Július 25. Duna TV 20.00
1956-2006 Emlékév
ZÖLDÁR

Hogyan élte meg egy felelősséggel gondolkodó, meditatív és érzelemgazdag fiatalember az ötvenes évek ellentmondásokkal terhes valóságát, viszontagságait, konfliktusait, igazságtalanságait? Ez a témája Gaál István alkotásának, mely rögtön az ígéretes bemutatkozás, a Sodrásban után született, 1965-ben.

A történet hőse, a szegényparaszti származású Ostoros Marci (megszemélyesítője az egykori debreceni egyetemista, a más művekben is fontos feladatokat kapott "civil", Tóth Benedek) egyik napról a másikra budapesti közegbe csöppen. Magyar-francia szakra veszik fel, pedig orvosnak szeretett volna tanulni. Róla döntöttek - nélküle, ez is a kor normái közé tartozott. Közössége hétköznapjait meghatározzák a politika és az erkölcs új jelszavai, mindenkinek alkalmazkodnia kell az elvárásokhoz. A hallgatók között ádáz ideológiai csaták dúlnak. A DISZ szervezi az akciókat és a feljelentéseket. A hatalom időnként keményen lecsap rájuk (például letartóztatják földijét, Ács Laci évfolyamtitkárt is), a gyanú légkörében nehéz szabadon lélegezni. A faluban ugyancsak nyomasztó a helyzet, a termelőszövetkezeti machinációk (Belépni? Kívül maradni?) megosztják az otthoniakat. Marci rádöbben arra, hogy elszakadt a gyökerektől s nem képes segíteni...

Minden bizonnyal személyes élmények ihlették Gaál István drámáját. Ezekből táplálkozik a legkisebb részletek vonatkozásában is hiteles realizmus, ahogyan szereplőit, viselkedésüket, szokásaikat, frazeológiájukat stb. megjeleníti. Néhány jelenet különösen emlékezetes (a reggeli mosakodás a szülői ház udvarán, az idős mama étteremlátogatása a Gundel étteremben, Marci beszélgetése nővérével a kamrában, a téltemető "kiszézés" népszokásának megörökítése). Jelzés-szerű a szerelmi szál. Több kritikus kifogásolta, hogy a fényes szelek nemzedékének tagja, a rendszer lelkes híve, a parasztkáder túlságosan passzív: Gaál István azt akarta érzékeltetni ezzel, hogy a rendszer olykor visszafogta a személyiségeket. Félreértették a rendezői koncepciót, akik direkt megfogalmazást emlegettek. A Zöldárnak éppen az az erénye, hogy az állásfoglalást a nézőre bízza.

Az ízig-vérig politikus film közelmúltunk egyik legművészibb és legmegrendítőbb körképe a vásznon.

(VJ)