KORMÁNYZATI KOMMUNIKÁCIÓS KÖZPONT
MÉDIAELEMZŐ ÉS DOKUMENTÁCIÓS FŐOSZTÁLY

1956-ról, illetve az ötvenedik évforduló eseményeiről szóló hírek

2006. június 1. (MTI)

Épül az 56-os központi emlékmű

Elkezdődtek az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc központi emlékművének építési munkálatai Budapesten a városligeti Dózsa György úton, az Időkerék és a Regnum Marianum emlékmű közötti területen; az emlékmű elkészítésére a kormány 900 millió forintot különített el - közölte a kormányszóvivői iroda csütörtökön az MTI-vel.
Az emlékmű 2006 vasoszlopból álló éket formáz, legmagasabb pontján 8 méteres lesz. Ékszerű háromszög alakú tömböt alkot, s egyre sűrűsödő oszlopai rusztikusan rozsdás, illetve rozsdamentes vasból készülnek.
Az emlékmű kivitelezője a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában lévő HM Ei Zrt., tervezője pedig az i-y alkotócsoport Kft., amely nemzetközi tervpályázaton nyerte el a lehetőséget a 79 jelentkező egyikeként - áll az MTI-nek megküldött közleményben.
Az egykori Sztálin-szobor helyén felépülő emlékművön csúcsidőben 50-en dolgoznak majd, s további mintegy 100-an végzik a műhelymunkákat. A kivitelező jelenleg az egykor az állami vezetőknek fenntartott tribün alapjának bontási munkálatait végzi. Eddig 5000 köbméter aszfaltot és építési törmeléket szállítottak el.
Az emlékművet 2006. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján avatják fel. Ugyanekkor leplezik le a másik emlékművet is, amely az 56-os szervezetek képviselőinek javaslatára készül a Műegyetemnél. Ez utóbbi emlékhely kivitelezését a kormány 150 millió forinttal támogatja, s jelenleg a kiviteli tervek készülnek, illetve engedélyeztetési eljárások vannak folyamatban. Az alkotókat, Csíkszentmihályi Róbert szobrászt, illetve Schilling Róbert építészt, az 56-os szervezetek által összeállított zsűri választotta ki.

2006. június 1. (Népszava)

A Petőfi Kör reformokért harcolt - forradalom lett
Az egész ország vitafórummá változott 1956 tavaszán és nyarán

Nem tudományos ülésszakot rendezett a Petőfi Kör közgazdasági vitájának 50. évfordulóján a Nagy Imre Társaság. Az elnök, Donáth Ferenc csupán személyes természetű emlékezésekre kérte a mintegy száz fős beszélgetés részvevőit. Az egyik visszaemlékező, Litván György a nevéhez fűződő legendával számolt le, amely szerint ő szólította volna fel először lemondásra Rákosit.
Az a vakmerő tudós politikus kapta a Petőfi Kör-i emlékezés mintegy száz főnyi résztvevőjének legelementárisabb tapsát,aki a szakirodalom és a fáma szerint elsőként szólította fel lemondásra Rákosi Mátyást. Litván Györgyre hatéves büntetést mértek, mint ellenforradalmárra. A történész cáfolta, illetve pontosította, hogy mit tett és mit nem. Elmesélte egykori, egy angyalföldi kommunista pártaktíván elhangzott bátor és kockázatos felszólalását. - Csupán azt közöltem - mondta, hogy bizalomhiány keletkezett országszerte. A következtetést Rákosinak kellett (volna) levonnia. Amire kisvártatva tényleg megérett az idő. Litván szerint annyira nem voltak bátrak azok a fiatal értelmiségiek, akik akarva-akaratlan előkészítették az október 23-án kirobbant forradalmat. Ő és társai csupán a helyzetet elemezték, reformokra szólítottak fel, követeléseket fogalmazhattak és fogalmaztak meg, formailag betartva a pártfegyelmet.
Tánczos Gábor özvegye szerint nem a feleség dolga, hogy férje tetteiből történelmet írjon. Bácskai Vera szabadkozott: ő nem igazán illetékes '56 dolgaiban. Alig vehetett rész a Petőfi Kör vitáiban; amíg férje, a Kör titkára, Tánczos Gábor szervezkedett, elnökölt és vitatkozott, ő a kicsi lányukról gondoskodott. De azért emlékeztetett, például arra, hogy Lakatos István - a forradalom leverése után bebörtönzött költő - kínkeserves vita után alapította meg a DISZ Bessenyei Körét, amelyet szintén értelmiségi fiatalok vitafórumának szántak. Bácskai Vera arról is beszélt, hogy Petőfi Kör hallgatósága 56 tavaszán és nyarán nem légüres térben vitatkozott. Szerinte az egész ország vitafórum lett; vitáztak az emberek területi pártszervezetekben, de a munkahelyeken is. A felbolydult ország ekkor már Rajk László és társainak gyilkosait kívánta felelősségre vonni, miközben az egykor megkínzott, hamis vallomásra késztetett kommunisták becsukták maguk mögött a börtönkaput. Az emberek, akik oly sokáig hallgattak követelni kezdték, hogy állapítsák meg: ki a felelős Rajk és társainak elítéléséért, ki a vétkes halálukban és vonják le a megfelelő személyi következtetéseket.
A forradalom után ugyancsak bebörtönzött Déry Tibor életrajzírója, Pomogáts Béla szerint az író volt az első, aki átlépte a pártfegyelem Rubiconját. Déry fogalmazta meg írói módon, de félreérthetetlen radikalitással, hogy nem elég ha eltűnnek a politikából hivatalban lévő rákosista politikusok. Mert félő, hogy a "sánta lovak helyett sánta szamarakat" fognak az ország szekere elé. E szellemes és bátor mondat Pomogáts szerint szállóige lett. A "sánta lovak és szamarak" elzavarásának igénye már egyértelműen rendszerváltó követelés volt.
Eddig a határig a Petőfi Kör reformistáinak többsége nem merészkedett október 23-ig. Többségük utána is csak vonakodva, lelkiismeretfurdalástól gyötörve, időnként rettegve az októberi események véres következményeitől, a még véresebb megtorlástól. Ami be is következett, elsodorva, majd választásra kényszerítve a rendszer keretein belül végrehajtható reformok híveit. Ugyanakkor sehol nem keresték olyan következetességgel az okokat és nem beszéltek olyan hatásosan, sehol nem volt akkora az érdeklődés, mint éppen a Petőfi Körben. A kör egészen október végéig reformmozgalom maradt; a szónokokat fegyelmezte, hogy a párt ifjúsági szövetségének égisze alatt kellett véleményt nyilvánítani.
Akár így, akár úgy, a Petőfi Kör reformista magatartását bélyegezték a Kádár-korszak bírái és ügyészei a forradalom leverését követően ellenforradalminak. Ugyanakkor a Petőfi Kör radikális módon tudományos pontosságú elemzésnek vetette alá a Rákosi-korszak minden egyes politika vonatkozását és ízekre szedte Rákosiék minden egyes politikai döntését, vonatkozzék az biológiára vagy a történelem hivatalos megítélésére. Mindent meg akartak reformálni, majd elszenvedték a következményeket - 1956 november 4., a szovjet beavatkozás után.

2006. június 1. (Népszava)

Októberben hetvenkilenc állam-, és kormányfőt várnak Budapestre
Mécs Imre: a forradalomban egyek voltunk - 1956 nemzeti kincs

Aki 1956 nevében megosztottságot, széthúzást hirdet, és gyűlölködik, az megcsúfolja a forradalom szellemiségét, emlékét - közölte Mécs Imre. A szocialista padsorokban helyet foglaló egykori halálraítélt azt kéri társaitól, emlékezzenek majd októberben kedvük szerint, de az ünnepségektől senkit ne akarjanak távol tartani. Teszi ezt azért, mert a fideszes Wittner Mária, valamint Rácz József, a Pofosz '56-os tagozatának elnöke több szervezet nevében azt nyilatkozta: az ötvenhatosok az idei ötvenedik évfordulót nem hajlandók a kormánnyal közösen megünnepelni.
Bár néhány nappal ezelőtt kormánykörökből még azt hangoztatták: ameddig nem alakul meg az új kabinet, nem véglegesítik az emlékév állami programját, azóta eldőlt, hol, hogyan emlékezünk majd az 1956-os forradalomra. A kancellária, illetve a Kosáry Domokos vezette emlékbizottság méltóságteljes ünnepségsorozattal kívánja világszerte emlékezetessé tenni az évfordulót. A köztársasági elnök, a miniszterelnök, valamint az emlékbizottság vezetője összesen 79 állam-, és kormányfőt, ENSZ-, EU- és NATO-vezetőt hívott meg közös levélben október 22-23-ra Budapestre. A fővárosba várják az uniós országok irányítóit éppen úgy, mint a nem EU tag szomszédaink vezetőit, illetve azoknak az országoknak állam-, és kormányfőit, amelyek anno sok menekült magyart befogadtak. Ilyen volt a semleges Svájc, Dél-Afrika, Argentína, Ausztrália, Izrael. A forradalom előestéjén a külföldről érkező politikusok gálakoncertre hivatalosak a Művészetek Palotájába, ahol Sólyom László köztársasági elnök köszönti az egybegyűlteket. Október 23-án reggel a Kossuth téri zászlófelvonással kezdődik az ünneplés. Délelőtt 11 órakor avatják a Felvonulási téren, az egykori Sztálin szobor helyén azt a központi emlékművet, amelynek felállítása ellen több ötvenhatos szervezet tiltakozott. Déltől kitüntetési ünnepség, fogadás lesz az Országházban, délután pedig ugyanott többnapos nemzetközi konferencia kezdődik, a megnyitón a külföldi méltóságok is felszólalnak.
Lezárultak a programsorozattal kapcsolatos pályázatok, s mint megtudtuk, 8 játékfilm kapott összesen 979 millió forintnyi támogatást a központi keretből. Ezek között találjuk Zákonyi S. Tamás, Goda Krisztina: Szabadság, szerelem című alkotását, amelyet október 23-án mutatnak be a Művészetek Palotájában. Támogatásra számíthat 386 település, iskola, civil szervezet, 44 könyv kiadója, 44 alkalmi kiállítás, 66 vidéki, a forradalmat idéző köztéri szobor, valamint 26 tudományos konferencia. E mellett a magyar nagykövetségek, intézetek világszerte 110 helyen készülnek érdeklődésre számot tartó programokkal.
A központi megemlékezések szervezői azt szeretnék, ha az '56-os helyszíneket, a "forradalom útját" magyarok, és külföldről érkezők, fiatalok, idősek együtt járnák végig október 23-án. Mécs Imre ugyancsak erre buzdít már az évforduló előtt öt hónappal. Nem örül annak, hogy Wittner Mária, az egykori ötvenhatos társ - akivel amúgy tíz esztendővel ezelőtt még együtt emlékeztek - most azt közölte: a kommunista diktatúra örököseivel, vagyis a kormánnyal nem hajlandó közösen ünnepelni. Mécs arra figyelmeztet: annak idején éppen az volt a nagyszerű, hogy a forradalomban az egyetemistáktól a munkásokon át akár a "könnyűvérű" lányokig egyek voltak olyan emberek, akik különben soha sem működtek volna együtt. A honatya különösen sértőnek érzi a 301-es parcellában nyugvókkal szemben a dühödt kommunistázást. Önmagától kérdezgeti: vajon mit szólna mindehhez Angyal István és a többi hős, akik hittek a közösségi eszmében, és az életüket adták a szabadságért. Sokszínűségről, soha nem látott egységről mesélt a kormánypárti képviselő. Mint mondta: a gyűlöletet szítóknak azt ajánlja, emlékezzenek vissza az ötven esztendővel ezelőtti önmagukra, és próbáljanak meg akkori személyiségükre hasonlítani.
A Pofosz '56-os tagozatának elnöke azt nyilatkozta, hogy az ötvenhatos szervezetek legtöbbje októberben külön ünnepségeket tart, és elkerüli a kormánymegemlékezéseket. Mécs Imre viszont úgy gondolja, lesznek távol maradók, de közösen emlékezők is. Ő mindenhova elmegy, ahová meghívják. Számára fontos a nemzeti egység, és az, hogy a fiatal generációk végre befogadják 1956 szellemiségét. Az akkori forradalom - mint mondja - nemzeti kincs. Magyarországot az az október tette ismertté, elfogadottá a világban. Neki a Felvonulási térre tervezett központi emlékmű sincs ellenére, akkor sem, ha sokan dühödten bírálják. Hite szerint, a fiatal alkotók ráéreztek a lényegre, arra, hogyan kapaszkodtak össze az emberek Magyarországon ötven évvel ezelőtt. Hogyan formálódott az egyénekből az a hatalmas erő, amelyik eldózerolta a kommunizmust. Sok-sok oszlopot terveztek, amelyek végül egybeforrnak.

2006. június 1. (T-Online - Origo hírek)

Kopjafákon civakodnak az '56-os évforduló előtt

Egyelőre csak ígéretek maradtak azok az összegek, melyeket a Miniszterelnöki Hivatal az 1956-os forradalom évfordulójának megünneplésére tervezett fordítani, még azt sem lehet tudni, hogy kik nyertek a pályázatokon. A 301-es parcella kopjafái körül azonban már megindult a civakodás: az évforduló tiszteletére felmerült a kopjafák cseréje, ezt azonban többen indokolatlan kiadásnak tartanák.
A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) idén 1,8 milliárdot szán az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának a megünneplésére. Már készül - az 56-os szervezetek erőteljes tiltakozását kiváltó - forradalmi emlékmű a Felvonulási téren, és lezárultak a programsorozattal kapcsolatos kulturális pályázatok is (kategóriák: film, kiállítás, köztéri emlékmű, irodalmi mű, közművelődési rendezvény), melyek részletes eredményével a MEH egyelőre adós.
A Magyar Könyv Alapítvány (MKA) által lebonyolított pályázaton a hatfős zsűri 30 kiadó 41 pályázatát találta támogatásra méltónak, és végül közel tizenkilenc millió forintot ítélt oda. A legmagasabb összeg egymillió, a legalacsonyabb 300 ezer forint. A lebonyolítást nehezíti, tudtuk meg Károlyi Dórától, az MKA igazgatójától, hogy az átutalandó keretösszeg máig nincs az Alapítványnál, emiatt nem hozták nyilvánosságra a nyertesek névsorát, és ezért nem tudtak a kiadókkal sem szerződni.
Hasonló lehet a probléma a pályázatok lebonyolításában részt vevő Képző- és Iparművészeti Lektorátusnál, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) esetében is, ahol viszont csak annyit közöltek, hogy a javaslatuk átküldése után a minisztérium döntésére várnak. Addig az érintetteket sem tudják tájékoztatni. A kormányszóvivői irodán azt az ígéretet kaptuk, hogy a pályázat nyerteseit összesítik és részünkre is hozzáférhetővé teszik. A támogatásra váró intézmények munkatársainak különböző információik vannak arról, hogy mikor tudják meg az eredményeket: van, ahol június elsejei határidőről tudnak, de van olyan intézmény is, ahol úgy tudják, két héten belül lesz eredmény.
Az évfordulós ünnepségek előtt szóba került az Rákoskeresztúri új köztemető 300-301-es parcellájának a rekonstrukciója is, ami a kopjafák cseréjét is magába foglalná. A szerdai Magyar Nemzetben Wittner Mária, az '56-os Alapítvány kurátora, a Fidesz országgyűlési képviselője tiltakozott az ellen, hogy azt a kopjafát is lecseréljék, melyet kivégzett zárkatárásnak, Sticker Katinak 1990-ben maga faragtatott. A terv annak a körnek sem tetszik, amely 1988-89-ben saját kezűleg kifaragta és felállította a 301 kopjafát. Pálinkás Szűts Róbert újságíró, az Inconnu Csoport tagja szerint a 301-es parcellában a kopjafák jó állapotban vannak, annak idején lekenték favédő páccal, a közelmúltban egy filmforgatás kapcsán pedig ellenőrizték: egyiknek sem volt semmiféle baja. (Pálinkás Szűts Róbert az [origo] munkatársa.)
Somogyi Tibor, a Magyar Temetkezési Rt osztályvezetője az [origo]-nak elmondta: a kopjafákat csak akkor cserélik ki, ha az állapotuk indokolja, de minden beavatkozást csak az ünnepségsorozatot szervező Emlékbizottság kezdeményezésére és az 56-os szervezetek tudtával hajtanak végre. "A kopjafák cseréje túl sok pénzbe kerül ahhoz, hogy fölöslegesen elvégezzük" - mondta az osztályvezető.
A kormányzaton kívül a Németh László Kulturális Alapítvány írt ki pályázatot 1956 hatásának megörökítésére - zenei és irodalmi művekben. Az irodalom kategóriában regénnyel vagy drámával, a zeneiben pedig zenekari művel vagy oratóriummal lehet indulni. A pályázatot Pálinkás József, az Orbán-kormány oktatási minisztere januárban, a kultúra napján hirdette meg, a magas pénzdíjakat három magáncég adta össze. Eredményhirdetés október 20-án.
Ami az '56-os szervezeteket illeti: hiába képviseltetik magukat az ünnepségek előkészítésével megbízott, Kosáry Domokos akadémikus által vezetett emlékbizottság társadalmi tanácsadó testületében, többségük idén is a központi rendezvényeket elkerülve ünnepel. "Az Élő '56-osok úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a kormányzati ünnepségeken" - mondta Vanek Béla, az 1956-os Alapítvány vezetője. A döntéshez csatlakozott például a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) és a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) is - pedig mind a Pofosz, mind a TIB tagja volt a '56-osok véleményének megjelenítésére alakított, már említett társadalmi testületnek.

2006. június 2. (T-Online - Origo hírek)

Egymást érik az '56-os kiállítások októberben

Megvan azoknak a kulturális alkotásoknak a listája, amelyek sikeresen pályáztak az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából nyújtott állami támogatásért. A Miniszterelnöki Hivatal idén csaknem 1,8 milliárd forintot oszt szét a győztes pályázók között.

Filmek, kiállítások és könyvek kaptak támogatást
Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának megünneplésére 1,8 milliárdot szán idén a Miniszterelnöki Hivatal, amely az [origo]-hoz eljuttatta a kulturális pályázat győzteseinek listáját. A programsorozat keretében film, kiállítás, köztéri emlékmű, irodalmi mű, közművelődési rendezvény kategóriákban lehetett támogatásért pályázni.
A könyvek közül a Magyar Könyv Alapítvány által lebonyolított pályázaton 41 műnek ítélt oda a zsűri összesen közel tizenkilenc millió forint értékű támogatást. A győztesek sorában megtalálhatjuk például Kertész Ákos A Nap utcai fiúk című könyvét, valamint Kopácsi Sándor és Fejtő Ferenc 1956-ról szóló műveit is.
A támogatást kapott játékfilmek közt van Drabik János, Erdőss Pál Budakeszi srácok című filmje, valamint Zákonyi S. Tamás és Goda Krisztina Szabadság, szerelem című alkotása. Szomjas György és Rosta Katalin pedig az 1956, vagy a Nap utcai fiúk filmjükkel pályáztak eredményesen.
Az 56-os emlékév alkalmából számos képzőművészeti, iparművészeti és fotóművészeti kiállításra is sor kerül, ezek közül több mint negyven tárlat kapott pályázati támogatást.

A támogatott kulturális pályázatok listája

Támogatást kapott játékfilmek:
Drabik János, Erdőss Pál: Budakeszi srácok
Zákonyi S. Tamás, Goda Krisztina: Szabadság, szerelem
Hábermann Jenő, Szilágyi Andor: Mansfeld
Csernai Judit, Dömölky János: Bibó körút
Mihályfy Sándor, Pozsgai Zsolt: Csendkút
Péterffy András, Jeli Ferenc: Sínjárók
Rosta Katalin, Szomjas György: 1956, vagy a Nap utcai fiúk
Mikulás Ferenc, Szilágyi Varga Zoltán: Jegyzőkönyv Mansfeld Péter emlékére
Bujtárné Mikle Judit, Kiss István: Töredékek 1956

Támogatást nyert kiállítók, kiállítások:

Március
Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum, Petró Ház és Békéscsaba, Pécs
Szalay Lajos: A magyar dráma 1956 - Grafikai vándorkiállítás

Május
PTE Modern kori Történeti Tanszék, Pécs, PTE Központi Könyvtára
1956. A magyar dráma Buenos Airesből nézve
Szalay Lajos tollrajzainak kiállítása a Miskolci Galéria anyagából

Június
Szolnoki Művészeti Egyesület, Szolnok, Művésztelepi Galéria
Az áldozat szabadsága - Képzőművészeti kiállítás

Július
Art Flexum Művészeti Társaság Egyesület, Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum
Emlékezés 1956-ra - Grafikai kiállítás

Augusztus
Finta Múzeumért Alapítvány, Túrkeve, Finta Múzeum
A forradalom festményeken - Csizmadia Zoltán kiállítása

Szeptember
Városi hangverseny- és kiállítóterem, Zalaegerszeg
Lugossy Mária kiállítása 1956 50. évfordulójára
Memento Park Projekt 2006. Eleőd Ákos /Homo Humanus Kft
Budatétényi Szoborpark
Tanú tér Memento Park '2006 - kortörténeti kiállítás, építészet, installáció, szobor, emlékmű

Október
Magyar Képzőművészeti Egyetem Budapest
Képző- és Iparművészek Szövetsége Budapest Műcsarnok
Közművelődés Háza Közhasznú Társaság Tatabánya, Tatabánya Kortárs Galéria
Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület Budapest
FISE Galéria Emléktárgy - alkotás 1956
Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, Műcsarnok Menüpont Galéria
Cédrus Művészeti Alapítvány Budapest
Magyar Kultúra Alapítvány
Móra Ferenc Múzeum, Szeged, Fekete Ház
Ifjúsági és Szabadidő Ház, Miskolc és Gyöngyös, Budapest, Debrecen
Hírközlési Múzeumi Alapítvány Bélyegmúzeum
Magyar Festészet Napja Alapítvány, Budapest Újbudai Karinthy Szalon
Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzat
Erdély Művészetéért Alapítvány, Budapest Vármegye Galéria
Budapest Kondor Béla Közösségi Ház
Derkovits Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtár, Tiszaújváros
Budapest-Csepel Önkormányzata Csepel Galéria
Erdei Ferenc Művelődési Központ és Művészeti Iskola, Kecskemét
Kaposvár, Vaszary Képtár
Trafó Kortárs Művészetek Háza Budapest, Trafó Galéria
Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Siklósi Szalon Alapítvány, Siklósi vár
Új Lendület Alapítvány
Budapesti Divatiskola, Divat-stílustervező Művészeti Szakközépiskola
Városképi Tájkép Csoport Kft. - "485689 A szabadság útja" installáció
Miskolci Galéria, Petró Ház
Makó Város Önkormányzata, Városház Galéria
Pauer Stúdió, Budapest Városháza tér, és Ernst Múzeum-Dorottya Galéria
2B Kulturális és Művészeti Alapítvány, Budapest, 2B Galéria
Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza, Szekszárd
Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület, Pécs, Rácz Aladár Közösségi Ház
Magyar Plakát Társaság Egyesület, Budapest Lengyel Intézet - Platán Galéria
Hajdúdorog Város Önkormányzata, Helytörténeti Gyűjtemény
Flesch Károly Kulturális Központ, Mosonmagyaróvár
Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány
Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, Szentendrei Képtár
Budapest Kispesti Vigadó Galéria
Kortárs Kerámiaművészetért Alapítvány, Kecskemét, Nemzetközi Kerámia Stúdió

2006. június 3. (MTI)

Trianoni megemlékezés Zebegényben

A trianoni békediktátum megkötésének 86. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak a Trianon Társaság és a Nemzeti Emlékezés Harangja Alapítvány szervezésében szombaton a Pest megyei Zebegényben.
A Kálvária-dombon 2000-ben felavatott emlékműnél, hozzávetőleg háromszáz ember előtt a történelmi egyházak képviselői ökumenikus imát tartottak a határon innen és túlról érkezett jelenlévőkért.
Kiss Dénes, a Trianon Társaság elnöke után Simicskó István, a KDNP parlamenti frakciójának helyettes vezetője tartott beszédet. A politikus egyebek között kifejtette: "Trianon ne csupán gyászt és pótolhatatlan veszteséget jelentsen számunkra, hanem örök tanulságul szolgáljon, és adjon erőt, hogy védetté válhassunk minden további nemzeti tragédiával szemben."
A megemlékezés részeként az egyházak és civil szervezetek képviselői az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak a Kálvária-dombon.
A trianoni békeszerződést 1920. június 4-én írták alá az első világháború győztes nagyhatalmai és Magyarország képviselői. A békeszerződés értelmében Magyarország területe a csaknem 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18 millióról 7,6 millióra csökkent.

2006. június 3. (Magyar Nemzet)

"Itt a BBC, London..." - Az '56-os forradalom az éter hullámain
Ludwig Emil
K ö n y v e s h á z

A világ mértékadó médiumának tekintett brit közszolgálati rádió, a BBC magyar osztályán évtizedekig dolgozó szerkesztők, akik most az évfordulóra időzítve könyvbe rendezték a forradalom hangdokumentumait, 1956. november végén hagyták el a Szovjetunió által leigázott országot. Ez a körülmény ennyi idő elteltével is megbízhatóbbá teszi a több évtizedes tények közlését, mint a személyes élmények és tapasztalatok híjával kutatók adatfeldolgozásai. Az immár fél évszázadra nyúlt történelmi távolság miatt mára jócskán felértékelődött a még élő tanúk vallomása.
Nem könnyű megragadni a mégoly fontos részleteket sem a csaknem háromszáz oldalas dokumentumgyűjteményből, amely a londoni központú világrádió archívumában megtalálható riportok, interjúk és stúdióbeszélgetések hangfelvételeinek feszesre szerkesztett, írott változata. A BBC munkatársainak ötvenhatos missziója a magyar-osztrák határon kezdődött, amikor a tudósítók tömegével kapták mikrofonvégre a menekülőket. A riporterek által összegyűjtött, legtöbbször név nélküli adatközlésekből szinte magától kikerekedik a forradalmat kiváltó állami terror hétköznapi világa, majd a fegyveres harcba torkollott népfelkelés hiteles képe. Az időben első stúdióbeszélgetést, már Londonban, Cs. Szabó László vezette 1956 decemberében. Értelmiségi partnerei visszaemlékezéseiből összeáll egy másik kép: az 1953-54-ben megindult erjedés belterjes világa a Petőfi Körben és másutt, a hatalom által szemmel tartott társutasok tétova mozgolódása. A folytatásban már keményebb karakterek szólalnak meg, köztük Kopácsi Sándor, a főváros rendőrkapitánya, akinek a megsértett Szerov hadseregtábornok november 5-én azt ígérte, Budapest legmagasabb fájára fogja felakasztatni (ezt megúszta, de a börtönt és az emigrációt nem), vagy az 1991-ben elhunyt, szintén éveket börtönben töltött Krassó György, aki így emlékezett az október 23-án kora este történtekre: "... közvetlenül a rádió körül lehetett, hogy élesen lőttek az emberekre. Biztos, hogy ebben az időben már volt halott, mert később azt hallottuk, hogy a Szabad Nép-székházban már ezt megelőzően körbevittek egy holttestet." Másik részlet Krassó emlékeiből: "November 5-én egy Szilágyi Erzsébet névre hallgató utcalány, de általában csak Szöszinek hívott 18 éves utcalány a Nyugati pályaudvarnál, a volt Ilkovics előtt összecsavart kézigránátokkal egy orosz tank elé vetette magát. Felrobbant a tankkal együtt. Kamikazeugrása előtt azt mondta társainak: "Nem akarok megint kurva lenni!""
További fajsúlyos hősök tűnnek fel a könyv lapjain hosszabb-rövidebb megszólalással, vagy mások által elmesélve egyszerre romantikus és életre-halálra menő szereplésüket a forradalom és a megtorlás napjaiban. Gáli Józsefről, Obersovszky Gyuláról, Bali Sándorról, Pongrátz Gergelyről, Dudás Józsefről és Rácz Sándorról ráadásul nemcsak olvashatunk, hanem eddig nem vagy ritkán látott archív fényképeiket is mellékelték a szerkesztők. A jól szerkesztett, magyarázó jegyzetekkel és rövid életrajzokkal kiegészített dokumentumkötet akár tankönyvként is szolgálhatna a XX. századi magyar történelem megismeréséhez.
(Pallai Péter - Sárközi Mátyás: A szabadság hullámhosszán. Helikon Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 4490 forint)

2006. június 5. (MTI)

Történelem - 110 éve született Nagy Imre

Száztíz éve, 1896. június 7-én született Kaposvárott Nagy Imre, a tragikus sorsú magyar politikus.
Apja tisztiszolga és vasúti szerelő, anyja cseléd volt. Négy gimnázium után lakatossegéd lett, a munkásmozgalomhoz Budapesten csatlakozott. 1915-ben behívták katonának, egy év múlva orosz fogságba került. A polgárháborúban a Vörös Gárda tagjaként vett részt, 1920-ban Irkutszkban lett bolsevik párttag.
1921-ben hazatért, tisztviselő lett Kaposvárott. Részt vett a helyi szociáldemokrata pártszerv munkájában, jelen volt az Magyarországi Szocialista Munkáspárt alapításánál. 1927-ben többször letartóztatták, így 1928-ban Bécsbe emigrált, hazatérve közreműködött a Parasztok Lapja indításában. 1930-tól Moszkvában élt, a sztálini terror idején elbocsátották és kizárták a pártból.
1940-től a moszkvai rádió magyar adásait szerkesztette. 1944-ben tért haza, s az Ideiglenes Kormány földművelési minisztere lett. A Tildy-kormányban belügyminiszter volt, de Rákosi gyengének tartotta és Rajk Lászlóval váltotta fel. 1947-49 közt az Országgyűlés elnöke volt. Bírálta a gyors és erőszakos kollektivizálást, s hiába gyakorolt önkritikát, kiszorult a pártvezetésből. 1948-tól a Közgazdasági és az Agrártudományi Egyetemen tanított. 1950-től a párt Központi Vezetőségén (KV) az adminisztratív osztály vezetője, előbb élelmezési, majd begyűjtési miniszter lett. 1951-ben visszakerült a KV titkárságába és a szűkebb vezetőszervbe, a Politikai Bizottságba (PB) is, 1952-től Rákosi kormányfő-helyettese lett.
Amikor 1953-ban Sztálin halála után Moszkvába rendelték a pártvezetést, kifejezetten szovjet utasításra ő lett a leváltott Rákosi utóda a kormányfői tisztségben. A magyar pártvezetés természetesen "elítélte Rákosi, Gerő, Farkas és Révai elvtársak baloldali kalandorpolitikáját" s elfogadta Nagy Imrét. 1953. júliustól felálló kormánya fékezte az erőltetett iparosítást, engedélyezte a magán-kisipart, emelte az életszínvonalat, törekedett a törvényesség helyreállítására, megszűnt a rendőrbíráskodás, deportálás, kuláklista.
Rákosi nem nyugodott bele félreállításába, 1954 nyarán a pártvezetés is elfordult tőle, s Rákosinak novemberre sikerült meggyőznie Moszkvát, hogy a reformok iránya rossz. Nagy Imrének 1954 októberében még sikerült felülkerekednie, de a szovjet belpolitikai változások nyomán elvesztette külső támogatását. 1955 elején Moszkvában az Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) vezetése előtt - a kommunista mozgalomban példátlan módon - megtagadta az önkritikát. Áprilisban pártellenes tevékenység és frakciózás címén leváltották a miniszterelnöki tisztségről és kizárták a KV-ből.
Programját azonban ezután sem adta fel, tanulmányaiban a gazdaság és politika kérdéseit elemezte, író, újságíró, művész-hívei memorandumukban változásokat követeltek, így 1955 decemberében a pártból is kizárták.
1956. október 13-án úgy vették vissza a pártba, hogy nem tagadta meg nézeteit. Október 23-án kitört a forradalom, a tüntetők követelésére másnap újból kormányfő lett. Lépései kezdetben csalódást keltettek, korábbi funkcionáriusokat is kormányába vett, igyekezett mérsékelni a túlzottnak vélt követeléseket. Október 28-ra tűzszünetet hirdetett s ekkor már, radikális fordulattal, fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszert, feloszlatta az ÁVH-t, bér- és normarendezést ígért. Amikor a tűzszünet dacára újabb szovjet csapatok érkeztek, november 1-jén deklarálta az ország semlegességét, a kilépést a Varsói Szerződésből, s a négy nagyhatalom s az ENSZ támogatását kérte.
November 3-én kiszélesítette kormánya bázisát.
November 4-én drámai rádióbeszédben jelentette be a szovjet inváziót, majd többedmagával a jugoszláv követségre ment, tisztségéről nem mondott le. November 22-én Kádárék garanciája nyomán elhagyták a követséget, de buszukat a mátyásföldi szovjet parancsnokságra terelték, majd a romániai Snagovban "házi őrizetbe", fogságba kerültek. Beszélgetéseiket lehallgatták, irataikat lefotózták, 1957 áprilisában hozták Budapestre őket.
Nagy Imrét és társait a nyilvánosság teljes kizárásával 1958. február 6-án bíróság elé állították. A pert júniusban, Hruscsov döntése nyomán folytatták. Nagy Imrét 1958. június 15-én Vida Ferenc tanácsa szervezkedés kezdeményezése, vezetése és hazaárulás vádjával a fellebbezés lehetősége nélkül halálra ítélte, másnap Maléter Pállal és Gimes Miklóssal együtt kivégezték. Vádlott-társai közül Losonczy Géza 1957 végén börtönben halt meg, Szilágyi Józsefet külön perben hozott ítélet nyomán 1958. április 24-én végezték ki. Nagy Imre holttestét előbb a börtön udvarán földelték el, 1961-ben pedig az Új Köztemető 301-es parcellájának egyik jeltelen sírjába temették.
Az 1956-os forradalom jelképévé vált Nagy Imre és mártírtársai rehabilitációja az ellenzék egyik fő követelése volt. 1989. június 16-án a Hősök terén 250 ezren búcsúztak tőlük, majd az Új Köztemető 301-es parcellájában ünnepélyesen újratemették őket. 1989. július 6-án Nagy Imrét, Gimest, Losonczyt, Malétert és Szilágyit felmentették az 1958-as vádak alól. Nagy Imre szobrát, Varga Tamás művét 1996. június 6-án avatták fel a budapesti Vértanúk terén.
Adrian Nastase akkori román kormányfő 2002-ben átadott egy snagovi irattartót, 49 dosszié a deportáltak jegyzeteivel még Romániában van. Ezekben Nagy Imre rádióhírekre, újságcikkekre reagált, vitatta 1956 ellenforradalmi minősítését, cáfolta a második szovjet beavatkozás indokait, s leírta, miért vetette el Kádár békülési kísérleteit.
Nagy Imre a kommunista eszme híve volt, eredetileg azt akarta megreformálni, ám 1956-ban az események sodrában igazi forradalmi vezetővé vált, és ezután sem alkudott sem a forradalom, sem a szovjet intervenció megítélésével kapcsolatban, élete árán is hű maradt álláspontjához.

2006. június 5. (MTI/ANSA)

A római magyar nagykövet nagyra értékeli az olasz államfő 1956-tal kapcsolatos üzenetét

Nagyra értékelte Magyarország római nagykövete Giorgio Napolitano olasz államfőnek az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos üzenetét egy messinai történésztalálkozón.
A múlt hónapban megválasztott olasz köztársasági elnök vasárnap intézett üzenetet "A kommunizmus ősze. Gondolatok az 1956-os magyar forradalomról" című nemzetközi tudományos tanácskozás résztvevőihez. Ebben kijelentette, hogy "az európai történelem drámai eseményeinek és a demokráciához vezető út nehéz fejezeteinek felidézése azokat az eszményeket és értékeket kelti életre a közös emlékezetben, amelyek a jogaikért és szabadságukért harcoló népeket vezérelték".
A szicíliai Messinában zajló konferencián felszólalva, az olasz elnök üzenetére reagálva Kovács István római magyar nagykövet hétfőn azt hangsúlyozta, hogy "mennyire fontos beszélni az európai történelem drámai eseményei emlékének jelentőségéről".
Napolitano az 1956-os magyarországi szovjet beavatkozás idején úgy foglalt állást, hogy a megszállásra szükség van, neve azonban a későbbiekben reformkommunista nézeteivel fonódott össze.
Magyarországon 56-os elítéltek egy csoportja az olasz politikus korabeli állásfoglalása miatt Sólyom László köztársasági elnökhöz írott levelében tiltakozott az ellen, hogy az államfő meghívta az olasz köztársasági elnököt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára.
Az 1956-tal foglalkozó, most zajló tudományos tanácskozást a Messinai Egyetem, a Bonino-Pulejo Alapítvány és a Gaetano Salvemini Történeti Intézet szervezte.

2006. június 5. (Világgazdaság)

Megkezdődött az 56-osok torzsalkodása

A Történelmi Igazságtétel Bizottság, más szervezetekkel együtt nem vesz részt az 1956-os emlékév hivatalos ünnepségein, mert szerinte az MSZP még mindig nem tisztázta viszonyát az egykori eseményekhez. Balás Piri László a szervezet alelnöke a Klubrádióban kijelentette: kevesektől eltekintve az 56-osok ma is háttérbe vannak szorítva. Balás Piri László egykori elítélt úgy látja, hogy véleményüket nem veszik figyelembe, megnyilvánulásaikat elhallgatják, a tankönyvek nagy része keveset ír a forradalomról, egy részük pedig elferdíti 1956 tényeit. Ezzel szemben Mécs Imre, volt halálraítélt erre reagálva azt mondta: nem tudja elfogadni, hogy némelyek ítélkezzenek "élők és holtak" fölött, és meghatározzák, kivel lehet ünnepelni és kivel nem. A jelenlegi szocialista képviselő úgy látja, hogy 56 szellemét a közös ünnepléssel lehet legjobban felidézni, hiszen 50 éve a társadalom óriási többsége összefogott. Hozzátette: a magyar társadalom közösen csinálta meg a rendszerváltást is, közösen döntött, hogy október 23-a legyen a köztársaság születésnapja.

2006. június 7. (MTI)

Gyurcsány: 1956 - demokrácia, szabadság, nemzeti öntudat

Gyurcsány Ferenc ügyvezető és kijelölt miniszterelnök szerint a jelenkorban is érvényes, ami 1956-ban, akkor - bár az első szó kicsit megbicsaklik - mindenki egyetértett a forradalom ügyének három legfontosabb célkitűzésével, de csak addig a kérdésig, hogy demokrácia vagy diktatúra, szabadság vagy alávetettség, nemzeti öntudat, függetlenség vagy önfeladás, ezen túlmenően mindenki másképpen akarta berendezni a szabad, független Magyarországot.
A kormányfő ezzel a köszöntővel nyitotta meg a Nagy Imre Alapítvány, a Nagy Imre Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia szerdai, budapesti emlékülését, Nagy Imre mártír miniszterelnök születésének 110. évfordulója alkalmából.
Gyurcsány Ferenc értékelése szerint ez természetes egy demokráciában.
Példaként említette, hogy Nagy Imre személyét baloldali, szociáldemokrata, liberális, keresztényszociális polgáraink is tisztelik, de valaki a baloldali Nagy Imrét, valaki a demokratizálót és valaki a nemzeti függetlenséget zászlajára tűzőt.
A politikus úgy jellemezte Nagy Imrét, hogy haláláig baloldali, demokratizáló kommunista is volt, aki két világ határára érkezett, ahol véget ért a diktatúra és kezdődik a demokrácia, de eközben szenvedett múltja és jelene miatt, nem önmagáért, hanem, hogy mi lesz ezzel az országgal.
A pluralizmus kapcsán Gyurcsány Ferenc kiemelte, hogy a mai politikában Mécs Imre és Wittner Mária is az 1956-os forradalom ügyének hordozója, amit el kell fogadni és fel kell dolgozni, akkor is, ha nagy távolságok választják el őket.
A kormányfő úgy értékelte, hogy meg kell érteni 1956 sokszínű, sokgyökerű ügyét, nem mai politikai szándékainkat kell alátámasztani vele.
Az emlékülésen mutatták be a Nagy Imre snagovi naplójegyzeteit, gondolatait, illetve az ő és társai levelezését illusztráló, könyv alakban megjelent műveket.
A néhai miniszterelnököt Romániába, Snagovba internálták, miután a szovjet csapatok november 4-i betörése után menedékjogot kért a jugoszláv nagykövetségen.
Az emlékülésen, Nagy Imre több harcostársa mellett, megjelent Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi és Kosáry Domokos történész, az intézmény volt elnöke, illetve Göncz Árpád egykori államfő is.
A Nagy Imre Társaság és a Nagy Imre Alapítvány képviselői, az emlékülés előtt más civil szervezetekkel és az MSZP országgyűlési frakciójának delegáltjaival megkoszorúzták Nagy Imre emlékművét a budapesti Vértanúk terén.
A Nagy Imre születésének 110. és az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójával egybeeső, egyfajta nyitánynak is szánt konferencián részt vettek Nagy Imre családjának tagjai is.
Az eszmecsere fővédnöke, a mártír miniszterelnök leánya, Nagy Erzsébet - mint Sipos József, a Nagy Imre Társaság ügyvezető elnöke elmondta az MTI-nek - enyhe megbetegedése miatt kényszerült távol maradni az Akadémia székházában zajló rendezvénytől.

2006. június 7. (MTI)

Rendezvénysorozatot tart Svájc az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából

Rendezvénysorozatot tart Svájc nagykövetsége az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából az idén Magyarországon. Ennek célja az alpesi ország bemutatása, valamint a két állam kapcsolatának elmélyítése.
Az "oda - vissza - Svájc Magyarországon 2006" című eseménysorozatot szerdán Budapesten mutatta be Marc-André Salamin, Svájc magyarországi nagykövete.
A nagykövet a programot beharangozó sajtótájékoztatón elmondta: a svájci kormány által szervezett eseményekkel elismerésüket kívánják kifejezni a magyarok és az 1956-os forradalom résztvevői iránt.
A konferenciákat, kiállításokat, véleményformáló rendezvényeket magában foglaló programsorozat célja a modern, dinamikus, soknyelvű és multikulturális Svájc bemutatása - fűzte hozzá.
Az 1956-os forradalom a XX. század egyik legjelentősebb eseménye volt, és ma már az európaiak és a magyarok kollektív tudatának részét képezi - fogalmazott a nagykövet.
Marc-André Salamin kifejtette: a forradalom után Svájc több mint 12 ezer magyar menekültet fogadott, akik a kommunizmus bukása után hozzájárultak a két nép kapcsolatainak továbbfejlődéséhez.
A számos nemzetközi szervezet székhelyének helyt adó, több mint 700 éves demokratikus hagyományokkal rendelkező országot a humanitárius hagyományok, a politika, a jog és demokrácia, a gazdaság és kereskedelem, valamint a kultúra témakörében mutatja be a rendezvénysorozat.
Az 1956-os forradalom 50. évfordulójának hivatalos ünnepségén az alpesi országot várhatóan Moritz Leuenberger, a Svájci Államszövetség elnöke képviseli. Szeptemberben Svájc is részt vesz a magyarokat 1956 után befogadó országok konferenciáján, novemberben a Svájci és a Magyar Vöröskereszt tart tanácskozást. Ősszel mutatják be Gabor Fekete Svájcban élő magyar fotográfus könyvét, amely az 1956-ban nyugatra menekülők útvonalát járja végig Budapest és az osztrák országhatár között.

2006. június 7. (MTI)

Fesztivál - Ferencvárosi Ünnepi Játékok

Pest legnagyobb szabadtéri színpadán, a Bakáts téren 2006. június 16. és július 10. között gazdag programot ígér a 12. Ferencvárosi Ünnepi Játékok szervezőbizottsága: klasszikus és kortárs bemutatók mellett új produkciók sora kerül színre és vendégül látják többek között a Szöuli Balett társulatát is.
A IX. kerület szívében, a Bakáts téren és az Assisi Szent Ferenc templomban 12. alkalommal rendezik meg a Ferencvárosi Ünnepi Játékokat.
Az ünnepi játékok keretében mutatják be két kortárs magyar szerző, Kemény Gábor és Kocsák Tibor musicaloperáját, Kiálts a szeretetért címmel, amely Kalkuttai Teréz Anya életét dolgozza fel.
A nyitó előadás Félix Mendelssohn: Éliás oratóriuma. Bartók Béla születésének 125. évfordulójáról emlékeznek meg a Bartók útjain című előadással. Az Utazás című rockoperával a 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója előtt tisztelegnek.
A fesztivál díszvendége a Szöuli Balett, amelynek előadása művészeti csemegének ígérkezik.
Idén először gyerekeknek szóló "mesés zenejáték" is szerepel a programban, címe Tuba Tóbiás.
A Református Egyházzenei Fesztivál koncertjeit a Bakáts téri Szabadtéri Színpadon mutatják be. Fellép a Budapest Klezmer Band és a Benkó Dixieland Band is. Igazi látványosságnak ígérkezik a 2700 ferencvárosi képből speciális technikával készült óriás mozaikplakát.

2006. június 7. (Magyar Nemzet)

Veszélyes gondolatok - Nagy Imre elsősorban nemzetinek és felszabadítónak tekintette 1956-ot
Kő András

Születésének 110. évfordulója alkalmából ma délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia előadótermében emlékülést rendeznek Nagy Imre tiszteletére. Itt mutatják be a mártír miniszterelnök régóta várt snagovi jegyzeteit. A könyv a Gondolatok, emlékezések 1956-1957 címet viseli. Sipos József, a Nagy Imre Társaság ügyvezető elnöke segítségével néhány fontos és nem ismert részlet kiemelésével emlékezünk az évfordulóra és a műre.

Nagy Imre szóban forgó jegyzetlapjait Rainer M. János a mártír miniszterelnökről írott biográfiájában már összegezte. A forradalom és a szabadságharc jellegével kapcsolatban állítja: "Nagy Imre egyetlen alkalommal sem adta az októberi események olyan meghatározását, amelyhez azután mindvégig ragaszkodott volna." Egy bekezdéssel lejjebb azonban azt írja: "...október lényegét Nagy Imre a nemzeti függetlenség kivívásában látta. Ennek megfelelően leggyakrabban a "nemzeti felszabadító forradalom" kifejezést használta."
- A snagovi kéziratot tanulmányozva bátran állíthatom - mondta Sipos József -, hogy Rainer M. János mindkét állítása igaz, de szerintem ebből az következik, hogy a mártír miniszterelnök elsősorban nemzetinek és felszabadítónak tekintette a forradalmat. Mit értett ezen? Nagy Imrének meggyőződése volt: "A népek és országok a szocializmust is csak úgy hajlandók elfogadni, ha az biztosítja vagy meghozza a nemzeti függetlenségüket, szuverenitásukat, egyenjogúságukat. A magyar tragédiának az a lényege, hogy a szocializmus és a nemzeti függetlenség eszméje szembekerült egymással. A magyar felkelés alapvető értelme az volt, hogy megkeresse és megtalálja ennek az ellentétnek a megszüntetését, és megteremtse a kellő egységet és összhangot."
- A nemzeti függetlenségünkért és szabadságunkért vívott küzdelmek során - folytatta a történész - Nagy Imre szerint "a magyar történelemben első ízben a munkásosztály állt az élre", amely "az egész nemzet egységére támaszkodhatott", sőt, minden politikai irányzatára, "a kommunistáktól a demokratákon keresztül a jobboldali (...) irányzatokig". A magyar nép és a Szovjetunió fegyveres erői közötti harcot Nagy Imre tragikus folyománynak tekintette, de éppen a súlyos hibák szükségszerű következményének.
Az 1956-os forradalom Nagy Imre szemében döntő fontosságú volt, de vázlatos bemutatása után Rainer M. János - terjedelmi korlátok miatt - nem foglalkozhatott részletesebben a Gondolatok, emlékezések 1956-1957 nemzeti kérdést tárgyaló egyéb megjegyzéseivel. Így az olvasó nem tudhatja meg, hogy Nagy Imre a forradalom "nemzeti felszabadító" jellegét szélesebb történeti összefüggésrendszerbe ágyazva vizsgálta. E cikk keretei között sincs mód a részletes bemutatásra, de néhány fontos gondolatának felvillantására igen.
Keserűen időszerű ezekben a napokban Trianonról és a párizsi békeszerződésről beszélni. Nagy Imre szerint: "A magyar kommunisták legterhesebb öröksége, amivel meg kell küzdeniük, a nacionalizmus. A környező országok testvérpártjainak nincs ez a problémájuk - olvashatjuk a könyvben. - Náluk, Romániában is, Csehszlovákiában is, Jugoszláviában is a nemzeti törekvések - az egységes nemzeti (és soknemzetiségű) állam, egy nemzetnek egy államban való egyesítése - megvalósultak.
Magyarországon egészen más a helyzet a trianoni (1920) és a párizsi (1946) békeszerződések következtében. A nemzeti törekvés Magyarországon is, mint mindenütt, ugyanaz: az egy nemzetnek egy államban való tömörítése. Ezt a magyar kommunisták nem képviselhetik anélkül, hogy ellentétbe ne kerülnének a szomszéd népek nemzeti törekvésével, és az azokat kifejező és védő kommunista pártokkal. S mivel Magyarországon a nemzeti törekvések erősek, s nem gyengülnek, hanem - mint az októberi események mutatják - erősödnek, következésképpen a kommunistáknak és pártjuknak a nemzeti törekvésekkel szemben kell állást foglalniuk, ami nagyfokú elszigeteltségüket idézi elő."
E történeti megközelítést Nagy Imre - külön bekezdésben - így összegezte: "Amikor a baráti, szomszédos országokban a nemzeti törekvések diadalmaskodtak, beteljesültek, Magyarországon ennek következtében ekkor lángoltak fel."
- Ezzel egyértelműen a mártír miniszterelnök azt állítja - jegyezte meg Sipos József -, hogy a trianoni szerződést lényegében megismétlő párizsi szerződés is igazságtalan volt a magyarsággal szemben.
Lesújtó volt a véleménye Nagy Imrének a kelet- és közép-európai szocialista országok katonai együttműködését biztosító 1955-ös Varsói Szerződésről is. Azt írta: "A proletár internacionalizmus ürügye alatt, a száz év előtti Szent Szövetséghez hasonlóan, amelynek az orosz cárizmus, "Európa zsandárja" volt a fő ereje és irányítója, most a szocialista országokból egy sajátos Szocialista Szent Szövetséget hoztak létre, amelynek fő ereje és irányítója Moszkva."
E bátor állítást olvasva jobban megértjük, hogy 1956. október 31-én miért egyezett bele Nagy Imre olyan gyorsan abba, hogy Magyarország kilépjen a Varsói Szerződésből.
A miniszterelnök azzal is foglalkozott, hogy a forradalom után "a szomszédos országok sajtója - ostoba módon - mind több teret és hangot ad (...) a területi, a kisebbségi, a nemzeti kérdésnek, a békemissziós nézetek elleni harc címén". "Kádár vetette fel és dobta be a kérdést - írja Nagy Imre -, aztán felkapták és most mind hangosabban foglalkoznak vele." A valóság az, hogy a forradalmi napokban "ez a kérdés nem merült fel, s ilyen követelés nem hangzott el". Majd így fogalmaz: "...csak utánuk próbálják ijesztésül felhasználni, hogy mi következett volna, ha fegyveres erővel nem fojtják el a felkelést Magyarországon. Tehát a magyar revizionizmus nem a felkelt néptömegek részéről vetődött fel, hanem a felkelést leverő erők vetették fel."
Ezzel Kádárt és a szomszédos országok kommunista vezetőit is elítélte.
- Nagyon tanulságos és mélyenszántó - mondta Sipos József történész -, ahogy a forradalom és szabadságharc leverése után Nagy Imre a nemzeti kérdést látja. Szerinte Kádár János és a kommunista pártok vezetői azért hazudják ellenforradalomnak a magyar forradalmat, mert Magyarország a szovjet érdekszférába tartozik, ami azt jelenti, hogy "nemzeti függetlenségi jogaival nem rendelkezik, (...) ezekben a kérdésekben szabadon nem határozhat". "Alárendelt, függő viszonyban van" - jelenti ki. Magyarország csak olyan mértékben lehet népi demokratikus, vagy szocialista, vagy független, ahogyan az a "szovjet érdekszféra hatalmi törekvéseinek megfelel". Az ehhez hasonló kemény megfogalmazásokat még konkretizálni is volt bátorsága, amikor egy helyütt megjegyzi: "Magyarországon most az a helyzet, hogy Kádár személyében az ország és a párt élén olyan vezetés áll, amely a "szocializmus" érdekében teljes mértékben aláveti magát, a pártot és az országot a szovjet hatalmi érdekeknek, azt azonban nem tudja érvényesíteni a Szovjetunió fegyveres beavatkozása nélkül."
Nagy Imre 1956 decemberében is úgy látta: "A nemzetet sem erőszakkal vagy fegyveres terrorral, sem rábeszéléssel nemzeti törekvéseitől eltávolítani nem lehet. Nincs és nem is lehet olyan kormány, amely ezt a nemzeti elhatározást meg tudná törni. Aki ezzel próbálkozik, általános nemzeti ellenállásba ütközik, mint azt Kádár fellépése nyomán ma Magyarországon tapasztaljuk. Így sírba lehet dönteni az országot, de vele együtt a szocializmust is."
A Gondolatok, emlékezések 1956-1957 CD-n is mellékelt, 580 oldalas, eredeti kéziratának egészére jellemző, hogy történetiségében vizsgálja az eseményeket. Ez a szemlélet még inkább jellemző a nemzeti függetlenségről írottakra. Ugyanakkor az elemzőknek nincs könnyű dolguk, mert az összefüggő gondolatokat nem egy helyen, egy fejezetbe sűrítve találják meg. Sőt, vannak olyan gondolatok, amelyek csak a román titkosrendőrség fotókópiáin maradtak meg. Jellemző, hogy ezeket függelékként kapcsolták a magyar titkosrendőrség 1957-ben legépeltetett változatához. Annak is a legvégén olvasható Nagy Imre nemzeti függetlenségről írott, talán legfontosabb összegzése. Ezt akár a mának címzett üzenetének is tekinthetjük. Így szól: "A magyar kommunistáknak fel kell ismerniük, hogy a megelőző korszakok (1848-49 és 1918-19) (...) harcaiban (...) következetesen és forradalmi módon csak a feudális maradványok megszüntetését, a földreformot hajtottuk végre. Ugyanezt nem tettük meg a másik nagy forradalmi demokratikus örökség, a nemzeti függetlenség, szuverenitás és egyenlőség kérdésében. Ez kísért most a néptömegek forradalmi mozgalmaiban."
Az 1956-os forradalmat leverték. Nagy Imre Snagovban papírra vetett - gondolatokban és demokratikus politikai tennivalókban gazdag - kéziratát a belügyi szervek hétpecsétes titokként őrizték. Az ötvenéves évforduló legmegrázóbb dokumentumainak egyike a mű, amelynek kiadásától a mártír miniszterelnök lánya, Nagy Erzsébet és gyermekei, Jánosi Katalin és Ferenc - örömünkre - nem zárkóztak el.

2006. június 9. (MTI)

Vér és aranyak - könyvbemutató 1956-ról

Vér és aranyak, sport-forradalom-olimpia-emigráció címmel megjelent Arday Attila, L. Pap István és Thury Gábor közös könyve a Ringier Kiadó gondozásában.
A korabeli fotókkal gazdagon illusztrált kiadvány bemutatóján - a Városligeti Műjégpálya helyén kialakított, a pénteken rajtoló labdarúgó-világbajnokság alatt működő parkban - a szerzők hangsúlyozták: az 1956-os év sportjáról és sportolóiról készült műben számos interjú olvasható az akkori történésekről, eddig elhallgatott tényekről.
Több sportoló megrázó vallomást is tett, ám ahogy Arday Attila kiemelte, volt olyan riportalanyuk, aki ötven évvel az események után még mindig nem mert mindent elmondani.
A Vér és aranyak című könyvben nemcsak a melbourne-i ötkarikás játékokon szereplők, hanem például a labdarúgó-válogatott akkori kiválóságainak életét is bemutatják: miért döntöttek többen az emigráció vagy éppen az itthon maradás mellett. A szerzőknek sikerült az azóta már elhunyt legendák hozzátartozóival, leszármazottjaival is beszélgetniük, és kiemelték: mindenki nyitottan állt az interjúk elé. Az olimpikonok mellett sportvezetők is megszólalnak.
A bemutatón közel két tucat egykori hős is megjelent, akik közül két melbourne-i aranyérmes, Köteles Erzsébet szertornász és a Markovits Kálmán vízilabdázó - az emlékezetes, véres magyar-szovjet mérkőzés egyik szereplője - röviden személyes élményeit is felelevenítette.
Az 5900 forintért kapható, 208 oldalas mű közel féléves munka eredménye.

2006. június 9. (MTI)

Könykiadás - Az ismeretlen kisdiák 56-os naplója

Ütött-kopott 1956-os napló. Gyerekes kézírással, kockás papíron, színezett rajzokkal, beragasztott fényképekkel, röplapokkal, újságkivágásokkal. Kétszáz megviselt oldal, sűrűn teleírva, itt-ott foltosan, de még érezni a nyomdaszagot: Kieselbach Tamás adta pénteken az újságírók kezébe a A Magyar Forradalom 1956. Napló című, most megjelent könyv - vagy kézirat? - első néhány példányát.
Az újságírók fél évszázados padban ülve ismerkedhettek meg a facsimile kötettel, amelynek további példányai még csak két hét múlva készülnek el.
A napló eredetijét az Ecseri piacon találta Molnos Péter műtörténész. Miután elolvasta, megmutatta Kieselbach Tamásnak, akivel együtt megállapították, hogy különös kincshez, ritka hiteles dokumentumhoz jutottak. És Kieselbach elhatározta, hogy kiadja a naplót.
Az MTI tudósítójának kérdésére, hogy miért, mi fűzi a sikeres műtörténészt, az ismert műkereskedő galériást a dokumentumhoz, vagy a korszakhoz, Kieselbach Tamás azt válaszolta: mindig is szerette volna, ha személyes köze lett volna a forradalomhoz. "De a személyes indíttatás mellett, a kiadásnak művészettörténeti okai is vannak. A művészettörténet értelmezhetetlen háttér és történelem nélkül. Sehol a világon nincs szorosabban összefonódva e két terület, mint éppen Magyarországon. Nem csak a világtörténelem, hanem a privát történelem is megannyi eligazítást nyújt a művészet megértéséhez. Történelem, történet - ez adja a mi igazi különlegességünket. A 20. század magyar képző és vizuális művészetét a történelemmel egybefűzve kell elmesélnünk" fejtette ki.
Kovács Jancsi, egy 14 éves pesti kisdiák a napló szerzője, aki nyolcadik osztályos tanulóként napról napra követve az eseményeket, mindent feljegyzett kockás füzetébe. A bejegyzések 1956. október 23-án kezdődnek és 1957. március 15-ig tartanak. S a füzetben benne van minden, amit a városban járva látott, hallott, amit szüleitől, ismerőseitől tudott meg, amiről a rádióból értesült. Valahol a Rökk Szilárd utca végén, a Corvin áruház közelében lakhatott. Ott, ahol a forradalom eseményei "élesben" zajlottak, ahol szétlőtték a Blaha Lujza teret, ahol felvonultak az orosz tankok, ahol végigélhette a Szabad Nép székház ostromát.
Barátjával, Gyulival érdeklődéssel járták az utcákat. Falragaszokat, röplapokat gyűjtöttek, fényképeztek, majd otthon beillesztették napi rendszerességgel vezetett naplójukba.
Az oroszok megtámadtak, Utcai harc, A szétlőtt Rákóczi úton, Megkezdődik a helyreállítás, Megindult a 6-os és a 28-as villamos - ilyen címek állnak egy-egy bejegyzés élén. Persze bőven szerepelnek a leírásokban a hétköznapi élmények is: beköltöztünk a nagyszobába, este a Tizenöt éves kapitányt olvastam, reggel fogorvoshoz mentem, svájci adományt kaptunk az iskolában .
És így folytatódik a beszámoló magánéletről és politikai eseményekről, míg legvégül egy teljes újságoldalon az Ítélet Nagy Imre és társai bűnperében, című közlemény 1958június 17-i keltezéssel. Aztán egy fotó a párizsi Pére Lachaise temetőben álló 56-os mártír emlékműről.
De vajon ki ez a fiú, aki ilyen részletesen és hitelt érdemlően számolt be a forradalomnapjairól és az elbukást követő fél évről? Nem sikerült kideríteni. A házban, ahol lakott, már új szomszédok élnek. Egykori iskolájában csak egy tablóképet sikerült találni, amelyiken ott egy Kovács János fényképe. Ki tudja már fél évszázad múltán, hogy Hogy ő-e az?
Kieselbach Tamás elmondta: "Amikor már nyomdakész volt a könyv, különös dolog történt. Kiderült, hogy az 56-os Intézet is kiad egy gyereknaplót, ami éppen szintén ma, pénteken jelenik meg. Vélhetően a mi Jancsink barátjának, Gyulinak a naplójáról van szó".
Ezért aztán a sajtótájékoztató azzal ért véget, hogy egy motoros futár, a kinyomtatott könyvvel, egy szál rózsával és egy palack borral, elindult az 56-os Intézet felé, ahonnan az a a hír érkezett, tudnak Kovács Jancsiról .Ott aztán kiderült, hogy az egykori Jancsi gyerek ma egy Rózsa utcai szociális otthonban él. Az idősödő férfi könnyeivel küszködve vette kezébe ötven évvel ezelőtt írt naplójának hasonmás kiadását. Meghatottan forgatta a könyvet, amelynek történései elevenen élnek emlékezetében.
Néhány nap múlva az 56-os intézet kiadásában megjelenik Kovács Jancsi egykori testi-lelki jó barátja, Csics Gyuli naplója. Gyuli hasonló részletességgel vezette naplóját, kommentálta az eseményeket, fotókkal, korabeli dokumentumokkal ragasztotta tele kockás füzetét. Fél év század elteltével a két napló újra találkozik...

2006. június 10. (MTI)

A magyarországi 56-os forradalomról jelentet meg írásokat a Neue Zürcher Zeitung svájci lap

Az 1956-os magyarországi forradalomnak szentel több írást is a következő hónapokban a Neue Zürcher Zeitung című svájci napilap.
A tekintélyes konzervatív újság szombati számában tájékoztatta olvasóit erről, annak az írásának a végén, amelyben hat egykori soproni erdészeti főiskolás svájci beilleszkedését, életútját mutatta be.
A vég egyúttal kezdet is volt címmel megjelentetett,fényképekkel illusztrált, egyoldalas írásban emlékeztettek arra, hogy a soproni oktatási intézmény akkori hallgatói közül 450-en együtt hagyták el az országot, és a menekültek közül hatan 1956. december 7-én Svájcba érkeztek, ahol erdőmérnökként szereztek maguknak megbecsülést. A lap szerint megmaradtak magyarnak, és Svájc érdekében tevékenykedtek.

2006. június 10. (MTI)

A központi 56-os emlékmű megépítése ellen tiltakoztak a Felvonulási téren

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc központi emlékművének építési munkálatai ellen tiltakoztak 56-os szervezetek szombaton a Felvonulási téren, a Regnum Marianum emlékműnél.
A mintegy 150-200 résztvevő előtt szónokoló Wittner Mária (Fidesz) felolvasta az 1956-os szervezetek által a miniszterelnöknek írt tiltakozó levelet, amelynek aláírói hangsúlyozzák, hogy az emlékmű felépítése ellen a polgári engedetlenség eszközeivel lépnek fel és minden alkalmat megragadnak a tiltakozásra.
A levélben tiltakozók azt kérik, hogy a miniszterelnök ne csúfolja meg 1956 szellemét.
Wittner Mária közölte, hogy ma már senkit nem érdekel, miről szól 1956, "minket félresöpörve ők akarnak ünnepelni, dáridózni".
Balázs Piri László, az 1956 Alapítvány kurátora emlékeztetett arra, hogy az 1956-os szervezetek, sőt műértők is folyamatosan tiltakoztak az emlékmű felépítése ellen, mert az nem alkalmas arra a célra, amire szánták.
Közölte, hogy egyetlen 56-os szervezetet sem kerestek meg, amikor zsűrizték az emlékmű pályázatait.
Mint mondta, ez a hivalkodó emlékmű "nem fog semmit sem sugározni magából 56 szellemiségéből, nem fog semmilyen formában utalni arra, hogy mi történt".
Hozzátette, hogy amikor a kormányfő a szívére teszi a kezét, "akkor tudjuk, hogy hazudni fog", és azt is kiemelte, hogy nem hisznek a szocialisták pálfordulásában, "nem hisszük, hogy őszinték akkor, amikor 1956-ot dicsőséges forradalomnak nevezik".
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc központi emlékművének építési munkálatai a közelmúltban kezdődtek el a városligeti Dózsa György úton. A tervek szerint az emlékmű 2006 vasoszlopból álló éket formáz majd, legmagasabb pontján 8 méteres lesz. Ékszerű háromszög alakú tömböt alkot majd, s egyre sűrűsödő oszlopai rusztikusan rozsdás, illetve rozsdamentes vasból készülnek.
Az emlékmű kivitelezője a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában lévő HM Ei Zrt., tervezője pedig az i-y alkotócsoport Kft., amely nemzetközi tervpályázaton nyerte el a lehetőséget a 79 jelentkező egyikeként.
Az emlékművet 2006. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján avatják fel. Ugyanekkor leplezik le a másik emlékművet is, amely az 56-os szervezetek képviselőinek javaslatára készül a Műegyetemnél.
Ez utóbbi emlékhely kivitelezését a kormány 150 millió forinttal támogatja, s jelenleg a kiviteli tervek készülnek, illetve engedélyeztetési eljárások vannak folyamatban. Az alkotókat, Csíkszentmihályi Róbert szobrászt, illetve Schilling Róbert építészt az 56-os szervezetek által összeállított zsűri választotta ki.

2006. június 10. (Magyar Nemzet)

Ezerkilencszázötvenhat
A forradalom antológiája

Stefka István
7 7 . ü n n e p i k ö n y v h é t

Kézre való kis könyv. Szinte kínálkozik, hogy az ember a buszon vagy a metrón olvassa. Huszonkét szerző írt ötvenhatról, a forradalom előzményeiről, kitöréséről és a leverést követő megtorlás időszakáról. Mondom, jó kézben tartani, lapozgatni, belemélyedni, hiszen olyan írók fémjelzik a novellagyűjteményt, mint Aczél Tamás, Ágh István, Déry Tibor, Ember Mária, Eörsi István, Fejes Endre, Göncz Árpád, Kertész Ákos, Kertész Imre, Konrád György, Kamondy László, Mándy Iván, Örkény István vagy Sárközi Mátyás. Áttetsző és szerelembe ágyazott Konrád György írása - Álmerénylő hosszú kabátban -, ahogyan a fülledt ötvenes éveket és 1956-ot láttatja egy kicsapott diák, a szovjet sajtó gyakorlott műfordítója szemével. Kertész Imre az elillanó magyar szabadságot jeleníti meg kicsit úgy, ahogyan Szép Ernő érezte, amikor hirtelen rátört a "felszabadulás" 1945-ben, majd néhány év múlva kínosan megtapasztalta a valóságot, amit bemutatkozásakor is jelzett: "Szép Ernő voltam". Mándy Iván Temetők című novellája a hétköznapok forradalmát hozza elénk. Déry Tibor Számadás című művében morális kérdéseket vet fel az itthon maradók és a hazát elhagyó menekülők közegében. Az író negyven évvel ezelőtti önmarcangoló kérdéseibe belefértek efféle megállapítások: "... ez a nép még nem bűnhődte meg a múltat és jövendőt!"; vagy: "... azt képzeli, hogy itt nem lehet majd egyszer tisztességesen is élni?"
Aczél Tamás, a Szabad Nép valamikori újságírója, Nagy Imre közvetlen munkatársa Egy villa története című elbeszélésében egy rózsadombi ház 1939-től 1956. november 7-ig tartó időszakát jegyezte fel. Különösen érdekesek azok a fejezetek, amelyek a kommunista B. László altábornagyról szólnak, akit aztán az ÁVO elhurcol P. G. (Péter Gábor) parancsára, s akit majd felakasztanak. A forradalom felfalja saját gyermekeit - mondják a francia forradalom óta, nos, ezt tették a kommunisták is, ez derül ki a novellából. Ezerkilencszázötvenhatból csak egy villanást észlelhetünk.
Az átélt népfelkelés vérszagát, egy ország keresztre feszítését talán leginkább Ágh István novellájában - Hulló levelek vére - éreztem, aki maga is megsebesült a Parlament előtti eszeveszett géppuskatűzben. Sorolhatnám, elemezhetném tovább a kötetben megjelenő műveket. A novellaválogatás Pomogáts Béla jóvoltából mégis a forradalom és szabadságharc többnyire sajátságos megközelítését közvetíti: a revizionisták, a Magyar Dolgozók Pártjában csalódottak, a "fényes szelek" nemzedékének, a megengedőbbeknek a nézőpontját. A szerzők jelentős része elő- vagy utóéletében kötődött, kötődik Rákosiék kommunista pártjához, a pártállamhoz avagy a rendszerváltást követően a liberálisokhoz. Egy-két kivételtől eltekintve a népi-nemzeti írók művei nem kaptak helyet a válogatásban. Pedig érdekes lett volna megtudni - így együtt -, hogy mit gondolnak ők, a másik oldal 1956-ról.
(1956. Magyar írók novellái. Noran Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 2999 forint)

2006. június 13. (MTI)

Erdő Péter köszönőlevele George W. Bush-nak

Magyarország prímása levelet írt George W. Bush amerikai elnöknek, amelyben az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója kapcsán köszönetet mondott az amerikai népnek a Mindszenty József bíborosnak negyedszázadon át nyújtott védelemért.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek látogatást tett az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén és felkereste azt az épületrészt, amely Mindszenty József volt hercegprímás lakóhelye volt 1956-tól 1971-ig - erről az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye tájékoztatta kedden az MTI-t.
"Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának közeledtével a magam és az egész magyar katolikus közösség nevében hálás köszönetet mondok elnök úr útján az amerikai népnek azért a védelemért és vendégbarátságért, amelyet Mindszenty bíboros úr számára nyújtott" - szerepel Erdő Péter levelében.
A bíboros a levélben köszönetet mondott a magyar menekülők ezreinek befogadásáért is, akik az 1956-os forradalom leverése után kényszerültek az ország elhagyására. Erdő Péter a levélben kitért arra, hogy felejthetetlen, kedves emlék marad az a sok amerikai élelmiszercsomag, amellyel a forradalom alatt és után a magyar népet az Egyesült Államokból támogatták.
"Ezek a hajdani gesztusok számunkra akkor a szolidaritás és a szabadság üzenetét jelentették, amelyre ma is hálával és a szolidaritás érzésével válaszolunk. Isten áldja meg Amerikát " - áll Erdő Péter George W. Bush-nak írt levelében.
Mindszenty József bíboros 1956. november 4-én kapott menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen, ahonnan csak 1971. szeptember 28-án távozhatott. Rövid római tartózkodás után 1975-ben bekövetkezett haláláig Bécsben élt emigrációban. A néhai bíborost Mariazellben temették el, majd hamvait 1991-ben szállították Magyarországra, és az esztergomi bazilikában helyezték végső nyugalomra.

2006. június 14. (MTI)

Évforduló - 50 éve halt meg Hajnal István - portré

Ötven éve, 1956. június 16-án halt meg Hajnal István posztumusz Széchenyi-díjas történész.
1892. július 3-án született a vajdasági Nagykikindán, középosztályba emelkedett bánáti iparoscsaládban, orvos apja nem sokkal később Kaposvárra települt. 1910-ben a budapesti tudományegyetemre iratkozott be, ahol 1914-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet, 1913-ban fél évig a lipcsei egyetemen tanult. Ifjúkori barátja volt a magyar történettudomány számos későbbi kiválósága, Mályusz Elemér, Eckhart Ferenc és Szekfű Gyula is. 1914-19 közt a bécsi Theresianum prefektusa volt, közben az I. világháborúban a keleti fronton szolgált. 1919-től a Nemzeti Múzeum, majd az Országos Levéltár, 1922-32 közt az Esterházyak levéltárosa volt. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság másodelnöki posztját 1933-1950 közt töltötte be.
1920-tól tanított a budapesti tudományegyetemen, a latin paleográfia magántanára, 1930-tól az újkori egyetemes történet nyilvános rendes tanára volt. 1933-ban őt kérték fel a Hóman-Szekfű-féle Magyar történet sikere után tervbe vett egyetemes történelem újkori fejezetének megírására, ezzel 1936-ra készült el. 1931-től 1943-ig Domanovszky Sándorral, illetve Mályusz Elemérrel a Századok történelmi folyóirat társszerkesztőjeként rendszeresen bírálta a szellemtörténeti irányzatot és annak fő képviselőjét, Szekfű Gyulát.
A német megszállás idején kiállt a zsidó professzorok mellett, 1945 után igyekezett magát a pártpolitikától függetleníteni, 1944-47 közt a bölcsészkar dékáni posztját töltötte be. 1928-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1939-ben rendes tagja. 1946-48-ban az Akadémia II. osztályának titkára volt, de 1949-ben harmadikutassággal vádolták s a politikai jellegű átszervezés során tanácskozó taggá minősítették vissza (1989-ben rehabilitálták). 1953-ban, Sztálin halála után meghívták a Századok szerkesztőbizottságába, s folytathatta írástörténeti tanulmányait, 1955-ben egész addigi tevékenységéért megkapta a történettudományok doktora címet. A fiát érő, újabb politikai hajszába halt bele 1956. június 12-én.
Pályáját oklevélkritikával, hitelességük és információik igaz voltának eldöntésével kezdte. E dokumentumokat koruk kulturális termékének látta, s az egyházi és világi értelmiség mögöttük rejlő iskolázottságát kutatta. Szerinte az egyetemek nemcsak a magas tudományok központjai, de az írásoktatás, a tömeges értelmiségképzés műhelyei is voltak. Azt tapasztalta, hogy Európa kulturális fejlődésében több egységes vonás található, mint azt korábban vélték, a 13. századi magyar és az osztrák, német vagy francia gyakorlat teljesen megegyezett. Hajnal ebből túlzó következtetéseket vont le a társadalom kulturális szintjére, amelyet a nyugattal azonosnak vélt.
A történelmi segédtudományok terén szerinte nem elég alapismereteket (oklevéltant, intézménytörténetet) tanítani, ezeknek a művelődés felé is kell mutatniuk. "A paleográfia nemcsak arra tanít, hogy régi írásokat el tudjunk olvasni, hanem lassanként mind bővebb forrásává válik a művelődés-, különösen pedig az oktatástörténetnek" - írta. A középkori társadalom szerveződése érdekelte, ami szerinte a munka alapján tagozódott, bírálta a nemzeti megközelítés elsődlegességét, amely háttérbe szorítja a versenyt s az egyéni teljesítményt. Elmarasztalta a kapitalizmust is, amely szerinte a tömegtermeléssel, az átlag előtérbe helyezésével fékezi a termelés fejlődését s elidegenedett gépi világot teremt.
1945 után a maga számára tisztázó tanulmányt írt a marxizmusról, ebben az egytényezős, mindent anyagiakra visszavezető szemlélet zavarta. Technikatörténeti előadásokat tartott a rádióban, az első gépekről írt cikkében az államosítások után arra utalt, hogyan lehet a gyár egyszerre termelő és munkásképző intézmény. Lerakta egy sajátos történelemszemlélet alapjait, amely (szemben a szellemtörténettel és a pozitivizmussal) szociológia és történelem szintézisét tűzte ki célul.
1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott. Főbb művei: Írástörténet az írásbeliség felújulása korából (1921), A Kossuth-emigráció Törökországban (1927), Esterházy Miklós nádor iratai (szerk. 1930) Az újkor története (1936), A Batthyány-kormány külpolitikája (1957).
Csendes, halk szavú ember volt, de gondolataiban vakmerően bátor. A kommunista diktatúrát nem fogadta el, egyik első áldozata lett, mégsem változtatott felfogásán. Nem hozott létre teljes életművet, nem írt nagy monográfiákat, számos témáját félbehagyta. Történészi munkássága jórészt a szakma módszertani eljárásainak szétbontására és új módszerek keresésére irányult.
"Hajnal István elemzései, a nemzeti-állami adminisztrációt meghaladni kívánó történelemszemlélete, az alulról építkező társadalmi és termelési szervezetek helyet kereséséről a történelemben, a munkavégzési folyamatok meghatározó voltából induló fejtegetések - új szempontú meggondolásokat adhatnak" - írja róla Glatz Ferenc.

2006. június 14. (MTI)

Irodalom - 75 éve született Eörsi István - portré

Hetvenöt éve, 1931. június 16-án született Budapesten Eörsi István Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, dramaturg, a demokratikus ellenzék kiemelkedő személyisége.
Már gimnazista korában a marxista filozófia híve (Marx, Lukács György munkái hatottak rá). 1953-ban szerzett magyartanári diplomát az ELTE-n, ugyanabban az évben jelent meg első kötete (Fiatal szemmel). Egy évig az Árpád Gimnáziumban tanított, majd 1954-től a Szabad Ifjúság irodalmi mellékletének egyik szerkesztője volt. 1955-ben innen eltávolították egyik verse miatt. 1956-ig az Egyetemi Lapoknál 1956-tól Lukács Györgynél volt aspiránturán. A József Attila-díjat 1952-ben kapta, de már 1956-ban elkobozták Ütni az ördögöt című verskötetét. Az 1956-os forradalomban elsősorban újságíróként vett részt, tevékenységéért decemberben letartóztatták, és nyolc év börtönre ítélték.
1960-ban amnesztiával szabadult. 1967-ig alkalmi szellemi munkákból, fordításból élt, ugyanebben az évben az Élet és Irodalom szerződéses munkatársa lett. 1977-82-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, 1982-től szabadfoglalkozású író, 1983-tól három évig Nyugat-Berlinben élt. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, a Beszélő belső köréhez tartozott, később az SZDSZ tagja, a Magyar Narancs főmunkatársa lett, a pártból 2004 augusztusában kilépett. Az 1970-es évek óta volt egyik meghatározó alakja a magyar kulturális közéletnek, "örök ellenzéki", szóban és írásban is karakteres, örökké perlekedő véleményformáló, aki mindig vállalta, amit kimondott vagy leírt, akár a múltban, akár napjainkban.
Eörsi Istvánnak több mint 35 önálló kötete jelent meg. Versei, drámái, novellái a kelet-európai groteszk jegyeit mutatják, annak pesszimizmusa nélkül. Művein átüt szociális érzékenysége, történelmi igazságkeresése, kesernyés optimizmusa. Esszé tanulmánykötetet írt Gombrowiczról és Kleistről (Időm Gombrowiczcsal), Jóbról és Heinéről (Jóbok könyve). Legsikeresebb színművei a Sírkő és kakaó, valamint Lukács Györgyről írt darabja, az Interjú, amely a filozófussal élete utolsó hónapjaiban folytatott beszélgetések alapján készült. Emlékezés a régi szép időkre című börtönmemoárjában pontos képet ad a Kádár-korszakról. Verseket és drámákat is fordított magyarra, lírai fordításkötete a Ruhapróba, s ő fordította le Lukács György több kötetét is. 2005-ben jelent meg Dr. Noha című publicisztikai kötete.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1952-ben lett József Attila díjas, 1983-ban Frankfurter Autorenstiftung-díjat, 1988-ban osztrák műfordítói díjat kapott. 1990-ben a Színikritikusok Díjával tüntették ki, 1991-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjét vehette át. 1993-ban Parnasszus-különdíjat és a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) különdíját kapta meg, 1996-ban a Soros Alapítvány életmű-díjával tüntették ki, 2005-ben lett Kossuth-díjas.
Eörsi István 2005. október 13-án hosszú betegség után halt meg.

2006. június 15. (MTI)

A Nagy Imre Társaság emlékülése Kaposváron

Nagy Imre személyes életútja azt példázza, hogy a politikusok hite és elkötelezettsége az emberekhez kell, hogy kötődjön, és az ő sorsukért érzett felelősség kell, hogy meghatározza a tennivalót - jelentette ki Lamperth Mónika csütörtökön Kaposváron.
"Kaposvárnak, a kaposváriaknak egy picit több okuk van Nagy Imre emlékét ápolni, mint Magyarország többi településének, és a többi magyar embernek" - vélekedett az önkormányzati és területfejlesztési miniszter, azon az emlékülésen, amelyet Nagy Imre néhai miniszterelnök születésének 110., 1956. június 16-ai kivégzésének 48. évfordulója alkalmából rendezett a Nagy Imre Társaság.
Lamperth Mónika, a Nagy Imre Társaság tagja hozzátette: nekünk annyival van több okunk és több kötelezettségünk Nagy Imre emlékének ápolásában, hogy idevalók a gyökerei, hogy idevaló elkötelezettsége a szegény magyar emberek sorsának jobbításáért.
A XX. század Magyarországának egyik legjelentősebb személyisége született meg 1986. június 7-én - mondta Jánosi Katalin, a mártír miniszterelnök unokája.
Kiemelte: nagyapja, neki és a társaság tagjainak egyaránt példakép, "aki maradandó emlékeket hagyott ránk magyarokra, és aki a világ történelemkönyvébe is beírta nevét, oly módon, hogy ez a kis nemzet, a magyarság, büszkén, emelt fővel vállalhatja szülöttének, Nagy Imrének nevét". Kaposvár, a szülőváros is büszkén vállalhatja történelmi személyiségét - tette hozzá.
Az emlékülésen bemutatták azt a könyvet, amely azokat a naplójegyzeteket tartalmazza, amelyeket Nagy Imre a romániai Snagovban jegyzett fel, miután a szovjet csapatok november 4-i bevonulását követően a jugoszláv nagykövetségről - ahol menedékjogot kért - oda deportálták.

2006. június 15. (MTI)

Megemlékezés a 301-es parcellánál - Wittner Mária

Wittner Mária, a Fidesz parlamenti képviselője mondott beszédet a rákoskeresztúri Újköztemető 301-es parcellájánál csütörtökön, amikor mintegy 150-200-an - részben a Jobbik politikai mozgalom szervezésében - megemlékeztek az 1956-os forradalom áldozatairól.
Wittner Mária emlékeztetett arra a 17 évvel ezelőtti napra - Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére -, amikor remény volt arra, hogy változás legyen Magyarországon.
A Fidesz parlamenti képviselője beszédében úgy fogalmazott: "17 éve (...) azt hittük, hogy valami változik ebben az országban, amikor nevet kaptak a névtelenek."
A képviselő azt mondta: mi adjuk át a halálba küldöttek üzenetét a fiataloknak. A mai Magyarországra utalva feltette a kérdést "ezt akartuk vajon?", majd azonnal válaszolt is: "Nem."
Wittner Mária szintén megemlékezett azokról az erdélyi barátaikról, akiket azért ítéltek halálra, mert szimpatizáltak az 1956-os magyar forradalommal. A megemlékezésen felszólalt Jókai Anna írónő és Papp Lajos szívsebész professzor is.

2006. június 15. (Népszabadság)

A "katedrasztálinizmus" vége

Talán meglepő, de a japán belpolitikára jelentős hatással voltak az 1956-os magyar események, a japánok pedig kivették részüket a forradalmat követő adománygyűjtésből és segélyezésből is.
A témát tudományos igénnyel a sokáig Magyarországon dolgozó kutató, Kodzsima Rio dolgozta fel a Japánban nagy sikert aratott, a napokban második kiadásban megjelent könyvében. A magyarországi forradalom kitörése után, 1956 novemberében, befolyásos japán politikusok, köztük egy korábbi miniszterelnök, Asida Hitosi, megalakították a Magyarokat Megsegítő Japán Társaságot. Az egyetemi tanár Kodzsima szerint a japán politikai elit és a sajtó kitüntetett figyelemmel kísérte a magyar eseményeket, mivel az '50-es években a szigetország társadalmára erős hatást fejtett ki a japán kommunista párt sztálini ideológiája. Az '56-os magyar események pedig a japán értelmiség, a baloldal, illetve a forradalom előtti évben alakult, jelenleg is kormányzó Liberális Demokrata Párt frakciói számára a "katedrasztálinizmus" végét jelentették. Sőt, japán külpolitikáját is befolyásolhatta a magyar "esemény" - ahogy a japán levéltári források nevezik '56-ot -, mivel irányt mutatott a nemzetközi diplomáciába visszatérő Japánnak a Szovjetunió kezeléséhez is. Sőt, az 1980-as évek híres japán miniszterelnöke, a neokonzervatív Nakaszone Jaszuhiro - Kodzsima elmondása szerint - a forradalom idején autóval Jugoszlávián át Magyarországra érkezett, hogy saját szemével győződjön meg az itteni helyzetről.
A történetnek van egy másik, érdekes vonatkozása is. A Magyarokat Megsegítő Japán Társaság 1956 decemberében a japán média élénk érdeklődése közepette egy négyfős delegációt indított Bécsbe, amelynek feladata a szigetországban gyűjtött segélyek célba juttatása volt. A delegáció vezetőjének pedig Imaoka Dzsuicsirót, az 1920-as években Magyarországon élt japán kutatót, műfordítót választották. Imaoka volt sokáig Magyarország szószólója Japánban, magyar nyelvkönyvet, japán-magyar szótárt készített, és ő fordította japánra Madách Az ember tragédiáját is. Az ő életrajzával foglalkozik Umemura Yuko, az ELTE Orientalisztika Intézete tudományos munkatársának az idén magyarul megjelent könyve is. A kötetből az is kiderül, hogy a japán közvélemény szimpatizált a magyar forradalommal. Az adománygyűjtésben a Japánban tartózkodó magyar jezsuita papok is részt vettek, a távol-keleti ország lakói '56 eseményeiről pedig Imaoka a magyar forradalomról szóló könyve illetve az ausztriai menekülttáborokról és a tábori életről forgatott, és a japán televízióban vetített film mellett a szigetországba érkezett néhány magyar menekült történeteiből is értesülhettek.

2006. június 15. (HVG - Teljes Kiadás)

Kucseráék Snagovban - Akik cserbenhagyták Nagy Imrét

Az 1956-os emlékév - két nemrég megjelent dokumentumkötet révén - végre teljessé tette a forradalom után Romániába deportált Nagy Imre-csoport históriáját. Ebből annak részletei is kiderülnek, hogy a Kádár-kormány miként ugrasztotta egymásnak az egykori harcostársakat.
"Kucsera bácsi, nem tetszett látni a macskákat?" - kérdezte 1956 novemberének legvégén az 5 éves Vásárhelyi Pisti a magyar kommunista mozgalom veteránjától, Szántó Zoltántól. A mindig sértődött politikus - akit a Nagy Imre-csoporttal együtt deportáltak Romániába, a Bukaresttől 30 kilométerre fekvő Snagovi-tó mellé - irtózatos dühbe gurult a kisfiú szájába adott megszólítástól. Jól emlékezett az alig másfél hónappal korábban az Irodalmi Újságban megjelent megsemmisítő Háy Gyula-szatírára, amely "a munkásosztály (kitalált nevű, ám nagyon is tipikus) parvenüjét", az előjogait hangoztató és azzal mindig visszaélő "Kucsera elvtársat" tette köznevetség tárgyává.
A Snagovba hurcoltak azóta is emlegetik ezt a - ritka kivételként: vidám - epizódot, amely azonban nem szerepel a Nagy Imre-csoport romániai viszontagságainak, illetve az 1958-ban kivégzett miniszterelnök gondolatainak, feljegyzéseinek dokumentumait közreadó, a könyvhétre időzített két vaskos kötetben. Egy, a Kádár-kormánynak címzett feljegyzés közvetve mégis őrzi a lekucserázás emlékét. December 17-én, alig másfél hónappal a forradalom leverése után Szántó ugyanis nemcsak elsőként fogalmazta meg a vele együtt letartóztatottakról, hogy azok "antimarxista és szocializmusellenes beállítottságúak", ráadásul a rendszer árulói is, hanem - említett sérelméért törlesztve - hozzátette: "feltűnő volt, hogy gyerekeiket szovjetellenes légkörben nevelték".
A jugoszláv nagykövetségre 1956. november 4-én bemenekült Nagy Imre-csoport száműzetésének története többé-kevésbé ismert, a most megjelent két kötet - A snagovi foglyok, valamint Nagy Imre snagovi jegyzetei - mégis számos új adalékkal szolgálnak. Miközben ugyanis - amint azt a sajtó alá rendezők, Baráth Magdolna, Sipos Levente, illetve Vida István is hangsúlyozzák - a lehallgatott beszélgetések, feljegyzések és a román állambiztonsági jelentések egyértelműsítik, hogy a Nagy Imre-csoport tagjainak "eszmei-politikai közössége mindvégig megmaradt", fény derült a szabályt erősítő kivételek, a csoporttól így-úgy elhatárolódók históriájára is.
A legkevésbé meglepő Szántó Zoltán azonnali elkülönülése volt. Az egykori tanácsköztársasági ezredparancsnok, majd börtönviselt illegális pártvezér - akitől 1945 után Rákosi Mátyás annyira tartott, hogy belgrádi, tiranai, illetve párizsi nagyköveti megbízásokkal száműzte a politikai élet első vonalából - Sztálin halála után úgy érezte, hogy eljött az ő ideje. Politikai aktivizálódásának eredményeképp 1956 nyarán-őszén potenciális trónkövetelővé lépett elő, kulcsszerepet vállalt a Magyar Dolgozók Pártjának feloszlatásában és a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) megalakításában is. Bár a Varsói Szerződésből való kilépés ügyében összeütközésbe került a függetlenségpárti Nagy Imrével, mégis ő közvetítette a forradalom miniszterelnökének a jugoszlávok által felkínált menedékjogot, amely lehetőséggel maga és felesége (a Rákosi-korszak kultúrdiktátorának húga, Révai Emma) is élt. Míg a csoport többi tagja leginkább a gyerekeit menekítette a remélt biztonságba, a Szántó házaspár - ezzel is rászolgálva a Kucsera gúnynévre - a komornáját vitte magával.
A renegátok és a Nagy Imre-csoport többsége közötti repedések már a jugoszláv nagykövetségen láthatóvá váltak. Nem lehetett véletlen ugyanis, hogy a Szántó házaspár mellett az 1956 októberében a közellátási kormánybizottságot irányító egykori budapesti főpolgármester, illetve a Gazdasági Főtanács első embere, Vas Zoltán (HVG, 2005. október 29.) és élettársa, Pintér Edith, valamint a nemzetközi hírnevű marxista filozófus, a második Nagy Imre-kormányban népművelési miniszteri tárcát vállaló Lukács György és felesége már november 18-án elhagyták a követséget. Hiába bíztak azonban vakon Kádár János azon üzenet ígéretében, hogy végleg otthonukba távozhatnak, öt nappal később a Nagy Imre-csoporttal együtt őket is Romániába repítették.
A Snagovi-tó partján az egykori királyi üdülőkben a "vendéglátó" román hatóságok nemcsak a külvilágtól szigetelték el hermetikusan a csoportot, de a főbűnösnek tekintett Nagy Imrét, Losonczy Gézát, Donáth Ferencet egymástól is elválasztották. Ez ellen hiába tiltakoztak a többiek a Román Kommunista Pártnak címzett levelükben. Nem mellékes azonban, hogy a protestáló üzenetet 11-en írták alá, köztük Vas Zoltán és Lukács György is. Szántó azonban már napokkal korábban - a román titkosszolgálat szóhasználatával élve - végleg "deszolidarizálta" magát. A levél keltének napján a csoport és az őket meglátogató román testvérpárt képviselői - Aurel Malnasan külügyminiszter-helyettes és Josif Ardeleanu (eredeti nevén Erdélyi József) pártsajtófőnök - előtt leszögezte: a szocialistaellenes csoporthoz semmi köze sincs. Nyilvános megnyilatkozása még az őt legrégebbről ismerő, a Kádár-hatalommal nem sokkal később szintén alkut kötő Lukács Györgyöt is olyannyira felháborította, hogy feleségével együtt látványosan átült Szántóék ebédlőasztalától az egyedül étkező Ujhelyi Szilárdhoz. Ezt követte a már említett Kucsera-affér.
A román látogatóknak, úgy tűnik, a magyar pártvezetéstől is volt megbízatásuk. Annak kipuhatolásán túl, mennyire bomlasztható a csoport, súlyt fektettek az ingatagok eltántorítására is. A most megjelent dokumentumok tanúsága szerint másodikként Vas Zoltán adta be a derekát. Ardeleanu jelentése szerint december elejére Vas már "belátta", hogy Nagy Imre "kompromittálta magát a Szovjetunió és a népi demokratikus országok előtt", ezért hajlandónak mutatkozott Kádár János támogatására is. De "csak otthon", merthogy egy Romániában tett nyilatkozatnak úgymond "nem volna meg a kívánt hatása, s nem váltana ki mást, mint azt, hogy úgy tűnjön fel, mint egy olyan ember, aki elhagyta elvtársait". Ez az ügyeskedés azonban kevésnek bizonyult, mint ahogy az 1956 karácsonyán kelt, Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkárhoz intézett, a Szovjetunió november 4-ei beavatkozásának "feltétlenül szükséges voltát" elismerő levele is csak arra volt elegendő, hogy Szántóék után feleségével együtt ő is kiérdemelje a különköltözés kegyét. Alkudozásainak részleteit Vas sosem osztotta meg a csoport tagjaival, így sikerült hosszabb ideig azt a látszatot keltenie, hogy szolidáris maradt. Amikor azonban rövidre fogott beszámolóiban ellentmondások akadtak, a többiek figyelmeztetésére egy bonmot-val válaszolt: "Az én szavam, én vonom vissza."
A legeredményesebbnek a román s a magyar hatóságokkal való alkudozásban Lukács György bizonyult. Noha még halála évében, 1971-ben is azt állította az őt interjúvoló tanítványának, Eörsi Istvánnak, hogy senki semmilyen feltételt nem szabott a hazatéréséért cserébe, a snagovi dokumentumok ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A forradalmi munkás-paraszt kormány törvényes voltát elismerő Lukács-levél például 1957. január 25-én kelt, egy nappal azután, hogy hosszasan tárgyalt az őt felkereső Kállai Gyulával, a Kádár-rezsim egyik potentátjával. E megbeszélés (illetve levél) következtében Lukácsot és feleségét is elköltöztették, a korábbinál jóval szabadabban élhettek, még Snagovba is bemehettek. Eltávolításuk ellen a fogyatkozó Nagy Imre-csoport tagjai ismét levélben tiltakoztak, úgy hitték, a filozófust büntetésből távolították el. Tévedésükről az azokban a napokban szintén elkülönített Ujhelyi Szilárd világosította fel őket. A Budapesten szintén gyenge láncszemnek tartott Ujhelyi éhségsztrájkkal érte el, hogy visszakerülhessen elvbarátaihoz.
A Nagy Imre-tagadók ügye aztán mégsem úgy rendeződött, ahogy azt ők remélték. 1957. januári látogatásáról Kállai Gyula a politikai bizottságnak hosszú jelentést írva kifejtette, hogy szerinte szabad folyást kell engedni az igazságszolgáltatásnak, a Nagy Imre-csoporttól leválasztottak ügyét pedig újra át kell gondolni. Ekkor tett javaslatot Lukács és Szántó hazaengedésére. A végső döntést ezúttal is Kádár János hozta meg. Az öt halálos ítélettel zárult 1958-as Nagy Imre-per befejezése előtt azonban csak Lukács térhetett vissza Magyarországra, már 1957 áprilisában. Hogy az elhatárolódásuk és hűségük ismételt kinyilvánítása, mi több, "Kucserának" a perben tett súlyosan terhelő vallomása ellenére a Szántó család és Vasék miért azt kapták jutalmul, amit az elítéltek hozzátartozói büntetésül (azaz 1958 őszéig tartó romániai száműzetést), annak okát az MSZMP első titkára egy belső tanácskozáson árulta el még 1957 februárjában. Vasnál a nyughatatlanságát hozta fel, Szántó esetében pedig a történelmi tapasztalatokat említette. A "megbántott veteránnak" Kádár nem tudta megbocsátani, hogy 1956 októberében - mint azt a magyarországi nagykövet, Jurij Andropov (a későbbi szovjet pártfőtitkár) megsúgta neki - a Bajza utcai követségen bejelentkezett az első titkári posztra.

2006. június 15. (Népszava)

A 77 éves pártvezér 1956-os moszkvai tárgyalásairól vallott

Kádár János elhíresült utolsó nyilvános beszédéről készített dokumentumfilmet mutat be a Magyar Televízió az 1956-os forradalom jubileumi évére összeállított sorozat részeként. A filmet Sólyom András rendezte és Kornis Mihály író kommentálja.

Kádár János utolsó, történelmi jelentőségű nyilvános beszédéből készült dokumentumfilmet mutat be a Magyar Televízió, az m1 műsorán, péntek este negyed tizenegytől, az 1956-os forradalom jubileumi évére összeállított sorozat részeként. A Kádár János utolsó beszéde című filmet Sólyom András rendezte, Kádár sokszor értelmetlennek tűnő, zavaros monológján Kornis Mihály író segít eligazodni.
1989. április 12-én az MSZMP Központi Bizottságának zárt ülésén megjelent és felszólalt Kádár János, a párt 77 éves elnöke, aki ekkor már egy éve betegeskedett. Az utolsó szó jogán, váratlanul vallani akart az 1956-os moszkvai tárgyalásáról, illetve Nagy Imre elítéléséről, kivégeztetéséről.
Sólyom András szerint a vallomás történelmi jelentőségű, hiszen a pártvezér előtte sosem beszélt történelmünk rendkívüli eseményeiről. Ezért tartja fontosnak, hogy megértsük Kádár belső drámáját, kitárulkozását. Sólyom lapunknak elmondta, a téma tíz éve foglalkoztatja, amióta a Beszélőben megjelent a beszéd, Kornis elemzésével. A szövegbe mélyedve ugyanis rájött, hogy szinte semmit sem tud Kádár Jánosról.
A rendező először - Kornis estjeihez hasonlóan - színházi előadásban gondolkodott, majd játékfilmben, aminek a tervét még ma sem adta fel. Pályázati forrásból az MTV Archívumának felhasználásával végül dokumentumfilmet készített, a vallomást archív filmfelvételekkel és fotókkal tagolta, a képi világ Kornis magyarázatait egészíti ki, támasztja alá.
A film elején Kornis a beszéd előzményeit ismerteti, majd a művészi érzékenységgel összegzi a politikus mondanivalóját, megvilágítja lelkiállapotát az írói fantázia és merészség révén bátrabban, mint ahogy azt a történészek tennék - mondta Sólyom. Hozzátette: Kornis "szabad asszociációja" természetesen a történészek által feltárt tényeken alapul.

2006. június 16. (MTI)

Megemlékezés a 301-es parcellában - Szili, Hiller, Lendvai

A megemlékezés virágait helyezték el szocialista párt vezetői - Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Hiller István, az MSZP elnöke és Lendvai Ildikó, a szocialista párt frakcióvezetője - péntek reggel a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as, 300-as és 301-es parcellájánál Nagy Imrének, az 1956-os forradalom miniszterelnökének és mártírtársainak emléknapján, kivégzésük 48. és újratemetésük 17. évfordulóján.
A politikusok a virágok elhelyezése után némán rótták le kegyeletüket az 1956-os kivégzettek neveit rögzítő falnál is.
Szili Katalin a rákoskeresztúri köztemetőből az Országház melletti Vértanuk terére ment, ahol Nagy Imre szobránál lesz megemlékezés.
Nagy Imre kivégzésének évfordulóján, 1989. június 16-án temették újra az 1956-os miniszterelnököt és mártírtársait.
Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József koporsóját a Hősök terén, a Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel. A gyászszertartáson Vásárhelyi Miklós a család, Mécs Imre és Zimányi Tibor a harcostársak, Király Béla az emigráció, Orbán Viktor pedig az ifjúság nevében mondott beszédet.

2006. június 16. (MTI)

Megemlékezés a Nagy Imre-szobornál

A közjogi méltóságok részvételével emlékeztek Nagy Imrére pénteken Budapesten a mártír miniszterelnök szobránál.
Az 1956-os forradalom miniszterelnöke kivégzésének és újratemetésének évfordulóján koszorút helyezett el a szobornál Sólyom László köztársasági elnök, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter - aki a Brüsszelben tartózkodó Gyurcsány Ferenc kormányfőt képviselte -, Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke.
A megemlékezésen Szili Katalin mondott rövid beszédet. Nagy Imrét olyan politikusként jellemezte, aki egybeforrasztotta a nemzetet, és hitvallásához haláláig hű maradt.
Elődünk és példaképünk a mártír miniszterelnök - mondta az Országgyűlés elnöke hozzátéve, hogy Nagy Imre legkiemelkedőbb hitvallása szülőföld- és hazaszeretete volt.
Szili Katalin beszédében kitért arra, hogy Nagy Imrével együtt azokra a névtelen és ismert hősökre is emlékezni kell, akik részt vettek az 1956-os forradalomban, és a megtorlások áldozataivá váltak.
"1956 éles kontúrokkal rajzolta Magyarországot a 20. század erkölcsi térképére" - fogalmazott az Országgyűlésé elnöke.
A szobornál Nagy Imre családja nevében a kivégzett miniszterelnök unokája, Jánosi Ferenc helyezett el virágot, a Nagy Imre Alapítvány és a Nagy Imre Társaság nevében többek között Király Béla vezérezredes és Kende Péter történész koszorúzott.
Elhelyezték a megemlékezés virágait a parlamenti pártok, a Fővárosi Önkormányzat, az V. kerületi önkormányzat, az egyházak képviselői, valamint az egykori barátok, harcostársak is.
A megemlékezésen a kormány több tagja is jelen volt.

2006. június 16. (MTI)

1956-os Intézet - könyvek, kiadványok, filmek a forradalomról

Könyvekkel, kiadványokkal, filmekkel emlékezik az 1956-os Intézet a magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára - közölte pénteki budapesti sajtótájékoztatóján az intézet főigazgatója.
"Könyveket szeretnénk kiadni. Olyan könyveket, amelyek újra és újra elmondják, más és más nézőpontból világítják meg 1956 nagy és kis történeteit" - mondta Rainer M. János.
Az intézet egy négy plusz egy tételből álló jubileumi könyvsorozatot ad ki. Ennek keretében jelenik meg Szakolczai Attilának az 1956-os magyar forradalomról szóló történeti monográfiája, Békés Csabának a Forradalom a világpolitikában című kötete, dokumentumválogatása. A sorozat része egy összeállítás Tischler János szerkesztésében a magyar '56 tükröződéséről az egykori nemzetközi sajtóban, valamint Molnár Adrienne és Kőrösi Zsuzsanna szerkesztésben egy könyv, az 56-os forradalom emlékezete címmel. Az összeállítás az intézet archívumában található interjúkból válogat.
A plusz egy, amit megkaphat a vásárló, az 1956-os forradalom okmánytára CD-romon, Tischler János szerkesztésében. Ez tartalmazza valamennyi általunk fontosnak vélt forrást "föntről és lentről, mondta el a főigazgató.
Kiadják az idén Erich Lessing világhírű fotóművész riportsorozatát "az '56-os nyárról, őszről és a vereség teléről" - közölte Rainer M. János.
Megjelenik egy válogatás Békés Csaba szerkesztésében Magyarország '56-os külpolitikájáról a Gondolat kiadóval közösen, valamint kiadja az intézet Eörsi Lászlónak a Köztársaság téri eseményekről szóló tudományos igényű monográfiáját.
A főigazgató elmondta, hogy megújul az intézet internetes honlapja (www.rev.hu). Új szolgáltatásokhoz lehet hozzáférni, mint például a forradalom irodalma, bibliográfiája, a forradalom kronológiája. Az intézet fotódokumentációs adatbázisából összeállítják a forradalom galériáját.
Terveznek egy internetes sorozatot, azaz több tematikus weblapot is, egyebek között a forradalom és az irodalom, a forradalom a világsajtóban, magyar diákok Ausztriában témakörökben.
Dokumentumfilmek elkészítését is tervezik, ezek egyike lesz az 1956 ősze, a hidegháború legforróbb ősze című. Ez korabeli filmek felhasználásával mutatja be, hogy a magyar forradalom hogyan illeszkedett be a hidegháború 1945 utáni európai és világtörténetébe.
A forradalom visszhangja a szovjet tömb országaiban címmel szeptemberben közös konferenciát rendeznek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával.
Rainer M. János a sajtótájékoztatón bemutatott több most megjelent kiadványt is.
Valuch Tibor Metszetek című háromrészes tanulmány-gyűjteményének első fejezetében Arcok és eszmék címmel portrékat, esszéket lehet olvasni egyebek között Bibó Istvánról, Schöpflin Aladárról, Vámbéry Rusztemről. A második fejezet az 56-os forradalom vidéki történéseiről, szereplőiről szól, a harmadik rész címe Emberek és mindennapok, ami társadalomtörténeti problémákat dolgoz fel. Választ keres egyebek között arra, volt-e szocialista társadalom Magyarországon.
A Vidék forradalma, 1956 című könyv második kötete nyolc dunántúli megye forradalom és megtorlás alatti történetéről szól. A kötetet Szakolczai György szerkesztette.
Az intézet elektronikus könyvet, weboldalt is készített A budapesti felkelőcsoportok címmel, amely a jubileumi internetes sorozat első darabja. A weboldalt Eörsi László és Topits Judit szerkesztette.

2006. június 16. (Népszabadság)

56-os napló

Remek ötlettel rukkolt elő a Magyar Televízió Közéleti Főszerkesztősége, amikor 56-os napló címmel a forradalom évfordulója alkalmából napi két és fél-három perces epizódokban emlékezik az ötven évvel ezelőtt történtekre. A május közepén kezdődött és december 24-én véget érő sorozatról beszélgetünk a műsor főszerkesztőjével, Menyhárt Lászlóval (57).

- Az ötlet saját, de volt, aki megkereste önöket konkrét műsorajánlattal is?

- Az eredendő elképzelés Füredi Vilmostól származik. A százhatvanöt részből álló sorozatot egy külső cég gyártja, a Voxtrade Média Rt. Húsz éve dolgozó magáncégről van szó. Az volt az elképzelésünk, hogy 1956. május 15-étől az év karácsonyáig dióhéjban foglaljuk össze az egyes napok eseményeit, híreit, szenzációit, történéseit.

- Önnek régi tévés tapasztalatai vannak, és tudja, hogy akár még a közelmúlt eseményei is nagyon nehezen közvetíthetők a mai fiatalok számára.

- Egy mai tizen- vagy huszonévesnek 1956 nagyjából olyan messze van, mint a mi korosztályunknak 1848-49. Mi még átéltük a forradalom idején történteket, hallgattuk a Szabad Kossuth Rádió adásait, vagy Nagy Imre híres rádióbeszédét 1956. november 4-én hajnalban, amikor az orosz tankok elözönlötték a főváros utcáit. Egy mai fiatal már nem érdeklődik ezek iránt. Az foglalkoztatott, miként lehetne úgy megoldani az egészet, hogy ne csak az akkori, ma már egyre inkább gyérülő aktív korosztály tagjait érjük el, illetve szólaltassuk meg, amikor emlékezünk.

- Vagyis hogy ne csak "beszélő fejek" legyenek a műsorban.

- Így van, tehát akik elmondják jogos fájdalmaikat, tragédiájukat, és kész. Tapasztalatból tudom, hogy egy fiatalhoz ez nem jut el.

- Azt akarta, hogy ne legyen egy szokványos, unalmas 1956-os giccs, hanem élővé, pergővé akarta tenni az akkori napokról szóló két-három perces részletekből álló sorozatot.

- Megpróbáljuk visszaadni azt a lüktetést, ami az akkori hónapokat jellemezte, és nem csak azt, ami a forradalom tizenkét napja alatt történt. A stáb direkt úgy válogatta össze a sorozatban szereplő megszólalókat, hogy egy részük már élt 1956-ban, mások csak jóval később születtek.

- Kik rendezik a filmeket?

- Ordódy György, a Duna TV volt főrendezője, és Erdőss Pál filmrendező.

- Az utóbbi rendezte többek között az Adj, király katonát!

- Így van. A szerkesztők: a fiatal Gáspár Mónika és Tátrai Klára. A munka úgy folyik, hogy a Széchenyi Könyvtárban megnézzük a korabeli sajtót: a Szabad Népet, a Lúdas Matyit, a Népszavát, majd átböngésszük a forradalom alatt megjelent lapokat, kiadványokat is. Az eseményekhez a Filmtudományi Intézetben keresünk archív anyagokat, híradókat, fényképeket. Mindenképpen olyan eseményeket mutatunk be, amelyek illusztrálhatók.

- A két narrátor is mai fiatal.

- Igen. Az egyikük Balázsovits Edit. A másik pedig Huszár Zsolt.

- Ő az, aki az Új Színházban adja Rómeót?

- Igen. Ha korosabb színészt választottunk volna, akkor annak óhatatlanul nehezebb lenne megszólítania a mai fiatalokat. Egy 1956-ban még fiatal színész arcára ma már nem ül ki a döbbenet, ha az egyik bemutatott filmrészletben, mondjuk narancsot vagy banánt árulnak. Egy mai huszonéves narrátor ezt döbbenettel vegyes csodálkozással mondja a mai néző szemébe. Az ötven év ironikus távolságtartást is ad a fiatal színész-narrátoroknak, mert egyszerűen nem értik, hogy mint lehetett és főleg: minek egy normát, mondjuk hatszáz százalékkal túlteljesíteni. Vagy hogy ki is volt Pióker Ignác, a korszak sztár-sztahanovistája.

- Milyen gyakran látható az 56-os napló?

- Mindennap: először reggel kilenc órakor, majd este hat óra után, a harmadik pedig későn éjjel, a Kultúrház után az M1-en. De vannak ismétlések időnként az M2-n is.

- Milyen epizódok lesznek a közeljövőben?

- Az 1956. júniusi poznani események is sorra kerülnek. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy az epizódokban mellőzzük az úgynevezett nagypolitikát, legalábbis, ami az 1956-os nyári eseményeket illeti. Korképet is akartunk adni: az öltözködésről, a divatról, a mindennapokról. Vagyis arról, mint éltek az akkori emberek. Volt nézőnk, egy művésznő, aki betelefonált, hogy egy 1956. májusi divatbemutatóról szóló híradófelvételen ő ugyan nagyon jól néz ki, de úgy emlékszik, neki azért nem volt annyira szép az akkori élete.

- Mit válaszolt neki?

- Azt, hogy 1956 májusában még nem is gondoltad: október 23-án majd ott leszel a Bem téren, és Sinkovits Imrét fogod hallgatni, amint szaval. A mindennapi életről szólnak a korabeli karikatúrák, a sportesemények, a válogatott meccsek vagy az is, ahogy Magyarországon beüzemelik az első vastüdőt. De beszéltünk akkori mentősökkel is. A riportalanyaink is részint mai fiatalokból, részint pedig javakorabeli emberekből állnak. Politikai prekoncepció nélkül faggatjuk a megszólalókat, nem akarjuk őket semmilyen irányban elvinni. Nem akarunk abban sem állást foglalni, hogy "kié volt a forradalom". Az akkori filmekből is nyilván válogatni, szelektálni kell. Próbáltunk olyan embereket megszólaltatni, akik nincsenek túlszerepeltetve, nem állnak reflektorfényben. Azt akarom, hogy az "utca embere" szólaljon meg és mondja el, hogy 1956 tavaszán 220 forint volt egy kosztüm a Verseny Áruházban. Vagy hogy milyen szép csillárt vett a Keravillban. Milyen kulturális-társadalmi közegben éltek az emberek. Mi az archívumból és egyben az archívumnak is dolgozunk. Az újságokon kívül könyvformában megjelent naplókat, visszaemlékezéseket, memoárokat, de magánfeljegyzéseket is használunk. Számos, évtizedeken át rejtegetett amatőr filmfelvételt is kapunk.

2006. június 16. (Népszava)

Szocialista út a józan '56-osokhoz

Gyűlöletmentes nyitottságot hirdetve '56-os munkacsoportot alakított az MSZP frakcióban Mécs Imre, Vitányi Iván és Donáth László. A képviselők azt szeretnék, ha az ötvenedik évforduló esztendejében végre megbékélnének egymással az '56-os szervezetek, és az egykori forradalmárok nem a többieket kirekesztve emlékeznének az egykor történtekre.
Közösségi szellem, hazaszeretet, szolidaritás - Mécs Imre szerint mindez 1956 élő hagyománya. A honatya társaival együtt hisz abban, hogy ezek jegyében képesek lehetnek megtalálni a közös hangot a mostanáig egymással acsarkodó szervezetek. Mécs még az előző ciklusban azt javasolta, emeljék fel a forradalmároknak járó támogatások összegét, a kivégzettek özvegyei kapjanak emlékérmet, s ezzel együtt magasabb nyugdíjat. Idő hiányában az előző kormány nem tárgyalt erről, így most megismételte a javaslatokat, de már a munkacsoport nevében.
Erkölcsi kötelezettségei is vannak '56-al kapcsolatban a társadalomnak. Annó jónéhány katonatiszt nem írta alá a kádári hűségnyilatkozatot, így távozniuk kellett a honvédségtől. Szeretnék, ha utólag rehabilitálnák ezeket az embereket, s azokat a végzett egyetemistákat is, akik politikai okok miatt nem vehették át a diplomájukat, így dolgozták végig az elmúlt évtizedeket.
Előadásokat is kívánnak tartani az ötven éve történtekről. Mécs Imre négy éve már tanította a forradalmat a győri főiskolásoknak, és állítja, sok érdeklődő hallgatója volt. A kormánypárti honatyák szeretnék elfogadtatni, hogy sokarcú, de egyetértő volt a forradalom, és ezt az egyetértést meg kell végre találniuk. Utat keresnek a józan, csendes '56-osokhoz, illetve a fiatalokhoz. Mondják, fontos lenne a közös emlékezés, a társadalom ugyanis megbékélésre vágyik. Azt is lényegesnek tartják, hogy mindenki tudja, vallásosok és istent tagadók, kommunisták és jobboldaliak, illetve a politikától távol állók együtt csinálták a forradalmat, ezért ma is közösen kell emlékezni, s összefogásra nevelni az utódokat.
Mécs Imre ma, ahogy évtizedek óta, virágot visz a 301-es parcellába. Nagy Imrére emlékezik, és azokra a bajtársakra, akiket 1956 után kivégeztek. Azt reméli, méltóságteljesen telik a mártír miniszterelnök kivégzésének napja.

2006. június 16. (Magyar Nemzet)

A költő, a kissrác, a festő meg az olimpikon
Az 1956-os magyar forradalom a mozivásznon
Valójában kik voltak a mártírok, és kik az áldozatok?

Lőcsei Gabriella

Hogy az 1848-49-es szabadságharc emléke oly kitörölhetetlenül élt a magyar népben - szakemberek is azt állítják -, a nemzet mesemondójának, Jókai Mórnak köszönhető. Hogy az 1956-os forradalom eseményei is méltó helyet foglalhassanak el valamennyi korosztály gondolkodásában, a leghatásosabb mai "mesemondók", a filmesek tevékenységén múlik. Az "56-os forradalom ötvenedik évfordulójára nyolc játékfilmmel készülnek a mozgóképesek. A nyolcból három - gyaníthatóan anyagi okokból - már biztos, hogy nem születik meg ebben az esztendőben. Szilágyi Andornak a hírek szerint nagyjából befejezett Mansfeld-filmjéről pár héttel ezelőtt már hírt adott a Magyar Nemzet. Az '56-os mártírok újratemetésének tizenhetedik évfordulóján azokkal az alkotókkal beszélgetünk, akiknek a már vágóasztalon levő munkái eljutnak a mozikba az emlékév során.

Elhozta nekem Mihályfy Sándor filmrendező Gérecz Attila verseskötetét, több kiadást is, és a róla szóló cikkeket mind - meséli a forradalom után négy esztendővel született Pozsgai Zsolt. - Majd megkérdezte, volna-e kedvem ezzel az anyaggal foglalkozni. Nem tudtam mit válaszolni, ami nem érint meg, arra nemigen szoktam figyelmet fordítani. Előbb tanulmányozni szerettem volna a Mihályfytól kapott paksamétát, hogy érdemben nyilatkozhassak róla. Amikor azonban elkezdtem olvasni a verseket, egy istenáldotta tehetség sorait, megihletett Gérecz Attila költészete. Nem is a tragikusan rövid életet élt fiatalember alakja, hanem hogy a diktatúra legvadabb éveiben, börtönfalak között is képes volt ez a nemes költészet megszületni. A felfedezés mámorában, azon nyomban megírtam hát a forgatókönyvet. Siettem vele a "megrendelőhöz", és vártam a hatást. Igencsak meglepett, amikor Mihályfy Sándor, miután elolvasta, amit eléje tettem, megkérdezte, nem volna kedvem kipróbálni magam filmrendezőként? Dehogynem, boldogan! - feleltem. Így azután elsőfilmesként olyan filmverssel állhatok az '56-os forradalom ötvenedik évfordulóján a közönség elé, amely semmi mást nem akar, csak képpé varázsolni Gérecz Attila börtönrácsok mögött született költészetét.
- Kalandfilm is lehetett volna a tizenkilenc évesen - a magyar öttusa-válogatott nagy ígéreteként - összeesküvés és hazaárulás vádjával letartóztatott és tizenöt évnyi börtönbüntetésre ítélt fiatalember történetéből, akinek 1954-ben, a megáradt Duna "közreműködésével" a szigorúan őrzött váci börtönből sikerült megszöknie. Tőlünk nyugatabbra valószínűleg mindenki az akcióhős Gérecz Attilát vitte volna a mozivászonra...
- Akcióhős bármikor bárkiből lehet - válaszolja a negyvenhárom esztendős elsőfilmes - de költő, a kommunisták zárkájában... Nekem az egyszer élt, 1929. november 20-án született, és pár nappal a huszonhetedik születésnapja előtt, 1956. november 7-én szovjet golyók által halálba küldött Gérecz Attila sorsa az ember belső fejlődésének a páratlan lehetőségeit mutatta meg. Azt szeretném, ha a film hatására erre, a kortól és közállapotoktól független, nagyszerű emberi lehetőségre irányulna a nézők figyelme is. Hogy nincs olyan képtelen helyzet, igazságtalan ítélet, rabság és megaláztatás, amelyen ne diadalmaskodhatna szellemével az ember.
- Megkerülhetetlen a kérdés: oly sok sikeres irodalmi adaptáció (Indul a bakterház, Margarétás dal, Ábel-trilógia) rendezője, Mihályfy Sándor miért elégedett meg a produceri feladatkörrel, miért engedte át másnak a rendezés jogát?
- A Gábor Áron Tüzértiszti Iskola másodéves növendéke voltam 1956 októberében - így kezdi válaszát Mihályfy Sándor. - (Utána segédmunkás.) Október végén kivezényelték a szakaszunkat a kőbányai Gyűjtőfogházhoz. Az volt a feladatunk, hogy mivel a börtönőrök eltűntek, tartsunk rendet, akadályozzuk meg a lövöldözést, úgy szabadítsuk ki a foglyokat. Eltelt jó pár esztendő, s hallom, hogy az a költő is a kiszabadított rabok között volt, akinek a költeményeit időközben én annyira megszerettem. Azóta mocorog bennem, hogy Gérecz Attila emlékére filmet kellene forgatni, amióta erre a különös egybeesésre rádöbbentem. De rendezzem újra az általam is megélt történelmet? Szerkesszem bele a költőről szóló filmbe a magam szerepét? Úgy éreztem, méltóbb is, hasznosabb is, ha egyik pályatársamnak ajánlom fel ezt a feladatot, az én küldetésem az legyen, hogy megpróbálom megteremteni a Gérecz Attila-filmhez a szükséges feltételeket.
n
- A Gérecz Attila-film keletkezési történetének a fordítottja esett meg a Sínjárók című produkcióval. Az 1933-as születésű Jeli Ferenc, aki maga is megélte, majd megszenvedte 1956 felemelő s tragikus eseményeit, személyes élményei alapján írt filmforgatókönyvét a rendező Puszt Tiborral szerette volna tető alá hozni. Puszt Tibor azonban, aki általában boldogan dolgozott együtt Jeli Ferenccel - visszarettent a forgatókönyv-írói felkéréstől.
- Szinte sütött a könyvből a sok személyes emlék - mondja most, utólag, az élők sorából nemrég eltávozott Jeli Ferenc búcsúztatásának előestéjén -, nem mertem belefogni. Aztán úgy hozta a végzet, hogy a filmet Jeli Ferenc barátainak és közvetlen munkatársainak, Péterffy Andrásnak, Kurucz Sándornak, Gaál Anasztáziának és nekem kellett összefogni, befejezni. Amíg lehetett, esténként bevittük a kórházba az elkészült jeleneteket, számítógépről megmutattuk Jeli Ferencnek. Amikor már csak néhány etűd volt hátra, készen voltunk az összes fontos jelenettel, s ő látta az utolsót is, elbúcsúzott tőlünk. No, Isten veletek, mondta, és nem beszélt róla, ahogyan máskor szokott, hogy milyen felvételt hozzunk neki másnap. Amikor azután legközelebb mentünk hozzá, csak az üres kórházi ágyat találtuk...
- Jeli Ferenc tehát, az '56-os elítélt, akit első fokon életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtott a kádári "konszolidáció", és aki (emiatt vagy másért?) csak hetvenen túl foghatott hozzá legelső nagyjátékfilmjéhez, a "nagy vetítőből" a Vége felirat előtt távozott. Akik hallottak már valamit a szomorú körülmények között forgatott Sínjárókról, most arról meditálnak, vajon szabad-e '56-os filmnek tekinteni, hiszen a rendszerváltozás után játszódik...
- Ha így nézzük - mondja Puszt Tibor a film utómunkálataihoz is segítséget nyújtó Magyar Képek Egyesület óbudai szállásán -, valóban nem '56-os film a Sínjárók, a forradalom eseményei szinte csak az emlékek - fekete-fehér emlékképek - révén jelennek meg benne. Szerintem azonban '56-os film mégis a Sínjárók, hiszen azt mutatja meg, miként szenvedte meg egy életen át '56-os szerepvállalását az, akinek nem volt olyan "szerencséje", hogy a pesti utcák hősi halottjaként maradjon meg az emlékezetünkben. A film központi alakja a festő (Jeli Ferenc is a Képzőművészeti Főiskolára járt az 50-es években, Bernáth Aurél tanítványa volt), akiből, mert pompás üzleti fogásnak ígérkezik, címlapsztorit próbál gyártani a rendszerváltó média. A "tényfeltárás során" azonban hősünk kiábrándultan fedezi fel, hogy nemcsak a forradalom tisztító tüze aludt ki, de igazságosztó ereje is oda. Ma már az is bátran mondhatja magát forradalmárnak, aki nemrég még '56-os ellenforradalmárokról szónokolt... Döntse el majd a néző, hogy '56-os film-e a Sínjárók, vagy sem. Szerintem a köztünk élő '56-osok filmje, ahogyan a rendszerváltás optikáján keresztül a múltat és a jelent szemlélik.
n
- A forradalomban tevékenyen részt vevők csalódottságán már aligha fog változtatni a filmművészet. Ám van itt egy korosztály, a tizen-, a huszonévesek nemzedéke, akiknek sok mindent el lehetne s el kellene mondani a XX. század magyar forradalmáról, hogy eligazodjanak végre a jelen életbevágóan fontos "Ki kicsodájában". Erre vállalkozik Erdőss Pál, aki pontosan tudja, milyen életre szóló emlékeket hagyott a forradalom azokban, akik ötven esztendővel ezelőtt voltak gyermekek.
- A mai fiatal nemzedékeknek többnyire csak homályos ismeretei vannak 1956-ról - mondja Erdőss Pál, a Kovács István önéletrajzi írásából, A gyermekkor tündöklete című könyvből egyelőre Budakeszi srácok címmel készülő játékfilm rendezője -, s ez érthető. Évtizedekkel a nevezetes események után születtek, ha azok nem beszélnek nekik a forradalomról, akik személyes élményeket őriznek róla, legfeljebb száraz történelmi tudást szerezhetnek e napokról. Kilencéves voltam '56 októberében. A Kossuth tér közelében laktam, sok mindent láttam, és meg is őriztem magamban azt a képet, azt az életérzést, amit csakis egy forradalom hívhat elő az emberből. Elsősorban a fiataloknak szánom tehát a Budakeszi srácok című filmet, amelynek a hőse egy olyan korú fiú, mint amilyen én voltam '56-ban.
- Kovács István Budakeszin játszódó hiteles történetét - úgy tűnik - olyan részletekkel gazdagították a filmesek, amelyeket az író gyermekfejjel nem ismerhetett, nem is érthetett. Az az erkölcsi szabadosság, amely az 50-es években a "népek egyenlőségének, együttműködésének és barátságának" az elve alapján működött (a magas rangú elvtársaknak minden megengedett, a bigámia éppúgy, mint az emberölés), seregnyi kérdést vet fel a nézőben, amikor a filmművészet közvetítésével szembesül velük. A legkínzóbb kérdés ötven év múltán is ez: valójában kik voltak 1956 mártírjai, s kik az áldozatai...
- Az 50-es években valóban Budakeszin élt, fontos elvtárs filmbéli "hasonmását" mi Szikszainak neveztük el - meséli a rendező. - Szikszai elvtárs "eredetijét" később, a kádári konszolidáció idején mártírnak tüntette fel a hatalom, minden évben megkoszorúzták az emléktábláját. Miközben a forgatásra készülvén helyszíneket kerestünk, a helybéliek, akik az eseményeket szemtanúként élték át '56 októberében, elbeszélték, hogy a "mártír", a korabeli hivatalos változat szerint "ellenforradalmárok által meggyilkolt kommunista hős" valójában önkezével vetett véget az életének, miután kiderült róla, hogy bigámiában él. Első asszonyát és a tőle született fiát Jugoszláviában hagyta, s róluk mélyen hallgatva, Magyarországon másodszor is megházasodott. Egy nála évtizedekkel fiatalabb nőt vett feleségül, vele meg a tőle született gyermekekkel, valamint az apósával élt Budakeszin. Amikor a forradalomnak köszönhetően délen is megnyíltak az országhatárok, fiával együtt elindult a Tito birodalmában hagyott aszszony, hogy - ma így mondanánk - újraegyesítse a családot. A nagy találkozásra - mesélik a szemtanúk - éppen akkor került sor, amikor a település ifjú forradalmárai Szikszai elvtárs házához mentek, hogy a magas rangú katonától fegyvert vételezzenek. Szikszai eredetije ekkor kilőtt az ablakon, halálosan megsebesített egy fiatal fiút, Márity Lászlót (a rendszerváltozás után utcát neveztek el róla Budakeszin), megölte az apósát, majd végzett magával is. Filmünkben Szikszait Dörner György személyesíti meg, Márityot, akinek nem csak a mozgóképes dramaturgia szerint, de a valóságban is a nyakába akarták varrni Szikszai és apósa halálát, Huszár Zsolt.
n
- Andy Vajnát, a sikeres Los-Angeles-i producert évtizedeken át foglalkoztatták tizenéves korában átélt '56-os emlékei. A véletlen egybeesés is izgatta, december 6-án, amikor a melbourne-i olimpián a magyar vízilabda-csapat négy-nullára megverte szovjet ellenfelét (másnap a világlapokban az egyik magyar játékosnak, Zádor Ervinnek a küzdelem során szerzett fejsebe a Budapesten zajló magyar-szovjet mérkőzést is illusztráló szenzáció lett), Andy Vajna akkor menekült el a szülőhazájából. Társproducerként korábban már világra segített egy dokumentumfilmet, amely seregnyi interjúval és archív felvétellel elevenítette fel a világraszóló melbourne-i meccset. Az ötvenedik évfordulóra játékfilmterve is valósággá válik, A szabadság dühét (ez volt a dokumentumfilm címe) a Szabadság, szerelem követi. Magyar közreműködőkkel, ifjú magyar rendezővel.
- Ez a film Andy Vajna "gyermeke" - mondja Goda Krisztina, a Csak szex és más semmi című filmvígjáték népszerű rendezője, aki nagyszülei elbeszéléséből és olvasmányélményei alapján csipegette össze az ismereteit 1956-ról. - Keresett egy olyan rendezőt, aki szerinte az elképzeléseit kivitelezi.
- Aligha véletlen, hogy olyan szakembert választott, akinek az égvilágon semmilyen személyes kötődése nincs a történelmi eseményekhez, tehát a legnagyobb objektivitással képes dolgozni.
- A tárgyilagosság nem feltétlenül negatív rendezői tulajdonság - mondja Goda Krisztina. - Ha erős érzelmi szálak kötik az embert egy történethez, hajlamos a pátosz vagy a szentimentalizmus irányába menni. A Szabadság, szerelem azonban olyan érzelmekre ható, pátoszmentes mozi akar lenni, amelyik valamennyi korosztályt meg tudja érinteni. Rengeteg olyan jellemző pillanata volt a forradalomnak, az utcai harcoknak, amit belevettünk a filmbe. Ugyanakkor mi nem dokumentumfilmet készítettünk, hanem játékfilmet, amelyben a főhős, Szabó Karcsi sorsát követjük nyomon. A sikeres fiatalemberét, aki a sportot, sikereinek forrását nagyon komolyan veszi, minden mást azonban roppant könnyedén kezel. A szerelem azonban, amellyel éppen 1956. október 23-án találkozik, olyan döntéssorozat elé állítja, amely egész addigi életét megváltoztatja. Rádöbben, hogy a "lehetőleg mindenből kimaradni, semmiből részt nem vállalni" filozófiája 1956 őszén nem vállalható.
- A film forgatása során mindenki közelebb került az '56-os történelmi eseményhez - folytatja Goda Krisztina. - Sokat segítettek ebben azok a könyvek, archív anyagok, amelyeket az előkészületek során valamennyi főszereplőnek a kezébe adtunk. Lipták Béla Forradalmi testamentumát például mindnyájan elolvastuk. Azért ezt a könyvet, mert Lipták írása "emberközelbe hozza" a forradalmat. Engem egyébként a tengernyi archív felvétel közül is az fogott meg igazán, ami számomra is átélhetővé tette a történelmet. Megrendülten szemléltem a világsajtót bejárt fotót, amelyiken a szovjet tank által eltaposott emberi maradványok láthatók, de a szívembe azt fogadtam be, amelyiken egy magas sarkú szandálban, szoknyában, gépfegyverrel lövő lányt fedeztem fel...
- Ha megkérdezi az ember azokat, akik ma '56-os műveken dolgoznak, hogy mi a munkájuk célja, általában azt válaszolják, a forradalom emléke előtt kívánnak tisztelegni. Tisztelegni azonban csak vigyázzállásban lehet, a Szabadság, szerelem című film, úgy sejtem, messze kerüli a haptáknak minden változatát. A nyugat-európai s amerikai stúdiumokon iskolázott rendezőnő mit remél elérni első nagyszabású történelmi filmjével?
- Gyakran beszélünk a hazaszeretetről, ez békeidőben mindig könnyen megy. A Szabadság, szerelem arról szól, hogy vannak olyan éles helyzetek, amikor az embernek döntenie kell, hajlandó-e kiállni az igazság mellett, hajlandó-e áldozatot hozni az övéiért, vagy inkább a könnyebb utat választja.

2006. június 17. (Népszava)

"Egy kis humor a végére"

Vannak műsorok, melyek szándékuk ellenére parodizálják önmagukat. Ilyen az '56 Napló. Nézi az ember, nem hisz a szemének. Azt gondoltam, hogy - a késő este, az m1-en sugárzott öt perces klip - előzetese a közszolgálati tévéhez és az évfordulóhoz méltó megemlékezés-sorozatnak. Ám kiderült, ez maga "a műsor"! A narrátor, Balázsovits Edit rendezői utasításra, mosolyogva szól az emberpróbáló idők komor eseményeiről, hogy volt ám akkor diktatúra, meg minden! Miközben mórikál, teszi-veszi magát. "Ragyog s gagyog", midőn felidézi a korabeli hétköznapok mókás epizódjait. "Egy kis humor a végére" - jegyzi meg huncutul, és a Nők Lapjából gyermekes gügyögéssel citálja egy egri leányka levelét, aki sajnos nem lehet ott 1956-ban a szépségversenyen. Szakértő szembesít bennünket a vérfagyasztó ténnyel, hogy sötét ruhában jártak annak idején az emberek, mert az slankít.
"Tök jó buli lehetett az az ötvenhat" - mondhatja a mai iskolarendszer áldozata, egy vétlenül tudatlan ifjú néző, aki ebből csak a jópofizást veszi le. S kellő magyarázat híján, a műsorra hagyatkozva egy kukkot sem ért a vészterhes esztendőnek - néha időrendben, máskor esetlegesen - képernyőn felvillanó eseményeiből.
Aki pedig érti, az azt nem érti, hogyan kerülhet adásba egy ilyen - még alkotó által sem jegyzett - "no name" széria. Ami szánalmas utánzata - a szintén az m1-en sugárzott - magas nézettségű,'56 hiteles képét bemutató sorozatnak, a Századunknak, mely évtizedek óta megalapozott szakmai háttérrel készül. A Napló is zömében nemzeti könyvtárunk ugyanazon dokumentumaiból, hasonló szerkesztésben, hónapról-hónapra haladva, szakértőket megszólaltatva "körvonalazódik", csak a végeredmény hervasztó. Legutóbb már férfi műsorvezetővel láttam. Valamivel összefogottabb volt, de ugyanolyan felszínes. Mégsem az '56 Napló szerény igényű, névtelen alkotóira, nem is a szereplőkre neheztelek, inkább a "közműveletlen" megrendelőre. Meglehet, ez az új irány a köztévében, hogy minden mértékadó műsornak legyen egy gyatra, bulváros mása. Mondjuk a Híradót követné a Hírhahota. A Pulitzer-díjas Este bulváros változatában, az Estikében komolytalanul beszélnének komoly dolgokról. És így tovább. Illetve ne tovább!

Kozár Alexandra

2006. június 18. (MTI)

Tüntetés a Szabadság téri szovjet emlékmű lebontásáért

A fővárosi Szabadság téren lévő szovjet emlékmű eltávolításáért tüntetett "a szovjet-orosz megszállás megszünésének 15. évfordulóján" a Nemzeti Jogvédő Alapítvány vasárnap. Az emlékmű előtt, mintegy 200 fővel tartott demonstráción a felszólalók egy új, a magyar szabadságot és függetlenséget jelképező emlékmű felállítását szorgalmazták.
"Ez az emlékmű több, mint emlékmű, ez a mai magyar élet csökevényes torzó jellegének, a megtiport állapotunknak a szimbóluma" - mondta Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi elnöke a Szabadság téren lévő, sír nélküli szovjet katonai emlékmű előtt tartott beszédében.
Hozzátette: a tér történelmi arculatát visszaállítani nem lehet, de a szovjet emlékmű elbontását, illetve áthelyezését követően a magyar szabadság és függetlenség emlékművét kell felállítani helyére.
Mi nem bontjuk le az emlékművet, ez a magyar kormány feladata - mondta az elnök, hozzátéve, azt szeretnék elérni, hogy ez év október 23-ig, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. és a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójának emlékére az új emlékmű alapkövét letegyék.
Az elesett orosz katonák katonai emlékművét egy építendő orosz ortodox templomban vagy annak közelében látná a legmegfelelőbbnek a demonstrációt szervező alapítvány elnöke.
Balázs Piri László, az 1956 Alapítvány kurátora úgy fogalmazott: a téren a szovjet elnyomás emlékműve magasodik.
A magyar zászlókat lobogtató mintegy kétszáz fő csoport előtt Wittner Mária, a Fidesz parlamenti képviselője úgy fogalmazott: "az '56-os forradalom zászlójából kivágott Rákosi-címer az emlékműre került. Miért kell őrizni az átkos címert?"
"Diktatúra van ma is, csak demokráciának álcázzák" - jelentette ki Wittner Mária, hozzátéve, ha a demokráciát bizonyítani akarják, akkor vigyék oda az emlékművet, ahol méltón emlékezhetnek azok, akik akarnak.
A "nemzet lelkiismereteként" szónokló egykori halálraítélt -kinek beszédét többször heves taps kísérte - azt mondta: az országban zömmel olyan emberek élnek, akikben sebeket szakít fel, ha az emlékműre néznek.

2006. június 19. (MTI)

Történelem - Szegedi ötvenhatosok

Szegedi ötvenhatos forradalmárokról nyílik kiállítás - a tervek szerint - október közepén a Csongrád Megyei Önkormányzat székházának aulájában; az egykori nemzetőrökről és munkácstanács-tagokról hétfőn készített fényképfelvételeket Dömötör Mihály fotóművész.
A kezdeményezés célja, hogy megörökítse az 1956-os forradalom szegedi eseményeinek még ma is élő résztvevőit - mondta a fotógráfus. Hozzátette: az ötlet onnan származik, hogy az 1900-as évek elején hódmezővásárhelyi Plohn József fényképész több mint százharminc egykori 1848-as veteránról készített fotókat, amelyek mindmáig értékes forrásai a történeti kutatásnak.
Az elmúlt héten már elkészült tizennyolc portré, most több mint harmincan, férfiak és nők vegyesen érkeztek a fényképezkedésre. Dömötör Mihály elmondta, azokat az egykori harcosokat, akik betegek vagy más ok miatt nem tudnak részt venni a fotózáson, személyesen keresi fel otthonukban, így várhatóan hatvan-hetven fő fog szerepelni a szegedi 56-os portrétárban.
Az október közepén nyíló tárlaton a ma már hetven-, nyolcvanéves egykori forradalmárok nagyméretű arcképei mellett helyet kap mindenkiről egy-egy korabeli portré is. A felvételek mellett közlik majd az 56-os forradalmár nevét és azt, miként vett részt az eseményekben.
Az egykori nemzetőrökről és munkástanács-tagokról elkészülő fényképek és az 1956-os fotók egyaránt bekerülnek a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe, így megmaradnak a jövendő nemzedékek számára is.

2006. június 20. (MTI)

Az MSZP 56-os munkacsoportot hozott létre

Az 56-os munkacsoportnak a forradalom szellemiségét, értékeit kell megőriznie közölte Mécs Imre, az MSZP képviselője kedden a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában.
A munkacsoport vezetőjét, Donáth László, szocialista képviselővel együtt arról kérdeztek, milyen céllal alapították meg az MSZP-frakción belül az '56-os munkacsoportot.
"Hűnek kell lenni az '56-ban történtekhez és az akkori mentalitáshoz, hiszen akkor példátlan összefogás volt, (...) erre építeni lehet, (...) ebből meríteni kell" - jelentette ki a volt '56-os halálraítélt.
Donáth László a munkacsoport létrehozását azzal indokolta, hogy "a forradalom öröksége kontinuus, amivel politikai szervezetnek is illik foglalkozni".
A képviselő hangsúlyozta: céljuk, hogy az 56-os szervezetek megbékéljenek egymással, továbbá az egykori forradalmárok ne a többieket kirekesztve emlékezzenek az ötven évvel ezelőtti eseményekre.
Mécs Imre hozzátette: "Nem megengedhető, hogy 1956-ot bármely politikai oldal, bárki kisajátítsa, aki ezt teszi az a forradalom szellemisége ellen van, hiszen annakidején az összefogás mozgatta a cselekményeket. A megemlékezés során nem szabad elfelejteni ennek a jelentőségét."

2006. június 20. (MTI)

Szobor készül Csíkszeredában a magyar forradalom évfordulójára

Ercsei Ferenc csíkszeredai szobrászművész alkotása nyerte el azt a pályázatot, amelyet a csíkszeredai főkonzulátus mellett - az 1956-os magyar forradalom emlékére - kialakítandó tér díszítésére írtak ki - jelentette be kedden Csíkszeredában Ráduly Róbert Kálmán, a város polgármestere.
A magyar Külügyminisztérium anyagilag is támogatja az 1956-os magyar forradalom emlékére készülő csíkszeredai szobor kivitelezését - jelentette be Szabó Béla főkonzul, a Magyar Köztársaság csíkszeredai képviseletének vezetője, aki ezen a napon meghívta hivatalába Hargita megye és Csíkszereda város elöljáróit, valamint a sajtó képviselőit. Bejelentette: befejeződött a külképviseletnek otthont adó Pál Gábor-féle ház belső és külső felújítása.
Szabó Béla megköszönte az önkormányzati vezetőknek és a román kormány Hargita megyei képviselőinek - a prefektusi hivatal vezető munkatársainak - az épület kiválasztásában, az építkezési engedélyek beszerzésében nyújtott segítségét. A csíkszeredai főkonzulátus tevékenysége kapta talán valamennyi magyar külképviselet közül a legnagyobb sajtónyilvánosságot - indokolta a főkonzul a sajtó képviselőinek meghívását a rendezvényre.
Ráduly Róbert Kálmán bejelentette: az e célra létrehozott szoborbizottság kiválasztotta a beküldött pályamunkák közül azt, amelyet méltónak tart arra, hogy az 1956-os magyar forradalom emlékére kialakítandó teret díszítse. A teret a főkonzulátus székhelyének szomszédságában alakítják ki. A Külügyminisztérium már korábban felajánlott 5 millió forintot a tér rendezésére, ugyanakkor további 4 ezer eurós összeggel kívánja támogatni a szobor kivitelezését is.
A nyertes pályamű Ercsei Ferenc csíkszeredai szobrászművész alkotása. A szobrász az MTI-nek elmondta, hogy Márai Sándor Mennyből az angyal című versének visszatérő motívuma, a csodáról hírt vivő angyal ihlette a munkát.
A tér rendezésének befejezését és a szoborállítást a forradalom 50. évfordulójára tervezik a csíkszeredai elöljárók.

2006. június 20. (Népszava)

Ünnep után

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára rendezett állami tiszteletadás bojkottjára hívott fel néhány, önmagát a forradalom letéteményesének hirdető ember és szervezet. Meglehetősen különös és megtévesztő volt, ahogy a nyilvánosság még legigényesebb formálói is a bojkottálókat, mint a forradalom képviselőit nevezték meg. Többek között az ilyen pontatlanságok is hozzájárulnak, hogy a tényeket kevésbé tisztelő sajtótermékek fogyasztói, az ünnepet és az 56-osokat kívülről szemlélő nemzedékek egyre inkább idegenkedve határolódnak el mindentől és mindenkitől, akik és amik e megemlékezésekhez kapcsolódnak. Az elmúlt másfél évtizedben már sokadszorra a politika jobb oldalát támogató, mások kegyeletét nem mérlegelő, botránykeltő személyek kerülnek a média rivalda fényébe azon az áron, hogy az országért sorsukat feláldozók emléke, méltósága, és a megemlékezés közösségformálása semmivé foszlik. A média a bojkottálókról szólt, mintha a Wittner- Balázs Piri duó az 56-os forradalom kizárólagos képviselői lettek volna. (Pl: "A forradalmi emlékmű ellen tiltakoznak az 56-os szervezetek" "A meghatározó ötvenhatos szervezetek leszögezik: nem közösködnek a Gyurcsány-kormánnyal az 1956-os szabadságharc és forradalom ötvenedik évfordulójának megünneplésében." "Megkezdődött az 56-osok torzsalkodása" "Wittner Mária: a szocialisták dáridózni akarnak" ) Mintha azt a képzetet kívánták volna erősíteni, hogy az 56-osok kizárólag hőzöngő, és szellemi képességük szerint csupán nyilatkozattételre képes társaság lenne. Lett volna módja a sajtónak az 56-os Intézet, a Nagy Imre Társaság megannyi, a forradalommal kapcsolatos rendezvényével is foglalkozni, de erre alig futotta a figyeleméből. Nagyjából csupán a két - aligha mértékadó - személy bojkott felhívása jutott a média ingerküszöbéig el. Így közeledtünk a forradalom 50. évfordulójának évében a június 16-i dátumhoz.
Minden önálló erkölcsi és társadalmi mérlegelésre képes újságírónak és szerkesztőségnek fel kellett volna mérnie, hogy az 50. évfordulón kiknek az emlékét kell feleleveníteni. Mégis, sehol nem láttam a kivégzett Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Szilágyi József méltatását. Őket talán nem 1989. június 16-án temették el végre 30 év multán? Tizenhét éve június 16-án még ott feküdt a koporsójuk a "ravatalon" a mártír miniszterelnöké mellett... Felesleges mártírokká váltak? Mit üzen a sajtóból való hiányuk; érdemes-e áldozatot hozni az országért?
Maléter Pál ügyében még az 1989-es Legfelsőbb Bíróság Elnöki Tanácsa is megállapította, hogy a törvényes Magyar Kormány parancsait hajtotta végre, majd a kormány tagjaként politikáját képviselte. Szilágyi Józsefet a fogság testi-lelki szenvedései, a vallatások sem tudták elvei megtagadására, meghátrálásra bírni. Magatartása a megtörhetetlenség példája. Gimes Miklós 1956 november 4. után, már a Kádár rendszerben szervezte az ellenállást. A legtragikusabb Losonczi Gézának, a Nagy Imre kormány államminiszterének sorsa, aki még a tárgyalás megkezdése előtt, a kínvallatásba halt bele. Az úri osztály tagjából meggyőződésből baloldalivá vált entellektüelt a hatalom háromszor zárta börtönbe, és kínozta meg.
Méltatlan június 16-án megfeledkezni ezekről a férfiakról.
Semmiféle múltban szerzett érdem nem semlegesítheti a Wittner-Balázs Piri duó közösségromboló magatartását. Miért is kellett országos publicitásban a megemlékezés rovására főszereplőkké tenni őket? Úgy tűnik, a jelen korszakba, és politikai koncepcióba a forradalom, a forradalmi hősiesség nem illik igazán. Értékrendünk válságának jele a hősiesség retorikus elismerése és adminisztratív tagadása (Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák...).
A Magyar Kormány és a Magyar Köztársaság választott képviselői, továbbá főméltóságai mindaddig méltók a forradalom és szabadságharc hőseinek megidézésére, - szemben Wittner-Balázs Piri felhívásával,- amíg megosztástól mentes, kirekesztés nélküli nemzeti ünnepnek tervezik a megemlékezéseket. Méltatlan viszont a forradalom és szabadságharc emlékéhez, hogy a Magyar Kormány oly mértékben szorong e megemlékezés kapcsán a botrányt keltőktől, hogy kordonon kívül szorítja a békés embereket is. Belegondolt-e már az illetékes "hoppmester", mit érezhet az, aki nem csak hazafi, de emiatt áldozat is volt a Kádár-rendszerben, és idén június 16-án a kordonon kívülre szorult? Azoknak, akik együtt akartak a Magyar Kormánnyal megemlékezni, és 70-80-90 (!) éves fejjel elmentek a Kossuth térre, ismét csalódniuk kellett. Egy évvel ezelőtt; -15 éve először, - a 301-es parcellában együtt tudott koszorúzni Regéczy László (TIB), dr. Vincze János (56-osok Világszövetsége), Mécs Imre, és jómagam (Nagy Imre Társaság Bp.-i Szervezete), Hanti Vilmos (Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége). Ma az akkor ott megjelent emberek többsége a kordonon kívülre szorult. Vajon együtt fogunk-e, tudunk-e ezután is koszorúzni, akiknek célja; hogy forradalomért áldozatot vállalók példájából ki-ki meríthessen erőt a nemzet közösségét szolgálni?
1956 egyik jelentős tanulsága, hogy a kormány ne idegenítsen el ellenségként senkit, aki párbeszédképes. 50 éve nem lett volna szabad 1956. október 28-ig várni az állam oldaláról a gyilkolás leállításával, mert ez a későbbi fejleményekre döntő hatással volt. A mai kormány azért felelős, hogy akivel lehet, tárgyaljon.
A forradalom és szabadságharc eszméit és emlékét őrző civil szervezetek kötelessége az lenne, hogy az ünnep méltó megszervezésében támogassa a Magyar Kormányt, és sajátosságaikat is latba vetve megakadályozzák a pártos megosztottság ünnep fölé rendelődését. Jó lenne, ha felnőnének már önként vállalt hivatásukhoz!
A szerző jogvédő
Andrassew Iván

2006. június 21. (MTI)

Bushnak őszintén kellene beszélnie 1956-ról - írja Charles Gati a The Washington Postban

Őszintén fel kellene tárnia az 1956-os magyarországi forradalom idején folytatott amerikai politika mozgatórugóit George Bushnak magyarországi látogatásán - írta Charles Gati magyar származású amerikai történész-politológus egy cikkében, amely a The Washington Post tekintélyes amerikai napilapban jelent meg szerdán, egy nappal az amerikai elnök magyarországi látogatása előtt.
Az Egyesült Államok magára hagyta Magyarországot az 1956-os forradalomban, Washington magatartása a "NATO" betűszó szomorú értelmezésére adott alkalmat: "no action, talk only" (cselekvés nincs, csak beszéd), az Eisenhower-kormányzat "felszabadítási" és "visszaszorítási" politikájáról kiderült, hogy csak megtévesztés - állítja a Johns Hopkins Egyetem professzora, aki 1956-ban hagyta el az országot, és az Egyesült államokban telepedett le. Az amerikai vezetés sokkal egyértelműbb, ki nem mondott célja Charles Gati szerint a választások megnyerése volt, nem pedig Közép- és Kelet-Európa felszabadítása.
A magyarok azonban egészen a szovjet tankok begördüléséig hittek abban, amit Washington hirdetett, nem tudták, hogy az Egyesült Államok nincs felkészülve arra, hogy segítsen nekik, sem azt, hogy egyes magas rangú politikusok még némi bel- és külpolitikai hasznot is reméltek a szovjet megszállástól. "Nem lenne egyértelműen rossz dolog az Egyesült Államok érdekeit tekintve, ha a szovjet vasököl ismét lesújtana a szovjet tömbre" - idézi Gati Richard Nixon akkori alelnök egy 1956 júliusi, szigorúan titkos nemzetbiztonsági tanácsi ülésen mondott szavait.
A történtek leggyakrabban hangoztatott verziója szerint az Egyesült Államok azért nem segíthetett Magyarországnak, mert bármely lépés a Szovjetunióval való katonai összeütközéshez vezetett volna - emlékeztet. Ezzel szemben Gati szerint Washington igenis tehetett volna olyan lépéseket, amelyek nem jelentettek volna háborút. Például buzdíthatta volna a magyarokat arra, hogy kisebb, fokozatos fejlődést lehetővé tevő célokat tűzzenek ki, vagy vihette volna az ügyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé még a szovjet beavatkozás előtt, nem pedig utána.
Gati szerint Washington tétlenségének a magyar forradalommal egyidejűleg zajló szuezi válsághoz sem volt köze. Szueztől függetlenül az Egyesült Államoknak nem voltak eszközei ahhoz, hogy "felszabadítsa" Magyarországot, de még arra sem, hogy támogassa. Az 1952 óta hangoztatott "felszabadítási" doktrína ellenére nem készültek tervek diplomáciai vagy bármely más segítség nyújtására, s az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) 1956-ban egyetlen ügynöke működött Magyarországon.
Az amerikai elnöknek el kellene mondania a magyaroknak, hogy az 1950-es években az amerikai törvényhozás a "rab nemzetek" megoldást választotta, miközben Dwight Eisenhower elnök üres ígéreteket tett a "felszabadításról" az 1952-es és az 1956-os elnökválasztás idején, hogy megnyerje a magyar és más kelet-európai származású választókat Ohio államban és másutt.
"A magyaroknak hallaniuk kell, mi történt ötven évvel ezelőtt, az amerikaiaknak pedig hallaniuk kell, hogy a jövőben nem hajszolunk nyilvánvalóan elérhetetlen célokat külföldön hazai politikai célok érdekében" - zárja cikkét Charles Gati.

2006. június 21. (MTI)

Az 56-os magyar menekültek befogadásáról is szólt Bécsben az amerikai elnök

Az 56-os magyar menekültek befogadásában játszott osztrák szerepet méltatta szerdán Bécsben az amerikai elnök.
George Bush - aki az EU-Egyesült Államok csúcsértekezletre érkezett az osztrák fővárosba - bécsi tárgyalásainak szerdai nyitányaként Heinz Fischer államfővel tárgyalt. A bécsi elnöki hivatal tájékoztatója szerint a találkozón, amelyen a két ország külügyminisztere is részt vett, az Egyesült Államok és Ausztria közötti kapcsolatokról, a guantánamói fogolytáborról, az iraki helyzetről, az iráni atomprogrammal kapcsolatban előterjesztett nyugati tárgyalási javaslatokról, a nyugat-balkáni helyzetről és az amerikai-európai viszonyról volt szó.
Fischer köszönetet mondott azért, hogy az Egyesült Államok hozzájárult Ausztriának a nemzetiszocializmus uralma alóli felszabadulásához, valamint azért a nagylelkű gazdasági segítségért, amelyet a II. világháború után nyújtott Washington Bécsnek. Az amerikai elnök pedig méltatta Ausztria nagylelkűségét, amelynek alapján az 1956-os magyarországi forradalom leverését követően menekültek százezreit fogadta be.
Az osztrák államfő kényes kérdésnek, valamint az EU és az Egyesült Államok közötti viszonnyal kapcsolatban súlyos problémának minősítette a guantánamói fogolytábor ügyét. Bush egyetértett azzal, hogy valóban súlyos problémáról van szó, de hozzáfűzte, hogy az amerikai állampolgárok védelmét is figyelembe kell venni. - De meg fogjuk oldani ezt - jelentette ki a bécsi tájékoztatás szerint. Mint mondta, meg kell várni ebben a kérdésben az amerikai legfelsőbb bíróság döntését.
Az amerikai elnök pozitívan értékelte az iráni atomprogram kérdésében az EU-val, Oroszországgal és Kínával kialakított együttműködést. Felhívta a figyelmet arra, hogy most már sok függ az (nyugati javaslatokra adandó) iráni választól. Bush jónak és fejlődőképesnek minősítette az EU és az Egyesült Államok közötti együttműködést.
A két politikus találkozójával egy időben megkezdődtek az amerikai elnök látogatása ellen szervezett tüntetések. Néhány száz diák vonult az osztrák főváros Nyugati pályaudvarától Bush-ellenes jelszavakkal a Bécs szívében található Votivkirche (Fogadalmi templom) parkjához, ahol délután több ezer résztvevővel szervezett megmozdulást tartanak globalizációellenes szervezetek, Ausztriába települt külföldiek egyesületei.
Szerdán délelőtt Condoleezza Rice amerikai, Ursula Plassnik osztrák külügyminiszter, valamint Benita Ferrero-Waldner EU-biztos megállapodást írt alá. Ennek alapján az EU és az Egyesült Államok fejleszti felsőoktatási együttműködését, amely lehetővé tesz a kölcsönös részképzést, valamint közös záródiploma kiadását is. Az EU és az Egyesült Államok 2006 és 2013 között 45 millió eurót szán a transzatlanti oktatási programok finanszírozására, amelyekre 1995 óta évente 2 millió eurót fordított. Ezekben a programokban jelenleg 726 oktatási intézmény vállal szerepet, a csereprogramokban pedig 4 ezer diák vett részt, akikhez a következő nyolc évben 6 ezren csatlakozhatnak.

2006. június 21. (Népszabadság)

Zuglói Forradalom tere

1956 tiszteletére Forradalom terének keresztelnek Zuglóban egy eddig névtelen közterületet - döntött a helyi képviselő-testület. Budapesten nagyjából egytucatnyi utca/tér visel a forradalomhoz kapcsolódó nevet; az utcanévszakértő nincs elragadtatva a névadási gyakorlattól.
A Thököly út és a Szitakötő utca kereszteződésénél levő közterületnek nincs hivatalos elnevezése. A Szitakötő tér csak a zuglói köznyelvben létezik, tehát egy névadás senkinek semmilyen hátrányt nem okoz, a közterület elnevezése nem von maga után ingatlanátszámozást. Mindemellett 2006 az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója, és a nevezett helyen áll egy 56-os emlékhely, melyet a tisztelettel adózók rendszeresen látogatnak - a Forradalom tere elnevezés tehát helyénvaló és indokolt - érveltek az önkormányzatnál.
A zuglóiak először azt akarták, hogy a terület az Ötvenhatosok tere nevet kapja, ezt a kérelmet azonban a Fővárosi Közgyűlés elutasította, ugyanis számnevet tartalmaz, ezért nem felel meg a regulának (ráadásul Kispesten már van ilyen nevű tér, 1991 óta). Az új elnevezésnek azonban nem látja akadályát a városháza: szabályos, és nincs másik belőle. A Forradalom tere táblát október 23-án avatják fel a kerület prominensei.
Budapesten a legfrissebb lexikon szerint nagyjából egytucatnyi utca/térnév őrzi 1956 emlékét. A legtöbb a forradalom hőseire emlékszik: a ferencvárosi Angyal István park, a XVII. kerületi Erdész József utca, az újpesti Gábor László utca, a XVII. kerületi Géczi József utca, a III. kerületi Herhoff György utca, az erzsébetvárosi Kéthly Anna tér, az újpesti Kósa Pál sétány, a XVII. kerületi Mansfeld Péter utca, a XXII. kerületi Mihalik Sándor utca és a II. kerületi Nagy Imre tér. És van két, fogalmat, magát az eseményt megörökítő elnevezés, az egyik a már említett, kispesti Ötvenhatosok tere, a másik a lágymányosi Október 23. utca.
Az utcanévszakértő, a legújabb budapesti utcanévlexikon adattárának összeállítója általában véve nincs elragadtatva a nagy történelmi eseményekben részt vevők neveit viselő utcáktól. Mészáros György azt vallja: ha az 56-os budapesti eseményekben való részvételért elítéltek mondjuk 200 embert, akkor vagy mind a 200-ról kellene utcát elnevezni, vagy egyikükről sem.
A szakértő a Forradalom teréről szólva azt mondta: szerinte nem szerencsések a bombasztikus kifejezések utcanévként. Mit fejez ki az, hogy Forradalom tere? Csak azon a helyen volt, vagy máshol is? Ha nem csak ott, akkor az odavezető út milyen nevet viseljen? Hol itt a logika? - vetette fel. (B. T.)

2006. június 21. (Magyar Nemzet)

Elmaradt meghívás '56-osoknak
Szentesi Zöldi László

George Bush amerikai elnöknek bocsánatkéréssel kellene kezdenie budapesti látogatását - nyilatkozták lapunknak '56-os elítéltek, szabadságharcosok. Wittner Mária egykori halálraítélt kérdésünkre elmondta: nem bánkódik, hogy a magyar forradalom ötvenedik évfordulójának varsói megünneplésén vesz részt, s így nem lesz tanúja az amerikai elnök érkezésének. - Kár akkora cécót keríteni az egésznek - tette hozzá. Wittner Mária leszögezte: az amerikaiak 1956-ban selyemzsinórt küldtek, cserbenhagyták a szabadságharcosokat. Beszélt arról is, hogy az Egyesült Államok sokat köszönhet a magyar emigránsoknak, részben látványos előrehaladását is.
Elvárná Bush elnök bocsánatkérését Hrabovszky László is. Az egykori elítélt vegyes érzésekkel, mi több, ellenszenvvel fogadja az amerikai elnököt. Mint mondta, ötven évvel ezelőtt nagyon bízott az amerikai segítségben, és mérhetetlen csalódással élte meg, hogy politikusaik feláldozták a magyar szabadságharcot. - Elfogadhatatlan, hogy Magyarországon most azok dicsőítik Bush elnök társaságában a szabadságharcot, akik a 80-as években még ellenforradalomról ágáltak, és üldöztek bennünket - tette hozzá. Végezetül szóba hozta, hogy az amerikai elnök hivatalos programjára nem hívtak meg közismert '56-os forradalmárokat, pedig szerettek volna kötetlen formában találkozni, beszélgetni George Bushsal.

2006. június 22. (MTI)

Bush-látogatás - Gyurcsány-blog: a látogatás tisztelgés 1956 forradalma előtt

George Bush látogatása tisztelgés 1956 forradalma előtt. A látogatás mindig az országnak szól és csak másodsorban a kormánynak - írta a kormányfő internetes naplójában.
Gyurcsány Ferenc csütörtöki naplóbejegyzésében kiemeli: "a tárgyalásokon világos, hogy melyik az a két-három kérdés, amelyről beszélnünk kell. Hol van nézetazonosság, és hol van különbség az álláspontok között".
"A különbségek nyilván a két ország nagyon eltérő helyzetéből, globális szerepéből, kultúrájából fakadnak. Fontos, hogy jól értsük egymást, és úgy keressük az együttműködés lehetőségét mi magyarok az EU tagországaként, hogy közben őszintén és nyíltan merjünk arról beszélni, hogy miben látjuk a megközelítésbeli különbségeket" - fogalmaz a miniszterelnök.

2006. június 22. (MTI)

Bush-látogatás - A köztársasági elnökkel és a kormányfővel tárgyalt az amerikai elnök - összefoglaló

A magyar köztársasági elnökkel és a kormányfővel tárgyalt Budapesten csütörtök délelőtt George W. Bush. Az 1956-os magyar forradalom történelmi jelentősége, a vízumkényszer, az emberi jogok tiszteletben tartása, továbbá a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok alakulása, az energiabiztonság és a szövetségei együttműködés szerepelt többek között a megvitatott témák között.
Az amerikai elnök és a magyar kormányfő látogatását követően Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy hamarosan visszakerül a magyar állam tulajdonába az a Budai Várban található épület, amelyen Táncsics Mihály börtöneként szolgált egykoron, s az 1948. évi háborús jóvátétel keretében bocsátották a budapesti amerikai nagykövetség rendelkezésére.
Gyurcsány Ferenc úgy értékelte George Bush látogatását, hogy az tisztelgés a szabadságszerető magyar nép 1956-os harcos kiállása mellett, valamint annak a szövetségnek a megerősítése, hogy "van dolgunk a világban, demokratikussá tenni nemcsak legszűkebb környezetünket (...), hanem a szabadság, a demokrácia és a biztonság eszményeit képviselni szerte a világon".
Az Egyesült Államok és Magyarország szövetsége egyszerre érték- és érdekalapú - mondta a magyar kormányfő. A kétoldalú kapcsolatokban - tette hozzá - nagy megoldatlan, fájó nyitott kérdések nincsenek. "Vannak kihívások és megoldandó feladatok" - jegyezte meg.
Szerinte le kell számolni azzal a téves értelmezéssel, hogy Európa képviseli a moralitást, az Egyesült Államok pedig a hatékonyságot és az erőt. "A morálnak és az erőnek együtt kell érvényesülnie" - hangsúlyozta.
George Bush gratulált Gyurcsány Ferencnek újraválasztásához. Megjegyezte, hogy nem könnyű dolog másodszor is bizalmat kapni. Mint mondta, értékeli azt a bátorságot, amit Gyurcsány Ferenc a kül- és a belpolitikában egyaránt mutat.
Azzal kapcsolatban, hogy a magyar miniszterelnök a megbeszélésen felvetette a vízumproblémát - vagyis hogy a magyarok egyelőre csak vízummal utazhatnak be az Egyesült Államokba -, az amerikai elnök elmondta: megérti, hogy ez nehéz kérdés, amelynek a megoldásához vezető úton tiszteletben kell tartani az amerikai törvényi előírásokat.
A vízumproblémát említette a legelső kérdések között Sólyom László köztársasági elnök is, amikor megbeszélést folytatott az amerikai elnökkel.
George Bush hivatalos látogatása az elnöki hivatalnak otthont adó Sándor-palotában kezdődött a kiadott programban szereplő időpontnál negyed órával korábban. Eltértek az eredetileg meghirdetett menetrendtől abban is, hogy a két elnöki pár a Tükör-teremben állt ki közös fotózásra, nem pedig a palota erkélyén, mivel az amerikai elnököt védő biztonsági szolgálat vezetői túlságosan veszélyesnek ítélték, hogy ott jelenjen meg George Bush.
Sólyom László és George Bush tárgyalása a sajtó nyilvánossága előtt kezdődött. Az újságírók és a televízió nézői láthatták, hallhatták, hogy Sólyom László köztársasági elnök kihangsúlyozta a Magyarország és az Egyesült Államok közötti szövetségesi viszonyt, majd azonnal a tárgyra térve nemcsak a vízumkérdést hozta szóba, hanem azt is, hogy az emberi jogokat a terrorizmus elleni harc során is tiszteletben kell tartani.
Az amerikai elnök válaszában méltatta az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseit és megköszönte a vendégszeretetet, amivel Budapesten fogadták. Elmondta, azért jött Magyarországra, hogy megemlékezzen 1956-os forradalomról.
Sólyom László szavaira válaszolva kijelentette: várja a magyar köztársasági elnök által felvetett témákat a zárt ajtók mögötti megbeszélésen.
Míg a Sándor-palotában az épület történetét ismertető fényképkiállítást tekinthette meg George Bush és felesége, a Parlament Kupolacsarnokában Gyurcsány Ferenc a nyilvánosság teljes kizárásával a koronázási ékszereket mutatta meg az elnöki párnak.
A magyar miniszterelnök és az amerikai elnök szűk körű megbeszélését mintegy 45 percesre tervezték csaknem egy órán át tartott. Magyar részről Göncz Kinga külügyminiszter, Kóka János gazdasági miniszter, Szekeres Imre honvédelmi miniszter és Simonyi András nagykövet volt a teremben. Az amerikai tárgyalóküldöttség tagja volt mások mellett Condoleezza Rice külügyminiszter.
A Parlamentben rendezett díszebédet megelőzően George Bush néhány szót váltott Szili Katalin házelnökkel az ülésteremben és a Déli társalgóban bemutatták neki az öt parlamenti párt elnökét.
Az amerikai elnök látogatása miatt életbe léptetett biztonsági, forgalomkorlátozási intézkedések kora reggel még jótékonyan enyhítették a budapesti közlekedés munkanapokon megszokott zsúfoltságát, ám a nap folyamán már komoly közlekedési fennakadásokat okoztak a fővárosban az amerikai elnök látogatása miatt életbe léptetett biztonsági, forgalomkorlátozási intézkedések.
Feltűnő volt, hogy szorosan egymás mögé felsorakozott villamosok vették körbe George Bush látogatásának idején az Országház előtt Kossuth teret. A Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője szerint a járművek nem kordonként szolgáltak, egyszerűen a villamosforgalom leállítása miatt gyűltek így össze.
A látogatás délelőttjén egyetlen incidens történt: bombariadó miatt átvizsgálták az amerikai nagykövetség előtti területet a tűzszerészek, miután egy ismeretlen férfi telefonon közölte, hogy bomba van a nagykövetségen.
Az Amnesty International magyarországi csoportjának hét aktivistája - a rendőri tiltás ellenére - csütörtökön is a Clark Ádám téren demonstrált a guantánamói börtön bezárását, az ott fogva tartott emberek szabadon bocsátását követelve.

2006. június 22. (MTI)

Bush-látogatás - Az amerikai elnöki pár virágot helyezett el az 56-os emlékműnél

George Bush és felesége Laura Bush csütörtökön kora délután virágot helyezett el az 1956-os hősök Kossuth téri emlékművénél.
Az elnöki pár a tiszteletükre adott díszebédet követően, kíséret nélkül, egy díszőr felvezetésével ment a köztársaság lobogója mellett található az emlékműhöz.
A "Forradalom Lángja", Lugossy Mária szobrászművész alkotása.
George Bush egy csokor virágot helyezett el az emlékműnél, majd feleségével együtt főhajtással tisztelgett a forradalom hőseinek és mártírjainak emléke előtt.
A fekete márványból készült stilizált fáklyát 1996. október 23-án, a forradalom negyvenedik évfordulóján állították fel Göncz Árpád akkori államfő, egykori 56-os elítélt és az '56-os Emlékbizottság kezdeményezésére. Az emlékművön az "1956" felirat és a Kossuth-címer látható.
Az itt elhelyezett örökmécses a forradalom emléknapjain ég.
Az amerikai elnök mostani hivatalos magyarországi látogatásának egyik fő célja az, hogy az ötvenedik évfordulón megemlékezzen a magyar forradalomról és szabadságharcról.

2006. június 22. (MTI)

Bush-látogatás - Bush: Irak is meríthet 1956-ból

Az 1956-os magyar forradalom, majd 1989, a magyar szabadság kivívása az iraki és a világ valamennyi, szabadságra vágyó népe számára ihletet és reményt ad - jelentette ki az amerikai elnök csütörtökön a budapesti Gellért-hegyen, a Citadellán mondott beszédében.
Továbbra is segítünk Iraknak abban, hogy elfoglalhassa jogos helyét az Egyesült Államok és Magyarország mellett, mint a szabadság részese - fogalmazott George W. Bush a magyar közjogi méltóságok, a politikai, társadalmi, művészeti és tudományos élet vezető képviselőinek jelenlétében tartott mintegy negyedórás beszédében, amelynek központi része az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára épült.
Az amerikai elnök méltatta az 1956-os forradalmat, a magyar nép hősies küzdelmét. Szavai szerint 1956 őszén történelmet írtak ebben az országban. A magyar nép változást követelt és fellázadt a kommunista diktatúra, az idegen uralom ellen, többek között a szabad választások, a cenzúra eltörlése, a szabad sajtó és a politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében. Bush arra is kitért, hogy a magyarok ledöntötték Sztálin szobrát.
Felidézte, hogy a szovjet tankok leverték a forradalmat, sok ellenállót, köztük nőket és gyerekeket is megöltek, de a magyar nép szabadságvágyát nem sikerült megtörni.
"A magyarországi tapasztalat tanulsága egyértelmű... A szabadság késlekedhet, de nem lehet megtagadni" - jelentette ki.
Megjegyezte: büszke arra, hogy a csütörtökön Budapesten alkalma volt találkozni három egykori magyar forradalmárral.
1989 kapcsán Bush megemlítette a magyar határ megnyitását a keletnémetek előtt, ami segített a vasfüggöny lebontásában.
"Magyarország volt az első kommunista nemzet Európában, amely végrehajtotta az átmenetet a demokráciába" - szögezte le George Bush.
Mint mondta, Amerika nagyra becsüli a magyar nép kitartását, üdvözli fejlődését és nagyra értékeli vele való szövetségét. Arról is beszélt, hogy Magyarország elismert tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak.
Bush üdvözölte a magyarországi demokráciaközpont tavalyi beindítását, valamint az ENSZ demokrácia alapjához történő magyar hozzájárulást. Szólt a balkáni demokratizálódási folyamat magyar támogatásáról, a magyar katonák szerepvállalásáról a koszovói stabilizációban, az afganisztáni misszióban, utóbbi kapcsán a rendőrök és orvosok képzéséhez, az iskolák újjáépítéséhez való hozzájárulásról is.
George Bush felidézte, hogy az elmúlt héten Bagdadban járt, ahol látta az iraki miniszterelnök elszántságát abban, hogy jobb életet sikerüljön teremteni népének. Hozzátette: ebben a tevékenységében az iraki kormányfő megérdemli a nemzetközi közösség támogatását.
Kitért arra, hogy az iraki demokráciának még elszánt ellenségei vannak, ezek legyőzése áldozatokat és további türelmet követel. Úgy vélte azonban, hogy "az új iraki kormány megmutatja majd a világnak, mit jelent a demokrácia a Közel-Kelet számára".
"Magyarország Európa szívében a szabadság diadalát képviseli a zsarnokság felett. Amerikában büszkén tekintik Magyarországot barátnak" - jelentette ki.
Bush elnök magyarul - "Jó napot kívánok" - köszöntette hallgatóságát, beszéde végén pedig Petőfi Sándor Nemzeti dal című verséből idézett és megemlítette azt is, hogy Kossuth Lajosnak, "a magyar demokrácia atyjának" a mellszobra az amerikai kongresszus épületében is látható.

2006. június 22. (MTI)

Média - Erasmus-díj az 1956-os Intézetnek

Európai médiadíjat nyert az 1956-os Intézet Magántörténelem 1956 és a Kádár-korszak című kétnyelvű multimédiás tartalomfejlesztése.
A Erasmus EuroMédia Érmet (2006-os európai médiadíj) csütörtökön adták át Bécsben Lux Zoltánnak, a program projektvezetőjének.
Az Európai Képzési és Kommunikációs Társaság (European Society for Education and Communication, ESEC) és a berlini Pedagógiai és Információs Társaság (Gesellschaft für Pädagogie und Information - GPI) 10 éve értékeli és ismeri el a kiemelkedő európai médiaprodukciókat "Erasmus EuroMédia és "Comenius EduMédia" kategóriákban.
Az Erasmus EuroMédia Díj olyan CD-ROM és DVD-termékekért, internetes portálokért, rádió- és tv-produkciókért jár, amelyek Európa szociális és kulturális integrációját segítik elő; bonyolult és ellentmondásos (múlt-, jelen-, jövőbeli) európai témákat állítanak szembe, hozzájárulva ezáltal Európa kulturális képzéséhez. A Comenius EduMédia Díj egész Európában jelen lévő produkciókat díjaz. Kitüntetést érdemelnek minden képzési és szakmai terület kiemelkedő képzési termékei, amelyek példaértékű didaktikai szerkezetet mutatnak fel.
Magyarország 2004-ben vett részt első alkalommal a versenyen. A Comenius díj első magyar díjazottjai a Kurt Lewin Alapítvány (Comenius EuroMédia Különdíj) és a HUlladék MUnkaSZövetség (Comenius-Kitüntetés), akik a berlini díjkiosztón vehették át elismerésüket. 2005-ben Comenius EuroMédia Díjat kapott a Multi M Stúdió "A Kádár-korszak: 1956-1988" című CD-ROM termékéért, valamint Comenius EuroMédia Különdíjban részesült az 1956-os Közalapítvány "Magyarország: 1944-1956 - Magyarország a jelenkorban" című CD-ROM termékéért.

2006. június 22. (OS)

MDF: Bush látogatása bebizonyította: az 56-os forradalom a világtörténelem kiemelkedő eseménye

Egy konzervatív pártnak, mint a Magyar Demokrata Fórum sokat jelent, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke tiszteletét teszi Magyarországon az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, ezzel utóbb is bizonyítva 1956 világtörténelmi jelentőségét.
Bush elnök úr mai beszédének üzenete: 1956 és 1989 megmutatta, hogy szövetségeseket lehet és kell keresni a világban. De, ha kivívtuk a szabadságunkat, további sikereinkhez magunkra vagyunk utalva. Ehhez összefogás kell, normális munka. Bush elnök úr méltatása és tiszteletadása mellett a napnak még egy fontos eleme van. Ezen a napon minden politikus korrektül viselkedett.
Dávid Ibolya, az MDF elnöke
Kiadó: Magyar Demokrata Fórum

2006. június 22. (HVG - Teljes Kiadás)

Magyar október - Júniusban

A rugalmas magyar diplomácia nem habozott: amikor híre jött, hogy George W. Bush elnök a novemberi választások miatt nem tud részt venni az 1956-os forradalom 50. évfordulójának megünneplésében - Bécsből viszont szívesen átrándulna -, nem késlekedtek a meghívással. Ám legyen, ünnepeljük októbert júniusban. Még az sem rontotta kedvüket, hogy június 22-ét - még a hónap elején is így gondolta - eredetileg Kijevben töltötte volna Bush elnök, de az ukrán kormány még nem alakult meg, és Putyin sem örült volna túlságosan ha "George barátja" most Ukrajnába látogat.
A washingtoni magyar külképviselet, élén Simonyi András nagykövettel, amint tudomást szerzett az elnök megváltozott tervéről, felvette a kapcsolatot a Fehér Házzal, és elhalmozta az elnök stábját briefingekkel, vagyis a magyar történelemre, a jelenlegi állapotokra vonatkozó rövid ismertetőkkel. Még egy filmelőzetest is eljuttattak az elnök környezetéhez: Andy Vajna producer és Goda Krisztina rendező még el sem készült, Szabadság, szerelem című alkotásának előzetesét, amelyet állítólag le is vetítettek az elnöki különgép, az Air Force 1 fedélzetén, útban Bécs felé.
A csütörtöki program szusszanásnyi időt sem hagy Bushnak: látogatás az amerikai nagykövetségen, majd Sólyom László elnöki rezidenciájában, a Várban, ezután megbeszélés Gyurcsány Ferenccel a Parlamentben, majd a nap csúcspontja: a CNN által világszerte közvetített beszéd a Citadella tövében. Persze senki sem várja, hogy Bush megemlíti a CIA által finanszírozott Szabad Európa meggondolatlan 1956. október-novemberi buzdításait: "harcoljatok, jön az ENSZ-segítség!" - sugallták a rádióadások. De ne legyünk ünneprontók: nem kis dolog, hogy az elnök Budapesten méltatja a magyar forradalom világtörténeti jelentőségét, és kifejezi elismerését, amiért Magyarországon stabil a demokrácia és erős a piacgazdaság.
A Citadella meglehetősen szokatlan helyszín: amikor az amerikaiak bejelentették, szeretnék, hogy Bush ott beszéljen, a magyar külügyeseknek leesett az álluk. Felvilágosították az elnök szakértőit, hogy ez a helyszín nálunk meglehetősen negatív történelmi eseményhez kötődik: az osztrák elnyomás jelképe maradt mind a mai napig. Amerikai részről megköszönték a felvilágosítást, ám mégis a Citadella mellett törtek lándzsát: a biztonságiak szerint ez a legjobban védhető terület egy esetleges terrortámadással szemben.
A magyar-amerikai kapcsolatokban jártas szakemberek kétlik, hogy a Bush-Gyurcsány találkozó - azon kívül, hogy a két politikus jobban megismeri egymást - hoz valami elmozdulást a vízumügyben: az ugyanis nem tartozik az elnök hatáskörébe, abban a kongresszus dönt. Simonyi a HVG-nek elmondta, egyenként igyekeznek megnyerni a kongresszus tagjait, oldják fel a magyar állampolgárokkal szembeni vízumkényszert. Akárhogy is, a Bush-látogatás nem jött rosszul a hitelességét vadul visszaállítani igyekvő Gyurcsány-kormánynak.

2006. június 23. (MTI)

Burgenlandi gimnáziumok versenyt rendeztek az 1956-os magyar forradalom ismeretéről

A nagymartoni (Mattersburg) gimnázium diákjai értek el első helyezést azon a burgenlandi versenyen, amelyet a Magyarországgal határos tartomány középiskolásai számára írtak ki az 1956-os magyarországi forradalomra emlékezve.
A Szemtanúk beszélnek címmel meghirdetett versenyben egykori szemtanúk emlékeztek a diákok videokamerái előtt az akkori eseményekre. Helmut Bieler, a tartomány kulturális tanácsosa szerint a versenyben 30 burgenlandi községben 92 szemtanúval készítettek interjút a középiskolások.
A verseny díjkiosztását pénteken tartották a kismartoni (Eisenstadt) tartományi múzeumban. Összesen 4 ezer euróval (kb. 1,2 millió forint) jutalmazták a középiskolásokat, közöttük a nagymartoni, a felsőpulyai (Oberpullendorf) és a felsőőri (Oberwart) gimnáziumok diákjait.

2006. június 23. (Népszabadság Online)

Bush ne emlékezzen ötvenhatra! - tüntetés Pesten

Az amerikai elnök poltikiája ellen tüntetett a Civilek a Békéért, és felhívták a figyelmet, hogy Bush bocsánatkérés nélkül koszorúzta meg az ötvenhatos emlékművet.
Tamás Gáspár Miklós filozófus, mint az ATTAC Magyarország alelnöke beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Bush személyében egy olyan politikus emlékezett a külföldi megszállással levert magyar forradalomra, akinek a vezetésével az Egyesült Államok több országot foglalt el katonai erővel.

- Milyen jogon emlékezik Bush a magyar forradalomra?! - kérdezte a filozófus.

Az amerikai elnök a tüntetéssel szinte egy időben mondta el beszédét a budapesti Gellért-hegyen, ahol Magyarország elmúlt fél évszázados történelmét állította párhuzamba azzal a harccal, amelyet szerinte ma Irak új vezetése folytat.

- Továbbra is segítünk Iraknak abban, hogy elfoglalhassa jogos helyét az Egyesült Államok és Magyarország mellett, mint a szabadság részese - fogalmazott Bush, aki a nap folyamán virágcsokrot helyezett el a Kossuth téren az 1956-os emlékműnél.

- Bocsánatkérés nélkül koszorúzta meg az emlékművet - reagált erre a gesztusra a Szabadság téren mondott beszédében Csapody Tamás, a Civilek a Békéért egyik alapítója.

Előző nap a Washington Postban Charles Gati annak a véleményének adott hangot, hogy Bushnak őszintén fel kellene tárnia az 1956-os magyarországi forradalom idején folytatott amerikai politika mozgatórugóit. A magyar származású történész-politológus szerint az Egyesült Államok magára hagyta Magyarországot az 1956-os forradalomban.

Csapody szégyenletesnek nevezte, hogy valamennyi parlamenti párt egyetértésével látogatott ide az amerikai elnök:

- Szégyenletes, hogy Brüsszel helyett Washingtonra figyel a magyar politikai elit - mondta.

Több szónok hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok vezetése új ideológiát fejlesztett ki azoknak a manővereknek az igazolására, amelyekkel gazdasági és katonai fölényét igyekszik megőrizni.

Baloldali Front elnöke, Székely Péter például arról beszélt, hogy a szeptember 11-i terrortámadások alkalmat adtak Washingtonnak a terjeszkedési politika fokozására.

Tamás Gáspár Miklós ezzel kapcsolatban keményebben fogalmazott: "az egész világ el van foglalva" - mondta. A megszálló a globális kapitalizmus, amelynek érdekében hol katonai erőt alkalmaznak, hol pedig "törvényesen meghozott takarékossági csomagokkal" lépnek fel az érdekében. Bár a többség ellenzi a nyomort, a megszállást és az igazságtalanságot, mégis passzivitásba süllyed, mert reménytelennek érzi az ellenállást - fejtegette TGM, aki szerint ezzel szemben az összefogás az egyetlen fegyver. .

A szónokok visszatérően foglalkoztak azzal, hogy a fennálló rend hiába produkál fényes gazdasági növekedést, ennek gyümölcséből sokan nem részesülnek.

Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum képviselője kifejtette, hogy amíg ennyi alultáplált gyerek él Magyarországon, addig a kormánynak nem kellene részt vennie drága fegyverkezési programokban, amelyek során Gripen vadászgépekre, katonai radarokra és más berendezésekre költ.

Schiffer András, a Védegylet és a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa arra is ráirányította a figyelmet, hogy a jelenlegi washingtoni kormányzat a terror elleni háborúban sorozatosan felrúgja azt a jogrendet, amelyet éppen az Egyesült Államok vezetésével teremtett meg a világ.

Schiffer utalt arra is, hogy Bush kormánya számos nemzetközi környezetvédelmi egyezményt ignorál, így nem csak az éghajlatvédelmet szolgáló kiotói egyezményt, hanem például a veszélyes hulladékokra vagy a biodiverzitás megőrzésére vonatkozó nemzetközi egyezményeket is.

- Ebből pedig éppen azok a cégek profitálnak, amelyek a háborúból is - világított rá Schiffer.

Többen jelezték, hogy Bush politikája már hazájában sem örvend akkora népszerűségnek, mint korábban.

- A háborús logika megbukott, a világot nem kormányozhatja egy állam - jelentette ki Csapody, aki szerint az Egyesült Államok lényegében a saját gazdasági érdekeiért viseli a mai háborúit.

Itt az ideje egy másfajta politikának, mert csak a kompromisszumok menthetik meg a világot - mondta.

2006. június 23. (T-Online - Origo hírek)

1956 egy kisfiú szemszögéből

Befejeződött Erdőss Pál A gyermekkor tündöklete című filmjének forgatása. A Kovács István valós önéletrajzi elemekből építkező regényén alapuló dráma 1956 eseményeit meséli el egy kisfiú szemszögéből.
Az ötvenes éveket és az 1956-os forradalom emlékezetét megidéző film, A gyermekkor tündöklete (Budakeszi srácok) tavaly október 24-én elkezdett forgatása június 19-én befejeződött. Az 1955 augusztusa és 1956 novembere között játszódó történet színtere az egykori Állami Fodor József Szanatórium és Budakeszi. Főszereplője az először 1998-ban, majd idén második kiadásban fentebbi címen megjelent regény tizenéves főhőse, akinek történetét egyes szám első személyben mondja el az író, Kovács István.
A szanatóriumi családias kisközösség és a második világháború után összekuszálódott, tágabb budakeszi közösség mindennapjait a gyermek-főhős szemén át látjuk, akárcsak 1956 őszének földindulásszerűen felgyorsuló eseményeit, és a valóságban is élt személyek - Sziklai (Szikszai) és Márity László - drámáját.
A rendező Erdőss Pál, akinek legutóbbi nagyjátékfilmje a tavaly bemutatott Üvegfal volt, az operatőr az előző filmet is fényképező Pap Ferenc. A forgatókönyvíró Zahora Mária, a producer Drabik János. A főhőst, Istvánkát Veégh Szabolcs alakítja, fontos mellékszerepekben láthatjuk majd Nagy-Kálózy Esztert, Huszár Zsoltot és Dörner Györgyöt. A film díszbemutatójára október 22-én kerül majd sor az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

2006. június 24. (MTI)

Kihallgatáson fogadta Erdő Péter bíborost XVI. Benedek pápa

Kihallgatáson fogadta Erdő Péter bíborost XVI. Benedek pápa szombaton a Vatikánban - jelentette be a katolikus egyház hivatalos honlapján a vatikáni sajtószolgálat.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke az MTI-nek telefonon nyilatkozva elmondta: köszönetet mondott a pápának a magyar népnek adott legnagyobb ajándékért a nemzet lelki megújulásának évében, azért, hogy engedélyezte a második világháborúban vértanúhalált halt Salkaházi Sára boldoggá avatását.
A magyar bíboros beszámolt a katolikus egyházfőnek a boldoggá avatás előkészületeiről - a szertartásra szeptember 17-én kerül sor a Szent István-bazilikában. XVI. Benedek nagyon fontosnak ítélte e boldoggá avatás lelki hatásait.
Salkaházi Sára szociális testvért boldoggá avatási dekrétumát áprilisban írta alá a pápa. E dokumentum kihirdeti Salkaházi Sára vértanúságát, megnyitva az utat a boldoggá avatás ünnepélyes kihirdetése előtt. Salkaházi szociális szolgálata mellett értékes újságírói, írói és kulturális munkát végzett. A világháború legnehezebb utolsó hónapjaiban üldözött zsidók, nők és gyermekek százait rejtegette budapesti rendházában. Salkaházit, miután feljelentették, a nyilasok az általa bújtatottakkal együtt a Duna-partra hajtották és ott kivégezték 1944 decemberében, 45 éves korában. Az egyház hosszú évek óta megemlékezik a szociális testvérről, emlékét tábla hirdeti a Szabadság híd pesti hídfőjénél, ahol minden év december 27-én gyertyát gyújtanak.)
Erdő Péter köszönetet mondott emellett a pápának a két új magyar püspök kinevezéséért is.
Az MTI kérdésére a bíboros jelezte, hogy az 1956-os forradalom 50. évfordulójának budapesti megemlékezésein - noha a pápa elfoglaltságai miatt nem tehet eleget a meghívásnak - a Vatikán valószínűleg magas rangú küldöttséggel képviselteti magát.
A közelmúltban a vatikáni Kúria élén bekövetkezett személyi változásokkal kapcsolatos kérdésre Erdő Péter elmondta, hogy az audiencián ez nem volt és nem is lehetett téma. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a nagy tiszteletnek örvendő Angelo Sodano bíborost a vatikáni államtitkár posztján váltó Tarcisio Bertone ugyancsak nagy barátja Magyarországnak. Erdő Péter megjegyezte, hogy a 71 éves Bertone bíboros tanára is volt a lateráni egyetemen, s az új vatikáni államtitkár (kormányfő) korábban már járt Magyarországon.
Erdő Péter bíboros római programja keretében szombaton a Santa Maria Maggiore bazilikában diakónusokat és papokat szentel, köztük olyanokat, akik Magyarországon szolgálnak majd lelkipásztorként.

2006. június 24. (Népszabadság)

Egy alapmű

Régen hiányzó könyvet kaptunk a Kossuth Kiadótól, illetve a Tekintet Alapítványtól. Az 1956-os év krónikáját. A Baráth Magdolna, Feitl István, Palasik Mária, Stemler Gyula által írt, Izsák Lajos főszerkesztésében megjelent munkát az teszi nélkülözhetetlen kézikönyvvé, hogy az év valamennyi napjának történései között helyezi el a forradalom eseményeit. Különösen fontos lehet ez az ifjabb nemzedékek számára, amelyek valószínűleg egyre nehezebben tudják elképzelni, milyen volt a mindennapi élet az úgynevezett létező szocializmus idején. A rengeteg képpel, dokumentummal illusztrált, az események főbb szereplőinek életrajzát és viszonylag kevés magyarázó szöveget tartalmazó művet lapozva talán felsejlik a legkülönfélébb korosztályokhoz tartozó olvasókban, hogy a történelem sokkal komplikáltabb dolog, mint ahogyan azt ábrázolni szokás. Hogy 1956-ban a forradalmon túl még számtalan fontos dolog történt.
Alig kezdődött meg az esztendő, máris volt az ország középső régiójában egy hazánkban ritka nagy erejű földrengés, amit februárban olyan hideg követett, hogy a legnagyobb magyar folyó sok helyen fenékig befagyott, s a márciusi gyors felmelegedés minden idők legnagyobb dunai árvizét okozta. Ám nem csupa baljós esemény jellemezte az év elejét. Február 3-án, hatalmas sikerű szovjetunióbeli vendégszereplés után már 250-edszer adták elő a Fővárosi Operettszínház művészei a Csárdáskirálynőt. Párizsban, áprilisban, rendkívüli elismerést váltott ki Fábri Zoltán Körhinta című filmje. Bartók Béla hetvenötödik születési évfordulójára márciustól kezdődően az egész világon nagyszabású ünnepségeket rendeztek. Lendületet vett a magyar televíziózás: megkezdődött a készülékek sorozatgyártása, forgalmazása, néhány nappal a forradalom előtt már külföldi adást is nézhettek kiváltságos honfitársaink: a Bécsben rendezett osztrák-magyar focimeccset, amelyet - akkor - természetesen mi nyertünk meg. Az események persze ellentmondásosak. Óriási és lelkes felvonulás van május elsején, a munka ünnepét jó hangulatú utcabál zárja. Ugyancsak májusban a hatóságok aggasztónak minősítik, hogy az első áldozások szertartásain a templomok zsúfolva vannak, méghozzá nagyobb mértékben, mint az előző évben. Mindezek után logikus, hogy a forradalom és a megtorlás történéseinek taglalása után a könyv egyik befejező cikkének ez a címe: Az "aranycsapat" vége. A szerzők nagyon helyesen látják: történelmünknek nem akármilyen jelentőségű eseménye volt Puskás, Kocsis és Czibor külföldre távozása. (Kossuth/ Tekintet, 256 oldal, 7990 forint)

2006. június 24. (Fejér Megyei Hírlap)

Ausztriai ötvenhatosok

A tervek szerint ősszel mutatják be Bécsben, Berlinben és a Duna Televízióban azt a dokumentumfilmet, amelyet Ujváry Gábor forgat két éve azokkal az ausztriai magyarokkal, akik az 1956-os forradalom után hagyták el hazánkat. A Kodolányi János Főiskola tanára azt ígéri, a filmet ebben az időben a székesfehérvári közönség is láthatja.
- Hat éven át dolgoztam Ausztriában. Először a Collegium Hungaricum igazgatóhelyetteseként, tudományos igazgatójaként, utóbbi beosztásomban egyben a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója is voltam. Így ismerkedtem meg azokkal, akikkel most filmet forgatok. Javarészt a forradalom űzte őket Ausztriába, én pedig, mint történész, sok olyan adalékot találtam élettörténeteikben, amelyek újdonságnak számítanak a kor feldolgozásában.

2006. június 24. (Magyar Hírlap)

Nem aratott osztatlan sikert az ’56-os párhuzam
the washington post 06. 23.

Nem aratott osztatlan sikert George Bushnak az 1956-os magyar forradalom és az iraki háború közt vont párhuzama - írta az amerikai lap, amely a nemzetközi politikának szentelt belső oldalain számol be Bush elnök látogatásáról. A tudósító szerint a Gellért-hegyi beszéd koronázta meg Bush elnök bécsi és budapesti útját. Voltak tüntetések, az elnök azonban nem sokat látott belőlük. Vendéglátói szívélyesen üdvözölték, különösen Magyarországon, ahol az európai országokban elterjedt ellenérzés az elnökkel szemben talán nem annyira hangsúlyos, mint másutt. Más volt szovjet csatlóshoz hasonlóan Magyarország is megőrzött bizonyos érzelmi ragaszkodást az Egyesült Államokhoz - írta Michael Abramowitz, tudósításában Szent-Iványi István európai parlamenti képviselő szavait idézve.
A lap megszólaltatta a Közép-európai Egyetem egyik hallgatóját, szerinte nem szándékos cinizmus, hogy az elnök dicsérte a forradalmat, amelyet az Egyesült Államok nem támogatott. A cikk szerint Bush elnök próbára tette a magyarok alapvető rokonszenvét az iraki invázióval szembeni ellenérzés és a terroristagyanús személyek fogva tartásának az amerikai eszmékkel sem egybevágó gyakorlata miatt.
A lap idézi Váradi Tibor budapesti ügyvédet, a csütörtöki tüntetés egyik szervezőjét, szerinte "az 1956-os forradalom szovjet megszállással végződött, Bush elnök viszont a megszállást védi, és nem a szabadságot képviseli".

2006. június 26. (Napi Gazdaság)

Kétmilliárd forintnál is többet fordít az állam 1956-ra - Több tucat emlékhely készül

Már szinte mindenütt zajlanak az 1956-os forradalom évfordulójának előkészületei, s készülnek az eseményhez kapcsolódó emlékművek. Mindezekre az állam több mint kétmilliárd forintot fordít. Emellett civil szervezetek is szerveznek rendezvényeket, amelyeket saját forrásból vagy szponzori pénzekből finanszíroznak.
Készül a budapesti Felvonulási téren az 56-os központi emlékmű, amelyet eredetileg 700 millió forintból kellett volna kihozni, de a kivitelezésre kiírt közbeszerzési pályázat győztese, a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában lévő HM Ei Zrt. mintegy 900 millió forintért vállalta a munkálatokat, míg a másik pályázó 1,3 milliárd forintos ajánlatot tett - mondta lapunknak Szajda Szilárd, a Kosáry Domokos által vezetett 56-os emlékbizottság titkára. Részben azért növekedtek meg a költségek, mert olyan technológiát használnak, amelyet eddig nem alkalmaztak Magyarországon. (Az Emődi-Kiss Tamás, Papp Tamás, György Katalin alkotta i-ypszilon csoport által megálmodott emlékmű közel 2006 darab, 23-szor 23 centiméter keresztmetszetű vasoszlop lesz, amelyek éket formálnak). Növelte a költségeket az is, hogy az emlékműnek helyet adó területnek nem volt pontos közműtérképe, így aztán olyan műveket is ki kellett váltani, amelyekkel korábban nem számolhattak. Az is pluszpénzt emésztett fel, hogy az emlékmű helyén az eredetileg számoltnál lényegesen vastagabb aszfalt réteget kellett eltávolítani - sorolta Szajda. Ettől kezdve viszont már nem emelkedhetnek a költségek, a nyertesnek tehát az említett 900 millió forintból kell kihozni az építkezést. A tervezett és a végső összeg közötti 200 millió forintos különbséget egy tartalék keretből és nem abból a büdzséből állták, amelynek teljes összege 2 milliárd forint volt: eredendően a 2005-ös központi költségvetésből 450 millió forintot különítettek el az 56-os megemlékezésekre, amit az idei 1,588 milliárd forint egészített ki a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében.A központi emlékmű mellett az 56-os szervezetek kezdeményezésére egy másik is készül, a Műegyetemnél felállítandó emlékművet - amely Csíkszentmihályi Róbert szobrász és Schilling Róbert építész munkája - 150 millió forinttal támogatta a kormányzat az említett 2,2 milliárd forintból. Szajda elmondta még, hogy e két fővárosi emlékmű mellett több mint hatvan település emlékmű- vagy emléktábla-állítását is támogatták. Ezekre összesen 150 millió forintot fordítottak, ezekben az esetekben az önkormányzatoknak önrésszel kellett rendelkezniük. Itt is kihirdették az eredményt, az összeg nagyobb része a kisebb településekhez került. Általában 5-8 millió forint értékű emlékhelyek kialakítása valósulhat meg a pályázat keretében. Az emlékműállítások mellett a települések, civil szervezetek által szervezett ünnepségek lebonyolítását, illetve fotó- vagy egyéb bemutatókat, kiállításokat a közművelődési pályázat keretében támogatták, ezekre összességében 60 millió forintot osztottak szét. Az ünnepi eseményhez kapcsolódó szépirodalmi pályázaton 20 millió forintot nyertek az alkotók: az 56-os Intézet gondozásában a napokban megjelent például egy 12 éves fiú naplója; míg a különböző képzőművészeti kiállításokat szintén 20 millióval támogatták. Emellett volt egy színházi pályázat is, a színdarabok bemutatására 40 millió forintot szántak. Ebből valósul meg egyebek között Háy Gyula Appassionata című darabjának, vagy Gáli József Szabadság-hegy című művének bemutatója két budapesti színházban. Az említett kétmilliárd forintot meghaladó keretből az emlékbizottság 350 millióval járult hozzá hét játékfilm és két animációs film elkészültéhez, de miután ezek megszületését több szakmai szervezet is támogatta, összességében több mint egymilliárd forintos támogatásban részesült a filmművészet - jegyezte meg Szajda. Az októberi központi rendezvényt is ebből a 2,2 milliárd forintos keretből finanszírozzák, de miután azt még nem lehet tudni, hogy például milyen biztosításra lesz szükség (a külföldi államok vezetőinek részéről nagy az érdeklődés a rendezvény iránt), azt sem lehet pontosan megmondani, hogy ez mekkora összeget emészt majd fel, de ha netán kifutnának a keretből, egyéb forrásból előteremthető lesz a szükséges pénz - tette hozzá Szajda. A magyarországi rendezvények mellett 110 külföldi helyszínen - a Magyar Kulturális Intézetekben és a nagykövetségeken - lesz megemlékezés, amelyeket egy vándorkiállítás is gazdagít.
A kormányzat mellett a civil szféra is kiveszi a részét a megemlékezésekből. A Boross Péter vezette Szabadságharcosokért Közalapítvány - amely tavaly 180 millió, idén pedig 230 millió forintos állami támogatásban részesült - is írt ki pályázatokat, saját ünnepségeiket is ebből finanszírozzák, illetve mindezek mellett az 56-os emlékbizottsággal közösen is finanszíroztak különböző projekteket. Teljesen civil kezdeményezés - Szajda információi szerint jórészt szponzori pénzből valósul meg - a budapesti Papp László Sportarénában bemutatandó Ötvenhat csepp vér című musical. Külföldi kezdeményezések is vannak, a befogadó államok - például az USA, Kanada, Svájc, Olaszország, illetve az ENSZ egyik szervezete - saját forrásból konferenciát szerveznek szeptember 27-28-án az Olasz Intézetben, amelyre Genfből egy olyan fotóanyagot is elhoznak, amelyet eddig szélesebb közönség nem láthatott.

2006. június 27. (MTI)

Az 1956-os lengyel és magyar demokratikus megmozdulásokra emlékeztek az EP-ben

Közös kiállítást és megemlékezést rendezett kedden Brüsszelben, az Európai Parlament épületében a lengyel és a magyar néppárti delegáció az 1956 júniusi poznani felkelés 50. évfordulója alkalmából.
Az ünnepségen - Filip Kaczmarek lengyel EP-képviselő megnyitó beszéde után szólva - Schmitt Pál, a Fidesz-KDNP-MDF delegáció elnöke kiemelte: arról az évről van szó, amely a közép-európai kommunizmus történetében a vég kezdetét jelentette. A demokratikus jogokért, a civil szabadságjogokért indított lakossági megmozdulások ragyogó példái annak, hogy a lengyel és magyar népet még a szovjet páncélosok és a két országban együttműködő kommunisták sem voltak képesek elnyomni - hangoztatta.
A Poznan 1956 júniusában - felkelő város című fotókiállításon helyet kaptak a négy hónappal későbbi magyar forradalom képei is. A rendezvény vendége volt Ryszard Grobelny, Poznan polgármestere, aki egyebek között rámutatott, hogy a lengyel események ösztönzőleg hatottak a magyarokra.
Schmitt Pál újságíróknak nyilatkozva hangoztatta: az idei az 56-os történelmi emlékezés közös éve az EP-ben. Jelezte: meghívást kapnak a lengyel partnerek a későbbi magyar rendezvények némelyikére is.
Jelen volt a megnyitón Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjáak vezetője is. Az MTI-nek nyilatkozva elmondta: a magyar pártok együttesen szeretnék megünnepelni az Európai Parlamentben a forradalom ötvenedik évfordulóját. Emlékeztetett arra, hogy "míg otthon nem sikerült az elmúlt években közösen ünnepelni március 15-t és október 23-t, az Európai Parlamentben legutóbb már mindkét ünnepet közösen tartottuk".
Úgy vélte, október 23-át illetően két kérdésben nincs vita a partok között: abban, hogy a demokráciáért folytatott küzdelem, illetve hogy nemzeti szabadságharc volt, tehát Magyarország függetlenséget szeretett volna. Utána már "megnyílik a vita, hogy 1956 eseményei a polgári átalakulást készítették volna-e elő vagy egy emberarcú szocializmust" - tette hozzá.

2006. június 27. (MTI)

A kanadai parlament határozatban méltatta az 1956-os forradalmat

Határozatban méltatta Kanada képviselőháza az 1956-os magyar forradalmat az ötvenedik évforduló esztendejének a jegyében.
Az egyhangú szavazással a múlt héten elfogadott határozatot Andrew Telegdi magyar származású képviselő kezdeményezte, aki 11 évesen maga is menekültként érkezett 1957-ben Kanadába. A határozat kifejezi együttérzését a magyar néppel, és tiszteleg azoknak a hősöknek az emléke előtt, akik életüket adták a szabadságért és függetlenségért, illetve azoknak az áldozatoknak az emléke előtt, akiket a szovjet és magyar kommunista hatóságok végeztek ki a forradalom után.
Az 1989 óta bekövetkezett változásokat üdvözölve a határozat kiemeli, hogy Magyarország NATO- és európai uniós csatlakozása biztosítja a békét, a stabilitást és a Kárpát-medence népei közötti egyetértést.
A jelentést ismertetve Andrew Telegdi hangsúlyozta, hogy Kanada 1956-57-ben az akkori 14 milliós népességéhez viszonyítva a világon a legnagyobb arányban fogadott be magyar menekülteket, szám szerint 37 ezret. Méltatta az akkori bevándorlásügyi miniszter, Jack Pickersgill fontos szerepét ebben. Rámutatott, hogy a következő években megváltozott a kanadai menekültügyi politika, és az ország megnyitotta a kapuit más, háború sújtotta térségekből érkező menekültek előtt.
Rob Nicholson, a demokratikus reformok minisztere a XX. század egyik fordulópontjának nevezte az 1956-os magyar forradalmat, kiemelve, hogy az ösztönzőként hatott mindazokra - Csehszlovákiában és Lengyelországban -, akik igyekeztek megszabadulni a kommunizmus igája alól.
A határozat megerősíti a Magyarország és Kanada kormányai, valamint a magyar és a kanadai nép közötti barátságot és együttműködést.

2006. június 27. (MTI)

Meghívták Gyurcsány Ferencet 1956 évfordulója kapcsán az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének októberi ülésszakára

Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének vezető testülete, az elnökből és a politikai csoportok vezetőiből álló bizottság meghívta Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy vegyen részt a közgyűlés következő, október elején, azaz mindössze néhány héttel az 1956-os forradalom 50. évfordulója előtt tartandó strasbourgi ülésszakán.
Ezt Szabó Zoltán MSZP-s képviselő, a parlamenti közgyűlés nyári ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője közölte telefonon az MTI-vel, beszámolva arról a megbeszélésről, amelyet a magyar delegáció tagjai folytattak kedden René van der Lindennel, a közgyűlés elnökével.
Mint Szabó elmondta, az emberi jogokkal, a demokratikus intézményrendszer működésével foglalkozó nemzetközi szervezet, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése 1956-ban határozatban állt ki a magyar forradalom mellett. Erre is utalva a magyar képviselők a keddi találkozón kezdeményezték, hogy az idén októberi, őszi ülésszakon emlékezzenek meg a magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról, s a testület - a tagállamok kormányait képviselő miniszteri bizottság mellett az ET másik döntéshozó szerve - fogadjon majd el politikai nyilatkozatot.
A tanácskozáson René van der Linden közölte, hogy elfogadja Szili Katalin házelnök meghívását, s ő is részt vesz majd azon a - szintén ősszel tartandó - magyarországi rendezvényen, amelyre azoknak az országoknak a parlamenti elnökeit hívták meg, amelyek a legnagyobb arányban fogadták be az 1956-os magyar menekülteket.
A tanácskozáson egyébként bemutatták a parlamenti közgyűlés elnökének a magyar delegáció új tagjait: az áprilisi parlamenti választások eredményeként ugyanis több helyen változott a strasbourgi ülésszakokra kiutazó magyar képviselők névsora.

2006. június 27. (Világgazdaság)

Visszakerül a Táncsics-börtön

George W. Bush magyarországi látogatása idején az amerikai elnök munkatársai azt mondták: arra törekszenek, hogy a Táncsics-börtön az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója, október 23. előtt visszakerüljön magyar tulajdonba. Erről a külügyi szóvivő beszélt tájékoztatóján. Kiderült, vélhetően valamiféle ingatlancserével kapja vissza Magyarország az épületet.

2006. június 28. (MTI)

Sólyom László részvételével Poznanban megemlékeztek az 56-os munkásfelkelés évfordulójáról - összefoglaló

Az 1956-os poznani felkelők áldozata nem volt hiábavaló, és az a tény, hogy a lengyel államfő mellett még négy közép-európai elnök is részt vett a felkelés 50. évfordulóján rendezett emlékünnepségen, az esemény nemzetközi jelentőségét bizonyítja - hangsúlyozta Sólyom László köztársasági elnök a poznani Adam Mickiewicz téren szerdán elhangzott beszédében.
A nagy-lengyelországi vajdaság fellobogózott, feldíszített székvárosában szerdán ünnepélyesen, katonai tiszteletadás mellett fogadták a cseh, német, magyar és szlovák elnököt, akik a patinás városházán emlékkönyvben örökítették meg látogatásukat. A központi ünnepséget Poznan főterén, az Adam Mickiewicz téren rendezték, ahol az 1956-os felkelés emlékműve áll. A két kereszten az 1956-os évszám mellett a kommunista rendszer elleni lengyel megmozdulások évszámai állnak - 1968, 1970, 1976, 1980 és 1981.
Az ünnepségen valamennyi elnök felszólalt, beszédeik közös üzenete volt, hogy a poznani felkelés áldozata nem volt hiábavaló; a kommunista rendszer Poznanban, majd néhány hónappal később Budapesten olyan halálos sebet kapott, amelyből nem tudott többé kigyógyulni; megtanított arra, hogy nem szabad félni a zsarnokságtól, és arra is, hogy a szabadságot "nem adják ingyen", azt csak áldozat árán lehet kivívni. A magyar köztársasági elnök nagy tapssal fogadott beszédében a lengyel és magyar 56 hasonlóságairól, párhuzamosságairól beszélt, és megemlékezett arról a példátlan segítségről, amelyet a lengyelek a levert magyar forradalom után Magyarországnak nyújtottak. Lech Kaczynski lengyel elnök arra helyezte a hangsúlyt, hogy Poznan nélkül nem lett volna Szolidaritás sem, és a Szolidaritás mozgalma hozzájárult egész Kelet-Közép-Európa szabadságának kivívásához.
Horst Köhler német államfő megemlítette, hogy néhány nappal ezelőtt ünnepelték Németországban az 1953-as berlini felkelés évfordulóját, amely az első kommunistaellenes megmozdulás volt a szovjet tömbben. "Levontuk a tanulságot, és kezünkbe vettük Európa sorsát" - utalt a német elnök az Európai Unió 2004-es kibővítésére, megjegyezve, hogy a szabadság még nem mindenütt diadalmaskodott Európában, amelynek a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és a szolidaritás földrészévé kell válnia. Köhler a poznani felkelést "kiindulási pontnak" nevezte, amely elvezetett a Szolidaritáshoz, az pedig az egész térségnek, benne a németeknek is példát mutatott. Az 1968-as prágai tavaszt idézve ugyanezt hangsúlyozta Václav Klaus cseh és Ivan Gasparovic szlovák elnök is. Gasparovic szerint Poznan arra tanított meg, nem szabad félni attól, hogy harcoljunk a szabadságért, Václav Klaus az esemény európai jelentőségét méltatva azt mondta, Poznan arra is jó példa, hová vezet, ha egy térséget egy központból irányítanak. A poznani felkelés egyik veterán résztvevője arról beszélt, hogy az eseményt évtizedeken át elhallgatták, megpróbálták kitörölni az emlékezetből. Külön szólt a magyar 56-ról, mely Poznanról vette az ihletet, majd a néhai II. János Pál pápa szavait idézte, aki szerint "a szabadságot soha nem adják örökre, azért minden nemzedéknek meg kell harcolnia".
A Mickiewicz téren, ahol 50 évvel ezelőtt százezren tüntettek, az emlékünnepségre több ezren gyűltek össze. Jelentős számban érkeztek külföldi vendégek is, főleg a jelen lévő államfők országaiból, a magyarok mintegy 250 fős küldöttséggel képviseltették magukat. Az ünnepi szónoklatokat követően az elnökök és az 56-os veteránok (köztük magyarországi 56-os szervezetek képviselői) megkoszorúzták az emlékművet. Sólyom László az ünnepség végeztével kíséretével a Mansfeld Péter és Romek Strzalkowski utcához hajtatott, ahol virágot helyezett el mindkét gyerekvértanú emléktáblájánál.
"Azok az értékek, amelyekért 1956-ban Poznanban küzdöttek, ma is aktuálisak" - hangsúlyozta az emlékünnepséget záró szerda délutáni poznani sajtóértekezleten a magyar köztársasági elnök, megismételve, amit Lech Kaczynski lengyel elnök a sajtóértekezlet kezdetén mondott: ébren kell tartani az emlékeket, és tovább kell adni azokat a következő nemzedékeknek.
A Lech Kaczynskival délelőtt tartott kétoldalú találkozójáról Sólyom László a magyar sajtó jelen lévő képviselőinek elmondta, hogy azon az 56-os évfordulós ünnepségsorozatról, valamint a lengyel-magyar együttműködésről volt szó, különös tekintettel az európai uniós ügyekre. Közölte: Lech Kaczynski október 23-án Budapestre látogat, hogy részt vegyen az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A lengyel államfő arra kérte magyar kollégáját, hogy intézményesítsék a lengyel-magyar barátság napját, március 24-ét (idén ezen a napon avatták fel Győrben a két elnök részvételével a lengyel-magyar barátság emlékművét), amit Sólyom László megígért, és egyben elmondta, hogy jövő évi lengyelországi hivatalos látogatását erre a napra tervezi.
A poznani felkelés évfordulójával foglalkozik a "13 év 13 perc" című film is, amelyet csütörtökön mutatnak be a lengyel televízióban. A film a poznani felkelés és az 1956-os magyar forradalom két gyerekvértanújának, Romek Strzalkowskinak és Mansfeld Péternek tragikusan végződő életét tárja a néző elé, forgatókönyvírója Grzegorz Lubczyk volt budapesti nagykövet. Lengyel és magyar történész tollából könyv is megjelent az évfordulóra, Poznan-Budapest címmel. A szerzők, Janusz Karval és Tischler János olyan új aspektusból világítják meg az 1956-ban történteket, amelyek megkönnyítik az eddig ismert tények összegzését.
Sólyom László köztársasági elnök a kora esti órákban hazaérkezett Lengyelországból.

2006. június 30. (MTI)

Az 1956-os forradalmat méltatta az amerikai kongresszusban Christopher H. Smith képviselő

Az 1956-os forradalmat méltatta az amerikai kongresszusban Christopher H. Smith képviselő, s beszédében rámutatott, hogy ötven évvel ezelőtt hatalmas erők, az elnyomó kommunizmus és a demokrácia eszméi ütköztek meg egymással Európa közepén.
A New Jersey-i képviselő kiemelte: elismerés illeti George Bush amerikai elnököt, amiért a múlt héten Magyarországra látogatott, hogy tisztelegjen a magyar forradalom előtt és megemlékezzen azokról az áldozatokról, amelyeket a magyarok a szabadság és igazság nevében hoztak Budapest utcáin.
A hidegháború idején Közép-Európa fogoly volt, és Moszkva volt a börtönőr. A szovjet uralommal szemben a magyarok a demokráciát választották és megerősítették hitüket az egyén szabadságában és a nemzet függetlenségében - mondta a képviselő. Beszédében külön is méltatta Nagy Imrét, a "vonakodó hőst", a rendkívüli bátorságot tanúsító nagy magyar hazafit. Kitért rá, hogy miniszterelnökként a Varsói Szerződést is felmondta. A forradalom eltiprása után őt és társait titkos tárgyalásokon elítélték, kivégezték és jeltelen sírokban eltemették.
Az 1956-os forradalom horderejét ecsetelve a képviselő hangoztatta, hogy a magyarok áldozatvállalása a XXI. században is világszerte érezteti hatását. Utalt Bush elnök budapesti szavaira, aki 1956 tanulságát úgy fogalmazta meg, hogy a szabadság győzelmét el lehet odázni, de nem lehet megakadályozni.
Az 1953-as születésű, republikánus párti Christopher H. Smith 27 éves kora óta képviselő. A képviselőház külügyi bizottsága globális emberi jogokkal és Afrikával foglalkozó albizottságának az elnöke.

2006. július 3. (MTI)

Az 1956-os forradalmat méltatta pénteken az amerikai kongresszusban Christopher H. Smith képviselő, s beszédében rámutatott, hogy ötven évvel ezelőtt hatalmas erők, az elnyomó kommunizmus és a demokrácia eszméi ütköztek meg egymással Európa közepén. A New Jersey-i képviselő kiemelte: elismerés illeti George Bush amerikai elnököt, amiért a múlt héten Magyarországra látogatott, hogy tisztelegjen a magyar forradalom előtt és megemlékezzen azokról az áldozatokról, amelyeket a magyarok a szabadság és igazság nevében hoztak Budapest utcáin.

2006. július 3. (MTI)

Tom Lantos: az amerikai-magyar kapcsolatok még soha nem voltak ilyen erősek

Az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolata még soha nem volt annyira erős és aktív, mint most - mondta Tom Lantos, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának rangidős demokrata párti tagja a tiszteletére rendezett ebéden hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia épületében.

Tom Lantos emlékeztetett arra, hogy idén, 1956-os forradalom 50. évfordulójának évében az Egyesült Államokban látványos megemlékezéseket tartottak: az év elején a washingtoni külügyminisztériumban rendeztek ünnepséget, amelyen Condolezza Rice külügyminiszter is beszédet mondott. Néhány hónappal később március 15-én pedig maga az elnök is felszólalt a kongresszusban rendezett ünnepségen, amelyen Magyarországnak a világszabadsághoz való
hozzájárulásáról emlékeztek meg, különös tekintettel 1956-ra - tette hozzá a politikus, aki angolul szólt a meghívottakhoz.
A magyar származású képviselő rámutatott: George Bush egy héttel ezelőtti budapesti látogatása a harmadik olyan esemény volt pár hónap alatt, amelynek során az Egyesült Államok a legmagasabb szinten tisztelgett a Magyarországon kialakult demokrácia, valamint a magyar és az amerikai kormány kapcsolata előtt.

Ez három olyan fontos esemény, amely elismeri Magyarország hozzájárulását az európai fejlődéshez - tette hozzá a Tom Lantos, aki az amerikai elnök budapesti látogatása, valamint a két ünnepség megszervezésében is kulcsszerepet játszott.

A nem hivatalos látogatáson Budapesten tartózkodó Tom Lantos tiszteletére egy külföldi bankcsoport adott ebédet, amelyre a magyar gazdasági és közélet fontos szereplőit hívták meg.

2006. július 3. (MTI)

A történelmi múltat méltatták napirend előtt az EP néppárti frakciójának magyar képviselői

Magyar vonatkozású történelmi eseményekről emlékeztek meg Strasbourgban, az Európai Parlament hétfőn kezdődött háromnapos plenáris ülésszakán Schmitt Pál és Becsey Zsolt, a néppárti frakció magyar képviselői napirend előtti fölszólalásaikban.

Az ülés gyászszünettel kezdődött annak a gyilkosság áldozatául esett két belga kislánynak az emlékére, akiknek a holttestét a múlt héten találták meg Liege-ben, Belgium délkeleti részén. Schmitt Pál napirend előtt az 1956 júniusának végén a lengyelországi Poznanban kirobbant rendszerellenes felkelést méltatta (a fél évszázados évforduló kapcsán), párhuzamot vonva a lengyelországi, "a Közép-Európára ereszkedő sötét diktatúra elleni első lázadás" és az 1956. őszi magyarországi forradalom között. A Fidesz-MPP képviselő - beszédének az MTI brüsszeli irodájához eljuttatott szövege szerint - kijelentette: noha csak évtizedekkel később omlott össze a kommunista diktatórikus rendszer Közép-Európában, "világos, hogy több ezer lengyel és magyar ember hősies önfeláldozása jelentette az első lépést a szabadság felé". Mint rámutatott, az olyan alapvető értékek, mint a demokrácia, a szabadság, függetlenség és az emberi jogok, már 50 éve is "olyan értékesek voltak, hogy emberek ezrei voltak készek az életüket áldozni érte".

Becsey Zsolt (Fidesz-MPP) arra hívta fel a figyelmet, hogy Európa a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulóját ünnepli, vagyis azt, hogy a magyar határőrvár - a mai Belgrád - "tízezer katonája megállította a 100 ezer fős török sereget". E győzelem emlékére szólal meg minden nap a keresztény világ templomaiban a déli harangszó - emlékeztetett -, és erre a győzelemre vezethető vissza a nyugati világban zavartalanul kibontakozó társadalmi-gazdasági fejlődés és a kapitalizmus meggyökeresedése.

2006. július 4. (MTI)

Létrejön az egyetemes magyar kultúra centruma (részlet)

Egyesül a Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Igazgatósága a Balassi Bálint Intézettel, ezzel létrejön az egyetemes magyar kultúra centruma - közölte Hiller István oktatási és kulturális miniszter kedden Budapesten.

....

A miniszter beszámolt arról, hogy a varsói magyar intézet még ebben az évben új helyre költözik, befejezéshez közelít a Római Magyar Akadémia felújítása, és várhatóan októberben-novemberben megkezdheti működését a bukaresti magyar kulturális intézet fiókintézete Sepsiszentgyörgyön.

Mint mondta, valamennyi intézet kiemelt jelentőséget tulajdonít az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának, de a múlt felidézése mellett a mai magyar kultúrát is bemutatják.

A világ egyik legismertebb terén, a New York-i Times Square-en szeptember elejétől két, 1956-tal foglalkozó óriásplakát hirdeti a magyar forradalom emlékét - közölte Hiller István, aki ezt a tényt 1956 szellemiségére és a mai magyar diplomáciára való tekintettel is nagy sikernek nevezte.

Említést tett arról is, hogy a következő év első felében újabb magyar kulturális évad zajlik, ezúttal Németországban.

2006. július 4. (MTI)

Fesztivál - XV. Aranykagyló fesztivál Siófokon

Az idén tizenötödik alkalommal rendezik meg Siófokon az Aranykagyló fesztivált: az ötnapos rendezvénysorozat szerdán, a II. Országos Siófoki Mazsorett Vándorkupa versennyel kezdődik, másnap kora este a Fő térről a hajóállomásig vezető úton menettánc köszönti az érdeklődőket, majd nemzetközi táncházba várnak kicsiket és nagyokat a hajóállomásnál.

Pénteken és szombaton napközben a város több pontján néptánccsoportok lépnek fel, majd esténként a hajóállomásnál tartanak bemutatót, szombaton ráadásként gálaműsort adnak a szabadtéri színpadon.

A fesztivál zárónapján a város több pontján fúvószenekarok és mazsorett-csoportok tartanak bemutatót, este a hajóállomásnál térzene és a mazsorettek műsora szórakoztatja a vendégeket.

A rendezvénysorozat keretében pénteken átadják a megújult Jókai parkot és az újonnan kialakított Szent Miklós parkot, valamint felavatják Krúdy Gyula szobrát, szombaton délután az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából az akkori eseményeket felidéző emlékfilmet mutatnak be a Dél-balatoni Kulturális Központban, majd a Millennium parkban felavatják az 1956-os forradalom emlékművét, Varga Tamás A könnyek kútja című alkotását.
A fesztivál programjait kézművesek kirakodó vására színesíti.

2006. július 5. (MTI)

Művésztelep Mosonmagyaróváron 1956 emlékére

In memoriam 1956 a témája a mosonmagyaróvári nemzetközi művésztelepnek, amely szerdán nyílt meg a Hansági Múzeumban.

A tíznapos programon résztvevő alkotók az 1956-os forradalommal kapcsolatos gondolataikat, érzelmeiket fogalmazzák meg festményekben, grafikákban, kisplasztikákban - mondta Varga György, a tábor művészeti vezetője az MTI érdeklődésére.
A határokon túlról érkező művészek kedvéért előadást és filmvetítést is tartanak az ötven évvel ezelőtti eseményekről, hogy az egykori történések közelebb kerüljenek alkotói világukhoz - tette hozzá Varga György.

Tíz művész vesz részt az idei, nyolcadik művésztelep programján, amelyet az Art Flexum Művészeti Társaság és a Hansági Múzeum szervezett. Lengyel, osztrák és szlovákiai magyar alkotók dolgoznak együtt magyarországi művésztársaikkal.


A tábor terméséből július 15-én kiállítás nyílik. Ekkor adják át az Art Flexum művészeti díjat a kuratórium által legkiválóbbnak minősített munka készítőjének. A díjazott a hagyományok szerint meghívást kap a következő évi művésztelepre.

A telepen készült munkákból az alkotók alkotásaikat a támogatóknak és a szervezőknek adományozzák. A művésztelep fő támogatója, a Mosonmagyaróvári Polgármesteri Hivatal 500 ezer forintot biztosított a programra. Ezt az összeget egészítették ki a szponzorok további 300 ezer forinttal.

2006. július 5. (Magyar Nemzet)

Alternatív '56-os emlékmű Csömörön

Úgy látszik, egy főváros környéki település újíthatja meg a reményt, hogy lehet hiteles, ország-világ szemében méltó központi helye az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója megünneplésének.

A nyolcezres lélekszámú Csömör közadakozásból építi fel nagyszabású ikeremlékművét, amely '56-ra és az egyetemes kommunizmus 100 milliónyi áldozatára egyaránt utal. A civil erőfeszítést a Csömöri Polgári Liga kebeléből alakult Gloria Victis Közhasznú Alapítvány (GVKA) irányítja. A kultusztárcához kapcsolódó Képző- és Iparművészeti Lektorátus a helyi alapítvány meghívásos pályázata mindhárom résztvevőjének a tervét elutasította, mondván, szájbarágósak, közhelyesek, beleértve a lyukas zászló felbukkanó motívumát. Ezzel eldőlt: a majdani csömöri alkotás nem fog részesülni az ünnephez kapcsolódó 3,5 milliós állami támogatásban.

Az egyik "lesajnált" terv Víg János szobrász- és festőművészé volt, akinek nevéhez operaházi díszletek sora, a Grassalkovich-kastély sok részletének felújítása is fűződik. A GKVA egy főként csömöriekből álló társadalmi zsűri ítélete alapján Víg tervének a megvalósítása mellett döntött. A kompozíció lényege egy "világfal", amely ábrázolja a Föld ama pontjait, ahol a kommunista eszme százmilliónyi ember halálát okozta, egy keresztet szállító hajóalakzat, amely a kommunizmusból elsőként kivezető forradalmunkat jelképezi, valamint egy körülrácsozott lélekharang. "Büszke vagyok, hogy a művészeti lektorátus elutasította a tervet, mert így olyan emlékművet állíthatunk társadalmi összefogással, amely közérthető, művészi erővel bír, és idevonzza azokat, akik kiszorítva érzik magukat" - közölte lapunkkal Fábián Pál, a helyi közalapítvány titkára. Az önkormányzat területet adott az emlékhelynek és 600 ezer forintot; Tajvan állam 630 ezer forintot, civilek további négymilliót. A mű megvalósulása azonban összesen húszmilliót igényel (az adakozáshoz lásd a www.gloriavictis.hu-t).
Az már bizonyos, hogy a Felvonulási téren épülő, nonfiguratív "vaskefe" az egykori '56-osok tetszését nem nyerte el. Az ékalakba rendeződő acélpálcák a megtorlásra, a bitókra emlékeztetik a szabadságharcosok jó részét. Az '56-os szervezetek beleszólását mellőzte az emlékmű pályáztatója, a Miniszterelnöki Hivatal.

2006. július 7.(MTI)

Ma nyílik a hódmezővásárhelyi Emlékpont múzeum - ELŐZETES

Pénteken délutántól várja a látogatókat az Emlékpont - Fél Évszázad Vásárhelyen Humán Oktatási Központ, az ország első olyan intézménye, mely a kommunista diktatúra időszakát egy város történetén keresztül meséli el a legmodernebb, multimédiás múzeumi eszközökkel.
A látogató kilenc tematikus teremben interjúk, fotók, dokumentumfilmek, és tárgyi emlékeken keresztül kaphat képet az eltel ötven évről. A földszinten található első terem a tanyarendszer szétzúzását eleveníti fel. Egy-egy helyiség foglalkozik a második világháború vásárhelyi áldozataival, bemutatja az egykori ellenállókat, a Fehér Gárda-szervezkedést, és tiszteleg a kivégzettek, illetve bebörtönzöttek, agyongyötörtek és tönkre tett életek előtt. Papok, lelkészek vallanak arról, hogyan tudtak a vallás és egyházellenes ideológia szorításában megmaradni, hitet tenni, utat mutatni. Feltárul az erőszakszervezetek, az Államvédelmi Hatóság és a munkásőrség és az ügynökök által uralt időszak is. Személyes sorsokon keresztül elevenedik meg 1956 és a rákövetkező megtorlás.
Az emelet a Kádár-korszak puha diktatúráját idézi meg. Itt kapott helyet az ipar, a tervgazdálkodás, a kötelező állami ünnepek, vagyis a mindennapok világa. A helyi gyárak, üzemek termékei, köztük az egykori hódgépes, elektromos meghajtású Puli kisautó is látható az egyik emeleti teremben. A múzeum első szintjén a város gazdag művészetét bemutató galériába is várja a látogatókat, akik a retró hangulatú sportbüfében fejezhetik be időutazásukat.

2006. július 10. (MTI)

Közadakozásból állítanak emlékművet 1956 emlékére a Pest megyei Csömörön

Közadakozásból állít emlékművet az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a kommunizmus áldozatainak tiszteletére egy, a Pest megyei Csömörön alakult közhasznú alapítvány - ezt maga a Gloria Victis Közhasznú Alapítvány titkára közölte hétfőn az MTI-vel. Hír: A szobrot október 21-én adják majd át, ha sikerül a még hiányzó összeget összegyűjteni rá - tette hozzá Fábián Pál. A nagyszabású kompozíciót megvalósítására három pályázó jelentkezett, közülük a zsűri döntése alapján Víg János szobrászművész kapott megbízást a feladatra.
A hat méter átmérőjű, kőből és acélból összeálló alkotásnak a helyi önkormányzat ad helyet a község mellett lévő hősök temetőjében.
A hozzávetően 20 köbméternyi kő már a helyszínre került. Ebből alakít ki a művész egy falat, rajta megformálva a kommunizmus legtöbb áldozatát követelő országok hatávonalait. A falon egy hasadás is látható lesz, amely a szocialista eszmén léket ütő 56-os forradalmat szimbolizálja. A kompozícióhoz egy lélekharang és a rabságot kifejező szöges drót egy darabja is hozzátartozik majd.
Az emlékmű megvalósításához szükséges 17,5 milliós költség egy részét hazai és külföldi adományokból gyűjtötték össze. Az alapítvány megkereső levelére többi között az Amerikai Egyesült Államokból, a világ több más országából is érkeztek kisebb nagyobb összegek.
A terv megvalósításához azonban még mindig hiányzik hozzávetőleg 10 millió forint, amelyet további közadakozásból kíván előteremteni az alapítvány - hívta fel rá a figyelmet a titkár.
Fábián Pál hozzátette: ez lesz az első olyan köztéri műalkotás, amely az 56-os forradalmat és a kommunizmus áldozatait egy kompozíción belül ábrázolja.

2006. július 12. (MTI)

Történelem - Magyar tárgyú kép eltávolítása egy erfurti kiállításról

Eltávolították egy erfurti kiállításról Werner Tübke 2004-ben elhunyt német művésznek a magyarországi 1956-ot felidéző rézkarcát. Hír: Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című német lap szerdai számának kulturális rovatában írja, a kiállítást még júniusban nyitották meg a türingiai tartományi gyűlés (parlament) épületében, s a bemutatóról a vitatott művet a felszámolt keletnémet állambiztonsági minisztérium megmaradt iratait gondozó intézmény tartományi megbízottjának Hildigrund Neubertnek, valamint a tartományi gyűlés elnökének, Dagmar Schipanskinak a kívánságára távolították el. A mű, nyilatkozta Hildigund Neubert, "propagandahazugságokat terjeszt, s ezért nincs helye a tartományi parlamentben" - olvasható a német lapban.
Az FAZ szerint az alkotás 1957-ben keletkezett, a magyarországi felkelés után, amikor is a Varsói Szerződés országaiban a népfelkelést ellenforradalomnak nevezték, az újságokban lámpavasra felakasztott kommunistákat ábrázoló fényképek jelentek meg. A képek hitelességéről a kutatók eltérő véleményeket vallanak - jegyezte meg a frankfurti lap.
Az akkor 27 éves Tübkét mindenesetre megihlették a fényképek, s el akart készíteni egy festményt "a lámpavasról való levételről", amely gondolatiságát tekintve a keresztről való levételre rímel.
A "Fehérterror Magyarországon" című diptychon egészen a közelmúltig ismeretlen maradt, mivel Tübke azt második feleségének ajándékozta, aki viszont eladta egy frankfurti gyűjtőnek. A képet jelenleg Mannheimben állítják ki.
Publikálták viszont Tübkének a képhez készített számos előtanulmányát, s a művész ezek egyike alapján készítette el rézkarcát, a "Magyarország 1956"-ot. Az Erfurtban néhány napig kiállított lapra a művész később ceruzával ráírta, hogy "fasiszta terror Magyarországon". A rézkarc Tübke hagyatékából származik, amelyet Jan Schwind galériatulajdonos gondoz.
Neubert és Schipanski lépése miatt a szociáldemokrata párt és a Baloldali Párt helyi képviselői tiltakoztak. Schwind a rézkarc kiállítását javasolná, s hozzá kommentár mellékelését, de azt a megoldást Neubert már elutasította. Schwind megjegyezte, hogy a templomokban, vagy a bankokban sem állítanak ki mindent abból, amit egy galériás felajánl - olvasható a szerdai Frankfurter Allgemeine Zeitungban.

2006. július 12. (Lapcom - Délvilág)

'56-os kiállításra készülnek Szentesen

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója tiszteletére kiállítást rendez Szentesen a művelődési központ. Az intézmény ehhez anyagi támogatást nyert pályázaton, de segíti a terv megvalósítását az önkormányzat is.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója tiszteletére kiállítást rendez Szentesen a művelődési központ. Az intézmény ehhez anyagi támogatást nyert pályázaton, de segíti a terv megvalósítását az önkormányzat is. Kruzslicz Pál igazgató és munkatársai a főtéri galériában mutatják majd be az ötven évvel ezelőtti események szentesi és városkörnyéki dokumentumait. Az emlékkiállítás szervezői ehhez kérik a lakosság segítségét. Azok jelentkezését várják, akiknek van az októberi forradalom idejéből plakátjuk, nyomtatványuk, bármilyen forrásanyaguk, rendőrségi és bírósági iratuk, korabeli tárgyi emlékük vagy fényképük.

Ezeket kölcsönvennék a tárlatrendezők azért, hogy hitelesen tudják bemutatni az ötven évvel ezelőtti történéseket a művelődési központ főtéri galériájában. A szervezők azt ígérik: a dokumentumok tulajdonosainak nevét titokban tartják, amennyiben ők azt szeretnék. Az átvett tárgyakat pedig a kiállítás bezárása után, október végén visszaadják. A helytörténet írott és tárgyi emlékeit szeptember közepéig várják a Tóth József utcai művelődési és ifjúsági házban (telefon: 63/314-211).

2006. július 13. (MTI)

Schwarzenegger 1956-ot méltatta levelében a forradalom közelgő 50. évfordulója előtt

A bátor és lelkesítő 1956-os forradalmat méltatta Arnold Scharzenegger kaliforniai kormányzó a közelgő 50. évforduló előtt. Hír: A szabadságharcosok álma ötven évvel a forradalom után megvalósult, Magyarország elfoglalta méltó helyét a független államok között - írta a kormányzó Eva Voisinnek, Magyarország San Franciscó-i tiszteletbeli konzuljának a washingtoni magyar nagykövetség tájékoztatása szerint. Magyarország fontos szerepet játszik a nemzetközi porondon a NATO és az Európai Unió tagjaként, egyedülálló kultúrájával pedig a világ sokszínűségét gazdagítja - húzta alá a kormányzó. Hozzátette, hogy a vasfüggöny lebontásában játszott szerepével Magyarország más országokat is segített abban, hogy részesülhessen az önállóság áldásaiból.
Arnold Schwarzenegger jelentőségteljes ünneplést kívánt a magyaroknak, köztük az amerikai magyar közösségnek, Magyarországnak pedig sok sikert és folytatódó prosperitást.

2006. július 13. (MTI)

A kormány további 1,7 milliárd forintot biztosít az '56-os emlékévre

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának méltó megünneplésére az eddigi 2 milliárd forinton felül további 1,7 milliárd forint átcsoportosításáról döntött a kormány - tudatta az MTI-vel csütörtökön a kormányszóvivő.
Batiz András közleményében úgy fogalmaz: "a kormány szerdai ülésén úgy döntött, hogy (...) a központi költségvetés általános tartalékából 1,7 milliárd forintot csoportosít át a költségek fedezésére. A pénzt a folyamatban lévő programok, pályázatok további finanszírozására, az állami ünnepségek és az ahhoz kapcsolódó tájékoztató anyagok, valamint az eseményekhez kötődő, külföldi vendégekkel kapcsolatos kiadások fedezésére fordítják". A közleményből tudható, hogy a rendezvényekre több mint 50 külföldi küldöttség érkezik Magyarországra.
Mint a dokumentum írja, az évforduló méltó megünneplésére eddig összesen mintegy 2 milliárd forintot fordított a kormány. Ebből az épülő központi emlékmű mellett további emlékművek elkészítését finanszírozzák. Ezen kívül támogatásban részesül több mint 500 hazai és nemzetközi program, számos kulturális alkotás, valamint ismeretterjesztő és tudományos kiadvány országszerte és külföldön egyaránt.
A kormány még 2003-ban döntött arról, hogy 2006-ot, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját emlékévvé nyilvánítja. 2004 márciusában állt fel az emlékévet előkészítő Emlékbizottság, amely az '56-os szervezetekkel és a parlamenti pártokkal egyeztetve készítette el az emlékév programját - emlékeztet a dokumentum.
Az Emlékbizottsággal, a pályázatokkal és az eseményekkel kapcsolatos bővebb információk megtalálhatóak az emlékév hivatalos honlapján: www.19562006.hu - írja közleményében a kormányszóvivő.

2006. július 13. (Népszava)

Terror per a függöny mögött

"Tekintettel, hogy ennek a bűnpernek a jelentősége igen nagy, és a közvéleményt, nemcsak a hazai de a nemzetközi közvéleményt is érdekli, ennél fogva én nem tartom helyesnek és kifogásolom azt, hogy a Legfelső Bíróság Népbírósági Tanácsa zárt tárgyaláson tárgyalja." -mondta Nagy Imre bírósági tárgyalásán, vallomását megelőzően.

Több mint kétezren haltak meg; többnyire fiatalok, köztük több száz szovjet huszonéves, az 56-os forradalomban. Nem természeti csapás, nem járvány ölte meg őket, hanem emberi kéz. A felelősség kérdése vitathatatlanul indokolt volt és maradt. Snagovi deportálásban e felelősség kérdése foglalkoztatta a sorsukat megérzőket: "Milyen másképp lehetett volna, mennyire más irányt vehettek volna az események, ha nem öt nappal október 23-a után, hanem 23-a előtt vagy éppen 23-án, vagy 24-én történt volna ez a gyökeres fordulat a párton belül. Kit terhel ezért a felelősség? Olyan kérdés ez, amit elsősorban tisztázni kell, hiszen az utána következő események szinte szükségszerűen alakultak úgy, hogy mind Magyarország, mind a szocializmus szempontjából tragikusnak nevezhetők."

Az 1958. június 15-én befejeződött Nagy Imre és társai-per az akkori generációk emlékezetébe égette be, hogy e kérdés megoldhatatlan. Bűnbakokként, összeesküvés paranoid vádjával áldozták fel az elítélteket. 1989-ben a pártállam romjai alá szorult Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa még a rendszerváltás előtt megsemmisítette az ítéletet, de anélkül, hogy a felelősség vonatkozásában egyetlen árva szót mondott volna. Ma már, 50 évvel a forradalom után, akadémikus kérdésnek tűnik; ki és hogyan okozta ezrek halálát. Mégis, mintha a nemzeti emlékezet hiányossága a társadalmi összetartás mételye lenne. Időről időre érzelmekkel, kirekesztéssel, megbélyegzéssel, gyűlölködéssel átitatott felelős keresés, kommunistázás üti fel a fejét, időnként demonstráló öregek és kisgyerekek önmagukból kivetkőzve üvöltenek temetőkben és utcákon. Volt bűnbakok helyett újak kerültek a közutálat célkeresztjébe, miközben e valódi katasztrófa mozgatórugóinak megismerésére manapság is alig van érdeklődés.

Vajon képesek lennének a mai generációk elkerülni, hogy megismételjék a tömeges áldozatokkal járó társadalmi katasztrófákat, és a rituálészerű bosszúpereket, esetleg a XXI. század magyarjai erkölcsileg esendőbbek, mint a XX. századi elődeik voltak? A forradalom és szabadságharc megtorlása főleg a bíróságokon folyt. Vajon felvértezettek-e köztársaságunk igazságszolgáltatási intézményei, hogy akárcsak polgáribb nyomású politikai akarattal dacoljanak? Mitől lesz egy per hazug, például hogyan lett a Nagy Imre per azzá? Erre vonatkozóan az 1989-es felülvizsgálatakor a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott az 1958-as népbírósági tanács a büntetőjogi szabályok áthágásaira. E perről Kis János azt emelte ki jellemzőként, hogy: "Célja egy politikai koncepció bizonyítása volt: aki a kommunista párt belső megújítására, a szocialista rendszer demokratizálására törekszik az áruló, összeesküvő, a Horthy rendszer visszaállításán fáradozó, restaurációs erők cimborája, és nem remélhet kegyelmet." Nem vitatva a fenti meghatározásokat, némi hiányérzetem maradt. Nehéz elhinni, és mégis meggyőződésem, hogy forradalmat megbosszuló vérbírók nem csak szakmájuk értői voltak, de igazuk tudatában is éltek. Voltak ítéleteik, melyekben nyoma sincs koncepciós jellegnek. Dr. Vida Ferenc tudta, hogy tárgyalását megelőző másfél évben nem csak formailag törvénytelen eszközökkel őrölték fel a Nagy Imrét és vádlott társait, de családtagjaik deportálásával, túszul ejtésükkel is. Tudta, hogy eljárásjogilag tűrhetetlen, hogy tanácsának egy tagja összeférhetetlenség miatt kizárandó, hogy a védelem tanúinak hiánya, az indoklási kötelezettség elmulasztása, a ténymegállapítások helyett minősítések hangoztatása, a védőválasztás korlátozása, a mentő körülmények figyelmen kívül hagyása, az összefüggő védekezés előadásának meghiúsítása, a tanácsnak a Belügyminisztériumi javaslata alapján való kialakítása, és a nyilvánosság teljes kizárása csakis törvénytelen perhez vezethet. Tudta, hogy egy történelmi perben ítélkezik; amíg hazájában emlékezni fognak rá, ez a per fogja az ő egész életét fémjelezni. És minden bíró tudta ezt. A "terror pert" már annak megkezdése előtt az a közöny jellemzi, ahogy a bíró a pert megelőző terror fölött szemet huny. Jellemző, hogy Nagy Imrét és társait a legfőbb ügyész nem vádolta meg nemzetközi szerződés megszegésével indított háború előkészítésével, vagyis nemzetközi, béke elleni bűncselekménnyel. Alighanem az a magyarázat, hogy a genfi egyezménynek a jogalappá tételétől úgy féltek, mint ördög a tömjénfüsttől. Vida Ferenc, Tutsek Gusztáv, Mátyás Miklós, Kelemen Gézáné, Borbély János és a többiek mind tudták, hogy alig két évvel korábban 1955-ben a polgári lakosság, a hadifoglyok és sebesültek védelmében a Genfi Egyezmények ratifikálásával törvényerejű rendelet született, mely törvénytelen ítélkezésüket sok esetben háborús vagy emberiség elleni bűnné minősíthette volna. A "terror pernek" csupán áldozata nem szereplője a vádlott. A perek negatív hősei hittel és közönnyel inkvizícióhoz méltó szerepet vittek, míg a pozitív hősök megtagadták ezt. Vajon hányan voltak akik, lelkiismeretükre hallgatva elhagyták a bírói kart, és kik voltak ők? Amíg nem veszi a fáradtságot az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, hogy legalább egyetlen emléktáblával név szerint megemlékezzen az akkor lelkiismereti okból pályaelhagyókról, addig nincs okunk feltételezni, hogy a testület tisztában lenne az erkölcsi példa szerepének jelentőségével.

A Népköztársaság nevében, 1989-ben dr. Szilbereky Jenő tanácsa kihirdette, hogy koncepciós eljárásban ítélték el Nagy Imrét és társait, de egy árva szót nem mondott arról, hogy emberiség elleni bűntett miatt, ennek alapján eljárást kell indítani az 1958-as per rendezői és bírája ellen. Azóta se fáj bűnüldöző szerveink képviselőinek feje amiatt, hogy ha békében írott malaszt maradnak a Genfi Egyezmények normái, és jogszolgáltatóink elévültként kezelik ezrek szenvedésének ügyét, akkor mit várhatunk egy esetleges háború esetén? Csupán embertelenséget, kegyetlenséget a sebesültekkel, a hadifoglyokkal és polgári lakossággal, mint Boszniában? Hamis történelmi tudathoz, és erkölcshöz vezet a történelemhamisítás, és bármennyire hirdeti a bírói kar, hogy ítéleteivel nem kíván történelmet formálni, ez inkább csak szólam marad, miközben háborús bűnösök tucatjai rendkívüli jogorvoslat útján megtisztíttatnak. Az el nem évülő háborús bűntettek üldözésének a deportálás, a példastatuálásnak, a kínzásnak a szőnyeg alá söprése, - legyen szó a Köztársaság téri lincselőkről, vagy a megtorló belügy irányítójáról, -. az ifjabb generációk erkölcsi tájékozódó képességének rovására történik. Éppen így hat a pártok részéről a felelőtlenség magasztalása és normaalkotó honanyákká emelésük, hiszen könnyen keverjük össze az erkölcsöt a joggal.

Ha a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján - amint azt egy újsághír közzé tette - a kormány valóban Budapesti Kiáltványra készül, javasolnám, hogy belefoglaltassék a legyőzöttek védelmét szolgáló Genfi Egyezmény betartására való felhívást.


Andrassew Iván

2006. július 14. (MTI)

Rácz Sándor: a szabadság, a tisztesség és a méltóság alkotja az 1956-os forradalom értékrendjét

Az 1956-os magyar forradalomnak három félreismerhetetlen ismérve van: szabadság, tisztesség, méltóság - jelentette ki Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke pénteki sajtóértekezletén.
Rácz Sándor az 56-os forradalom "arany" foglalatát három szóban jelölte meg: szabadság, tisztesség, méltóság. Mint mondta, a "Ruszkik haza " követeléssel 1956-ban a magyar nép megfékezhetetlen szabadságvágyát fejezte ki.
A magyar forradalomban megőrzött emberi tisztesség a világon egyedülálló jelenség volt. Napokig őrizetlenül hagyott pénzgyűjtő ládák hirdették "Anyagilag támogasd a forradalmat". A járókelők folyamatosan teledobálták őket pénzzel, mégsem tulajdonította el senki - folytatta.
1956-ban a gyárakban megalakuló munkástanácsok megteremtették a tőkés tulajdon és a kizárólagos állami tulajdon közötti átmenetet: a közösségi tulajdont. Ez az egyik legalapvetőbb emberi jog, az egyenlő emberi méltóság igényéből fakadt - mondta.
Rácz Sándor külön hangsúlyozta, hogy sajtóértekezletének napja az 1789-es francia forradalom kirobbanásának évfordulójára esik. Emlékeztetett arra, hogy Hannah Arendt francia társadalomtudós párhuzamot vont az 1789-es francia és az 1956-os magyar forradalom között, megállapítva azt, hogy nemcsak a franciákra, hanem a magyarokra is jellemző volt a szabadsághoz való feltétel nélküli ragaszkodás.
"A francia forradalom jelmondata - szabadság, egyenlőség, testvériség - ötven évig érlelődött, míg végleges alakját elnyerte. Idén az 1956-os forradalom 50. évfordulóját ünnepeljük. Ez alkalmat ad a magyar forradalom értékrendjének meghatározására, történelmi jelentőségének kidomborítására" - mondta Rácz Sándor.

2006. július 15. (MTI)

Emlékezés Donáth Ferencre halálának 20. évfordulóján

Több aktív politikus és a közélettől már visszavonult személyiség emlékezett Donáth Ferenre, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakjára, a Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik vezetőjére halálának 20. évfordulóján szombaton Budapesten, a Farkasréti temetőben. Hír: A Nagy Imre-per egyik vádlottjának sírjánál fia, Donáth László evangélikus lelkész, szocialista országgyűlési képviselő mellett megjelent Mécs Imre '56-os halálraítélt, volt szabaddemokrata, jelenleg szocialista országgyűlési képviselő is. Iványi Gábor metodista lelkész, egykori szabaddemokrata országgyűlési képviselő értékelése szerint Donáth Ferenc személyisége ma is időszerű, különösen, ha azt nézzük, hogy a parlamentben a tandíjról beszélnek és a hallgatók tüntetésre készülnek.
Mint felidézte, Donáth Ferenc 1934-ben, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karának diplomázó hallgatójaként egyike volt a tandíjreform-követelés szervezőinek, a tárgyalási delegációnak és 1954-ben, amikor kiengedték a börtönből, Rákosi Mátyás felajánlotta neki a legfőbb ügyészi posztot, amelyet most "zűrzavar" övez az Országgyűlésben.
Iványi Gábor bátor, szókimondó embernek nevezte Donáth Ferencet, akinek élete a bibliában olvasható hitről tett tanúbizonyságot.
Ludassy Mária filozófiatörténeti professzor, egyetemi tanár arra emlékezett, hogy Donáth Ferenc, amikor 1986-ban 1956-os konferenciára készültek Eörsi István lakásán, akkor afelől érdeklődött, hogy a témák között lesznek-e a Munkástanácsok, mivel 1956 vonatkozásában a nemzeti függetlenség mellett ezt tartotta a legfontosabbnak.
Megfogalmazása szerint Donáth Ferenc hitt a közvetlen demokráciában, a munkás önkormányzatban, amely még az 1980-as években is korszerűtlennek számított, különösen, mivel nem társult hozzá a politikai pluralizmus, a szabadságjogok.
Juhász Pál gazdaságtörténész, volt szabaddemokrata országgyűlési képviselő, egykori kollégájára emlékezve arról beszélt, hogy "a rendszerváltás ügynökeként" az 1980-as években került Donáth Ferenc mellé, aki ilyen kollégákat keresett, annak az elvnek az alapján, hogy a létező szocializmus kísérlete tévúton kezdődött.
Donáth Ferenc 1945-ben a földreform egyik irányítójaként tevékenykedett, 1951-ben koholt vádakkal 12 év börtönre ítélték, ahonnan 1954-ben szabadult.
A jogász és politikus 1956 tavaszától vett részt a reformértelmiségi tervek kidolgozásában, majd a forradalmi eseményekben.
Nagy Imréhez hasonlóan a jugoszláv nagykövetségen kért menedéket a szovjet csapatok november 4-i támadása után, ahonnan őt is Romániába internálták, utána a Nagy Imre-per egyik vádlottjaként 12 év börtönt kapott, ahonnan 1960-ban szabadult egyéni kegyelemmel.
Szabadulása után visszavonult életet élt, főként agrártörténeti szakmai munkával foglalkozott.
Donáth Ferenc az 1970-es évek végén kapcsolódott a demokratikus ellenzékhez, előbb aláírta a Charta 77-t, szerepet vállalt a Bibó István-emlékkönyv szerkesztésében és a monori találkozó szervezésében.

2006. július. 16. (MTI)

Kerekasztal-beszélgetéssel emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra a 60. Avignoni Fesztiválon

Nem annyira politikai viták, mintsem kulturális mozgalmak készítették elő az 1956-os magyar antisztálinista és antikapitalista forradalmat, amely Nyugat-Európa számára először tette nyilvánvalóvá a kelet-európai szocializmus igazi természetét - hangzott el vasárnap a 60. Avignoni Fesztiválon, a Rajk László építész-díszlettervező részvételével tartott megemlékező konferencián.
1956-2006, kulturális ellenállás Kelet-Európában címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést a világ legrangosabb nyári színházi fesztiválja a magyar forradalom ötvenéves évfordulója alkalmából. Franciaország egyik legfontosabb nyári kulturális eseményének központi helyszínén megközelítőleg százan vettek részt azon a kétórás beszélgetésen, amelyet Nicolas Troung, a Le Monde című francia napilap és a France Culture nevű közszolgálati kulturális rádió újságírója az 1956-os magyar forradalom jövő felé forduló megemlékezésének nevezett bevezetőjében Konrád György írásait idézve.
Magyarországnak a második világháború utáni történelmét a 1956-os forradalom eseményeire koncentrálva Alexandra Laignel-Lavastine mutatta be a francia hallgatóknak. A fiatal eszmekutató közép-európai gondolkodók - köztük Bibó István - munkásságával foglalkozik, és szintén a Le Monde újságírója.
Véleménye szerint a XX. század második felének történelme az 1956-os magyar forradalommal kezdődött, amely az első törést jelentette a szovjet tömbben, de amely a világ számára ismert antisztálinista oldala mellett antikapitalista vonulatával is sajátosságot mutat. A munkástanácsok spontán megalakulása 1956-ban nagy hatással volt a francia szocialista gondolkodókra. Nyugat-Európa számára 1956 megmutatta a kelet-európai szocializmusok igazi arcát és nyilvánvalóvá tette a nép és a hatalom közti szakadékot, amely azelőtt ismeretlen volt a külföld számára.
A kutató hangsúlyozta: bár számos szolidaritási tüntetés volt 1956-ban a világban, a verbális támogatáson, köztük a Szabad Európa rádió felhívásain kívül - amely csak olajat öntött a tűzre - a magyar nép semmilyen segítséget nem kapott külföldről.
Ezt erősítette meg Rajk László is, aki szerint 1956 jelentette a baloldal eszmélését a világban, s a forradalmat követően számos nyugat-európai gondolkodó hagyta el a kommunista pártokat.
Eric Lessing osztrák fotós 1956-os képeivel illusztrált előadásban Rajk elmondta: az 1956-os forradalom nem politikai, hanem kulturális vitákkal kezdődött. A magyar nyelv elszigeteltsége és egzotikus volta olyan sajátos identitást jelent, ami miatt a magyar kultúra elsősorban verbális természetű. A magyar értelmiségiek mindig fontos szerepet játszottak a magyar történelemben, az olvasókörök nagy hagyománnyal rendelkeztek, ahogy 1956-ban a Petőfi-kör.
Miután az 1956-os forradalom negyven évig tabunak számított Magyarországon, az ötven éves évfordulón az idealizálás korszaka zajlik - véli Rajk László. Szerinte egy forradalom ugyanakkor nem lehet ideális, mert mindig vérrel és piszokkal jár, de erről manapság nem illik Magyarországon beszélni.
A magyar avantgarde művészet progresszív módon azonban megpróbál a forradalomról objektív képet nyújtani. A kelet-európai országokban általában, s így Magyarországon is a kulturális közélet konzervatív, az árveréseken csak a harmincas évek vagy annál korábbi képek kelendőek. Magyarország művészeti szempontból olyan, mint egy "öregek otthona". Ez nem tragikus, hanem tényként kell kezelni - véli Rajk László.
Hozzátette: a 60. Avignoni Fesztivál művészeti igazgatója és díszvendége, Nagy József koreográfus például világhíre ellenére szinte ismeretlen Magyarországon, ahova nem hazatér, hanem turnéi keretében egy-egy budapesti alternatív helyen kis közönség előtt lép fel. Az igazán progresszív magyar művészek külföldön elismertek és világhírűek, Magyarországon pedig senkit nem érdekelnek.
A demokratikus ellenzéki mozgalmakra emlékezve Alexandra Laignel-Lavastine elmondta: az 1968-as prágai tavasz után kiderült, hogy a reformmarxizmus is kudarcot vallott, s így a hatalommal szembeni civil társadalom szerepére helyeződött a hangsúly a kelet-európai ellenállásban.
Míg a hetvenes és nyolcvanas években Nyugat-Európa pragmatikus módon technikai és gazdasági egységet teremtett meg az Európai Unió keretében, az univerzális és demokratikus értékek európai gondolata Keleten valódi alternatívaként jelent meg. A demokratikus ellenzéknél a kezdetektől azonnal megtalálható volt a modernitás és a piaci világ kritikája is baloldali gondolatként - hangsúlyozta a francia kutató.
Rajk szerint a demokratikus ellenzék folyamatosan kapcsolatban állt nyugati és amerikai értelmiségiekkel, akik a saját országukban a kapitalizmust kritizálták. A társadalomkritikával rendelkező gondolkodók a keleti és nyugati oldalon egymásra találtak és közös hálózatot alakítottak ki. A magyar és lengyel demokratikus ellenzék exhibicionista tagjainak tudatos célja volt megismertetni magukat nyugaton, mert az ismertség és a nyilvánosság védelmet jelentett a hatalommal szemben - fűzte hozzá.

2006. július 16. (MTI)

Jövő héttől a nézők előtt a Szabadság, szerelem első képkockái

A vágási munkálatok utolsó szakaszába értek a Szabadság, szerelem című film alkotói, az '56-os mozi első képkockáit, tehát a film előzetesét jövő héttől láthatják a nézők - tájékoztatta az MTI-t Ádám Bernadett, a forgalmazó Intercom sajtófőnöke vasárnap.
A munkák az előzetes tervek szerint haladnak: a képvágást július végén fejezik be, augusztusban indul az úgynevezett utószinkron, a kép és hang végleges keverése pedig szeptemberben lesz Londonban - közölte a sajtófőnök. Hozzátette, hogy jelenleg két vágó, két asszisztens és a producer dolgozik a forradalom idején játszódó filmen.
A díszbemutató a tervek szerint a forradalom kitörésének ötvenedik évfordulóján, október 23-án lesz.
A mintegy 700 statisztát felvonultató, 23 helyszínen játszódó alkotás valamivel több mint két hónapos forgatása május elején fejeződött be.
A magyar-angol koprodukcióban készülő Szabadság, szerelem rendezője Goda Krisztina, producere a magyar származású amerikai filmes, Andrew G. Vajna. A főszerepet, a magyar vízilabda-válogatott játékosát Fenyő Iván, a műegyetemista forradalmár szerelmét Dobó Kata játssza, míg barátjukat Csányi Sándor alakítja.
A film különleges emléket készül állítani az 1956-es forradalomnak. A történet '56 októberében-novemberében játszódik párhuzamosan Budapesten és a melbourne-i olimpián.
Az 1956-os világjátékok elődöntőjében, december 6-án a magyar vízilabda-válogatott a szovjet csapattal játszott, a magyarok 4 : 0-ás győzelmet arattak. Az indulatokban bővelkedő meccs végén Zádor Ervin súlyosnak látszó sérülést szerzett, az egyik szovjet játékos ütésétől a homlokán eleredő vér vörösre festette a medencét. A rendkívüli mérkőzés híre és az arról készült fotók bejárták a világsajtót.

2006. július 17. (MTI)

Kultúra - 1956 szegedi emlékeit keresik a muzeológusok

Várhatóan október közepén nyílik a Móra Ferenc Múzeum történeti kiállítóhelyén, a Fekete házban az 1956-os szegedi eseményeket bemutató kiállítás. A tárlat előkészítése már most is zajlik, a közgyűjtemény munkatársai gyűjtést hirdettek: fényképeket, illetve az ötvenes évek mindennapjait bemutató tárgyakat várnak a város lakóitól.
Ma már a diákok számára is tanítják, ugyanakkor talán még mindig nem ment át igazán a köztudatba, hogy az 1956-os forradalmi történések első mozzanata Szegedhez köthető, itt lobbant fel elsőként a forradalom lángja - mondta Medgyesi Konstantin, az intézmény sajtóreferense. Október 16-án a szegedi bölcsészkar Ady téri épületében egyetemisták százai gyűltek össze. A résztvevők kinyilvánították akaratukat, miszerint alakuljon meg a hivatalos ifjúsági szervezettől független diák érdekvédelmi szervezet. Ez nyílt szembefordulást jelentett a kommunista hatalommal. A szegediek példájából kiindulva hozták létre a diákok a maguk szervezeteit szerte az országban.
A múzeum birtokában számos értékes fénykép és dokumentum van, amelyeken keresztül nyomon követhetőek a felkelés helyi eseményei. Az archív képekről nagyméretű másolatokat készítenek. A tárlat rendezői, Medgyesi Konstantin és Orbán Imre szerint e fotók segítségével a látogatók könnyebben átélhetik 1956 októberének sorsfordító napjait.
A fényképeken kívül olyan egyedi múzeumi tárgyakat is láthat majd a közönség, mint a Sztálin-fejes Kossuth-címer. A forradalom napjaiban a szegedi színházban egy Sztálint ábrázoló festményre festették rá a felkelés szimbólumának számító Kossuth-címert. A későbbiekben azonban kezdett lekopni a címer festéke és kibukkant mögüle a diktátor alakja, így jött létre az 1956-os forradalom páratlan műtárgya.

2006. július 17. (MTI)

Történelem - FAZ: Tübke rézkarca a magyarországi 1956-ról

Az, aki nem hagyja, hogy történelemképét a legenda határozza meg, Werner Tübke német festő rézkarcát kapóra jött alkalomnak tekintheti a felülvizsgálatra - írta hétfőn a Frankfurter Allgemeine Zeitungban (FAZ) Lorenz Ja:ger.
A konzervatív német lap kulturális (feuilleton) rovatában nem első alkalommal foglalkozott azzal hogy egy erfurti (Türingia) kiállításról bevonták Tübke 56-os tárgyú, az eseményeket "a másik oldal" nézőpontjából feldolgozó rézkarcát. Tübke két évvel ezelőtt hunyt el, legismertebb műve az 1525-ös német parasztháborúról készült panorámakép. A mű számára külön múzeum épült a türingiai Bad Frankenhausenben. Halála alkalmából méltatói úgy beszéltek Tübkéről, mint a múlt század egyik legnagyobb német festőjéről.
Tübke a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) alkotott, nem kedvelte a szocialista realizmust, a rendszerváltás után megvált az NDK idején kapott állami kitüntetésektől és díjaktól.
Tübke a vitatott rézkarc mellett "Fehérterror Magyarországon" címmel diptychont is alkotott, amely jelenleg Mannheimben látható, s vázlatokat is készített 56-os tárgyú munkáihoz. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Tübkét az utcán felakasztott magyar kommunistákról készült, s a korabeli kelet-európai sajtóban megjelent fényképek ihlették meg.
A rézkarcot a türingiai tartományi gyűlés épületében látható kiállításról felsőbb utasításra vonták be, mondván, hogy "propagandahazugságokat terjeszt, s ezért nincs helye a tartományi parlamentben" - írta korábban a frankfurti lap. Tübke a rézkarcra ceruzával ráírta, hogy "fasiszta terror Magyarországon".
A hétfőn megjelent újságcikk szerzője egyebek között azt állapította meg, hogy a mű "nem illik a magyar szabadságharcról alkotott hősi mondába, mely monda a hidegháború frontállásából nézve érthető, de nem a teljes igazság", "nem csak békés demonstrációkat tartottak mindazok, akik a kommunista berendezkedéstől és a Szovjetuniótól való elszakadás mellett léptek fel". Fegyverekről gondoskodtak maguknak, nem csak a szabadság vágya mozgatta őket, de legalább annyira a nemzeti és az etnikai büszkeség is.
A szerző hivatkozott Esterházy Péter Harmonia Caelestis című regényére, amelyből "tudjuk, hogy éppen Magyarországon mennyire összeolvadt az antibolsevizmus az antiszemitizmussal", már az 1919-es "fehérterror" is viselt magán antiszemita vonásokat.
"A magyar lakosság nagy százaléka 1956-ban is azonosította a kommunista rendszert zsidó protagonistáival. Ők bizonyos joggal tarthattak pogromszerű állapotoktól...Ismerünk olyan sajtófotókat a magyarországi felkelés idejéből, amelyek a felkelésnek éppen ezt a háttérbe szorított oldalát mutatják: szabadságharcosok, akik áldozataikat, a régi rendszer híveit a nyilvánosság előtt ütötték, kínozták, halálos végű lincselésekre is sor került. Egyesek, akik felfedezték a szabadság értékét és a mozgalmat irányították, 1944-ben még a Waffen SS-ben voltak. A fasizmus időbeli közelségét sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha valaki ítéletet akar alkotni. Az, aki nem hagyja, hogy történelemképét a legenda diktálja, Tübke rézkarcát kapóra jött alkalomnak tekintheti a felülvizsgálatra" - volt olvasható a hétfői Frankfurter Allgemeine Zeitungban Lorenz Ja:ger tollából.
(MTI-Panoráma - Sarkadi Kovács Ferenc/Berlin)

2006. július 17. (MTI)

Donáth Ferencre emlékezett a szocialista frakció

Donáth Ferencre, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc demokratikus ellenzékének szellemi vezetőjére emlékezett halálának huszadik évfordulóján hétfőn, Budapesten az MSZP-frakció; a megemlékezésen részt vett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke.
"Donáth Ferenc (...) egyik hőse, harcosa, mártírja és megalapozója a mai köztársaságnak" - fogalmazott Vitányi Iván, az MSZP országgyűlési képviselője, a politikus földművelésügyi minisztérium előtt lévő, 2003-ban felavatott mellszobránál. Vitányi Iván azt mondta: Donáth Ferenc azt vallotta, hogy csak együtt szabad megvalósítani az egész népre kiterjedő demokráciát és az egész nép gazdasági, társadalmi, kulturális felemelkedését.
Ha visszatekintünk a XX. század annyi és sokszor olyan kegyetlen fordulatokban bővelkedő évtizedeire, nem könnyű találnunk eszmét, amely meg ne tépázódott volna, és nem könnyű találni embert, aki következetesen ki tudott volna állni hitvallása, eszméi mellett. Donáth Ferenc ilyen ember volt - állapította meg Vitányi Iván.
Mécs Imre, az MSZP országgyűlési képviselője elmondta: Donáth Ferenc szellemi vezetésével izmosodott meg az 1956-os demokratikus ellenzék. Szerinte a rendszerváltás atyjának lehet nevezni a politikust, mert ő hozta össze azokat az alapokat, amelyen elindulhatott a rendszerváltás. "Mennyire szükség volna egy Donáth Ferencre ma, aki a legkülönbözőbb politikai erőkkel szót tudott érteni" - fűzte hozzá.
Pomogáts Béla irodalomtörténész úgy vélte, Donáth Ferenc az igazi baloldaliságtól nem tartotta idegennek az igazi jobboldaliság értékeit, a nemzeti hagyományok, a nemzeti szolidaritás értékeit.
A megemlékezésen részt vett Donáth Ferenc két fia, Donáth László és ifjabb Donáth Ferenc, valamint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Göncz Árpád volt köztársasági elnök, és a kormány több minisztere, köztük Hiller István oktatási és kulturális miniszter, az MSZP elnöke. Megjelent Lendvai Ildikó, az MSZP parlamenti képviselőcsoportjának vezetője, valamint számos frakciótag.
Az 1913-ban született és 1986-ban elhunyt Donáth Ferenc a második világháború idején a magyar ellenállási mozgalom vezetője volt, 1945 februárjától a Nagy Imre által vezetett földreform végrehajtását irányította, 1945 és 1948 között a földművelésügyi minisztérium politikai államtitkáraként dolgozott.
1951-ben koholt vádak alapján 15 évi fogházra ítélték, ahonnan 1954-ben szabadult. Az 1956-os forradalom leverésekor Nagy Imrével együtt a jugoszláv követségre menekült; a szovjetek ezután családjával Romániába internálták, majd 1956-ban a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként 12 év börtönbüntetést kapott.
1961-ben amnesztiával szabadult, az 1970-es évek végén csatlakozott a demokratikus ellenzékhez, előbb aláírta a Charta ,77-et, szerepet vállalt a Bibó István-emlékkönyv szerkesztésében és a monori találkozó szervezésében.

2006. július 17. (MTI)

Történelem - A múlt szörnyűségeit nem szabad elfelejteni

"Sohasem feledhetjük a múlt szörnyűségeit, mert ez a megismétlődésükhöz vezethet" - indokolta az MTI-nek Alfred Pasternak, hogy Los Angeles-i szülész-nőgyógyász egyetemi tanárként miért foglalkozik a német koncentrációs táborokban folyó orvosi kísérletekkel.
Az "Inhuman Research/Medical Experiement in German Concentration Camps" (Embertelen kutatás/Orvosi kísérletek a német koncentrációs táborokban) című, angol nyelvű munkája az Akadémiai Kiadó gondozásában látott napvilágot. A könyvet a Los Angelesi Museum of Tolerance (A Tolerancia Múzeuma) révén elsősorban az Egyesült Államokban terjesztik, de kapható lesz Európában és Magyarországon is. Alfred Pasternak, aki 1930-ban a Zemplén-megyei Tállyán született, még tizennégy éves sem volt, amikor családjával az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták. 1956 óta él az Egyesült Államokban, szülész-nőgyőgyászként a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) klinikai professzora. Számos kitüntetés birtokosa, s 2005 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
A könyv megírásának okait sorolva professzor elmondta, hogy magáévá tette a tételt, miszerint nem szabad Hitlert az utólagos hallgatással mintegy posztumusz győzelemhez segíteni.
A szerzőnek voltak személyes motívumai is. Szűkebb családja - szülei és testvérei - ugyan túlélték a koncentrációs tábort, ami gyakorlatilag példa nélküli a magyarországi vidéki zsidóság történetében, s ő maga is megúszta, amit isteni csodának tekint, hiszen tizenhárom és félévesen, vézna falusi gyerekként került Auschwitzba, visszatérve pedig egyetlen gyerekkori barátját sem találta, a rokonságának 80 százaléka azonban elpusztult.
"Mindig úgy éreztem, hogy valamit tennem kell, akármilyen apróság is az, hogy a holokauszt ne merüljön feledésbe" - mondta. A túlélőket két csoportba sorolja: a többség hallani sem akar a holokausztról, semmilyen formában nem akar emlékezni az átéltekre. A második csoport - ide sorolja magát is -, szinte kényszeresen foglalkozik a kérdéssel. Mint mondta, otthoni könyvtárában mintegy 300, a holokauszttal foglalkozó könyv található, s megnéz minden filmet, kiállítást, amelynek valamilyen köze van a kérdéshez.
Olvasmányai során tűnt fel neki, hogy a holokauszt-kutatásnak van egy elhanyagolt területe, s ez a német táborokban végzett orvosi kísérletek kérdésköre. Ha a nácik orvosi kísérleteiről esik szó, még a holokauszt túlélői is legfeljebb Mengelét és az SS-orvos ikerkutatásait említik, ám "ez csak apró töredéke a történteknek" - mondta Pasternak professzor.
S amint rájött, hogy mennyire feltáratlan ez a terület, elkezdte gyűjteni a dokumentumokat. A könyv megírására egyébként Elie Wiesel Nobel-békedíjas író is buzdította, aki azt mondta, hogyha ő nem írja meg, soha senki más sem teszi meg, s ez az ő bűne lesz.
Az összegyűjtött dokumentumok alapján először az Amerikai Orvostörténeti Társaságban tartott előadást, mivel úgy vélte, "ez nem zsidó ügy, ez az egész emberiséget érintő probléma, hiszen többek között 600 ezer magyar állampolgárt küldtek ártatlanul a halálba" - mondta.
Az előadásnak fantasztikus visszhangja lett, amelynek nyomán számos tévéinterjú és cikk született.
A könyv első része a német orvostudomány fasizálódását, a második a különböző orvosi kísérleteket tárgyalja, a harmadik pedig a jelenség etikai értékelésével foglalkozik.
Alfred Pasternak szerint e kísérletek három kategóriába sorolhatók: az elsőbe a német hadsereg számára folytatott kísérletek tartoznak, amikor először a világtörténelem során élő embereken próbáltak ki különféle betegségek - például flekktífusz - elleni oltóanyagokat. Ide tartoznak azok a kísérletek is, amikor különböző mélységű bemetszéseket végeztek a foglyok alsó végtagján, hogy kitapasztalják, hogyan gyógyul, ha egyáltalán gyógyul a seb, amennyiben szemetet, vagy üvegszilánkot dörzsölnek bele.
A második csoportot olyan "kutatások" alkották, amelyek a német faj felsőbbrendűségét voltak hivatottak bebizonyítani. A szerző szerint Mengele összes kísérlete antropológiai tárgyú volt, de végeztek csontvázkísérleteket is - megöltek foglyokat, hogy az izmoktól és minden egyébtől megszabadított csontvázon különböző antropológiai méréseket végezzenek.
A harmadik csoportot a tábori orvosok kísérletei alkotják, akik a legőrültebb ötleteiket próbálták ki a foglyokon. Akadt olyan, aki azt vizsgálta, hogy tűző napon meztelenül, élelem és ital nélkül mennyi idő alatt pusztul el az ember, vagy hogy mekkora adag fájdalomcsillapító lehet halálos, de végeztek homoszexualitás-elleni műtéteket is.
A könyv utolsó fejezete 184 olyan német orvos életrajzát tartalmazza, akik tevékenyen részt vállaltak a kísérletekben.
"Megdöbbentő, hogy milyen sok addigra már ismert, tekintélyes orvosprofesszor volt közöttük" - mondta Alfred Pasternak, aki úgy érzi: könyvével adósságot ró le.
A professzor egyébként egy most megjelent könyvétől független kutatás során azt tanulmányozta, hogy milyen nőgyógyászati kihatásokkal járt a koncentrációs táborokban töltött idő a túlélők további életére: a tanulmány hamarosan amerikai nőgyógyászati szaklapban lát napvilágot.
(MTI-Panoráma)

2006. július 17. (MTI)

56-os külföldi filmek Magyarországon, magyar alkotások külföldön a forradalomról

Mintegy tíz új magyar film készül állami támogatással 1956-ról, a forradalom emlékévében több, a témával foglalkozó alkotást pedig nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is bemutatnak.
Az emlékévben készült filmek többségének premierje októberben és novemberben lesz - olvasható a Miniszterelnöki Hivatal '56-os emlékbizottságának az MTI-hez eljuttatott összeállításában. A sort október 22-én Drabik János és Erdőss Pál Budakeszi srácok című alkotása nyitja. A forradalom kitörésének 50. évfordulóján lesz a díszbemutatója Zákonyi S. István és Goda Krisztina filmjének a Szabadság, szerelemnek. Szintén 23-án tűzik először műsorra a Mansfeldet, Hábermann Jenő és Szilágyi Andor filmjét. Három nappal később kerül majd a mozikba a Bibó körút, Csermai Judit és Dömölky János alkotása.
Novemberben két film bemutatóját tervezik az állami támogatást elnyert munkák közül: Mihályfy Sándor és Pozsgai Zsolt Csendkút, valamint Péterffy András és Jeli Ferenc Sínjárók című filmjét. Előbbit november 4-én, utóbbit november 24-én vetítik először a mozik.
Rosta Katalin és Szomjas György közös filmjét, az 1956 vagy a Nap utcai fiúk című moziját a 2007-es Magyar Filmszemlén láthatja először a közönség.
Az 1956-os forradalomról szóló dokumentumfilmek bemutatására külön fesztivált szervez októberben a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete.
Külföldi dokumentumfilmet is vetítenek majd Magyarországon: az Egyesült Államokban már tavasszal bemutatott A szabadság vihara című alkotás magyar premierje szeptember 7-én lesz. A főként az USA-ban forgatott film egy kanadai testvérpár, Colin Keith Gray és Megan Raney Aaron nevéhez fűződik, a producerek sorában pedig ott található a magyar származású Andrew G. Vajna és a független filmes Quentin Tarantino is.
A magyarországi vetítéseken túl a világ sok országában vászonra kerülnek idén az 1956-os forradalomról szóló filmek. Öt kontinens 75 országában, mintegy 110 városban rendez megemlékezéseket az ezzel megbízott emlékbizottság az évfordulón, az események egy részén filmvetítések is lesznek.
Egyebek mellett az Egyesült Államok több nagyvárosában, köztük New Yorkban, Washingtonban és Los Angelesben is lesznek kiemelt évfordulós programok, amelyeken bemutatják a Nagy Imre életéről szóló Temetetlen halott című filmet.
A Közel-Keleten, Líbiában és Szíriában már májusban is bemutattak a forradalomhoz kapcsolódó filmeket.
Magyarország bejrúti nagykövetsége szervezésében Bacsó Péter A tanú című alkotását vetítették.
A damaszkuszi filmfesztiválon többi között Mészáros Márta Temetetlen halott és Sándor Pál Szerencsés Dániel című műve szerepelt az '56-os filmek sorában.

2006. július 18. (MTI)

'56-os emlékhely Mosonmagyaróváron - A koncepció a sortüzet állítja fókuszba

Lenzsér Péter, az 1956-os mosonmagyaróvári emlékhely koncepciótervének kidolgozója az október 26-i sortüzet állítja fókuszba: építészeti megoldásokkal szeretné megidézni, és a közgyűjtemény látogatóinak átélhetővé tenni a fél évszázaddal ezelőtti események drámaiságát. Erről az Ybl-díjas építész beszélt az MTI-nek abból az alkalomból, hogy koncepcióját ismertette a helyi képviselőtestület '56-os munkacsoportjával kedden Mosonmagyaróváron.
Az emlékhelyet a város az üresen álló határőrlaktanya egy részében akarja kialakítani, ahonnan 50 évvel ezelőtt a téren összegyűlt tömegre lőttek. A tervező a laktanya homlokzatával szemben, az épület előtti út túlsó oldalán egy hatalmas vasbeton pajzsot képzel el. Mögötte földből formált domb jelképezné a laktanyával szembefeszülő tömeget. A tragikus események előzményeinek és következményeinek dokumentumai az épületben kapnának helyet. Az október 26-ai sortűz tragikumának átéléséhez sajátos építészeti megoldást javasol: az emelkedő pályájú zárt folyosó egyirányú utcaként terelné az emlékhely látogatóit a kálváriás stációkon keresztül a domb belsejébe, s onnan a pajzs előtti erkélyre.
"A vesztőfal előtt állni teljesen kiszolgáltatott helyzetet teremt, onnan nincs hová hátrálni, mint ahogy a sortűz áldozatainak sem volt annak idején" - mondta az építész.
Az emlékhelyhez kapcsolódó dokumentációs központot az alagsorban ajánlja elhelyezni Lenzsér Péter.
"Ez is jelképes lenne, mert mindenki úgy tudta, hogy a korabeli titkos iratokat akkoriban ott tárolták"- tette hozzá.
Szentkuti Károly alpolgármester, az '56-os munkacsoport vezetője elmondta: a laktanyából négyszáznegyven négyzetmétert ad át a határőrség az emlékhely számára.
A politikus kitért arra, hogy a közgyűjtemény az elgondolások szerint megemlékezik Moson megye XX. századi veszteségeiről: a holokauszt, illetve a kitelepítések áldozatairól.
"Szakmai körökben felvetődött, hogy közép-európai kitekintést is nyújthatna a kiállítandó anyag" - mondta Szentkuti Károly.
Az idén kétmillió forintot fordít az önkormányzat a szakmai program elkészítésére. A megvalósítás az alpolgármester szerint százmilliós nagyságrendű költséget igényel, amelyhez a fedezetet több forrásból kell előteremteni. A leendő emlékhely megnyitásának időpontjáról Szentkuti Károly nem akart becslésekbe bocsátkozni.

2006. július 18. (MTI)
Németországi és egyesült államokbeli kiállítás a szegedi 1956-os eseményekről

Ahol a forradalom lángja fellobbant címmel Németországban és az Egyesült Államokban rendez az 1956-os szegedi eseményeket bemutató kiállítást a Móra Ferenc Múzeum és a Csongrád Megyei Önkormányzat - közölte az MTI-vel Medgyesi Konstantin muzeológus.
A mai német és amerikai közvélemény nincsen pontosan tisztában az 1956-os forradalom eseményeivel, s a részleteket nehéz is lenne velük megismertetni egy kiállítás keretein belül, ezért elsősorban érzéseket, hangulatokat próbálunk közvetíteni a tárlattal - mondta az anyagot összeállító szakember. A huszonkét-huszonkét tablóból álló kiállítás elsősorban fényképekkel mutatja be a forradalom napjait és az azt megelőző hetek eseményeit. Az összeállítás kiemelten foglalkozik azzal, hogy 1956. október 16-án - a forradalomhoz vezető eseménysorozat egyik első elemeként - a szegedi egyetemisták megalakították a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét, példájukat az elkövetkező napokban pedig követték az ország valamennyi felsőoktatási intézményének hallgatói - tudatta Medgyesi Konstantin.
A tárlatok Csongrád megye testvér megyéiben lesznek láthatóak - közölte a megyei önkormányzat külügyi referense.
Gál Zsuzsanna elmondta, a németországi kiállítás szeptemberben a magyar évad keretében Baden-Württenberg Breisgau-Hochschwarzwald járásban nyílik, a tárlat az Egyesült Államokban pedig október végétől az Ohio állambeli Lucas megyében lesz látható.

2006. július 18. (Magyar Nemzet)
A mi nagy jótevőnk
"Amíg Kádár élt, minden jobb volt..."

Közeledve az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójához, szinte lopakodva jelennek meg szerecsenmosdató írások, könyvek, emlékezések a forradalom vérbefojtójáról, Kádár Jánosról.
Azt még meg lehet érteni, hogy a Munkáspárt híven kitart az MSZMP volt főtitkárának emléke mellett, de hogy magyar írók és más alkotók is besorolnak a hamisan kacsingató dicséretébe, enyhén szólva a történelem hanyag nem ismerésére vagy szándékos meghamisítására utal.
Azt tudjuk, hogy Moldova György Kossuth-díjas író elkötelezett híve az 1989 előtti múltnak, ő legalább nem árul zsákbamacskát. Azt is tudtuk, hogy szívéhez mindig is közelebb álltak az elődpárt utódai, a szocialisták, mint a rendszerváltás után megalakult antikommunista, jobboldali pártok. Ezzel nincs is gond. Elismerjük, hogy tényfeltáró riportkönyveivel közelebb kerültünk a Kádár-rendszer valóságának megismeréséhez. Azt az oldalát azonban mostanában kezdtük megismerni, hogy 1956-ban még gyűlölte Kádárt, s az utóbbi időben kezdte el tisztelni, sőt egyenesen a nép jótevőjének tartja. Azt meg végképp nem sejthettük, hogy a közeljövőben megjelenő könyvében, amely Kádár János életéről szól - s amiből a Blikkben olvashatunk részleteket folytatásokban -, valójában felmentést ad a pártfőtitkár tetteire. Azt maga sem tudja eldönteni, hogy Kádár diktátor volt, vagy a nép jótevője, a könyvből közölt részletek azonban önmagukért beszélnek. Az író - aki megtanult kádárul - úgy véli, hogy Kádár magyarok ezreinek életét mentette meg 1956-ban. Idézet a könyvből: "A szovjet csapatok nagy erőkkel lezárták Magyarország határát, mind a kifelé, mind a befelé való mozgást meggátolva. Kádár arra kérte partnereit, hogy hagyjanak nyitva egy néhány kilométeres kaput és az oda vezető utat, hogy aki el akar menni, hadd menjen. Nem szándékozott visszatartani kétszáz-háromszáz ezer távozni kívánó embert, tisztában volt vele, hogy ezek, ha itt maradásra kényszerülnek, ellenséggé válnának." Nem tudom, milyen beszélgetésekre vagy dokumentumokra hivatkozhat az író. Hol volt az a védett sáv, ahol sértetlenül át lehetett jutni a szabad világba? Miért nem tudott s miért nem beszélt erről a védett övezetről eddig még senki? Az tény - s ezt tanúsíthatja az a sok százezer magyar, aki megközelítette vagy átlépte a nyugati határt -, hogy a szovjetek és a magyar pufajkások válogatás nélkül lőttek minden mozgó célpontra, gyerekekre, nőkre, anyákra, csecsemőt cipelő apákra, öregekre, akik a téli fagyban a kockázatot vállalva az ismeretlen világot, a hontalanságot választották. Akiket pedig elkaptak, sokukat sebesülten, különböző laktanyákba, rendőrségi épületekbe, börtönökbe szállították, hogy személyazonosságukat kiderítsék. Ezt magam is tapasztaltam tizenhárom évesen, Mosonmagyaróváron. Akiről meg kiderítették, hogy bármilyen formában részt vett a forradalomban, nem úszta meg súlyos börtön vagy akasztófa nélkül. Moldova népkönyve - aminek maga nevezi - továbbmegy az MSZMP főtitkárának dicsőítésében. "Kádár nem akarta, hogy az útja levágott fejekkel legyen kikövezve, most még egy esetet említek, mikor megpróbált interveniálni halálraítéltek érdekében. Kopácsi Sándort, Budapest rendőrfőkapitányát, aki 1956 októberében átállt a felkelők oldalára, Hruscsov mindenáron bitófára akarta juttatni. Kádár állítólag negyven percig agitálta a szovjet vezetőt, amíg rábírta, hogy érje be nála börtönbüntetéssel." Érdekes, hogy a "jótevőnek" ezt a tettét nem tartja bizonyítottnak Kopácsi Sándor, az Életfogytiglan című könyvében. Igaz, halálbüntetés helyett életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a Nagy Imre-perben, de ennek más összefüggései is voltak.

2006. július 23. (MTI)
Mintegy félszáz, 56-os könyv jelenik meg állami támogatással az emlékévben

Mintegy félszáz, az 56-os forradalomhoz kapcsolódó könyv jelenik meg állami támogatással idén Magyarországon - derül ki a Miniszterelnöki Hivatal ,56-os emlékbizottságának az MTI-hez eljuttatott adataiból. Hír: A több mint negyven támogatott mű közül öt már a 2006-os Ünnepi Könyvhéten a boltok polcaira került. Az év elején jelent meg az angol származású, a magyar fővárosban élő író, Bob Dent Budapest, 1956 című műve, amely korabeli és mai forrásokat felhasználva írja le a forradalom történetét. Buda Ferenc Túl a falon című verseskötetét is idén adták ki. A forradalomhoz kapcsolódó szépirodalmi művek sorát gazdagította egyebek mellett Kovács István regénye, A gyermekkor tündöklete című. A tervek szerint szeptemberben harminchat kiadvány jelenik meg állami támogatással. Az 1956-os Intézet Közalapítvány két kötettel is készül, Kőrösi Zsuzsanna és Csics Gyula művével. Fejtő Ferenc 1956 a magyar forradalom című könyvét a Holnap Kiadó gondozza; ez a könyvkiadó összesen három forradalommal kapcsolatos könyv megjelentetését tervezi.
Pomogáts Béla két műve is megjelenik idén 1956-ról: A szabadságról és a zsarnokságról, valamint az Ötvenhat csillaga. Két-két kiadvány kiadását tervezi állami támogatással a Nap Kiadó, a Mundus Kiadó, a Pont Kiadó és a C.E.T. Belvárosi Kiadó is.
Az idén megjelent történelmi témájú, korabeli dokumentumokat, szemtanúkat megszólaltató írások sorában megtalálható egyebek mellett Sümegi György szerkesztésében a Naplók, interjúk '56-ról, valamint Szakolcai Attila és Á. Varga László kétkötetes műve a vidék forradalmáról.
A 2006-os kiadású irodalmi naplók közé tartozik Ember Mária írása a Mindent késve, valamint Futaky István visszaemlékezése, az Utam a Dossziéhoz címmel.
A szépirodalmi művek körét gazdagítják egyebek mellett a Tollrajzok félálomban - Válogatott novellák, Isten szalmaszálán - Buda Ferenc legszebb versei, valamint 1956 - Magyar írók novellái című kötetek is.
Az 1956-os forradalom külföldi megítélését ismerhetik meg az olvasók a BBC Magyar Adásának egykori munkatársai, Pallai Péter és Sárközi Mátyás A szabadság hullámhosszán - Az 1956-os magyar forradalom története a BBC elmondásában című kötetéből.
Egy szerb szerző, Vladimir Popin pedig Magyarország déli szomszédja szemszögéből mutatja be az forradalmi eseményeket ,56 a jugoszláviai sajtó tükrében címmel.

2006. július 24. (MTI)
Kultúra - A Hamlet Budapesten a Bipolar-projekt támogatottjai között

Heiner Müller Hamlet Budapesten című drámavázlatát is bemutatják a Bipolar-projekt keretében Berlinben és Budapesten. Az 1995-ben elhunyt német drámaírónak a nagyközönség előtt jószerivel ismeretlen szövege az 1956-os magyarországi események hatására keletkezett. Hír: A Bipolar a márciusban kezdődött, de 2007-re is áthúzódó németországi magyar kulturális évadhoz kapcsolódik, német és magyar alkotók együttműködését támogatja, a produkciókat mindkét országban bemutatják. A Bipolar a Német Szövetségi Kulturális Alapítvány programja, a koprodukciók támogatására 1,6 millió eurót szántak, a 2005 és 2007 közötti három év német-magyar kulturális vállalkozásaira összesen 3 milliót. Az alapítvány hasonló programot már lebonyolított a lengyelekkel.
A Bipolar pályázatának meghirdetésekor három témakört ajánlott az érdeklődők figyelmébe: Az utópia jövője; Kollektív emlékezet és az emlékezés kultúrája; Vágy a normális után.
A beérkezett 144 pályázatból a német-magyar szakmai zsűri huszonnyolcat talált támogatásra érdemesnek, s mint a szervezők hétfőn Berlinben közölték: Heiner Müller szövegét a különböző médiumok lehetőségeit kihasználva akarják színre vinni. Ugyanez a sors vár Hamvas Béla Karnevál című regényére.
Helmuth Oehring német zeneszerző és Frenák Pál koreográfus közös művének a 2007-es Sziget Fesztiválon lesz az ősbemutatója. Magyar gyerekek a Bipolar támogatásával a náci idők magyar áldozatainak nyomait kutatják fel, s szintén történelmi tárgyú vállalkozás A cenzúra története a kelet-európai popéletben mottójú kiállítás.
Az erfurti Heinrich Mann Gimnázium egy magyar iskolával és az Életmód 2000 Alapítvánnyal együttműködve a szocialista korszak városépítészeti örökségét akarja feltárni. A Bipolar támogatja azokat a berlini és kecskeméti "fiatal kreatívokat" is, akik animációs filmeket készítenének arról, hogy milyennek képzelik el az életet húsz év múlva.
(MTI-Panoráma - Sarkadi Kovács Ferenc, Berlin)

2006. július 24. (Népszava)
Így írnak...

"Október huszonharmadikán ér véget az ötven évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc emlékére kiírt középiskolai vetélkedő, amelynek győztesei az idén egy öt napos moszkvai tanulmányi kiállításon vehetnek részt. A szellemes fődíjat még Magyar Bálint vissza-visszatérő egykori SZDSZ-es oktatási miniszter (most kispados) találta ki. Bülbülszavú Hiller István jelenlegi tárcavezér (MSZP) most köpni, nyelni nem tud, mikor megkérdezik tőle, tényleg komolyan gondolja-e, hogy a magyar vértől áztatott évfordulóra éppen a forradalmat lánckerékkel eltipró Szerjózsájéknál kell üdülőutat szervezni? Mit mondhat erre Hiller Pisti? Elpirulva vakarózik... már a tanulmányi verseny elnevezése (Freedom Fighter) is ellenérzéseket váltott ki (emblémáján egy rasztafrizurás fiatalember) - holott állítólag Magyarországon élünk Kazinczy, Arany, Kosztolányi és Wass Albert hazájában" (írja A győztes Moszkvába megy című cikkében Pilhár György a Magyar Nemzet július 22-i számában).

"A Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint a Fidesznek bocsánatot kell kérnie a nemzeti oldaltól és különösen az erdélyi magyarságtól, amiért tavaly szeptember 26-án a "dumaellenzék" fogalmát kimerítve ... feltétel nélkül támogatták Románia EU csatlakozását... A Jobbik a nemzeti oldal lelkiismereteként figyelmeztet és megkongatja a vészharangot: ha a Fidesz nem tanusít önvizsgálatot és nem mer bátran kiállni a magyar érdekek mellett, akkor hiába is nyerne választásokat a jobboldal, radikális változás akkor sem várható a nemzetpolitikában" (írja Novák Előd, a Jobbik szóvivője, a Jobbik Magyarországért Mozgalom internetes honlapján július 22-én.)

Bende Kati

2006. július 27. (MTI)
Soha nem látott, 56-os képeket mutatott be az ENSZ

Eddig még soha be nem mutatott,, 56-os menekültekről készült képeket tett közzé csütörtökön az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának regionális képviselete Budapesten, a fotók a világszervezet genfi archívumából kerültek elő.
Mintegy félszáz felvételt tett közzé az ENSZ-szervezet DVD-n a forradalom emlékévében - jelentette be Melita H. Sunjic, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának regionális sajtófőnöke a csütörtökön Budapesten tartott sajtóértekezleten. A fényképek 1956-62 között készültek Ausztriában, a nyugati államba érkezett a magyar menekültek mindennapjait mutatják be. Az ENSZ munkatársai az archívumban található képek felét digitalizálták, a legjobb minőségű és a tartalmilag érdekes fotókat válogatták ki - mondta a sajtófőnök. Hozzátette: a korabeli képaláírásokat ellenőrizték, javították és kiegészítéseket is írtak hozzájuk.
A DVD-n a képeket időrendi sorrendbe helyezték, nyolc fejezetbe rendezték őket, minden egység részletes szöveges bevezetővel indul - mutatta be a lemezt Melita H. Sunjic. A sajtófőnök hangsúlyozta, hogy a felvételeket mindenki szabadon felhasználhatja, nem kell értük fizetni, nem lehet azonban kereskedelmi céllal hasznosítani ezeket. A DVD-ket nemcsak Magyarországon terjeszti majd az ENSZ menekültügyi szervezete, hanem egyebek mellett Ausztriában, Németországban és Nagy-Britanniában is.
Szajda Szilárd, a Miniszterelnöki Hivatal, 56-os emlékbizottságának titkára a találkozón elmondta, hogy az egyelőre még csak DVD-n elérhető képeket az ősszel az emlékév keretében kiállítják majd a Corvin-közben létrehozott utcai tárlaton.
Gömbös Ervin, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára közölte: a szervezet különleges kiadvánnyal készül az emlékévre. Októberben olyan könyv jelenik meg, amelyben a forradalomról szóló titkos ENSZ-anyagok, főtitkárnak szóló feljegyzések, közgyűlési határozatok mellett történészek tanulmányai olvashatók.
Az 1951-ben létrehozott ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának első feladata az 1956-os forradalom utáni menekültáradat kezelése volt. A szervezet adatai szerint mintegy kétszázezer magyar hagyta el néhány hét alatt az országot, közülük 180 ezer Ausztriába, körülbelül 20 ezer pedig Jugoszláviába menekült. Az 1956-57-es akcióban a menekültügyi szervezet a világ harmincöt országában segített új otthont találni a hazájukat elhagyóknak, de abban is közreműködtek, hogy aki akart, az visszaköltözhessen Magyarországra.

2006. július 30. (MTI)
Mintegy félszáz kiállítást rendeznek, 56-ról az emlékévben

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának regionális képviselete a héten eddig még soha nem látott felvételeket tett közzé az 1956-os magyar menekülthullámról, az egyelőre még csak DVD-n kiadott fényképeket ősszel a Corvin-közi kiállításon láthatja majd a nagyközönség.
Az emlékévben mintegy félszáz képző- és iparművészeti, valamint fotótárlatot szerveznek állami támogatással - derül ki a Miniszterelnöki Hivatal 1956-os Emlékévet Előkészítő Emlékbizottság MTI-hez eljuttatott adataiból. Habár már tavasz óta rendeznek tárlatokat az emlékévhez kapcsolódóan, a kiállítások több mint nyolcvan százaléka ősszel nyitja meg kapuit.
Augusztusban és szeptemberben három államilag támogatott képzőművészeti kiállítás nyílik, Túrkevén, Zalaegerszegen és Budatétényben a szoborparkban.
Októberben mintegy harminc képzőművészeti és tíz fotótárlat kezdődik el. A sort a budapesti Műcsarnokban megrendezendő képző- és iparművészeti kiállítás nyitja. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen Oszvald Tamás időszakos emlékműve látható majd két hónapon át. A budapesti Vármegye Galériában a közönség megismerheti, hogyan látják az erdélyi művészek 1956-ot.
Egyebek mellett a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban és a szentendrei képtárban is rendeznek '56-os képző-, illetve iparművészeti kiállítást októberben.
Fotótárlat nyílik a többi között a Magyar Fotográfiai Múzeumban. A kecskeméti helyszínen Mario de Biasi, Erich Lessing és Ata Kando fotóriporterek képeiből adnak közre válogatást.
Budapest, Debrecen, Miskolc és Gyöngyös egyaránt helyszíne lesz a Revolúció 1956-2006 - Nemzetközi mail-art kiállításnak. A mail-art a, 60-as években elterjedt művészeti tevékenység, amelynek lényege, hogy az alkotók valamilyen postai úton, például levélben, képeslapon, illetve napjainkban egyre inkább e-mailben juttatják el művészi üzenetüket a közönséghez.
A Trafó Galéria A forradalom nem kerti parti címmel rendez nemzetközi kortárs művészeti kiállítást Budapesten. A Cigány Kulturális és Képzőművészeti Egyesület Romák a forradalomban címmel szervez tárlatot Kecskeméten.
A Budapest Bélyegmúzeumban Bélyeggrafika 1956 címmel indul útjára egy több mint fél éves tárlat októberben.
A Budapesti Divatiskola és a Divat-stílustervező Művészeti Szakközépiskola divatbemutatót szervez, 56 szellemében.

2006. augusztus 1. (MTI)
Augusztus 12-22.: Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója

A Magyar Reformátusok V. világtalálkozóját augusztus 12. és 22. között rendezik meg a Kárpát-medencei magyar református egyházkerületek több helyszínen - közölte Bölcskei Gusztáv tisztántúli református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kedden Debrecenben.
Először fordul elő, hogy kormányzati támogatás nélkül a református egyház saját költségéből finanszírozzák a találkozót - mondta sajtótájékoztatón.
Az MTI érdeklődésére Bölcskei Gusztáv hozzátette: a korábban megrendezett találkozókat 80-200 millió forinttal támogatta a kormányzat, most azonban tudatosan nem kértek központi támogatást.
Míg az eddigi találkozókat a Magyar Református Világszövetség rendezte, most az egyházkerületek szervezik, s a 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán úgy döntöttek: inkább legyen szerényebb a találkozó, de nem kérnek kormányzati segítséget - fűzte hozzá Bölcskei Gusztáv, aki elmondta, hogy az idei találkozó 40 millió forintba kerül.
A zsinat lelkészi elnöke hangsúlyozta: a világtalálkozó elsődleges célja a három létformában - az anyaországban, a Kárpát-medencei utódállamokban és a világ minden részén szórványban - élő magyar reformátusság testvéri kapcsolatainak ápolása.
Az első ilyen találkozót 1938-ban tartották, majd hosszú szünet után 1991-ben, 1996-ban és 2000-ben rendezték meg.
Az idei világtalálkozó a Bocskai-szabadságharc és a bécsi béke 400. évfordulójának jegyében zajlik: az eseménysorozat augusztus 12-én Kolozsváron Bocskai szülővárosában kezdődik és 22-én Debrecenben zárul.
A sajtótájékoztatón Bölcskei Gusztáv röviden méltatta Bocskainak és a bécsi békének az ország történetében és a magyarországi protestánsok életében betöltött jelentőségét, hangsúlyozva, hogy az 1606-os bécsi béke biztosította az akkori magyarországi protestánsok számára a vallásszabadságot, de - mint fogalmazott - az 1606-os a vallásszabadságon túlmutató béke volt.
Bölcskei Gusztáv utalt arra, hogy a kismarjai református templomban az úr asztala alatt a felújításkor megtalálták a Bocskai-család kriptáját.
A magyar református egyházfő kezdeményezi a Bocskai-kripta nemzeti emlékhellyé nyilvánítását. Bölcskei Gusztáv utalt arra, hogy jelenleg egy ilyen emlékhely van az országban, a székesfehérvári király-sírok.
Bölcskei Gusztáv közölte: Hiller István kulturális miniszterhez fordul a Bocskai-kripta nemzeti emlékhellyé nyilvánítása érdekében.
A püspök végezetül elmondta: az V. világtalálkozón egy másik jelentős évfordulóról az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcról is megemlékeznek. Szavai szerint 1956 a magyar református egyházban is egy jelentős megújulási mozgalom elindítását jelentette. Ebből az alkalomból számos kiadványt jelentet meg a református egyház.
A sajtótájékoztatón elmondták: most első alkalommal, a világtalálkozóhoz kapcsolódóan az egyház részt vesz a Debreceni Nemzetközi Virágkarneválon, s önálló virágkocsit, ősi református motívumokat megjelenítő virágkompozíciót indít a neves fesztiválon.

2006. augusztus 2. (MTI)
Sólyom László: 1956 megítélése még nem jutott nyugvópontra

A köztársasági elnök szerint 1956 megítélése a magyar politikában, az emberek gondolkodásában és érzelmeiben a rendszerváltás óta nem jutott nyugvópontra. Sólyom László erről a Figyelő című hetilapnak adott, csütörtökön megjelenő interjúban beszélt.
A kérdés az, mikor lesz 1956 a magyar nemzettudatban olyan, mint az 1848-as forradalom -jelentette ki az államfő az MTI-hez előzetesen eljuttatott interjúban.
Sólyom László hangsúlyozta: az 1956-os forradalom és szabadságharc idei, ötvenedik évfordulója világesemény lesz, a világ Magyarországra figyel majd, soha nem látott számban jönnek el Budapestre állam- és kormányfők.

"Magyarországnak tehát méltóan kell szerepelnie a világ előtt, hogy ne érje szégyen se az országot, se az '56-os forradalmat" - szögezte le a köztársasági elnök.

Kiemelte, hogy ennek érdekében az ünnepségeken minden jelentős politikai erőnek és valamennyi '56-os szervezetnek ott kellene lennie, függetlenül attól, mi az álláspontja a magyar belpolitikában. Mint mondta, valamennyiüket meg fogja hívni a Sándor-palotába, és tudatosítani kívánja bennük, hogy ez a magyar nemzet, a magyar állam ünnepe, s nem kormányzati protokoll-esemény.

"Természetesen szó sincs arról, hogy össznemzeti összeborulást kérnék. Minden véleménynek és indulatnak megvan a maga helye, de ez a szertartás nem az a hely" - fűzte hozzá Sólyom László, aki szerint az sem lehet cél, hogy elkenjék az akkori, vagy későbbi szerepeket.

Kitért arra, hogy látta egy "budapesti nyilatkozat" tervezetét, amelyben az állam- és kormányfők méltatják a forradalmat. Ebben találkozott olyan megfogalmazással, hogy "a rettenetes túlerő" ellen harcoltak a forradalmárok. Az államfő hangsúlyozta: le kell írni, hogy az ÁVH és a szovjet hadsereg ellen harcoltak.

2006. augusztus 2. (OS)
OS - Moszkva helyett Brüsszelbe várja az Európai Parlament magyar néppárti képviselőcsoportja a "Freedom Fighter" vetélkedő győzteseit

Az Európai Parlament magyar néppárti képviselői megdöbbenésüknek adnak hangot az Oktatási Minisztérium "Freedom Fighter" címen rendezett középiskolai vetélkedőjének visszásságai kapcsán. A képviselőcsoport tagjai először is zavarónak és feleslegesnek tartják, hogy a vetélkedősorozat címe angol nyelvű; érthetetlen, hogy vajon miért nem volt megfelelő a "szabadságharcos" magyar szóösszetétel. Különösen furcsa mindez egy olyan eseményre emlékezve, amelynek egyik központi célja volt a nemzeti öntudat és függetlenség visszaállítása az idegen elnyomó hatalommal és annak magyarországi kiszolgálóival szemben.
A modoros és erőltetett címválasztásnál azonban egy súlyosabb, a jóérzést sértő problémát is látunk a verseny fődíjával kapcsolatban, miszerint a győztes csapat, a 2006. október 23-i döntőt követően, egy moszkvai utazást nyer
Az 1956-os magyar forradalom évfordulóját megünnepelni hivatott diákvetélkedő fődíja vajon milyen megfontolások alapján lehet pont a forradalmat eltipró hatalom fővárosába szervezett kirándulás?
Az 56-os forradalom az európai értékekről, a demokráciáról, a szabadságról szólt a bolsevik diktatúrával szemben, ezért is tartjuk kifejezetten ízetlennek és sértőnek, hogy az 56-os hősök önfeláldozását ilyen - véletlen vagy szándékos - provokációval sértse meg a mai, cinikus hatalom. Moszkva helyett ezért mi Brüsszelbe és Strasbourgba, az 56-os forradalom értékeiért mindig is következetesen kiálló Európába hívjuk a vetélkedő győztes csapatát. Legyenek a vendégeink, és ünnepeljünk együtt a demokrácia valódi fővárosaiban

Magyarország tragikus és sokszor tévutakon járó 20. századi történelmének fénypontja, kiemelkedő, nemes mércét adó pillanata volt az 1956-os forradalom. Mindannyiunk kötelessége, hogy méltó módon, tisztelettel emlékezzünk rá, és hogy erre a tiszteletre neveljük a következő generációkat is. A Magyar Néppárti Képviselőcsoport ezért is hirdette meg a "Magyar Év Európában 1956-2006" rendezvénysorozatot, melynek célja, hogy az európai közvéleményben is tudatosítsa a forradalom történelmi jelentőségét, és azt, hogy az 1989-90-es békés, közép-európai rendszerváltoztatás alapját a magyar forradalmárok véráldozata teremtette meg,
Budapesten, 1956 őszén. A Magyar Év keretében számos tudományos és politikai programot szervezett a képviselőcsoport az Európai Parlament brüsszeli és strasbourgi székhelyén. Az összes magyar európai parlamenti képviselővel közösen pedig kezdeményeztük Sólyom László köztársasági elnök úr meghívását és felszólalását az Európai Parlament strasbourgi ünnepi ülésén ez év októberében. Úgy gondoljuk, hogy a fiatal generációk emlékezésének is Európa fővárosai lehetnek a méltó helyszínei.

Budapest - Brüsszel, 2006. augusztus 1.
Az Európai Parlament Magyar Néppárti Képviselőcsoportja nevében
Dr. Schmitt Pál és Dr. Szájer József képviselők
Kiadó: FIDESZ

2006. augusztus 3. (MTI)
Új nevet adna a Moszkva térnek az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség

Internetes szavazást kezdeményezett a Moszkva tér lehetséges új elnevezéseiről az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség - közölte a szövetség elnöke csütörtökön Budapesten.
Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján növelné az ünnepségek fényét, ha a Moszkva teret Ötvenhatosok terére keresztelnék át. Ennek érdekében a Fővárosi Önkormányzat várostervezési és városképvédelmi bizottságához fognak fordulni - mondta Rétvári Bence.
A tér központi fekvésénél fogva is alkalmas arra, hogy az Ötvenhatos tér nevet kapja - tette hozzá. Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség javaslatokat fog tenni a tér átépítésére is a bizottságnak. A teret "élő múzeummá" alakítanák át, azaz a forradalom egy-egy mozzanatára emlékeztető szobrokat, installációkat helyeznének el rajta.

A kereszténydemokrata honlapon további javaslatok is szerepelnek: így az Antall József tér, az Ifjú mártírok tere, a Mindszenty József tér, valamint a Széll Kálmán tér elnevezésre is szavazni lehet az interneten.

Endrédy István, a várostervezési és városképvédelmi bizottság elnöke az MTI kérdésére elmondta: a hatályos jogszabályok szerint bárki kezdeményezheti utca vagy tér átnevezését. Ehhez azonban az illetékes önkormányzati testület egyetértése kell. Ezt követően a várostervezési és városképvédelmi bizottsághoz kell benyújtani a javaslatot, amit a bizottság jóváhagyás esetén a Fővárosi Közgyűlés elé terjeszt.

2006. augusztus 4. (Manager Magazin)
Hátborzongató időutazás

Évforduló: Az ötvenes évek gazdaságpolitikájának, a forradalomhoz vezető útnak történetekben, anekdotákban, elemzésekben gazdag leírását kínálja a szerzőpáros sokáig csak szamizdatban megjelent könyve.
Látja, Pelikán elvtárs, az álmatlan éjszakák..." Bizony, soha nem gondoltam volna, hogy csak - az első moziélményt követő - bő évtizeddel később, Aczél Tamás és Méray Tibor könyvét olvasva értem meg Bacsó Péter legendás Tanú című filmjének ezt a mondatát. Az elgyötört pártfunkcionáriust, Virág Árpádot alakító Őze Lajos mondja ezt Pelikán József gátőrnek, a koronatanúnak, amint a vallomásra készülve aktatáskájából véletlenül előhúzza a még javában folyó koncepciós per ítéletét.
Csak most, ezt a könyvet olvasva tudtam meg, hogy az 50-es években a magyar kommunista pártot, s ezzel együtt az egész országot irányító Rákosi Mátyás többnyire késő éjszakáig dolgozott. Még egy kis pihenőszoba is nyílt az irodájából, ahol nyugalmat találhatott a "mi bölcs vezérünk". Az apparátus pedig ezeken a végtelennek tetsző "álmatlan éjszakákon" ugrásra készen várta az esztelen parancsokat.
Aczél Tamás és Méray Tibor könyvéből tudtam meg, hogy ezeken az álmatlan éjszakákon agyalta ki a népvezér azokat a - történelmünkben szinte páratlan - aljasságokat, gazságokat, rágalmakat, hazugságokat, melyekhez foghatókat csak a Sztálin néven elhíresült grúz vonatrabló volt képes kifundálni.
A könyvet a szerzők több mint harminc esztendővel ezelőtt írták, most - nyilván a Forradalom 50. évfordulója előtt tisztelegve - újra megjelent az Ünnepi Könyvhéten. Érdemes volt kiadni, mert biztosan vagyunk jó néhányan, akik csak most találkozunk a kötettel, és mert valódi, súlyos, megkérdőjelezhetetlen és megkerülhetetlen érték.
Az író, az újságíró megteheti azt, amit egy vérbeli történész csak ritkán: a tények mezsgyéjén haladva átszűri a történéseket személyes emlékein, érzésein, majd belső viharaival, ocsúdásaival és meghasonlásaival együtt ábrázolja mindazt, amit átélt. És ez a könyv nagyon ilyen. A párt szócsöveként funkcionáló napilap, az egykori Szabad Nép két lelkes kommunista újságírója - jobbára a hazai értelmiség gyakran torzító és a valóságot csak válogatva láttató szemüvegén keresztül - beszéli el a Rákosi-rendszer históriáját. Azt a folyamatot, amelynek során a hatalmat - a Szovjetunió és a "nagysztálin" ideológiai támogatásával - kisebbségből, csalással megragadó kommunisták kiépítették a hazugságra, a képmutatásra, totális elnyomásra és a polgárok idegrendszerét velejéig átjáró, szüntelen megfélemlítésre épülő rendszerüket. Majd pedig döbbenetes érzékenységgel láttatják a szerzők azt a folyamatot is, ahogyan az értelmiségben, s persze velük együtt, a "széles néptömegekben" tanyát ver a kétely, hátha nem is ez az egyetlen lehetséges út, hátha nem a szocializmus minden földi paradicsomok közül a legkívánatosabb kánaán. És persze látjuk, hogyan vezetett mindez a tisztító viharig, a forradalomig.
Az olvasó képet kap arról is, miként építették ki a kommunisták az akaratuknak mindenkor engedelmeskedő, s céljaiknak leginkább megfelelő hatalmi struktúrát, amely a népképviselet rendjétől elszakadva egy szűk elit, illetve egyetlen - önmagát tévedhetetlen ítéletű, a történelem által kiszemelt kormányosnak tekintő - ember akaratának engedelmeskedik. S amikor már kezdett elbillenni minden, és a hazugságra rakott rendszert már csak külső segítséggel lehetett működtetni, akkor a gazdaságpolitika mindenható diktátora, Gerő Ernő tovább centralizálta a döntéshozatalt, különféle megszorításokkal csökkentette a dolgozók életszínvonalát, még többet vett el az amúgy is sanyargatott emberektől, a kommunista párt pedig a hibás politikai döntéseket követő népnyúzást elnevezte "a gazdasági egyensúly helyreállítását szolgáló csomagnak". Hátborzongató. Ezen a ponton talán érdemes még egyszer elmondani: a könyvet több mint három évtizeddel ezelőtt írták és a szerzők azóta nem változtattak a szövegen, vagyis nem aktualizálták. Ha valamikor, akkor most tényleg érdemes elolvasni ezt a remek könyvet.

2006. augusztus 4. (Népszabadság)
Sólyom elmegy Kanadába, pedig oda is kell vízum

Hiába vállalta el az 1956-os forradalom 50. évfordulójának tiszteletére tartandó New York-i gálaest fővédnökségét, Sólyom László köztársasági elnök valószínűleg nem lesz ott a Carnegie Hallban.
Azt nem tudni, hogy a Figyelő-interjú előtt tájékoztatták-e az elnököt: bizony, Kanadába is vízumra van szüksége. Igaz, ott az amerikaiakkal ellentétben nem vesznek ujjnyomatot. Az "udvariassági vízum" általában csak formaság, de az előzetes utazási engedély egy fajtája, s nincs mentesség a diplomata útlevéllel utazókra vagy a hivatalos személyekre sem. Az egyszeri belépésre jogosító vízum egyébként 75 kanadai dollárba, a többszöri 150-be kerül (1 CAD = kb. 190 HUF).
Sólyom George W. Bush júniusi budapesti látogatásakor nehezményezte a vízumkényszert amerikai vendégének, aki - miközben újra meghívta az USA-ba - azt is többször elmondta, hogy a vízum nem elnöki hatáskörbe tartozik.
Kanada - az Egyesült Államokhoz hasonlóan - egyoldalú vízumkötelezettséget alkalmaz a magyar állam-polgárokkal szemben, amióta az 1990-es évek végén magyar romák nagyobb csoportjai a hazai hátrányos megkülönböztetésre hivatkozva politikai menedékjogot kértek. Ottawa 2001 decemberében állította vissza a vízumkötelezettséget hazánkkal szemben, az Európai Unióból még a szlovákok, a csehek, a lengyelek és a baltiak esnek e kategóriába.
Sólyom László államfővé választása után még azt kifogásolta, hogy az amerikai beutazáshoz elektronikus ujjnyomatot kell adni. Erre ő tudósként sem volt hajlandó, államfőként sem lesz - mondta. Azt valószínűleg nem tudhatta, hogy az előírás a közjogi méltóságokra és a magas rangú kormányküldöttségek vezetőire nem vonatkozik. Amikor Lamperth Mónika belügyminiszterként Amerikában járt, kérte, hogy kipróbálhassa az eljárást, ám a házigazdák udvariasan nemet mondtak.
A Figyelőnek nyilatkozva Sólyom azt is hangoztatta: amikor tavaly őszszel New Yorkba utazott, kizárólag az ENSZ-közgyűlésre ment, nem vett részt semmilyen kapcsolódó amerikai rendezvényen.

2006. augusztus 4. (Hajdú-Bihari Napló)
Liberté '56: hétfőtől forog

Nagy Imrét Horváth Lajos Ottó játssza, Eperjes Károly Kádár János bőrébe bújik.Az Új-Budapest Filmstúdió és a Csokonai Színház hétfőtől megkezdi a Szőcs Géza Liberté '56 című művéből készítendő film forgatásának munkálatait a cívisvárosban.
Mint azt a Csokonai Színház közleményéből megtudhattuk, a vezetőségi tervek között szerepel évadonként egy játékfilm forgatása. Ennek első állomása Szőcs Géza "Liberté '56" című művének filmváltozata. Persze, nem csupán egy "átlagos" film "átlagos" forgatásáról van szó. A teátrum többek között arra hívja fel a figyelmet: igen ritkán fordul elő, hogy egy színpadi műből először filmváltozat készül, és csak utána mutatják be színpadon. Másfelől, a forgatás mindössze 13 napig - augusztus 20-áig - tart, ez is meglehetősen szokatlan a magyar filmgyártásban.

Hangárban utaznak
A színház a filmet a Debreceni repülőtér területén forgatja. A külső felvételek a hangárok melletti területen készülnek, a belsők pedig a színház által bérelt hangárban. A mozidarab készítői szerint a forgatás további érdekessége, hogy, bár filmről van szó, minél erősebben igyekeznek a játék "színházi jellegét" kidomborítani.
A filmalkotás díszbemutatója az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, 2006.október 23-án lesz Debrecenben. A mű színpadi bemutatója - szintén az eseményhez kapcsolódóan - 2006. október 20-án lesz a Csokonai Színházban. A forgatást a Magyar Történelmifilm-alapítvány és Debrecen város önkormányzata támogatja.

2006. augusztus 6. (MTI)
Több mint harminc tudományos konferencia 1956-ról

Több mint harminc tudományos konferenciát rendeznek az 1956-os forradalomról és szabadságharcról az 50. évfordulón - tájékoztatta a Miniszterelnöki Hivatal 1956-os Emlékévet Előkészítő Bizottsága az MTI-t.
A tanácskozások közül huszonkilenc részesül állami támogatásban a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának döntése alapján. Az eszmecserék több mint nyolcvan százalékát ősszel tartják, de még decemberben is lesz konferencia Magyarországon.
A rendezvények sorát május elején a Pécsi Tudományegyetemen tartott találkozó nyitotta, amelyen az 1956-os forradalom dél-amerikai visszhangjáról cseréltek eszmét a szakértők. Nyáron Budapesten, az Akadémián és az Európa Intézetben tanácskoztak történészek és kutatók. Az 1956-os magyar és lengyel eseményeket állították párhuzamba a szakértők június végén Poznanban. Egy hónappal később a beregszászi Tisza Nemzetközi Nyári Egyetemnek is kiemelt témája volt az 1956-os forradalom.

A legtöbb államilag támogatott tudományos tanácskozást a Szegedi Tudományegyetem különböző intézetei szervezik. A konferenciák több mint tíz százalékát a Tisza-parti városban tartják majd. Egyebek mellett szó lesz a felsőoktatás helyzetéről és szerepéről 1956-ban, valamint a szegedi események országos hatásairól.
A számos szakértő szerint egyelőre kevésbé feltárt "vidék forradalmának" jobb megismeréséhez több tanácskozás is segítséget nyújt majd. Szekszárdon az ősz elején, Nyíregyházán szeptember végén, Pécsett októberben, Győrött és Gyulán novemberben rendeznek olyan megbeszéléseket, amelyeken a régiós és országos forradalmi eseményeket foglalják össze. A Magyar Országos Levéltár is szervez ilyen témájú eszmecserét Budapesten, a sort egy salgótarjáni konferencia zárja decemberben.
Miskolcon és Debrecenben nemzetközi fórumot tartanak október 6-án és 7-én az 1956-os eseményekről. A magyar forradalom külföldi visszhangjáról szól majd az 1956-os Intézet és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának közös tanácskozása is, amelyen a szovjet tömb országainak reakciójáról lesz szó. Az Olasz Kulturális Intézet, valamint az MTA Magyar-Spanyol Történész Vegyes Bizottsága által szervezett egy-egy találkozón az itáliai és a hispán nézőpontot világítják majd meg.

A történelmi, politikai és hadtörténeti konferenciák mellett az emlékévben rendeznek tanácskozásokat az 50-es évek építészetéről, agráriumáról és az írószövetségekről is.

2006. augusztus 6. (MTI)
Országos nyári tárlat Debrecenben

Debrecen azt üzeni az országnak a képzőművészet terén, hogy "a maradandóság városa nem maradi, hanem a maradandó értékeket karolja fel" - mondta Turi Gábor kulturális alpolgármester a XIX. Debreceni Országos Nyári Tárlat megnyitóján vasárnap.
"Megmutatjuk magunkat az országnak, s az ország is megmutatja magát Debrecennek" - utalt a politikus arra, hogy az érdeklődés a két évvel ezelőttihez képest megháromszorozódott; több mint 250 művész ezernél több műalkotást küldött be a tárlatra.
Elmondta azt is, hogy az ország minden szegletéből érkeztek alkotások Debrecentől Tokajig, Gyöngyössolymostól Mezőtúrig és Budapestig.
Turi Gábor szerint a pályázatok számát növelte, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára egy tematikus kiírást is megfogalmaztak a szervezők. Úgy vélte, a nagyszámú pályamunka jelzi, hogy a modern művészet eszközeivel is érthető módon lehet közelíteni a történelemhez.
A beérkezett alkotásokból a szakmai zsűri több mint 180 művész háromszáz munkáját választotta ki, amelyeket augusztus 28-ig tekinthetnek meg az érdeklődők.
A nyári tárlat megnyitóján adták át a kiállítás díjait.
Debrecen város fődíját Hartung Sándor festőművész, az 1956 emlékére kiírt pályázat fődíját Bényi Árpád festőművész kapta.
A tárlat további díjait öt alkotó vehette át Turi Gábor alpolgármestertől.

2006. augusztus 7. (Népszava)
Óhaj marad az államfő kérése az '56-osokhoz?

Magasból jövő szózat - jegyezte meg Sólyom Lászlónak az '56-osokhoz szóló kérésével kapcsolatban Balázs-Piri László, a Történelmi Igazságtételi Bizottság alelnöke. A köztársasági elnök a Figyelőnek adott interjújában többek között arról beszélt, hogy az 50. évforduló világesemény lesz, ezért Magyarországnak méltóan kell szerepelnie a világ előtt. Sólyom azt kérte az egykori forradalmároktól, változtassanak elhatározásukon és októberben legyenek ott a közös ünnepségeken.
"Olyan ez, mint amikor a búcsú napján mindenki szépen felöltözve elmegy a templomba, és az addig ádáz ellenségek is együtt énekelnek. Ezért minden jelentős politikai erőnek, és főleg az összes '56-os szervezetnek ott kell lennie, függetlenül attól, hogy mi az álláspontja a magyar belpolitikában" - közölte az államfő. Sólyom László hozzátette, természetesen nem össznemzeti összeborulást kér.
Balázs-Piri László szerint kicsit naívnak tünik ez a nyilatkozat. Akár a pápáé, amikor háború idején azt kéri a szemben állóktól, kössenek békét. A Történelmi Igazságtételi Bizottság alelnöke szerint 1956-al kapcsolatban nem tétetett társadalmi igazság, a rendszerváltás után alkotmánybírósági elnökként Sólyom László is igyekezett sok mindent megtenni azért, hogy a számonkérés elmaradjon. Az akkori diktatúrát működtetőktől a fiatal szocialisták nem határolódtak el, pedig a TIB alelnöke állítja, ha megtették volna, ma más lenne a helyzet. Balázs-Piri Lászlónak az sem tetszett, hogy a budapesti Bush-beszédre őket nem hívták meg. Mint mondta, az államfő véleményét ugyan meghallgatják, de az számukra nem kötelező. Külön avatnak majd szobrot, a közjogi méltóságoktól függetlenül emlékeznek és majd eldöntik, hogy Mécs Imrét, az egykori halálraítélt kormánypárti bajtársat meghívják-e maguk közé.
A fideszes Wittner Mária, aki annó hónapokat töltött a siralomházban, lapunknak úgy vélte, a köztársasági elnökkel hajlandók lennének együtt ünnepelni az '56-osok, de Apró Antal vejével nem közösködnek. Gyurcsány Ferencre azért is haragszanak, mert rájuk eröltette azt az emlékművet, amelyik az egykori forradalmárok szerint szégyenletes. Wittner arra figyelmeztetett, a 301-es parcellában állitólag még mindig fekszenek tömegsírban, gyalázatban halottak. Ameddig ilyen van, addig nem lehet rendszerváltásról beszélni. Közölte, nyilatkozatot tesznek majd közzé arról, hogy aki Gyurcsányékkal ünnepel, az megtagadja 1956-ot. Hite szerint ennek a kormánynak nem is lett volna szabad megnyerni a választást, hogy ne ők vezényeljék le az 50. évforduló ünnepségeit.
Mécs Imre lapunknak megerősítette, aki 1956 nevében megosztottságot, széthúzást hirdet, gyűlölködik, az megcsúfolja a forradalom szellemiségét, emlékét. A kormánypárti képviselő szerint '56 nemzeti kincs és ennek szellemében kell októberben ünnepelni. Mécs állítja, a köztársasági elnök nyilatkozata ennek a jegyében született, s mint mondta, örvendetes, hogy Sólyom László a nemzet egysége felett igyekszik őrködni. A merev szembenállás, a csakis pártpolitikai érdekek szolgálata nem teheti rokonszenvessé Magyarországot a világ előtt.

2006. augusztus 8. (MTI)
Wittner Mária és támogatói külön akarják megünnepelni 1956 évfordulóját

Meglehet, hiábavaló lesz Göncz Árpád, Sólyom László és Kosáry Domokos arra irányuló felhívása, hogy az 1956-os szervezetek együtt ünnepeljék a forradalom ötvenedik évfordulóját, mert Wittner Mária 56-os halálraítélt, aki a Fidesz országos listájának ötödik helyéről szerzett képviselői helyet, néhány 56-os szervezetet külön megemlékezésre szólít fel - olvasható a Népszabadságban keddi számában. Az SZDSZ a közös ünneplés mellett foglalt állást.
Wittner Mária a lapnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy "ezzel a kormánnyal mi nem ünnepelhetünk. Az általuk megrendelt emlékmű nem október 23-ának, hanem a november 4-ei megszállásnak állít emléket".
Arra az ellenvetésre, hogy közjogi méltóságok is közös ünneplésre kérték az országot, azt felelte: "minket ez nem érdekel. Nyilatkozatot fogunk közzétenni arról, hogy aki részt vesz a központi ünnepségen, az megtagadja '56 szellemiségét".
A Népszabadság megjegyezte, Orbán Viktor írásban tett ígéretet Kosáry Domokosnak, a Magyar Tudományos Akadémia nagy tekintélyű egykori elnökének, hogy részt vesz az ötvenedik évforduló tiszteletére rendezendő állami ünnepen, ahová a világ számos vezető politikusát is várják, és Wittner Mária a Fidesz-frakció tagja.
"Orbán ígérete egy dolog, és egy dolog a miénk. Mi másképp gondolkodunk, mint ő. Egyébként pedig ötvenhatos vagyok, nem pedig a Fidesz, egy párt tagja. Hogy ők kivel ünnepelnek, az az ő dolguk. Október 23-ára pedig máris öt programom van, ebbe amúgy sem fér bele, hogy odaálljak Gyurcsányék mellé" - válaszolta.
Sólyom László köztársasági elnök a Figyelő című hetilapnak augusztus elején adott interjújában az 1956-os megemlékezések kapcsán úgy fogalmazott: az 1956-os forradalom és szabadságharc idei, ötvenedik évfordulója világesemény lesz, a világ Magyarországra figyel majd, soha nem látott számban jönnek el Budapestre állam- és kormányfők. "Magyarországnak tehát méltóan kell szerepelnie a világ előtt, hogy ne érje szégyen se az országot, se az '56-os forradalmat" - szögezte le a köztársasági elnök.
Kiemelte, hogy ennek érdekében az ünnepségeken minden jelentős politikai erőnek és valamennyi '56-os szervezetnek ott kellene lennie, függetlenül attól, mi az álláspontja a magyar belpolitikában. Mint mondta, valamennyiüket meg fogja hívni a Sándor-palotába, és tudatosítani kívánja bennük, hogy ez a magyar nemzet, a magyar állam ünnepe, s nem kormányzati protokoll-esemény.
Boross Péter MDF-es képviselő az MTI-nek sajnálatosnak nevezte Wittner Mária nyilatkozatát és azt mondta, az elhatárolódó nyilatkozatok ebben az esetben kárt tesznek.
"Egy nagy európai demonstrációra számítunk, ahol az ország vendégül láthatja a kontinens vezető politikusait. Ilyenkor azt az arcát kell mutatnia Magyarországnak, amelyik vonzóbb. Az egyenetlenkedésnek nincs helye ezen a napon" - hangsúlyozta a volt miniszterelnök.
Az MDF politikusa kitért arra, hogy az '56-osok évek óta hagyományosan tartanak egy külön belső ünnepséget, általában október 21-én, akárcsak az idén. Szerinte azonban ez nem jelenti azt, hogy ilyen módon tartózkodni kell a 23-iki ünnepségektől, és főleg annak hangot adni. "Az ötvenedik évforduló országpropaganda. Nemzeti ügy, hogy jó hírünkkel távozzanak, akik ide érkeznek, és egy fennkölt, bensőséges ünnepséget, emlékezést lássanak a hősi halottakra, az áldozatokra" - tette hozzá Boross Péter.
Mécs Imrét, aki szintén egykori ,56-os halálraítélt, jelenleg az MSZP-frakció tagja, elszomorítja Wittner Mária kezdeményezése. Szerinte az esetleges külön ünnep hihetetlen károkat okozna az országnak.
Kosáry Domokos, az emlékév kuratóriumának elnöke a Népszabadságnak azt mondta: "a nemzet érdeke a kormány összetételétől független ünnep. A megosztottság rosszat tesz az országnak, ezért arra kérem Wittner Máriát, gondolja át még egyszer, mit cselekszik".
Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője kedden, az MTV Nap-kelte című műsorában ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: tiszteletben tartja Wittner Mária véleményét. "Ha ,56-al kapcsolatban autentikus véleményt keresünk a pártban, akkor Wittner Mária például autentikus vélemény" - jelentette ki. Hozzátette: elnökségi és frakcióülésen is meg fogják vitatni, hogy 1956 megünneplése kapcsán milyen álláspontot foglaljanak el, és ő maga teljesen ehhez az állásponthoz tartja majd magát.
Az MSZP az ügyben nem kívánt nyilatkozni.

Gusztos Péter, az SZDSZ ügyvivője az MTI-nek elmondta: a kisebbik kormánypárt azt szeretné, ha az 1956-os forradalom évfordulóján a különböző politikai erőknek sikerülne "átugraniuk saját árnyékukat", és képesek lennének a közös megemlékezésre. Erre az ötvenedik, kerek évforduló jó lehetőség lehet a liberálisok szerint - tette hozzá.
Mint mondta, Fidesz belügyének tekintik azt vitát, hogy a nagyobbik ellenzéki párt tartsa-e magát Orbán Viktor ígéretéhez, és részt vegyen-e a közös megemlékezésen, vagy sem.
Hangsúlyozta: az SZDSZ részt vesz a közös rendezvényeken, mert a liberálisok együtt szeretnének megemlékezni a forradalomról a szocialistákkal, a konzervatívokkal és 1956 hőseivel, legyen szó akár Mécs Imréről, aki korábban a szabad demokratákat, most a szocialistákat képviseli a parlamentben, vagy Wittner Máriáról, aki a Fidesz listáján szerzett mandátumot.
"Mi, liberálisok Wittner Máriát ugyanúgy '56-os hősnek tartjuk, mint (...) Mécs Imrét, és '56 hősei a nemzet közös hősei kell, hogy legyenek" - érvelt a közös ünneplés mellett Gusztos Péter.

2006. augusztus 8. (OS)
OS - A Magyarok Világszövetsége részt vesz a helyhatósági választásokon

A Magyarok Világszövetsége saját jelöltekkel, valamint az MVSZ támogatásával induló jelöltekkel vesz részt a 2006. október 1-i önkormányzati választásokon. Augusztus 18-ig elkészül az Akarjuk a közjót című Önkormányzati Program, valamint az MVSZ jelöltjeivel kötendő szerződés. A kampánystáb augusztus 21-én kezdi meg munkáját.
Az MVSZ Elnöksége augusztus 3-án hozzájárult, hogy a Szövetség saját polgármester-, illetve képviselőjelöltekkel, valamint támogatott jelöltekkel részt vegyen a 2006. október 1-i helyhatósági választásokon.
Az Elnökség létrehozta az Önkormányzati Programbizottságot. Ez a testület augusztus 18-ig elkészíti a Magyarok Világszövetsége Akarjuk a közjót című Önkormányzati Programját, valamint azt a szerződést, amelyet a jelöltekkel köt. A Programbizottság tagjai: L. Németh Erzsébet elnökhelyettes, Alakszainé Dr. Oláh Annamária, a Kárpát-medencei Régió alelnöke, Rácz Szabó László, Komsa József és Szotyori Nagy Áron elnökségi tagok.
Az Akarjuk a közjót Önkormányzati Program tartalmazza a Magyar Nemzeti Minimum alaptételeit, az MVSZ Küldöttgyűlési határozatait a művi meddővé tétel elutasításáról, a katolikus egyház dokumentumainak támogatásáról és 1956 ötvenedik évfordulójának megünnepléséről. A Magyarok Világszövetsége kezdeményezte, hogy utcák és terek viseljék '56 hőseinek nevét, illetve az önkormányzatok írják össze településenként a kommunizmus áldozatait.
Az Elnökség hozzájárult, hogy a Szövetség jelöltjei használják az erre a célra digitalizált MVSZ-címert és a Szívgyűrű védjegyet.
Az esetleges választási koalíciók kialakítása településenként a Magyar Nemzeti Minimum írásbeli támogatásától függ.
Azokon a településeken, ahol 2004. december 5-én, a népszavazás során, az állampolgársági kérdésben győztek az IGEN-ek, olyan személyek is indulhatnak az MVSZ nevében, akik nem tagjai az MVSZ-nek, de a népszavazás során és az azt megelőző kampányban nyíltan az IGEN-ek mellett álltak.
A Magyarok Világszövetsége, mint kiemelten közhasznú szervezet, minden településen és a főváros kerületeiben indíthat jelölteket, de nem állíthat megyei és fővárosi listát, és budapesti főpolgármester-jelöltet.
Budapest, 2006. augusztus 7.
MVSZ Sajtószolgálat

2006. augusztus 8. (MTI)
Folyamatos társadalmi párbeszédet tervez kongresszusa előtt az RMDSZ

Folyamatos és széleskörű társadalmi párbeszédet kíván folytatni az RMDSZ vezetősége a szervezet jövő évi kongresszusa előtt a romániai magyar civil szféra és egyházak képviselőivel, ezért az Erdélyi Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács vezetőit is meghívják a sorra kerülő jelentősebb rendezvényekre - jelentette ki kedden Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. A politikus az MTI-nek elmondta: 2007 első felében kerül sor a romániai magyar érdekvédelmi szervezet következő kongresszusára, amely nagyon fontos esemény, hiszen az RMDSZ vezetőségét is megválasztó, legfőbb döntéshozó testület csak négyévenként ülésezik. Markó kifejtette: az eseményt megelőzően az RMDSZ széleskörű párbeszédet kíván folytatni, amelynek során vezetői "meghallgatják majd a szervezetet bírálók véleményét is".
Bejelentette: ősszel több olyan fontos rendezvényre kerül sor, amelyek közvetve csatlakoznak a párbeszéd folyamatához. Ezek közül kiemelte az októberre tervezett agyagfalvi Székely Nemzetgyűlés ötszáz éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepséget, amelyre az erdélyi magyar történelmi egyházak mellett a Tőkés László református püspök által vezetett EMNT és a Csapó I. József által irányított SZNT képviselői is meghívást kapnak. Markó szerint az eseménynek a székely és az erdélyi magyar egység üzenetét kellene közvetítenie.

Hozzátette: a jövő évi kongresszus tekintetében az a fontos, hogy "olyan RMDSZ-szel menjünk tovább", amely garantálni tudja a romániai magyarság egységét. Az MTI kérdésére kifejtette: "az eseményen mások is részt vehetnek, ha gondolják", de elsősorban e két, a közéletben hangsúlyosan jelen lévő civil szervezet vezetőit hívják meg.

Az őszi események naptárából kiemelkedik még a szintén októberben tervezett kolozsvári Gálaest, amelyet az 1956-os magyarországi forradalom 50. évfordulója alkalmából rendeznek. Markó Béla szerint ez az alkalom azért fontos, mert a forradalom lelkesedését átélte az erdélyi magyarság is, következményeit pedig az erdélyi magyar értelmiségiek is megszenvedték. Éppen ezért - folytatta Markó - az eddigieknél hangsúlyosabban kell emlékezni Erdélyben az 1956-os forradalomra.
Az erdélyi magyar párbeszéd folytatását szorgalmazta júliusban tusnádfürdői előadásában Markó Béla és Tőkés László egyaránt. Az EMNT elnöke az eseményt követően egy korábbi közleményében "ismételten sürgette az RMDSZ és a rajta kívül álló politikai erők, valamint az egyházak és a civil szféra képviselői közötti tényleges párbeszéd elkezdését".

Az EMNT elnöke szerint a párbeszédnek és az autonómia érdekében való együttes fellépésnek elengedhetetlen előfeltételei: az egyenjogúságon alapuló, partneri viszony, valamint a kölcsönös bizalom. Ez a partneri kapcsolat viszont csak abban az esetben alakulhat ki - véli Tőkés -, "ha a feleknek sikerül kiiktatni viszonyukból egyrészt az erdélyi magyarságot megosztó politikai hazugságot, másrészt pedig azt a megosztó érdekellentétet, amely az RMDSZ pénzosztó monopóliumából fakad".

2006. augusztus 9. (MTI)
56-os szervezetek az ötvenedik évforduló közös ünnepléséről

Nincs egyetértés az 56-os szervezetek között abban, hogy részt vesznek-e a forradalom ötvenedik évfordulóján rendezett központi ünnepségeken: az 1956 Alapítvány és az Élő 56 arról nyilatkozott, hogy távol marad a közös megemlékezéstől, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség viszont a közös ünneplés mellett érvel.

Az 1956 Alapítvány és az Élő 56 szerdai közleményében azt írta: ha az állam nem tartotta szükségesnek, hogy az 56-os szabadságharcosok megjelenjenek Bush amerikai elnöknek a forradalom tiszteletére Budapesten elmondott beszédén, akkor az október 23. ünnepségekre se tartsa kívánatosnak a részvételüket.
"Különben is a gyilkosok utódjaival az áldozatok egyébként sem kívánnak bármilyen közös megemlékezésen részt venni. Ugyanígy nem tartunk igényt semmilyen állami kitüntetésre" - áll a nyilatkozatban, amelyet az 1956 Alapítvány nevében Balás Piri László, Czakó József, Kovács Sándor, Tittmann József, Vanek Béla, Wittner Mária, és Trencsényi László kurátorok, az Élő 56 képviseletében pedig Regéczy-Nagy László írt alá. Az aláírók között szerepel Nagy Alajos, Európai Szabadságharcos Szövetség tiszteletbeli elnöke, valamint Fehérváry István, a Politikai Elítéltek Közösségének elnöke is.
Wittner Mária 56-os halálraítélt, fideszes parlamenti képviselő az MTI-nek adott keddi nyilatkozatában leszögezte, hogy fenntartja álláspontját és nem vesz részt a központi megemlékezésen. Wittner Mária már akkor jelezte: szerdán több szervezet képviselői nyilatkozatban is megerősítik azon szándékukat, hogy nem mennek el a megemlékezésre.

Bocskay T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke az MTI megkeresésére azt mondta: nem értenek egyet a megosztással.
"A forradalmat ne vegyék el a néptől" - mondta. Hozzátette: a forradalmat együtt szándékoznak ünnepelni a nemzettel, egységben, mint ahogyan a forradalom idején is egységbe forrt a nép.
Szavai szerint "a forradalom szelleme a magyar népé" és nemzeti egységben kívánják megünnepelni a forradalom ötvenedik évfordulóját, azok tiszteletére, akik életüket áldozták a forradalomért, és akiknek emlékét életben akarják tartani.
Sólyom László köztársasági elnök a Figyelő című hetilapnak augusztus elején adott interjújában az 1956-os megemlékezések kapcsán úgy fogalmazott: "Magyarországnak (...) méltóan kell szerepelnie a világ előtt, hogy ne érje szégyen se az országot, se az '56-os forradalmat". Kiemelte, hogy ennek érdekében az ünnepségeken minden jelentős politikai erőnek és valamennyi '56-os szervezetnek ott kellene lennie, függetlenül attól, mi az álláspontja a magyar belpolitikában. Mint mondta, valamennyiüket meg fogja hívni a Sándor palotába, és tudatosítani kívánja bennük, hogy ez a magyar nemzet, a magyar állam ünnepe, s nem kormányzati protokoll-esemény.

Kosáry Domokos, az 1956-os Emlékévet Előkészítő Emlékbizottság elnöke kedden a Népszabadságnak azt mondta: "a nemzet érdeke a kormány összetételétől független ünnep. A megosztottság rosszat tesz az országnak, ezért arra kérem Wittner Máriát, gondolja át még egyszer, mit cselekszik".

2006. augusztus 9. (MTI)
Közadakozásra kérik a polgárokat az 1956-os emlékmű elkészítéséhez Törökszentmiklóson

Miután az 1956-os forradalom 50. évfordulójára készülő köztéri műalkotások támogatásra meghirdetett országos pályázaton nem nyert, döntően közadakozásból kívánja felállítani 1956-os emlékművét Törökszentmiklós önkormányzata - közölte a település polgármestere az MTI-vel.
A sikertelen pályázat ellenére a képviselő-testület elutasította az olcsóbb megoldásként felvetődő emléktábla ötletét, és a méltó megemlékezés jegyében kitartott eredeti elképzelése mellett, adakozásra kérve a város polgárait, intézményeit és cégeit - tette hozzá Bakk Zoltán.
Újabb bonyodalmat okozott, hogy az eredetileg tervezett művet alkotója, Sári Zoltán szobrászművész nem tudta volna időben elkészíteni, így új megoldást kellett keresni - mondta az elöljáró.
Tájékoztatása szerint a város ,56-os emlékműve végül Györfi Sándor Munkácsy- és Mednyánszky-díjas karcagi szobrászművész alkotása lesz. A három méter magas, kőből faragott életfát ábrázoló szobor a mentőállomás előtti téren kap helyet.

2006. augusztus 9. (MTI)
OS - '56-os szervezetek közleménye

Bush amerikai elnök 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére eljött Magyarországra és beszédet mondott a Gellért hegyen. Ha akkor az állam nem érezte szükségét az '56-os szabadságharcosok megjelenésének, akkor az október 23. ünnepségekre se tartsa kívánatosnak a mi részvételünket.
Különben is a gyilkosok utódjaival az áldozatok egyébként sem kívánnak bármilyen közös megemlékezésen részt venni.
Ugyan így nem tartunk igényt semmilyen állami kitüntetésre.
Kérnék, hogy szíveskedjenek végre tudomásul venni álláspontunkat.
1956 Alapítvány, Élő 56
Balás Piri László kurátor, Czakó József kurátor, Kovács Sándor kurátor, Tittmann József kurátor, Vanek Béla kurátor, Wittner Mária kurátor, Trencsényi László kurátor '56-os MVSZ elnöke, Nagy Alajos Európai Szabadságharcos Szövetség tiszteletbeli elnöke, Fehérváry István PEK elnök, Regéczy-Nagy László ÉLŐ 56 képviseletében.

2006. augusztus 10. (MTI)
Sziget - Keveset tudnak a magyarok '56-ról - HÁTTÉR

Keveset tudnak a magyarok 1956-ról, egyes felmérések szerint a diákok kétharmada, idő hiányában, nem is tanul forradalomról, de a meglévő ismeretek többsége is sokszor hiányos, vagy téves. Az MTI tudósítója a Szigetre kitelepült olyan tudományos szervezetek képviselőit és más szakembereket kérdezett a magyarok '56-os tudásáról, akiknek célja, hogy akár alternatív módszerekkel is, de megismertessék az emberekkel saját történelmüket.
A Lauer Learning oktatási cég és a Szocio-Gráf Közvéleménykutató Intézet közelmúltban publikált felmérésében a diákok mindössze 20 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tanult az ,56-os forradalomról. A kutatás során hétszáz, 14 és 20 év közötti fiatalt kérdeztek meg az ország több nagyvárosában. A tanulmányt készítő oktatási cég alapítója, Andrea Lauer Rice elmondta, hogy az ismeretekkel rendelkező kisebbségnek a nagy részének is sokszor helytelenek az információi; például voltak olyanok, akik Kossuth Lajost és Petőfi Sándort is az,56-osok közé sorolták.
Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója rámutatott, hogy a diákok 17 éves korukig nem is tanulnak a forradalomról, hiszen a tananyag időrendben követi végig a történelmi eseményeket. A szakértő, a Történelem Tanárok Egyesületének felmérésére hivatkozva, elmondta, hogy az osztályok kétharmada idő hiányában nem is tanul a II. világháború utáni eseményekről.
A szakember szerint ugyanakkor nemcsak az időhiány a gyenge pont az iskolai oktatásban. Annak ellenére, hogy ma már bőséges a szakirodalom a témában, sok tanár még mindig nem tudja pontosan, hogyan közelítsen a forradalomhoz. Tallai Gábor azt mondta, nagy probléma, hogy az ,56-os eseményeknek napjainkban sincs egységes narratívájuk, megítélésük: vannak, akik polgári forradalomként tartják számon, mások egy szocialista harmadik út modell megteremtési kísérleteként tekintenek rá, de még a XXI. században is van olyan magyar gimnázium, ahol a tanár ellenforradalomként tanítja az ötven évvel ezelőtt történteket.

Nemcsak a fiatalok tájékozatlanok azonban a forradalommal kapcsolatban, hanem a társadalom nagy része is keveset tud az ,56-os eseményekről - tette hozzá Tallai Gábor. Megítélése szerint a magyarok ismerete azért csekély, mert a rendszerváltásig nem lehetett az akkor történtekről beszélni, 1989 után pedig nem volt olyan kezdeményezés, amely felvállalta volna, hogy az,56-os eseményeket egy közös társadalmi emlékezetbe ágyazza, így az emberek nem is foglalkoztak ezzel a kérdéssel.

Hasonlóan vélekedik az 1956-os Intézet kutatója, Lénárt András is, aki szerint Nagy Imre mártír miniszterelnök újratemetése volt az utolsó olyan esemény, amely megérintette a társadalmat. A szakember szerint az iskola, a média és a családi emlékezet hiánya az oka annak, hogy keveset tudnak magyarok,56-ról. Lénárt András rámutatott, hogy csak azokban a családokban téma a forradalom, amelyeknek valamelyik tagja tevékenyen részt vett az eseményekben. A média nagy részén pedig nem jutnak át a tudományos témák, a híradásokban megjelenő évfordulós koszorúzások, politikusi beszédek pedig nem érdeklik az emberek többségét - hangsúlyozta a kutató.
Patonay Anita, a témával foglalkozó szakértő szerint választóvonalak figyelhetőek meg a különböző generációk között: vannak, akik átélték az ötven évvel ezelőtt történteket, így személyes élményekkel árnyalt tényszerű ismereteik vannak, azok, akik a rendszerváltás előtt jártak iskolába, más szemszögből, gyakran téves ideológiával tanulták az akkor történteket, az új generáció pedig - habár lehetősége lenne arra, hogy objektívan ismerje meg az eseményeket - egyszerűen nem érdeklődik az 1956-os események iránt.

A kutató szerint éppen ezért új módszerekre van szükség ahhoz, hogy közelebb hozzák az emberekhez a forradalmat. Patonay Anita szerint akár "trendivé" is lehetne tenni, 56 szellemiségét. Saját tapasztalatairól beszámolva elmondta, hogy az iskolák csak az ötvenedik évforduló kapcsán élnek, például, a drámapedagógia nyújtotta lehetőségekkel.
A megkérdezett szakértők egyetértenek abban, hogy elsődlegesen az oktatást kellene átalakítani ahhoz, hogy a magyarok többet tudjanak saját történelmük fordulópontjairól, ugyanakkor alternatív megoldásokra is szükség van. Például olyan projekteket kell indítani, amelyek során a közösség emlékezetét gyűjtik össze. Nagyon fontosnak tartják azt is, hogy az 1956-os szellemiség ne váljon az aktuálpolitikai csatározások eszközeivé.
Egyetértés mutatkozik a témával foglalkozók között abban is, hogy az emlékév kiváló alkalmat kínálhat arra, hogy a társadalom nagy többsége többet megtudjon történelmének ezen részéről. A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy emlékművek avatása, koszorúzások és nemzetközi delegációk látogatása önmagában még kevés ahhoz, hogy megváltozzon a magyar társadalom gondolkodásmódja, egységes kezdeményezésekre lenne szükség.

2006. augusztus 10. (MTI)
Kultúra - Operatőri díj Zsigmond Vilmosnak

Zsigmond Vilmos operatőri díjat kap az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára, október 23-ra időzített Hollywood Filmfesztiválon - tájékoztatta Schreiber András a filmhu munkatársa csütörtökön az MTI-t.
Zsigmond Vilmos 1956-ban végzett a Színház - és Filmművészeti Főiskolán Illés György tanítványaként. Mivel az 1956-os forradalom idején évfolyamtársával, Kovács László operatőrrel egy bevásárlószatyorba rejtett kamerával filmezték az eseményeket, ezért emigrációba kényszerültek.
Az Egyesült Államokban kezdetben laboratóriumi munkát végzett, majd B-szériás filmeket fényképezett. 41 évesen, 1971-ben csöppent élete első élvonal-produkciójába, a Peter Fonda rendezte Bérelt kezekbe. Még ugyanebben az évben kivívta a filmszakma elismerését Robert Altman McCabe és Mrs. Miller című filmjével, melyben laboratóriumi eljárással fakította ki a felvételeket, hogy régi fényképek hangulatát idézzék.
Steven Spielberg első két nagyjátékfilmjében a Sugarlandi Hajtóvadászatban, illetve a Harmadik típusú találkozásokban grandiózus látványt hozott létre, utóbbiért 1977-ben Oscar díjjal tüntették ki.
Legutóbbi munkája a Brian de Palma rendezte Fekete dália, amely James Ellroy azonos című regényéből készült. A Bánk Bán című operafilm elkészítésében is közreműködött.

2006. augusztus 10. (MTI)
Mécs Imre: '56 mindannyiunké, senkinek sincs joga másokat kirekeszteni

Mécs Imre szerint senkinek sincs joga másokat kirekeszteni, '56 ürügyén gyűlölködésre uszítani, hiszen ez gyökeresen szemben áll '56 szellemiségével, s ezzel megtagadják saját egykori nézeteiket.

"1956 mindannyiunké, az akkor élt és a mai generációké, mindazoké, akik vállalják, akik elfogadják, akik tisztelik, akik szellemiségét követni akarják" - írja a szocialista országgyűlési képviselő az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében.
A volt 1956-os halálraítélt úgy fogalmaz: "a magyar ,56 csak jogot védett és jogot kívánt adni minden embernek és minden elnyomott népnek, nemzetnek" és nem véletlen, hogy "másutt is a fiatalok követtek bennünket", majd osztoztak a kegyetlen megtorlásban. "Övék is ,56, s valamennyi szabadságszerető emberé" - olvasható a közleményben.

A politikus emlékeztet rá: ",56 volt a zászlónk a kádári pártdiktatúra elleni küzdelmekben, s a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon, amely során békés úton sikerült megvalósítatnunk ,56 követeléseit".

Nagy Imre és sok száz kivégzett társa adta meg a mi legitimációnkat a tárgyalásokon, a temetésen méltóságteljesen résztvevő százezrek nyomatékosították szavainkat. Nem véletlen, hogy október 23-án kiáltottuk ki közös akarattal a III. köztársaságot - fogalmaz.

Mint írja, "ami jövőbemutató példa: az egymás iránti nyitottság és bizalom, fontos kérdésekben egyetértés és összefogás, az önzetlenség - szinte senki sem nézte azt, hogy neki mi a haszna - a hihetetlen mértékű és kirobbanó aktivitás közügyekben és a szolidaritás" .
"Mindezek tükrében szomorú, hogy néhány ötvenhatos gyűlölködő nyilatkozatokat tesz arról, hogy nem kíván közösen ünnepelni forradalmunk és szabadságharcunk ötvenedik évfordulóján és a hivatalos ünnepségek bojkottjára hív fel" - olvasható írásában, amelyben Mécs Imre arra reagál, hogy Wittner Mária egykori 1956-os halálraítélt a Népszabadság című lapban kedden megjelent nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy "ezzel a kormánnyal mi nem ünnepelhetünk".

Mécs Imre idézi Nagy Imre szavait, aki hangsúlyozza: kinek-kinek szíve - és esze - joga, miként ünnepel, "de senkinek sincs joga arra, hogy bárkit is kirekesszen annak a forradalomnak a megemlékezéseiből, amelyre hatalmas összefogás volt a jellemző".

"Aki képtelen arra, hogy vélt vagy valódi sérelmein felülemelkedjen, az ne rontsa el magánérzelmeivel mások örömét. De különösen ne keltse nemzetünk rosszhírét" - teszi hozzá.
Mécs Imre meggyőződése, hogy "a még élő ötvenhatosok óriási többsége idegenkedve nézi néhány szélsőséges személy kirohanásait és gyűlölködéseit, amelyek nem reprezentálják a zömöt jelentő +csöndes ötvenhatosok+ véleményét". Ezért arra kér mindenkit, segítse elő "a XX. század egyik legnagyobb eseményének közös megünneplését. "A sajtótól pedig azt kérjük, hogy a véleményeket értékükön és súlyukon kezelje, félretéve az extremitások iránti fogékonyságot" - írja a politikus.

"Segítsük elő, hogy az önvizsgálat és a megbékélés időszaka legyen 2006 októbere, s minden jó szándékú ember méltósággal ünnepelhessen vendégeinkkel, a nemzetek reprezentánsaival együtt, beleértve azon keveseket, akik annak idején idegenkedtek tőlünk, de belátták a nép óriási többségének igazát, a szabadság, a függetlenség, a demokrácia, az emberi jogok, a magunk útján járás igazát, és akik megkövették az áldozatokat" - fogalmaz.
Mécs Imre hozzáteszi: úgy gondolja, "méltó és igazságos, hogy a sokat szenvedett és évtizedeken keresztül elnyomott, háttérbe szorított, jelentős jogaiktól megfosztott, még élő ,56-osok helyzetén javítson a ma élők társadalma". Egyre többen halnak meg, sokan szerény vagy nehéz körülmények között élnek. Jelentős erkölcsi adósságaink vannak a kivégzettek és hősi halottak özvegyei, élettársai, valamint árvái tekintetében is. Meg kell találni a módját, hogy a szűkös lehetőségeinkhez képest is enyhítsük gondjaikat - áll a közleményben.
A Népszabadság keddi számában írt arról, hogy meglehet, hiábavaló lesz Göncz Árpád, Sólyom László és Kosáry Domokos arra irányuló felhívása, hogy az 1956-os szervezetek együtt ünnepeljék a forradalom ötvenedik évfordulóját.

2006. augusztus 10. (MTI)
Keveset tudnak a magyarok '56-ról - HÁTTÉR

Keveset tudnak a magyarok 1956-ról, egyes felmérések szerint a diákok kétharmada, idő hiányában, nem is tanul forradalomról, de a meglévő ismeretek többsége is sokszor hiányos, vagy téves. Az MTI tudósítója a Szigetre kitelepült olyan tudományos szervezetek képviselőit és más szakembereket kérdezett a magyarok '56-os tudásáról, akiknek célja, hogy akár alternatív módszerekkel is, de megismertessék az emberekkel saját történelmüket.

A Lauer Learning oktatási cég és a Szocio-Gráf Közvéleménykutató Intézet közelmúltban publikált felmérésében a diákok mindössze 20 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tanult az ,56-os forradalomról. A kutatás során hétszáz, 14 és 20 év közötti fiatalt kérdeztek meg az ország több nagyvárosában. A tanulmányt készítő oktatási cég alapítója, Andrea Lauer Rice elmondta, hogy az ismeretekkel rendelkező kisebbségnek a nagy részének is sokszor helytelenek az információi; például voltak olyanok, akik Kossuth Lajost és Petőfi Sándort is az ,56-osok közé sorolták.
Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója rámutatott, hogy a diákok 17 éves korukig nem is tanulnak a forradalomról, hiszen a tananyag időrendben követi végig a történelmi eseményeket.
A szakértő, a Történelem Tanárok Egyesületének felmérésére hivatkozva, elmondta, hogy az osztályok kétharmada idő hiányában nem is tanul a II. világháború utáni eseményekről.

A szakember szerint ugyanakkor nemcsak az időhiány a gyenge pont az iskolai oktatásban. Annak ellenére, hogy ma már bőséges a szakirodalom a témában, sok tanár még mindig nem tudja pontosan, hogyan közelítsen a forradalomhoz. Tallai Gábor azt mondta, nagy probléma, hogy az ,56-os eseményeknek napjainkban sincs egységes narratívájuk, megítélésük: vannak, akik polgári forradalomként tartják számon, mások egy szocialista harmadik út modell megteremtési kísérleteként tekintenek rá, de még a XXI. században is van olyan magyar gimnázium, ahol a tanár ellenforradalomként tanítja az ötven évvel ezelőtt történteket.
Nemcsak a fiatalok tájékozatlanok azonban a forradalommal kapcsolatban, hanem a társadalom nagy része is keveset tud az ,56-os eseményekről - tette hozzá Tallai Gábor. Megítélése szerint a magyarok ismerete azért csekély, mert a rendszerváltásig nem lehetett az akkor történtekről beszélni, 1989 után pedig nem volt olyan kezdeményezés, amely felvállalta volna, hogy az ,56-os eseményeket egy közös társadalmi emlékezetbe ágyazza, így az emberek nem is foglalkoztak ezzel a kérdéssel.
Hasonlóan vélekedik az 1956-os Intézet kutatója, Lénárt András is, aki szerint Nagy Imre mártír miniszterelnök újratemetése volt az utolsó olyan esemény, amely megérintette a társadalmat. A szakember szerint az iskola, a média és a családi emlékezet hiánya az oka annak, hogy keveset tudnak magyarok ,56-ról. Lénárt András rámutatott, hogy csak azokban a családokban téma a forradalom, amelyeknek valamelyik tagja tevékenyen részt vett az eseményekben. A média nagy részén pedig nem jutnak át a tudományos témák, a híradásokban megjelenő évfordulós koszorúzások, politikusi beszédek pedig nem érdeklik az emberek többségét - hangsúlyozta a kutató.

Patonay Anita, a témával foglalkozó szakértő szerint választóvonalak figyelhetőek meg a különböző generációk között: vannak, akik átélték az ötven évvel ezelőtt történteket, így személyes élményekkel árnyalt tényszerű ismereteik vannak, azok, akik a rendszerváltás előtt jártak iskolába, más szemszögből, gyakran téves ideológiával tanulták az akkor történteket, az új generáció pedig - habár lehetősége lenne arra, hogy objektívan ismerje meg az eseményeket - egyszerűen nem érdeklődik az 1956-os események iránt.
A kutató szerint éppen ezért új módszerekre van szükség ahhoz, hogy közelebb hozzák az emberekhez a forradalmat. Patonay Anita szerint akár "trendivé" is lehetne tenni ,56 szellemiségét. Saját tapasztalatairól beszámolva elmondta, hogy az iskolák csak az ötvenedik évforduló kapcsán élnek, például, a drámapedagógia nyújtotta lehetőségekkel.
A megkérdezett szakértők egyetértenek abban, hogy elsődlegesen az oktatást kellene átalakítani ahhoz, hogy a magyarok többet tudjanak saját történelmük fordulópontjairól, ugyanakkor alternatív megoldásokra is szükség van. Például olyan projekteket kell indítani, amelyek során a közösség emlékezetét gyűjtik össze. Nagyon fontosnak tartják azt is, hogy az 1956-os szellemiség ne váljon az aktuálpolitikai csatározások eszközeivé.

Egyetértés mutatkozik a témával foglalkozók között abban is, hogy az emlékév kiváló alkalmat kínálhat arra, hogy a társadalom nagy többsége többet megtudjon történelmének ezen részéről. A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy emlékművek avatása, koszorúzások és nemzetközi delegációk látogatása önmagában még kevés ahhoz, hogy megváltozzon a magyar társadalom gondolkodásmódja, egységes kezdeményezésekre lenne szükség.

2006. augusztus 10. (Heti Válasz)
Nagy Imre a nemzeti függetlenségről

A múlt század nagyhatalmi politikája, tudjuk, kegyetlenül elbánt és ezen túl nemigen törődött Magyarországgal. Volt azonban két esemény, amellyel ez a kis ország a világ figyelmét, csodálatát és elismerését vívta ki: az 1956-os forradalom és a nyugati határ megnyitása 1989-ben. A felkelés mély történelmi nyomot hagyott. Arra, hogy az előttünk álló ötvenedik évfordulóját megünnepeljék és az eseményt méltassák, érezhetően nemcsak otthon, hanem minden földrészen készülnek. Budapesten ez alkalomból a közelmúltban két könyv jelent meg, dokumentumkötetek Nagy Imre, a forradalom mártír miniszterelnökének sorsáról a felkelés leverését követő hónapokban. Ezekről itt röviden.
Mindkét könyv - Nagy Imre Snagovi jegyzetek (Gondolat Kiadó) és A snagovi foglyok. Nagy Imre és társai Romániában (Napvilág Kiadó, Országos Levéltár) - gondos, a kort kitűnően ismerő szerkesztők kezéből került ki. Munkájukkal, kommentárjaikkal a téma szakértői majd bizonyára részletesen foglalkoznak. Néhány dokumentum ugyan egyik és másik kötetben azonos, de a két kiadás jól kiegészíti egymást. Személyes és hivatalos feljegyzések, levelek, jelentések és (jellemző módon) lehallgatási jegyzőkönyvek sokaságából alkothatunk képet a "Nagy Imre-csoport" helyzetéről. Értendők ezen mindazok a - nézeteikben részben igen különböző - személyek, akik a forradalom eltiprásakor Nagy Imrével együtt a budapesti jugoszláv követségen kerestek menedéket, s akiket aztán 1956. november végén - mikor ők, garanciáknak hitelt adva, az épületet elhagyták - szószegő módon letartóztattak és Romániába hurcoltak.

A most publikált iratok a forradalmat követő hónapokban egyrészt Snagovban keletkeztek, ahol a csoport tagjai internáltként éltek, másrészt pedig Budapesten, ahol is Kádár Jánost és környezetét felettébb foglalkoztatta, hogy az elhurcoltakkal mi történjék. A közzétett dokumentumok közül, szerzőjének és tartalmának súlyát tekintve, minden bizonnyal Nagy Imre Gondolatok, emlékezések című munkája a legjelentősebb. Nagy Imréről írt kiváló életrajzában Rainer M. János a miniszterelnök e snagovi feljegyzését már feldolgozta, de a teljes szöveget csak most olvashatjuk először. Sajátosan egészíti ki Nagy Imréről alkotott képünket, különös gondolatokra ösztönöz.
1956-ról folytatott vitákban gyakran hangzik el a kérdés: a miniszterelnök, aki az életét adta azért, hogy nem volt hajlandó megtagadni a forradalmat, vajon még kommunistának tekinthető-e? A most publikált dokumentum ismeretében azt kell válaszolni: igen. Nagy Imre töretlen politikai meggyőződését megkönnyítette az általa hangsúlyozott felfogás, mely szerint a felkelés résztvevői és céljainak megfogalmazói többségükben kommunisták voltak. Ez így, ily mértékben nem felelt meg a valóságnak, részben azonban érthetővé teszi, hogy Nagy miért tudott a forradalommal azonosulni.

Felettébb különös azonban ezen túl, hogy Nagy a maga hitét olyan tézisekkel is össze tudta egyeztetni, melyek szerint a Szovjetunióhoz való feltétlen hűség egy szocialista ország politikájának nem próbaköve, a valódi proletár internacionalizmus egyenlőséget jelent Moszkva alázatos kiszolgálása helyett, és a többpártrendszer nem mond ellent a szocialista rendszernek. Mint ahogy nem mond neki ellent a semlegesség sem, amelyet, ahogy Nagy kiemeli, a magyar nép kívánt és üdvözölt. A Varsói Szerződést, melyből Magyarország 1956. november 1-jén kilépett, Nagy eleve károsnak nevezte, mert a tömbpolitika eszközének tartotta. És többször leírta, hogy a forradalom egy megbántott nép függetlenségi harca volt, amelyet a soviniszta orosz imperializmus tiport el. Még egyszer: kommunista-e, aki ezt vallja?
Túl egyszerű volt-e ez a felfogás, egy baloldali idealista világképe? Meglehet. Ám meggondolandó, amit a kötet kiadói megjegyeznek: Nagy Imre a snagovi iratát taktikai elgondolásokkal is készíthette, védekezve, mert már sejtette, hogy ellene eljárást fognak indítani. Avagy mégis el kellene fogadnunk, hogy Nagy Imre, a tudós, elméleti ember nem volt eléggé reálpolitikus, félreismerte Magyarország helyzetét, nem számolt a Szovjetunió 1945 utáni biztonságpolitikai érdekeivel és ideológiai beidegződéseivel? Charles Gati magyar származású amerikai történész és politológus, akinek 1956-ról írt könyve a közeljövőben jelenik meg, az előzetesen tudhatók alapján mintha ezt a véleményt képviselné: a forradalom lehetősége a Moszkvával kötött kompromisszum lett volna, amit azonban a kormány nem ismert fel.

De volt-e a forradalmi Budapesten bárkinek hatalma arra, hogy ilyen útra lépjen?
Tagadhatatlan viszont az, amit Nagy Imre snagovi írásában több helyen kiemel: 1956 novemberének első napjaiban az országban nyugalom volt, és úgy tűnt, az élet hamarosan visszatér normális medrébe.
A közelgő 50. évforduló fejhajtásra, ünnepre ad alkalmat, de félő: fel fog újfent kavarni indulatokat is. A sebek ma még könnyen felszakadnak, és ami Nagy Imrét illeti, a tiltakozás jogos: ne azok magasztalják 56 miniszterelnökét, sírját ne azok koszorúzzák, akik őt 1989 előtt harminc esztendeig gyalázták. Ám Nagy Imre sorsa és hite személyes példa arra is, hogy a patriotizmus nem pártpolitikai meggyőződés függvénye. Nem a polgári tábor tulajdona, "nemzeti oldal" ily értelemben, efféle kizárólagossággal nem létezik. Végképp nem beszélve olyan ostoba kijelentésekről, melyek szerint Nagy Imre csupán a "humánusabb börtönőr" lett volna. Végül is ne feledjük, hogy a 26 éves Orbán Viktor híres beszédét 1989. június 16-án a Hősök terén Nagy Imre koporsója mellett tartotta.

2006. augusztus 11. (MTI)
Méltóságteljes ünneplésre hív fel a Pesti Srácok Alapítvány kurátora

Az 1956-os forradalom 50. évfordulójának méltóságteljes megünneplésére hív fel a Pesti Srácok Alapítvány kurátora az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében.
"Egy a lényeg, hogy az ünnepség veszekedés helyett méltóságteljes legyen, tiszteletet adva a hősöknek s ezáltal magunknak is, példát mutatva a fiataloknak" - hangoztatta Arany Tibor.
Az 56-os forradalomban is részt vevő jelenlegi kurátor úgy látja: ha valaki szívből akarja a forradalom évfordulóját megünnepelni, számtalan helyen megteheti, így például a "vasbeton temetőnél, a Corvin közben, a Széna téren, a Tabánnál, vagy a Rákoskeresztúri temetőben".

Az 56-os szervezetek között korábban vita bontakozott ki arról: részt vegyenek-e a forradalom ötvenedik évfordulóján rendezett központi ünnepségeken. Arany Tibor írását a vita ihlette, de ebben a kérdésben nem foglal állást.
Az 1956 Alapítvány és az Élő 56 arról nyilatkozott, hogy távol marad a közös megemlékezéstől, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség viszont a közös ünneplés mellett érvel.
Sólyom László köztársasági elnök egy hetilapnak augusztus elején adott interjújában úgy fogalmazott: "Magyarországnak (...) méltóan kell szerepelnie a világ előtt, hogy ne érje szégyen se az országot, se az '56-os forradalmat". Kosáry Domokos, az 1956-os Emlékévet Előkészítő Emlékbizottság elnöke pedig egy napilapnak azt mondta: "a nemzet érdeke a kormány összetételétől független ünnep. A megosztottság rosszat tesz az országnak, ezért arra kérem Wittner Máriát, gondolja át még egyszer, mit cselekszik".

Wittner Mária 56-os halálraítélt, a Fidesz országgyűlési képviselője a Népszabadságnak nyilatkozva úgy fogalmazott: "ezzel a kormánnyal mi nem ünnepelhetünk".

2006. augusztus 12. (Zalai Hírlap)
Zalai Hírlap- Méltó mementó az ötvenedik évfordulón

Rosta Sándor és Varga Lajos szerkesztői munkájának, a kitartó forrásgyűjtésnek, a hagyományőrző szervezetek támogatásának és a megyei, városi önkormányzat anyagi hozzájárulásának köszönhetően nemrég a zalaegerszegi Keresztury-könyvesboltban már kézbe is vehette a nagyközönség a hiánypótlónak szánt kötetet, melyet a kiadó Hajdu Gyula és a szöveget gondozó Ferencz Győző is az érdeklődők figyelmébe ajánlott a bemutatón.
- Sajnos egy kissé megkéstünk a kötettel, sokan ugyanis nem élnek már a forradalmi események zalai résztvevői közül. E csúszást az anyagi források hiánya okozta; háromszor is pályáznunk kellett a civil alaphoz, mire a kért 525 ezer forint helyett 285 ezret elnyertünk - elevenítette fel a kezdeteket Rosta Sándor, hozzátéve: az ötletet az Élni emberül című, mintegy 200 visszaemlékezést tartalmazó kiadvány tematikája adta. Sokak bátorítására végül elkezdték a gondos szervezést igénylő munkát, melyet, mint megtudtuk, tovább nehezített a kiküldött adatlapok gyakran hiányos kitöltése - bár később már inkább a bőség zavara jellemezte a vállalkozást. A kitűzött célt azonban kétségkívül sikerült teljesíteni: a személyes epizódokat felvonultató gyűjtemény a maga eszközeivel őrzi, ébren tartja a forradalom lángját fél évszázadnyi időtávlatból is.
49 visszaemlékezés, 150 adatlap, megannyi csatolt dokumentum, ítélet és egyéb okmány, mellyel a kötet, szándéka szerint hidat épít a levéltári szakmai anyag és a bajtársak sorsa, emlékei között. Szerkesztője úgy véli: most még megvan az a szinte utolsó lehetőség, hogy feltárjuk és bemutassuk a magyar ifjúságnak ezeket a történelmi tényeket, az igazságot. Rosta Sándor szerint ugyanis ş56 nem szerepel világtörténelmi jelentőségéhez méltó súllyal a tankönyvekben, az pedig nagyon sajnálatos, hogy ş90 után sem történt meg a szükséges szemléletváltás az oktatásban.
A Zalai '56-osok visszaemlékezései tanúságtétel a meghurcoltak, megnyomorítottak, üldözöttek és tönkretettek fájóan népes táborának néhány megyénkbeli képviselője tollából. A következő generációk számára örökíti át az emlékeket, ahogyan évtizedekkel később papírra vetették ők vagy hozzátartozóik, s melyeknél - minden szubjektív vonás, személyes értékítélet ellenére - emberközelibb hangvételű forrásokkal aligha szembesülhet az utókor.
Így a kiadvány a levéltárosi, történészi tudományos kutatások publikált eredményeinek mintegy mellékleteként állhat az ş56-os események minél mélyebb feltárásának szolgálatába.
Nem volt könnyű vállalkozás, de a végeredmény feledteti a nehézségeket - a közelmúltban napvilágott látott a Zalai 56-osok visszaemlékezései című dokumentumkötet, mely a forradalom és szabadságharc helyi történéseit ismerteti az átélők szemszögéből.

2006. augusztus 13. (MTI)
Programok '56-ról a Szigeten

Az emlékévhez kapcsolódóan több szervezet is ,56-ról szóló programokkal várta és várja a fiatalokat a Sziget fesztiválon.
A civilek és a tudományos intézetek legfontosabb célja, hogy közelebb hozzák a fiatalokat az ötven évvel ezelőtti forradalomhoz, akár alternatív módszerekkel. Egy közelmúltban publikált felmérés szerint ugyanis az iskolások mindössze ötöde tanul az 1956-os eseményekről.
A Terror Háza Múzeum külön helyszínnel képviselteti magát a Szigeten. Minden nap történelmi dokumentumfilmeket vetítenek, egyebek mellett az 1958 júniusában zajló Nagy Imre-perről készült propagandafilmet is láthatják az érdeklődők.

A rendezvény egész ideje alatt gyűjtik a fiatalok '56-os családi emlékeit, az elmesélt történetekről felvételeket készítenek. Emellett tesztlapokon próbálják felmérni a résztvevők tudását a forradalomról.
A Terror Háza Múzeum helyszínén képviselteti magát a Freedom Fighter 1956 című számítógépes játékot kifejlesztő Lauer Learning oktatási vállalkozás is. A világhálóra szeptemberben felkerülő játékot a Szigeten ki is lehet próbálni. Az interaktív képregény az ,56-os eseményeket dolgozza fel, kiegészítve korabeli felvételekkel, szemtanúk visszaemlékezéseivel.
Az 1956-os Intézet és a Káva Kulturális Műhely közös helyszínen várja az érdeklőket. A Civil Szigeten felállított sátorban minden nap színházi helyzetgyakorlatokkal mutatják be az forradalom mindennapjait. A sátorban két iskolás gyermek naplóján keresztül ismerhetik meg az érdeklődők az 1956-os történéseket. A naplóbejegyzéseket korabeli fotók és dokumentumrészletek egészítik ki.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is képviselteti magát a Szigeten. A sátorban kiállítanak számos fotót azok közül a fényképek közül, amelyeket nemrég hoztak nyilvánosságra '56-os magyar menekültekről.
Az Ausztriában készült felvételeket a szervezet DVD-n már megjelentette, a képeket ősszel tárlaton mutatják majd be. A menekültügyi sátorban vasárnap is vetítik Szobolits Béla filmjét Amikor kellett, ott voltam címmel, amely Diera Emil '56-os veterán életét mutatja be.

2006. augusztus 14. (Magyar Hírlap)
1956-os honlap a forradalom legkisebb jele nélkül

honlapmustra
"A kormány tudomásul veszi, hogy az emlékév programjának megvalósítási költségeire a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében 2005. évben 405 millió forint áll rendelkezésre, a 2006. évi költségvetési törvényjavaslatban 1,588 millió forint előirányzat került tervezésre" - áll míves magyar nyelven a kormányhatározatban, amelynek teljes szövege a 19562006.hu címen érhető el. Szép nyelv a magyar, lehet úgy is kormányhatározatot kiadni, hogy közben a kormány nem határoz véglegesen semmiről. Ez egyben azt is jelentheti, hogy végleg leszámoltunk a Kádár-kor nyelvi örökségének kínos precizitásával, ti. hogy a krumplileves, az legyen krumplileves. Persze ne legyünk igazságtalanok, a kormány határozott, az emlékév megy, a nép emlékezik. (A szobrok formálódnak az öntőműhelyekben, az iskolások tanulmányi versenyekre készülnek, a Civil Szigeten az 1956-os Intézet is kinn van - szóval az emlékév éppen olyan sikeres, mint a tavalyi, amikor József Attilára emlékeztünk.)
A 1956-os emlékév honlapján mindezt pontosan dokumentálják, az említett kormányhatározatokon túl itt olvashatunk arról, hogy milyen filmek készülnek, hogy milyen könyvek jelennek meg, milyen pályázatokat írtak ki, és hogy kik és milyen bizottságok készítették elő a programokat. Ráadásul a site szemmel láthatóan gondozott: egyszerűsége miatt átlátható, időnként frissül, van sajtószemle (két cikkel), az ajánló rovatban pedig egy már-ciusban bezárt kiállítást találunk.
Az egyszerű felhasználónak sokkal érdekesebb a honlap oldalága, a kezdő lapon választható 1956 - utak, keresztutak című szájt. Itt korabeli filmek standfotói, újságcikkek segítségével kóborolhatunk végig a szabadságharchoz vezető út állomásain. Igaz, legtöbbször nehéz kiszámítani, honnan hova érkezünk. A nyitó lapon található filmcímekre kattintva végigkövethetjük a filmek cselekményét, olvashatunk és nézhetünk témákhoz kapcsolódó érdekességeket. Legyen szó a párt kritizálhatóságáról (Gábor Pál: Angi Vera), a Rajk-perről (Makk Károly: Szerelem), a lótenyésztés dilemmáiról (Kovács András: A ménesgazda), a Don-kanyarról, a gulagról (Lugossy László: Azonosítás) vagy a parasztvilágról, a kulákokról (Fábri Zoltán: Húsz óra). Az oldal előnye, hogy nagyszerű fotókkal illusztrálja a kort, hátránya, hogy teljesen felesleges: átláthatatlan, lassú és logikátlan. Alapvető filmek hiányoznak, például Sándor Pál Szerencsés Dánielje vagy Bereményi Géza Eldorádója, a témák között nem lehet ide-oda ugrálni, keresni, nincsenek átfogó tanulmányok, csak kisebb szövegbokszok. És ami a legfontosabb: hiányzik a forradalom.
A 19562006.hu olyan, mint a kormányhatározat idézett mondata: a röhej és az érdektelenség között egyensúlyoz. Sebaj, az emlékévek már csak ilyenek. mg

www.19562006.hu
tartalom 5
használhatóság 3
kinézet 6

2006. augusztus 14. (Népszava Online)
56 öröksége

16 éve, amikor a sajtó először merte 56-ot forradalomként emlegetni, a kivégzett Nagy Imre, Maléter Pál, Losonczy Géza, Szilágyi József és Gímes Miklós neve visszhangzott a médiában. Ki gondolta volna akkor, hogy az 50. évforduló évében e nevek közül már csak egy, a hajdani miniszterelnöké bukkan fel itt-ott, a többit jószerivel elfelejtik. Helyettük bevésődik majd Wittner Mária, Balázs-Piri László, és más aktuálpolitikai manipulációban utazók neve, akiknek ma minden szavát issza, és velünk is itatja a sajtó.

Egy felmérés szerint a fiatalok nagy részét nem érdekli 56, és alig tudnak róla valamit. Jó úton haladunk, hogy még azok is elveszítsék a kedvüket, érdeklődésüket, akik eddig emlékezni, tájékozódni, megismerni akartak.
Miközben az államháztartási hiánycsökkentés miatt minden kiadás meggondolandó, az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára a szűkös körülmények között is tekintélyes forrás jutott. Az ünnepségek előkészítésére, több mint egy éve közbizalomra méltó emlékbizottság alakult. Azonban az évforduló elé már tavaly baljós árnyakat vetített az a 2005. július 7. keltezésű meghívólevél, mely Bush elnököt invitálta a félévszázados forradalom-ünneplésre, Orbán Viktor és több ismert jobboldali aláírásával. Nyilvánvaló volt, hogy a regnáló kormánnyal szemben magukat tartották illetékesnek a meghívó fél szerepére. Idén már június 16. előtt is a törvényes magyar kormány, és különösen a kormányfő kirekesztésére hívott fel Wittner Mária FIDESZ képviselő, és Balázs-Piri László, mint a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviselői. 56 örökségére hivatkozva meghirdették a kormányétól elkülönülő ünneplést, miközben a 93 éves Kosáry Domokos, az MTA volt elnöke a félévszázados megemlékezés közösségéért életkorát meghazudtolva vállalt felelősséget. Sólyom László köztársasági elnök legmagasabb szintre emelte az egységes ünneplés ügyét, - és Magyarország jó híre, az összefogásra, a szabadságvágyra vonatkozó példája vált az ünnep tétjévé. Kétségek merülnek hát fel a vonatkozó négy párti megállapodás őszinteségét illetően; miféle erkölcsi parancs engedi meg e követelőző kirekesztést? Más lenne a forradalom öröksége itt és más amott?
A FIDESZ-közeliek elképzelése szerint az örökség domináns vonása a baloldaliság totális megbélyegzése, történelmi alakjainak az elutasítása, és mai képviselőinek a megszégyenítése. Ehhez tartozik az oroszellenesség hangsúlyozása akkor is, amikor másfél évtizede független az ország. Ebbe az örökségbe belefér a II. világháborús szovjetellenes propagandának az igazolása, a háborús bűnösök keresztes lovagokként való rehabilitáltatása, az életüket a háborúban Magyarországon áldozó szovjet katonák emlékművének elbontatása, határrevíziós turuljelkép állítása. A FIDESZ-közeli forradalom felfogás vallásos mázú; Mindszenty panteonját a Terror Háza kínálja, azt a látszatot keltve, mintha személye és mondandója a forradalom lényegi eleme, nem csak egy részlete lett volna. A baloldal ördögábrázatának általánosításához tartozik, hogy a megtorlók által eltiport, a forradalmat 30 évig szimbolizáló kommunista mártírok (Maléter Pál, Losonczy Géza, Angyal István, Bárány János...) emlékét kiretusálni, elhalványítani törekszenek. Az élő, személyükben 56-ot képviselő, baloldali közéleti emberek ismételt megalázása is beletartozik a képbe: szinte mintha forradalmi érdemeket szerezne az, aki kifütyüli Mécs Imrét, vagy Göncz Árpádot.
Pedig az "örökség" szó közhasználatú értelme sem arról szól, hogy a vagyont öröklőnek újra kell teremtenie az örökségét, hanem, hogy ajándékként, akár érdem nélkül, tulajdonába kerül az. A forradalmat fémjelző hősök - akár fegyveresek voltak, akár politikusok, vagy mások - harca nem november 12-ével zárultak le, ahogy a Legfelsőbb Bíróság a háborús események lezárultát e nappal deklarálja, hanem a felelősségvállalás folyamatával, melyben dacolva a megtorlás rájuk sújtó következményével, az események tisztázását sorsukkal összekötötték. 1956 forradalmának és szabadságharcának öröksége, nem hagyományőrzés, nem ideológiai, bel,- vagy külpolitikai minta, hanem elsősorban erkölcsi üzenet, mely azt hirdeti, hogy a diktatúra, sőt a megtorlás elvakultságának kilátástalan körülményei között is szót kell érteni az ország jobbsorsának elérése végett. Nem kizárólag a forradalomban, hanem döntően és végérvényesen az azt követő megtorlásban formálódott az örökség lényegévé a közös sorsért vállalt egyéni felelősség.
A forradalom hagyatékát számomra leginkább a börtönlevelek őrizték meg. A kivégzettek utólag, vagy soha át nem adott leveleivel, a virágnyelven írt szavakkal, és a sorok közé értendő, de soha le nem írt üzenetekkel. A feleségnek, anyának, gyerekeknek írt szavak erkölcsi tanulsága a börtönfalakon átnyúló közösség kifejezése, a szóértésbe vetett töretlen bizalom.
Ugyanakkor a megtorló magánéletére is hatással volt az önkény, és az ő levele is olyan nyom, mely jellemző az akkori társadalomra. Találóan mondja Huszár Tibor Kádár Jánosné férjéhez 1958-ban írt leveléről: "... e levél túlzásai ellenére pontos látlelet egy életvitel ellehetetlenüléséről, a megtorlás politikájának lelket szikesítő következményeiről." Látlelet, de nem örökség! Mert történelmi örökséggé az erkölcsi érték válik, míg él a társadalmi emlékezetben a mintakép.
Mindazok, akik abban az időben emberségesek tudtak maradni a másik féllel szemben, saját félelmeik közepette, álltak bármely oldalon, ezzel erkölcsi örökséget hagytak ránk.
Aki elfogadhatóbbnak tatja a lincseléseket, és pogromokat, mint a sortüzeket, annak éppen úgy nincs köze 56 mártírjaihoz, mint aki ennek fordítottját erőltetné az emberekre. Ha Rácz Sándor így értené szavait - "a gyilkost nem lehet ártatlannak, hősnek tekinteni" - akkor egyetértenék, de félek, hogy az ő ítélete csak az egyik oldalra szól. 56 be nem váltott reménye, - hogy a jóakaratú emberek egy oldalon álljanak, - is a 12 nap és a megtorlás öröksége maradt. Ez az idea vezette Nagy Imrét és mindenkit, aki nem vált a paranoia martalékává még akkor sem, amikor a racionalitás egyenlő volt a bizalmatlansággal.
Egyesek arról vitáznak, kik lehetnek 56 örökösei. De kik az örökhagyók? Sokan voltak, sokfélék. Így az örökség is sokféle.
Egy biztos: a hőzöngés, a kirekesztés nem tartozik bele.
Donáth Ferenc (A szerző orvos és jogvédő)

2006. augusztus 15. (MTI)
Megkezdődött a 34. Tokaji Írótábor

Az irodalom az emberről és az emberiségről való ismeretek több évezrede gyarapodó kimeríthetetlen tárháza, önnevelésünk, felnőtt önismeretünk, világban való tájékozódásunk csonka lenne nélküle - mondta Vasy Géza irodalomtörténész a 34. Tokaji Írótábor keddi megnyitóján.

A mintegy kétszáz hazai és határon túli magyar író, költő, irodalomtörténész részvételével augusztus 17-ig tartó rendezvény fő témája ezúttal az irodalmi nevelés a huszonegyedik században.
Ezzel kapcsolatban az írótábor kuratóriumának elnöke az új évezred nagy veszélyének minősítette, hogy a fiatalabb korosztály körében egyre csökken a korábban még természetesnek tekintett olvasási kedv.
Mint mondta: bár olvasni tudó nép a magyar, ugyanakkor az olvasás-szociológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy egyre kevesebbet olvasunk, és a minőséggel is baj van.
"Sajnos az olvasáskultúrával egyre több a gond az új évezredben"- fogalmazott. Az olvasáshoz azért kell ragaszkodni, mert nélküle az ember nem képes elsajátítani magas szinten az anyanyelvét, mert bármi is lesz a hivatása, mindig szükség lesz rá.
Az iskolai és iskolán túli irodalmi nevelés válságban van - szögezte le Vasy Géza, hozzátéve: "nem az iskola, és nem az egyes emberek a hibásak ezért, hanem az a korszellem, amely azt sugallja, hogy az érvényesüléshez, a gazdagodáshoz nincs szükség irodalomra, művészetekre".

Nagy tévedés ez, az egyén és a társadalom máris látja kárát. Az írótábor éppen azért tűzte központi témájává az irodalmi nevelés kérdését, hogy felhívja a köz figyelmét a bajra, és gyógymódokat találjon rá - mondta.
Az írótábor kuratóriumának elnöke a megnyitón szólt arról is, hogy a központi téma mellett az írók, költők, irodalomtörténészek megemlékeznek Bartók Béla munkáságáról, születésének 125. évfordulója alkalmából, "Bartókra nagy hatással volt az irodalom, és fordítva, az irodalom alkotóira is" - fogalmazott.

Vasy Géza az írótábor résztvevőinek szívbeli kötelességének nevezte, hogy megemlékezzenek 1956 forradalmáról és szabadságharcáról, mert "a forradalom előkészítésében, végig vitelében, a leverése utáni ellenállási kísérletekben a magyar irodalomnak igen jelentős szerepe volt".

2006. augusztus 15. (MTI)
A Magyar Nemzeti Galéria fogadja be Pauer Gyula 1956-os kiállítását

A Kossuth-díjas Pauer Gyula Budapest szétlövetése című, köztérre álmodott kiállítását október 14-től a Magyar Nemzeti Galéria fogadja be - közölte a művész asszisztense kedden Budapesten.
Az eredetileg a belvárosi Városháza parkba szánt köztéri kiállítás anyagi és politikai okok miatt hiúsult meg - mondta Paksi Endre Lehel sajtótájékoztatón. Hozzátette: hiába volt Schiffer János főpolgármester-helyettestől írásos engedélyük a terület kiállítássá való átalakítására, az SZDSZ liberális sátra miatt erre nem kerülhetett sor.
A Kossuth-díjas, világhírű szobrász és performansz művész 16 darab, kétsoros, álló "pszeudo-kőlapokból" tervezett "festmény-installációja" így október 14-től december elejéig a Magyar Nemzeti Galéria nemrégiben átalakított "A" épületében látható majd - mondta az asszisztens.
A kiállítás fotódokumentumok alapján mutatja be azt, hogy a szovjet csapatok miként lőtték Budapestet. A koncepció szerint nem a politikát vázolnánk, hanem azt, ahogyan a "szovjetek büntetése" hatott a városi környezetre - tette hozzá Paksi Endre Lehel.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának emlékévében mintegy félszáz képző- és iparművészeti, valamint fotótárlatot szerveznek állami támogatással - tájékoztatta korábban az MTI-t az emlékévet előkészítő bizottság. A kiállítások több mint 80 százaléka ősszel nyílik meg.

2006. augusztus 15. (MTI)
Közadakozásból valósul meg Csömörön 1956 és a kommunizmus áldozatainak emlékműve

Megérkezett a csömöri helyszínre az a 20 tonnás kőtömb, amelyből a szobrász elkészíti a kommunizmus 100 millió áldozatának, valamint az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak együttesen emléket állító műalkotást - közölte keddi sajtótájékoztatóján a Gloria Victis Kht. elnöke.
Fábián Pál a szobor létrehozására tavaly alakult társaság nevében elmondta: tudomása szerint a világon ez lesz a kommunizmus áldozatainak emléket állító első olyan alkotás, amelynek költségeit teljes egészében adományokból fedezik.
A megvalósításhoz szükséges 20 millió forintból eddig 5 millió gyűlt össze, a hiányzó részt kölcsönből teremtették elő. A magyar adományokon kívül Németországból, Ausztráliából, Tajvanból és Finnországból érkeztek kisebb-nagyobb összegek az alapítvány számlájára, s mindenhonnan várják a további pénzeket.
A társaságot három, a Pest megyei Csömörön élő idős ember alapította, akik maguk is a kommunizmus kárvallottjai közé tartoznak, szovjet fogságban, illetve az 50-es években Rákosi börtöneiben töltöttek el hosszú éveket - hívta fel rá a figyelmet az elnök.
Az úgynevezett "ikerszobornak" a helyi önkormányzat biztosít helyet a község temetője melletti köztéren. Az alkotás elkészítésére Víg János szobrász művészt kérték fel, aki a kő egy részéből "világfalat" formál. Ezen ólom felhasználásával rajzolja fel azt a térképet, amelyen azok a városok, falvak lesznek láthatók, ahol a legtöbben estek áldozatul a kommunista rendszer rémtetteinek.
Az alkotás másik fele egy jégtörő hajóorrot formál, utalva rá, hogy az 1956-os forradalom kezdte meg a nagy szovjet hatalom kereteinek szétbomlasztását. Az alkotás része lesz egy harang, egy fémből készülő lyukas zászló és a rabságot kifejező szögesdrót is.
Az ikerszobrot - ha a további adományok nagyobb része addig megérkezik a társaság számlájára - október 21-én avatják fel - tette hozzá Fábián Pál.

2006. augusztus 17. (MTI)
Az államfő mond beszédet az október 22-i díszünnepségen

A köztársasági elnök mond beszédet október 22-én, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából - mondta Wéber Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal sajtófőnöke szerdán az MTI-nek. A kormányszóvivő tájékoztatása szerint a miniszterelnök október 23-án a parlamenti megemlékezésen szólal fel.
A köztársasági elnök és a miniszterelnök szerdán az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójáról egyeztetett. A kormányfő azzal a javaslattal élt a megbeszélésen, hogy október 22-én az Operaházban a köztársasági elnök mondjon ünnepi beszédet.
"Gyurcsány Ferenc szerint ugyanis a megemlékezések akkor szolgálhatják igazán a nemzeti összetartozás erősítését, ha a központi ünnepségeken keresztül is az ország minél több polgára érezheti magáénak a forradalom emlékét" - áll az MTI-hez szerdán este eljuttatott közleményben, melyben olvasható az is: a kormányfő és a köztársasági elnök közötti rendszeres egyeztetések sorába illeszkedő megbeszélésen az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának megünnepléséről, a hivatalos állami ünnepségsorozat előkészítéséről esett szó.
Tavaly és tavalyelőtt az operaházi díszelőadás szónoka Gyurcsány Ferenc volt. Danks Emese kormányszóvivő az MTI érdeklődésére elmondta: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök október 23-án a parlamenti megemlékező ülésen mond beszédet.

2006. augusztus 18. (MTI)
Szent István-díj az 1956-os forradalom kiemelkedő személyiségének

Dosztál Bélát, az 1956-os forradalom székesfehérvári eseményeinek egyik vezetőjét tartotta méltónak az idei Szent István-díjra az elismerés odaítéléséről döntő kuratórium; a kitüntetést Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a kuratórium elnöke adta át pénteken.
A 83 esztendős Dosztál Béla a forradalom székesfehérvári nemzeti bizottságának titkára volt.
Politikai magatartása miatt már az 1950-es évek elején Kistarcsára internálták. A forradalom székesfehérvári eseményeibe 1956 október 27-én kapcsolódott be, s lett a nemzeti bizottság ideiglenes előkészítő bizottságának tagja, majd titkára.
Tevékenységéért 1957 januárjában letartóztatták, internáló táborba helyezték, 1958-ban 12 évi szabadságvesztésre ítélték, amit a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 15 évre súlyosbított. 1964-ben kegyelemmel szabadult.
A magánszemélyek által 2004-ben alapított Szent István-díjat az alapító okirat szerint az nyerheti el, aki a Szent István-i keresztény értékrendnek megfelelő életet él vagy élt, annak szellemében tevékenykedett, és területén kiemelkedő tevékenységet végez vagy végzett.

2006. augusztus 19. (Délvilág)
Bartók zenéjét is megfestették - A forradalom az egyik téma a makói művésztelepen

Bartók Béla muzsikáját hallgatja a makói művésztelep egyik alkotója, miközben a zene hangulatát próbálja visszaadni a vásznon. A határon túlról érkezett alkotóknak a Bartók-évforduló mellett az 56-os forradalom emléke is témát adott.
A határon túli magyar művészeket vendégül látó alkotótábor tagjai igen különböző módon fejezték ki gondolataikat a mottóként megadott témával kapcsolatban. Sípos László felvinci festő, grafikus például ebben az esztendőben is óriási tusrajzokba tömörítette gondolatait. A forradalom ihlette alkotásán egy Minotaurusz-fejű ember hegedül, azaz egy szörnyeteg muzsikál, de hasonlóan allegorikus a bartóki életművet ábrázoló kép is, amely a művészi nagyságot helyezi szembe a Pegazusról lebukfencező esendő alak figurájával.
Székely Géza viszont elsősorban a Bartók zenéjében rejlő drámaiságot és a dallamain átszűrődő szomorúságot próbálta visszaadni olajképein. A kolozsvári festő alkotás közben folyamatosan a szerző műveit hallgatta. Mint mondja: magáénak érzi a legmélyebb, archaikus gyökerekig visszanyúló , ugyanakkor nagyon korszerű, egyetemes műveket alkotó látásmódot. Ugyanez a téma Földessy Péter munkácsi festő számára sem volt nehéz, hiszen már jó ideje foglalkoztatja Bartók élete és művészete.
A makói művésztelep állandó vendége - aki alig egy hónapja vette át az Ukrajna érdemes művésze kitüntető címet - októberben önálló kiállításon mutatja be a Bartók-évforduló kapcsán született alkotásait Kijevben. A kárpátaljai művész itt készült akvarelljei közül a záró kiállításon minden bizonnyal monumentális Bartók-portréja, valamint a Cantata profana szarvasfiait ábrázoló képei és lesznek láthatók.
A szabadkai keramikus, Vékony Lajos a makói művésztelepen alkotott először máztalan porcelán samott figurákat, azóta teljesen sajátjává vált ez a kifejezésmód. Az ellentétek harcát mitológiai és bibliai témák szoborrá formázásával jelenítette meg az idén. Közülük leginkább Dávid és Góliát küzdelme rokonítható az '56-os forradalom emlékezetével. Az ugya ncsak szabadkai festő, Gyurkovics Hunor a forradalom évfordulója alkalmából készített sorozatot. Művei filmszerűen jelenítik meg az 1956-os eseményeket, a forrongó nép szimbolikus megfogalmazásától egészen az emlékezésig.
A XVI. makói művésztelepen készült alkotásokat a záró kiállításon láthatja a közönség. A tárlatot Trogmayer Ottó Széchenyi-díjas régész nyitja meg a hagyományoknak megfelelően augusztus 20-án, délután 5 órakor a József Attila múzeumban.

2006. augusztus 20. (MTI)
Augusztus 20. - Eltérően vélekedtek a politikusok Szent István örökségéről - ÖSSZEFOGLALÓ

Eltérően vélekedtek Szent István örökségéről a politikusok vasárnap, az augusztus 20-i ünnepen.
Szent István király ma régiókat hozna létre, régiópárti lenne - jelentette ki Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter a tiszaújvárosiak Szent István-napi ünnepségén. Az Országgyűlés felelőssége, hogy meghozza azokat a változtatásokat, amelyekhez kétharmados többség kell, a kormány felelőssége pedig az, hogy mindazokat a reformdöntéseket meghozza, amelyekhez elég a kormánytöbbség - jelentette ki a miniszter, aki azt hangsúlyozta, hogy Gyurcsány Ferenc kormánya elkötelezett a reformok mellett.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke Veszprémben viszont azt hangsúlyozta, hogy a megyerendszert Szent István király teremtette. Ez olyan érték, mely kiállta az idő próbáját és túl fogja élni a változtatást akaró mostani próbálkozásokat is. Lezsák Sándor szerint Szent István életművének tudatában reménykednünk kell, hogy országunk újra keresztény lesz, egy keresztény Európában.
A politikai erkölcsöt kérte számon a miniszterelnökön Áder János, az Országgyűlés fideszes alelnöke. "Az ország vezetője politikailag erkölcstelennek bizonyult" - jelentette ki Hódmezővásárhelyen az ellenzéki politikus, aki Szent István király Imre herceghez intézett intelmeiből arra emlékeztetett, hogy a hatalmat a zsarnokságtól csak egyetlen dolog, az erkölcs választja el.
Áder János szerint annál nem érhet súlyosabb csapás egy nemzetet, minthogy lemondjon arról, hogy számon kérje vezetőin az alapvető erkölcsi szabályok betartását.
Budapestre hívta dolgozni a határon túli magyar fiatalokat Demszky Gábor főpolgármester, aki az augusztus 20-i ünnepen azt hangsúlyozta, hogy Budapest az egész nemzet fővárosa. Szent István azon gondolatát idézte, hogy a soknyelvű ország erősebb az egy nyelvűnél. "Az ő nyomában jártak Budapest alapítói is, akik sok kultúrájú fővárost építettek itt, a Duna partján" - mondta. Hozzátette: Magyarország fővárosát magyarok, németek, svábok, szerbek, szlovákok, zsidók együtt építették virágzó metropolisszá a XIX. század végére. Budapest ma is színes, multikulturális nagyváros, lakosságának legalább nyolc százaléka valamilyen kisebbséghez tartozónak vallja magát. A fővárosban ma hatvanezernél több külföldi állampolgár él tartósan - mutatott rá a főpolgármester.
Szent István az első ezredforduló korszakváltásának széles látókörű egyénisége volt, aki meggyökereztette a keresztény gondolkodást és a nyugati mintákat a Kárpátokon belül -jelentette ki Katona Kálmán, az MDF főpolgármester-jelöltje a párt budapesti megemlékezésén. Csepelen, az MDF helyi szervezete által állított Szent István-emléktáblánál Katona Kálmán mellett koszorút helyezett el Tóth Mihály, a kerület szocialista polgármestere is.
A Magyar Honvédség történetében első alkalommal nő - Németh Csilla hadnagy - volt az eskü szövegének előmondója az augusztus 20-i ünnep alkalmával a budapesti Kossuth-téren rendezett tisztavatáson.
Ünnepi beszédében megszilárduló honvédséget, új katonai kultúrát és szemléletet, modern haderőt vázolt fel Szekeres Imre honvédelmi miniszter. A politikus a 144 fiatal honvéd- és határőrtiszt előtt sikeresnek értékelte a két évvel ezelőtt kezdődött mély változást, az áttérést az önkéntes haderőre, ami - szavai szerint - az önállóság, a kezdeményezőkészség, a fegyelem és a csapatszellem ötvözetét adja.

A központi állami ünnepség a Magyar Köztáraság lobogójának ünnepélyes felvonásával kezdődött Budapesten, a Kossuth téren. A katonai tiszteletadással rendezett ünnepségen részt vett Sólyom László köztársasági elnök, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke.
Meghaladta az egymilliót azoknak a magyaroknak a száma, akik aláírásukkal erősítették meg: imádságukkal csatlakoznak a nemzet lelki megújulásért meghirdetett idei imaévhez - jelentette be Erdő Péter bíboros, prímás a Szent István-bazilika előtt az augusztus 20-i ünnepi szentmise előtti köszöntőjében.
Az esztergom-budapesti érsek mutatta be az ünnepi szentmisét Juliusz Janusz apostoli nunciussal és a püspöki konferencia tagjaival közösen a téren összegyűlt több ezres tömeg előtt.
Stanislaw Dziwisz bíboros, krakkói érsek szentbeszédében a lengyel és a magyar nemzet barátságáról, valamint 1956-os küzdelméről is szólt. A tavaly elhunyt II. János Pál személyi titkára a két nép közötti szimpátiáról szólva kiemelte: "elég csak megemlíteni az 1956-os esztendőt, amikor a magyar nemzet egy szívvel kívánta a szabadságra vágyó lengyel nép felkelésének sikerét, és amikor ugyanez a lengyel nemzet nagy figyelemmel kísérte a ti hittel és reménnyel teljes szabadságharcotokat és küzdelmeteket azzal a hittel és reménnyel, hogy mindez az áldozat meghozza a várt gyümölcsöt".
Az eseményen részt vett Sólyom László jelenlegi és Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, valamint Boross Péter volt miniszterelnök is. Jelen volt a politikai élet, a diplomáciai testület és az egyházak számos képviselője.
A szertartás után a magyar bíboros átnyújtotta a pásztorbotot Krakkó érsekének, megkérve őt: vezesse az idei Szent Jobb-körmenetet.

2006. augusztus 21. (MTI)
Kiállítással emlékezik meg egy bécsi múzeum az 56-os magyar menekültekről

Menekülés Bécsbe-Magyarország 1956 címmel kiállítást nyit szeptember elején az osztrák fővárosban a Wien Museum Karlsplatz, amely az 1956-ban Ausztriába menekült magyarok befogadásával és továbbutazásának a segítésével kapcsolatos kordokumentumokat mutat be.
A Wien Museum Karlsplatz hétfőn az MTI-hez eljuttatott tájékoztatójában arról adott hírt, hogy a november 26-ig nyitva tartó kiállításon képet adnak arról is, ahogyan a kezdeti spontaneitás után szervezetté vált a magyar menekültek segítése Ausztriában. A kiállítás szervezői emlékeztettek arra, hogy több mint 180 ezer magyar menekült Ausztriába, több mint 80 százalékuk azonban továbbutazott, és végül mintegy 15 ezer magyar telepedett le az osztrák fővárosban.
Ausztriában számtalan rendezvényen emlékeznek meg a következő hetekben az 1956-os magyar forradalomról. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök júliusi bécsi látogatásakor jelentette be, hogy október közepén a két ország vezetői az osztrák fővárosban emlékülést tartanak, amelyre már jelezte részvételét Ausztria államfője és szövetségi kancellárja.

A megemlékezések sorába tartozik az a kétnapos felsőpulyai (Oberpullendorf) konferencia is, amelyet az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének a társrendezésében tartanak szeptember 9-10-én. A rendezvény védnökei között van Szili Katalin és Andreas Khol, a magyar, illetve az osztrák parlament elnöke. A Bécsi Napló legfrissebb számának értesülése szerint a tanácskozáson első alkalommal szeretnének átfogó képet adni különféle országos felmérések alapján az 1956. november 4-én megindult magyar menekülthullámról. A szervezők szerint a fórumon kevésbé tekintik célnak a forradalom előzményeinek, kitörésének és kibontakozásának a bemutatását és értékelését, sokkal inkább a magyar forradalom európai visszhangjával, illetve a menekültek befogadásának a kérdéskörével foglalkoznak.

Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége emlékbélyeget bocsát ki az 1956-os forradalom 50. évfordulójára az osztrák postával kötött megállapodás alapján. Az 55 eurócentes bélyeget a Bécsben élő Kaitan Róbert 56-os magyar grafikus tervezte.

2006. augusztus 22. (MTI)
Múzeum - Szerelmi zálogból lett 1956-os relikvia

Kossuth-címerrel díszített gyűrűt készített egy szegedi fiatalember szerelmének 1956 viharos októberében, s most, ötven évvel az események után múzeumba került az egykoron szerelmi zálogként adott tárgy.
Medgyesi Konstantin, a szegedi Móra Ferenc múzeum munkatársa kedden az MTI-nek elmondta: a Múzeum júliusban hirdetett gyűjtési akciót s az intézmény munkatársai abban bíztak, hogy 1956 ötvenedik évfordulóján olyan dokumentumok és tárgyak kerülhetnek elő, melyekről korábban nem lehetett tudni. Kezdetben úgy tűnt, csekély az érdeklődés, de egy idő után kezdtek sorra érkezni a relikviák. Az eddigi legérdekesebb gyarapodás egy nyugdíjas tanítónőnek köszönhető. Gergely Antalnénak a forradalom napjaiban műszaki iskolába járó barátja készítette az ékszert. Az akkori ifjú lány csókot adott udvarlójának az ajándékért cserébe és büszkén viselte azt. Az ékszert azonban csak néhány napig lehetett viselni, mert a forradalom leverése után a politikai ellenállás jelének tekintették volna. Így más ékszerek közé, dobozba került.
Egy idő után a korábban lángoló szerelem is megszűnt. Gergely Antalné elhatározta, az ötvenedik évfordulón a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményének adja a tárgyat. Úgy gondolta, a gyűrűnek úgyis főként történeti értéke van, ezért az a leghelyesebb, ha múzeumba kerül.
A szakértők nem tudnak arról, hogy lenne még egy ilyen 56-os relikvia. Tudomásuk szerint nem maradt fenn több, a forradalom napjaiban készült Kossuth-címeres gyűrű, a szegedi múzeumban biztosan nincs hasonló műtárgy.
A gyűjtési akció meghirdetői úgy vélik, már önmagában ezért a páratlan darabért megérte elindítani a kezdeményezést.

2006. augusztus 23. (MTI)
Szili Katalin: Magyarország továbbra is támogatja Szerbia euroatlanti integrációját

Magyarország továbbra is támogatja Szerbia euroatlanti integrációját; az országgyűlés a csatlakozás során felhalmozott tapasztalatok átadásával segítheti a szomszédos országot ebben a folyamatban - jelentette ki Szili Katalin szerdán Szegeden.
Amennyiben igény van rá, az alkotmányügyi bizottság és az európai ügyek bizottsága nyitott a csatlakozás során felhalmozott tapasztalatok átadására - mondta a politikus a Predrag Markovic-csal, a szerb parlament elnökével folytatott megbeszélést követő sajtótájékoztatón.
A tárgyaláson szóba kerültek azok a szerbiai magyarellenes incidensek is, amelyek 2005 februárjában a toleranciaprogram elindításához vezettek. Szili Katalin azt kérte, minden esetben történjen meg az elkövetők felkutatása.
Magyarország 2007 novemberétől a schengeni szerződés részesévé válik, ez nyilvánvalóan behatárolja az ország lehetőségeit a vízumkérdés tekintetében, de az adott mozgástéren belül Magyarország nyitott a tárgyalásokra - mondta a házelnök.
A toleranciaprogram része a kulturális együttműködés is, ennek részeként ősszel hozzák létre az interparlamentáris kulturális bizottságot, amelynek feladata többek között kiadványok készítése és programok szervezése - közölte Szili Katalin.
Predrag Markovic elmondta, örömmel fogadta a magyar házelnök tájékoztatását, mely szerint a magyar alkotmány módosítása során törekszenek a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítására.
A szerb politikus tudatta, októberben Szili Katalinnal közösen lepleznek le Szabadkán egy emlékművet, amely az 1956-os magyar menekülteket befogadó tábornak állít emléket.

2006. augusztus 24. (MTI)
Németország új nagykövete: valószínűleg Köhler jön októberben

A német szövetségi elnök tervei szerint részt vesz az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc budapesti, jubileumi megemlékezésein - közölte az új német nagykövet az MTI-nek adott interjúban.
"Horst Köhler államfő nagyon szeretne októberben Budapestre jönni, végleges döntés azonban még nincs ebben a kérdésben. Angela Merkel kancellár az évfordulóra nem látogat a magyar fővárosba, ám amint egy alkalmas időpont adódik, szívesen jön" - jelentette ki Hans Peter Schiff.
Hozzátette: egyelőre nem tudni, Merkel budapesti útjára még az idén, vagy csak jövőre kerül sor.
A nagykövet szerint a német és magyar vezetők kölcsönös látogatásai mostanában talán nem voltak olyan gyakoriak, mint a megelőző években, de ezt a belpolitikai események, a tavalyi németországi és az idei magyarországi választások magyarázzák.
"Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, amely szerint a magyar-német kapcsolatok ma kevésbé intenzívek, mint korábban" - fogalmazott a nagykövet.
Schiff szerint a két ország között egyenrangú együttműködésről kell beszélni. Kitért ugyanakkor arra, hogy a német-francia együttműködésnek valóban kiemelt és a történelem által kialakított jelentősége van Berlin kapcsolatrendszerében. A németek reményei szerint a történelem során sok nehézséget megélt lengyel-német kapcsolatok is hasonlóan alakulnak.
Megjegyezte: mindez nem jelenti azt, hogy Berlin elhanyagolná, vagy kevésbé fontosnak tekintené a kis- és közepes méretű EU-tagországokhoz fűződő viszonyát.
Németország 2007 első felében tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztét.
"Uniós elnökként nagy hangsúlyt helyezünk majd arra, miként tudjuk továbbfejleszteni az EU szomszédsági politikáját, erősíteni a kapcsolatokat a nyugat-balkáni térséggel, Ukrajnával, természetesen Magyarországgal szorosan együttműködve" - mondta Hans Peter Schiff.
Az új budapesti nagykövet fontosnak nevezte, hogy Magyarország októberben Afganisztánban átveszi a bagláni tartomány újjáépítési csoportjának vezetését, "ezzel nagy felelősséget vállal az afganisztáni helyzet stabilizációjában, amelynek érdekében Németország már hosszú ideje aktívan tevékenykedik".

2006. augusztus 25. (MTI)
Megyehét 2006 - rendezvények Tolnában

A megyeszékhely, Szekszárd mellett 13 település harminc programmal ünnepli immár nyolcadik alkalommal a Megyehetet Tolnában - hangzott el a megyei önkormányzat rendezvénysorozatát beharangozó pénteki sajtótájékoztatón Szekszárdon.
Több mint 300 éve, 1699. szeptember 1-jén I. Lipót császár pecséthasználati jogot adományozott Tolna megyének, amely pecsét rajzolata idővel a megye címerévé lett - közölte a megyei közgyűlés elnöke, Frankné Kovács Szilvia.
Erre a jeles eseményre emlékezve szerveződött a Megyehét elnevezésű rendezvénysorozat szakmai, kulturális és szórakoztató programokkal - tette hozzá.
Elmondta, hogy idén minden eddiginél többen kapcsolódtak be az augusztus 31. és szeptember 7. között zajló ünnepi program szervezésbe.
A sajtótájékoztatón jelen lévő programgazdák ismertetéséből kiderült, hogy a színes, szórakoztató koncertek, nyárbúcsúztató és őszköszöntő bulik mellett számos szakmai konferencia, kiállítás, egészségmegőrző akció is lesz.
A XI. Levéltári Nap keretében 1956 a Dél-Dunántúlon címmel rangos előadók idézik fel a forradalom és szabadságharc történéseit Tolna, Baranya és Somogy megye mellett Bács-Kiskunra is kitekintve.
Tamásiban honismereti találkozó keretében épített környezetünk értékeinek megismerésére és megőrzősére hívja fel a figyelmet a megyei honismereti egyesület konferenciája, az Esélyek Háza szervezésében A gyermekszegénység Magyarországon című szakmai tanácskozás figyelmeztet napjaink legsúlyosabb problémáira.
Az egészségmegőrzés akciójához kapcsolódva a Hallás éve jegyében a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége megyei szervezete kampányt indít a hallás fontosságáról, a hallássérültek életét segítő eszközök elterjesztéséről, a megyei kórház pedig nyílt egészségnapon ingyenes szűrésekkel, ismeretterjesztő előadásokkal várja az érdeklődőket.

2006. augusztus 25. (MTI)
Bányászok és bányavárosok forradalma, 1956 - konferencia és kiállítás

A bányászok és a bányavárosok az 1956-os forradalomban és szabadságharcban játszott szerepéről szerveztek konferenciát és kiállítást Sopronban pénteken a Központi Bányászati Múzeumban.
Bircher Erzsébet, a szervező múzeum igazgatója az MTI-nek elmondta: a kiállításra a Nemzeti Kulturális Alaptól nyertek egymillió forintot. A tárlaton mintegy 80 dokumentum szerepel, ebből 30 a korabeli fotó. Mint mondta, nehéz volt az anyag összegyűjtése, mert a fényképek nagy részét még a megtorlás korszakában megsemmisítették, hogy a perekben ne tudják azokat felhasználni a szabadságharcosok ellen.
A kiállítás anyagának zömét így inkább a korabeli plakátok és a tárgyi kellékek, a fegyverek és a ruhák adják. Összesen öt városból, Miskolcból, Salgótarjánból, Pécsről, Tatabányáról és Sopronból gyűlt össze az anyag. A kiállítást november végéig tekinthetik meg az érdeklődők a múzeumban.
A konferenciára és az ennek anyagából készült 310 oldalas könyvre egy magánember szponzori felajánlása biztosította a költségeket.
A kötetben szereplő tanulmányok kapcsán Bircher Erzsébet felhívta a figyelmet arra, hogy a bányászok aktív szerepvállalása a forradalomban különösen érzékenyen érintette a Kádár-kor vezetőit, tekintettel arra, hogy a párt ideológiájában a bányászok a rendszernek a munka frontján harcoló hősei közé tartoztak.

2006. augusztus 25. (OS)
OS - Charles Gati kapja a Régi Nemzetesek díját

A régi Magyar Nemzet hagyományait őrző Régi Nemzetesek Társasága az idén Charles Gati-nak, az 1956 óta Amerikában élő politológusnak, történésznek ítélte oda az Asszonyi Tamás szobrászművész által készített emlékplakettet.
Az egyesület 2001. óta minden évben olyan művésznek, tudósnak, közéleti szereplőnek adja e díjat, akinek munkássága emlékezteti a közvéleményt is arra, hogy az 1938. augusztus 25-én alapított Magyar Nemzet valaha milyen nemes törekvések szószólója, jelképe volt. Charles Gati (Gáti Károly) 1953 és 1955 között a régi Magyar Nemzetnél kezdte pályafutását, amelyet 1956 után az Egyesült Államokban folytatott. Egyetemi tanárként, kutatóként, történészként, külpolitikai szakértőként publikált könyvei, tanulmányai, cikkei a régi Magyar Nemzet legszebb hagyományait is képviselik.
A díjat 2006. szeptember 6-án a Magyar Sajtó Házában adják át Charles Gati-nak, aki Vesztett illúziók - Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom című könyvének magyarországi bemutatójára Budapestre érkezik.
Ekkor adják át az életművet elismerő emléklapot Sárvári Mártának, aki munkatársa volt a régi Magyar Nemzetnek.
Kiadó: Régi Nemzetesek Társasága

2006. augusztus 25. (MTI)
Gazdasági és politikai együttműködésről és közvetlen légi járat beindításáról tárgyalt Szili Katalin Szöulban

A Dél-Korea és Magyarország közötti gazdasági és politikai együttműködésről és egy Budapest-Szöul közvetlen légi járat beindításáról folytatott tárgyalásokat a magyar országgyűlés delegációja a dél-koreai fővárosban - tájékoztatta Szili Katalin házelnök pénteken az MTI-t.
Az országgyűlés elnöke telefonon elmondta, hogy pénteken találkozott Han Mjong Szuk dél koreai kormányfővel és Rim Cse Dzsunggal, a dél-koreai nemzetgyűlés elnökével. Han Mjong Szuk hangsúlyozta a gazdasági együttműködésnek és az ázsiai ország több mint egymilliárd eurót kitevő magyarországi befektetéseinek jelentőségét. A kelet-ázsiai ország első női miniszterelnöke emellett kifejtette, hogy Dél-Koreában nagy az érdeklődés Magyarország iránt, ami azzal is alátámasztható, hogy 160-an tanulnak magyarul a szöuli egyetem magyar tanszékén.
A Rim Cse Dzsung házelnökkel folytatott megbeszélések során a két parlament gazdasági bizottsága közötti rendszeresebb és szorosabb kapcsolat kialakítását tűzték ki célul - fejtette ki Szili Katalin. A gazdasági befektetések ügyének megtárgyalása mellett szóba került egy Budapestet Szöullal összekötő közvetlen légi járat beindítása is, amelynek működtetésére érdeklődés mutatkozik az egyik dél-koreai légitársaság részéről.
Szili Katalin elmondta, hogy Sólyom László köztársasági elnök nevében pénteken a magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adta át Ju Kunnak, a dél-koreai nemzetgyűlés védelmi bizottsága elnökének az 1956-os eseményekben vállalt szerepéért.
A házelnök és az őt kísérő delegáció szombaton meglátogatja a Samsung SDI vállalat üzemét Csönanban, illetve a Hanwha és a Hankook Tire gyárakat Keumszanban. Az előzetes tervek szerint a küldöttség vasárnap találkozik a két Korea határán fekvő Panmindzsonban Lars Frisk vezérőrnaggyal, a Semleges Ellenőrző Bizottság svéd tagjával, hétfőn pedig udvariassági látogatást tesznek Ro Mu Hjon dél-koreai köztársasági elnöknél. A küldöttség ezt követően továbbutazik Mongóliába, ahonnan augusztus 31-én tér vissza Budapestre.

2006. augusztus 26. (MTI)
A kisgazdák nem kívánják a kormányoldallal közösen ünnepelni 1956-ot

A kisgazdák nem kívánják a kormányoldallal közösen ünnepelni az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját, mert meggyőződésük szerint méltó megemlékezés akkor valósulhat meg, ha a nemzeti oldal külön ünnepel - mondta a Kisgazda Polgári Egyesület elnöke szombati sajtótájékoztatóján Budapesten.
"1956-ot akkor ünnepeljük meg méltóan, ha nem bántunk senkit, de a nemzeti oldal teljesen egységesen ünnepel, és az állami ünnepségeken nem adunk felhatalmazást azoknak, akik 2004. december 5-én a nemzet ellen hívták föl a szavazókat a szavazásra" - mondta Turi-Kovács Béla országgyűlési képviselő.
Hozzátette: ez a tett méltó párja volt az 1956-os cselekedetnek, amelyben ismét megtagadták a nemzetet. A Kisgazda Polgári Egyesület Országos Vezetői Értekezlete minden magyart arra hív fel, hogy az ,56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját méltósággal és nyitott szívvel ünnepelje meg.
Turi-Kovács Béla szerint minden településen el kell tudni dönteni, hogy helyben tudnak-e közösen ünnepelni, de a kisgazdák nem látnak lehetőséget arra, hogy az "utódpárt képviselőivel, a megszállókat támogató hatalom jogutódjával" országosan, közösen ünnepeljenek. Turi-Kovács Béla úgy fogalmazott "azonosságot nem lehet tenni azokra, akik ránk lőttek, ez akkor lenne lehetséges, ha azok a változások, amelyeket kívánatosnak tartunk, bekövetkezett volna".
Megjegyezte: a forradalom leverését követő 50 év elteltével sem történt őszinte megbánás, a felelősöket a mai napig sem nevezték meg. A kisgazda világ csatlakozik Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, egykori halálraítélt gondolatához és a kormányzattól külön, de méltó módon kíván megemlékezni az '56-os forradalom 50. évfordulójáról - fűzte hozzá.

2006. augusztus 26. (MTI)
Polgári körök V. országos találkozója Váralján

A Magyarnak lenni otthon gondolat jegyében szerveződött szombaton Váralján a Polgári Körök V. országos találkozója, ahová meghívást kaptak a határon túli magyar szervezetek képviselői is.

"Ma, amikor 1956 nemzeti forradalmára emlékezünk, ezzel a magyarság végső élethalál harcához gyűjtünk erőt" - jelentette ki Rókusfalvi Pál professzor a közel ezerfős hallgatóságot köszöntő beszédében.
Az '56-os forradalom és szabadságharc mának szóló tanulságait elemezve kiemelte: "a nemzet egységes volt, és az önfeláldozásig bátor".
Mint mondta, csak erős, megújulásra képes lélekkel tudja a nemzet feldolgozni az őt ért traumákat, "lelki honfoglalást" kell végrehajtani.
Andrásfalvi Bertalan professzor hasonló gondolatokat fogalmazott meg, amikor arra figyelmeztetett, folytatni kell, amit 1956 fellobbantott, meg kell újítani a nemzetet.
Meg kell teremteni azt a közhangulatot, hogy ha valaki segíteni akar másokon, azt ne áldozatként élje meg - fűzte hozzá.
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke emlékezve a 2004. december 5-ei népszavazásra, úgy vélte, nincs oka a szórványban élő magyaroknak szemrehányást tenni az anyaországiaknak.
Nézzünk szembe a realitásokkal, ehhez tűzzük ki a célokat - mondta.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szintén a december 5-i népszavazást idézte fel, szembeállítva a nemzetet a politikusokkal.
"A nemzet nem bukhat meg, a politikusok igen" - mondta.
Fontosnak ítélte, hogy Magyarországon polgári körökben állandó rendezvényekben él a nemzet.
A legnagyobb feladatként jelölte meg, hogy az egységes magyar jövőért kell dolgozni, kinek-kinek a maga körében.
Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke szorgalmazta, hogy induljon a kárpát medencei magyarság körében véleménykutató aláírásgyűjtés a nemzeti célok megjelölése érdekében.
Közölte: szervezete azon dolgozik, hogy megrendezzék a Kárpát-medence nemzeti érzelmű ifjúságának találkozóját.
A váraljai találkozón részt vevő szervezetek képviselői felhívást fogalmaztak meg a magyar közösségek önrendelkezési jogaiért.
Ebben leszögezték: a magyar politikai pártok haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat a nemzetstratégia megfogalmazására, amely a megmaradást elősegítő önrendelkezés elismerésére épüljön.

2006. augusztus 28. (MTI)
Múzeum - Hétvége mindenkinek, a Kiscelliben

Kézműves foglalkozások várják a gyerekeket, majd felnőtteknek szóló tárlatvezetés szeptember 16-án és 17-én a Kiscelli Múzeumban a Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozat keretében. Szeptember 16-án nemezelt labdát, nemzeti színű fonott szalagot, gyertyát és gyertyatartót készíthetnek a gyerekek a múzeum belső udvarán.
Délelőtt 11 órakor, majd délután még kétszer tárlatvezetéseket tartanak a múzeum állandó kiállításai iránt érdeklődőknek.
Az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából a Barokk szoborcsarnokban Lugossy István Óbuda,56 és Széna tér című filmjeit vetítik, felváltva, minden egész órában.
Vasárnap az utolsó vetítés után délután fél ötkor Horváth Miklós hadtörténész beszélget Lugossy Istvánnal, a film rendezőjével és Dalmadi Jenővel, a Kiscelli Múzeumban lezajlott 1956-os események egykori résztvevőjével.
Ezen a hétvégén a Templom alatti kripta is megtekinthető. A belépés mindenki számára ingyenes.

2006. augusztus 28. (MTI)
Moszkva helyett Párizsba utaznak az 1956-os vetélkedő nyertesei

Párizsba és nem Moszkvába utaznak a Szabadságharcos - Freedom Fighter 1956 vetélkedő győztesei - Hiller István oktatási és kulturális miniszter hétfőn döntött a nyertes csapat jutalmának és a verseny elnevezésének megváltoztatásáról a szaktárca sajtóirodájának tájékoztatása szerint.
A győztesek így a forradalmak városát, Párizst kereshetik fel, ahol történelemtanárok kíséretében leróhatják kegyeletüket a Pére Lachaise temetőben Nagy Imre emlékművénél, a Magyar Intézetben pedig találkozhatnak a magyar emigráció Franciaországban élő jeles képviselőivel is - olvasható az MTI-nek megküldött közleményben.
A szaktárca vezetője döntött arról is a vetélkedősorozat Szabadságharcos - Freedom Fighter néven fut tovább, azaz kiegészült a magyar elnevezéssel.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke már januárban bírálta a szaktárca akkori vezetését az 1956-os forradalom évfordulójára kiírt tanulmányi verseny miatt; a szervezet szerint elképesztő, hogy a tanulmányi verseny elnevezése nem magyar. Kerpen Gábor elnök akkor közölte: a PDSZ természetesnek tartja, hogy az Oktatási Minisztérium a "freedom fighter" angol címet a legrövidebb időn belül magyarra cseréli, akár úgy, hogy szó szerint visszafordítja: szabadságharcosra. A
Az Európai Parlament magyar néppárti képviselői augusztus elején megdöbbenésüknek adtak hangot az Oktatási Minisztérium "Freedom Fighter" címen rendezett középiskolai vetélkedőjének visszásságai kapcsán. A képviselőcsoport tagjai zavarónak és feleslegesnek tartják, hogy a vetélkedősorozat címe angol nyelvű; érthetetlen, hogy vajon miért nem volt megfelelő a "szabadságharcos" magyar szóösszetétel.
"A modoros és erőltetett címválasztásnál azonban egy súlyosabb, a jóérzést sértő problémát is látunk a verseny fődíjával kapcsolatban, miszerint a győztes csapat, a 2006. október 23-i döntőt követően, egy moszkvai utazást nyer" - írták, egyben közölték Moszkva helyett Brüsszelbe és Strasbourgba, az 56-os forradalom értékeiért mindig is következetesen kiálló Európába hívják a vetélkedő győztes csapatát.

2006. augusztus 28. (MTI)
Moldova György 1956 évfordulójára időzítve jelenteti meg Kádár-könyvét

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára időzítette Kádár Jánosról írt művének megjelenését Moldova György, aki hétfőn maga indította el a könyv gyártását a debreceni Alföldi Nyomdában.
Az ebből az alkalomból tartott sajtótájékoztatón az író elmondta: könyvében azt szeretné bebizonyítani, hogy Kádár János a XX. század legnagyobb magyar politikusa volt.
Könyvével árnyalni akarja azt a képet, amit a rendszerváltás után festettek Kádár Jánosról, mert szerinte a "nagy formátumú" politikusnak az ,56-os "eseményekben" és az azt követő időszakban vállalt szerepét át kell értékelni.
Ezt ő maga úgy fejezte ki: "Kádár részvényei manapság felértékelődtek". Azt is kijelentette: véleménye szerint eljön még az idő, amikor az egykori pártfőtitkár szobrot kap Magyarországon.
A Kádár János című könyvet megjelentető Urbis Kiadó vezetője, Urbán Tamás az MTI kérdésére elmondta: a két hét múlva megjelenő művet egyelőre 50 ezer példányban rendelték meg.
Kádár János az 1940-es évek elejétől a magyarországi illegális kommunista mozgalom egyik vezetője volt. 1948-50 között belügyminiszter, s részt vett a többpártrendszer felszámolásában, a koncepciós perek szervezésében.
1951-54-ben ő is börtönben ült, a Nagy Imre-kormány idején szabadult ki. 1956 júliusától újra a pártvezetés tagja, a forradalom alatt Nagy Imre kormányának tagja. November 1-jén szovjet segítséggel megalakította a forradalmi munkás-paraszt kormányt. Ezután haláláig az ország első számú vezetője maradt. Még megérte az 1958-ban törvénytelenül kivégzett Nagy Imrének, a forradalom miniszterelnökének és társainak 1989. június 16-i újratemetését.
Éppen azon a napon, 1989. július 6-án halt meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság hatálytalanította a Nagy Imréék perében hozott ítéleteket.

2006. augusztus 29. (MTI)
Hiller: az Európa kulturális fővárosa program kiemelt projekt

Minden tekintetben, így anyagi szempontból is az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyik legfontosabb projektjének nevezte az Európa kulturális fővárosa programot Hiller István miniszter kedden, Budapesten.
Első alkalommal lesz magyar település Európa kulturális fővárosa; 2010-ben Pécs mellett a németországi Essen és a törökországi Isztambul mutatkozhat be - idézte a döntést a tárca vezetője a sajtótájékoztatón.
Mint mondta, azt szeretné, ha a három város közül 2010-ben a legcsodálatosabb teljesítményt Pécs nyújtaná.
Hiller István kiemelte a pécsi program öt kulcsprojektjét, így a hangversenyterem, a könyvtár, a múzeumi rendszer, a köztérpark és a Zsolnay-negyed létrehozását, amely közlése szerint 85 százalékban európai uniós forrásból valósul meg.
A program kormányzati koordinátorát, Csák Ferencet a tárca vezetője arra kérte: szeptember 1-jéig térképezze fel a projektet.
Csák Ferenc beszámolt arról, hogy szeptember 16-ig megszületik az öt fő projekt megvalósítására vonatkozó, egymilliárd forint összegű szerződés a program előkészítésének támogatásáról, a pénzt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség rendelkezésre bocsátja.
A következő fontos szakasznak nevezte, hogy novemberre befejeződik a tárgyalás a 9,5 milliárd forint úgynevezett működési költségről, amelyre vonatkozóan a magyar kormány 40 százalékos részfinanszírozási kötelezettséget vállalt. Ezen belül van egy körülbelül háromszázmillió forintos összeg, amelyet az Európai Unió bocsát a cím elnyerésével Magyarország rendelkezésére - tette hozzá.
Csák Ferenc közlése szerint az eddigi városoknál ez utóbbi összeg általában ötszázezer euró volt, ez most egymillió euró fölé emelkedik. Az uniónak az a kérése, hogy ezt lehetőleg egy nagy rendezvényre fordítsák.
A harmadik nagy tételként említette a körülbelül 35 milliárdos befektetési és finanszírozási alapot, amelynek átlagban 85 százalékát az unió biztosítja, 15 százalékát pedig a magyar állam. Az összeget a Nemzeti Fejlesztési Tervben "helyezik el" - jelezte.
A kivitelezés az ütemterv szerint 2008 januárjában kezdődik meg, a fő projektek megvalósítását 2009 végéig szeretnék befejezni.
Hiller István a sajtótájékoztatón kiemelte, hogy a projekthez sok tekintetben kapcsolódik a németországi magyar kulturális évad, a márciusban megnyílt Ungarischer Akzent. Mint közölte, szeretné, ha a két program teljes nyilvánosság előtt előtt folyna, összefüggő és sikeres projekt lenne.
Hiller István bemutatta az évad új főkurátorát, Méhes Mártont, akinek elődje, Mélyi József személyes okokra hivatkozva augusztus végével távozik tisztségből. A miniszter közlése szerint az új kurátor kiválasztásában szempont volt az a törekvés, hogy a magyar évad erőteljesebben, színesebben és koncentráltabban jelenjen meg.
Beszámolt arról is, hogy az évad eseményeire a jövő évre háromszázmillió forint elkülönítését tervezik a tárca költségvetésében.
Méhes Márton, a berlini Collegium Hungaricum eddigi igazgatóhelyettese elmondta, hogy a hangsúly a németországi évad következő szakaszában az 1956-os megemlékezés-sorozat lesz, a "közös múltfeltárás". A rendezvények öt tartományban zajlanak.
A kurátor kiemelte, hogy Essen összművészeti fesztiválján októberben Magyarország, azon belül Pécs, a 2010-es partnerváros is bemutatkozik, Hiller Istvánt pedig társvédnöki szerepre kérték fel.
A miniszter a sajtótájékoztatón az intézményi hálózat átszervezésére vonatkozó kérdésre elmondta, hogy folyamatosak az egyeztetések, megerősítve: tervezetük kidolgozásának határideje a hónap vége.
Az e feladattal megbízott miniszteri biztos folyamatosan dolgozott augusztusban, de most még "útközben vagyunk" - közölte Hiller István.

2006. augusztus 29. (MTI/ANSA)
Napolitano olasz államfő szerint Pietro Nenni szocialista vezető helyesen ítélte meg 1956-ot

Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök szerint Pietro Nenni, a néhai szocialista vezető helyesen ítélte meg az 1956-as magyarországi eseményeket - ez áll abban az üzenetben, amelyet az államfő a Nenni Alapítvány elnökének küldött, és amelyet a L,Unitá című baloldali lap keddi számában első oldalán közölt.
Az üzenetet Napolitano Az Olasz Kommunista Párttól az európai szocializmusig című önéletrajzának az 1956-ra vonatkozó fejezetével együtt közli az alapítvány egy októberben megjelenő könyvben.
A L,Unitá emlékeztet arra, hogy Napolitano, akit meghívtak a magyar forradalom 50. évfordulójára rendezett ünnepségekre, már 20 évvel ezelőtt elismerte, hogy egy másik olasz szocialista párti politikusnak, Antonio Giolittinak is igaza volt, amikor bírálta a magyarországi szovjet katonai intervenciót. A Giuseppe Tamburranónak, a Nenni Alapítvány elnökének írt üzenetében az államfő hangsúlyozza: "Az OKP által 1956-ban kinyilvánított és általam is osztott állásponttal kapcsolatos önkritikus gondolkodásom, és az, hogy nyilvánosan elismertem, hogy Antonio Giolittinak igaza volt, egyben azt is jelentik, hogy teljes egészében elismerem Pietro Nenni és az Olasz Szocialista Párt nagy részének akkori ítéletét és álláspontját abban a döntő pillanatban".
A lap szerint Napolitano üzenete vitákat fog kiváltani. Nemcsak azért, mert 1956-ban a politikus, akkor az OKP fiatal funkcionáriusa, kemény szavakkal bírálta Giolittit és az OSZP-t a szovjet katonai intervenció elítélése miatt és azt tartotta, hogy a beavatkozás "a nemzetközi helyzet stabilizációját szolgáló lépés" volt, sőt, hogy az egyenesen "a világbékét szolgálja", hanem azért is, mert azzal, hogy igazat ad Nenninek, elismeri, hogy egy másik baloldali párt, amellyel annak idején a kommunisták a Népfrontot alkották, helyesen látta a helyzetet.
Tamburrano szerint Napolitano szavainak "óriási értékük van". "Jól tudom, hogy az OKP 1956-ban nem szakíthatott Moszkvával. De, mai szemmel visszatekintve úgy vélem, hogy ha akkor az OKP nem oly egyértelműen foglal állást, ha elfogadta volna Giuseppe Di Vittorio (akkori kommunista szakszervezeti vezető) nézetét, aki bírálta a magyar népfelkelést leverő szovjet intervenciót, talán más lett volna Olaszország és az olasz baloldal története" - mondta az alapítvány elnöke.
Az 1956-os magyarországi események megítélésében való nézeteltérés vezetett az OKP és az OSZP közötti együttműködés felmondásához, és ez döntően befolyásolta a két párt és az olasz belpolitika további sorsát. A kommunisták a következő évtizedekben végig ellenzékben maradtak, míg a szocialisták az 1960-as évek közepétől rendszeresen részt vettek a kereszténydemokrata vezetésű középbal koalíciós kormányokban.

2006. augusztus 29. (MTI)
Charles Gati szerint 1956-ban a szovjet beavatkozás elkerülhető lett volna

A szovjet beavatkozás elkerülhető lett volna 1956-ban Magyarországon, ha a magyar kormány, a forradalmárok és az Egyesült Államok egyaránt belenyugodtak volna félmegoldásokba és követték volna a jó magyar közmondást: többet ésszel, mint erővel -foglalta össze friss könyve egyik új gondolatát Charles Gati magyar származású amerikai történész-politológus az MTI-nek.

A Vesztett illúziók - Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os magyar forradalom című könyv egyszerre öt nyelven, magyarul, angolul, lengyelül, oroszul és szlovákul jelenik meg szeptemberben.
A washingtoni Johns Hopkins Egyetemen oktató Gati - aki 1956-ban a forradalom után néhány héttel fiatal újságíróként hagyta el Magyarországot és az Egyesült Államokban telepedett le - jövő hétfőn Budapesten mutatja be az Osiris Kiadó gondozásában napvilágot látó magyar fordítást.
A professzor - mint az MTI-nek adott interjújában elmondta - újonnan felszabadított, egykor titkosan kezelt amerikai iratokat, magyar, amerikai és orosz történészek munkáit, valamint az általa 15 év alatt, magyarokkal, oroszokkal és amerikaiakkal készített több száz interjú anyagát használta fel könyvéhez. Következtetéseit az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) korábban zárolt, más által még fel nem használt úgynevezett operatív dokumentumaira is alapozta.
A professzor azt az eddig fel nem tett kérdést feszegeti tényfeltáró munkájában: mit tehettek volna a magyarok és az amerikaiak azért, hogy a forradalom céljainak "legalább egy része" megvalósuljon. Nem ért egyet azzal az általános nézettel, hogy nem volt esély a Sztálin utáni szovjet birodalom ellen.

"Meggyőződésem, hogy ez téves konklúzió" - fogalmazott, hozzátéve: "ötven év után itt az ideje megkérdezni saját magunktól, mit tehetett volna Nagy Imre kormánya, mit tehettek volna a forradalmárok és mit tehetett volna Amerika azért, hogy Magyarország egy szabadabb, bár nem feltétlenül szabad ország legyen."
Azt, hogy a szovjet beavatkozás elkerülhető lett volna, egyebek mellett egy olyan feljegyzésre alapozza, amely a 90-es években felszabadított titkos szovjet iratok sorában került elő. A feljegyzés szerint a szovjet kommunista párt politikai bizottságának tagjai 1956. október 30-i ülésükön még egyhangúlag a beavatkozás ellen szavaztak. A történész professzor könyvében arra is választ keres, mi történt azon a napon és később, ami megváltoztatta a szovjet politikát.

Lebilincselő olvasmánynak és jelentős történelmi munkának nevezte Charles Gati könyvét a híres washingtoni politológus, Zbigniew Brzezinski. Mint a könyv borítóján levő méltatásában olvasható, a Vesztett illúziók merőben új fénybe helyezi azt a történelmi drámát, amit a magyar forradalom jelentett. A korábbiaktól eltérő módon közelít a forradalom tragikus vezére, Nagy Imre személyiségéhez, új módon láttatja a magyar kommunisták manipulálását célzó zavaros, bomlasztó és körmönfont szovjet erőfeszítéseket, valamint azt a tehetetlen amerikai pózolást, amely a felszabadítás politikájának köntösébe öltözött.
A 264 oldalas könyvet a tengerentúlon a Woodrow Wilson Center Press és a Stanford University Press jelentette meg.

2006. augusztus 30. (MTI)
Egyensúlyba lehet hozni az egyéni és a kollektív szabadságot Kelet-Európában Schöpflin György EP-képviselő szerint

Nem lehetetlen egyensúlyba hozni az egyéni és a kollektív szabadságot a közép- és kelet európai térségben - vélte Schöpflin György (Fidesz-MPSZ) európai parlamenti képviselő azzal a konferenciával összefüggésben, amelyet a lengyel és a magyar néppárti EP-delegáció közös szervezésében szerdán tartottak az EP brüsszeli épületében, Küzdelmek a szabadságért Közép- és Kelet-Európában címmel.
A magyar képviselő előadást tartott a tanácskozáson, amelyet a lengyel Wojciech Roszkowskival közösen szerveztek a lengyel Szolidaritás szakszervezet alapításának évfordulója alkalmából, az 1956-os lengyelországi és magyarországi eseményekre való közös megemlékezéssorozat keretében. A két delegáció június végén már rendezett közös kiállítást és megemlékezést az Európai Parlament épületében az 1956-os poznani felkelés 50. évfordulója alkalmából. A sorozat kiemelkedő eseménye lesz az október 23-i magyar forradalomra történő emlékezés.
Schöpflin György úgy vélte, a szóban forgó térségben egyszerre gondolkodnak egyéni és közösségi szabadságban, mert ezen országok közösségei nagyon hosszú ideig külföldi kívülállók nyomása alatt voltak. "Valamennyire még most is úgy érezzük, hogy nem is lehetünk teljesen szabadok" - tette hozzá az MTI-nek nyilatkozva.
Az egyéni és kollektív szabadság közti egyensúly megteremtésére meglátása szerint az a legjobb megoldás, ha "a hatalom gyakorlói tisztában vannak azzal, hogy ezt a nép nevében teszik, és ezáltal vannak jogi, illetve etikai korlátok, amelyek mentén gyakorolják a hatalmat". Ezen elvek szem előtt tartásával lehet arra gondolni, hogy olyan rendszer jön létre, ahol az emberek nem félnek - tette hozzá Schöpflin György.
Mint mondta, az EP-ben tartott konferencia a nyugat-európai résztvevők számára is tanulságos lehet, hiszen azt mutatta be, hogyan néz ki Európa és a szabadság közép-európai szempontból. "Hosszú távon kell egyesíteni Kelet- és Nyugat-Európa történetét, hiszen utóhatásai vannak annak, hogy egészen másféle történelmet éltek meg" - hangoztatta Schöpflin György.

2006. augusztus 30. (MTI)

Kanadai szerző könyve 1956-ról gyerekeknek

Elsősorban gyerekeknek szánja 1956-ról szóló visszaemlékezéseit Bobbie Kalman magyar származású neves kanadai gyerekkönyvíró - az Egyesült Államokban is népszerű, Magyarországon viszont egyáltalán nem ismert írónő az MTI-nek mutatta be legújabb munkáját.
A Menekült gyerek - emlékeim az 1956-os magyar forradalomról címmel Kanadában és az Egyesült Államokban megjelent könyv olvasmányos formában tárja az olvasó elé, hogyan élte át az akkor kilencéves Kálmán Babi a forradalmat.
"A forradalom ötvenedik évfordulója döbbentett rá, hogy Istenem, meg kell írnom ezt a könyvet" - mondta a Niagara-vízeséshez közeli kisvárosban élő írónő, aki több száz földrajzi, történelmi, tudományos és egyéb témájú gyerekkönyv szerzője. Hozzátette, nagyon sok komoly, történelmi munkát olvasott már a forradalomról, de gyerekeknek szóló könyvet még egyet sem, és úgy érezte, ezt neki kell megírnia.
A Bobbie Kalman néven híressé vált, azelőtt általános iskolai tanárként dolgozott Kálmán Babi 1956. december 2-án éjszaka hagyta el szüleivel Magyarországot. A mosonmagyaróvári családnak menekülnie kellett, mert édesapjára, Kálmán Imrére, aki aktívan részt vett a kommunizmus utáni Magyarországot előkészítő egyik helyi, úgynevezett tervező bizottság munkájában, valószínűleg börtön vagy halálbüntetés várt volna.
Az azóta Kanadában élő, kifogástalan angolságú Bobbie Kalman anyanyelve kissé már megkopott, mint maga mondja, úgy beszél magyarul, mint egy kilencéves gyerek. Édesanyjával máig magyarul érintkezik, kanadai férjével - a könyveit gondozó Crabtree kiadó alapítójával - és gyerekeivel viszont angolul érteti meg magát.
"Szeretném, ha könyvem arra ösztönözné az 56-os magyarokat, hogy meséljék el gyerekeiknek az emlékeiket" - fejtette ki az írónő, aki saját élénk emlékein kívül sokat merített szüleinek visszaemlékezéseiből és a sorstársakkal folytatott beszélgetésekből.
Az írónő legutóbb 1972-ben járt Magyarországon, de idén karácsonyra, úgy tervezi, ismét szülőföldjére utazik. Szeretné, ha visszaemlékezéseit magyarul is kiadnák, és esetleg ezzel a könyvével mutatkozhatna be a közönségnek Magyarországon, ahol több száz könyve közül eddig egy sem jelent meg.
A 223 oldalas, fekete-fehér és színes képekkel, rajzokkal gazdagon illusztrált kötetet a Crabtree jelentette meg Amerikában.

2006. augusztus 30. (MTI)
I. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG / Egyensúlyba lehet hozni az egyéni és a kollektív szabadságot Kelet-Európában Schöpflin György EP-képviselő szerint

Nem lehetetlen egyensúlyba hozni az egyéni és a kollektív szabadságot a közép- és kelet-európai térségben - vélte Schöpflin György (Fidesz-MPSZ) európai parlamenti képviselő azzal a konferenciával összefüggésben, amelyet a lengyel és a magyar néppárti EP-delegáció közös szervezésében szerdán tartottak az EP brüsszeli épületében, Küzdelmek a szabadságért Közép- és Kelet-Európában címmel. A magyar képviselő előadást tartott a tanácskozáson, amelyet a lengyel Wojciech Roszkowskival közösen szerveztek a lengyel Szolidaritás szakszervezet alapításának évfordulója alkalmából, az 1956-os lengyelországi és magyarországi eseményekre való közös megemlékezéssorozat keretében. A két delegáció június végén már rendezett közös kiállítást és megemlékezést az Európai Parlament épületében az 1956-os poznani felkelés 50. évfordulója alkalmából. A sorozat kiemelkedő eseménye lesz az október 23-i magyar
forradalomra történő emlékezés. Schöpflin György úgy vélte, a szóban forgó térségben egyszerre gondolkodnak egyéni és közösségi szabadságban, mert ezen országok közösségei nagyon hosszú ideig külföldi kívülállók nyomása alatt voltak. "Valamennyire még most is úgy érezzük, hogy nem is lehetünk teljesen szabadok" - tette hozzá az MTI-nek nyilatkozva.
Az egyéni és kollektív szabadság közti egyensúly megteremtésére meglátása szerint az a legjobb megoldás, ha "a hatalom gyakorlói tisztában vannak azzal, hogy ezt a nép nevében teszik, és ezáltal vannak jogi, illetve etikai korlátok, amelyek mentén gyakorolják a hatalmat". Ezen elvek szem előtt tartásával lehet arra gondolni, hogy olyan rendszer jön létre, ahol az emberek nem félnek - tette hozzá Schöpflin György.
Mint mondta, az EP-ben tartott konferencia a nyugat-európai résztvevők számára is tanulságos lehet, hiszen azt mutatta be, hogyan néz ki Európa és a szabadság közép-európai szempontból.
"Hosszú távon kell egyesíteni Kelet- és Nyugat-Európa történetét, hiszen utóhatásai vannak annak, hogy egészen másféle történelmet éltek meg" - hangoztatta Schöpflin György.

2006. augusztus 31. (HVG)
1956: évfordulós előkészületek - Jelek és szavak

Folyamatos költségvetési korrekciók, elúszott pályázatok s a központi emlékmű körül folyó elkeseredett viták jellemzik egyelőre az 1956-os emlékévet, amely az eredetileg elképzelt 365 nap helyett igazából talán csak egy hosszú hétig fog tartani. Az 50. évfordulón a tervek szerint újonnan készült Kéthly Anna-, Mindszenty József-, Bibó István- és persze Nagy Imre-szobrokról is lehull majd a lepel.
"Először van olyan baloldali miniszterelnöke és pártelnöke Magyarországnak, akik a forradalom után születtek és nőttek fel. (...) Itt a pillanat, hogy a magyar baloldal visszaszerezze saját hősi hagyományát, hiteles történelmi emlékezetét" - egyebek közt ez állt abban a pátoszt sem nélkülöző cikkben, amit a kormányfővé frissen megválasztott Gyurcsány Ferenc s az MSZP új vezetőjeként ugyancsak debütáló Hiller István együttesen tett közzé az 1956-os forradalom évfordulójának előestéjén két éve a Népszabadságban. A baloldal akkor beharangozott új időszámítása azonban azóta sem vette kezdetét. A szocialisták óvatos tojástánca 1956 emlékezete körül 2004 után is tovább folytatódott.
A kommunistából szociáldemokratává átminősített párt mindmáig félve ügyel arra, ne kerüljön szembe olyan, a soraikba tartozó vagy a szavazóik számát gyarapító "elvtársakkal", akik lelkük mélyén még a régi felfogást képviselik az októberi eseményekkel kapcsolatosan. 1956-tal összefüggésben a kormányfő ennek megfelelően a "sokféleség elfogadására" helyezi beszédeiben a hangsúlyt, kimondatlanul is felmentve minden esetleges önvizsgálat terhe alól a baloldali ortodoxokat. "Nincsen egy 1956. Annyi van, ahányan vagyunk" - fogalmazott már 2004 végén Gyurcsány, s e mindenki igazságát egyszerre elismerő állásponton csak fölöttébb óvatosan látszott módosítani az elmúlt két évben.
"(Az) új párt kíméletlen őszinteséggel szembenéz elődje múltjával (...) Elhatárolja magát a bűnöktől, a tévesnek, hibásnak bizonyult elvektől, módszerektől." Az 1989-ben zászlót bontó MSZP hivatalos dokumentumaiban mindmáig e 17 éve elfogadott deklaráció a legeslegkeményebb kritika a justizmordokkal sokszorosan terhelt jogelőd MSZMP 33 éves uralkodásával kapcsolatosan. A jelentős részben a volt állampártból jött szocialisták aligha vádolhatók azzal, hogy az 1956 után kivégzett 229 személyért, a bebörtönzött több ezer fogolyért s az emigrációba kényszerített csaknem 200 ezer magyar állampolgárért túlontúl sokat vezekeltek volna. Azt persze senki nem követelte a magyar történelem első, szabad választáson hatalomra került baloldali miniszterelnökétől, az 1956-os karhatalmistából évtizedek alatt demokratává lett Horn Gyulától, hogy hóban és mezítláb elzarándokoljon az MSZMP egykori legsúlyosabb vidéki vérengzéseinek színhelyeire, Mosónmagyaróvárra vagy Salgótarjánba. A közvéleménynek az a része azonban, amelyet sem a hatalom korrekt átadása 1990-ben, sem a választók többségétől kapott közjogi legitimáció 1994-ben nem győzött meg arról, hogy a szocialisták valóban felülvizsgálták egykori eszméiket, kétségkívül mélyebb és katartikusabb szembenézést várt volna el az elmúlt évtizedekért annál, mint hogy a pártvezetés egy papírdarabra ráírja: kíméletlen őszinteséggel szembenézünk elődjeink múltjával.

A központi emlékmű terve. Karóval jönnek
Mindez legalább részben magyarázatul szolgálhat talán arra, hogy miközben a jelenlegi kabinet közel negyvenszer akkora összeget (950 millió forintot) fordít egyetlen 56-os emlékmű elkészítésére, mint a Horn-kormány 1996-ban a reprezentatív Nagy Imre-szoborra (25 millió), az ellentét a baloldal és a jobboldalhoz tartozó egykori felkelők között semmivel nem kisebb, mint a forradalom 40. évfordulója idején volt. Az említett szabadságharcosokat hidegen hagyja az is, hogy az idei emlékév összesen 4 milliárd forintos költségvetése több mint hetvenszerese az egy évtizeddel ezelőtti ünnepi büdzsének (51 millió). A jobboldali 56-osokat a nagyságrenddel megemelt ünnepi büdzsé sem tudta eltéríteni attól, hogy az idén ugyanúgy saját emlékművet emeljenek - ezúttal a Műegyetemnél -, mint az előző kerek évfordulón, amikor a Corvin mozi előtt a Pesti srácok, a Tabánban pedig a Lélekmadár elnevezésű szobrot avatták fel.
"A magyar jobboldal a jövőtől fél, a baloldal pedig a múlttól" - állította Merjünk baloldalinak lenni! című politikai vitairatában 2004 januárjában a jelenlegi miniszterelnök. A képlet, legalábbis ami a baloldalt illeti, azóta sem változott sokat. Az MSZP magatartását 1956 ügyében továbbra is a kibeszéletlen bűnök és az elfojtott sérelmek látszanak meghatározni. Az az egyperces néma csönd, amit megemlékezés címén a jelenlegi kormányfő tavaly az operaházi ünnepségen tartott, intellektuális értelemben mintha még ma sem ért volna igazán véget a szocialisták táborában. Időnként egyenesen úgy tűnik, a forradalommal kapcsolatos tabudöntögető kérdéseket is inkább külföldön vetik fel manapság, mint idehaza. Jellemző, hogy Charles Gati politológiaprofesszor legújabb munkája, amely szerint az orosz beavatkozás annak idején esetleg elkerülhető lett volna, ha október 30-án a Köztársaság téri vérengzésre nem kerül sor, ugyancsak nem Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban jelent meg először.
A felszín alatt izzó parázsra a kormányzatnak ráadásul sikerült olajat öntenie az elmúlt hónapokban. A koalíció és a Wittner Mária nevével fémjelzett felkelők közötti ellentéteket maximálisan kiélezte a Felvonulási téren javában épülő, már említett központi emlékmű. A példátlanul magas költségvetésű objektumba (Melocco Miklós Esztergomban felállított millenniumi Szent István-szobra 150 millió forintba került) voltaképpen mindenki azt képzelheti bele, amit csak akar. Akár úgy is tűnhet: a nonfiguratív szoborcsoport háromdimenziós illusztrációja az 1956 ügyében mindenki igazságát elismerő miniszterelnöki álláspontnak. A jobboldali 56-osok a maguk részéről mindenesetre egy szovjet hadoszlop szimbolikáját vélik felfedezni az ék alakú roppant fémtömegben, amit ők csak vasbitóknak neveznek.
Wittnerék véleményükkel különben nincsenek teljesen egyedül. A szobor egyik szakmai opponense, Lugossy Mária szobrászművész a Fővárosi Tervtanács tavaly szeptemberi ülésén - az epiteszforum.hu tudósítása szerint - maga is arról beszélt, hogy a szobor "hiába trendi", eleve "fertőzött területen" épül. Már az akkori szakmai vitán elhangzott az is, hogy a tervben szereplő szimbolikus cölöperdő leginkább a forradalom leverése után állított akasztófák tömegét idézi. Az 56-os központi emlékmű felépítését annak idején elsőként kezdeményező Szőcs Géza költő a Magyar Nemzetnek pedig egyenesen úgy fogalmazott, az "emlékmű karikatúrája lett annak, amit elképzeltem".
A múlt év októberében kiadott 1103/2005. számú kormányhatározat egyébként eredetileg egy teljes emlékévet kívánt szentelni az 1956-os forradalom idei ünnepségsorozatának. A 2006-os emlékév kétharmadának eltelte után s az előkészületek jelenlegi állását figyelembe véve ugyanakkor egyre valószínűbb, hogy valójában majd egy hosszú emlékhéten (október derekától november elejéig) zúdítja a megemlékezések áradatát az országra a kormányzat. A forradalom eredeti kulisszái között, a fővárosi Kisfaludy utca körzetében megtartani tervezett "expószerű rendezvényre", amelyen az ENSZ menekültügyi főbiztosságának korabeli fotóanyagát készülnek bemutatni, például csak július végén írta ki a közbeszerzési pályázatot (az eredményhirdetés szeptember 4-én lesz) a Miniszterelnöki Hivatal - tudta meg a HVG az 1956-os emlékbizottság titkárától, Szajda Szilárd miniszterelnökségi főosztályvezetőtől. Az emlékév kellős közepén hirdették csak ki a filmpályázat eredményét is, e szerint hét 56-os produkció összesen 565 millió forint támogatásban részesül.
A képzőművészeti, a színházi és a közművelődési pályázatokat (amelyek nyomán például több Nagy Imre- és Mindszenty József-, továbbá Bibó István- és Kéthly Anna-szobor, illetve -dombormű is leleplezésre kerül) ugyancsak az emlékév hatodik hónapjában - 2006 júniusában - sikerült csak elbírálni. Az eredetileg 1,993 milliárd forintból finanszírozni kívánt emlékév költségvetését a kabinet különben menet közben előbb 250 millió forinttal, majd (ez év július 19-én) további 1,723 milliárd forinttal kényszerült kiegészíteni az előre eltervezett programok megvalósítása érdekében. Ez utóbbi összegből hozzák tető alá az említett józsefvárosi projektet is. A rendezvénysorozat időtartamának erőteljes redukálása alighanem szorosan összefügg a kormányzat által kommunikálni kívánt üzenetek korlátozott számával. Az egykori nemzeti egységről szónokolni egy teljes éven keresztül például nyilván kontraproduktív volna, ha egyszer az érintettek ma mélyen megosztottak.
Pedig az elmúlt hetekben a parlamenti jobboldal jelölése nyomán köztársasági elnökké választott Sólyom László is latba próbálta vetni tekintélyét a viszálykodás felfüggesztése érdekében. "Az 50. évforduló világesemény lesz. (...) Most a rendszerváltás után nyílt történelmi távlat a magyar forradalomra. Sosem látott számban jönnek el Budapestre állam- és kormányfők. Magyarországnak tehát méltóan kell szerepelnie a világ előtt, hogy ne érje szégyen sem az országot, sem az 56-os forradalmat" - intette legalább átmeneti fegyverszünetre az érintetteket nemrég a Figyelőben az államfő, hozzátéve: a búcsú napján az ádáz ellenségek is szépen felöltöznek, s együtt énekelnek a templomban. A történészek egy része ugyanakkor arra emlékeztet, hogy az 1848-as forradalom ötvenedik évfordulóján az ország két fele ugyancsak élesen szemben állt egymással.
BABUS ENDRE

2006. szeptember 1. (MTI)
1956 a Dél-Dunántúlon - levéltári konferencia Szekszárdon

A Tolna Megyei Önkormányzat Megyehét 2006 rendezvényének nyitónapján 1956 a Dél Dunántúlon címmel rendeztek konferenciát pénteken Szekszárdon a XI. Levéltári Nap keretében.
Hogyan lehetséges, hogy egy totális diktatúra megrendíthetetlennek tűnő hatalma kártyavárként omlott össze? - tette fel a kérdést nyitóelőadásában Szakolczai Attila kandidátus, az 56-os Intézet főmunkatársa.
Beszédében kifejtette: a kommunista diktatúra már október 23. előtt ezer sebből vérzett, lényegében már a forradalom kitörése előtt összeomlott, ezért vonulhattak a tüntetők az utcára, és ezért nem tudták betiltani a megmozdulást.
Az előadó a budapesti események mellett kiemelt jelentőséget tulajdonított a vidék forradalmának. Mint fogalmazott, október 26-áig vidéken is szinte mindenütt megtörtént a forradalmi hatalomátvétel.
Ennek folyamatosságát, öntörvényűségét hangsúlyozva Szakolczai Attila úgy fogalmazott: "a forradalom győzelmében a vidéknek sokkal nagyobb szerepe van, mint amit eddig hangsúlyoztunk".
Az MTI munkatársának nyilatkozva leszögezte: az események fordulópontját véleménye szerint nem Nagy Imre október 28-i bejelentései jelentették, ahogyan ezt korábban szokás volt megállapítani, mert "azt megelőzően az ország nagy részén már összeomlott a régi rendszer, sőt, kiépülőben volt helyette a forradalom intézményrendszere".
A megtorlás időszakáról szólva az előadó úgy fogalmazott: olyan brutális erőszak indult meg, amit még Rákosi sem engedett meg magának.
"Az ,56-os generációnak az egész életét tette tönkre az ,56-ot követő, és sok esetben a rendszerváltozásig tartó megtorlás. (...) tény és való, hogy többségük méginkább jogfosztott volt, mint általában a társadalom" - jelentette ki.
"Az ő számukra későn jött a rendszerváltozás, a tőlük elvett életet már nem lehet jóvátenni, nem lehet pótolni" - fogalmazta meg Szakolczai Attila, hozzátéve, hogy annak a sok keserűségnek, ami az, '56-os generáció tagjainak nyilatkozataiból máig előjön, annak "ez a legfőbb magyarázata számos egyéb dolgon túl" .
Az előadást követő hozzászólásokban a vidék forradalmának eseményeit, Bács-Kiskun, Baranya, Somogy és Tolna megye 1956-ban megélt napjait idézték fel a kutatók.

2006. szeptember 1. (MTI)
56-os emlékplakettet kapott a bécsi magyar nagykövet

Kósa Pál-emlékplakettet adományozott az 56-os Szövetség Országos Elnöksége az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából Horváth István ausztriai magyar nagykövetnek.
A kitüntetést pénteken a bécsi nagykövetségen nyújtották át a diplomatának, aki 1984 és 1991 között Bonnban teljesített diplomáciai szolgálatot.
Sinkovics Gyula, az 56-os Szövetség országos elnöke adta át a szervezet által adományozható legmagasabb kitüntetést Horváth Istvánnak. Czeglédi József, az 56-os Szövetség országos ügyvezető elnöke indoklásában hangsúlyozta, hogy a kitüntetett jelentős érdemeket szerzett a rendszerváltás idején a Magyarország függetlenségéért, a demokratikus átalakulásért végzett munkájával, és ezért tüntették ki azzal az emlékplakettel, amelyet többek között Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és a Páneurópai Unió elnökeként Habsburg Ottó is megkapott.
A szövetség képviselői hangsúlyozták, hogy szervezetük kiemelt figyelmet fordít a forradalommal kapcsolatos közép-európai megemlékezésekre és az első 56-os emigrációs világtalálkozó megszervezésének támogatására. E rendezvénysorozat első eseményeként tartottak ünnepi megemlékezést a szövetség vezetői Ausztriában, amely az 56-os forradalom napjaiban, majd annak leverése után a legnagyobb segítséget nyújtotta a magyaroknak.

2006. szeptember 2. (MTI)
Az 56-os forradalomról szóló könyvek jelennek meg Ausztriában

Az 1956-os magyar forradalomról szóló könyvek jelennek meg a következő napokban Ausztriában.
A Der Standard című osztrák napilap szombaton adott hírt arról, hogy Paul Lendvai vezető ausztriai publicista A magyar felkelés 1956, Egy forradalom és következményei címmel írott könyve a jövő héten kerül a könyvesboltokba. A lap mintegy háromoldalas 56-os összeállításának gerincét a könyvből vett idézet képezi.
A szerző az MTI-nek elmondta, hogy a 318 oldalas könyv néhány nap múlva magyarul is megjelenik a Napvilág kiadó gondozásában. Lendvai arról is beszámolt, hogy könyvét, valamint az 1956-os forradalomról készített filmjét szeptember 22-én a Hofburgban mutatja be Heinz Fischer osztrák köztársasági elnök A Lendvai által szerkesztett Europäische Rundschau folyóirat pedig magyar különszámot jelentet meg a forradalom 50. évfordulójának a tiszteletére.
A Der Standard szerint szeptember közepén kerül az ausztriai könyvpiacra Marta S. Halpert újságíró Elmentek és maradtak, Magyarország 1956 című könyve, amelyben 1956-ban elmenekült és Ausztriában letelepedett magyarokat mutat be. A liberális lap külön cikkben ismertette Fülöp László menekülésének történetét, aki 25 évesen hagyta el Magyarországot. Az újság arról is hírt adott, hogy a Wien Museumban szeptember 7-én nyílik meg a Menekülés Bécsbe kiállítás, amelyen az Ausztriába menekült magyarokkal kapcsolatos kordokumentumokat, fényképeket mutatnak be.

2006. szeptember 2. (Index.hu)
New Yorkban reklámozzák Gesztiék 56-ot

New York egyik legfrekventáltabb pontján, a Times Square-en két hónapig több tízezer dollárért reklámozza Magyarország az 1956-os forradalmat. Az installáció elkészítésében Geszti Péter is szerepet kapott az Index információi szerint.
Kitették pénteken New York központjában, a Times Square-en azt a két plakátot, amellyel az ottani Magyar Kulturális Központ 1956-ot "reklámozza". Az Index információi szerint az ARC plakátpályázat szervezői, Geszti Péter és Bakos Gábor készítették magyar részről a hirdetéseket.
Provokatív és önironikusnak szánta a New York-i Magyar Kulturális Központ nemrég kinevezett igazgatója, Orsós László Jakab azt a két óriásplakátból álló installációt, amelyet New York egyik legismertebb pontján, a Times Square kapujában, az 50. utca és a Broadway kereszteződésében állítanának fel. Minderről az Indexnek is nyilatkozott korábban az igazgató, aki lapunk friss információi szerint Geszti Pétert és Bakos Gábort, az ARC-plakátpályázat szervezőit kérte fel a hirdetések elkészítésére.
Az installáció, amely több tízezer dollárba kerül a hirdetési tarifák miatt, pénteken került ki az 50. utca és a Broadway kereszteződésére.
A Magyar Kulturális Központ honlapján megtudható, hogy az installáció az "Our Revolution Was Not A Movie" címet viseli, vagyis "Nem mozi volt a forradalmunk". A plakátok szeptember eslsejétől november elsejéig láthatók majd a Times Square-en. Az installáció hatalmas, fekete-fehér '56-os kortárs fotókból áll, és arról szól, hogy volt egy forradalom Magyarországon.
Az egyik fotót a profi fényképész Erich Lessing készítette, a másikat egy amatőr, Kiss Jenő.

2006. szeptember 3. (MTI)
Kultúra - 56. hu - Életérzés kiállítás a Petőfi Csarnokban

Az 1956-os forradalom 50. évfordulójához kapcsolódva 56.hu - Életérzés kiállítást rendeznek a Petőfi Csarnokban szeptember 11-17. között. A naponta 10 é este 8 között megtekinthető kiállítással a szervezők az ötvenes évek mindennapjait, filmművészetét és zenéjét kívánják bemutatni.
Minden este 6 órától filmvetítéseket tartanak. Szeptember 11-én Bacsó Péter Tanú (1969), 12-én Keleti Márton dalolva Szép az élet (1950), 13-án Várkonyi Zoltán Dandin György vagy a megcsúfolt férj (1955), 14-én Gertler Viktor Állami Áruház (1952), 15-én Keleti Márton: A csodacsatár (1956), 16-án Kalmár László: A nagyrozsdási eset (1957), 17-én pedig Banovich Tamás: Eltüsszentett birodalom (1956) című alkotását vetítik.
Napközben az ötvenesek játszóházát rendezik be, ahol lehet snóblizni, snúrizni, ultizni és lengőtekézni.
Ami a zenés kínálatot illeti, minden nap 4-5 óra között korbeli jazz hallható. Ezen kívül szeptember 14-én fellép a Beatrice, a 15-én a Kistehén tánczenekar, 16-án pedig Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar. Ez utóbbi koncertekre a belépő - jelképesen - 1956 forintba kerül.
Mint az MTI-hez eljuttatott sajtóanyagban olvasható, az 56.hu - Életérzés kiállítás illusztrálni kivánja, hogy az ötvenes években az állami és pártcenzúra, és irracionális viszonyok közepette, az emberek a díszletek és jelképek között is megpróbálták jól érezni magukat. Kiváló alkotások születtek, begyógyították Budapest háborús sebeinek nagy részét is.
A kort meghamisító politikai beszámolók mellett számos műalkotás maradt, amelyek alapján legalább részben megismerhetők a hétköznapok amelyek 56-os forradalom kirobbanásához vezettek.
A kiállítás rendezője Kaján Imre muzeológus, további szervezője Barcsik Géza, grafikus művész, valamint a Petőfi Csarnok részéről Riethmüller János és Fogarasi Lajos ügyvezető igazgató.

2006. szeptember 3. (Vasárnap reggel)
A köztünk élő Kádár János

Szellemidézés Eperjes Károly színész tragikomikusra vette volna a figurát
Kísértet járja be mostanság a magyar közéletet: Kádár János kísértete. A magyar történelem tán legvitatottabb politikusa a közelgő '56-os évforduló kapcsán került ismét előtérbe. Könyv, színházi előadás és film egyaránt készül róla, ám az emlékezés sokszor többet elárul a múltidézőkről, mint magáról a puritán pártvezérről.
Néhány héttel az 1956-os forradalom 50. évfordulója előtt szezonja van a Kádár Jánosról szóló publikációknak. Moldova György könyvet írt róla, állítva, hogy az egykori MSZMP-főtitkár a XX. század legnagyobb magyar politikusa volt. A műből már most 50 ezer példányt rendeltek a kiadók, az író pedig kijelentette, szerinte eljön még az idő, amikor Kádárnak szobrot állítanak. Vélhetően más akusztikájú lesz az a film, illetve színdarab, amely Liberté 56 címmel Szőcs Géza regénye alapján készül. Ezekben - sokak nagy meglepetésére - a jobboldali kötődéséről ismert színész, Eperjes Károly alakítja majd Kádárt. Amikor a népszerű Szamócát arról kérdezték, hogy miként tudja összeegyeztetni a feladatot saját belső meggyőződésével, azt felelte: embert játszani jó, és Kádár János is ember volt. Mint mondta, nem adta fel az elveit, hiszen a negatív szerepeket is el kell vállalni. "Ha Pilátust kell játszani, azt is megteszem, pedig hívő ember vagyok - jelentette ki. - Márpedig Kádár a bibliai szerepek közül Pilátusnak vagy Júdásnak felel meg."
Az, hogy épp Eperjes alakítja a kommunista pártvezért, egyébként csak azok számára meglepő, akik nem tudják: a színész baráti körben gyakran parodizálta Kádár Jánost. A mostani szerepben is szerette volna, hogy tragikomikus legyen a figura, de a film rendezője ezt nem támogatta. Mindez persze azt is mutatja: nagy a csábítás, hogy a múltidézők saját érzelmeiket, elfogultságaikat is belecsempésszék a visszaemlékezésekbe. Nem véletlen ez, hiszen ahogy múlik az idő, egyre nagyobb az igény Kádár János történelmi szerepének átértékelésére. Huszár Tibor történész szerint a nosztalgikus érzelmek ma éppúgy tettenérhetők, mint a közelgő '56-os évforduló nyomán nagy valószínűséggel felszínre törő Kádár-ellenesség. Szerinte Kádárral kapcsolatban egyébként is főként az érzelmek dominálnak. "Amikor erről az emberről beszélünk, akkor a legtöbben nem a tények, hanem az emlékek, sőt, az emlékek emlékei alapján ítélnek - mondta. - Ahányféle tapasztalat és értékrend, annyiféle ítélet született már vele kapcsolatban. Éppen ezért nem hiszem, hogy Kádár megítélésével kapcsolatban valaha is kialakulhatna valamiféle széles körű közmegegyezés. Be kell látnunk, hogy vannak ilyen személyiségek. Az 1848-as szabadságharc óta már csaknem 160 év telt el, és a Görgey-Kossuth-ellentétet sem tudtuk megnyugtatóan feldolgozni..."
Hasonló a véleménye a korral sokat foglalkozó Révész Sándornak is. Az újságíró szerint Kádár megítélését nem csupán a pillanatnyi aktuálpolitikai szempontok torzítják, hanem a pártvezér ellentmondásos történelmi szerepe is. "A rendszerváltás utáni társadalom annak a diktatúrának a tagadására épült, amelyet ő irányított, ugyanakkor a 90-es évek elején tapasztalt életszínvonal-romlás mégis sokak szemében békeidővé aranyozza a megdöntött szocializmust. Ez a kettősség a mai napig tettenérhető. Éppen ezért érzelmektől mentes elemzés Kádárról sohasem születhet. Az iránta érzett nosztalgia valószínűleg még akkor is élni fog, amikor a rendszerváltás nemzedékének összes tanúja eltűnik."
Némileg másként látja ezt Kornis Mihály író, aki Kádár utolsó beszédéből színdarabot is írt. Ő megfordítja a kérdést: szerinte nem Kádárral nem tudunk szembenézni, hanem saját magunkkal. "Kádár rendszere ugyan porrá omlott, de a kádárista reflexek ma is élnek - jelentette ki. - Nekünk is azt kellett volna tennünk, mint ami Dél-Afrikában történt: ott az emberek kibeszélték a sérelmeiket, szembesítették egymást a bűneikkel, majd egy új rendszer alapjain új életet kezdtek. Mi ezt elmulasztottuk, lenyeltük Kádárt, és az összes pártállami stiklit átmentettük ebbe az új korba. Ezért nem tudunk őszintén szembenézni semmivel, ami arra az időre emlékeztet. Nálunk még mindig lehet tiszteletre méltó ember az, aki hazudik, holott egy egészséges társadalomban az ilyesmi elképzelhetetlen lenne. Ez az ország együtt betegedett meg Kádárral, de a pártvezérrel ellentétben mi ezt túléltük. Ha megtörtént volna az igazi rendszerváltás, ma már nem lennének sem ügynökügyek, sem pedig pártállami időkből konzerválódott ügyeskedések. Amikor Kádárral foglalkozunk, tulajdonképpen a saját, máig dédelgetett hazugságainkkal kell szembesülnünk, s ezért annyira kényelmetlen ez az egész. És ez így is marad egészen addig, amíg nem merünk őszinték lenni még magunkhoz sem."

2006. szeptember 3. (Fidesz - Sajtóközlemények)
Kommunista beismerés 56-ról

2006. szeptember 1. 15:29 Az 56-os forradalom szerepel napok óta az olasz újságok címlapján, miután az államfő, Giorgio Napolitano elismerte, hogy nemcsak ő, pártja is tévedett ötven évvel ezelőtt. Napolitano kérjen bocsánatot a magyar forradalmároktól - szólította fel az olasz államfőt a Libero jobboldali napilap. Azoknak volt igazuk, akik elítélték a szovjet beavatkozást Magyarországon 1956-ban - erről beszélt önkritikusan az olasz államfő, és erről közölt mellékletet a kommunista párt egykori lapja a L'Unitá.
Az olasz baloldal és '56 bűne - ezzel a címmel jelent meg az olasz baloldali demokraták, az egykori Olasz Kommunista Párt utódpártjának a napilapja, a L'Unitá. Az '56-os forradalom szerepel napok óta az olasz újságok címlapján, miután az államfő, Giorgio Napolitano elismerte, hogy nemcsak ő, pártja is tévedett ötven évvel ezelőtt.
Az elmúlt májusban köztársasági elnöknek megválasztott Napolitano a kommunista párt vezetőségi tagja volt, majd a nyolcvanas években az elsők között vezette a Moszkvával való szakítást. Napolitano múltja most ismét aktuálissá vált azután, hogy hazánk államfője, Sólyom László meghívta az '56-os évfordulóra.
Napolitano kérjen bocsánatot a magyar forradalmároktól - szólította fel az olasz államfőt a Libero jobboldali napilap, emlékeztetve, hogy a szovjet tankok megérkezését Napolitano '56-ban kommunistaként helyeselte. A budapesti látogatásra készülve Napolitano a L'Unitán keresztül hangsúlyozta ismét, hogy 56-os nézeteit azóta felülvizsgálta, sőt, most először a politikus kimondta, hogy nemcsak ő, az Olasz Kommunista Párt is tévedett.
"Azoknak az elvtársaknak volt igaza, akik 56 után eltépték párttagsági könyvüket. Az olasz szocialistáknak volt igaza, akik a magyar forradalom elfojtása után szakítottak a kommunizmussal."
Ritka az olyan olasz politikus, aki elismeri bűneit, és önkritikát gyakorol. Ez a sajtóban megjelent számos cikk véleménye, amely bátornak nevezi Napolitano lépését. Ugyanakkor felteszi a kérdést: mennyire súlyos az ötven évvel ezelőtti tévedés, mennyire lett volna más az olasz baloldal története, ha az olasz kommunisták nem állnak ki annyira mereven Moszkva mellett? A L'Unitá értesülései szerint az olasz államfő szeptember végén látogat el hazánkba, és nem kizárt, hogy az október 23-i évfordulóra is visszatér Budapestre.
Magyar Rádió - fidesz.hu

2006. szeptember 4. (MTI)
Mérföldkőnek nevezték a szakértők Charles Gati új 56-os könyvét

A fél évszázaddal ezelőtti események kutatásának mérföldkövetként említették a felkért hozzászólók Charles Gati Vesztett illúziók - Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom című kötetét a munkát bemutató hétfői eseményen; a szerző arról beszélt vitát akart gerjeszteni a művel.
"Megírtam az igazságot: ezzel vitázni fognak, ezt tudom, de ez volt a célom" - mondta a forradalom után a tengerentúlra emigrált kutató.
Egy kérdésre válaszolva kijelentette: a forradalom nem "elveszett", hanem "nem sikerült", ilyenkor pedig le kell vonni a tanulságokat: milyen hibát követett el a magyar forradalmár, milyet a magyar kormány.
Charles Gati céljaként említette azt is, "egy kis optimizmust 50 év után ebbe az országba behozni".
Hangoztatta azon álláspontját, hogy a forradalom győzhetett volna, ha vezetői és az USA beleegyezik félmegoldásokba és a régi magyar közmondást tartja szem előtt: többet ésszel, mint erővel.
Pomogáts Béla irodalomtörténész arról beszélt, hogy a munkát - amely gyakran már ismert forrásokat rendezett új összefüggésekbe - nem a dicsérő jelzők, hanem a kommentárjelleg határozza meg.
Mint mondta: a kötetben egy "humánkritikai koncepció" is megjelenik, amely mindenekelőtt demokratikus szemszögből vizsgálja az akkori események szereplőinek tetteit.
"Az első revizionista mű a forradalomról" - jellemezte a kötetet Rainer M. János, az 56-os Intézet vezetője abban az értelemben, hogy az "egy már-már a kánon szintjére emelkedett történelmi magyarázat felülvizsgálata.
A történész "nagy dolognak" nevezte, ha 50 év alatt sikerült odáig jutnunk, hogy nyíltan tudjunk beszélni a forradalomról.
Az eseményen megjelent Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke és April Foley, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete is.

2006. szeptember 4. (MTI)
Kultúra

Megrendezik a milánói drámafesztivált, amelyen két magyar darab is szerepel. Spiró György 1956-os eseményeket feldolgozó munkáját, a Kvartettet és Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című keserű komédiáját szeptember 17-én mutatják be.

2006. szeptember 4. (MTI)
Tőkés-díj Balassagyarmat nyugalmazott alpolgármesterének '56-os tevékenységéért

A magyarság érdekében kifejtett 1956-os tevékenységéért díjjal tüntette ki Kiss Tamást, Balassagyarmat nyugalmazott alpolgármesterét a kisvárdai Tőkés László Alapítvány - közölte Lengyel Szabolcs, a kuratórium elnöke hétfőn az MTI-vel.
Az alapítvány egy évtizede ítéli oda a Tőkés-díjat azoknak, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a nemzet érdekében - mondta az alapítványi vezető.
Hozzátette: a kuratórium egy évvel ezelőtt határozta el, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc idei, 50. évfordulója alkalmából a résztvevők közül tüntet ki egy személyt.
Az alapítvány vezető testülete kikérte a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Történelmi Igazságtételi Bizottság, az 56-os Szövetség és az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége véleményét, s a szervezetek közös javaslata alapján tüntette ki Kiss Tamást, aki szegedi egyetemistaként a forradalom egyik előkészítője volt - hangsúlyozta Lengyel Szabolcs.
A kuratóriumi elnök tájékoztatása szerint Kiss Tamás diáktársaival együtt 1956. október 16-án alakította meg a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségét, amely a tanulmányi és szociális programok mellett megfogalmazta a szovjet csapatok kivonulásának, a szabad választások megtartásának és a nemzeti jelképek visszaállításának igényét.
A szegedi programot október 22-én a budapesti műegyetemen ismertette Kiss Tamás, majd a forradalom ideje alatt a Nemzetőrség tagja volt, november 15. után pedig a Kádár-ellenes röplapok terjesztésében vett részt.
A forradalom és szabadságharc leverése után Kiss Tamást 1958-ban nyolc év börtönbüntetésre ítélték, szabadságvesztéséből 1964-ben amnesztiával szabadult, és segédmunkásként helyezkedett el. A jogi egyetemet csak 1975-ben fejezhette be. A diplomája megszerzése után jogtanácsosként dolgozott.
Balassagyarmat alpolgármesterévé 1990-ben választották. A ciklus lejárta után vonult nyugállományba, s nyugdíjasként 1996 és 1999 között a miniszterelnöki kabinetirodán kormányfőtanácsosként intézte sorstársainak, a politikai üldözötteknek az ügyet.
Kiss Tamás október 8-án veszi át a Tőkés-díjat Kisvárdán ünnepi istentisztelet keretében, amelyen az alapítvány névadója, Tőkés László, Erdély Királyhágó-melléki Református Egyházkerületének püspöke hirdet igét.

2006. szeptember 4. (MTI)
Tudomány - 1956 hangzó dokumentumok tükrében

Az 1956-os forradalmat idézi meg hangzó dokumentumok révén az a DVD, amely egyaránt hasznos lehet a történelem iránt érdeklődőknek és a diákoknak, de még a kutatóknak is sok újat mondhat.

Az 1956-os forradalom című válogatás a Miniszterelnöki Hivatal Kosáry Domokos akadémikus által vezetett 56-os Emlékbizottság támogatásával jelent meg. A DVD kép és hanganyaga szemelvényeket tartalmaz a Magyar Mozgóképkincs Gyűjtemény és az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárának fejlesztés alatt adattárából. A hangzó dokumentumok a Kossuth Rádió, a Szabad Európa Rádió és más rádiók adásának részletei, a zenei betéteket pedig a korabeli rádióadások és filmdokumentumok alapján állították össze.
A szívének kedves gyermeknek nevezte az adattárat Hanák Gábor, a Történeti Interjúk Tárának vezetője, az Országos Széchényi Könyvtár címzetes igazgatója.
"1968-ban végeztem el az egyetemet, s a diploma megszerzése után szinte azonnal, a 70-es évek elejétől kezdtem, kezdtük keresni azoknak az embereknek a társaságát, gyűjteni a visszaemlékezéseit, akik cselekvői voltak a forradalomnak és az 56-hoz vezető útnak" - mondta az MTI-nek Hanák Gábor, megjegyezvén, hogy szándékosan nem csak a hősökről, a harcosokról beszél, hanem az események részeseiről.
A Történeti Interjúk Tárának vezetője fontosnak tartja az 1956-hoz vezető utat is, s annak szereplőit.
"Látni kell, hogy a forradalom nem a semmiből született. Ismerni kell az 1953 és 1956 között történteket, hiszen a magyar értelmiség, s különösen az írók és újságírók nélkül nincs 56" - mondta.
Az adattár keletkezésében óriási szerepet játszott az a tény is, hogy az Országos Széchényi Könyvtárhoz kerültek 1993-ban a Szabad Európa Rádió megszüntetett magyar részlegének anyagai.
Érdekes mozzanatként említette meg Hanák Gábor, hogy a Szabad Európa, a Kossuth Rádió és más rádiók a forradalom alatt elhangzott adásainak anyaga egy vizsgálóbizottságnak köszönhetően maradt fenn.
"Konrad Adenauer német kancellár utasítására hozták létre a bizottságot, mivel a Szabad Európát az a vád érte, hogy beleavatkozott a magyarországi eseményekbe, azt a hamis illúziót keltve, hogy az amerikaiak, az ENSZ a forradalmárok segítségére siet. A rádiót felmentették a vádak alól, az anyagot viszont megőrizték" - mondta.
A magyar kutatók részéről aprólékos munkát igényelt a felvételek feldolgozása, rendszerezése, "hiszen elképzelhető, hogy mekkora káosz keletkezett, amikor német technikusok amerikai technikusoknak adják át a magyar anyagot, amely aztán átkerül Prágába, ahol a Szabad Európa archívumát elhelyezték" - fejtegette Hanák Gábor.
Komoly munkát igényelt egy olyan szoftver kidolgozása is, amelynek segítségével az érdeklődők könnyűszerrel eligazodhatnak az anyagban.
Az adattár összeállítói a DVD-t mindenekelőtt a történelem iránt érdeklődőknek és a diákoknak szánják, akik tanulmányaik során az 1956-os eseményekhez érkeztek.
A felvételek révén "megtudható, hogy mit mondott Nagy Imre, amikor a szovjet tankok ismét Budapest utcáin csörömpöltek, vagy hogy milyen lehetett ágyúlövések közepette rádióadást készíteni" - mondta Hanák Gábor.
Az adattár sok újdonságot tartalmazhat a kutatók számára is, akik jobbára levéltári anyagokkal dolgoznak, ismerik a kihallgatási jegyzőkönyveket és a Politikai Bizottság határozatait, ám meglehetősen keveset tudnak arról, hogy a rádió, az írott sajtó, a röplapok hogyan közvetítettek "leegyszerűsített" formában az eseményeket az emberek felé.
Szeptemberben felveszik a kapcsolatot a középiskolákkal, főiskolákkal és egyetemekkel, s mindazon intézményeknek megküldik a DVD-t, amelyek érdeklődnek az adattár iránt.
Hanák Gábor ígérete szerint lesz folytatás.
"Magyarországon sajnos hamar elfeledik a jubileumokat is. Az ötvenéves évfordulóval ráirányult a figyelem az 1956-os forradalomra, s hogy az érdeklődést ébren tartsuk 2007-ben megjelentetjük az adattár kibővített változatát, amelybe bekerülnek az MTI Fotóarchívumának képei, a Magyar Nemzeti Filmarchivum korabeli filmfelvételei is" - mondta az MTI-nek Hanák Gábor.

2006. szeptember 4. (MTI)
A magyar-balti kapcsolatok fejlesztése és az 56-os emlékév jegyében látogat Sólyom László Rigába és Vilniusba - ELŐZETES

A magyar-balti kapcsolatok fejlesztése és az 56-os emlékév jegyében kezd kedden négynapos látogatást Sólyom László köztársasági elnök Rigában, majd Vilniusban.
A magyar államfő tárgyalópartnere Rigában Vaira Vike-Freiberga, a Lett Köztársaság elnöke lesz, s Sólyom László a későbbiekben megbeszélést folytat Aigars Kalvitis kormányfővel, illetve Ingrida Udre parlamenti elnökkel is. Csütörtökön Vilniusban a köztársasági elnök Valdas Adamkusszal, a Litván Köztársaság elnökével ül tárgyalóasztalhoz, az eszmecserét követően várhatóan turisztikai egyezmény aláírására is sor kerül. Sólyom László találkozik Gediminas Kirkilasszal, a Litván Köztársaság miniszterelnökével, illetve Viktoras Muntianasszal, a litván parlament (seimas) elnökével is.
Magyarország kapcsolatai Lettországgal és Litvániával rendezettek, vitás kérdések nem terhelik a hagyományosan jó kétoldalú viszonyt. Budapest és a két balti állam érdekei a legtöbb ponton egybeesnek az Európai Unión és a NATO-n belüli együttműködés keretében. A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok folyamatosan fejlődnek - a Baltikumban igen erőteljes gazdasági növekedés tapasztalható -, bár még kétségtelenül jelentős tartalékokkal
rendelkeznek.
A Lettországba irányuló magyar export évek óta többszöröse a behozatalnak, az aránytalanság azonban fokozatosan csökken. Míg 1997-ben 21 millió eurós volt a magyar kivitel 1,7 milliós behozatal mellett, addig 2004-ben a magyar export 49 millió euróra, míg az import 11,6 millió euróra emelkedett. Tőkebefektetés eddig gyakorlatilag nem volt a két ország között.
A litvániai magyar export 2004-ben 83,4 millió euró volt, az előző évhez képest 21 százalékkal nőtt, míg a behozatal ugyanebben az időszakban 33,0 millió eurót tett ki, ez 23 százalékos csökkenésnek felelt meg.
Sólyom László rigai és vilniusi tárgyalásain - amelyek a márciusi tallinni és helsinki vizit folytatásának tekinthetők - a kétoldalú kapcsolatokon és európai uniós kérdéseken kívül szó lesz a finnugor együttműködésről is. A köztársasági elnök szerdán Rigában találkozik a lív nép képviselőivel. A kihalás szélére sodródott finnugor lívek kultúrájának fennmaradásához Magyarország hagyományosan támogatást nyújt.
A tavasszal folytatott tárgyalásokhoz hasonlóan Sólyom valószínűleg a környezet védelmét különösen szívükön viselő államfők, a "zöld elnökök" informális hálózatáról is folytat eszmecseréket. A litván államfő az egyik alapítója e hálózatnak, míg a lett elnök asszony már korábban jelezte, hogy szívesen csatlakozna a kezdeményezéshez.
Az 56-os évforduló közeledte - mind a lett, mind a litván államfő részt vesz majd a budapesti megemlékezéseken -, az emlékév jegyében több programra is sor kerül. Sólyom László kedden Rigában megtekinti a Megszállás Múzeumát, ahol a szovjet korszaknak szentelt kiállítás egyik része a magyar 56-os forradalommal is foglalkozik. A köztársasági elnök a litvániai Siauliai mellett felkeresi a Keresztek hegyét, s keresztet állít a katolikus zarándokhelyen, amely a szovjet megszállás időszakában az ellenállás jelképes helyszíne volt.
Szerves része a programnak a magyar történelemhez is kapcsolódó helyszínek felkeresése: a köztársasági elnök Vilniusban megkoszorúzza a Vingis park katonai temetőben az I. világháborúban hősi halált halt magyar katonák sírját, majd ellátogat a Báthory István által 1579-ben alapított vilniusi egyetemre is. Sólyom László és Valdas Adamkus köztársasági elnök csütörtökön Vilnusban közösen leplezik le azon litván polgárok tiszteletére állított emléktáblát, akik az 1956-os magyar szabadságharcosok mellett tüntettek.
A köztársasági elnök balti vizitje utolsó napján Kaunasba látogat. Az egykori litván fővárosban felavatja a két világháború között tiszteletbeli magyar konzulátusként működő épületen lévő emléktáblát, amely a litván-magyar diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételének 15. évfordulója alkalmából készült.

2006. szeptember 4. (MTI)
A Merlin Communications Kft. nyerte az október 23-i ünnepség lebonyolítására kiírt pályázatot

Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából tartandó október 23-i nemzeti ünnep központi rendezvényeinek megszervezésének és lebonyolításának jogát a Merlin Communications Kft nyerte el, amely 644 millió forinttért vállalta a feladatot - közölte a Kormányszóvivői Iroda hétfőn az MTI-vel.
A Miniszterelnöki Hivatal által kiírt pályázat felhívása 2006. július 31-én jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben. A beadási határidőig - 2006. augusztus 14-ig - négy cég jelentette be részvételi szándékát - olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.
Mint írták, a következő 8 munkanapon belül megtörténik a vállalkozási szerződés aláírása, és a pályázat eredménye ezt követően megjelenik a Közbeszerzési Értesítőben.
A 2006. október 23-ai központi állami rendezvények pontos részleteiről a szerződéskötés után ad tájékoztatást a Kormányszóvivői Iroda.

2006. szeptember 4. (MTI)
Bajor Gizi Színészmúzeum: Jubileumi 56-os kiállítás

A színészek és az 1956-os forradalom kapcsolatát bemutató kiállítás nyílik november végén a Bajor Gizi Színészmúzeumban Budapesten - mondta Czékmány Anna muzeológus hétfőnaz intézmény sajtótájékoztatóján.
A muzeológus közölte: a tárlat olyan hiánypótlás, amely a forradalom jelentősebb, színházhoz kapcsolódó eseményeit rendszerezi hogy a korszakot és ahhoz kapcsolódó változásokat megismerjék.
A múzeum hat ismert, a forradalom után elítélt művész életén és szerepvállalásán keresztül mutatja be ,56 meghatározó momentumait. Többek között Darvas Iván, Sinkovits Imre személyes történetét világítja meg, akiknek a magánéleti motivációja rányomta bélyegét a szabadságharcban vállalt szerepükre.
A kiállítást inaktív honlapon tekinthetik meg a látogatók.
Szabó István, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) igazgatóhelyettese elmondta, három éven belül elektronikusan elérhető lesz az 1949 és 1990 közötti összes, Magyarországon előadott színdarab adatbázisa, amely a személyi és intézményi adatokon túl az előadásokkal kapcsolatos dokumentumokat is tartalmazza. A múzeum havi rendszerességgel úgynevezett moziszínházat indít, amelynek keretében a harmincas negyvenes évek színházi vonatkozású filmjeit vetítik magyarázatokkal.
A Bajor Gizi Színészmúzeum 1952 februárban, a művész halálának első évfordulóján nyílt meg, egykori budai villájában. Létrejöttét pályatársa, Gobbi Hilda kezdeményezte. Az intézmény négy éve, kívül-belül megszépülve, új állandó kiállítással nyitotta meg ismét a kapuit. Az ingyenesen látogatható intézmény az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelye.

2006. szeptember 5. (MTI/ANSA)
Térdreborulást követel Budapesten Napolitano olasz államfőtől egy volt szocialista politikus

Claudio Martelli volt olasz szocialista politikus felszólította Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnököt, hogy igenis menjen el az 1956-os magyar forradalom évfordulójának megemlékezéseire és - Willy Brandt egykori német kancellár varsói gesztusához hasonlóan - boruljon térdre Budapesten.
"Kedves Napolitano, menj el Budapestre, és borulj térdre" - ezekkel a szavakkal kezdődik az Olasz Szocialista Párt (PSI) egykori főtitkár-helyettesének, Bettino Craxi főtitkár, volt miniszterelnök jobbkezének nyílt levele, amely az Oggi című hetilap szerdán utcára kerülő számában jelenik meg.
A veterán szocialista politikus szerint az 1956-os szovjet beavatkozást annak idején helyeslő Napolitanónak azért kell eljönnie Budapestre, "mert a köztársaság elnöke vagy, és egész Olaszországot képviseled. Nemcsak a Vörös Hadsereget dicsőítő Olaszországot képviseled, hanem az összes olaszt".
Az aktív politizálással tavaly felhagyó - s azóta televíziós műsorvezetőként tevékeny - Martelli felszólította az államfőt, hogy kövesse az általa "mindig is csodált Willy Brandt példáját, aki Németország kancellárjaként elment Lengyelországba, a varsói gettóba, és térdre borulva kért bocsánatot a zsidóktól és a lengyelektől a nácik bűneiért".
Az 1956-os forradalom leverését annak idején az Olasz Kommunista Párt egyik vezető személyiségeként helyeslő Giorgio Napolitano már elismerte, hogy a szovjet beavatkozást mindig is elítélő másik baloldali pártnak, a szocialistáknak volt igazuk 56 megítélésében.
Bettino Craxi lánya, Stefania Craxi, aki jelenleg a Fiatal Olaszország nevű szervezet vezetője és a Forza Italia jobboldali párt parlamenti képviselője, májusban bocsánatkérést követelt Napolitanótól, miután megtudta, hogy az egykori kommunista politikus mint államfő meghívást kapott az 1956-os budapesti megemlékezésekre.
Napolitanót Sólyom László köztársasági elnök hívta meg az 1956-os megemlékezésekre abban a május 15-én kelt köszöntő levelében, amelyben gratulált az új olasz államfőnek megválasztása alkalmából.
Giorgio Napolitano 1956-ban az Olasz Kommunista Párt egyik vezető személyisége volt. A magyarországi forradalmat a Luigi Longo vezette OKP "ellenforradalomnak" minősítette. Emiatt az Olasz Szocialista Párt, amelynek élén akkor Pietro Nenni állt, felmondta a II. világháborús antifasiszta ellenállás óta tartó együttműködést a kommunistákkal.
Gianni de Michelis egykori külügyminiszterrel és Bettino Craxi fiával, Bobo Craxival együtt Claudio Martelli 2001-ben megalapította az Új Olasz Szocialista Pártot (Nuovo PSI), amelynek a szóvivője lett. A politikust 1999-ben az Európai Parlament képviselőjévé választották. Tavaly óta saját műsorokat vezet az Italia 1 televízióban.

2006. szeptember 5. (MTI)
Tom Lantos: a teljes felelősség Szlovákiát terheli

A felelősség teljes egészében Szlovákiát terheli az ott kialakult magyarellenes incidensekért; a XXI. században a demokratikusan megválasztott kormányok felelőssége, hogy ilyen helyzet ne állhasson elő. Ezt Tom Lantos, az amerikai kongresszus tagja mondta kedden Budapesten.
Pozsonyban elmondtam Robert Fico miniszterelnöknek: ne csodálkozzon az elítélő nemzetközi reakciókon, mert az ő döntése volt, hogy bevette a kormánykoalícióba az ultranacionalista, magyarellenes nyilatkozatokat megfogalmazó Ján Slota pártját - hangsúlyozta a magyar származású demokrata párti képviselő sajtótájékoztatón.
Tom Lantos elmondta, hogy a jövő hét közepén dönti el, beterjeszt-e az amerikai kongresszus elé egy olyan határozati javaslatot, amely elítélné a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt kormányra kerülését. Emlékeztetett arra, hogy évekkel ezelőtt ő maga szorgalmazta a Jörg Haider pártjának kormányra kerülése miatt megfogalmazott, Ausztriát elítélő határozat elfogadását is.
Az amerikai kongresszus külügyi bizottságának korelnöke a Nyitrán megvert magyar diáklány esete kapcsán elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy civilizált, európai uniós országban azért támadjanak meg valakit, mert a mobiltelefonján az anyanyelvén beszél. Hozzátette: ezt nemcsak Magyarország, de az Egyesült Államok sem tolerálja. Üdvözölte ugyanakkor, hogy tárgyalópartnerei hétfőn Pozsonyban arról biztosították, a nulla tolerancia elvét alkalmazzák a gyűlöletkeltés ellen.
Lantos tűrhetetlennek nevezte a Magyarországon tapasztalható futballhuliganizmust, az ahhoz köthető szlovákellenes és antiszemita megnyilvánulásokat is.
Kérdésre válaszolva a kongresszusi képviselő beszámolt arról, hogy hétfőn este egy "jó hangulatú" vacsorán vett részt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel és feleségével, az ott elhangzottakról azonban nem árult el részleteket.
Mint elhangzott, az 1956-os forradalom és szabadságharc tekintetében Tom Lantos egyetért Charles Gati magyar származású amerikai történészprofesszor megközelítésével, amit Gati egy hétfőn megjelent könyvében publikált.
"Ha a magyar kormány 1956-ban kevésbé radikális, kompromisszumkészebb politikát folytat a szovjet hatalommal szemben, és nem a teljes függetlenséget hirdeti, talán más lett volna a végeredmény. Magyarország győzelme irreális volt a szovjetekkel szemben" - fogalmazott Tom Lantos. Hozzátette: 1956 ötvenedik évfordulója kapcsán George W. Bush amerikai elnök és Condoleezza Rice külügyminiszter felszólalása a washingtoni rendezvényen, illetve Bush budapesti látogatása, a Citadellán mondott beszéde kellően jelezte, hogy az USA rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít 1956-nak.
A magyar származású amerikai politikus több nemzetközi témáról is beszélt sajtótájékoztatóján. Kiemelte: 2001. szeptember 11. ötéves évfordulóján különösen fontos hangsúlyozni, hogy a szélsőséges, erőszakos iszlám terrorizmus ellen a civilizált világnak fel kell lépnie, a veszély nem múlt el.
Lantos nagyon hasznosnak nevezte az iraki és az afganisztáni missziókban történő magyar szerepvállalást, és reményét fejezte ki a libanoni békefenntartásban való magyar részvétel megvalósulása kapcsán. Leszögezte: Izraelnek minden joga megvan megvédenie magát a terroristáktól, és Libanon felelőssége határai ellenőrzése, a Hezbollah lefegyverzése. A politikus szerint egy masszív európai békefenntartó jelenléttel sikerülhet megakadályozni azt is, hogy a Hezbollah a szíriai határon keresztül juthasson fegyverekhez.
Az amerikai kongresszusi képviselő reményét fejezte ki, hogy Oroszország és Kína nem fogja megvétózni az ENSZ Biztonsági Tanácsában az Iránt szankciókkal sújtó határozatot. Tom Lantos kedvezőtlen véleményt fejtett ki Putyin orosz elnökről; mint mondta, Putyin Oroszországa biztosan nem demokrácia. Fontosnak nevezte az energiabiztonság kialakítását, ennek kapcsán az alternatív energiaforrásokra való áttérést sürgette a "rossz kezekben lévő" iráni, szaúd-arábiai, venezuelai, orosz energiamonopóliummal szemben.

2006. szeptember 5. (MTI)
Megkezdődött a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia őszi rendes ülése

A fatimai magyar nemzeti zarándoklat, az 1956-os megemlékezések és a Szent Erzsébet Jubileumi Év tervezett eseményei szerepelnek egyebek között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) kedden kezdődött őszi rendes ülésén - tájékoztatta az MKPK titkársága az MTI-t.
A háromnapos ülésen köszöntik az új megyéspüspököket, Veres András szombathelyi és Kiss Rigó László szeged-csanádi főpásztorokat. Elbúcsúznak a nyugalomba vonult Konkoly Istvántól és Gyulay Endrétől.
Kedden a püspöki konferencia Pro Ecclesia Hungariae kitüntetésben részesíti a Kanadában élő László T. László atyát tudományos tevékenységéért és az amerikai egyetemeken továbbtanuló magyar papok támogatásáért.

2006. szeptember 5. (MTI)
Előkészületek az 1956-os forradalom évfordulójára Győr megyében

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának megünnepléséhez, vetélkedők bonyolításához, emléktábla állításához 15 millió forint támogatást nyújt a településeknek pályázat útján a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat - mondta Medgyasszay László, a megyei közgyűlés alelnöke a jubileum előkészületeiről tartott keddi sajtótájékoztatón Győrött.
Hozzátette: a felhívásra 66 pályázat érkezett, közülük 58 támogatásáról döntött az illetékes bizottság.
Elmondta: maximum 500 ezer forintra lehetett pályázni az elkülönített keretből. A pályázók csekély kivétellel ennél kevesebb összeget nyertek helyi programjaik megvalósításához.
A megyei alelnök a sajtótájékoztatón bemutatta az 1956-os emlékplakett prototípusát, Soltra E. Tamás szobrászművész alkotását,amelyet a megyei önkormányzat azoknak a személyeknek adományoz, akik a forradalmi bizottságok, a nemzeti bizottságok, a nemzetőrség és a munkástanácsok szervezeteiben tevékenykedtek, illetve igazolható módon a forradalom oldalán harcoltak. Az emlékplakett adományozására 148 felterjesztés érkezett, közülük 45 posztumusz felterjesztés.
Medgyasszay László hangsúlyozta: kiemelten fontos a felterjesztett személyek fél évszázaddal ezelőtti szerepvállalásának hitelessége. Az esetleges kétségek tisztázására a megyében működő 56-os szervezetek vezetőit és a megyei levéltár munkatársait kérték fel.
Soltra E. Tamás öntött bronz plakettjének adományozásáról szeptember második felében dönt az 1956-os megyei emlékbizottság. A plakettek átadására az október 23-hoz kapcsolódó ünnepségek keretében kerül majd sor.
A megyei alelnök szólt arról a pályázatról is, amely helytörténeti tanulmányok írására, az ötven évvel ezelőtti helyi és megyei események feldolgozására, szemtanúkkal készített interjúk készítésére hívta fel a helytörténet iránt érdeklődők figyelmét. Mint elmondta, az ifjúsági korosztályból öt, a felnőttek köréből 15 pályamunka érkezett. Elbírálásukat szakértői bizottság végzi el szeptember végéig. Az első három helyezett 75 ezer, 50 ezer, illetve 30 ezer forintos jutalomban részesül.

2006. szeptember 5. (MTI)
Fotókiállítás nyílik 1956-ról a washingtoni American Universityn

Több, korábban nem publikált fényképet is bemutató fotókiállítás nyílik az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából kedden a washingtoni American Universityn - jelentette be Simonyi András nagykövet az egyetemen, a tárlatnak helyt adó Katzen művészeti központban.
A washingtoni magyar nagykövetség nagyszabású programsorozattal folytatja idén ősszel az évforduló megünneplését. Ennek nyitóprogramja a magyar oktatási és kulturális tárcával, a Magyar Fotóművészek Szövetségével, valamint a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeummal közösen rendezett tárlat.
Simonyi András a sajtóbemutatón úgy fogalmazott: a kiállítás, a képek üzenete az, hogy a szabadság előbb-utóbb utat talál magának. A berlini fal lebontásához vezető út első lépcsője a magyar forradalom volt - mondta.
A kiállított 53 fekete-fehér kép a forradalom eseményeinek legszélesebb spektrumát öleli fel. Magyar és külföldi, amatőr és profi fotósok kapták lencsevégre a forradalom felemelő és tragikus pillanatait, a hősöket és a közembereket.
Fáth Péter, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tiszteletbeli elnöke az MTI-nek elmondta, hogy első ízben nyílik az Egyesült Államokban olyan tárlat, amely a fotóművészet eszközeivel állít emléket az 50 évvel ezelőtti dicsőséges napoknak.
Olyan neves fotóriporterek jelképessé vált képei is láthatók a tárlaton, mint az osztrák Erich Lessing vagy az olasz Mario de Biasi. A korábban nem publikált képek között van Haris László fotóművész három fotója; a kiváló állapotban megőrződött fényképeket Haris László 13 évesen készítette. Senki sem láthatta azelőtt azt a három képet sem, amelyet egy akkor 70 éves nagymama vett fel fia fényképezőgépével Práter utcai emeleti lakásából, a résnyire nyitott redőny mögül - mondta el az MTI-nek Baki Péter, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója.
A kiállítás katalógusához Göncz Árpád írt előszót. A volt köztársasági elnöknek a tárlaton is olvasható gondolata szerint a kor hangulatát, "egy egész nemzet egyetakarását", lelkesedését, bizakodását, majd reményvesztettségét hitelesen és őszintén ezek a felvételek tudják csak érzékelhetővé tenni.
A sajtóbemutatón megjelent Caroline Despard, a Life magazin 50 évvel ezelőtti fotószerkesztője, aki 1956-ban különszámot jelentetett meg a magyar forradalomról. Saját féltve őrzött példányát kedden a kecskeméti fotómúzeumnak ajándékozta.
Az október végéig megtekinthető kiállítás hivatalos, kedd esti megnyitóján a nagykövet tájékoztatása szerint részt vesz Carlos Gutierrez amerikai kereskedelmi miniszter.
Az 1956-os forradalomról Washingtonban már két rangos megemlékezést tartottak idén tavasszal. A külügyminisztérium rendezvényén a tárca vezetője, Condoleezza Rice mondott beszédet, a kongresszusi megemlékezésen pedig - amire még nem volt példa - megjelent mindkét párt szenátusi és képviselőházi frakcióvezetője, továbbá George Bush elnök, egyszerre tisztelegve az 1848-as és az 1956-os forradalomnak, illetve a vasfüggöny 1989-es megnyitásának az emléke előtt.

2006. szeptember 5. (Népszabadság)
Világtörténelmi szerepben

Szeptember 7-én Az 1956-os forradalom a világpolitikában című konferenciával kezdődik az a rendezvénysorozat, amelynek keretében a hazai történeti kutatóhelyek tárgyalják a forradalom históriáját. A több mint két tucat tanácskozás és a nagyszámú kiadvány tervét az MTA Történettudományi Bizottsága készítette el, fedezi anyagilag és fogja össze. Lapunkat Glatz Ferenc, a testület elnöke tájékoztatta az eseménysorozatról.
A bizottságot a Kosáry Domokos vezette 1956-os Országos Emlékbizottság tavaly kérte fel a munkára. A Glatz irányította testületet három elv vezette. Részben az, hogy 1956 világpolitikai jelentősége kidomborodjék. Ezért október 16-17-én a Magyar Tudományos Akadémián nemzetközi konferenciát rendeznek, amelynek egyik bevezető előadását J. Kocka, a történész világszövetség most leköszönt elnöke tartja, és amelyen 1956 történetével foglalkozó jelentős hazai és külföldi történészek adnak elő. A másik elv az volt, hogy 1956 történetéhez minél több oldalról közelítsenek. A rendezvényeken ezért is szerepel a professzionális történeti intézetek mellett az Írószövetség, az 56-os Szövetség, az egyházak. Végül fontosnak minősítették, hogy a forradalom előzményei és a megtorlás, valamint '56 emlékének szerepe a rendszerváltásban országosan és nemzetközi kihatásában is bemutatásra kerüljön.
Ezért vonták be a munkába a hazai intézmények mellett a határokon túli kutatókat is. Törekedtek rá, hogy lehetőleg minden irányzat, minden szempont vitalehetőséghez jusson. Az akadémikus reményét fejezte ki, hogy a rendezvények világossá teszik: a politikától az különbözteti meg a tudományt, hogy ez utóbbi szilárd logikai rendbe rakott érvekkel dolgozik, vitatkozik. A több mint két tucat tudományos konferencia, valamint a kiadványok a magyar történettudomány, a legújabbkor-kutatás seregszemléjére adnak lehetőséget. Az első jelentősebb kutatási eredményeket a párizsi, a londoni, a müncheni, az amerikai, a hollandiai emigrációk mutatták fel. Érdemük elévülhetetlen. Nem lebecsülhetők az 1950-1960-as évek történelmével kapcsolatos, 1989 előtti hazai teljesítmények sem. De az igazi nagy fellendülést a rendszerváltás hozta.
A mostani, szeptember 7-i első konferencián hazai és külföldi (német, osztrák, orosz, amerikai, román) kutatók beszélnek '56 világpolitikai öszszefüggéseiről. Glatz saját előadásának téziseire utalva kiemeli, hogy a hidegháború első szakasza 1953-1954-re már lezárult. Ezt az időszakot a fegyverkezési erőegyensúly, a Szovjetuniónak a természettudományok területén való előretörése jellemezte. Az 1953 utáni tárgyalási készség tehát nemcsak Sztálin halálának köszönhető. Fontosnak tartja továbbá, hogy ekkor lép színre önálló politikai tényezőként a "harmadik világ". E nélkül nem lehet megérteni sem Kína, sem Jugoszlávia, sem a szuezi válság szerepét, amely meghatározó volt a magyar forradalom sorsának eldöntésében. Az akadémikus úgy látja, hogy Magyarország a sztálinizmus lebontásában megelőzte nemcsak a szomszédos országokat, hanem a Szovjetuniót is. Ez Nagy Imre 1953-as első kormányának, a sztálinizmusból kiábrándult reformkommunistáknak és a párton kívüli értelmiségieknek köszönhető. Ennek nemzetközi jelentősége sokkal nagyobb, mint eddig gondoltuk. A volt "csatlós" országok összehasonlító történelme hívja fel a figyelmet arra is, hogy a magyarországi sztálinisták - és itt a "kissztálinistákról" is szó van - súlyosabban teljesítették túl a szovjet igényeket, mint a szomszédos országok kommunista pártjai. Csakis így érthető a magyar forradalom váratlanul gyors és országos kiterjedése. Minél inkább távolodunk 1956-tól időben, és minél inkább nemzetközi összefüggésben vizsgáljuk történelmét, annál inkább látszik világtörténelmi szerepe a diktatúra lebontásában.
Az 1956-os forradalmat idézi meg hangzó dokumentumok révén egy most megjelent DVD. A válogatás az 56-os Emlékbizottság támogatásával jelent meg. Szemelvényeket tartalmaz a Magyar Mozgóképkincs Gyűjtemény és az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárának adattárából. A hangzó dokumentumok a Kossuth rádió, a Szabad Európa Rádió és más rádiók adásának részletei.

2006. szeptember 6. (MTI)
56-os óriásplakátok New Yorkban, több 56-os magyarnak "nem tetszik"

Michael Bloomberg polgármestert szeretné megnyerni a New York-i magyar kulturális intézet ahhoz, hogy beszédet mondjon a Times Square közelében elhelyezett két 56-os óriásplakát alatt; a forradalom reklámozása több emigráns magyar szerint sérti 1956 emlékét.
"Legyünk bátrak, reklámozzuk a történelmet" - mondta Orsós László Jakab, az Egyesült Államokban működő egyetlen magyar kulturális intézet igazgatója Washingtonban akkreditált magyar újságíróknak kedden.
Az 50. utca sarkán, egy alacsony épület tetején - egy Famiglia Pizza étterem és egy szépségszalon felett - két hatalmas plakát idézi az 1956-os magyar forradalmat. Két korabeli fekete-fehér fotó (Erich Lessing és Kis Jenő munkája) egy harckocsit és utcán menetelő tömeget ábrázol, mindkettő közepén a felirat: 1956 Hungary. Angol nyelven az egyiken az olvasható, "forradalmunk nem mozi volt", a másikon pedig a kulturális intézet 56-os dokumentumportáljának a címe, reimaginefreedom.org.
Az ötletgazda Orsós szerint az 50. évforduló "unikális pillanat", mivel az 56-os események kapcsán "még mindig felismernek bennünket". Szerinte a forradalom történetét "a lehető legnagyobb nyilvánosság" elé kell tárni. Bár még csak néhány napja helyezték el a plakátokat, máris több pozitív visszajelzést kaptak - mondta, utalva arra, hogy a "Times Square kapujaként" emlegetett utcasarkon naponta 65 ezren fordulnak meg.
Az október végéig látható óriásfelületekért 100 ezer dollárt, mintegy 21 millió forintot fizet a magyar állam - tájékoztatott a kulturális intézet igazgatója, hozzátéve, ilyen plakátok elhelyezése Budapesten, a Deák téren hasonló összegbe kerülne. A kinagyított fotók kommunikálhatóvá teszik 1956-ot, az igazgató komoly sajtóvisszhangra számít.
Michael Bloomberg polgármester - mint sajtóirodája jelezte - hajlandó szeptember 21-én fellépni a helyszínen, de az ügyben még nincs végleges döntés.
Ez "kommerszen túli országreklám" - fogalmazott Orsós, aki szerint a konzervatív kultúrareprezentációba belefáradt világban valami újféle országimázzsal kell megjelenni. Mint mondta, "azt szeretnék megmutatni, a kultúra szélesebb a művészetnél".
Azt is elmondta, hogy a magyar kultúra támogatására egy nonprofit civil alapítvány létrehozásán fáradoznak. Az egyeztetések jelenlegi szakaszában nem kívánta felfedni, milyen partnerekkel tárgyalnak, azt azonban kifejtette, hogy az Egyesült Államokban a civil jelenlétnek, az adakozásnak nagyon erős presztízse van a kultúrában.
Szerinte jól pozícionálva, az amerikai kultúrközegbe beágyazva "mindent el lehet adni", kivéve talán a magyar nyelvű színházat. Egyik friss törekvésük, hogy a képzőművészet experimentális ágait képviselő magyar alkotókat, például videoművészeket, fotósokat mutassanak be.
Az 56-os forradalmat hirdető plakátok miatt több 56-os emigráns magyar rosszallását fejezte ki. Magyar Kálmán, a forradalom emlékünnepét szervező New York-i szervezőbizottság tagja a Magyar Lobbi internetes fórum "heti akciólevelében" úgy fogalmazott: a mai amerikaiaknak ezek a fényképek teljesen rossz üzenetet hordoznak, a plakátsorozat "lejáratja a magyarságot, Magyarországot és a forradalom emlékét".
Az Amerikában élő ötvenhatosok közismert képviselője, Lipták Béla az MTI-nek azt mondta: 56 emléke az átlag amerikaiak számára méltóságos emlék, nem a Coca-Cola hirdetések közé való. Szerinte a páncélost ábrázoló képről egy amerikainak Irak jut eszébe. Meg van győződve arról, hogy ezt a nagy összeget inkább egy maradandó dologra kellett volna fordítani. A Szabadság-szobor lábánál levő szoborparkban - ahová minden turista elmegy - emlékművet lehetett volna állítani például a "pesti srácnak".

2006. szeptember 6. (MTI)
Elismerően szóltak az 1956-os megemlékezés magyar előkészületeiről a V4-ek kulturális miniszterei

Elismerően szóltak az 1956-os forradalom 50. évfordulójának megünneplését célzó magyar előkészületekről a visegrádi 4-ek kulturális miniszterei háromnapos találkozójukon, Krakkóban - közölte az Oktatási és Kulturális Minisztérium az MTI-vel szerdán.
"A miniszterek elismerően nyilatkoztak a magyar fél 1956-os forradalom 50. évfordulója megünneplésével kapcsolatos előkészületeiről, és hangsúlyozták a magyar-lengyel közös megemlékezések jelentőségét" - olvasható a szaktársa által az MTI-hez eljuttatott közleményben.
A résztvevők tájékoztatást kaptak arról a lengyel kezdeményezésről, amelynek értelmében a V4-fórumon belül munkacsoport alakulna annak vizsgálatára, hogy a visegrádi országokban végbement gazdasági és szociális átalakulások milyen hatással voltak a kulturális örökség változására.
Tárgyaltak továbbá a "Nemzetközi Visegrádi Könyvtár" elnevezésű, a V4-es országok kulturális örökségét gyűjtő digitális könyvtári projekt folytatásának lehetőségéről, a Cseh Köztársaság elnökségével. A lengyel fél ismertette tervét, amely szerint minden tagországból egy-egy fiatal művész vagy író évente tanulmányúton vehetne részt egy másik V4-országban. A felek üdvözölték egy közös digitális TV-csatorna beindításának tervét is, és megállapodtak abban, hogy e témában szakértői tárgyalásokat kezdeményeznek.
A résztvevők megállapodtak abban, hogy következő találkozójukat Magyarországon tartják, 2007. január 11-12-én. Az esemény előkészítése érdekében a V4-es szakértők részére találkozót rendeznek ez év novemberében Budapesten. A krakkói találkozón döntés született arról is, hogy a 2006-os Visegrádi-díjat a krakkói Nemzetközi Kulturális Központ kapja.
A magyar kulturális tárcát Bogyay Katalin képviselte. A résztvevők elfogadták a magyar szakállamtitkár azon javaslatát, hogy olyan közös kortárs irodalmi antológia jelenjen meg, amelyben mindegyik tagország három fiatal költője-írója mutatkozik be a V4-ek négy nyelvén, valamint - a nemzetközi irodalmi körforgásba való bekerülés érdekében - angolul.
Bogyay Katalin kezdeményezte továbbá, hogy mindegyik ország saját dzsessz-formációval jelenjen meg egy közös albumon, amelyen kibonthatják az országaikra jellemző zenei hangzásvilágot. Javasolta egy "Visegrádi Jazz Band" létrehozását is, amelyben minden országból egy-egy muzsikus vesz részt, és egy-egy jellemző motívumot hoz országa világzenéjéből a közös koncertre. A zenekar és az antológia bemutatását egyaránt 2007 januárjára időzítik, amikor Magyarország lesz a V4-ek következő találkozójának házigazdája.
A kulturális miniszterek pozitívan értékelték a V4-ek eddigi együttműködését, és hangsúlyozták a közös gondolkodás szerepét a nemzetközi kezdeményezéseket és a demokráciát támogató légkör megteremtésében és fenntartásában. A résztvevők kifejtették: nagy jelentőséget tulajdonítanak a kultúrának a nemzetközi együttműködésekben, ezért közös programok megvalósítását tervezik a kultúrák közti párbeszéd szellemében a 2008-as évre, amely az Interkulturális Párbeszéd Éve lesz.
A találkozón részt vett egy fehérorosz nem-kormányzati szervezet megfigyelője, az ukrán helyi kormányzat képviselője, valamint jelen voltak a Nemzetközi Visegrádi Alap képviselői. A tervek szerint a közeljövőben is meghívást kapnak megfigyelők a V4-ek üléseire - áll a közleményben.

2006. szeptember 7. (Magyar Narancs)
Quentin és én: Lucy Liu színész, producer

Játszott a Charlie angyalaiban, Tarantino Kill Billjében és Ridley Scott Dominójában. A szabadság vihara az első produceri munkája.
Magyar Narancs: Hogyan ismerkedett meg a pólósok és az '56-os forradalom történetével?
Lucy Liu: Colin Gray, a film írója és rendezője régi jó barátom. Még az egyetemi évekből ismerjük egymást, együtt szerepeltünk a Michigan University Jézus Krisztus szupersztár előadásában. Mindez még 1989-ben történt, a Tienanmen téri vérengzés és a vasfüggöny leomlásának évében. Ezek az események mély nyomott hagytak mindkettőnkben. Később, amikor Colin beavatott a nővérével, Megannel közös filmtervükbe, mindjárt érdekelni kezdett a történet. Az '56-os magyar események a Tienanmen téren történtekre emlékeztettek.
MN: A producerek között Quentin Tarantinóé mellett szerepel a neve. Mi volt a munkamegosztás önök között?
LL: Éppen az idő tájt kezdtem forgatni a Kill Billt, amikor Colin megismertetett a magyarok történetével. Mivel az első támogatásgyűjtő gálának, melyet Los Angelesben tartottunk, én voltam a háziasszonya, nem volt nehéz lerángatnom Quentint, aki korábban ugyan nem sokat hallott a magyar forradalomról vagy a vízilabdáról, de a történet dramaturgiája, a történelmi és sportesemények párhuzama mély benyomást tett rá filmesként is. Különösen az olimpiai meccs által felkínált visszavágási lehetőség ragadta meg a fantáziáját, és ekkor hangzott el az a ma már szinte szlogenszerű mondata is, hogy ez "a világ legizgalmasabb elhallgatott története". Ami a munkamegosztást illeti, az előkészületekhez szükséges anyagiakból Quentin és én is részt vállaltunk. A későbbiekben Quentin inkább a háttérből támogatta a produkciót, én viszont aktívan végigkövettem a film útját. A forgatás 2002-re fejeződött be, s mivel Colinéknak nem volt hol megvágniuk a filmet, beköltöztettem őket a Los Angeles-i otthonomba. A vendégházban laktak, a garázst pedig vágószobának rendeztük be. Az elkövetkező öt év során kisebb-nagyobb megszakításokkal itt zajlottak az utómunkák. A filmnek végül a Tribeca Filmfesztiválon tartottuk a premierjét, s mivel New Yorkban születtem, külön öröm volt számomra, hogy a szülővárosomban kerülhetett sor a bemutatkozásra.
MN: Kínai emigránsok gyermekeként nyilván otthon is hallott történeteket az elnyomó rezsimről.
LL: Hallottam persze jó párat közülük, a szüleim azonban sosem verték nagydobra a "szülőföldhöz" kötődő családi történeteket. Azt hiszem, ha az ember egy elnyomó, totalitárius rezsimben nő fel, az elsők között azt tanulja meg, hogy a politikai nézeteit tartsa meg magának. Egyébként anyám és apám családja is először Tajvanba menekült, a szüleim pedig már onnan emigráltak az Államokba. Mi már Amerikában nőttünk fel, de úgy neveltek bennünket, hogy minden tál ételért legyünk hálásak. Addig fel sem kelhettünk az asztaltól, amíg mindenki meg nem ette, ami a tányérján volt.
MN: A szabadság vihara az első produceri munkája, de a filmográfiájából az derül ki, hogy semmiképpen sem az utolsó.
LL: Így van. Ez az első olyan, mozikba került projekt, amiben producerként, illetve executive producerként dolgoztam, de több játékfilmem is az előkészítés stádiumában van már. Készülünk többek között egy Charlie Chan-filmre is; a klasszikus detektívtörténeteket igyekszünk modernizálni.

2006. szeptember 7. (Népszava)
Világpolitika és forradalom '56-ban

Mától tudományos konferencia-sorozaton elemzik 1956 eseményeit, jelentőségét Budapesten, valamint Debrecenben, Szegeden, Miskolcon és Pécsett. A több mint két tucat rendezvény gazdája az MTA Történettudományi Bizottsága, amelynek elnöke Glatz Ferenc. Az akadémikus lapunknak elmondta, a sorozat nyitányaként a történészek elemzik, hogyan alakult a világpolitika 1956-ban, illetve hogyan illeszkedett az események közé a magyarországi forradalom és szabadságharc. A történészek azt szeretnék elérni, ha '56 világpolitikai jelentőségéről minél többet tudnának az emberek határon innen és túl.
A jövő héten a vidéki kutatások eredményeit tárják az érdeklődők elé, a konferenciák ugyanis nyitottak. Glatz arra figyelmeztetett, sok minden még a hazai közvéleménynek sem nyilvánvaló 1956-tal kapcsolatban, így az sem, mi történt vidéken, hányan vesztették életüket a barikád egyik, illetve másik oldalán. Glatz szerint a forradalommal kapcsolatban ma még több legenda, ellen-legenda él, ezért is érdekes, hogyan lehet a szakemberek műhelymunkáit a társadalommal elfogadtatni. Konferenciákon szólnak majd a forradalom előzményeiről, a megtorlásról és arról, milyen szerepet játszott 1956 emléke a rendszerváltásban. A központi rendezvényre október 16-17-én kerül sor a Magyar Tudományos Akadémián, amelyen jelen lesz a köztársasági elnök is. Glatz érdeklődéssel várja, hogy az 50. évfordulóra készülve akár a konferenciák valamelyikén megszólalnak-e azok, akik annó a barrikád másik oldalán álltak. Az előadások az év végéig írásban is megjelennek.

2006. szeptember 7. (Népszabadság)
Partitúra a hátizsákban

Ausztriában egyetlen pillanatig nem volt és nincs vita az ötvenhatos magyar forradalom megítéléséről: a történelmi krónika és a lakosság egyaránt olyan eseménynek tekinti, amely előtt fejet kell hajtani, s amelynek leverése a közelmúlt történelmének egyik szégyenfoltja.
Másrészt ez az időszak az osztrákok számára máig el nem múlóan dicsőséges emlék, szívesen idézik fel a 180 ezer menekült befogadásának korát, saját nagyvonalúságuk és jó szívük ilyen mértékben azóta is egyedülálló bizonyítékát.
A Menekülés Bécsbe címmel mától november 26-ig nyitva tartó kiállítás a Wien Museumban mégis sikeresen ellenállt annak a csábításnak, hogy pátosszal, csakis hősi eposzként kezelje ezt a kort. Sokkal inkább igyekszik a maga összetettségében bemutatni az ötven évvel ezelőtt történteket.
Kétségkívül az egyik kurátort, Bela Rasky magyar származású történészt dicséri a kor alapos, mindenre kiterjedő és több nézőpontot összesítő áttekintése. Elsősorban persze az osztrák sajtó tükrében, ám a dokumentumok, fotók megfelelő feliratozása révén az azóta szerzett ismereteket felhasználva is tájol a kiállítás és az ebből az alkalomból kiadott katalógus. A magyar látogató számára fontos információ a forradalommal kapcsolatos hivatalos osztrák kormánypolitika értelmezése, annak mögöttes szándékával egyetemben. Azzal tudniillik, hogy alig egy évvel Ausztria függetlenségének és semlegességének elnyerése után a szomszédos ország szabadságharcának támogatása, a diktatúra elől menekülők befogadása nagy nemzetközi elismerést nyújtott. Egyszersmind ez volt a legjobb lehetőség bizonyítani a világ előtt Ausztria nyitottságát, nagyvonalúságát, sőt gazdasági lehetőségeit. Ez mit sem von le az oly fontos támogatás értékéből, mint ahogy az osztrákok segítőkészségét sem kisebbíti, hogy az első felbuzdulás után voltak negatív jelenségek is. Az elmúlt évtizedekben kevesen beszélnek arról, hogy '57 elején az osztrákok már nem voltak olyan lelkesek, és kicsit se kedvelték a "hátrányos megkülönböztetést", vagyis a kizárólag a magyar menekülteknek juttatott kedvezményeket, az ingyenes közlekedést, ellátásuk segélyezését.
A kiállítás erénye még - ugyancsak Rasky saját családi emlékeinek is köszönhetően - rengeteg a nagyon személyes tárgy. Régi naplók, láthatóan egy ideig rejtekhelyen őrzött fényképek, levelek, igazolványok tanúskodnak az egyes emberek legszemélyesebb sorsáról, sokszor ezeken keresztül kapunk fontos információt a segítséget nyújtó szervezetekről, a menedéket nyújtó táborokról és otthonokról. Még olyasmire is kitér a kiállítás, mint a menekültek magukkal hozott személyes tárgyai - köztük például egy saját kompozíció partitúrája, amelyet a nemrég elhunyt Ligeti György semmiképpen nem akart otthon hagyni. Korabeli fotókon láthatók a később ausztriai karriert befutott '56-os menekültek. Közülük többekkel a múzeum a kiállítással párhuzamosan, előre közölt program szerint beszélgetéseket szervez.

2006. szeptember 7. (MTI)
Ökumenikus istentisztelet az 1956-os elhunytak emlékére

Ökumenikus istentiszteletet tart az 1956-os forradalom és szabadságharc idején elhunytak emlékére a katolikus, a református és az evangélikus egyház október 22-én a fővárosi Szent István-bazilikában - közölte Erdő Péter bíboros csütörtökön Budapesten.
A magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésekre Angelo Sodano bíborost várják a Vatikánból - mondta az esztergom-budapesti érsek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) őszi ülésének zárónapján tartott sajtótájékoztatón.
Erdő Péter jelezte: sokan azt remélik a katolikus hívők közül, hogy XVI. Benedek pápa üzenetet küld október 23-ára a magyarságnak.
Szólt arról is, hogy a nándorfehérvári diadal 550. és az 1956-os forradalom 50. évfordulójára meghirdetett engesztelő imaév keretében vezetésével nemzeti zarándoklat indul október 17-én Fatimába.
A közeljövő fontos eseményei között említést tett Salkaházi Sára szociális testvér szeptember 17-i budapesti boldoggá avatásáról is.
A bíboros hivatalosan is bemutatta az MKPK nyáron öt évre megválasztott új titkárát, Német Lászlót, aki felkérést kapott a szóvivői feladatok ellátására is.
A konferencia háromnapos ülésének döntéseit ismertetve beszámolt arról, hogy a püspökök testülete megújította bizottságainak vezetését. A médiaügyekért felelős püspök a Szeged Csanádi Egyházmegye élén álló Kiss-Rigó László lett, aki egyúttal a missziós bizottságot is vezeti a jövőben.
Bosák Nándor püspök a liturgikus, Szabó Tamás püspök a lelkipásztori, Varga Lajos segédpüspök az egyházművészeti bizottságot vezeti ezentúl, míg a börtönpasztoráció új felelős lelkésze Hajdú Miklós lett.
A konferencia elbúcsúzott a nyugállományba vonult Konkoly István és Gyulay Endre püspöktől, utóbbitól Keresztes Szilárd püspök veszi át az ingatlanügyek gondozását.
Erdő Péter jelezte: a Magyar Televízió új struktúrát és időpontokat javasolt az egyházi műsorok számára, ám az MKPK szeretné, ha lehetőség szerint fennmaradna az eddigi műsorrend.
Kitért arra is: a Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójára meghirdetett emlékévet november 19-én nyitják meg a Szent István-bazilikában, ugyanazon a napon adják át a Szent Erzsébet rózsája elnevezésű díjat a Művészetek Palotájában.
Az MKPK ülésén szóba került az egyház oktatási és egészségügyi intézményeinek helyzete is. Erdő Péter elmondta: a nyár folyamán a protestáns egyházakkal és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével közösen - intézményeik jövőbeli biztonságos működtetése érdekében - levelet intéztek az egészségügyi és az oktatási miniszterhez.

2006. szeptember 7. (MTI)
Kultúra - Latinovits emlékalbum és egyebek a Kossuthnál

Latinovits Zoltán születésének 75. évfordulójára emlék-albumot, s hozzá CD-t jelentetett meg a Kossuth - hangzott el a kiadó csütörtöki sajtótájékoztatóján.
A Latinovits verset mond' című kötet melléklete egy negyven perces CD, amelyről Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, József Attila, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Tóth Árpád néhány versét lehet meghallgatni a 30 éve meghalt színész tolmácsolásában. A kötetben a verseket - a válogatást készítő - Vészabó Noémi grafikái illusztrálják, és a könyvet "az érzőknek és elfogultaknak főhajtással" ajánlja Vadász György Kossuth- és Ybl díjas építész. A grafikus és építész férje ötletéből született, csütörtökön bemutatott könyv péntektől kapható a könyvesboltokban.
A közönség számára hamarosan hozzáférhető többi Kossuth kiadványról a kiadó vezetője, Kocsis András Sándor adott tájékoztatást a Pallasz Páholyban. Elsőként két kiemelkedő életműsorozatot említett - nem üzleti, hanem kiadói - vállalkozásként: Tőkei Ferenc sinológus munkái után most a napjainkban a 97. életévét betöltő Fejtő Ferenc műveit gondozza a Kossuth.
Szeptember végén mutatják be A magyar tragédia című Fejtő könyvet, ami eredetileg 1956 decemberében jelent meg Párizsban. Ez volt az első kiadvány, mely az események sűrűjében elemezte a történteket, a forradalomhoz vezető és a forradalmat kiváltó okokat. A kordokumentumot jelentő munkához Jean-Paul Sartre írta az előszót.
A világirodalom klasszikusai sorozatot nagy érdeklődés kíséri, és hamarosan további kötetei várhatók: az egyedi, s célra gyártott papírra nyomott köteteket terjedelemtől függetlenül, ezer forint alatti egységáron kínálják.
Különlegességként ajánlja a kiadó vezetője a Mitológia című kiadványt, amely többek között görög, római teremtés-mítoszokat, ír, és távol-keleti legendákat foglal össze, több évszázad régészeti emlékeinek és a világ leghíresebb múzeumaiban őrzött 750 művészettörténeti alkotásnak a tükrében. Az észak és közép-amerikai indiánok természetfelfogása mellett a könyvből megismerhetők az ausztráliai és polinéziai őslakosok ősi hiedelmei is.
A Bibliás Rákócziak című gazdagon illusztrált, díszes kiadvány a sárospataki könyvek Nyizsnyij-Novgorodból történt hazatérése alkalmából jelent meg. Ez bemutatja a Rákóczi család azon tagjait, akik tevékenyen hozzájárultak a Biblia tanításainak magyarországi elterjedéséhez.
Az UNESCO minősítő pecsétje látható a Világunk kulturális és természeti kincsei című kötetben.
1956 évfordulójára időzítette a kiadó Gyurkó László Bakancsos forradalom című könyvét, amelyben levéltári kutatásokra alapozva követi a forradalom eseményeit a szerző.
Végül a kiadó Borsos Mihály fotográfus Magyarország rejtett kincseit bemutató kötetét ajánlotta a z érdeklődők figyelmébe.

2006. szeptember 7. (MTI)
Glatz Ferenc: a véletlennek nagy szerepe volt a forradalom kirobbanásában és bukásában

Glatz Ferenc szerint a jelenleg általánosan elfogadott elméletekkel szemben a véletlennek nagyon nagy szerepe volt az 1956-os forradalom kirobbanásában és bukásában - mondta az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója az Akadémián csütörtökön rendezett nemzetközi konferencián tartott előadásában.
A szakember szerint a forradalom kitörésében szerepet játszott a Szovjetunió megszálló szerepe éppúgy, mint az, hogy a kommunista rendszernek nem voltak hagyományai Magyarországon. Glatz Ferenc hozzátette: a társadalmi elégedetlenséghez az is hozzájárult, hogy a fejlett világban meginduló - és a szovjet tömbben, valamint a nyugati országokban egy időben zajló - modernizációs folyamatokat olyan eszközökkel próbálták megvalósítani Magyarországon, amelyek a helyi viszonyok között nem váltak be.
A Történettudományi Intézet igazgatója azt is hangsúlyozta, hogy az ,50-es években nem volt a társadalomnak olyan része, csoportja, amelyet ne sértett volna meg a kormányzat.
A forradalom bukásának okai között az akadémikus egyebek mellett azt említette, hogy Nagy Imréék nem ismerték a világpolitikai helyzetet, nem látták át, hogyan alakultak az erőviszonyok a hidegháború első szakasza után.
A magyar forradalommal kapcsolatos szovjet dilemmákról tartott előadásában Alekszandr Sztikalin, az Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézetének főmunkatársa elmondta, hogy október 23-án még a katonai erő alkalmazása ellen foglalt állást a szovjet vezetés. A szakértő szerint Moszkvát nem érte váratlanul a forradalom kirobbanása, a KGB már 1956 nyarán jelezte, hogy felkelések törhetnek ki Magyarországon.
Alekszandr Sztikalin hozzátette: a forradalom későbbi leverése nemcsak a Szovjetunió számára volt fontos, hogy megerősítse tekintélyét a régióban, hanem személyesen Hruscsov elnöknek is, aki joggal tartott attól, hogy csorbul a párton belüli tekintélye, ha nem lép fel határozottan a kérdésben.
Borhi László, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa az ötven évvel ezelőtt az Egyesült Államokban zajló folyamatokról szólva elmondta, hogy Washington "öngyilkos merényletnek tekintett" minden felkelést a vasfüggöny mögött. A szakértő szerint az Egyesült Államokat váratlanul érte a forradalom kitörése Magyarországon, hiszen a CIA - a KGB-vel ellentétben - nem jelezte előre a konfliktust.
Borhi László hangsúlyozta: az amerikaiak nem ígérték meg, hogy segítséget nyújtanak Magyarországnak, a Szabad Európa Rádió felkelést éltető adásai "túl mentek az engedélyezett kereteken".
A szakértő szerint habár Lengyelország esetében megfogalmazódott egy amerikai beavatkozás lehetősége, Magyarország esetében ilyenről nem volt szó. Ennek ellenére a CIA készített egy olyan tervet, amely szerint atombombával vágták volna el a szovjet utánpótlási vonalakat Magyarország felé, az amerikai elnök azonban lesöpörte ezt az elképzelést az asztalról, tartva egy világméretű nukleáris háború kirobbanásától.
Arnold Suppan, a Bécsi Egyetem tanára a forradalom utáni menekülthullámmal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Ausztria 120 millió schillinget használt fel az országba érkezők segítésére az első hetekben és további 600 milliót a forradalmat követő években. Az osztrákoknál menedékre találó 180 ezer magyarból 20-30 ezer maradt helyben.

2006. szeptember 7. (MTI)
Emléktábla-állítás - jogi és magánszemély egyaránt kezdeményezheti

Jogi személyek és magánemberek egyaránt kezdeményezhetik Magyarországon emléktábla elhelyezését, bár nem árt, ha a kérelmező tájékozódik az engedélyezési eljárásról - mondták a témában illetékes szakemberek az MTI-nek.
Az MTI az 1956-os forradalom és szabadságharc közelgő 50. évfordulója kapcsán keresett meg önkormányzati és műemlékvédelmi szakértőket, nyelvészeket, hiszen várható, hogy több településen is szeretnék megörökíteni a hősök emlékét.
Mint a szakemberek elmondták, nem mindegy, hogy a kérelmező közterületen, "egyszerű" ingatlan falán vagy műemléképületen, műemlék-jellegű környezetben kívánja elhelyezni az emléktáblát.
Amennyiben közterületen, a kérelmezőnek ki kell derítenie, hogy az kinek a tulajdonában áll.
A vidéki településeken általában az adott város, falu önkormányzata az illetékes, Budapesten viszont a nagyobb forgalmú útvonalak általában a főváros hatáskörébe tartoznak, míg a kisebb utcák, terek a kerületi önkormányzatokéiba. Vannak viszont olyan részei a fővárosnak, például a Március 15. tér, amelyek tulajdonosa a magyar állam. A tulajdonviszonyok tisztázása után közterület-használati engedélyt kell beszerezni.
Abban az esetben, ha egy épület falára helyezné a kérelmező az emléktáblát, be kell szerezni az ingatlan tulajdonosának hozzájárulását. Társasház esetében a lakóközösség közgyűlése határoz, önkormányzati tulajdonban lévő lakóház, vagy intézmény esetében a kerületi önkormányzat tulajdonosi testülete az illetékes.
Egyszerűbb a kérelmező dolga, ha az emléktábla elhelyezésével kapcsolatos összes költséget magára vállalja. Ilyen esetben ugyanis, feltéve, hogy "sima", szöveges emléktábláról van szó, elég bemutatnia a textust. Némiképp bonyolítja a dolgát, ha pénzt is kér az önkormányzattól: ilyen esetben általában a polgármester és az önkormányzati képviselők döntenek.
Domborműves emléktáblát, amely művészeti alkotásnak minősül, a Budapest Galériánál kell zsűriztetni, és szükséges a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottságának hozzájárulása is.
Műemléképületen, vagy műemléki környezetben elhelyezendő emléktábla esetében az Országos Műemlékvédelmi Hivatal engedélye szükséges. A kérelmezőnek mindenekelőtt le kell fényképeznie annak a háznak a falát, ahová szándékai szerint kerülne az emléktábla, és meg kell jelölnie, hogy pontosan hová is szeretné elhelyeztetni azt.
Látványtervet kell készíteni, megjelölve a tábla pontos méretét, a betűtípust (vésett, vagy festett betűkről van-e szó), valamint a szöveg elrendezését. A kérelmezőnek minden esetben be kell szereznie a tulajdonos hozzájárulását: társasház esetében a közgyűlés jegyzőkönyvét kell csatolni.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal általában egy hónap alatt bírálja el a kérelmeket, s adja ki az engedélyt.
Az összes szükséges engedély és hozzájárulás birtokában a kérelmezőnek meg kell keresnie a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetét is, 1992 óta ugyanis -törvényerejű rendelet alapján - az intézmény ellenőrzi az emléktáblák szövegét nyelvhelyességi szempontból.
"A helyesírást nézzük, a vesszőket, s azt, hogy kis, vagy nagy kötőjelet kell-e használni, aminek a hétköznapi életben nincs túlzott jelentősége. Tördelésre is szoktunk javaslatot tenni, és segítünk kiszűrni a félreérthető megfogalmazásokat" - mondta az MTI-nek Eőry Vilma, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.
Az intézet munkatársainak általában nincs túl sok feladata, a kérelmezők ugyanis kevés hibát ejtenek - tette hozzá.
Évente 25-30 megkeresés ad munkát szakembereiknek. Az ellenőrzésre megküldött szöveget egyaránt elfogadják levélben, faxon, sőt e-mailen, és legkésőbb két héten belül válaszolnak, ám előfordult, hogy egy nap alatt készültek el a véleményezéssel. Sürgős esetben e-mailben, vagy faxon válaszolnak, de minden esetben postai úton is kiküldik az aláírt, lepecsételt szakvéleményt.

2006. szeptember 7. (MTI)
Simonyi András szerint 56 üzenetére nagyon jól reagált a "politikai Washington"

Az 56-os forradalom üzenetét az 50. évfordulón "sokkal jobban felkapták" az Egyesült Államokban, mint amire számítani lehetett; bár a médiában nem kapott főszerepet, a "politikai Washington" nagyon jól reagált - mondta Simonyi András washingtoni nagykövet magyar újságíróknak szerdán.
A nagykövetség sokrétű programokat szervez az évforduló megünneplésére.
Simonyi András elmondta, politikai szempontból az American University Katzen művészeti központjában kedden megnyílt 56-os fotókiállítás a legfontosabb eleme programsorozatuknak, olyannyira, hogy az elnöki házaspárnak is meg szeretnék mutatni. A Bush-házaspár különösen érdeklődik az 56-os események iránt, amelyek úgymond illeszkednek az elnök "demokratizálási napirendjéhez" - tette hozzá.
Az 1956-os forradalom évfordulójának amerikai fogadtatása kapcsán elmondta, le kellett számolni bizonyos illúziókkal, 50 évvel később már semmi nem beszél önmagáért, az 56-os események sem.
A nagykövet az MTI kérdésére válaszolva elmondta, Washingtonban még nem döntöttek arról, hogy ki képviselje az amerikai kormányt az október 23-i budapesti megemlékezésen. Annyi bizonyos, hogy a novemberi kongresszusi választásokban érdekelt politikus nem utazik
Magyarországra.
Az ENSZ-közgyűlésre szeptember közepén New Yorkba látogató Göncz Kinga külügyminiszter az 50. évfordulóval kapcsolatos eseményeken, találkozókon is részt vesz, elutazik például Clevelandbe. A tervek között szerepel, hogy Hiller István oktatási és kulturális miniszter október 26-án Los Angelesben részt vesz Andy Vajna Szabadság, szerelem című 56-os filmjének bemutatóján. A miniszter Washingtonba és több más városba is ellátogatna.
Az 56-os programsorozat keretében szeptember 16-án bemutatják Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját a washingtoni nemzeti operában. Charles Gati új 56-os könyvét szeptember 20-án mutatja be a nagykövetségen. A szerző beszélgetőpartnere a tervek szerint Zbigniew Brzezinski ismert amerikai politológus lesz, és olyan neves vendégeket hívtak meg, mint Mark Palmer volt budapesti nagykövet. Ránki Dezső és Klukon Edit október 5-én ad koncertet a diplomáciai képviseleten, október 8-án a Katzen-központban lépnek fel. A virginiai Cold War Museumban október 14-én neves szakértők részvételével nemzetközi konferenciát tartanak.
A nagykövetség az 1956 jelképévé vált lyukas magyar zászlóra emlékeztető lyukas programismertetőt készített. A további washingtoni programok között szerepel egy október végi filmvetítés-sorozat a Goethe Intézetben, és október 24-én a nemzeti ünnepi fogadás az Amerikai Államok Szervezetének épületében.
Washingtonon kívül sok nagyvárosban rendeznek 56-os emlékeseményeket. Clevelandben október 22-én lesz megemlékezés, Bostonban október 23-án fotókiállítás nyílik, Denverben október 5-én magyar festők műveit állítják ki amerikai gyűjtők. New Yorkban október 25-én rendeznek gálakoncertet a Carnegie Hallban. A programok szervezésében a helyi tiszteletbeli konzulok tevékeny részt vállaltak.
Simonyi András az MTI érdeklődésére elmondta, hogy a budapesti Bush-látogatás nyomán hihetetlenül nagy figyelem irányul Magyarországra. Az elnöki látogatás erőteljes üzenet az amerikaiaknak, akik közül a terrorfenyegetettség miatt sokan félnek, nagyon megnézik, hova utaznak. Ennek kapcsán megemlítette, hogy a legrangosabb napilapok egyike, a The New York Times a hét végén egész oldalas "szenzációs" ismertetést közölt Budapestről utazási mellékletében.

2006. szeptember 7. (Népszava Online)
Véres emlékek: sport és történelem

Egy világra szóló sportesemény s egy kis ország szabadságvágya előtt tiszteleg a kanadai testvérpár Amerikában és Magyarországon forgatott dokumentumfilmje, A szabadság vihara. Már látható a mozikban a melbourne-i olimpia véres vizilabda elődöntőjét, s az egykor összecsapó magyar és szovjet válogatott még élő tagjainak ötven évvel későbbi, budapesti találkozóját is felidéző másfél órás film.
Ritkán látni ilyen fenntartások nélkül őszintén lelkesedő két embert, mint amilyen a magyar 56-nak is emléket állító A szabadság vihara alkotópárosa. A szakmában Testvérekként (The Sibs) emlegetett Colin Gray író-rendező és Megan Aarons operatőr filmjük útjáról a magyarországi premierig olyan túlfűtött izgalommal beszél, mint az ifjú szülők gyermekük első önálló lépéseiről. Az 1956-os melbourne-i olimpia legendás magyar-szovjet meccséről jó húsz éve, michigeni egyetemi vizilabdásként hallott először edzőjétől, Quittner Bencétől, aki egykor együtt tréningezett a szintén legendás olimpiai aranycsapat kapitányával, Gyarmathy Dezsővel. A diktatúra ellen fellázadó ismeretlen kis európai ország szabadságvágyának eltiprása, majd egy hónappal később, egy ausztrál uszodában a szovjet válogatott ellen aratott fényes magyar sportgyőzelem drámai áthallásai olyan erősen megragadták, hogy amikor már a felvevőgéppel kötötte össze az életét, az első témák között ezt a történetet akarta filmre vinni.
Quentin Tarantino biztatása - "Ez az egyik legizgalmasabb történet, amit még senki nem mesélt el" - és egy jól sikerült észak-amerikai támogatás-gyűjtő körút után, négy évvel ezelőtt fogtak a régi terv megvalósításához. "A legnagyobb alázatra késztetett minket a téma" - elevenítik fel a forgatási munkálatokat. "Minden fontos könyvet elolvastunk a magyarországi 56-os forradalomról, sokezer oldalnyi kutatási anyagot böngésztünk át, azután eljöttünk Magyarországra, és több mint félszáz interjút készítettünk. Nem csak az egykori csapat még élő tagjaival, hanem a forradalom tanúival is."
A szabadság vihara nem csak egy nevezetes sporttörténeti eseményt idéz fel, hanem bemutatja a történelmi hátteret, a magyarországi ötvenes évek politikai atmoszféráját, a forradalom kitörésének és leverésének képeit, az itthoni meg határokon túli hullámverését. Még ha röviden is, de ezzel kap drámai töltést mindaz az érdekes részlet, amit az olimpiai aranycsapat egykori történetéről elmond a film. Izgatottan meséli ma az alkotópáros, hogy amikor felkérték a sportvilág egykor tucatnyi olimpiai érmétől is fénylő csillagát, Mark Spitzet az eredeti angol nyelvű változat narrátorának, akkor derült ki, hogy Spitznek az a Zádor Ervin volt egykor az edzője, aki az ominózus elődöntő ünnepelt főhőse lett. "Negyven éve nem látták egymást, ez a film hozta össze őket ismét."
A budapesti bemutató előtt New York-ban, Robert de Niro által alapított s hamar a független filmesek híressé lett Tribeca fesztiválján tartották A szabadság vihara világpremierjét. "Négy teltházas közönség-vetítés és számtalan zártkörű előadás után olyan erős volt a visszhang, hogy többen biztattak, nevezzük Oscarra, mert még jelölést is kaphat. A nevezési procedúra most van folyamatban, s ezt majd vetítések követik Észak-Amerika-szerte." Még ott megállapodtak az ausztráliai forgalmazásról, a bemutató november 21-én, a melbourne-i olimpia kezdetének ötvenedik évfordulóján lesz. Európai forgalmazásra is kaptak ajánlatokat, de addig is már számos város hívta meg a filmjüket az 56-os forradalom hivatalos megemlékezésére. A szabadság vihara hamarosan utazik Londoba, Münchenbe, Washingtonba, és Kanada városaiba.

2006. szeptember 8. (Napi Gazdaság)
Tinisztárok "vére hull" a forradalomért

Elkezdett dübörögni a magyar forradalom 50. évfordulójának utolsó etapja. Másfél hónap múlva, október 19-én és 22-én a Papp László Budapest Sportarénában, Magyarország legnagyobb, 2400 négyzetméteres színpadán 56 csepp vér címmel egy új musical kerül a közönség - remélhetőleg mintegy tízezer néző - elé. Elsősorban a fiatalokat célozzák meg a szerzők, Horváth Péter író-rendező, a Padlás, a Valahol Európában darabok írója, valamint Mihály András, az Omega zenésze. Ők ketten Pintér Tamás kaszkadőr és tanár (közismert nevén Oroszlán) ötletéből dolgozták ki a darabot, amely a vérbe borult napokat örökíti meg zenés játékként, egy fél évszázaddal ezelőtti magyar Rómeó és Júlia sztoriban. Ha lehetett az amerikaiaknak Bernstein által halhatatlanra komponált ilyenjük - gondolta Pintér -, legyen nekünk is!
Júlia egy kisvárosi ávósparancsnok lánya, míg a kölyökképű Rómeó az ide kitelepített Lear király, a neves színész fia. Egy jelmezbálon találkoznak egymással és rögvest szerelembe esnek, történetük ezt követően a shakespeare-i dramaturgia szerint alakul. A főszerepeket Palcsó Tamás és Veres Mónika alakítja, a koreográfus Bóbis László és Kozma Attila, a jelmeztervező Csík György. A belépőjegyek ára 4990-9900 forint.
A musical létrehozatalában háromszázan vesznek részt, közülük 162 a szereplő. Filmet is készítenének belőle, amit a jövő évi Magyar Filmszemlén mutatnának be. A színpadi produkció költségvetése 262 millió forint, ebből 3,7 millió az állami támogatás.

2006. szeptember 8. (Népszava)
Csak a világpolitika tükrében érthető a magyar '56

Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke - a szovjet világbirodalom ismeretében - tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a függetlenség kikiáltásával halálra ítéli önmagát. Tettével azonban a jövő szabad Magyarországát készítette elő. Egyebek közt erről beszélt Glatz Ferenc akadémikus azon a budapesti konferencián, amelyet a forradalom világpolitikai hatásáról rendeztek.
Glatz Ferenc aláhúzta, hogy csak a két rendszer sarkos szembenállásának tükrében érthető meg a magyar forradalom. Ezt alátámasztotta két bécsi egyetemi tanár: Arnold Suppan és Manfred Rauchensteiner előadása is. Ausztriába a forradalom után 180 ezer menekült érkezett. Befogadásuk politikai felelősséget és anyagi gondot is jelentett. A kutatók szerint Bécsben akkor attól is tartottak, hogy - ha nem próbálnak mérséklő szerepet játszani - a szovjet csapatok esetleg megindulnak Ausztria és Nyugat-Európa felé.
Borhi László történész arról számolt be, hogy kutatásai alátámasztották, hogy - bár a magyar kormány ellen indított propaganda sokat rontott a forradalom konszolidációjának esélyein, mégis - a szovjet vezetéshez hasonlóan az amerikai is el akarta kerülni az események radikalizálódását. Washington különösen vigyázott, nehogy nemzetközi konfrontáció alakuljon ki a magyar események miatt.
Alekszandr Sztikalin a Balkán és Kelet-Közép-Európa orosz kutatója viszont azt emelte ki, hogy nem egyetlen fordulat eredményezte az akkori antisztálinista szovjet vezetés döntését, miszerint katonai beavatkozással verik le a forradalmat. A Kremlben ugyanis folyamatosan jelen volt a katonai megoldást támogató és az azt ellenző álláspont. A magyarországi radikalizálódás persze siettette a beavatkozást, mert Hruscsov kénytelen volt erőt mutatni az őt bíráló sztálinisták ellenében.

2006. szeptember 8. (Népszabadság)
"Életem legfontosabb napja"

Az 1956-os magyar forradalom értette meg velem, hogy a kommunizmust nem lehet megreformálni - nyilatkozta lapunknak Tomas Venclava. A Yale Egyetemen szláv irodalmat tanító professzor egyike volt azoknak a litván diákoknak, akik Vilniusban ötven éve nyilvánosan tiltakoztak a szovjet agresszió ellen.
- Tizenkilenc éves volt akkoriban. Honnan szerzett tudomást a magyarországi eseményekről?
- Az igazság felét tudtuk, a szovjet rádióból és újságokból. Ezek persze szovjet stílusban foglalkoztak az eseményekkel. A felkelést kiváltó okok azonban akkoriban is teljesen világosak voltak. Hruscsovnak a XX. pártkongresszuson elmondott beszéde után a Komszomol tagjaként is úgy véltem, eljött a változtatás, a demokratizálás, a jogállam ideje. Amikor értesültünk a lengyelországi, majd a magyarországi demonstrációkról, barátaimmal megbeszéltük a dolgot, és úgy döntöttünk, hogy a lengyeleknek és a magyaroknak igazuk van. Azt is láttuk, hogy minden egy katonai beavatkozás felé halad, és nagyon aggódtunk.
- Hogyan nyilvánították ki szolidaritásukat?
- Egyszer csak a magyarok melletti kiállásra buzdító jelszavak jelentek meg az egyetem egyik belső udvarának falán. Litvániában a sztálini időkben is megmaradt a november elsejei mindenszentekkor való temetői gyertyagyújtás szokása. Nálunk ilyenkor nemcsak a családtagok, hanem a nemzeti hősök, kiemelkedő személyiségek sírjára is mécsest tesznek. Az egyetemistákkal összebeszéltünk és az alkalmat a magyar forradalom melletti nyílt demonstrációra használtuk ki. A vilniusi temetőben 450-en gyűltünk össze. Ott nem volt rendőri beavatkozás, de később, már a belváros felé tartva, többeket letartóztattak. Igaz, később szabadon is engedték őket, az akciónak nem lettek súlyosabb következményei. Nekem "szigorú megrovás utolsó figyelmeztetéssel" büntetést adtak. Egy évet egészségügyi okokra hivatkozva ki kellett hagynom, ettől eltekintve én is megúsztam a dolgot. Azonban november 4-e, a szovjet katonai beavatkozás lett életem legfontosabb napja. Akkor értettem meg, hogy a kommunizmust nem lehet megreformálni, mert a konzervatív moszkvai erők ezt mindig megakadályozzák. A későbbi eseményeken, így 1968-ban Csehszlovákia megszállásán már meg se lepődtem. Magánháborút indítottam a rendszer ellen, ami egészen 1977-es emigrációmig, sőt még tovább tartott. Titkos önképzőkört szerveztem, amelyet a KGB vert szét. Nyíltan szembeszegültem a rezsimmel, segítettem megalapítani a litván Helsinki Bizottságot. Első, magam által valamire is tartott versemet Borisz Paszternak Hamletjére utalva, Hidalgó címmel a magyar forradalomról írtam. Ez és néhány más versem Litvániában szamizdat formájában terjedt, kézzel másolt példányok is keringtek. Az egyik nagy litván költő hagyatékában meg is találták őket, és azt hitték, az ő művei. Nekem kellett közbeavatkoznom, hogy ne kerüljenek be az összegyűjtött írásai kötetébe.
- Apja ismert kommunista költő és politikus, a sztálini litván himnusz szerzője volt. Beszéltek otthon Magyarországról?
- Nem, mert tudtam, hogy apám nem értene velem egyet. Ő például a Rajk-per idején a vádlottakat gyalázó verset írt - ezt egyébként barátom, Bojtár Endre az akkori szovjet irodalom példájaként Magyarországon is kiadta. Élete végére azonban apám is sok mindent újragondolt, és már nem írt volna ilyen verseket.
- Évtizedek óta Amerikában él, a világ egyik leghíresebb egyetemén tanít. Gondol-e még a magyarokra és 1956-ra?
- Hát persze, ez nagyon fontos emlékem. Életemben először éppen a forradalom 30. évfordulóján, 1986-ban jártam Magyarországon. Kicsit még féltem is, mert megfosztottak szovjet állampolgárságomtól, és a magyarok akár zaklathattak vagy ki is utasíthattak volna. De semmi ilyesmi nem történt. Később még sokszor megfordultam Magyarországon, utoljára az idén tavasszal Pécsett.