukat az MSZP-SZDSZ kormánytól, - Budapesten Demszky Gábortól - így tiltakozzanak a nyugdíjasok, a munkások, a kiskeresetűek, a gazdák, a kisvállalkozók a példa nélküli áremelések, és megszorító intézkedések ellen.
A diktatúrával szemben a törvényes, demokratikus, békés polgári engedetlenség minden formája megengedett: a tüntetés, az útelzárások és - végső esetben - az általános sztrájk a világ minden országában elfogadott! Ne hagyjuk elveszni országunkat, bal- és jobboldali gondolkodású emberek fogjunk össze a kemény diktatúra új formában való megjelenése ellen!
Egyébként: "köszönjük Fecó"! - Nagy örömünkre sikerült tönkretenned pártodat, s lejáratni az MSZP-SZDSZ kormányt! - Tudtuk előre, erre vártunk!
Kiadó: Honfoglalás 2000 Egyesület - Szilvásy György

2006. szeptember 25. (MTI)

Hivatalos látogatást tesz Magyarországon az olasz köztársaság elnöke - Előzetes

Egynapos hivatalos látogatást tesz kedden Magyarországon az Olasz Köztársaság elnöke; Giorgio Napolitano az 1956-os mártírok rákoskeresztúri sírhelyének megkoszorúzásával kíván pontot tenni annak a vitának a végére, amelyet a magyar forradalmat leverő szovjet inváziót fél évszázaddal ezelőtt helyeslő álláspontja váltott ki.
A veterán olasz politikus idén májusban lett az Olasz Köztársaság államfője, és Sólyom László köztársasági elnök a megválasztásához gratuláló levelében azonnal meghívta olasz kollégáját az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett budapesti ünnepségekre.
A meghívás Magyarországon és Olaszországban egyaránt vitát okozott. Az 1925-ben született Napolitano egészen fiatalon állt a II. világháború idején az olasz antifasiszták közé, s onnét az Olasz Kommunista Pártba (PCI) vezetett az útja. 1953-ban már a PCI parlamenti képviselője lett.
Az 1956-os magyar forradalom és a forradalmat leverő szovjet invázió megítélése kettészakította az akkori olasz baloldalt, az Olasz Szocialista Párt, amely elítélte a magyar forradalom leverését, felmondta népfrontbeli szövetségét a magyarországi felkelést hivatalosan elítélő Olasz Kommunista Párttal.
A PCI soraiban is heves viták voltak. Ebben a vitában hangzott el az a mondat, amelyet azóta magyaráznia kell Giorgio Napolitanónak: "L'intervento sovietico ha non solo contribuito a impedire che l'Ungheria cadesse nel caos e nella controrivoluzione ma alla pace nel mondo. (A szovjet beavatkozás nemcsak ahhoz járult hozzá, hogy Magyarország elkerülje a káoszt és az ellenforradalmat, hanem a világbékéhez is.)"
Az Olasz Kommunista Párt az 1968-as csehszlovákiai invázió után került szembe Moszkvával. A magyar ötvenhat kérdésében azonban nehezen változtatott álláspontján, elsősorban azért, mert el kellett ismernie, hogy ebben az ügyben az időközben a korrupciós botrányok miatt széthullott Olasz Szocialista Pártnak volt igaza.
Giorgio Napolitano már elismerte ezt. Megtette már két évtizeddel ezelőtt és megismételte idén augusztusban, amikor az Olasz Szocialista Párt egykori főtitkáráról elnevezett alapítványnak üzenetet küldött, s ebben leszögezte: "teljes egészében elismerem Pietro Nenni és az Olasz Szocialista Párt nagy részének akkori ítéletét és álláspontját abban a döntő pillanatban".
Az olasz köztársasági elnök Budapesten fejet hajt a mártírok sírja előtt és megemlékezik az olasz baloldal, valamint saját személyes tragédiájáról is - írta a hétfői olasz sajtó. Giorgio Napolitano keddi budapesti programja a rákoskeresztúri Újköztemetőben kezdődik, ahol koszorút helyez el az 1956-os mártírok sírjainál.
A magyar államfővel folytatott tárgyalások után "A politikai integráció perspektívái az egyesítés utáni Európában" címmel előadást tart a Magyar Tudományos Akadémián. Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke szerint Giorgio Napolitano előadása "elismerést, nagy megtiszteltetést jelent az egész magyar tudományos közélet számára".
A látogatás a budapesti Olasz Kulturális Intézetben zárul, ahol tíz ország magyarországi nagykövetsége és több nemzetközi szervezet együttműködésével két héttel ezelőtt nemzetközi programsorozat kezdődött az 1956-os forradalomról. Az első rendezvény az "1956: Egy történet képekben" című fotókiállítás, ahol mintegy négyszáz fényképet mutatnak be. A képek többségét Mario De Biasi olasz fotóriporter készítette.

2006. szeptember 25. (MTI)

Képzőművészet - Tiltás és tűrés

Kultúrtörténeti érdekesség és izgalmas visszatekintés a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának 1966-os és 1967-es kiállítása, amelyről Keserű Katalin, az Ernst Múzeum igazgatója és Csanádi-Bognár Szilvia a kiállítás kurátora és a katalógus szerkesztője tartott hétfőn tájékoztatót a múzeumban.
A tárlat mai nézője elképed azon, ugyan miért is zsűrizték ki - azaz tiltották meg a szereplését - a mostani tárlaton külön teremben kiállított műveknek? Mai szemmel nézve érthetetlen, mi lehetett ezekben a festményekben és különféle technikákkal elkészített alkotásokban nem kívánatos.
A válasz kínálja magát: a "tiltott" művek nagy része nonfiguratív, szürreális stílusú és ezek nem nagyon illettek bele a kor szocialista vagy legalábbis figurális realizmust támogató kultúrpolitikájába.
Az 1966-ban és 1967-ben kiállított illetve elkészült festmények az Ernst múzeumban, az akkori bemutatkozás helyszínén láthatók. Minden egyes festménynek, grafikának megvan a saját sorsa: évekbe tellett, mire feltérképezték, melyik hová került az évtizedek folyamán. Sokat könnyű volt megtalálni, mert a "szolidabbakat" állami múzeumok vásárolták meg, de némelyiket nem volt hajlandó kölcsön adni mai - magángyűjtő - tulajdonosa - tudta meg az MTI munkatársa a kurátortól.
A kutató munkát nehezítette, hogy sok művész már nem él, és sok alkotás külföldre került.
Száztíz képzőművész, kétszáz kép - a Tiltás és tűrés című kiállítás meglep sokszínűségével és korszerűségével. Altorjai Sándor, Bak Imre, Berki Viola, Deim Pál, Gyémánt László, Korga György, Keserű Ilona, Paizs László és mások szerepelnek az alkotók között.
A Tiltás és tűrés című kiállítás 1956-hoz kapcsolódik - akkor is, ha rá tíz évre születtek meg ezek a művek - hangsúlyozta Keserű Katalin.
A kiállítást egész októberben számos program kíséri: beszélgetések a kor kultúrpolitikájáról, filmvetítések és egy különösen érdekesnek ígérkező vasárnap délután, amikor legendás művészbarátságokról esik majd szó, olyan kiemelkedő művészek részvételével, mint Törőcsik Mari, Garas Dezső, Makovecz Imre, Kovács András vagy Zsombolyai János.
Az október 8-i beszélgetést Kukorelly Endre író vezeti. Szabó István: Te című rövidfilmjének vetítésével zárul a program.

2006. szeptember 25. (MTI)

George Pataki vezeti az amerikai küldöttséget az 1956-os magyarországi ünnepségre

George Bush amerikai elnök kinevezte az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulós ünnepségén részt vevő amerikai elnöki küldöttséget, amelyet George Pataki, New York szövetségi állam magyar származású kormányzója vezet majd - közölte hétfőn a Fehér Ház.
A sajtószolgálat közleménye szerint a küldöttség tagja April H. Foley, az Egyesült Államok budapesti nagykövete, Peter K. Gogolak, a New York Giants magyar származású volt amerikaifutball-sztárja, valamint a szintén magyar származású Steven F. Udvar-Hazy, az International Lease pénzügyi társaság elnök-vezérigazgatója.

2006. szeptember 26. (MTI)

1956-emlékév - Magyar filmek fesztiválja Bécsben

Budapest lángol jelmondattal magyar filmek vetítését kezdi meg kedden este a bécsi Metro filmszínház.
Az Ausztria Filmarchívum és a bécsi magyar kulturális intézet, a Collegium Hungaricum összefogásával létrejött vetítéssorozatot az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából tartják, s mindenekelőtt Mészáros Márta rendező munkássága előtt tisztelegnek 1956: azelőtt és azután gyűjtőcímmel. Az október 21-ig tartó vetítéssorozat keretében a rendezőnő filmjei közül a Temetetlen halott, az Eltávozott nap, a Kisvilma, a Napló gyermekeimnek, a Napló szerelmeimnek, a Napló anyámnak, apámnak, a Kilenc hónap, az Ők ketten címűeket láthatják az érdeklődők.
A vetítéssorozat nagyon gazdag választékot kínál a magyar filmművészet más nagyjainak alkotásaiból. A filmszínházban levetítik Gothár Péter Megáll az idő, Gárdos Péter Szamárköhögés, Máriássy Félix Budapesti tavasz, Radványi Géza Valahol Európában, Simó Sándor Apám néhány boldog éve, Fábri Zoltán Hannibál tanár úr és Húsz óra, Bacsó Péter A tanú és Te rongyos élet, Bereményi Géza Eldorádó, Sára Sándor Feldobott kő, Kovács András A ménesgazda, Sopsits Árpád Torzók, Koltai Róbert Világszám, Tímár Péter Hat-három és Csinibaba, Tarr Béla Családi tűzfészek, valamint Kardos Sándor és Szabó Illés Telitalálat című művét.
A vetítéssorozat keretében látható majd Anatole Litvak The Journey (Az utazás) című 1958-as filmje, Max Neufeld Der schönste Tag meines Lebens (Életem legszebb napja) című 1957-es alkotása, valamint Peter Patzak Der Aufstand (A felkelés) című 1986-os munkája.

2006. szeptember 26. (MTI)

Az olasz köztársasági elnök tisztelgése az 1956-os forradalom emléke előtt

Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök keddi Magyarországon tett hivatalos látogatásán lerótta kegyeletét az 1956-os mártírok rákoskeresztúri sírhelyénél.
Az olasz köztársasági elnök egynapos hivatalos látogatásának első útja a rákoskeresztúri Új Köztemetőbe vezetett.
Az 1956-os emlékműnél díszőrök fogadták az államfőt, aki előbb megkoszorúzta az emlékművet, majd a kétperces csend és főhajtás után kíséretével Nagy Imre sírjához vonult, ahol virágcsokrot helyezett el. Ezután megtekintette a forradalom erdélyi mártírjainak emlékművét.
Giorgio Napolitano a temetőben tett látogatását az 1-es parcellában zárta, ahol lerótta kegyeletét az olasz katonák sírjánál.
A veterán olasz politikus idén májusban lett az Olasz Köztársaság államfője, és Sólyom László köztársasági elnök a megválasztásához gratuláló levélben meghívta őt az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett budapesti ünnepségekre.
A meghívás Magyarországon és Olaszországban egyaránt vitát váltott ki. Az 1925-ben született Napolitano egészen fiatalon állt a második világháború idején az olasz antifasiszták közé, s onnét az Olasz Kommunista Pártba (PCI) vezetett az útja.
Az 1956-os magyar forradalom és a forradalmat leverő szovjet invázió megítélése kettészakította az akkor olasz baloldalt, az Olasz Szocialista Párt, amely elítélte a magyar forradalom leverését, felmondta népfrontbeli szövetségét, az Olasz Kommunista Párttal.
A kommunisták soraiban is heves viták voltak. Ebben a vitában hangzott el az a mondat, amelyet azóta magyaráznia kell Giorgio Napolitanónak: "a szovjet beavatkozás nemcsak ahhoz járult hozzá, hogy Magyarország elkerülje a káoszt és az ellenforradalmat, hanem a világbékéhez is". Giorgio Napolitano két évtizeddel ezelőtt, illetve idén augusztusban elismerte, hogy a magyar 56 kérdésében az Olasz Szocialista Pártnak volt igaza. A párt egykori főtitkáráról elnevezett alapítványnak üzenetet küldött, s ebben leszögezte: "teljes egészében elismerem Pietro Nenni és az Olasz Szocialista Párt nagy részének akkori ítéletét és álláspontját abban a döntő pillanatban".

2006. szeptember 26. (MTI)

A magyar forradalom hősei előtt tiszteleg Budapesten az olasz államfő

Az 1956-os magyar forradalom előtti tisztelgés jelentőségét és az európai integráció folytatásának szükségességét hangsúlyozta Giorgio Napolitano olasz államfő kedden Budapesten, miután tárgyalásokat folytatott Sólyom László köztársasági elnökkel.
"Nemcsak államfői, hanem saját személyes politikai és erkölcsi kötelességemnek éreztem" - hangsúlyozta Giorgio Napolitano, amikor kiemelte, hogy a magyar fővárosban elsőként a magyar forradalom mártírjainak nyughelyét, Nagy Imre sírját kereste fel.
Elmondta, hogy 1956-ban az olasz állam legfelsőbb vezetői teljes mértékben kiálltak a magyar ügy mellett, és így tett a politikai pártok többsége is.
Sólyom László kiemelte, hogy ötven évvel ezelőtt Giorgio Napolitano az olasz politikusoknak ahhoz a kisebb csoportjához tartozott, amelynek tagjai különböző okokból helyeselték a magyar forradalom elleni szovjet beavatkozást.
Giorgio Napolitano azonban 1968 óta számos jelét adta, hogy álláspontját megváltoztatta, s most Budapesten sem mentegette, magyarázta korábbi véleményét, hanem határozottan és egyértelműen elhatárolódott attól - mondta a magyar államfő.
"Köszönöm ennek a szembenézésnek az őszinteségét, a határozottságát" - tette hozzá.
A tárgyalásokon mindketten egyetértettek abban, hogy nem szabad veszni hagyni az európai alkotmányos szerződést, hanem tovább kell vinni annak ratifikációs folyamatát.
A magyar köztársasági elnök kiemelte, mind a ketten egyetértettek abban, hogy Horvátországnak az EU-n belül van a helye. Egyetértettek abban, hogy szükség van a közös európai külpolitikára, annak közös képviselőjére.
Sólyom László hangsúlyozta: Olaszország támogatja Magyarország törekvését, hogy 2007 végéig a schengeni térség része legyen.
Az olasz államfő kitért arra, hogy az európai integráció folyamatában nehéz megpróbáltatásokkal kell szembenéznie az utóbbi időben mind Magyarországnak, mind Olaszországnak.
"Amikor nehéz próbákról és áldozatokról beszélek, nem csupán gazdasági nehézségekre gondolok" - fogalmazott. Hozzátette: "ennek ellenére a bátor döntéseknek nincs alternatívája".
Elmondta, hogy Olaszország tevékenyen részt vesz az afganisztáni misszióban is. Kiemelte, hogy kedd reggel tudta meg, egy olasz katona vesztette életét Kabulban. Sajnos ezek a feladatok emberáldozat nélkül nem valósíthatók meg - tette hozzá.
Sólyom László együttérzését fejezet ki az olasz államfőnek, és megismételte álláspontját, hogy a terrorizmus ellen együttesen kell fellépnie az Európai Uniónak.

2006. szeptember 26. (MTI)

A közös Európa építéséről tartott előadást Budapesten az olasz államfő

A közös Európa építésének megtorpanásáról és a továbblépés lehetőségéről tartott előadást kedden a Magyar Tudományos Akadémián Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök, aki beszédében külön kitért az 1956-os magyar forradalom európai jelentőségére.
Az olasz államfő elemzése szerint az Európai Unió válságát mutatja, hogy a 2004 októberében elfogadott alkotmányos szerződés ratifikálását több tagállam elutasította, így az európai alkotmány nem léphetett életbe. Erre a válságra volt politikai válasz az, hogy az Európai Unió 25 tagállama idén nyáron jóváhagyta a libanoni békemissziót.
"Ma a politikai integrációban való haladás elsősorban Európa nemzetközi szerepvállalásának erősítését jelenti" - jelentette ki. Giorgio Napolitano ugyanakkor hangsúlyozta, hogy semmiképpen nem szabad veszni hagyni az alkotmányos szerződést, lehetővé kell tenni azt, hogy a dokumentumot elutasító Franciaország és Hollandia újra megvitathassa azt.
"Az alkotmányos szerződés az európai bővítés, a demokráciában és a békében történő európai egyesítés megkoronázását jelenti" - mondta.
Nagy nyomatékkal szólt arról, hogy ma a nemzetállamok csak akkor tudják szuverenitásukat érvényesíteni és biztosítani, ha egy szélesebb intézményi keretben megosztják azt. Azok az országok, amelyek 1989 óta lettek az Európai Unió tagjai, nem egy hagyományos szövetségbe, vagy valamiféle államok közötti együttműködési mechanizmusba léptek be, hanem intézményekkel és szabályokkal rendelkező integrációs rendszer részesei lettek úgy, hogy a szabályoknak minden tagállam önkéntesen aláveti magát.
Giorgio Napolitano a közös Európa építésének történelmi áttekintésekor külön méltatta az 1956-os magyarországi forradalmat. Hangsúlyozta, hogy az 1956-os magyar forradalom mártírjai olyan - az akkori történelmi helyzetben bukásra ítélt - népfelkelés harcosai voltak, mely felkelést a földrész történelmi újraegyesítésének előfutáraként kell értékelni.
Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az előadást követően a tudomány és művészeti akadémiai éremmel tüntette ki Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnököt.

2006. szeptember 27. (MTI)

Kultúra - Rockopera 1956-ról szegedi egyetemisták előadásában

Szegedi egyetemisták előadásában mutatják be a Tisza-parti városban Tábori György, Kocsák Tibor és Miklós Tibor 1956-ban játszódó Utazás című rockoperáját október 16-án.
A darab szinte összes szerepét a Szegedi Tudományegyetem jelenlegi vagy korábbi hallgatója játssza - mondta az MTI-nek Tajti Gabriella produkciós vezető.
A rockopera főszereplői Nagy Lóránt, aki egyben a rendezői feladatokat is ellátja, illetve Ragány Zoltán, az egyetem korábbi hallgatója, jelenlegi oktatója - tette hozzá.
A szereplőket a rengeteg jelentkező közül még a tavasszal válogatták ki, s a fellépők között képviselteti magát az universitas szinte összes kara, így játszanak a darabban leendő orvosok, jogászok és tanárok is - közölte Tajti Gabriella.
A bemutató a SZTEage Szegedi Egyetemi Színpad és a Szegedi Nemzeti Színházban közös produkciója. A SZTEage két évvel ezelőtt hatalmas sikerrel mutatta be az István, a király című rockoperát. Az Utazást színpadra állító csapat részben ugyanaz, de természetesen vannak új szereplők is, hiszen közben sokan befejezték az egyetemet és elmentek a városból - tudatta a produkciós vezető.
A Tábori György regényéből született történet 1956. november 4-én játszódik. A ferihegyi repülőteret is megszállták a szovjet csapatok, ezért az országban rekedt külföldi állampolgárokat autóbusz szállítja Bécsbe. Az utazás során két világ és világnézet ütközik: a forradalmárok világmegváltó eufóriája és a politika hideg racionalitása. A darab azonban nem csak a világtörténelmi eseményekről szól, egy romantikus történetet is bemutat, a nézők szemei előtt egy különös szerelmi háromszög bontakozik ki - mesélt a rockopera cselekményéről a produkciós vezető.
A darabot a premieren kívül még kétszer október 17-én és 18-án láthatják a nézők a Szegedi Nemzeti Színházban.

2006. szeptember 27. (MTI)

Napolitano "politikai és erkölcsi kötelességteljesítését" emelik ki az olasz lapok az államfő budapesti látogatásáról

Giorgio Napolitano "politikai és erkölcsi kötelességteljesítését" emelik ki a szerdai olasz lapok az olasz köztársasági elnök budapesti látogatásáról szóló tudósításaikban.
A legtekintélyesebb olasz polgári napilap, a Corriere della Sera Napolitano és Sólyom László köztársasági elnök találkozója kapcsán idézte az olasz államfő szavait, melyek szerint koszorúzása az 1956-os mártírok emlékművénél és Nagy Imre sírjánál "nem véletlenül volt látogatásának első aktusa". "Tisztelegtem egész Olaszország nevében, azokéban, akik 1956-ban az országot irányították, akik határozottan támogatták a magyar felkelést, és ellenezték a szovjet katonai beavatkozást. De mindazok nevében is, akik az idők folyamán fel tudták ismerni e felkelés különleges jelentőségét. Úgy éreztem, nemcsak állami, hanem politikai és személyes erkölcsi kötelességemnek is eleget kell tennem" - emelte ki kommentár nélkül a milánói lap.
A La Repubblica című római liberális lap szerint az olasz elnök gesztusa "beteljesítette az 1956-os eseményekkel kapcsolatos önkritikájának folyamatát." A lap emlékeztet arra, hogy ez a folyamat már több mint 20 évvel ezelőtt elkezdődött, amikor Napolitano elismerte: igaza volt annak idején Antonio Giolittinak, aki a magyarországi szovjet intervenció miatt kilépett az Olasz Kommunista Pártból, Napolitano egy hónappal ezelőtt pedig az egykori szocialista pártvezető, Pietro Nenni alapítványa vezetőjének, Giuseppe Tamburranónak írt levelében megkövette Nennit, akit ő, mint fiatal kommunista funkcionárius, támadott az OKP szovjetbarát álláspontja alapján.
"Giorgio Napolitano végleg lezárta hosszú politikai pályafutásának legzaklatottabb fejezetét. Megkoszorúzva Nagy Imre sírját elismerte, hogy az 1956-os magyar demokratikus forradalom ügyében azoknak volt igazuk, akik akkor Olaszországot kormányozták: Antonio Segni kormányfőnek és Fernando Tambroni belügyminiszternek, Palmiro Togliatti, a kommunisták vezetője pedig tévedett" - írta tudósításában a szintén polgári torinói La Stampa.
A Berlusconi család tulajdonában lévő jobboldali Il Giornale ugyanakkor azt veti a szemére Napolitanónak, hogy "nem imádkozott, nem térdelt le, nem magyarázkodott, nem kért bocsánatot, nem gyakorolt önkritikát, még csak el sem határolódott 50 évvel korábbi önmagától". A lap szerint elég volt hangsúlyoznia "állami, politikai és erkölcsi kötelességét", hogy kicsikarja Sólyom László köztársasági elnök köszönetét.
"Nem tartozott azok közé, akik elhagyták az OKP-t, sőt éppen ő volt az, aki a párt XII. kongresszusán kizáratta a tiltakozókat. Így Giorgio Napolitano budapesti koszorúja Nagy Imre sírján olyan súlyos, mintha kőből lenne" - írta a baloldali L'Unitá, amely egykor az OKP lapja volt. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy "bár Napolitano jelenleg az Olasz Köztársaság elnöke, nem lehet elfelejteni, hogy hajdan egy "testvérpárt" egyik vezetője volt, a legnagyobb nyugati "testvérpárté", amely hallgatólagosan jóváhagyta az 56-os inváziót. "Most Budapesten ez a rózsacsokor össze akarja varrni azt a szakadást, amely az olasz baloldalt is szétszaggatta" - írta a L'Unitá, amely rövid történelmi visszatekintést is ad az 56-os eseményekről, és a nagy olasz lapok közül egyedüliként tesz említést az elnöki látogatás kapcsán a jelenlegi kormányellenes, általa szélsőjobboldalinak minősített tüntetésekről, anélkül, hogy párhuzamot vonna 1956 és 2006 között.

2006. szeptember 27. (MTI)

1956 - A Szabadság, szerelem a Fehér Házban

George W. Bush amerikai elnök is a Szabadság, szerelem című magyar film nézői között lesz, miután Goda Krisztina rendező és Andrew G. Vajna producer alkotását a magyar filmek közül elsőként az a megtiszteltetés érte, hogy meghívást kapott a Fehér Házba.
Az 1956-os forradalmat megidéző alkotás azonban már a Fehér Házban október 29-én történő bemutatkozás előtt megkezdi nemzetközi szereplését: október 11-én az egyik legrangosabb filmes elismerés, a Golden Globe-díj odaítélésére jogosult, Hollywoodba akkreditált újságírók tekinthetik meg. A filmet meghívták New Yorkba a Lincoln Center októberi filmfesztiváljára, Los Angelesbe, Bostonba, Chicagóba, Londonba, Párizsba, Moszkvába és Tel Avivba is.
Az ünnepélyes vetítések azonban csupán a Szabadság, szerelem című film nemzetközi sikereinek kezdetét jelzik. Az elmúlt hetekben a világ legnagyobb forgalmazó cégeinek képviselői jöttek Budapestre, hogy még a vágószobában megnézzék a nem végleges változatot: komolyan érdeklődik a Fox, a Sony Classics, a Regency, a Focus és a Paramount Classics valamint rajtuk kívül a Weinstein Company, az a cég, amely számos független film világsikeréhez járult már hozzá. E cégek készen állnak a nemzetközi forgalmazásra, a konkrét tárgyalások a jövő héten kezdődnek.
A Szabadság, szerelem 2006. október 23-án, rendhagyó módon hétfőn kerül a magyar mozikba - az alkotók és a forgalmazó a szokásostól eltérő premier időponttal is az ötven évvel ezelőtti események előtt kíván tisztelegni - tudatta az Intercom filmforgalmazó.

2006. szeptember 27. (MTI)

Petrozavodszkban megnyílt a kilencedik finnugor írókongresszus

Palotás László, az MTI tudósítója jelenti:
Megnyílt a IX. Nemzetközi Finnugor Írókongresszus a karéliai fővárosban.
Az idei találkozón, amelyet Szergej Katanandov az oroszországi tagköztársaság kormányzója nyitott meg a petrozavodszki nemzeti színházban, 310 író, költő, fordító, újságíró, nyelv- és irodalomkutató, közéleti személyiség vesz részt 15 oroszországi régióból és a finnugor államokból, de Németországból is.
A karéliai vendéglátók először a magyarokat, finneket, észteket köszöntötték, majd a komikat, mordvinokat, udmurtokat, permieket, hantikat, manysikat, líveket, s a (szamojéd) nyenyeceket - mondta az MTI-nek Horváth Iván, a moszkvai magyar kulturális központ igazgatóhelyettese, aki tagja a 11 fős magyar küldöttségnek.
A kongresszusi elnökségbe beválasztották Domokos Péter professzort is, akit egyébként a szentpétervári egyetem két napja díszdoktorává avatott. Az elhunytak között a résztvevők Bella István költő emlékének is néma felállással adóztak.
A magyar irodalmárokat Faragó Laura folklórénekes egészíti ki, aki finnugor népdalcsokrot adott elő egy helyi zeneiskolában, nagy sikerrel. A határon túli magyarok is képviselve vannak a kongresszuson, Janko Laura csángó költőnő személyében.
Domokos professzor, aki felidézte az 1989-ben Joskar Olában rögtönzött első finnugor írótalálkozót, beszélt egy másik jeles uralisztikatanár, Pusztay János Nyelvében hal a nemzet című könyvéről, valamint Hubay Miklós Elnémulás című (oroszra is lefordított és finnugor színházaknak ajánlott) drámájáról is.
Juvan Sesztalov manysi költő megemlékezett az 1956-os évfordulóról, manysiul és oroszul idézve a magyar rádió akkori szövegeiből. És megemlékezett Képes Gézáról is, aki magyarra fordította Földem illata című kötetét (így az előbb jelent meg magyarul, mint oroszul).
Egy moszkvai kutatónő Kortárs finnugor író: persona non grata vagy próféta? címmel tartott előadást, míg egy karéliai kolléganője a régió könyvkiadásának színes palettáját ecsetelte.
Jevgenyij Trofimov, az orosz alsóház nemzetiségügyi bizottságának elnöke (aki egyébként védelmébe vette a sajátosan orosz demokráciamodellt) a kisebbség terminus helyett a kislélekszámú népek kategóriájának alkalmazása mellett tört lándzsát.
Vlagyimir Lavrentyev karéliai nemzetiségügyi bizottsági elnök egy interjúban elismerte, hogy az alkotó és tudományos értelmiség megalapozottan aggódik az oroszországi kis lélekszámú népek nemzeti irodalmának helyzete miatt.

2006. szeptember 27. (MTI)

Könyvbemutató - Portrékötet egy elveszett univerzumról

Eörsi László "Pesti srácok" című portréalbumát, amelyben a történész 761 felkelő levéltárakban fellelt fényképét és néhány adatát szerkesztette kötetté, szerdán mutatták be a Liberálisok házában.
"Berecz György 1924-58. gépkocsivezető. Fogság: 1957. április 24-1958. január 28. Kivégezték" - olvasható rögtön a könyvben szereplő első fénykép mellett. A szerző a különböző levéltárakban talált anyagokból állította össze az albumkötetet.
"Eörsi László könyveiben a felkelők rövid életrajzait olvasva az az érzésem támad, mintha egy elsüllyedt Atlantisz, egy elveszett univerzum tárulna elém" - mondta a könyv bemutatóján szerdán Vágvölgyi B. András újságíró.
Ebben a könyvben azonban - ellentétben az író többi 1956-ról szóló kötetével (többek között a Mítoszok helyett, A Széna tériek, a Corvinisták 1956, az 1956 mártírjai, a Ferencváros 1956 című műveivel) - Eörsi László nem mellékel rövid életrajzot. A több száz kivégzett, emigrált, vagy akár tizenöt évre elítélt forradalmár arcát nézegetve mégis megjelenik az olvasó előtt a Vágvölgyi B. András által felvázolt univerzum.
"A kötetben bemutatott +pesti srácok+ jelleme és a forradalomban játszott szerepük jelentékenyen különbözött. A történelem meghatározó személyiségei éppúgy megtalálhatók itt, mint a lincselők, vagy azok, akik a forradalom leverése után a megtorló hatóságokkal működtek együtt" - írta Eörsi László a könyv előszavában.
"A könyv az 1956-os forradalom 50 éves évfordulójára készült, a fotókat területi alapon, kerületek, felkelőcsoportok szerint csoportosítottam" - mondta Eörsi László immár a bemutatón.
"Az 1956-os forradalomban rejlik egy titok, amelyet sem a karhatalmisták, sem pedig a külföld nem értett meg. A titok abban áll, hogyan volt képes egy spontán felkelés néhány nap alatt elsöpörni a diktatúrát. Ennek a titoknak a megfejtésében segít nekünk Eörsi László, aki rendszeresen a Beszélőben publikálja könyveinek előtanulmányait" - mondta Mink András, a Beszélő politikai és kulturális folyóirat főszerkesztője, a Pesti srácok című könyv felelős kiadója.
A bemutatón részt vett Puchert János egykori felkelő, akit a a Jutadombi harcokban való részvételéért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ám 1970-ben kiengedték.
"Fontos, hogy a kötetet a Liberálisok Házában mutatjuk be, mert ezzel is azt kívánjuk jelezni, hogy az 1956-os forradalom nem a jobboldalhoz, vagy a szélsőjobbhoz kötődik" - mondta végül Eörsi László.

2006. szeptember 28. (MTI)

Konferencia kezdődik 1956-ról az Olasz Kultúrintézetben

Tíz ország magyarországi nagykövetségének és több nemzetközi szervezetnek az együttműködésével kétnapos konferencia kezdődik ma az 1956-os forradalomról Budapesten az Olasz Kultúrintézetben.
Az eseményt Sólyom László köztársasági elnök nyitja meg. A kétnapos tanácskozáson felszólal többek között Göncz Árpád, egykori köztársasági elnök, Boross Péter volt miniszterelnök, Király Béla, a Nemzetőrség volt főparancsnoka és Fónay Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke.
Előadást tart többek között Fejtő Ferenc és Oplatka András történészek. Beszámolókat tartanak szemtanúk is. Pénteken Nagy-Britanniából, Olaszországból, Ausztráliából és az Egyesült Államokból is érkeznek előadók.
A konferencia része annak a nemzetközi programsorozatnak, amely szeptember 11-én kezdődött Budapesten.

2006. szeptember 28. (MTI)

Sólyom László: a nemzeti ünnep megteremtésének hiánya immár elválaszthatatlan '56-tól

Sem az egykori forradalmárok generációja, sem a következők nem tudták nemzeti ünneppé avatni az 1956-ról szóló megemlékezéseket - mondta Sólyom László köztársasági elnök csütörtökön a budapesti Olasz Kultúrintézetben annak a kétnapos konferenciának a megnyitóján, amely tíz ország magyarországi nagykövetsége és több nemzetközi szervezet együttműködésével kezdődött.
"Sem az egykori forradalmárok generációja, sem a következők nem voltak képesek a nemzeti ünnep megteremtésére, s ez a hiány '56-tól immár elválaszthatatlan" - mutatott rá Sólyom László.
A konferencia megrendezését lehetővé tevő, tíz ország nagykövetségére kiterjedő összefogásra utalva hozzátette: "Hálás vagyok, hogy éppen azoknak az országoknak a missziói, amelyek 1956-ban oly sok menekültet fogadtak be, ilyen nagyszabású, magas színvonalú konferenciával és rendezvénysorozattal emlékeznek a forradalomra."
A magyar nép nem felejtette el segítségüket, s a rendezvények méltóképpen irányítják rá a közvélemény figyelmét erre a tényre - jegyezte meg a magyar köztársasági elnök.
A kétnapos tanácskozáson - amit Sólyom Lászlóval együtt Paolo Guido Spinelli, Olaszország nagykövete nyitott meg - a tervek szerint felszólal többek között Boross Péter volt miniszterelnök, Király Béla, a Nemzetőrség volt főparancsnoka és Fónay Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke, Göncz Árpád egykori köztársasági elnök pedig levélben üdvözli az eseményt.
Csütörtökön Fejtő Ferenc és Oplatka András történészek tartanak előadást, de szemtanúk is beszámolókat tartanak. Pénteken Nagy-Britanniából, Olaszországból, Ausztráliából és az Egyesült Államokból is érkeznek előadók.
A konferencia része annak a nemzetközi programsorozatnak, amely szeptember 11-én kezdődött Budapesten. Az események között szerepel egyebek mellett egy, az 1956-os eseményekhez kapcsolódó fotókiállítás.
A tárlaton mintegy négyszáz fényképet mutatnak be, a képek többségét Mario De Biasi olasz fotóriporter készítette. A fotók között szerepelnek az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt képei, de érkeztek fotók az Egyesült Államokból, Kanadából, Svájcból és Ausztráliából is.
A fényképek mellett korabeli könyveket, magazinokat és diplomáciai jelentéseket is közzétesznek.
Szeptember 12. és 26. között az Olasz Kulturális Intézet "1956 filmekben és beszámolókban" címmel filmvetítés-sorozatnak is otthont adott. Két héten át minden este levetítettek egy-egy '56-os filmet. A sort a kanadai Szabadság vihara nyitotta és az Anya című svájci film zárta.
Az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó eseménysorozatot hét európai ország nagykövetsége, valamint Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok budapesti diplomáciai képviseletei, a Nemzetközi Vöröskereszt, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, valamint a Demokratikus Átmenet Nemzetközi Központja szervezi.

2006. szeptember 28. (MTI)

Kiállítás - 1956 képekben: Kiállítás a forradalomról

Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke tíz ország nagykövetével együtt tekintette meg az 1956 képekben című fénykép és dokumentumkiállítást az Olasz Kultúrintézetben csütörtökön kezdődött kétnapos konferencia nyitóeseményén Budapesten.
A tárlat fényképeket, könyveket és dokumentumokat tartalmaz: célja, hogy az 1956-os magyar forradalmat olyanok képein és írásain keresztül mutassa be, akik vagy átélték az eseményeket, vagy később tanulmányozták azokat.
A kiállítás legnagyobb részét négyszáz fénykép alkotja, amelyeket olyan mindennapi emberekről készítettek, akik megváltoztatták életük menetét, hogy szembeszálljanak a diktatúrával - áll a kiállítás bemutató anyagában. A legtöbb fotót Mario Di Biasi olasz fényképész készítette, aki az események idején Magyarországon tartózkodott az Epoca című olasz folyóirat megbízásából.
A fotók között szerepelnek az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, valamint a Nemzetközi Vöröskeresztnek a képei, érkeztek fotók az Egyesült Államokból, Kanadából, Svájcból és Ausztráliából is.
A fényképek mellett korabeli könyvek, magazinok és diplomáciai jelentések is megtekinthetők a tárlaton.
A kiállítást, amelynek anyagát először mutatják be Magyarországon, október 24-ig láthatják az érdeklődők.

2006. szeptember 28. (MTI)

Lendvai mellőzi a tabukat 56-ról szóló könyvében

Paul Lendvai, a neves magyar származású osztrák publicista szerint 1956 hatásait, utórezgéseit sokkal jobban becsülik külföldön, mint Magyarországon. A forradalom évfordulójának kapcsán kitört viták rávilágítanak "a mai magyar társadalom mély megosztottságára, pedig ötvenhat a maga tragédiájával és szépségével az egész magyarságé."
A Bécsben élő Lendvai, elismert Közép- Kelet- Európa- szakértő minderről "Forradalomról tabuk nélkül - 1956" című könyvének csütörtöki hivatalos budapesti bemutatóján beszélt.
A könyv eredeti német nyelvű kiadása szeptember 8-án jelent meg Ausztriában, csak három nappal előzte meg a magyar kiadást, gyakorlatilag egyszerre került az osztrák és magyar olvasók kezébe, ami egyedülálló a maga nemében - közölte Rév András, a kötetet gondozó Napvilág Kiadó ügyvezető igazgatója.
Lendvai új művét az egykori forradalmár, Mécs Imre MSZP-s parlamenti képviselő mutatta be, aki szerint "több tényező szerencsés találkozása sűrűsödik a könyvben". Mécs e tényezőket sorolva kiemelte, hogy a szerző a Kilián laktanyától kőhajításnyira lakott 1957-ig, így testközelből figyelte az eseményeket és "jelen volt a legendák születésénél".
Lendvai európai hírű publicista, akinek van rálátása a dolgokra, a szerző "megtanulta a források tiszteletét és jelentős mértékben bővítette is az ismert források körét a könyv előkészítése során készített interjúkkal". Mindezen tényezők összejátszásának eredményeképpen egy igen objektív, ragyogó stílusban megírt olvasmányos kötet született.
Mécs szerint Lendvai munkájának egyik legnagyobb érdeme a november 4-e utáni időszak tárgyalása, amelyet a szerző "második forradalomnak" nevez és részletesen bemutatja, hogyan váltak a munkásönkormányzatok a szervezett ellenállás legerősebb és leghatékonyabb gócaivá.
Mécs Imre méltatta, hogy Lendvai külön fejezetet szentelt a forradalom során játszott ellentmondásos amerikai szerepnek is.
Lendvai arról beszélt, hogy könyvében megpróbálta bemutatni "a véletlen és a szükségszerűség dialektikáját, megkísérelt rávilágítani a személyiség szerepének fontosságára. Lendvai szerint a történelmet "nem a személyek csinálják, de nagyon nagy a hatásuk rá."
Kitért Ausztria szerepére is, szerinte az osztrákok viselkedtek a legtisztességesebben a forradalom idején és után.
Lendvai munkáját Pruzsinszky Sándor fordította. Az első kiadást Magyarországon máris szinte teljesen szétkapkodták, de Rév András szerint nem kell sokáig várni a második kiadásra. Paul Lendvai könyvének angol fordítása is hamarosan megjelenik.

2006. szeptember 28. (MTI)

Boross Péter: gyalázat összemosni 1956-ot és napjaink eseményeit

Boross Péter volt miniszterelnök szerint gyalázat összemosni az 1956-os forradalmat a napjainkban zajló demonstrációkkal, Oplatka András történész szerint sincs alapja a párhuzamnak, Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottságának elnöke ugyanakkor úgy véli, a kérdést az idő dönti majd el. A három 56-os szemtanút az MTI tudósítója a Budapesten zajló, a témával foglalkozó nemzetközi konferencián kérdezte csütörtökön.
Boross Péter szerint egy idegen megszálló hatalom elleni szabadságharcot nem lehet egy lapon említeni a mostani kormányellenes demonstrációkkal és az azokat kísérő atrocitásokkal. Az egykori miniszterelnök úgy véli, hogy aki ezt megteszi, az "lejáratja '56 szellemét".
Oplatka András történész is egyet ért azzal, hogy nincs alapja a párhuzamnak. A Svájcban élő szakember szerint a felvetés onnan eredhet, hogy a magyarok "szeretik a történelmi párhuzamokat": 1956-ban például a forradalmat az 1848-49-es szabadságharchoz hasonlították az emberek.
Regéczy-Nagy László ugyanakkor óvatosabban fogalmaz, és azt mondja, csak történelmi távlatokból dönthető el, párhuzamba állíthatóak-e az ötven évvel ezelőtti és a mai események. A Történelmi Igazságtétel Bizottságának elnöke arra mutatott rá, hogy 1956 októberében még nem lehetett tudni, hogy a Magyar Rádió épületét megostromlókat hogyan fogják megítélni ötven év múlva.
Az 56-os szemtanú hangsúlyozta: egyelőre nem tudja megmondani, hogy van-e hasonlóság az akkori és a mai tömeg, és az indíttatásuk között, az eseményeket azonban azonos módon értékelte az akkori és a mai "hatalom".
Oplatka András arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai napig sem tisztázódott a társadalomban az a hamis kérdés, hogy kié a forradalom. A történész szerint mindez természetes dolog, hiszen '56 után nem volt lehetősége a társadalomnak arra, hogy tisztázza ezt a kérdést. Ezzel is magyarázható, hogy például több '56-os szervezet jelezte, nem vesz részt a kormány által szervezett megemlékezéseken - tette hozzá.
Regéczy-Nagy László hangsúlyozta: problémának tartja, hogy "közvélemény-formáló elit" nem érdekelt abban, hogy a széles társadalom több ismerethez jusson, akár 1956-tal kapcsolatban, a vezetőknek ugyanis szerinte "konzumidiótákra" van szükségük.
Boross Péter ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy az emlékévben hallgatniuk kellene a "verbális fegyvereknek" és "néma összeölelkezésre" lenne szükség Magyarországon.

Napilapok

2006. szeptember 22. (Kisalföld)

Elismerésekről döntöttek

Ülésezett a megyei emlékbizottság. Tegnap döntöttek az 1956-os emlékplakettek adományozásáról. A beérkezett 190 javaslatból 7-et - megfelelő dokumentumok és tanúk hiányában - nem fogadtak el.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról méltóképpen, ünnepi rendezvénysorozattal szeretne megemlékezni a megyei önkormányzat. A programok koordinálására, megyei emlékplakett adományozására elismert és köztiszteletben álló személyekből emlékbizottságot hoztak létre. A jeles grémium tegnap tekintette át, tárgyalta meg az 1956-os megyei elismerésre felterjesztett személyek listáját, és döntést hozott arról, hogy a beérkezett 190 egykori érintett kitüntetését - megfelelő dokumentumok, a tevékenységet igazoló tanúk hiányában 7 kivételével - javasolja.
Szakács Imre, az 1956-os emlékbizottság elnöke elmondta: az a céljuk, hogy a fél évszázaddal ezelőtti sorsfordító eseményeknek, hősöknek - lehetőségeik keretén belül - méltó emléket állítsanak. Hangsúlyozta, hogy a mostani önkormányzat által előkészített októberi megemlékezéseket a választások után megalakuló új megyei közgyűlés bonyolítja le. Az elnök megemlítette azt is, hogy az általuk meg hirdetett helytörténeti pályázatra beérkezett 21 munkát most bírálja a neves levéltáros, helytörténész, könyvtáros szakemberekből álló bizottság.
A központi megyei ünnepséget október 22-én Győrben, a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban tartják. Itt és - mivel idős emberekről van szó, az érintettek, illetve a posztumusz elismerésnél - a hozzátartozók lakóhelyéhez legközelebb eső megyei városban adják át az 1956-os emlékplaketteket.

2006. szeptember 23. (Délmagyarország)

'56-os forradalmár és ifjak az utcán - Arcok a tüntetés forgatagában

"Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon" - jellemezte Örkény az 1956-os forradalom előtti társadalmi közeget. "Hazudtunk reggel, éjjel, meg este" - lepleződött le a kiszivárgott Gyurcsány-beszéddel a mai hatalom. Mi az ismét utcán politizáló forradalmárt, a szegedi tüntetés vezérét, és legifjabb résztvevőinek arcát villantjuk föl.
- A villanyszerelőséget is csak Budapestre menekülve szerezhettem meg - sajnálkozik a régmúlt miatt Fodor Imre, akit a honvédségnél ezredesi rangig jutó apja miatt büntetett az új hatalom. A fiatalok között forgolódó munkás jelen volt a Rákosi-rendszerben születő első demokratikus szervezet és annak az 1956-os forradalom kezdetén is fontos szerephez jutó követelései megfogalmazásakor. Aztán a szegedi utcai tüntetéseken ott volt a vörös csillagok leverésekor. A megtorlás idején fekete listára került, a rendszerváltozáskor pedig a munkástanácsok nevet máig őrző szakszervezet vezetőjeként vállalt közszerepet. Az ősz hajú, a munka frontján 43 évig harcoló forradalmár ismét utcára vonult: demonstrált a Parlament előtt, tüntet Szegeden. - Nem kérek abból, hogy az MSZMP fiókszervezete , a KISZ egykori vezetője, a hazugságtól feslett politikai garnitúra oktasson ki demokráciából - közli indítékait. - Tiltakozom a munkavállalókat megnyomorító intézkedések ellen. De más ez a tüntetés, mint az akkori - jelenti ki. - Akkor a diktatúra, most meg a szellemi diktatúra ellen tiltakozom. A kialakult helyzet megoldása Gyurcsány lemondása, szakértői kormány alakítása lehet.
- A diákok kezdeményezték a tüntetést Szegeden - teszi helyre a dezinformációt Péter Árpád, aki gyógyszerészként és kívülállóként figyelte eddig a politikát. - Magyarország nem épülhet hazugságra, emellett teszek hitet azzal, hogy elmegyek tüntetni. A politika nem állhat a nemzet fölött. A tisztesség és az igazság iránti igény kerekedett felül bennem, amikor - hallva a gyurcsányi hazugsághoz hasonló agresszív jelszavakat - elmondtam véleményemet az első szegedi tüntetésen. A demonstrációk fő szervezőjének tartanak, bár spontán módon lettem vezető. Fölvállaltam, hogy szavaimmal és tetteimmel is vigyázom a megmozdulás tisztaságát. Addig van feladatom, amíg el nem érjük a célunkat: összegyűlik itt a jobb- és a baloldal, a politikailag semlegesek, de abban egyetértenek, hogy a miniszterelnöknek és kormányának mennie kell, véget kell vetni a politikai és erkölcsi vandalizmusnak. Meggyőződésem, most Magyarországon erkölcsi forradalomnak kell történnie.

2006. szeptember 23. (Népszabadság)

1956: Petőfi Kör, a szellemi előkészítő

Két és fél hónapos politikai szünet után 1956. szeptember 19-én újra kezdte működését a Petőfi Kör. Az első őszi vita címe: A népi kollégiumok nevelési tapasztalatai. Előadó-vitavezető: Pataki Ferenc.
Az új kezdet témája logikus: a Petőfi Kör kezdeményezésére 1956. július 10-én kívánták megünnepelni a Nékosz tízesztendős jubileumát, ezt azonban a Rákosi-féle pártvezetés nem engedélyezte. A Petőfi Kör június 27-i, a Központi Tiszti Házban hétezer résztvevővel megtartott sajtóvitájával ugyanis betelt a pohár. A kör addigi rendezvényei is botrányosnak számítottak, hiszen azokon a Nagy Imre vezette pártellenzék olyan, korábban bebörtönzött vagy elhallgattatott alakjai szólaltak fel különböző témákban, mint Déry Tibor, Donáth Ferenc, Kosáry Domokos, Liska Tibor, Losonczy Géza, Lukács György, Rajk Lászlóné, Újhelyi Szilárd. 1956. június 30-án a pártvezetés elítélte a Petőfi Kör tevékenységét. Rákosi Mátyás júliusi lemondatása után azonban újra indulhattak a viták. Hogy miként értékelhető a mából visszanézve a Petőfi Kör tevékenysége, arról beszélnek interjúalanyaink. Az interjúkat Hovanyecz László készítette.

Mítosz és valóság
Az 1929-ben született Litván György 1956. március 23-án elsőként mondta ki nyilvánosan - méghozzá a pártvezér jelenlétében -, hogy Rákosi Mátyás elvesztette a nép bizalmát. A történészt a forradalom utóvédharcaiban való részvételéért hat év börtönre ítélték.
Litván György néhány éve elemző tanulmányt szentelt az 1956-tal kapcsolatos mítoszoknak és legendáknak. Amint mondja, a Petőfi Körnek is megvan a maga mítosza. Mára például feledésbe merült, hogy a vitafórumnak milyen előzményei voltak. Nagy Imre miniszterelnöksége idején, 1954-ben nyilvánvalóvá vált, hogy az 1948-1949 után elhallgattatott fiatal értelmiség véleményének helyet kell adni. A párt ifjúsági szervezete, a Dolgozó Ifjúsági Szövetség (DISZ) keretében született meg a Bessenyei Kör, amelyet a költő-műfordító Lakatos István és néhány íróbarátja neve fémjelzett. Csakhamar kiderült azonban, hogy ezek az apolitikus, polgári beállítottságú irodalmárok nem alkalmasak az értelmiségi tömegelégedetlenség levezetésére. Ezért a Bessenyei Kör helyébe az 1955 elején létrehozott Kossuth Klubban az év március 25-én Tánczos Gábor vezetésével megalakul - ugyancsak a DISZ égisze alatt - a Petőfi Kör.
A fordulat éve, majd Sztálin halála, Nagy Imre miniszterelnöksége óta rengeteg megbeszélnivalója gyűlt össze Litván nemzedékének. Amint a történész mondja, a Petőfi Körbe mégis a Szovjetunió Kommunista Pártjának világszerte nagy visszhangot kiváltó, 1956 februárjában rendezett XX. kongresszusa lehelt lelket. A sztálini diktatúra leleplezése után, március 17-én tartotta a Petőfi Kör első nagyobb szabású rendezvényét, ahol a DISZ-be 1950-ben beolvasztott Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szervezete (MEFESZ) vezetőinek baráti találkozóját rendezték meg. Ekkortól kezd világossá válni, hogy a Petőfi Kör - mai fogalommal élve - valójában reformkommunista fórum. Litván szerint legenda, hogy a kör a parttalan szabadság híve lett volna. Ellenkezőleg: rendezvényein az eredeti célokat és ígéreteket kérte számon a Rákosi-féle pártvezetésen. És éppen ettől a szembesítéstől volt olyan erős és olyan radikális a hatása, mondja a történész. Ugyanakkor ennek volt köszönhető az is, hogy némely rendezvényen olyan magas rangú pártvezetők is megjelentek, mint Nógrádi Sándor vagy Vas Zoltán. Másfelől viszont a nem baloldali értelmiségiek kevéssé vettek részt a vitákon. Részint, mert nem érezték magukénak az estek eszmevilágát, részint, mert nem kívánták kompromittálni a vitafórumot. Így például távol maradt a Petőfi Körtől Bibó István, de jellemző, hogy Nagy Imre sem vett részt egyetlen vitán sem.
A Petőfi Kör estjei azonban nem csupán nemzedéki találkozók voltak. Az egyes témák megvitatásában részt vettek olyan tudósok, akiket ugyancsak a Rákosi-féle hatalom távolított el pozíciójukból, diákjaiktól. Így a filozófusvitában Lukács György, a történészvitában Kosáry Domokos. Sok Petőfi körös - például Tánczos Gábor - egykori egyetemi indexében ott volt mindkettejük aláírása.
Hogy hol húzódtak a diskurzus határai, azt Litván egy epizód felidézésével szemléltette. 1956 őszén zajlott a pedagógusvita, amely egyet jelentett Mérei Ferenc erkölcsi rehabilitálásával. Amikor már mindenki azt hitte, vége a vitának, felállt egy idős pszichológusnő, aki ezt kérdezte: rendben van, most rehabilitálták Mérei Ferencet, de ki fogja rehabilitálni azokat, akiket ő állított félre? A levegő megfagyott a teremben, mert mindenki tudta, hogy jogos a kérdés, méghozzá korántsem csupán Mérei, hanem mások, például Lukács György esetében is.
A Petőfi Körrel kapcsolatos legendák eloszlatása szempontjából fontos tudni, hívta fel a figyelmet Litván György, hogy volt két tabunak számító kérdés, amelyet a viták résztvevői mintegy hallgatólagos megállapodás alapján soha nem érintettek. Ezek: az egypártrendszer és a szovjet megszállás kérdése. Innen nézve érthető, hogy nem csupán meglepték, de meg is ijesztették őket az októberi események. Amikor az egyetemeken szóba hozták a nemzeti függetlenség követelését, Tánczos Gábor, a Petőfi Kör titkára így reagált: mi javasolunk, kérünk, de nem követelünk. A diákmozgalmak a forradalmi fejlődés új szakaszát testesítették meg, amelyben immár nem a Petőfi Kör reformerei vitték a vezető szerepet, hanem a nemzeti és demokratikus diákközvélemény. Ekkor azonban a diákság még elfogadja a Petőfi Kör vezető szerepét. Az október 16-án Szegeden újjáalakult MEFESZ az általa szervezett tüntetés előkészítéséhez a kör segítségét kéri.
A Petőfi Kör nem kívánt forradalmat csinálni, nem készült fegyveres felkelésre, hangsúlyozza Litván György. Őt magát október 22-én este a műszaki egyetemre küldték ki a kör más vezetőivel együtt, és ott már úgy ítélték meg, hogy az indulatok erősen elszabadultak. Hogy milyen mértékben, az csak másnap derült ki.
Október 23-ától kezdve viszont már Nagy Imre okozza számukra a fő problémát. Vele korábban Vásárhelyi Miklóson, Losonczy Gézán és Tánczos Gáboron keresztül tartották a kapcsolatot. Amikor a tüntetők a Kossuth térre mentek, lehetett látni, hogy senki mást nem hajlandók meghallgatni, csak őt. Nagy Imre azonban sokáig habozott Orsó utcai lakásában, csak este ment a Parlamentbe, és akkor Litván szerint nagyon gyenge beszédet mondott, amely sem arra nem volt alkalmas, hogy lecsillapítsa a tömeget, sem arra, hogy fellelkesítse. Ráadásul mások mellett a Petőfi Kör is azt várta tőle, hogy a miniszterelnökséget csupán egy teljesen megújult vezetéssel vállalja el. Nem ez történt, így presztízsével, tekintélyével a korábbi párthatalmat fedezte. Október 28-ától normalizálódott a viszony Nagy Imre és hívei között, amikor a miniszterelnök végre "nemzeti demokratikus mozgalomnak" minősítette az előző napok eseményeit.
Amint Litván elmondta, egyszer találkozott Nagy Imrével. Október 30-án, a Köztársaság téri pártház ostromának napján úgy látta, hogy veszélyes irányba haladnak az események: sorra alakultak a jobboldali pártok, közben a baloldal egyre tehetetlenebb. A két Lukács-tanítvány, Heller Ágnes és első férje, Hermann István kíséretében felkereste a filozófust, aki akkor népművelési miniszter volt. Lukácsnak tetszett Litván javaslata, amely szerint valamilyen szocialista pártot és a Petőfi Körhöz hasonló baloldali ifjúsági szervezetet kellene alakítani. Így jutott el a történész a miniszterelnökhöz, aki meghallgatta, és azt mondta neki, a kabinet éppen erről tárgyal. Valószínűleg az MSZMP megalakításáról volt szó, állapítja meg Litván.
A történész szerint érthető, hogy a forradalom leverése után nem rendeztek Petőfi Kör-pert. Elképzelhető, hogy gondoltak ilyesmire, de végül is nem tartották célravezetőnek. Egy ilyen eljárás mind idehaza, mind külföldön túlzottan nagy és negatív visszhangot váltott volna ki. A Petőfi Körnek nyugaton is komoly tekintélye volt, úgy tartották számon, mint a szabadság jelképét. Ugyanakkor nem feledhető, hogy a Petőfi Kör sok tagját és vezetőjét bebörtönözték. Tánczos Gábort például a Nagy Imre-per mellékperében ítélték el tizenöt évre. Hegedűs B. Andrást és Litván Györgyöt a Mérei-Fekete-perben állították bíróság elé. A fő vád azonban nem a Petőfi köri tagság, illetve tevékenység volt ellenük. Az csupán, mint ellenforradalmi tevékenységük előzménye jelent meg a vádiratokban.

Vezeklés és jóvátétel
Az 1928-ban született Pataki Ferenc akadémikus a Petőfi Kör vezetőségének egyik tag- ja volt. Tavaly megjelent, A Nékosz-legenda című összefoglaló munkájában a Petőfi Kör történetével is széleskörűen foglalkozik.
A társadalomlélektan professzora elsőként arra hívja fel a figyelmet, hogy a Rákosi-korszakban a magyar társadalom minden fontos csoportját megsértették. Az ország puskaporos hordó volt, amelyhez már csak a gyutacs hiányzott. Az életkörülmények romlásán túl a munkásságot a szociáldemokratizmus elleni harccal, a vallásos tömegeket az antiklerikalizmussal, az értelmiséget azzal, hogy másodrangú tényezővé degradálták, a parasztságot a beszolgáltatással, az erőltetett kollektivizálással. Minderre még rátelepedett a nemzeti megalázottság érzése, amelynek jelképe a Sztálin-szobor volt, amely előtt évente többször is el kellett vonulnia a főváros népének. Ebből az indulati háttérből robbant ki 1956. október 23-a, amelyet senki nem készített elő. Pataki Ferenc szerint azonban a főszerepet Nagy Imre Rákosiék által 1955-ben történt megbuktatása után a párton belüli ellenzék, a pártértelmiség, az Írószövetség és a Petőfi Kör játszotta. Ennek az az oka, hogy egy totalitárius rend kívülről jóval nehezebben lazítható fel, mint belülről.
Az akadémikus véleménye, hogy mindebben kiemelkedő szerepet játszottak az egykori népi kollégisták is. 1945-től, az antifasiszta hatalmak győzelmét követően a világ balra tartott, és Magyarországon a jelentős gondolkodók Bibótól Lukácsig úgy látták, hogy itt egy szocialisztikus, demokratikus rendszer épülhet ki. Ennek a gondolatnak a jegyében született meg 1946-ban a népi kollégiumi mozgalom, amelyet 1948-as határozatában elítélt a párt, majd 1949-ben, Rajk László letartóztatását követően feloszlattak. A népi kollégisták - mint általában a pártértelmiség - becsapottnak érezték magukat, egyszersmind tudták, hogy maguk is részt vettek a társadalom becsapásában. A pártértelmiséget tehát a vezeklés vágya vezérli, amihez egy jóvátételi düh társul. Ez tapasztalható az Írószövetségben és a Petőfi Körben.
A Petőfi Kört Pataki professzor a pártellenzék legerősebb szerveződési gócának minősíti. Az Írószövetség körül - bár erős volt szellemi kisugárzása - a szervezet jellegénél fogva nem tömörülhettek tömegek. A Kossuth Klubban tartott vitafórumok sokkal szélesebb részvétellel zajlottak, megjelentek ott a megsértett társadalmi rétegek, elsősorban természetesen a budapesti értelmiség, az egyetemisták képviselői.
A kör működése 1955-ben még inkább egy gittegyletéhez hasonlított. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után kelt valójában életre. Ekkortól zajlottak azok a viták, amelyek igen jelentős állomásai voltak az október 23-ához vezető útnak. Pataki szerint a Petőfi Körben eminens szerepet játszottak az egykori népi kollégisták, amit az is bizonyít, hogy a vitafórum vezetőségének húsz tagja közül - önmagát is beleértve - tizenhárman voltak nékoszosok. A Petőfi Körnek az eseményekhez való viszonya hasonló volt ahhoz, amit Nagy Imre és köre képviselt. A párton belül kívántak pozitív fordulatot személyi változások révén elérni.
Október 22-én este a Petőfi Kör vezetése arról tanácskozott, mi a teendője a pattanásig feszült helyzetben. Volt olyan vélemény - ezt elsősorban Sánta Ferenc író képviselte -, amely szerint a készülő tüntetés élére kell állniuk. Mások viszont - közöttük volt Tánczos Gábor, a kör titkára és maga Pataki Ferenc - azt az álláspontot képviselték, hogy óvatosabbnak kell lenni, mert nehezen kiszámítható az események menete. Végül nem született döntés, abban maradtak, hogy másnap ismét összeülnek, és a szerint cselekszenek, hogy melyek lesznek a jelszavak. Október 23-án erre már nem kerülhetett sor, de Tánczos Gábor ettől függetlenül ott volt a Petőfi Kör hangszórós gépkocsiján a Bem téri tüntetésen. Ám ott már semmiféle szerepet nem játszott, a tömeg mindenkin túllépett. Hiába beszélt Veres Péter, hiába szavalt Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre, ez már nem volt elég az embereknek. A tömeg mindig rögtönöz, hangsúlyozza a társadalompszichológus.
Pataki professzor szerint a Petőfi Kör és vezetése a forradalom alatt nem csupán nem ült össze, de dezintegrálódott. Tagjai - főként október 28-a után - egyénenként és alkalmi kötelékekben igyekeztek támogatni Nagy Imre kormányának erőfeszítéseit a konszolidációért, az újabb külső intervenció elhárításáért. A vezető csoport tagjai csak november 3-án találkoztak a Tervhivatalban azzal a céllal, hogy kidolgozzák egy - a kör hagyományaira és tekintélyére építő - országos politikai mozgalom programját és szervezeti kereteit. Úgy gondolták, hogy küszöbön áll a kibontakozás, és egy szabad, demokratikus választásra kívántak felkészülni. Az új szervezet a Recskről szabadult Jónás Pált, a MEFESZ 1945-ben választott elnökét kívánta vezetői székébe ültetni. A másnap hajnali ágyúdörgés azonban véget vetett ennek a készülődésnek. Hogy azonban más irányba is folyt a terjeszkedés, azt mutatja, hogy a kör birtokába került a Gondolat Kiadó. November 4-e után még hetekig ott függött a kiadó Vörösmarty téri épületén a tábla: "Gondolat - a Petőfi Kör kiadója".
Pataki Ferenc úgy véli, hogy a Petőfi Körnek nem volt karakterisztikus jövőképe. Legfőbb céljának az tekinthető, hogy igyekezett intézményes színteret biztosítani a társadalmi kritikának. Ahogy múlt az idő, a vezetőségben mind gyakrabban került szóba, hogy a hangsúlyt át kellene helyezni a kritikai elemzésről a pozitív politikai program kialakítására. Hogy mit nem akartak, az teljesen világos volt kezdettől fogva: diktatúrát és függést a Szovjetuniótól. Ám a pozitív program kialakítására már nem volt idő. Ha ez megszülethetett volna, vélhetően hasonlított volna az 1968-ban Csehszlovákiában körvonalazódott emberarcú szocializmushoz. Semmiképpen nem lépett volna túl egy jugoszláv típusú önigazgatási szocializmuson, amelyben a munkástanácsok fontos szerepet játszottak volna. Egy olyan szocialisztikus elgondolásról lehetett volna szó - mondja az akadémikus -, amely összecsengett volna Németh Lászlónak a forradalom alatt írott cikkeiben - például az Emelkedő nemzetben - megjelenő szocializmusfelfogással is.
A magyar társadalomnak nem voltak túl jó tapasztalatai az 1945-1947 közötti többpártrendszerről. Frissek voltak még az emlékek az elvtelen osztozkodásról, az alkalmatlan káderek pártalapon történő kinevezéséről. Ezért a pártpluralizmus a Petőfi Körben nem jelent meg vonzó alternatívaként. Arról pedig ma már csak elméleti vita folytatható, hogy a Kádár-korszaknak volt-e alternatívája.
Pataki Ferenc fontosnak tartja, hogy szóljon róla: a magyar szellemi élet egyik legsúlyosabb tehertétele az úgynevezett népi-urbánus megosztottság. Amint mondja, hosszú, immáron több mint fél évszázados pályafutása alatt két olyan mozgalomban működött, amelyben ez a megosztottság nem volt tapasztalható, s a két irányzathoz tartozók szorosan együtt tudtak működni. Az egyik a népi kollégiumi mozgalom és a MEFESZ, a másik a Petőfi Kör volt.

2006. szeptember 23. (Népszava)

Kéthly Anna, a szocialista mozgalom legismertebb nőpolitikusa
"Legyenek büszkék, hogy baloldaliak!"
(Kéthly Anna)

Harminc évvel ezelőtt, 1976. szeptember 7-én a belgiumi Blankenbergében 76 éves korában hunyt el Kéthly Anna, a hazai és a nemzetközi szocialista mozgalom legismertebb magyar nőpolitikusa. Kéthly Anna a szocialista baloldalnak ahhoz a szárnyához tartozott, amely a szocializmus és a demokrácia, a demokratikus szocializmus elkötelezett hívének vallotta magát, és élete végéig hűségesen kitartott elvei mellett.
A szocialista munkásmozgalomhoz felnőttként csatlakozott, amikor az első világháború forradalmakba torkollott. A Magyarországi Magánalkalmazottak Szövetsége kassai csoportjának 27 évesen, 1916-ban lett a tagja, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak (MSZDP) ugyanott 1917-ben. Ez a lépése a családi hagyományokat tekintve logikus volt, apja, fiútestvérei, akik fiatalon inasként nagy gyárakban kezdték munkáséletüket, s 14 éves koruktól már szervezettek, majd párttagok lettek, részt vettek a mozgalmi életben. Kéthly Anna is gyerekkora óta velük együtt látogatta a különböző tömegrendezvényeket. Döntése mégis különösnek, nem mindennapinak tekinthető, mert ebben a korban a nőnek a konyhában, a gyerekek mellett volt leginkább a helye, s rossz szemmel néztek a politika iránt érdeklődést mutató asszonyokra.
Az 1917-1919-es forradalmi mozgalmak őt is magukkal ragadták. 1918 elején a polgári befolyás alatt működő Magántisztviselők Szakszervezetének újonnan kinevezett titkára, egyszersmind barátnője nem bízva a régi vezetőkben meghívta őt titkársága vezetésére, így elszakadva végre családjától a fővárosba költözhetett, s bekerült a politikai élet forgatagába. Nem a mozdony füstje csapta meg, hanem a politikai harcok, viták forró légköre, amely életre szóló nyomokat hagyott benne.
Kéthly Anna ekkorra már viszonylag felkészült volt a magyar társadalmi és politikai viszonyokat illetően, és határozott nézetekkel is rendelkezett a tömegek szociális körülményeit, s mindenekelőtt, a háború és a nők kiszolgáltatott helyzetét, jogfosztottságát érintően. Annak a XIX. század végi és XX. század elejei kornak volt szülötte, amely feltárta a kapitalizmus teljes valóságát a maga pozitívumaival és embert pusztító negatívumaival együtt. Ez tárta fel Kéthly előtt a zord valóságot, a húszmillió körüli, soknemzetiségű lakosság több mint háromnegyedének nyomorát, kiszolgáltatottságát, kulturális és szociális elmaradottságát.
Kéthly Anna felnőtté válása a magyar valóság talaján ment végbe, amikor az elégedetlenek körében a szocialista, marxista eszmék kezdtek tért hódítani. A szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom mély gyökereket eresztett a munkás, paraszt és értelmiségi körökben, s reménysugárként mutatta a tömegek számára az akkor lehetségesnek tűnő kiutat.
A 15 éves kora óta fizikai munkát végző, közben polgári iskoláit és a gép- és gyorsírói tanfolyamokat elvégző Kéthly Anna a Tolnai Világlapja Szerkesztőségének, majd a Révai Kiadónak tisztviselőnőjeként elkötelezett békeharcos és a nők jogaiért küzdő öntudatos aktivista lett, s bekapcsolódott a nemzetközi mozgalmak hatására Magyarországon is kibontakozó szervezkedésekbe. Az első világháború ádáz ellenzője lett.
A forradalmak éveiben csatlakozott a magyarországi baloldali, szocialista mozgalom két szervezetéhez. Ezzel a család férfitagjainak nyomdokaiba lépett. Kéthly ugyan ekkor még nem politizál nyíltan, de passzív szemlélője a körülötte zajló, forradalmi eseményeknek.
Aktivizálódását az 1919. augusztusával színre lépett fehérterrornak köszönhette. A forradalmi tömegek, milliók felett győzedelmeskedő és tort ülő fehérterroristák, a Horthy Miklós fővezér védelme és irányítása alatt gyilkoló, önkényesen ítélkező tiszti különítményesek embertelen és cinikus magatartása, és a nyomukban árván és kifosztva maradt paraszt, munkás és tisztviselői családok tragédiája a humánus Kéthly Annát mélységesen megrendítette és végérvényesen politikusi pályára terelte.
1919. augusztusától az MSZDP központi Nőszervező Bizottságában kezdett dolgozni, s ettől kezdve politikai pályafutása meredeken ívelt felfele. 1922-ben képviselővé választották, s kivéve az 1944-es tíz hónapos megszakítást, 1948 februárjáig, amíg Rákosiék innen is ki nem záratják, képviselőként tevékenykedik, 1945 őszétől pedig a Ház alelnöke is. Ugyanebben az évben, 1922-ben az MSZDP vezetőségének is tagjává választották, s ebben a minőségében is 1948 március elejéig működik. 1945-től a legszűkebb vezetői testületnek, a Politikai Bizottságnak is tagja lett. A Magyarországi Magánalkalmazottak Szövetségében is alelnök lesz. Kiterjedt agitációs és propagandamunkát fejt ki az évtizedek alatt, a párt politikájának, elveinek, programjának színvonalas, kulturált, meggyőződéses hirdetője. A visszaemlékezők szerint kiváló szónok, beszédei stilárisan is jól megformáltak, gyakran színesíti mondandóját a bibliából, a magyar és más népek történelméből vett példákkal.
Kéthly Anna szinte egész felnőtt életét a politikának, a szocialista mozgalomnak szentelte. Ebben nagy segítségére voltak testvérei, legszűkebb környezete. Kéthly sokgyermekes munkáscsaládban nőtt fel. Anyja tizennégy gyermeknek adott életet. Édesanyja korai halála után Kéthly Anna lépett a helyébe és töltötte be a testvéreiről gondoskodó anyaszerepet. Nem ment férjhez, a testvérek összetartottak, a feminista, öntudatos két lány sem ment férjhez. Felnőtt korukban is egymást segítve, mondhatni Anna bűvkörében éltek, a munkát, az anyagiakat is megosztották, de a családfő szerepet a társadalmilag kiemelkedett, jól kereső Kéthly Anna töltötte be. A családban ő vitte a legtöbbre, testvérei hallgattak rá. A 22 évvel fiatalabb, legkisebb testvér, Magda az emigrációba is elkísérte nővérét, munkáját titkárnőként segítette.
Kéthly Anna politikai tevékenységét, tetteit lényegében két döntő elv irányította: demokrácia és a szocializmus. Társadalmi programját, ideológiáját tömören a felszabadulás után meghirdetett pártprogram szlogenje: "demokratikus szocializmus" foglalta össze. Kéthly politikai crédója szellemében elvetette mind a jobboldali, mint a baloldali diktatúrákat. Ezért bírálta hevesen és élesen az 1944 előtti ellenforradalmi, Horthysta rendszert, mely tömegeket nyomorított meg szellemi és fizikai értelemben, fosztott meg alapvető emberi jogoktól, szorított a társadalmi élet perifériáira. Sok száz képviselőházi, országgyűlési beszédében ostorozta és leplezte le az akkori kormányzati diktatúra hibáit, bűneit. Ebből fakadt az elv másik oldala: a polgári demokratikus szabadságjogok elismerése, az úgynevezett nyugati polgári demokráciák politikai intézményrendszerének szinte kritikátlan elfogadása is. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy Kéthly Anna ennek elismerése és dicsérete mellett tovább lépett, és egyetértett a szociáldemokrácia azon felfogásával, hogy az igazi, népi demokrácia csak a gazdasági demokráciával együtt teremthető meg. Ehhez fel kell számolni a tőke mindenhatóságát, létre kell hozni a vegyes gazdaságot. Ez azt jelentette, hogy a nagytőkét meg kell szüntetni, vállalataikat közös tulajdonba kell venni, a középburzsoáziát és gyáraikat munkásellenőrzés alá helyezni, a kisvállalkozókat pedig támogatni.
Politikai tevékenységének másik elvi pillérét kapitalizmusellenessége, az új társadalomba, a szocializmusba, a kollektív társadalomba vetett erős hite jellemezte. Még halála előtt is szembekerült azokkal, akik arról próbálták meggyőzni, hogy Marx tanai elavultak. Rámutatott például arra, hogy Marx értéktöbblet elmélete soha nem volt annyira aktuális, mint az ő korában, azaz a hetvenes években. Nem egyszer felháborodva említette, hogy a gazdagok és a szegények között soha sem volt olyan mély a szakadék, mint ekkor, s a negatív folyamat nem áll meg.
A horthysta ellenforradalmi rendszerben halvány reménye sem lehetett arra, hogy ezek a vágyai, törekvései a megvalósításhoz közelebb kerüljenek. A fasizmus vereségének nyomán a felszabadult országban a baloldal előtt megnyílt az út - a párt és Kéthly Anna szerint is - a mélyreható társadalmi átalakulás előtt. Kéthly Anna az 1944/1945-ben bekövetkezett száznyolcvan fokos fordulatot élete végéig a magyar történelem cezúrájaként értékelte. Az ekkortól 1947/ 48-ig végrehajtott társadalmi változásokat történelmi léptékkel mérve is jelentőseknek és megőrizendőknek tartotta. Az MKP, a kommunisták által kierőszakolt proletárdiktatúrás hatalmi fordulatot viszont élesen elvetette, s vallotta, hogy ezzel magát a szocialista gondolatot kompromittálják. Ezért sem tudott soha megbékélni a Kádár-rendszerrel sem. Ez az időszak megerősítette, hogy a demokratikus szocializmus megvalósításához Keletről nem várható segítség.
1956 októberében felcsillant benne annak reménye, hogy eljött programja realizálásának ideje. Szent meggyőződéssel hirdette, hogy szerinte az 1956-os felkelés, forradalom és szabadságharc a Rákosi-féle "szocializmus" és proletárdiktatúra ellen, a "demokratikus szocializmusért" robbant ki, s nem az 1944 előtti rendszer visszaállításáért. Az emigrációban egy ideig meg volt győződve arról, hogy a nyugati nagyhatalmak támogatni fogják politikai törekvését, és a demokratikus szocializmus jegyében indított harcát minden módon támogatni fogják a "magyar ügyben".
Ebben is mélységesen csalódnia kellett. Kiderült, hogy a nagyhatalmaknak nem áll érdekükben azt a Kéthlyt és pártját támogatni, akinek szocialisztikus programja van a hazai politikát illetően. Hamarosan rá kellett döbbennie, hogy ebben a "demokratikus" Amerikai Egyesült Államok sem partner.
A realista Kéthly Anna a kudarcok, a nehézségek, a kapitalizmus világuralma, a baloldal szűkülő politikai és gazdasági pozíciói, a szocialista-szociáldemokrata mozgalom belső ellentmondásai ellenére élete végéig kitartott a demokratikus szocializmus ideája mellett. Teóriájának ellentmondásait, például azt, hogy az általa támogatott magyar társadalmi átalakulás 1947/48 fordulójáig nem teljesen a demokrácia szabályai szellemében történt meg, nem vizsgálta, nem elemezte. S bár a demokratikus szocializmus melletti kitartásával szembekerült a tőle jobbra és a balra állókkal, tehát szinte az egész világgal, soha sem volt kétséges számára, hogy az új világot nem lehet másképp felépíteni, mint a demokrácia eszközeivel, a kollektív társadalomra építve.

2006. szeptember 23. (Index.hu)

Az '56-os pólóhős nem jön Magyarországra, amíg Gyurcsány marad

Miközben a Parlament előtt tüntettek, Szili Katalin meghatódott az '56-ban a szovjetek ellen győztes olimpiai bajnok vízilabda-csapat fogadásán, elcsuklott a hangja. A megütött, és véres fejjel a medencéből kitántorgó Zádor Ervin nem jött el az ünnepségre, társa szerint, amíg Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, nem jön Budapestre. A háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső szerint komikus a helyzet, de nem akart ünneprontó lenni, és magában tartotta haragjának és mondandójának egy részét.
"Mondjon le, mondjon le" - skandálta a Parlament előtti ötezres tömeg, és a szónok felolvasta, kik írták alá, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek mennie kell. A névsor Balázs Fecóval kezdődött, aztán ábécé sorrendben haladtunk, Eperjes Károlynál hatalmas üdvrivalgás tört ki, Gyarmati Dezső nevénél legalább akkora, Kárpáti Györgyénél is. Mindketten háromszoros olimpiai bajnokok, és pár perc múlva őket fogadta Szili Katalin az Országgyűlés elnöke.

Hatból - öten
Szili több mint egy hete postázta a meghívókat, hogy szeretné vendégül látni a Vadászteremben az 1956-os melbourne-i olimpia még élő vízilabdás bajnokait. Még hatan élnek.
Szobor a győzelemről. Gyarmati és Kárpáti mellett Bolvári Antal, a szintén kőkemény bekk Egerből, Hevesi István, a vasasos Markovits Kálmán, a visszaemlékezések szerint a csapat egyik "agya", akinek ugyancsak volt esélye arra, hogy begyűjtse a harmadik ötkarikás aranyát, de végül Tokióba nem vitték ki.
Egy biológia csoda, Tarics Sándor, a legidősebb olimpiai bajnok
Kevéssel fél hét után érkezett meg a terembe Szili Katalin valamint a szintén szocialista Mandur László, a nemzeti fórumos Lezsák Sándor alelnök már ott volt, ő eközben felelevenítette a régi diadalokat a bajnokokkal, mert az Olimpiai Bajnokok Klubjából megjelent az ünnepségen Zsivótzky Gyula kalapácsvető, maga a közösség elnöke, Dömötör Zoltán, de a San Fransiscóban élő legidősebb bajnok, Tarics Sándor is tiszteletét tette.
Tarics amúgy egy biológiai csoda, szombaton ünnepli kilencvenharmadik születésnapját, még Berlinben nyert, 1936-ban. Pólós volt, még legálisan, '47-ben hagyta el az országot, mert mint mondta: "akkor már kezdtek eltünedezni az emberek itthon."
Mérnöki diplomájával nem kis karriert csinált, a város legelőkelőbb negyedében él, szellemileg teljesen fitt, még most is új találmányokon dolgozik, olykor teniszezni is eljár, és alig észrevehető az akcentusa, amikor felvetem neki, hogy Spencer Tracyhez hasonlít, csak mosolyog, és megböki a vállamat, elismerőleg, hogy emlékszem a négy évvel ezelőtti poénjára.

Szili a nemzet öntudatáról
A legidősebb magyar olimpiai bajnok
Szili Katalin első mondatában elismeri, elfogódott, mert nem hitte volna soha, hogy lesz arra módja, hogy az ország bálványait egyszer köszöntheti. "Önöknek sikerült az, ami a szabadságáért küzdő népnek nem, legyőzték a szovjeteket. Talán patetikusabb vagyok a szokottnál, de hát önök visszaadták a nemzet öntudatát '56 december elején" - kezdte.
"Vigaszt nyújtottak a porig sújtott nemzetnek" - tette hozzá. Majd egy korabeli újságcikket, kapitányi nyilatkozatot idéz, amelyikből megtudta, hogy Kanizsa és Hevesi bevált a mérkőzéseken, Zádor pedig még nem kellőképpen illeszkedett be.

A megütött Zádor távollétével tüntet
Zádor Ervin. Őt is várták, de nem jött el. Az ő véres fotója járta be a világot, 4:0-ra megnyert meccs után, az ő véres fotója ihlette meg Andy Vajnát, hogy filmet készítsen a csapat küzdelméről. A medencében őt ütötte meg a szovjet Prokop, a nagy reménységnek tartott Zádor kitántorgott a medencéből, és az olimpia után nem tért haza, Los Angeles közelében telepedett le, úszóiskolájában tanult meg például úszni az amerikaiak hétszeres olimpiai bajnoka, Mark Spitz.
Zádor '56 óta mindössze egyszer volt itthon. Kárpáti az ünnepség végén megadta a választ a távollétére. "Értesült a hírről, a tüntetésekről, és azt mondta, hogy amíg Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, addig ő nem jön Budapestre. Ő a kommunisták miatt ment el" - mondta, de sehol a megszokott csibészes mosoly, inkább sajnálta, hogy nem láthatta egykori csapattársát.

Lezsák: Magyarságélmény volt
Szili folytatta, és a medence aranycsapatának titulálta Zádorékat. "Víz alatt és víz felett is küzdeniük kellett, akár a politikusoknak. Küzdeni lélekkel" - állapította meg, és kijelentette, hogy a csapathoz nem volt igazságos a nemzet, de amiért ők harcoltak, az '89-ben bekövetkezett: a szabadság. Végül megköszönte azokat a győztes pillanatokat, és a hangja elcsuklott. Majd egy utalást is tett, a politikán kívül is van élet felütéssel, de a mondta befejezetlenül maradt.
Lezsák Sándor alelnök "kedves barátaimmal" köszöntette a csapat tagjait. "A véres mérkőzés idején kezdtem el iskolába járni" - tudatta. Ezek után felsorolta a hatvanas évek magyar futballcsapatát, az öttusázó Balczó András nagy futását és küzdelmét a szovjetekkel, Zsivótzky Gyula nagy győzelmét. "Csodálatos élmény volt, magyarságélmény" - hangsúlyozta.
A pólósbajnokoknak egy kis ajándékkal kedveskedett, a lebontott szögesdrót-kerítés egy darabjával. "Szögesdrótok vannak közöttünk" - összegzett sokat sejtetően.

Gyarmati: Komikus a helyzet
Gyarmati Dezső, a Nemzet Sportolója rögtön kiemelte, hogy az amerikai bulvársajtó felkapta azt a véres képet, és most nem mondta el, amit korábban már sokszor, hogy nem volt az akkora ütés. "Kis eredmény volt a győzelmünk a forradalomban" - érzékeltette. Aztán belekezdett egy befejezetlen monológba, aminek az indítása így hangzott: "az egész helyzet komikus, hogy most itt vagyunk, és köszöntenek bennünket."

Gyarmati Dezső dedikál
Egy pillanatra megállt a teremben a levegő, lánya, Andrea, sem tudta, mi következik. Kifejtette, hogy ellentmondásos a helyzet, mert ők is a kommunisták ellen harcoltak. Aztán megállt, mert nem akart ünneprontó lenni, ezt többször kiemelte. Kivált nem az Országházban, de éreztette mélyen gyökerező antikommunista szemléletét.

Gyarmati visszafogta magát
A korábban az MDF színeiben országgyűlési képviselő Gyarmati annyit még elmondott, hogy a sporton keresztül egyesíteni lehetne a nemzetet, és sajnálkozva megemlítette, hogy egyre kevesebb támogatást kap a sport. Amikor már mindenki azt várta, hogy keresetlen szavakkal értékeli a volt sportminiszter Gyurcsány munkásságát, akkor visszafogta magát. "Remélem, hogy a mostani politikai helyzet elcsitul, mert egyszer el kell indulni felfelé. Együtt" - mondta.
Gyarmati megköszönte még a részvételt Kónya Imrének, korábbi belügyminiszter képviselőtársának, aki '94-ben beterjesztette a Parlament elé, hogy az olimpiai bajnokok kapjanak életjáradékot. Ezt a Horn-kabinet el is fogadta, és ennek értelmében valamennyi bajnok 35 éves kora után a minimálbér kétszeresét kaphatja - adómentesen - kézhez.

Szili értette a ki nem mondott szavakat
Szili Katalin Gyarmati szavai után újra a mikrofonhoz lépett, és csak annyit jegyzett meg, hogy érti a világ legeredményesebb vízilabdázójának ki nem mondott szavait, és hisz a békességben.

2006. szeptember 23. (Magyar Nemzet)

Forradalom napról napra

Komjáthy István memoárja: 1956. október - 1957. január (2.) ENSZ. Jó idő. Lövölde térnél áll a harc, továbbmenni nem lehet. Aknázzák a várost. Körtéren áll a harc. (Lehel téri) templomot átlövik. Készülődés a pincében. Ég Pest. Az utcán már bizakodás. Erősödik a harc. Harc a Lehel-piac mögött. Éjszaka is folyik a harc. K. Lacival telefon. Rádió. Véres hétfő, hajnal, dörögnek az ágyúk, nem csöndesedik szörnyűséges acéltorkuk, idegesen keresem a rádión a szabad adókat. Szabad Kossuth még néma, a középhullámon (talán Bukarest hullámán) egy régi artikulálatlan hang bejelenti Kádár áruló kormányát, rettenetes, újabb vér, új rettenet, a szabad Magyarország hangját zavarják, mintha csak ezer malom köve recsegne-ropogna az éterben, egy hangfoszlányocskát sem lehet elcsípni. Reszket a kezem, s künn szakadatlan ugatnak a gépágyúk, a Keleti felől hallom a szörnyű lövöldözést, halál, halál, halál- Végre a londoni cseh adást elcsípem, az ENSZ határozatát felolvassák, nincs remény, amire az ENSZ-megfigyelő ideér, füstölgő romok s temető fogadják, otthagyom a rádiót, tehát befejeztetett, nincs tovább. Úgy érzem, hogy megfulladok, ki a négy fal közül az utcára. A ház előtt kisebb csoportokban ácsorognak, ijedt szemek, szótlanok, nem úgy, mint pár nappal ezelőtt. Beesteledett, sötét felhő ül a homlokukon. A Nyugati előtt tankok, ágyújuk felénk tátog, nem fedezzük magunkat, csak állunk dermedten. Fiatal szabadságharcos jön a templom felől. Puskája jobb vállán csővel a föld felé, madzaggal van átcsavarva a dereka, a hevenyészett övön kézigránát. Megáll egy pillanatra, tájékozódik, szembenéz az ágyúkkal, intünk neki, elsiet a Duna irányába. (Jászai - A szerk.) Gézával nekivágunk a Ferdinánd hídnak, arrafelé még szabad az út. Elfogyott itthon az élelem, ha eljutunk a Gorkij fasorba, az írószövetségben még kapunk krumplit. Kisebb csoportok, levert emberek ácsorognak mindenütt, a körtér előtt kiégett teherkocsi, még füstölög. Az NOV. 5., HÉTFŐ Andrássyn nincs egyetlen lélek, a Bajza utcát azonban tankok erdeje zárja le, oldalazva igyekszünk a Bajza utca felé. A török követség épülete is belövést kapott, a felső ablakon csüng a roletta, a Bajza utca sarkán oroszok, nem szólnak, a hátunkba merednek az ágyúcsövek, előttük lépkedünk, talán nem lőnek, e pillanatban a hátunkon érezzük a tízezer ágyú csövét, mely Pestet szakadatlan vereti. A Lövölde tér felől géppuskasorozat. Szaladnak az emberek a kapu alá. Beugrunk az írószövetség kapuján. Visszafelé alig megyünk át a Ferdinánd hídon, aknák robbannak. Tehát aknázzák Pestet, fenevadak. Látom a becsapódó löveg tüzét, szemben a Podmaniczky utcában s a Nyugati épületén. Dél van. A gyerekek, asszonyok lemennek az óvóhelyre. Én fenn maradok. Látni kell Pest végpusztulását. Együtt pusztulunk. Egy tankosztag jön a Nyugati felől, a Lehel-piac mögött megállnak. Pillanatok alatt szörnyű tűzharc kerekedik. Közvetlen a ház előtt ropognak a géppuskák. A szabadságharcosok a házak kapuiban fedezik magukat. Még véletlenül se őket lövik. Vadul és könyörtelenül a házakat ágyúzzák. Rettenetes ágyútűz alatt áll a Lehel piac. E pillanatban ágyúgolyó éri a közeli tornyot. Aztán a Lehel téri templom tövébe csap a golyó. Magasra csap a por. Egy ember szekeret húz a templom mellett. Kihajolok az ablakon s rákiáltok. Felel, de a második percben már lesodorja a légnyomás. Ágyúgolyó szakította át a templomot. A túlsó oldalamról lőttek. Az oltár felett mehetett be, s pontosan a kapu felett törte át a falat. Láttam, amint a homlokzat leszakadt, s a törmelék a házunk elé spriccelt. Az embernek nem lett baja, a kocsi pár percig gazdátlan, azután elviszi a gazdája. Délután három óra. Rettenetes percek. Ha nincs közben a templom, a mi házunkat találja el a golyó. Lassan esteledik. Öt óra, rettenetes ágyútűz. Pergőtűz. Ezek a vég órái. Nyolc óra, ég Budapest, talán Róma égése lehetett ily szörnyű és félelmetes. Egy pillanatra sem csillapodik az ágyúk rohama. A levegőeget piros röppentyűk szántogatják, világító rakéták nappali fényességgel lobognak, apokalipszis, az Üllői út lehet, mint egy üllőre vert pörölycsapás, úgy hallatszik a szüntelen dörgés, nem hunyjuk le a szemünket, nem megyek le a pincébe, odafekszem az ablak alá, látom a rettenetes lángnyelveket, s várom, hogy a végítélet beteljesedik. NOV. 6., KEDD Napsugárral ébredő kedd; akarsz figyelmeztetni, tündöklő nap? Hidegen sütsz, szinte didereg jeges sugaradban a fenti világ. Hiába vártam a halált, látnom kell a mai nap szörnyű tusáját. Az esti rádióadások elbúcsúztattak bennünket. Nincs segítség. Egy pillanatra a remény szikrája: tűzszünet Szuezben, talán, talán, aztán az is szertefoszlott. Csak Izmaila térségében rendeltek el tűzszünetet. Anglia fogja viselni a világ előtt a szörnyű felelősséget. A napsütött Pest felett lökhajtásosok száguldanak. Rettenetes dübörgéssel. A Gellért-hegyen villan az ágyúk torkolattüze, hárompercenként. Hát még nem hullott ki a fiúk kezéből a fegyver, a rettenetes hétfő sem tudta megtörni erejüket? Hát még van remény? Veresen kél a nap. Átlátszó tiszta a levegő. 6 óra. Erős géppuskázás a Kilián felől. Sorállás kenyérért. Beszélgetés: leteszik, nem teszik le a fegyvert. Bizakodás. Erősebb a harc, mint az első nap. Mindenütt fegyveresek járkálnak. Autókon is. Belelőttek a sorba állítólag. Este fél hatkor a Gyarmat utca lövetése, kb. kétórás pergőtűz. NOV. 7., SZERDA Az Andrássyig jutottam, beljebb állt a harc. Az Oktogonon orosz páncélosok. A felkelők személykocsikon átrobognak az Andrássyn. Kiragasztják a felkelők plakátját, s nézzük. Pontok. Állunk a közért előtt. Ruszki páncélosok. Szétszaladás. Kenyérért lőszert ad a ruszki. Rettenetes pergőtűz. Repülőgép, porfelhő. 10 percenként. Rádió: ami [amerikai] elnökválasztás. Bizakodás. Ég Budapest. Szép idő. Dobálják az orosz katonai parancsnok felhívását. Kitéve az Igazság 6-i száma. Kórház égése - 800 halott. A kiadó tornyát lelőtték [New York palota]. Ignácz Rózsával telefon. Nyugodtan beszélnek az emberek, nincs mit tartani az ÁVO-tól. NOV. 8., CSÜTÖRTÖK Ferdinánd híd, Lövölde tér, házak udvarán át, teniszpálya. Felkelők. Az írószövetség körül orosz páncélos, visszafutok. Újra át Felkelő. Du. 4-ig tűzszünet. Elfogyott az orosz tankok olaja. Körül van fogva Budapest. Elemér u., felkelők. Támadnak egy épületet, ahol ávósok vannak. Az Igazság 7-i számát osztogatják. Halott fekszik a Liget sarkán. Tankok a Sztálin téren. Zugló. Gyarmat u. A templomba szaladtak be az emberek, s ott lőtték halomra őket. Sírok a templom körül. A kormány rendelete. Az élet normalizálása. Fegyvert leadni. Induljon a munka. Ég a Royal. Marx téren orosz tankisták körül. Nem vagyunk fasiszták, Kádár piszok, Nagy Imre emberei vagyunk. Sztálin fasiszta. Menjetek haza! Rablás a Nyugatinál. Fegyvert rejtenek el a Ferdinánd híd mellett. NOV. 9., PÉNTEK Fagyott. Veres az ég alja. Rettenetes füst Csepel felett. Végig Zuglóig. Vissza Elemér u. Kajetán. Divatcsarnok ég. Rablása. Menekülés gondolata. Rendőrség alakulása. Új gyalogosztag ruszki jön. Rombolás képe. Könyvet rakosgatnak. Cica a romokon. Elkeseredés. Egész éjjel szörnyű ágyúzás. Pergőtűz. Első beszélgetések: bizakodás. ENSZ éjszaka döntött. Ázsia tartózkodott. Kenedit felhívom. Miért jutottam eszedbe? Törökbálint: bizottság[-i tagok] helyükön maradnak.
Folytatjuk

2006. szeptember 23. (Magyar Nemzet)

A szabadságharc aprószentjei
Nem csitul a vita Mansfeld Péter élete és halála körül

A baloldali értelmiség a vállára emeli Nagy Imrét és politikus mártírtársait, de vajon miért nem fér el az ötvenhatos forradalom Golgotáján Tóth Ilonka vagy Mansfeld Péter is? Nagy Imréék korábbi történelmi, politikai bűneit ma szívesen állítják be botlásnak, Mansfeldről pedig makacsul sugallják, hogy köztörvényes bűnöző volt. A történelmi, bár inkább politikainak tűnő vita nem csitul, sőt most, Szilágyi Andor Mansfeld - magasabb szempontból című filmjének bemutatója kapcsán ismét fellángolni látszik. Tény, hogy a tizennyolc éves korában Kádárék vérbírósága által halálra ítélt és kivégzett Mansfeld Péter volt javítóintézetben, lopás miatt vizsgálati fogságban is, mielőtt 1958 februárjában újra letartóztatták. Szilágyi Andor filmje sem hallgatja el ezeket az előzményeket, nem idealizálja a pesti vagány, Mansfeld alakját, de nem hagy kétséget afelől, hogy a fiatalember a börtönben hőssé vált. Mindent magára vállalt, hogy mentse társait, és ötvenhat szelleméhez akkor is hű maradt, amikor már látta, hogy áldozatvállalása reménytelen helyzetbe hozza. Mansfeld Péter legkíméletlenebb bírája manapság Eörsi László,aki a periratokat tanulmányozva jutott arra a következtetésre, hogy a sokak által magyar Gavroshnak vagy Jan Palacknaktartott fiú köztörvényes bűnöző volt, aki elsősorban lopások, autóelkötések, egy rendőr elrablása és fegyverrejtegetés miatt érdemelte ki büntetését. Egészen másként értékeli a történetet Szilágyi Andor, aki filmje megírása előtt maga is készült a vallatási és bírósági jegyzőkönyvekből, beszélt az események tanúival, családtagokkal is. Számára nem kétséges, hogy Mansfeld Péternek azért kellett meghalnia, mert a kihallgatások során nem hátrált meg, megbánást nem mutatva mindvégig engesztelhetetlen maradt az elnyomó rendszerrel szemben. A rendező szerint a bíróság kétségbeesetten ismerte fel, hogy nem törheti meg a tizennyolcadik évéhez közeledő fiatalember ellenállását, és a másodfokú ítélet kihirdetésekor már csak élő időzített bombát látott benne. "Aki élt 1990 előtt, az jól tudhatja, még a nyolcvanas években is bevett módszere volt a rendőrségnek, hogy a más politikai véleményt vallókat kriminalizálta vagy hospitalizálta. Az erkölcsileg ellehetetlenített, meggyúrt célszemélyek aztán jóval könnyebb prédái lehettek a belügyi szerveknek. Ez az '56 utáni politikai ítéletek esetében is megfigyelhető. Szinte kivétel nélkül összekötötték őket egy-egy gondosan megkonstruált köztörvényes 273csokrétával253. Elég csak Wittner Mária vagy Pákh Tibor példájára, életére gondolnunk - mondja az író-rendező. - Nem véletlen, hogy Mansfeld Pétert 1990-ben az elsők között rehabilitálta a Legfelsőbb Bíróság, miként Tóth Ilonkát is, akiről máig azt sulykolja valaki, hogy ez az angyalarcú medika közönséges gyilkos volt. Az 56 utáni, a főbenjáró, hazaárulás bűnét elkövető politikusok pedig évtizedekkel később közéleti tevékenységük elismerése mellett ágyban, párnák közt hunyhatnak el." Tóth Ilonkának és Mansfeld Péternek nem volt és egyesek szerint ma sincs helye abban az arcképcsarnokban, amelyet az 1956 utáni nemzedékek elé emelt a szocialista történetírás. Az akkori történelemkönyvekbe előszeretettel válogatták be a forradalomnak azokat a szereplőit, akik inkább elrettentették, félelemmel töltötték el a diákokat. E két fiatal fotóiról azonban nem bűnöző, hanem tiszta, nyílt tekintetű arcok néznek vissza ránk. Amint azt Szilágyi Andor megfogalmazza, úgy látszik, az aprószenteket ma sem tűrik meg a Golgotán, ott másoknak kell a hely. A Mansfeld-legendárium egyik lényeges fejezete, hogy a fiú még kiskorú volt, amikor Kádárbörtönébe került, és az ítélet végrehajtásával megvárták nagykorúságát. Tizennyolcadik születésnapja után tíz nappal végezték ki. Eörsi László a történelmi tisztánlátás jegyében minden alkalommal megragadja az alkalmat, hogy törvényi passzusokkal bizonyítsa: a népbíróságnak 1957-től jogosítványa volt arra, hogy akár kiskorút is bitófára juttathasson, ha sikerül rábizonyítania az államrend elleni szervezkedést. Ezek a jogszabályok azonban semmilyen körülmények között sem gyengítik a történelmi tényt, hogy bírái annak ellenére megvárták Mansfeld nagykorúvá válását, hogy jog adta lehetőségük lett volna a fiút akár kiskorúként is halálra ítélni. Első tárgyalását 1958 novemberében tartották, a másodikat, amelyen kimondták rá a halálos ítéletet, nyolc nappal a születésnapja után, 1959. március 19én. Március 21-én végezték ki. Még a kivégzési jegyzőkönyvben is az áll a neve előtt: f. k. (fiatalkorú). Talán attól azért még félt a rendszer, hogy egy kiskorú kivégzéséről szóljon a hír. Szilágyi Andor először 1997-ben kapta kézhez a Mansfeld - ügy iratait. Már akkor feltűnt neki, hogy a lapokon legalább négyféle oldalszámozás van, különböző javításokkal, áthúzásokkal. A filmforgatás megkezdése előtt ismét kikérte a dossziét. Meglepődve látta, hogy a paksaméta kisebb lett, oldalak hiányoznak belőle. Úgy tűnik, Mansfeld Péter még mindig nem nyugodhat békében.
Zinner Tibor: Tragikus tévedése volt, hogy kiskorúként nem fogják kivégezni Mansfeld Péter esetében a Legfelsőbb Bíróság nem a vádak, az elkövetett cselekmények tényleges tárgyi súlyát mérlegelte. A Fővárosi Bíróság 1958. november 21-én kihirdetett, életfogytig tartó börtönbüntetést kiszabó ítéletének megváltoztatása az 1959. március 19-ei, másodfokú halálos ítéletre csak akképp magyarázható, hogy a fiatalember tárgyaláson tanúsított magatartása megfélemlítette a bírákat - mondta Zinner Tibor jogtörténész, aki 1989-1991 között a koncepciós pereket felülbíráló bizottság történész társelnöke volt. Mindez azonban nem a büntetőper irataiból, hanem az egykori tanácselnökkel, Vágó Tiborral - élete alkonyán - folytatott beszélgetéséből derült ki. Hasonlóképp emlékeztek a történtekre és részben alátámasztották az egykori ítész emlékeit Mansfeld az idő tájt még élő, a korábbiakban elítélt társai, valamint Mansfeld védője, Gárgyán Tibor is 1993-1994-ben, amikor dokumentumfilmet készített a velük szembeni eljárásról Hintsch György filmrendezővel és Kónya Istvánnal, a Legfelsőbb Bíróság büntetőkollégiumának bírájával (azóta már vezetőjével) együtt. Persze nem zárható ki az sem, hogy Vágó bíró megnyilatkozása lehet egyfelől önigazolás, másfelől az egykori infernóban részt vett népbíró társainak védelme is. Tény, hogy Mansfeld tettei és a végrehajtott halálos ítélet között óriási aránytalanság volt. Nem vett részt a tizenhárom nap harci eseményeiben, nem tartozott a fegyvert ragadók közé, mi több, haza is küldték. Nem követett el hősi, ezért Kádárék által megtorolhatónak, "ellenforradalmi"-nak minősíthető tetteket. Köztörvényes cselekményeit nem utóbb koholták. Ugyanakkor neki és társainak az elrabolt rendőrrel szembeni emberséges magatartását igazolja, hogy az életben hagyott, a követség védelmét biztosító rendőr vallomásai inkább a védelem és nem a vád tárgyalási pozícióját erősítették. Mansfeld Péter tragikus tévedése az volt, hogy azt hitte, akármit mondhat, akármit vallhat, kiskorúként nem fogják kivégezni. Úgy tűnik, hogy hevessége a hatályos jogszabályok ismeretének hiányából fakadhatott. Márpedig 1957. január 15-étől az úgynevezett gyorsított eljárás bevezetését rögzítő törvényerejű rendeletbe belefoglalták: "Ha a terhelt fiatalkorú, a büntetést az 1951. évi 34. számú törvényerejű rendelet 8. paragrafusának rendelkezései szerint kell kiszabni. Ez a szabály a Büntető Anyagi Jogszabályok Hatályos Összeállítása (BHÖ) 12. pontjában foglalt rendelkezéseket nem érinti." Mansfeld és társai ügyének idején mindez már nem volt hatályban, mert 1957. június 15-ével a gyorsított eljárást megszüntették. Ám ebből, valamint a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsáról alkotott jogszabályból ötvözött és a népbíráskodás bevezetéséről szóló, 1957. évi 4. sz. törvényerejű rendeletbe ismételten, szó szerint belefogalmazták. Amíg 1957 első felében nem, addig utóbb épp Mansfeld esetében már alkalmazták és kiszabták a halálbüntetést. A jogtörténész úgy véli, Mansfeld Péter minden vallomása, a kihallgatások és a tárgyalások alatt tanúsított, az utókor előtt tiszteletet parancsoló magatartása - ma már tudjuk, áldozatvállalása - arról szólt, hogy társát, a nagykorú Blaski Józsefet mindenáron megmentse az akasztófától. Ezért vállalt sokat magára. Nyilvánvaló, hogy az életét bitófán végző Mansfeld a forradalmárokat ért megtorlás egyik áldozatának tekinthető, hisz a felelősségre vonásuk érdekében alkotott egyik törvényerejű rendelet alapján ítélték el. Szemben a kivételes jogszabályok alkalmazásának időszakával, a Kádár-korszak további éveiben legfeljebb súlyosabb szabadságvesztéssel járó büntetést kaphatott volna. Az ötvenhatos drámához kötődő ítélkezés 1961. április 16-áig tartott, de még 1976-ban is megvádoltak egyeseket ellenforradalmi összeesküvéssel Budapesten. Mansfeld azonban ekkor már 17 éve, 1959. március 21-e óta halott volt.
Kahler Frigyes:A gyakorlott szemű történészt nehéz megtéveszteni Köztörvényes bűnöző vagy forradalmár? Erről kérdeztük Kahler Frigyes egyetemi docenst is. E dilemma megszűnik, ha a történetet a maga korába helyezzük - jelentette ki a történész. Olyan fiatalokról van szó, akik partizántörténeteken és Oleg Kosevoj hőstettein nőttek fel, a szemükben tehát a zsarnokság elleni harc minden formája megengedett volt. Emiatt egészen más fogalmuk volt a törvényességről. Ha Mansfeld Péter és társai cselekedeteit mai optikán keresztül nézzük, hamis képet kapunk. Miként egészen másként látjuk az akkori hatalom brutalitását is. A történelmi idők, a forradalom utáni megtorló hangulat mellett a halálos ítéletet a bíró sértettsége, Mansfeld iránti személyes gyűlölete is magyarázza. A fiú ugyanis a tárgyalás alatt mindvégig megvetően viselkedett, sértegette, sőt le is köpte Vágó bírót, akinek emiatt elfogultságot kellett volna jelentenie. De inkább úgy döntött, hogy példát statuál, megfenyegeti Mansfeld példáján keresztül a proli gyerekeket. Kahler Frigyes egyetért történész kollégáival abban, hogy ha a forradalom idején politikai célból valaki elvitt egy géppisztolyt, vagy mert éhes volt, ételt lopott, akkor a bíróság köztörvényes cselekményért ítélte el, vagyis a köztörvényes cselekedet azonnal megjelent vádként a politikai szál mellé. Tehát minden egyes esetben meg kell vizsgálni, hogy kikből csinált bűnözőt a Rákosi-rendszer. Mert tolvaj-e valóban az, aki a padláslesöprések idején a családjának kénytelen volt ellopni egy zsák lisztet? Emiatt sem lehet kizárólag a büntetőiratok alapján értékelni az egyes esteket. A gyakorlott szemű történészt azonban már nehéz megtéveszteni, hiszen erős forráskritikával kezeli a dokumentumokat, és vigyáz arra, hogy ne csak azt lássa, amit az ÁVO valóban láttatni akart.
M. Kiss Sándor:Nem tudatos bűnöző, csak meggondolatlan kamasz Nincs komoly véleménykülönbség a történészek között Mansfeld Péter megítélésében - mondja M. Kiss Sándor történész. Elismerik, hogy a forradalom részese volt, jelképpé vált, mert etikából kiválóan vizsgázott. Más kérdés az, ki hogyan minősíti az előéletét a köztörvényességet illetően. Nagy Imre első miniszterelnöksége idején merült fel, hogy felül kell vizsgálni a köztörvényes cselekmények fogalmát. Ez a terv azonban hamvába holt, és a Kádár-rendszer alatt visszatértek a számukra már ismerős és megszokott rendhez. Ha Mansfeld Péter és társai esetét vizsgáljuk, tudni kell, hogy milyen korban nevelkedtek. Hogy mit jelentett a Rákosi-rendszerben a magántulajdon, amelynek éppen a felszámolása folyt, éppen születőben volt a tulajdontalan tulajdon, s ezt egy fiatal gyerek sem felfogni, sem értelmezni nem lehetett képes. Ha lopott, akkor kit károsított meg? Mansfeld nem tudatos bűnöző volt, csak meggondolatlan kamasz egy zavaros erkölcsű korban. Miért lehet fontos manapság is egyeseknek, hogy Mansfeld Pétert vagy Tóth Ilonát tolvajnak, gyilkosnak tüntessék fel? A történész úgy véli, Mansfeld Péter esete nem mosható össze Tóth Ilonáéval, akit gyilkosság miatt ítéltek halálra, és akinek a nyilvántartási lapján a köztörvényes minősütés szerepelt. Ezt a védelem nem is nagyon vitatta, az ügyvéd feltehetően abban reménykedhetett, hogy köztörvényesként nem küldik a fiatal orvostanhallgatót a bitófára, politikai elítéltként azonban biztos lehet a halálbüntetésben. A védelem tévedett, a cselekmény minősítése azonban évtizedekig megmaradt, emiatt nem kerülhetett Tóth Ilona az első semmisségi törvény hatálya alá. Az iratok azonban árulkodnak. A megtorlás időszakában kimutatható törekvés volt, hogy a vádlottakat köztörvényes tevékenységgel is megvádolták. Gondoljunk például arra, ha valaki harc közben a forradalom idején lelőtt egy szovjet katonát, az a perirat szerint gyilkosnak számított, ám a szovjet katona, ha magyar harcost ölt, akkor a magyar szabadság védelmezőjévé vált.

2006. szeptember 24. (Vasárnap reggel)

Ötvenhatosok: mindennek semmi köze a forradalmunkhoz
Felháborodás: Most bosszulja meg magát, milyen keveset is tudnak a mai fiatalok az ötvenhatos eseményekről

"Ötvenhat! Ötvenhat!" - ezt is kiabálták az MTV székházát ostromlók a velük szemben álló rendőröknek. A hét eleji budapesti utcai összecsapások és zavargások nyomán többen emlegettek párhuzamot a mostani történések és az ötvenhatos események között. Czeglédi József, az 56-os Szövetség országos ügyvezető elnöke szerint egykori bajtársaival felháborodva fogadták az összehasonlítást.
"A demokráciáért, a szabadságért és a függetlenségért harcoltunk akkor, ez a mostani vandalizmus, pusztítás és fosztogatás teljesen idegen volt az ötvenhatos eszméktől - mondja. - Szégyellnünk kellene magunkat, ha mindez akkor is jellemző lett volna. Másrészt ötvenhatban a nemzet színe-java állt az események élére, most megdöbbentően primitív emberek próbálják befolyásolni az eseményeket. Mindaz, ami az MTV-nél történt, ötvenhat meggyalázása."
Hozzáteszi: most bosszulja meg magát, milyen keveset tudnak a mai fiatalok ötvenhatról, de szerinte az események azért is fajulhattak idáig, mert az ötvenhatosok kisebbik része megpróbálja kisajátítani magának a történteket, és elhitetni, hogy ötvenhathoz egy szűk rétegnek volt köze.
"Nagy bűnük a szélsőséges elemeknek az is, hogy rendkívül sokat ártottak az ország nemzetközi megítélésének - folytatja Czeglédi József. - Más irányba terelték a Magyarországra az ötvenhatos forradalom évfordulóján irányuló figyelmet, azt a figyelmet, amelyet ez az ország kamatoztathatott volna."
Az egykori ötvenhatos halálraítélt szabadságharcos, Mécs Imre szocialista képviselő úgy véli, a történtek ötvenhat értékeinek, eszméinek eltorzítását jelentik. "Ötvenhatban egységben lépett fel a nép, nem használt erőszakot - magyarázza. - Inkább velünk szemben használtak erőszakot, mi csak védekeztünk. Az akkori események semmilyen szempontból nem vethetők össze a héten Budapesten történt brutalitással, gyújtogatásokkal, rablásokkal." Megjegyzi: szerencsétlen a helyzet, már készülnünk kellene '56 évfordulójának megünneplésére.
A Floridában élő Bánkuty Géza, az 56-os Történelmi Alapítvány létrehozója, az emigrációs ötvenhatos világtalálkozó főszervezője megdöbbent. "Ötven évvel ezelőtt szó sem volt jobb- és baloldali szembenállásról, pártpolitikáról - mondja. - Ami most Budapesten történt, az pártpolitikai megmozdulás volt, és mi az ilyesmit nem is nagyon értjük. Mint Nyugatra kényszerült ember, én sem értem, valójában képtelen vagyok kommentálni mindezt."

2006. szeptember 24. (Vasárnap reggel)

London a szabadság viharára emlékezik
Forradalom - A britek Bartók-koncerttel és filmekkel emlékeznek meg 1956 magyar hőseiről

Az 56-os forradalom ötvenedik évfordulójáról az angolok sem feledkeznek meg. Londonban három hónapon át lesz téma a világrengető történet, amelyről nemrég az amerikai filmipar aduásza, Quentin Tarantino kijelentette: "minden idők legjobb el nem mesélt története."
A megnyitót már meg is tartották. A Leighton House múzeuma szerdán adott otthont a nyitóceremóniának, amely egyúttal a Bartók Béla születésének 125. évfordulója előtt tisztelgő Inspired by Bartók-fesztivál záróakkordja is volt. Ma este folytatódnak az ünnepi rendezvények. Egy új színmű ősbemutatójára kerül sor a Londoni Magyar Kulturális Központban. A Véradás című darabot Kabdebó Tamás, Írországban élő írónk jegyzi.
Október elején Szabados György és az Új Dimenzió Műhely legújabb, szintén a forradalom témáját feldolgozó Elégia 1956 című albumát mutatják be, majd - ötödikén - kezdetét veszi a The voice of Freedom a londoni Barbican központban, ahol filmbemutatók és beszélgetések várják a látogatókat.
A brit főváros egyik legjelentősebb kulturális komplexumának falait egy hónapon keresztül a Magyar Nemzeti Múzeum fotográfiai gyűjteményéből válogatott felvételek díszítik majd. Még ugyanaznap szemrevételezhetik a britek az itthon igencsak vitatott 56-os mozit, Mészáros Márta A temetetlen halott című opuszát.
Az angol fővárosban más magyar filmalkotásokra is jegyet válthat a nagyérdemű. Olyan klasszikusok peregnek, mint Fábry Zoltán Húsz órája, Jancsó Miklós Szegénylegények, Szabó István Apa, valamint Makk
Károly Szerelem című remeke. A játékfilmeken kívül bemutatják Colin Keith Gray és Megan Raney Aarons kanadai rendező A szabadság vihara című dokumentumfilmet, amely a sporttörténelem elhíresült meccsét, az 1956-os olimpiai játékok vízilabda-elődöntőjét örökíti meg, amikor Magyarország legyűrte Szovjetuniót.
A Londoni Zsidó Kulturális Központ is készülődik az ötvenedik évfordulóra: több esemény, író-olvasó találkozó és filmvetítés mellett november 6-án koncerttel Goldmarktól Seiberig címmel forradalmi hangversenyre kerül sor. November 29-én az erdélyi 56-os események részleteit is feltárják a Londoni Magyar Kulturális Központban, és bemutatják Páskándi Anna Erdély 1956 című filmjét.

2006. szeptember 25. (Délvilág)

Kiállítás '56-ról - hozott anyagból - Csongrádon tovább gyűjtenek az emlékműre

Az utolsó pillanatban készül el a csongrádi 56-os emlékmű, és eddig "foghíjasan" valósult meg a tervezett programsorozat is. Sokak szerint a pénzhiány a gátja annak, hogy a megemlékezés jól sikerüljön.
Az ötvenhatos emlékbizottság elnöke, a város polgármestere, Bedő Tamás, eredetileg úgy gondolta, az egész évet az emlékezésnek kell szentelni. A cél az volt, hogy a város lakossága aktív részese legyen az ünnepségsorozatnak. Ez eddig nem sikerült: Gál Pál nyugalmazott gimnáziumi tanár, az emlékbizottság tagja a pénzhiány mellett a közönyösséget is említette, amikor erről kérdeztük. A bizottság nem tudta fölkelteni az érdeklődést az ötven éve történt események iránt, és kilépett két önkormányzati képviselő is ebből a grémiumból. A legtöbbet tette Fábián György, a gimnázium igazgatója és a polgármester, Bedő Tamás.
Gál Békéscsabán, Bátki Ferenc, a szállodás Kecskeméten élte át a forradalmat. Csongrádon már alig néhányan élnek az események aktív résztvevői közül. Kérdés az is, hogy az október 23-ára tervezett '56-os emlékkiállítás - melynek a művelődési központ ad helyet - megvalósul-e. Csak a napokban kezdődött a tárgyak és dokumentumok gyűjtése. Az intézmény vezetője, Kovács Lászlóné abban reménykedik, hogy a helyi múzeum és levéltár segítségével, az iskoláktól és a magánszemélyektől kapott anyag elegendő lesz egy jó színvonalú kiállítás megrendezéséhez.
Az igazgatónő abban reménykedik, hogy eddig rejtegetett levelek és tárgyak is előkerülnek. A helyi forradalom egyik szereplője, Botos József szerint ötvenhat tárgyi emlékei igen szegényesek.
A csongrádi levéltárban nincs sok dokumentum. Az intézmény vezetője, Georgiádes Ildikó azt mondja, az öt évvel korábbi kiállítás anyaga sem került hozzájuk. A Tari László Múzeumban is mindössze néhány dokumentumot őriznek, ebből a diákok szoktak felkészülni a vetélkedőkre - tájékoztatott Szűcs Judit igazgató.
Szeptember végétől, a program felgyorsul: a diákok vetélkedőkön adnak számot történelemtudásukról, a moziban megnézik "A temetetlen halott" című filmet, városi emlékkonferenciát szerveznek. A legtöbb rendezvény 23-án lesz, és az emlékművet november 4-én avatják fel. Lantos Györgyi, Máté István, Tóth Béla és Ungor Csaba közösen készíti az emlékművet. Erre hárommillió forintot nyert a város, az önkormányzat még hárommilliót hozzátett. A tervezett költség tízmillió forint. A polgármester most - az emlékbizottság és a város önkormányzata nevében - ismételten azzal a kéréssel fordul a város lakóihoz, hogy anyagilag is támogassák az emlékmű megvalósulását. "1956-os emlékmű" megjelölésével a Csongrád Város Képzőművészetéért Közalapítvány számlájára lehet befizetni vagy átutalni a támogatást. A számlaszám: OTP Csongrád, 11735050-20025517.

2006. szeptember 25. (Napló)

Ifjúságunk sötét gyöngyszemei
Ötvenhatos pályázat díjkiosztó ünnepsége

Veszprém (mr) - Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója tiszteletére meghirdetett pályázat díjkiosztó ünnepségét szombaton tartották a megyeháza Szent István Termében.
Az Ifjúságunk sötét gyöngyszemei elnevezésű pályázatot a Veszprémi Nők Kerekasztala egyesület hirdette meg, felkérve azokat, akik megélték ezeket az időket, és megyei emlékeiket szeretnék az utókorra hagyni, hogy vegyenek részt a pályázaton. A díjkiosztón Huszár Józsefné, a Veszprémi Nők Kerekasztala egyesület elnöke elmondta: ötvennyolcan vettek részt a pályázaton, és több pályamű témája volt az 1956. december 6-ai nőtüntetés.Ezután Kuti Csaba, a pályázat fővédnöke mondott beszédet, amelyben kihangsúlyozta, hogy a pályaművekben egyéniségek világlátása fogalmazódik meg. Mészáros Gyula történetkutató, dr. Ács Anna irodalmi muzeológus és dr. Praznovszky Mihály, az Eötvös Károly Megyei Könyvtár igazgatója voltak a zsűri tagjai. Négy első díjat osztottak ki, ezeket Kovács Imre, Horváth Zoltán és Kiss Jánosné kapták, a negyedik nyertes jeligés pályázattal nevezett. Az emléklapok és a jutalmak átadása után részletek hangzottak el a pályaművekből. Az emlékezések - kutathatóan - helyet kapnak a megyei könyvtárban.

2006. szeptember 25. (Délmagyarország)

Egy magánítélet - Bakos András jegyzete

"A Névtelen Gimnazista - ő maga választotta ezt a fedőnevet - idős, komoly férfi, néhány hónapja behozott a szerkesztőségbe egy dossziét, az ötven évvel ezelőtti rendőrségi kihallgatások jegyzőkönyveinek másolataival. Évek óta kutat a levéltárakban, a forradalomról ír könyvet."
A Névtelen Gimnazista - ő maga választotta ezt a fedőnevet - idős, komoly férfi, néhány hónapja behozott a szerkesztőségbe egy dossziét, az ötven évvel ezelőtti rendőrségi kihallgatások jegyzőkönyveinek másolataival. Évek óta kutat a levéltárakban, a forradalomról ír könyvet. Az iratokat azért hozta be, mert ezeket nem használta - bennünket talán érdekelhetnek. Közben elmondott néhány korabeli történetet, többek között azt, voltak néhányan Hódmezővásárhelyen, akiknek, bár már abbahagyták a sportot, tovább kellett futballozniuk, így elengedték a megtorlás idején a büntetésüket. Ez érdekes témának ígérkezett, mondtam, szeretnék foglalkozni vele.
Ő türelmet kért, míg tárgyal az egyik focista fiával. Később azt kérte, mégse foglalkozzam ezzel az üggyel: neki megromlott a kapcsolata azzal a férfival, nem tárgyal vele többé. Én ekkor azt gondoltam, hogy mégis megkeresem az egykori focista fiát, mert kár lenne, ha feledésbe merülne ez a történet. Amikor a riport megjelent a múlt szombati újságban, a gimnazista azt mondta, elloptam az ötletét. Emlékeztetett, hogy ő nyomatékosan kérte, ne írjam meg ezt a történetet, mielőtt a könyve megjelenik, mert ő is tárgyalja ezt az esetet a dokumentumok alapján - ezt ne is tagadjam, hiszen fölvette a telefonbeszélgetésünket. Szerintem viszont a múlt nem egyvalaki szellemi terméke, mint egy vers. Ő azt követelte, kérjek tőle elnézést nyilvánosan. Ugyanakkor kikötötte, hogy a nevét nem írhatom le egyelőre, mert még nincs kész a könyv. Ő a Névtelen Gimnazista.
Nem változott meg a véleményem, de nem volt kedvem tovább vitatkozni. A hangjából érződő keserűség érintett meg előbb. Aztán a története. Egy hatvanas éveiben járó férfi, aki gimnazista korában elszenvedte, és azóta sem felejtette el a testi és lelki sérüléseket, évek óta arra a napra készül, amikor kilép a nyilvánosság elé, és fölmutatja a könyvet. Amely egy magánítélet a történelemről, és talán felold a lélekben egy ötven éve tartó görcsöt.
Sajnálom, hogy ebben megzavartam. Ő megtette, amit sokan az akkori események résztvevői közül nem. Minden kérdésére választ keresett, és most a maga részéről lezárja a drámát - ami sokakban tovább él odabenn, rendszerváltástól, tüntetésektől, jóléttől és megszorításoktól függetlenül.

2006. szeptember 25. (Népszava)

1956, a forradalomhoz kötődő, túlnyomórészt megtorlást is elszenvedett aláíró nyilatkozata

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének a megcsúfolása a szélsőjobboldal és a futballhuligánok közös budapesti garázdálkodása. Hazug az 56-os jelképek felhasználása a demokráciaellenes erőszak álcázására; az 56-os zászlók lobogtatása, a szovjet emlékmű rombolás, a rendőrség AVO-nak nevezése, az 50.-ik évforduló időpontjának felhasználása a legitim, demokratikus kormány elleni kampányra. A Magyar Televízió ostroma az erőszak öncélú fitogtatása volt, mely a forradalom emlékével összeegyeztethetetlen. Felelősnek tartjuk az erőszak kirobbanása és végkifejlete miatt azt a politikai erőt, mely a budapesti hídfoglalás, a főváros traktoros megszállása, a televízió ostroma kapcsán a legitim kormánnyal szembeni ellenállásra buzdít.

1. András Sándor 56-os emigráns

2. Bali Sándorné 56-os elítélt özvegye

3. Bácskai Vera snagovi deportált

4. Bíró András alternatív Nobel-díjas 56-os emigráns

5. Bitó László 56-os emigráns

6. Boross Géza 56-os internált

7. Bujdosó Alpár Bécs 56-os emigráns

8.Cseszkó Ferenc 56-os elítélt

9. Darvas Iván 56-os elítélt

10. Donáth Ferenc snagovi deportált

11. Donáth Mátyás snagovi deportált

12. Dornbach Alajos 56-os internált

13. Ember Judit filmrendező

14. Eörsi László 56-os elítélt fia

15. Ebinger Endre 56-os elítélt

16. Fejtő Ferenc párizsi emigráció doayen-je

17. Földvári Rudolf. 56-os deportált, majd elítélt,

18. Gyalog Rozi Nagy Imre titkárnője

19. Gyenes Judit (Maléter Pálné) 56-os halálraítélt özvegye

20. Gáli Józsefné 56-os elítélt özvegye

21. Gémesi Sándorné 56-os elítélt özvegye

22. Halda Alíz 56-os halálraítélt élettársa

23. Hoffmann György 56-os emigráns

24.Jánosi Katalin snagovi deportált

25. Jánosi Ferenc snagovi deportált

26. Józsa Péterné 56-os elítélt özvegye

27. Kardos Lászlóné 56-os elítélt özvegye

28. Kabelács Károly 56-os elítélt

29. Katona János 56-os internált

30. Kende Péter Magyar Füzetek szerkesztője

31. Király Béla prof. 56-os Nemzetőrség parancsnoka

32. Kozák Gyula 56-os Intézet egyik alapítója

33. Laurenszky Ernő 56-os internált

34. Litván György 56-os elítélt

35. Litván Györgyné 56-os elítélt házastársa

36.. Losonczy Anna snagovi deportált

37. Lőcsei Pál, . 56-os elítélt

38. Magyar László 56-os internált

39.Marian Istvánné . 56-os elítélt özvegye

40. Márton László 56-os emigráns

41.Mérei Ferencné 56-os elitélt özvegye

42. Nagy Mihály 56-os elítélt

43. Nagy Balázs 56-os emigráns,

44. Nagy Pál 56-os emigráns

45. Ormay Antal London 56-os emigráns

46.. Pomogáts Béla 56-os internált

47. Puchert János 56-os elítélt

48. Rajk László építész

49. Rainer M. János , az 56-os Intézet Igazgatója

50. Réthelyi Prikkel Lajos 56-os elítélt

51. Sándor Iván író

52. Sessler Béla 56-os deportált

53. Szalai Veronika restaurátor

54. Szekeres Varsa Vera koncepciós per áldozat özvegye

55. Dr.Szilágyi Júlia snagovi deportált

56. Szász Domokos

57. Tóth Imre 56-os elítélt

58. Ungváry Rudolf 56-os internált

59. Vásárhelyi Miklósné snagovi deportált

60. Vásárhelyi Mária snagovi deportált

61. Vekerdy Tamás

2006. szeptember 25. (Magyar Hírlap)

Ablak

Új értelmezést nyert, de talán e mellett is érdemel némi figyelmet a Magyar Televízió Ablak című magazin-műsora, mely annak idején sok új arcot adott a televíziózásnak. Dombóvári Gábor még a helyén van, és amíg ő közszolgák a világ otthonos marad, legalábbis nekünk, negyven feletti proletároknak. Ugyancsak nem minden aktualitást nélkülöző a kérdés, amit Békesi László feltesz nekünk a Mindentudás Egyeteme előadás-sorozatának keretében: Mit várhatunk egy modern államtól, és ez mibe kerül nekünk? Szeretném megjegyezni, hogy ez lett volna az első értelmes kérdés 1989-ben is, és ha normális választ kapott volna rá a nép, most sokkal kevesebb félreértést kellene tisztázni vízágyúk segítségével. A modern állam ugyanis nem arról híres, hogy túl sokat lehet elvárni tőle, viszont azt a keveset, amit igen, meglehetős magabiztossággal nyújtja, tehát ebből is látszik: államunk nem modern, de legalább nem is mondja ezt magáról. A Dunán Vészi János dokumentumfilmje, az Adásunkat megszakítjuk, a Magyar Rádió szerepéről az 1956-os forradalomban. Most, amikor népies színmű keretében '56 paródiáját meglehetősen sok statiszta vitte színre az utcákon, különösen fontos, hogy néhányan megértsék: miben különböznek az ötvenes évek a kétezres évektől, és miben különbözik a Magyar Rádió a Magyar Televíziótól. Nem fűzök hozzá vérmes reményeket.
Para-Kovács Imre

2006. szeptember 25. (Magyar Nemzet)

A forradalom arcai

A Polgárok Házában holnap délután öt órakor Wittner Mária szabadságharcos, országgyűlési képviselő nyitja meg Kiss Iván grafikus és rajzfilmrendező kiállítását. A megnyitót követően Wittner Máriával Kondor Katalin beszélget.

2006. szeptember 25. (Magyar Nemzet)

Szembenézés 56 valódi történéseivel

Orbán Éva már a rendszerváltozás előtt kereste a barátságot az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevőivel. Amint lehetett, szívós munkával készítette el négykötetes, nagyszabású, Üzenet a barikádokról című sorozatát, amelynek első részében riportregény, a második, harmadik, negyedik kötetében a résztvevőkkel készített mélyinterjúk formájában idézi meg forradalmunk mindennapjait. A közvetlen forrásból, Pongrátz Gergellyel, Obersovszky Gyulával, Wittner Máriával, Sebestyén Máriával és másokkal készített beszélgetések során szerzett ismeretek nyomán írta meg először az Iránytűnk ötvenhat, majd az Amit '56-ról tudni kell című könyvét. Ez utóbbit a Gloria Victis Kiadó jelentette meg. A könyvet az írónővel beszélgetve pénteken délután a Corvin Budapest Filmpalotában mutatta be Domonkos László író. A kötet a fiatalok számára is közérthető módon mutatja be összefüggéseiben a forradalom és a szabadságharc eseményeit. Legfőbb erénye a szembenézés a valódi történésekkel. Orbán Éva korábbi könyveihez hasonlóan őszintén beszél Nagy Imre miniszterelnök szerepéről is, aki csak október 28-án ismeri fel a népfelkelés jogosságát, s válik mártírhalálával méltóvá a hősökhöz. A könyvet szabadságharcosok visszaemlékezései, korabeli fotók és dokumentumok színesítik.

2006. szeptember 26. (Népszava)

Rövid Hírek
Dokumentumok 1956-ról

A Magyar ENSZ Társaság tegnap sajtóbemutatón ismertette "A forradalom és a magyar kérdés az ENSZ-ben, 1956-1963" című legújabb kiadványát. Ennek különleges érdekessége, hogy a világszervezet olyan belső dokumentumait tárja most először a nyilvánosság elé, amelyek eddig titkosak voltak. Sok kérdésre kapunk választ: miért nem jöttek ENSZ-katonák 56-ban Magyarországra, folytak-e titkos tárgyalások a nagyhatalmak között, és egyáltalán mi folyt a kulisszák mögött?

2006. szeptember 26. (Népszabadság)

A kisebbségekről beszélt Göncz az ENSZ Közgyűlésben

Az emberi jogokat, ezen belül is a kisebbségek védelmét helyezte New York-i beszéde középpontjába Göncz Kinga. A külügyminiszter az ENSZ Közgyűlésének plenáris ülésén elhangzott felszólalásának elején hitet tett a világszervezet reformja mellett. A magyar álláspont szerint az ENSZ legfontosabb tanácskozó szerve továbbra is a Közgyűlés, a Biztonsági Tanácsban pedig növelni kellene mind az állandó, mind az ideiglenes tagok számát, hogy a testület jobban tükrözze a politikai realitásokat.
Göncz Kinga szerint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felállításával új fejezet kezdődött az emberi jogok védelmében. Üdvözölte a tagállamok emberi jogi teljesítményének rendszeres felülvizsgálatát előirányzó programot, és kiemelte, hogy a magyar külpolitika egy sarkalatos pontja a kisebbségek, ezen belül a nemzeti kisebbségek jogainak védelme. A térség történelmére utalva azt mondta, hogy az etnikai feszültségek válságokhoz vezetnek. - A múlt és a jelen etnikai konfliktusai arra emlékeztetnek, hogy az etnikailag sokszínű társadalmaknak nagy szükségük van a kisebbségi kérdések érzékeny és óvatos megközelítésére, szilárd törvényi keretekre, nagylelkű gyakorlatra és a kisebbségi jogokat őrző, szilárdan beágyazott intézményi garanciákra - fogalmazott az ENSZ tagállamainak képviselői előtt a magyar diplomácia irányítója.
Göncz Kinga emlékeztetett arra, hogy a magyar kormány Budapesten felállította a Demokratikus Átalakítás Nemzetközi Központját, amely kész megosztani a felhalmozott tapasztalatokat az újonnan a demokratikus változások útjára lépő országokkal. Magyarország támogatja az ENSZ Demokrácia Alapját, amelynek tanácsadó testületében foglal helyet. Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából arra emlékeztetett, hogy az események a Lengyelország melletti szimpátiatüntetéssel kezdődtek és szolidaritást ajánlott minden szabadságra és demokráciára vágyó nemzetnek. A külügyminiszter megemlékezett Povl Bang-Jensen dán diplomatáról, aki az ENSZ által az 1956-os események kivizsgálására felállított bizottságát vezette.
A világ konfliktusgócait sorra véve Göncz Kinga az európai béke és stabilitás szempontjából különösen fontosnak tartotta a Nyugat-Balkánon még nyitott kérdések megoldását. Megállapodást sürgetett Koszovó jövőjéről, és leszögezte, hogy ennek a működő multikulturális társadalmat kell szolgálnia. A Közel-Keletről szólva támogatásáról biztosította a független, Izraellel békében élő palesztin állam gondolatát. Magyarország Baghlan tartomány újjáépítési csapatának (PRT) átvételével segít Afganisztánban és mint Göncz Kinga emlékeztetett rá, az Európai Unió új tagjaként fokozatosan növeli a legszegényebb térségeknek nyújtott hozzájárulását.
Göncz Kinga szerint Magyarország átadhatja majd a tárgyalásos rendszerváltás tapasztalatait Kubának - mondta el az MTI-nek hétfőn a magyar külügyminiszter, aki erről is szót ejtett egy rövid megbeszélésen, amelyet amerikai kollégájával, Condoleezza Rice-szal folytatott.

2006. szeptember 26. (Magyar Nemzet)

Filmek a reményről

November végén 13 nap remény címmel dokumentumfilm-fesztivált rendez a Magyar Dokumentumfilm-rendezők Egyesülete (Made) az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából, amelynek célja bemutatni azokat a filmeket, melyek az '56-os forradalom eseményeivel és következményeivel foglalkoznak. A rendezvényre olyan alkotásokkal lehet nevezni, amelyek egyrészt az '56-os forradalom eseményeit, valamint a forradalomban szereplők életét dolgozzák fel, illetve a megtorlásokat vagy az emigrációt mutatják be. A nevezési határidő október 5. A rendezvény a versenybe került filmek bemutatásával, vitaprogramokkal és kiadványokkal méltó módon szeretné reprezentálni a magyarok - Illyés Gyula versére utalva - zsarnokság ellen indított forradalmát.

2006. szeptember 26. (T-Online - Origo hírek)

Felhívás '56-os dokumentumfilm-fesztiválon való részvételre

A Magyar Dokumentumfilm-rendezők Egyesülete felhívást intéz az 1956-os forradalomról szóló dokumentumfilmes fesztiválon való részvételre.
A MADE (Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete) a forradalom 50. évfordulójának tiszteletére, 2006. november végén megrendezi a "13 nap remény" című dokumentumfilm-fesztivált.
Nevezni lehet egyrészt az '56-os forradalom eseményeit, valamint a forradalomban szereplők akkori, illetve későbbi életét feldolgozó filmekkel, másrészt az '56-os események utáni megtorlásokat, illetve az '56-os emigrációt feldolgozó és bemutató önálló filmalkotásokkal.
A filmszemle versenyébe kerülő alkotásokat előzsűri válogatja. Nevezési határidő 2006. október 5.
A filmeket 3 VHS és 2 DVD-R hordozón, összesen 5 példányban a MADE irodában lehet leadni a Budapest, 1062 Andrássy út 54. fsz. 4. cím alatt. A nevezési feltételek és az űrlap letölthető a MADE honlapjáról.

2006. szeptember 26. (Hajdú-Bihari Napló)

Közelítő ősz - a színpadon

Az idei őszi kulturális napoknak már a nyitóeseménye is szenzáció: a világhírű opera-énekesnő, Rost Andrea lép fel Mozart-estjével a Kölcsey Központban. Keddi sajtótájékoztatóján Siklósi Csaba, a Főnix Rendezvényszervező Kht. programigazgatója rámutatott: Debrecen számára nagy megtiszteltetés a művésznő fellépése, különösen, hogy - amint azt Sebestyénné Orosz Katalin kulturális menedzser jelezte - Rost Andrea, aki a világ összes nagy operaszínpadán énekelt már, a cívisvárosban először ad koncertet.
A művésznő a Figaro házasságából, illetve a Don Giovanniból ad elő részleteket, Molnár Levente (bariton), illetve a Héja Domonkos vezényelte Danubiai Szimfonikus zenekar közreműködésével.
Siklósi Csaba az őszi kulturális napok programját ismertetve kiemelte Bényi Árpád festőművész, Debrecen díszpolgára október 23-án megnyíló életmű-kiállítását, amely a 75 éves alkotó pályáját összefoglalva egyúttal 1956 eseményeinek is emléket állít (tekintve, hogy a művész számára is meghatározó súlyúak voltak a forradalom utáni börtönévek).
Az őszi kulturális napokban szerepel a tavasszal igen nagy érdeklődéssel várt, ám végül betegég miatt elmaradt, Édes fiaim című Madách Színház-előadás, és a koncertek sorát folytatva szintén ígéretes lesz Koncz Zsuzsa, illetve a Bartók Vonósnégyes estje is. A legkisebbeket a Pécsi Bóbita Bábszínház Rigócsőr király című fény- és mesejátékával, illetve a Lázár Ervin és Lázár Zsófia írta, Bogármese című, a KFKI Kamarabalett és a Madách Musical Tánciskola növendékei által eltáncolt mesés show-val várják.
Siklósi Csaba beszámolt arról is: a helyre szóló jegyrendszer kialakítása sikeresen mutatkozott be a Csárdáskirálynő múlt heti előadásával, a szisztémát folytatják az őszi kulturális napokon is, a nagyteremben az elhelyezkedés szerint differenciálva az árakat. A bálteremben szintén helyre szólnak a jegyek, de ott, a programigazgató szavai szerint, nincs értelme különbséget tenni az árakban, hiszen jóval kisebb a helyiség befogadóképessége.

2006. szeptember 27. (Délmagyarország)

Bologna '56 találkozó

A Bolognai és a Szegedi Tudományegyetem közös konferenciát szervez csütörtökön és pénteken Bolognában. A konferencia fővédnöke a két köztársasági elnök: Giorgio Napolitano és Sólyom László.
A Bolognai és a Szegedi Tudományegyetem közös konferenciát szervez csütörtökön és pénteken Bolognában. A konferencia fővédnöke a két köztársasági elnök: Giorgio Napolitano és Sólyom László. A Visszagondolva Budapestre ötven év után című nemzetközi tudományos találkozó előadásai a magyar forradalom történelmi, irodalomtörténeti eseményeinek bemutatásán kívül a magyar-olasz kapcsolatok egészében helyezik el az Európa későbbi sorsát is meghatározó eseményt, s kitérnek a szabadságharc nemzetközi kortárs és későbbi összefüggéseire. Külön jelentőségű, hogy 1956-57-ben a bolognai egyetem 27 magyar egyetemi hallgatónak és más értelmiséginek biztosított lehetőséget életük és tanulmányaik folytatására.

2006. szeptember 27. (Geomédia - Turizmus hírlevél)

Külföldi Turisták Az 1956-os Forradalom Nyomdokain

Politikai események vagy azok évfordulói ritkán kerülnek bele a hazai és nemzetközi tour operatorok programjaiba. Ezért is különleges, hogy a Magyar Turizmus Zrt. kezdeményezésére három budapesti városnéző programokat szervező iroda: a Program Centrum, az Eurama és a Budatours váltott üzemeltetéssel, szeptember 16. és december 31. között szombatonként, német-angol nyelvű városvezetést indít az 1956-os forradalom helyszíneire. A Revulution tour első alkalommal szeptember 16-án indult az Erzsébet térről, a Budatours autóbuszával, Veér Jenő idegenvezetővel.

2006. szeptember 27. (Magyar Nemzet)

Koltay-film a forradalomról

A halálra ítélt Wittner Mária és kivégzett társai tiszteletére - ez az alcíme Koltay Gábor legújabb, A magyarok vére című dokumentumfilmjének. Az évfordulóra készült alkotást az Éghajlat Könyves Kávézóban (Bp. XI., Karinthy u. 9.) mutatják be ma este hat órakor.

2006. szeptember 27. (Magyar Nemzet)

Évfordulós könyvek a Nap Kiadónál

Három kötetet jelentet meg a Nap Kiadó az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára. Ágh István Októberi fogadalom, Dallos Szilvia Utószinkron és Sebestyén László Szárszó - Petőfi Párt - Magyar őstörténet című könyvét az írószövetségben mutatják be ma délután ötkor. Közreműködik Lukács Sándor színművész.

2006. szeptember 27. (Magyar Nemzet)

Felnőttek a magyar ökumenikusok
A tizenöt éves segélyszervezet különleges találkozóval készül a forradalom ötvenedik évfordulójára

Budapestre hívta az ötvenhatos szabadságharc ötvenedik évfordulóján a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) azokat a nyugati partnereit, akik a forradalom után külföldre menekült magyaroknak nyújtottak segítséget. Így akarják kifejezni hazánk köszönetét az akkor felkarolt bajbajutottakért. A MÖSZ idén is megtartja hagyományos adventi kampányát. Fontosnak találtuk, hogy megköszönjük azoknak a nyugat-európai és tengerentúli humanitárius szervezeteknek a munkáját, akik az 1956-os forradalom után a külföldre menekült magyarokat felkarolták - közölte lapunkkal tegnap Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet igazgatója. Ezért szervezik október 12-én az egynapos fővárosi rendezvényt, amelyen csaknem egy tucat nyugati segélyszervezet képviselteti magát. Egyúttal lehetőséget teremtünk annak kifejtésére is, hogy az ötvenhatos eseményeket miként élték meg a nyugati segítségnyújtók, mert a civil összefogás ezen formájára eddig kevés figyelem irányult a magyar társadalomban. Ilyenformán mindez kuriózum lesz az idei megemlékezések között - folytatta az igazgató. Szerinte az idén tizenötödik születésnapját ünnepelő MÖSZ már sikeresen beépült, sőt felnőtt a nyugati partnerei által kialakított segélyezési rendszerbe. Itthon stabil, negyvenezres támogatói körrel rendelkeznek, s ezenfelül rendszeresen nyernek el európai uniós támogatásokat is. - Miközben jelen vagyunk a világ olyan krízis sújtotta térségeiben, mint Afganisztán, Libanon vagy Srí Lanka, hazánkban nyolc központban, hetven munkatárssal folytatunk humanitárius tevékenységet. Már elkezdődött a tizenegyedik adventi kampányuk szervezése is, amelynek bevételeivel a perifériára sodródott hazai embereken segítenek. Ezért a média segítségével novembertől azokra a gyermekekre kívánják fordítani a figyelmet, akik a téli ünnepeket nélkülözve töltik el - fűzte hozzá Lehel László. A hideg beálltával a fedélnélküliek számíthatnak a szervezetre: a rászorultakat a MÖSZ hajléktalanszállókban vagy nappali melegedőkben látja el élelemmel, és az utcán lakóknak teát, illetve ruhát visznek majd. A hátrányos helyzetű településen idén júliusban elindított felzárkóztatási program újabb fejezetéhez érkezett - tudtuk meg Rácsok Balázstól, a segélyszervezet olaszliszkai munkatársától. A MÖSZ ugyanis Olaszliszkán már öt éve működtet egy roma fejlesztőházat, amelyben különböző kulturális és kézműves tevékenységeket szerveznek a környékbelieknek. - Uniós pályázaton most arra nyertünk el 18 millió forintot, hogy az intézményben elindíthassuk a tanodaprogramunkat, amelynek keretében tanulási nehézségekkel küzdő, és továbbtanulni kívánó roma gyermekekkel foglalkozunk. Ez a tevékenységünk már kiterjedt a szomszédos Vissre, és hamarosan bevonjuk a makkoshotykaiakat is mondta Rácsok Balázs.

2006. szeptember 28. (Népszabadság)

A nagy ábránd
A Corriere della Sera kiküldött tudósítójának, Indro Montanellinek a jelentése Budapestről

Ez volt 1956 igazi jelentősége. E megállapításommal mindkét oldal haragját kivívtam magamnak. A büszke olasz polgári politikusok rendkívül indulatosan reagáltak, amikor közöltem, hogy a történteknek semmi közük sem volt az ő ideológiájukhoz. Talán még náluk is jobban felháborodtak a kommunisták, amikor azt mondtam, hogy a forradalom az ő soraikban született. (Népszabadság-interjú Indro Montanellivel 1994-ből.)

Budapest, 1956. november 1.
Tegnap a délutáni órákban érkeztem Budapestre, és nem akartam hinni a szememnek. Amit sohasem hittem volna, a szovjet harckocsik elhagyták a várost. Mögöttük oldalkocsis kerékpárok, tele hazafiakkal, hónuk alatt a tankokra szegezett géppisztollyal. Ha a harckocsiknak lett volna fejük, lehorgasztották volna, ha farkuk, lábuk közé csúsztatták volna. Sem fejük, sem farkuk nem volt, voltak azonban olyan ágyúcsöveik, melyekkel ripityára lőhették volna a motorkerékpárokat és a fél várost. De az ágyúcsöveket bedugaszolták. A harckocsik bukdácsolva, lassan döcögtek a kövezeten. Körül a lakosság nem volt épp ellenséges, inkább csak közönyös, mintha nem is azért tört volna ki a forradalom, hogy az oroszok elmenjenek.
Én egy ünneplő országon keresztül, a lehető legsimább utazás után, öt óra alatt érkeztem meg ide. Oroszokat - mint már mondtam - csak így láttam: nyugatnak hátat fordítva.
Követségünk felé tartva, igaz, hallottam lövöldözést. De azok nem összecsapások voltak. A hazafiak, ahogy rátaláltak a gyűlölt politikai rendőrség, az ÁVH elszigetelt csoportjaira vagy ügynökeire, sorban leszámoltak velük. A József körúton, egy fára fölakasztva lógott egyikük, mellén írás. Egy asszony, aki Rómában partizán volt, és kitűnően beszél olaszul, követségi tanácsosunknak, Anticinak és nekem lefordította, mit tartalmazott az írás. Egy hóhérról volt szó, aki huszonkilenc embert ölt meg, és később a feljelentéstől való félelmében eltette láb alól feleségét, anyósát és három gyermekét is Ezzel az elborzasztó trófeával szemben, az utat szegélyező egyik virágágyáson a virágok között térdeplő nők kis viaszgyertyákat gyújtottak egy most eltemetett, elesett hazafi emlékére. Ma este, halottak napjának vigíliáján több ezer ilyen égő gyertyás sír volt Budapesten. Olyan volt a város, mint egy mozdulatlan fáklyásmenet.
De térjünk vissza a lényegre: az oroszok tehát elmennek. Elmennek, de hová? Nem tudjuk. Annyit tudunk csupán, hogy az ország a hazafiak kezében van. Ők adnak vízumot a határokon. Ők ellenőrzik az utcákat, a tereket, a minisztériumokat, a hivatalokat, a rádiót, az újságokat, a hírközlést, a börtönöket. A laktanyákat nem, mert ott nem található szinte senki. A honvédség, miután fegyvereivel és megannyi emberével a forradalom mellé állt, átadta a helyét a nemzetőrségnek.
A Szovjetunió hatalmas csődjének kezelője Nagy Imre, és valószínűleg ő is marad. Hogyan vélekedik róla a lakosság? Jól tükrözi ezt egy kis plakát, amellyel a komáromi hazafiak telerakták autónkat, hogy vigyük el Budapestre, és terjesszük. Szövege így hangzik: "Mi, diákok, munkások és parasztok mindig bíztunk Nagy Imrében. Bizalmunk kicsit megrendült, amikor azt hittük, hogy a forradalom letörésére ő hívta be a szovjet harckocsikat. Már tudjuk, hogy nem ő volt. Erőszakkal ültették a hatalmi székbe, és tarkójára szögezett pisztollyal kényszerült cselekedni és beszélni. Újra bizalmat adunk hát neki. De ez nem jelent kitöltetlen váltót. Tudjon arról Nagy Imre, hogy figyelünk rá. Haladéktalanul meg kell tisztítania a Kormányt a szennyes fertőtől, rá kell bírnia az oroszokat, hogy rögtön hagyják el az országot, és nemzetközi bizottság felügyelete alatt megtartott titkos választásokat kell kiírnia. Amennyiben ezt a feladatot megoldja, mi támogatni fogjuk. Máskülönben félresöpörjük az útból."
Azt mondják, hogy Nagy Imre, amikor elolvasta ezt a plakátszöveget, így szólt: "Hivatásos rab vagyok. Előbb az egyik, most a másik foglya." Lényegében ez igaz, de úgy hiszem, hogy a "másikat" jobban szereti.
A szovjet rendszer leszerelésében Kelet-Európában Jugoszláviához és Lengyelországhoz képest Magyarország túl nagyot ugrott előre; ez a "fürjugrás" nyugtalanítani fogja Gomulkát, és meg fogja döbbenteni Titót. Magyarország erővel kiszakította magát a moszkovita rendszerből, nem állt meg félúton, és sohasem fog visszatérni oda.
Egy osztrák típusú semleges "állapot" a legtöbb, amit az oroszok elérhetnek. A magyarok többsége ezzel már kiegyezik. A vezető pártok - a kisgazdák, a parasztpárt, a szociáldemokraták - programjának közös pontja a Varsói Szerződésből való kilépés. Moszkva ennek a kérésnek talán ellenáll majd. Talán megpróbál valamilyen erőszakhoz folyamodni. Talán visszafoglal majd néhány területet. De ami a politikát és az életet, a gazdasági és társadalmi szerkezetet, a kultúrát, a gondolatok útját illeti, a Szovjetunió ebben az országban nem tud többé mondani semmit. Látható volt ez abból, hogy milyen hévvel tárta ki ez az ország karjait a Nyugat felé.
Ahogy átléptem a magyar határt, úgy éreztem, mintha én szabadítottam volna föl az országot, akkora lelkesedéssel fogadták mindenütt olasz útlevelemet és olasz gépkocsimat. Életemben nem adtam ennyi csókot, ennyi hiteles csókot. Kalapomba szúrt kis zászlócskákkal érkeztem meg Budapestre, és ezért úgy festhettem, mint egy indián harcos karikatúrája. Mintha nagy méltóságú egyházi személyiség lennék, egy fiatalember kezet csókolt nekem, aztán zokogásban tört ki. Kis híján én is zokogni kezdtem. És mindez, miközben két lépéssel jobbra akasztott hullát hintáztat a szél, balra pedig térdeplő asszonyok gyújtanak gyertyát halottaik most emelt sírhalma fölött. És a hazafiak motorbiciklijeitől űzetve a kövezeten tovazötyögő szovjet harckocsik elhagyták Budapestet, azt a várost, mely - bármit is hoz a jövendő - azzal, hogy önmagát fölszabadította, megszabadította Európát a Szovjetuniótól való félelmétől.
Az "1956 Budapest - a Corriere della Sera kiküldött tudósítója jelenti" (Válogatás Indro Montanelli 1956-ban írt cikkeiből) című könyvből (Püski Kiadó, 1989)

Fejet hajt a világ Magyarország előtt
Ritka az a pillanat a magyar történelemben, amikor Magyarország előtt fejet hajt a világ. 1956 forradalma ilyen mozzanat, ezt jelzi az a példátlan összefogásból született kétnapos konferencia, amelynek a budapesti Olasz Intézet ad otthont.
Az ötven éve magyar menekülteket befogadó nemzetek (Egyesült Államok, Ausztrália, Franciaország, Hollandia, Kanada, Olaszország, Svájc, Svédország, Dánia, Egyesült Királyság) nagykövetsége, összefogva a Demokratikus Átalakulásért Intézettel, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával és a Nemzetközi Vöröskereszttel közös mementóra hívja az embereket. A kétnapos rendezvény rangos hazai és külföldi történész-előadásai, a túlélők és hozzátartozók visszaemlékezései átélhetővé teszik majd a fél évszázados élményt, amikor mindenki Magyarország, a magyarok helytállásáról beszélt.
A konferencia szervezői így hajtanak fejet a magyar hősök előtt, akik a szabadságért és a demokráciáért harcoltak.
Sokszor panaszkodunk arra, hogy a fiatalokat nem érintik meg 1956 üzenetei, szellemisége, és e panaszt a szociológiai felmérések is alátámasztják. Ezért lenne különösen fontos, hogy a rendezvényt, amely nyilvános és ingyenesen látogatható, minél több középiskolás és egyetemista keresse fel. Megtudhatja ugyanis, hogy a forradalom - Kosáry Domokos szavaival élve - soha nem múló sebet ejtett a diktatórikus kommunista rendszeren.
Kiderülhet, hogy a rendszerváltozás alapja 1956 követeléseiben gyökerezik, hogy az 1989-es fordulat egyik legfontosabb katartikus pillanata az 1956-os mártír miniszterelnök és társainak demonstratív újratemetése volt.
Október 23-a és november 4-e között a világ mintegy negyven országában rendeznek kiállításokat, koncerteket 1956, a magyar forradalom tiszteletére.
A budapesti konferencia közel egy hónappal megelőzi a pontos évfordulót. A szervezők időpontválasztása tudatos: az események értékeléséhez, higgadt elemzéséhez szükség van az időbeli távolságra. De az ünnepnek a tanácskozás így is méltó bevezetője lesz.

2006. szeptember 28. (Népszabadság)

Szertefoszlott az édeni Európa álma

"Pierre Hervé, ön kommunista volt, amikor a kommunistákat üldözték. Már nem az, mióta felfedezte, milyen bürokratikus, sőt rendőri szigor bújik meg e szabadságideál mögött.
A lelkében mégis maradt kommunista a kommunisták ellen, vagy nélkülük. Ám ma estétől már nem lehet az. Nincs többé joga hozzá" - írja a Réforme című keresztény francia hetilap 1956. november 10-i számában Roland Laudenbach jobboldaliként számon tartott újságíró. A nyílt levelet Pierre Hervének címezte, aki a második világháború előtt a kommunista párt képviselője, a háború idején az ellenállás egyik vezető alakja volt. Hervét 1955-ben kizárták a kommunista pártból, miután megírta a Forradalom és a bálványok című könyvét; 1958-ban belépett a szocialista pártba. Szomorú aktualitás: Pierre Hervé e hét hétfőn hunyt el.
"A Szovjet Paradicsom és az Amerikai Paradicsom között, édeni és fegyvertelen Európáról álmodott, ahol testet ölthetnek megannyi értelmiségi ábrándjai. Ma este már ezt sem teheti. Ma este az európai rémlátomás Budapestre érkezett" - folytatódik a levél. Laudenbach később ezt írja: "S mert az egykori elvtársai ujjonganak, ma este az ön szívének, ha lehet, még jobban össze kell szorulnia, mint a miénknek. Mert az egykori álmai szertefoszlanak. És nemcsak a régiek: az újak, a legfrissebbek is, amelyek két hete még megvalósíthatónak tűntek, amikor ideje előtt bejelentették a Vörös Hadsereg szinte csodába illő távozását. Pierre Hervé, legjobban bizonyára ezek az új álmok fájnak, amelyek szintén megsemmisültek a vérben."
A nyílt levélben ezután ez áll: "Ma este két dolog is egyértelmű. 1. A hűtlen, megosztott, rossz kinézetű sztálinisták egyelőre hatalmon vannak Moszkvában. 2. A békés együttélés olyan ámítás, amelyből csak Moszkva húz hasznot. Minden, ami közelről vagy távolról hozzájárul ezen ámítás fenntartásához, újabb kártya a budapesti hóhérok kezében. A baloldali értelmiségiek meddig próbálják még titkolni mindezt maguk előtt? Ki nyitja fel a szemüket, ha nem Budapest?"
A Le Monde francia napilap bécsi tudósítója ezt írja 1956. november 16-án: "A magyarországi fejleményeket figyelemmel követő bécsi körökben úgy vélik: a kommunizmus nemzetközi pozícióit megingató vérengzés után nagyon valószínűtlen, hogy a Szovjetunió elengedi a zsákmányát. (...) De az események túlléptek az embereken, és összezavartak valamennyi számítást. Túl sok vér folyt ahhoz, hogy minden úgy folytatódjon, mint régen. A magyar nép rettenetes gyűlölete a megszálló ellen rendkívül nehézzé teszi az egyetlen politikai megoldást, amelyet az oroszok talán elfogadnának: Magyarország nemzeti függetlenségét és a szocializmus alapjainak megtartását az országban. A jövő majd megmutatja, hogy a fáradtság, az éhezés, a belenyugvás és annak felismerése, hogy a káosznál a részleges siker is jobb, ráveszi-e a magyarokat egy efféle megoldás elfogadására."

2006. szeptember 28. (Népszabadság)

Sergio Romano: A történelem nem érzelmekről szól

- Ma ugyanazt gondolom a magyar '56-ról, mint az elmúlt ötven év alatt mindvégig: azt, hogy népfelkelés volt, és a hidegháború összes későbbi eseményét befolyásolta.
Amatőr történészként számomra a legérdekesebb az, ami a forradalom után történt, hiszen a kádári politikának és a nemzetközi közvéleménynek is szembesülnie kellett azzal a töréssel, amit '56 a szovjetrendszerben okozott. A magyar forradalom olyan sebet ejtett a Szovjetunió vezette szocialista rendszeren, amelyet nem lehetett többé bevarrni - fogalmazott Budapestre készülve az '56-os események diplomáciai hátteréről rendezendő konferencia egyik történész résztvevője.
Sergio Romano, Olaszország egykori NATO-, majd moszkvai nagykövete, jelenleg a legnagyobb olasz napilap, a Corriere della Sera szemleírója az ötvenes években bécsi tudósítóként, majd innsbrucki konzulként találkozott a magyar emigrációval. Mint mondta, a forradalom kitörésének napjaiban katonai szolgálatát töltötte. A forradalom az olasz fegyveres erőknél is aggodalmat keltett. - Heteken át megvonták a kimenőt, a laktanyában várakoztunk teljes készültségben - emlékezik vissza Romano, aki nem felejti azt sem, mekkora szimpátiával fogadták az Itáliába érkező több mint háromezer magyar menekültet.
- Az olaszok hagyományosan kedvelték a magyarokat, s noha az Olasz Kommunista Párt akkoriban a moszkvai vonalat támogatta, s elkerülhetetlennek vélte a szovjetek magyarországi fegyveres beavatkozását, ez mit sem változtatott Itália befogadó készségén. Más kérdés, hogy komoly vita volt olasz értelmiségi körökben a magyar forradalomról, sokan voltak, akik a budapesti felkelésben az amerikaiak kezét látták, valamiféle washingtoni összeesküvést véltek benne felfedezni.
- A mostani konferencián viszont szigorú leszek, és a puszta tényeket nézem: a tudományban nem sok helye van az érzelemnek - mondja Romano. - Borzasztóan nehéz a történelmi tárgyilagosság a túlélők mai napig izzó emlékei közepette, akik persze nem tudják elfojtani érzelmeiket. Így van ez a XX. század összes nagy tragédiája esetében. Gondoljunk a holokausztra, az örmények lemészárlására vagy a Tito idején Dalmáciából elüldözött 350 ezer olaszra. Az érzelem azonban félrevisz. A történelmet nem lehet emóciókra építeni. Az a baj, hogy ma túl sok a politika és kevés a történelem" - hangsúlyozta Romano, aki számít arra, hogy a budapesti konferencia után tucatszám kapja majd az olvasói leveleket, azzal az örökzöld kérdéssel, hogy miért nem segített az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország '56-ban a magyarokon.
- Nem tudom, hogyan fogom ismét elmagyarázni, hogy ötven évvel ezelőtt a legkisebb esély sem kínálkozott erre. A szovjeteknek Magyarország elveszíthetetlen volt.

2006. szeptember 28. (HVG - Teljes kiadás)

Saját halott - Az 1956-os Rajk - temetés kulisszatitkai

Máig kérdéses, milyen karhatalmi erőkkel készült ötven éve a tömegdemonstrációvá lett Rajk - temetésre a pártvezetés. A kulisszák mögötti alkudozássorozatról azonban egyre több minden tudható.
"Ha már rendeztek kirakatpert, akkor rendezzenek kirakattemetést is!" Ezt hajtogatta 1956 kora őszétől Rajk Lászlóné, amikor hírül vette, hogy a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) politikai bizottsága (pb) szeptember 7-ei ülésén hosszas huzavona után hozzájárult, hogy az 1949-ben halálra ítélt és kivégzett Rajk László földi maradványait exhumálják, és a koncepciós perek három másik áldozatával "a kommunista mártírok részére fenntartott díszsírhelyen" temessék el. A pb-határozat alapján körvonalazódott az is, hogy a pártvezetés miként képzelte az eredetileg október első napjára tervezett újratemetést. A budapesti pártbizottságnak például azt szabta feladatul, hogy a májusban Nemzeti Panteonná előléptetett Kerepesi úti sírkertbe "mozgósítson" 2-3 ezer gyászolót, akik a gyászszertartás idejére lezárt kapun csak belépőkártyájuk felmutatása után léphettek volna be.
Az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján, október 6-án megrendezett temetés azonban nem csupán a korabeli (külföldi) sajtóhíradások, de a történeti értékelések szerint is a "sztálinizmus elleni legnagyszabásúbb tüntetés" és "az ország népének néma, fájdalmas búcsúja" lett. Hogy kiktől is, abban viszont már a kortársi és az utókori megítélésben jócskán lelhetők fel eltérések. A történetírás a kommunista párt 1945 utáni ökleként tartja számon Rajk Lászlót (HVG, 1997. március 1.). Olyan belügyminiszterként, aki kérlelhetetlenül végrehajtotta például a Rákosi Mátyás nevéhez köthető szalámitaktikát - vagyis a koalíciós kormányzás felszámolását -, s akit 1949-ben az általa is működtetett terrorgépezet darált be, akárcsak a félelmetes hírű katonapolitikai osztály élén 1945-1946-ban álló Pálffy Györgyöt, valamint az egykori országos pártkáderest, Szőnyi Tibort és helyettesét, Szalai Andrást is. S noha közös temetésük napján született az a - többek által a börtönviselt Szalai Sándor szociológusnak tulajdonított - bonmot, miszerint "szegény Laci, ha élne, most biztos közénk lövetne", 1956 októberében Rajk és a többiek neve előbb tömegeket mozgósító hívószóvá, utóbb pedig a törvénytelenség áldozatainak szimbólumává lényegült át.
Máig nincs megbízható adat arról, hogy a temetésen hányan vettek részt - a becslések 70 ezertől 350 ezerig terjednek -, az előzmények s a háttérben zajló alkudozások története viszont meglehetősen pontosan feltárt, elsősorban Pető Andrea ezredfordulós kutatásai alapján. A történész a Rajk Júlia című, 2001-ben megjelent kötetében a temetés közvetlen előkészületeit 1954 júniusáig, az özvegy börtönből való kiszabadulásáig vezeti vissza. Megfogalmazása szerint főhősén kívül "a 20. századi magyar történelemben nehezen találnánk bárki mást, aki ilyen kitartással és kérlelhetetlenséggel küzdött a hivatalos hatalom felejtéspolitikájával szemben". Az ugyancsak koholt vádak alapján letartóztatott, öt évre ítélt - gyermekétől és férjezett nevétől is megfosztott - Rajkné küzdelme nem választható el attól a folyamattól és politikai küzdelemtől, amely az 1953-ban (szovjet akaratra) kormányfővé kinevezett Nagy Imre és Rákosi Mátyás, illetve a köréjük csoportosultak között zajlott, sok egyéb mellett a párthatározattá emelt "ártatlanul elítéltek rehabilitációjáról", annak vontatott végrehajtásáról, illetve azok nyilvánosságáról.
Rajk jogi rehabilitációjára ugyanis 1955 novemberében zárt ajtók mögött került sor. Ráadásul a Magyar Népköztársaság legfelsőbb bírósága - az időközben ismét megerősödött s még Nagy Imre az év májusi leváltását is elérő Rákosi és a központi vezetőség (kv) intencióit követve - úgy fogalmazott: elítéléséhez az egykori belügyminiszter maga is hozzájárult azzal, hogy 1949-ben bevallotta bűneit. A pártvezetés ugyanakkor még 1956 áprilisában sem verte nagydobra, hogy immár teljesen ártatlannak tekinti egykori főtitkárhelyettesét, a "rehabilitált elvtársak listáját" a kv csak "a párttagok tájékoztatására" adta közre.
A mindinkább pártellenzékké váló Nagy Imre-csoportnak 1956 nyarán Rajk Júlia is tagja lett. Június közepén az ifjúsági szervezetből kinőtt értelmiségi fórum, a Petőfi Kör egyik vitáján már a szónoki emelvényre lépését tízperces vastaps fogadta, majd mintegy 2 ezer szimpatizáns előtt ismételte meg, hogy Rajk tisztességes emlékét csak az újratemetés állíthatja helyre. A pártvezetés - melynek élére Rákosi Mátyás kényszerű júliusi menesztése után Gerő Ernő került - e kérdésben is lépésről lépésre hátrált csak. A temetés ügyében a már említett szeptember eleji ülésén beadta ugyan a derekát, ám a gyászszertartás lebonyolításával kapcsolatban azonban ekkortájt kezdődtek meg a kulisszák mögött az igazi csatározások.
A "kirakattemetést" ugyanis a pb mindenáron el akarta kerülni. Ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a szeptember 27-ei exhumálást követően a temetésre mielőbb és csupán válogatott gyászolói körben kerüljön sor. Rajk Júlia viszont október 6-án a Parlament előtti felravatalozást, a városon végigvonuló gyászmenetet tartott csak elképzelhetőnek. Ennek érdekében még a vele többször tárgyaló pb-tagokat - az agitációs és propagandamunkáért felelős kv-titkárt, Ács Lajost, valamint a minisztertanács elnökhelyettesét, Apró Antalt - is megfenyegette, hogy ha ezeket nem fogadják el, akkor távol marad a szertartástól. Az özvegy és a temetést hivatalosan szervező fővárosi pártbizottság között egy Rajkné baráti köréből alakult társadalmi bizottság közvetített, amely - az egyik tag, Román József író 1996-os megfogalmazása szerint - a "vérfürdő" elkerülésére és "a szovjet tankok megjelenésének veszélyére" hivatkozva végül rávette Rajk Júliát arra, hogy elégedjen meg a Kossuth-mauzóleumnál való felravatalozással.
A legfontosabb kérdésben, vagyis a temetés teljes nyilvánosság előtti megtartása ügyében azonban csak 12 órával a szertartás kezdete előtt hátrált meg a pártvezetés, s ugyancsak az utolsó pillanatokban született egyezség a szónokok személyéről. Ez utóbbiban főleg a párt akarata érvényesült, hiszen a szónokok egyike a sokpróbás nemzetközi mozgalmár Münnich Ferenc volt, a másik pedig az MDP nevében búcsúztató, a forradalom leverése után aztán a Kádár-kormányba is bekerült Apró Antal, akinek személye ellen Rajk Júlia sem emelt kifogást, s akinek a "mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan szörnyűségek elő ne forduljanak, mint amelyeknek drága elvtársaink áldozatul estek" fogadkozása akkor sokak fülében még hitelesen hangozhatott. A család követelésére rajtuk kívül a mikrofon elé léphetett az egyik mellékperben elítélt író, a szélesebb körben csak 1963-ban, a Minden kényszer nélkül című memoárjával ismertté vált Szász Béla.
A rendfenntartásról - az említett két csoport egyezkedésének eredményeképpen - ezúttal nem az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) állománya gondoskodott, helyettük katonai tiszti iskolások adták a díszsorfalat. Más kérdés, hogy a pesti szóbeszéd szerint a tömegben "hemzsegtek" az állítólag könnyen kiszúrható "civil ruhások". A korszakkal foglalkozó történészek azonban - ahogy azt a HVG érdeklődésére elmondták - ez idáig nem találtak egyetlen érdemi forrást sem arról, hogy a forradalom előjátékának tekinthető temetést az ÁVH milyen készültséggel és létszámmal biztosította.
Az esemény annak ellenére vált hatalmas tömegdemonstrációvá, hogy a pártvezetés mindent bevetett eredeti elképzelései megvalósítására. A napokban megjelenő, Személyes történelem című, az Oral History Archívum interjúiból válogató kötetből például az is megtudható, hogy a csepeli szerszámgépgyárban azzal próbálták a munkásokat távol tartani a temetőtől, hogy azt mondták nekik, Rajk László emlékét "legméltóbban az elvégzett munkájukkal tisztelhetik meg", egyébként pedig aki az adott időben elmegy, "igazolatlant kap". De október 6-án már csak azért sem igen akadt ember Magyarországon, aki ne értesült volna az eseményről, mert a napilapok aznap és másnap gyászkerettel jelentek meg. Az akkoriban már szinte szabad hetilapokban - például a Béke és Szabadságban vagy az Irodalmi Újságban - olyan emblematikus pártellenzékiek írtak megrendülten a pártvezetéssel nyíltan szembeszálló cikkeket, mint (az 1956 után Nagy Imrével együtt kivégzett) Gimes Miklós, illetve (a három és fél évtizedre emigrációba kényszerült) Méray Tibor.
"Csak Kossuth Lajos temetéséhez" volt hasonlítható - a másnapi tudósítások szerint a délelőtt 11 órától késő estig zajló megmozdulás, amelyen Rajk Júlia mellett mindvégig ott állt a "hétéves árva", ifjabb Rajk László. S noha a lapok híradásaiból még kimaradt, hogy a gyászszertartáson megjelent a félreállított, a pártból is kizárt - következésképp szintén rehabilitálandó - Nagy Imre, a cenzoroknak azt már nem sikerült megakadályozniuk, hogy a következő héten a mozikban az eseményről készített híradóban ne legyen látható (igaz, csak egy pillanatra) az egykori (és jövendő) miniszterelnök.

Murányi Gábor

2006. szeptember 28. (Magyar Hírlap)

A forradalom hullámai

1956 októberében több magyar is dolgozott a BBC magyar osztályán (többek között Rentoul Ferenc osztályvezető, helyettese Urbán György, valamint Cs. Szabó László, Fáy Gedeon, Katona Pál, Sass Eszter, Váradi Margit). Ők voltak azok, akik angol kollégáikkal közösen folyamatosan figyelték a magyarországi eseményeket, s amellett, hogy szemlézték a Magyar Rádió műsorait, a brit külügyminisztériumnak köszönhetően hozzájutottak olyan Budapestről származó követségi információkhoz is, melyek nem veszélyeztették Anglia nemzetbiztonságát, de fontos adalékot jelentettek az események pontosabb értelmezéséhez. Pallai Péter és Sárközi Mátyás könyve, A szabadság hullámhosszán az 1956-os forradalomról a BBC műsorában elhangzott beszélgetéseket, kommentárokat, dokumentumokat tárja az olvasó elé. Nem voltak könnyű helyzetben a BBC munkatársai: minden elfogultságuk ellenére a lehető legobjektívebben kellett tájékoztatniuk a világ közvéleményét a magyar forradalom történéseiről, hiszen minden elfogultabb mondat lázításnak tűnhetett, és újabb agresszióhoz vezethetett volna. Hogy ez mennyire sikerült a BBC-nek, az lemérhető azon is, hogy a Magyar Rádió - ahogy Rentoul Ferenc visszaemlékezik - "a budapesti angol követség útján küldött egy üzenetet a BBC-nek, ami nagy részt úgy hangzott, hogy köszönetet mond azért az objektív tájékoztatásért, amellyel a világgal közölte, mi történik Magyarországon, és külön is köszönetet mond azért, hogy soha, a forradalom egész tartama alatt nem volt a BBC-adások hangjában semmiféle lázítás'. A kötet kronológiai rendben tárgyalja az eseményeket. Az egyes fejezeteken belül a megidézett emlékezők, a diplomáciai jelentések vagy a szerkesztők jegyzetei követik egymást, amelyek már nem feltétlenül azonos időszakból származnak. Így kerülhetett egymás mellé a BBC-nek a forradalom huszadik évfordulóján sugárzott adásainak szövege, a forradalom idején Budapesten szolgálatot teljesítő diplomata üzenetei, valamint Cs. Szabó László és néhány menekült író (Márton László, Gömöri György) 1956. decemberi beszélgetésének szerkesztett változata. Az egymás mellé vágott szövegek jól kiegészítik egymást, pontos képet adnak a forradalom napjairól. Nagy szükség van az ilyen könyvekre, '56 árnyalt bemutatására, hogy a későbbi generációknak ne csak egy semmitmondó, pihenésre való ünnepnapot jelentsen október 23., hanem nekik is átélhetővé váljon ama 13 nap tragikus varázsa.

Vincze Ferenc

Pallai Péter - Sárközi Mátyás: A szabadság hullámhosszán Helikon Kiadó, 2006 320 oldal, 4480 forint

2006. szeptember 28. (Magyar Nemzet)

A forradalomról Nyíregyházán

A Jósa András Múzeum és a Móricz Zsigmond Könyvtár ma délután 3-tól kulturális műsorral ünnepli meg az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját a könyvtárban. Sarusi K. Béla és Csiffáry Gabriella kutatók mutatják be a megtorlás adatbázisát tartalmazó CD-t.

2006. szeptember 28. (Magyar Nemzet)

1956 emlékezete Stuttgartban

Egyetlen más német tagköztársaságban sem érdeklődtek, érdeklődnek olyan élénken a magyar politika, közélet, kultúra eseményei, eredményei iránt, mint éppen BadenWürttembergben. Elsősorban a történelmi múlt közös eseményeiben, a nemzetiségi kapcsolatok szorosságában gyökerezik ez az érdeklődés, tény, hogy mind Stuttgartban, mind a régió jó néhány más városában folyamatosan jelen van a magyar kultúra, egyesületek működnek, magyarországi művészeket, testvérvárosi küldöttségeket fogadnak. Nagy sikerrel, komoly érdeklődés mellett zajlott le a Stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztató Központban az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett programsorozat sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepélyes megnyitója is szeptember 20-án, az eseményt díszvendégként megtisztelte jelenlétével Németország nemrég leköszönt magyarországi nagykövete, Ursula Seiler-Albringasszony is. Az eseményen Kovács József müncheni főkonzul ünnepi beszédét követően Teufried Grau, a baden-württembergi államminisztérium nyugalmazott államtitkára, az intézet baráti körének elnökhelyettese az 1956-os forradalom németországi és nemzetközi megítéléséről tartott rövid előadást, az ünnepi rendezvénysorozat programjait pedig Tóth Mária, a Stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatóhelyettese, a programsorozat projektvezetője, valamint - az október 20-i központi rendezvénynek helyet adó város képviseletében - Christa Linsenmaier-Wolf, a fellbachi Kulturamt vezetője mutatta be. Az intézet galériájában Suba Andor Ferenc fotóművész '56-os témájú képeiből nyílt kiállítás. A megnyitón Heidi Hechtel-Gommes, a Stuttgater Nachrichten munkatársa beszélgetett a művésszel a korabeli világsajtót bejárt fotók történetéről. A programsorozat megnyitóján a közönség egyúttal megtekinthette a Külügyminisztérium 1956: A szabadság reménye című vándorkiállítását, valamint ízelítőt kaphatott az októberben kezdődő, a Horus-archívum gyűjteményéből összeállított fotó- és plakátkiállítás, illetve a Magyarország elmúlt ötven évének történetét felölelő dokumentumfilm-sorozat anyagából is.

2006. szeptember 29. (Népszava)

1956-ra emlékezik Baden-Württemberg

Nagy sikerrel, komoly érdeklődés mellett zajlott le a napokban a Stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztató Központban az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett - a németországi magyar kulturális évad keretében megvalósuló - programsorozat ünnepélyes megnyitója. Az eseményen Keresztury Tibor az Intézet igazgatója vázolta a stuttgarti intézet új, offenzív elképzeléseit, újrafogalmazott kulturális stratégiáját, ami - együttműködő partnerek egész sorával, a magyar művészeti élet élvonalát reprezentáló programok révén - az eddiginél jóval intenzívebb jelenlétet céloz meg Stuttgart és Baden-Württemberg egész területén. Suba Andor Ferenc fotóművész '56-os témájú képeiből nyílt kiállítás az Intézet galériájában. A programsorozat megnyitóján a közönség egyúttal megtekinthette a Külügyminisztérium 1956: A szabadság reménye című vándorkiállítását, valamint ízelítőt kaphatott az októberben kezdődő, a Horus Archívum gyűjteményéből összeállított fotó- és plakátkiállítás, illetve a Magyarország elmúlt ötven évének történetét felölelő dokumentumfilm-sorozat anyagából is.

2006. szeptember 29. (Népszava)

A magyar nép nem felejti a segítséget

Sem az egykori forradalmárok generációja, sem a következők nem voltak képesek a nemzeti ünnep megteremtésére, s ez a hiány '56-tól immár elválaszthatatlan - jegyezte meg Sólyom László tegnap, amikor az Olasz Kultúrintézetben az 1956 és Magyarország című konferenciát megnyitotta. Hét európai ország, valamint Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége, a Nemzetközi Vöröskereszt, illetve az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága fogott össze annak érdekében, hogy az ötven évvel ezelőtti forradalomhoz kapcsolódva eseménysorozatot rendezzenek. Ennek keretében kezdődött az a kétnapos konferencia, amelyen a résztvevő egykori szemtanúk, történészek, politikusok taglalják 1956 jeletőségét.

A köztársasági elnök megnyitójában azt mondta, "Hálás vagyok, hogy éppen azoknak az országoknak a missziói, amelyek 1956-ban oly sok menekültet fogadtak be, ilyen nagyszabású, magas színvonalú konferenciával és rendezvénysorozattal emlékeznek a forradalomra". Sólyom László hozzátette, hogy a magyar nép nem felejtette el ezt a segítséget. Mint mondta, ez alkalommal nem hangzanak el tudományos elemzések, a meghívottak inkább saját élményeikről mesélnek és lesznek, akik történelmi szempontból értékelik az eseményeket.

Göncz Árpád volt köztársasági elnök levelet küldött a résztvevőknek amelyben többek között azt hangoztatta, hogy attól, ami egykor nálunk történt "elállt a világ lélegzete". Boross Péter egykori miniszterelnök a lelkesedésről, majd a megtorlásról mesélt, amelyben neki is része volt, Király Béla, a Nemzetőrség akkori parancsnoka arra emlékezett, hogyan mentek érte tankokkal 1956 október 29-én a kórházba, hogy átvegye a honvédelem irányítását. Előadást tartott Fejtő Ferenc történész, újságíró is, akár a kivégzett mártírok hozzátartozói.

A kétnapos tanácskozást Sólyom Lászlóval együtt Paolo Guido Spinelli, Olaszország nagykövete nyitotta meg, aki ez alkalommal Petőfi verset szavalt magyarul. A Kultúrintézetben érdekes tárlat is látható, többszáz fényképet mutatnak be, amelyek javát Mario De Biasi olasz fotós készítette ötven esztendővel ezelőtt, de akadnak olyan felvételek, amelyeket a Nemzetközi Vöröskereszt, illetve az ENSZ menekültügyi Főbiztossága küldött Budapestre.

2006. szeptember 29. (Népszava)

Tabuk nélkül 1956-ról és a jelenről

A legszomorúbb, ami ötven évvel a forradalom után megtörténhetett, hogy ahelyett, hogy az ország együtt ünnepelné a nagy történelmi dátumot, olyan színpadot tártunk a világ elé, amely mindenkinek kárt okoz - jegyezte meg lapunknak Paul Lendvai, akinek 1956 Forradalomról tabuk nélkül című kötetét tegnap mutatta be Mécs Imre. Lendvai szerint ami most az országban történik, az kárt okoz a kormánynak, azoknak, akik a megmozdulásokat szervezik, de azoknak méginkább, akik az eseményeket az ellenzékből elfogadják. A miniszterelnök májusi balatonőszödi beszédével, illetve annak kiszivárogtatásával kapcsolatban leszögezte: politikai baleset. Hozzátette, egy parlamenti többségre támaszkodó kormányt csak akkor lehet megbuktatni, ha a koalíció is megbukik, vagy ha az abban részt vevő pártok erről maguk döntenek. Lendvait a Kossuth-téren látható árpádsávos zászlók a sötét időkre emlékeztetik. és figyelmeztetésnek tartja, hogy a parlament előtt a tüntetők származásuk szerint lajstromozták a képviselőket.

Az Ausztriában élő neves újságíró az 1956-ról szóló németül és magyarul megjelent könyvével kapcsolatban elmondta, azért kapta azt a címet: Tabuk nélkül, mert úgy gondolja csak akkor mehetünk tovább, ha már mindazt ami ötven évvel ezelőtt történt, értékén kezelünk. A könyvben igyekezett megmutatni Nagy Imre életének tragikus ellentmondásait, éppen úgy, mint az uralkodó párt akkori állapotát, illetve a politikai szereplők változó arcait. Felvázolta a szabadságharcosok közötti ellentéteket, azt a gyűlöletet, amely a halálon is túlmutatott, az egykori hősök szerepét, a baloldali Angyal Istvántól Wittner Máriáig.

2006. szeptember 29. (Magyar Nemzet)

Sólyom László a nemzeti ünnepről

Nem volt képes a nemzeti ünnep megteremtésére sem az egykori forradalmárok generációja, sem a következők, s ez a hiány '56-tól immár elválaszthatatlan- jelentette ki tegnap Sólyom László köztársasági elnök a budapesti Olasz Kultúrintézetben egy konferencia megnyitóján. "Hálás vagyok, hogy éppen azoknak az országoknak a missziói, amelyek 1956-ban oly sok menekültet fogadtak be, ilyen nagyszabású, magas színvonalú konferenciával és rendezvénysorozattal emlékeznek a forradalomra" - fogalmazott az államfő, utalva ezzel a konferencia megrendezését lehetővé tevő tíz ország nagykövetségének összefogására. Tegnap Fejtő Ferenc és Oplatka András történészek tartottak előadást, ma pedig a tervek szerint felszólal majd Boross Péter volt miniszterelnök, Király Béla, a Nemzetőrség volt főparancsnoka és Fónay Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke. A konferencia része annak a nemzetközi programsorozatnak, amely szeptember 11-én kezdődött Budapesten. Az események között szerepel egyebek mellett egy, az 1956-os eseményekhez kapcsolódó fotókiállítás. A tárlaton mintegy négyszáz fényképet, korabeli könyveket, magazinokat és diplomáciai jelentéseket is bemutatnak.

2006. szeptember 29. (Magyar Nemzet)

23-án nem jönnek Bush miniszterei

Egyetlen miniszterét sem küldi el a Bush-kabinet az 1956-os forradalom kirobbanásának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezendő budapesti ünnepségekre október 23-án. A Fehér Ház által kijelölt elnöki delegációt vezető magyar származású George Pataki New York-i kormányzó ugyan a budapesti amerikai nagykövetség szerint kabinet szintű tisztségviselő, ám lényegben csak a jelenlegi küldetés és az a tény köti az elnökhöz, hogy mindketten republikánusok. Rajta kívül - az elnöki hivatal közleménye szerint - a küldöttség tagja az új budapesti nagykövet, April Foley, Peter Gogolak egykori híres amerikai futballjátékos (a New York Giants sztárja), illetve Steven F. Udvarhazy szintén magyar származású üzletember, az utasszállító gépeket lízingbe adó óriáscég, az ILFC vezetője. Mint ismeretes, George W. Bush távolmaradását azzal indokolták, hogy az elnök részt vesz a november 7-én megrendezendő törvényhozási választás kampányában; a Fehér Ház feje ezért számára alkalmas időpontban, idén júniusban jött Magyarországra, és a Citadellán megtartott beszédében az '56-os eseményeket méltatva felhasználta azokat saját "demokratizációs" politikájának alátámasztására. Akkoriban olyan hírek keringtek, hogy októberben a kampány által kevésbé érintett, de fontos miniszter, például a diplomácia vezetője, Condoleezza Rice, esetleg Dick Cheney alelnök teszi tiszteletét néhány órára. Miközben ezek a remények láthatólag nem válnak valóra, az elmúlt két hét magyarországi eseményire a szokásostól eltérő - jelzésértékű - módon reagált az amerikai politika. A magyar baloldalt hagyományosan előnyben részesítő tengerentúli diplomácia nem kelt a hazug miniszterelnök védelmére, sőt, a Fehér Ház közleményben arra emlékeztetett, hogy a magas pozícióban lévőknek nem illik hazudni. Nem kizárt, hogy a visszafogottság mögött az a logika áll, miszerint Gyurcsány Ferenc hazugsága, majd a tüntetések és a rendbontás nem éppen rímelt Bush budapesti beszédére, amelyben a magyar átmenet sikerességével példálózott.