Május 02. Duna TV 20.00
1956-2006 Emlékév
6:3 AVAGY JÁTSZD ÚJRA TUTTI

Futbólia - Keleti Márton szatírájának, A CSODACSATÁR-nak a színtere - tulajdonképpen Magyarország. Mi vagyunk, pontosabban voltunk a foci-őrület nemzete. Az össznépi láz akkor kezdődött, amikor a régi Wembley stadionban, az évszázad mérkőzésén győztünk. A sikert a politika a szocialista rendszer győzelmeként könyvelte el, ódák születtek a diadalról s az aranylábúak nevét még a nagymamák is fújták (Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II., Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor). A folytatás kevésbé lelkesítő: elvesztett VB-döntő 1954-ben, letargia, kijózanodás.

A futball "státusa" időközben nálunk összeomlott, válogatottunk az élmezőnyből a sereghajtók közé került, a 6:3 nimbusza azonban érdekes módon töretlen. Kerek és szögletes évfordulókon egyaránt felidézik a hajdani részleteket. London megmaradt igazodási pontnak, mércének, csúcsnak. Tímár Péter arra vállalkozott, hogy szatirikus mesében megelevenítse a legendás kort, s válaszoljon a kérdésre: hogyan él a múlt a jelenben?

A kukás Tutti 1953. november 25-én született, ama szent napon, amikor két vállra fektettük az angolokat. Anyja a kórházban elhagyta. A felnőtt férfi két dologra vágyik: a mama megismerésére és arra, hogy végigszurkolhassa "élőben" a híres meccs 90 percét. Egy lomtalanítás során megtalálja Hidegkúti mezét. Elalszik és születése napján ébred fel. Megkezdődik az időjáték. Mindent tud előre, bemondja a gólokat s mást is jósol. Végül a Bakáts téri szülőotthonba kerül, ahol utcaseprő barátnője veszi gondozásba. Visszaváltozik kisgyerekké. Az álom véget ér.

A film - szellemes anekdota, ám nem pusztán szórakoztató mutatvány. Figyelmet érdemel mögöttes tartalma is. Györffy Miklós A TIZEDIK ÉVTIZED című kötetében a következőképpen határozta meg a konklúziókat, minősítve a vállalkozás művészi értékét: A film arról is szól: "...kik voltunk, hogyan lettünk azzá, akik ma vagyunk, hogyan lehetne-kellene újra kezdeni az életet, hogy a megváltozhatatlan múlt terhét végre levessük. Meg hogy ugyanakkor ez a múlt, akármilyen volt is, a miénk, és ha tetszik, ha nem, együtt kell élnünk vele." Az esztéta méltatja a kitűnő forgatókönyvet, viszont kárhoztatja a megvalósítás bizonyos konvencionalitásait és a rutin-megoldásokat. Eperjes Károly, a mai magyar film emblematikus figurája (civilben lelkes futballdrukker) pompás karikatúrában jellemzi kicsit habókos hősét.

(VJ)