Augusztus 26. m1 23.20
1956-2006 Emlékév
TÍZEZER NAP

Készült 1965-ben, bemutatásra került 1967-ben. Előfordultak ilyen furcsaságok a Kádár-korszakban. Kósa Ferenc alkotása, - melyet noha előzőleg kilencszer /!/ írták át a forgatókönyvét, csak a hatalom által megkövetelt változtatásokat követően engedtek közönség elé, - viszonylag hamar kiszabadult a karanténból. Mivel Cannes-ban a pályakezdő rendezőt kitüntették, a szigor megenyhült. A filmet ma úgy tartjuk számon, mint a magyar paraszti múltat megelevenítő hiteles művészi krónikák egyikét, új hullámunk becses darabját.

Az epikus történet három évtizedet fog át. Innen a cím. Kettős a jelentése: egyrészt a naptári időtartamot jelöli, másrészt az égitest fényét, melyben a főhős fia meglátja a tengert. A mozgalmas cselekmények középpontjában Széles István és Bánó Fülöp áll: barátságuk, rivalizálásuk, harcuk hullámzásai mindig összekapcsolódnak a társadalmi változásokkal. Robot, sztrájk, világháború, földosztás, begyűjtés, padlássöprés, börtön, forradalom, szövetkezeti mozgalom, örömök és mélypontok: mind-mind izgalmas élményforrás. A hősök a szó szoros értelmében megszenvedik boldogulásukat. Széles István azért kerül összeütközésbe sorstársával, mert a földhöz, ami számára az életet, illetve az egyéni tulajdonjogot jelenti, mindenáron ragaszkodik. Ez egyben tragikus vétsége is. Az eredeti elképzelés szerint az egykori nincstelen kapitulál, a felsőbbség azonban elvetette az öngyilkosság gondolatát. Az átigazított - végső - verzió a tudat átalakulásáról, a közösségi összefogás elfogadásáról szól.

A Tízezer nap - kritikusi minősítés szerint - "megelevenedett történelemkönyv", "látomás sorsunkról", melyet "az igazságra törekvés, az együttérzés, a történelmi azonosulás magával ragadó és perzselő pátosza és nem utolsósorban a tehetségnek, a képalkotó fantáziának szinte eruptív erejű kirobbanása tesz emlékezetessé." A fiatal rendező rangos csapatot verbuvált "szűzbeszédében". Írótársai Gyöngyössy Imre és Csoóri Sándor voltak (költői a mű szövege), erőteljes a realista színészi játékstílus (főszereplők: Molnár Tibor, Koltai János, Kozák András, Bűrös Gyöngyi). Sára Sándor kompozícióit a totálok uralják (az alapelv: az egyes karaktereket a világ szerves részeként kell bemutatni, tehát a háttér mindig valamilyen emberi tartalmat fejez ki). Szuggesztív jelenetek sora bizonyítja a tartalmi-formai eredetiséget: bocsánatkérés a malactól a szalma ellopása miatt, a gabona visszaszerzése a magtárból, a falu vezetőinek folyóba kergetése a viharos napokban stb. Hangsúlyos motívum, hogy 1956, a nagy vízválasztó idején Széles István adott menedéket az üldözött Bánónak és családjának.

Kósa olykor kissé patetikusan megfogalmazott, ám maradéktalanul tisztességes hitvallásának érvényessége és igazsága a premier óta eltelt közel négy évtized alatt sem kopott meg. A film azért született, hogy sose a dolgok legyenek fontosak, hanem az ember.

(VJ)