Június 13. Duna TV 20.00
1956-2006 Emlékév
NAPLÓ APÁMNAK, ANYÁMNAK

Juli, a rehabilitált művész lánya, a moszkvai VGIK (filmművészeti főiskola) neveltje Moszkvában reked 1956 októberében, amikor itthon zajlik a forradalom. Nevelőanyjáékat és elvtársaikat veszély fenyegeti. Elmenekülnek, de Magdát hátrahagyják. János, az elkötelezett közéleti ember és elszánt politikus tevékenyen részt vesz az eseményekben. Mikor Juli mégis hazatér, már változik a szín. Bejöttek a "testvéri tankok" és megkezdődik a visszarendeződés. János szálka a hatalom szemében, lecsaphatnak rá, ezért fiával, Andrással és Julival Nyugatra távozik, majd utóbbi társaságában visszajön. Ez lesz a veszte. Letartóztatják. 1957 elején - egy önfeledt Szilveszterestét követően - a retorzió fölerősödik. Jánost halálra ítélik. A 301-es parcella névtelen sírját kereső lányt és a kíséretében levőket lovas rendőrök vegzálják.

A trilógia harmadik része - a Napló-album utolsó (előtti) lapja - mozgalmas eseményeket elevenít meg: a magyar forradalom napjainak, majd a későbbi szomorú eseményeknek hiteles mozzanatait. A Sztálin-szobor ledöntése, a szétlőtt Pest utcaképei, a híradókockákról ismert élet-és halálképek az ismert hősök sorsát foglalják keretbe. Ebben a fejezetben is a történelem viharaiban helytálló, fölemelt fejű, de a népfelkelés eltiprása után megalázott személyek a főszereplők (továbbá a "másik oldal", a tulajdonképpen vesztes győztesek képviselői).

A film 1990-ben, tehát a rendszerváltás hajnalán készült. A forgatás fájdalmas emlékeket hozott felszínre (ilyen volt az eufórikus szobordöntés rekonstrukciója, melynél lelkesen asszisztáltak a tömegek vagy a Kozma utcai börtönben felvett, nyomasztó hangulatú jelenetek stb).

A művészi hozadék, az alkotás színvonala ezúttal szerényebb a korábbiaknál (filmfolyamok, sorozatok, ciklusok esetében az ilyesmi megszokott). A rendezői szándék ezúttal is igényes, a személyesség hőfoka viszont kissé "kihűlt" a korszakleltár beállításain. Az epizódokat - állapították meg sajnálkozva a kritikusok - nem színezi át az előzményekben tapasztalt lendület és indulat. Az egyik bírálatban például ez áll: "A Napló gyermekeimnek pasztelljeit, a Napló szerelmeimnek harsány szocreál tónusát színtelen képek követik."

Mindennek ellenére a témakörnek fontos állomása ez a társadalmi dráma. A Napló apámnak, anyámnak felelősségteljes mementó egy történelmi korszak fényeiről és árnyairól, illetve tanulságairól.

(VJ)